Jó ideje dolgozik új, immáron kilencedik sorlemezén a Within Temptation, ám eddig semmi konkrétumot nem árultak el a készülő újdonságról. Megjelentettek viszont hat kislemezt 2020 májusa és 2023 májusa között - ezek sorrendben az Entertain You, a The Purge, a Shed My Skin, a Don't Pray For Me, a The Fire Within és a Wirelessvoltak.
Annyit tudni lehet: az új korong a 2019 elején kiadott "Resist" album vonalát követi majd, amely korong már teljes egészében a modern metal jegyében született.
A holland zenekar énekesnője, Sharon den Adel a napokban a franciaországi Hellfesten tartott koncertjük előtt adott interjút egy sajtókonferencián, ahol ismét megosztott néhány titkot a lemezről.
Mindig törekszünk arra, hogy zeneileg fejlődjünk. És azok a dolgok, amiket most próbálgatunk, igazi kihívást jelentenek számunkra. Az új album egészen más lesz, mint amit az emberek megszoktak tőlünk. Új zenekarok inspiráltak minket, akik most valóban új hangzást képviselnek, és ezt próbáljuk beleépíteni a zenénkbe. Ez kicsit technikás jellegű vonal.
- fedte fel a frontasszony, aki nemrég azt is elmondta, miért jó, ha egyelőre csak dalokkal jelentkeznek, most pedig újfent kitért a témára:
Ha megnézzük a dance-t és más műfajokat is, úgy látom, csak kislemezeket jelentetnek meg. Ennek éppúgy megvan az előnye és a hátránya is. Nekünk azért jó ez, mert így a média hosszabb ideig beszél a zenénkről. A hagyományos lemezkiadás menete úgy történik, hogy kiadsz három kislemezt, aztán kiadod az albumot, és néhány hét alatt lemegy az egész felhajtás. Most megpróbáljuk az utolsó bőrt is lenyúzni rólatok.
Márciusban osztotta meg követőivel a nagy hírt Floor Jansen: második gyermekét hordja a szíve alatt. A Nightwish holland származású frontasszonya igencsak meglepődött, amikor kiderült, hogy áldott állapotban van, hiszen ahogy egy interjúban elmondta: a 40 év feletti nők nagy részének nem sikerül azonnal teherbe esnie.
Nem tudni pontosan, hány hónapos terhes Floor, de az Instagramra feltöltött fotói alapján nincs túl messze kisbabája érkezésánek ideje. Bár pocakja már igencsak nagy, az énekesnő élvezi és hihetetlen energiával csinálja végig a fellépéseket.
A színpadon érzem magam igazán jól! Semmi sem jobb, mint élőben szerepelni!
- írta egy friss fotóhoz Floor, akinek további boldog babavárást és jó egészséget kívánunk!
Alig egy hónap múlva, július 14-ével jelenteti meg ötödik sorlemezét "Hologram" címmel a kaliforniai Edge Of Paradise. A heavy metalt játszó zenekar legutóbbi albuma, a "The Unknown" 2021 szeptemberében került boltokba - mi ITTírtunk róla kritikát.
Margarita Monet, a banda énekesnője egy interjúban elmondta: édesapja tudós, munkássága pedig komoly ihletforrást ad a bájos fronthölgynek. Ahogyan ő fogalmazott: dalszerzéskor egy másik dimenzióba kerül.
Ez a futurisztikus hangulat érezhető volt a hamarosan napvilágot látó korong első klipes szerzeményén, amely június 4-én vált elérhetővé, és a lemez címadó dalához készült.
A mai napon megérkezett a második kisfilmes tétel, amelynek címe Soldiers of Danger, íme:
Mint arról korábban hírt adtunk, készülőben van az ukrán Jinjer új albuma.Eugene Abdukhanov, a banda basszerosa felfedte: a dalok 80%-a már elkészült, és ahogy úgy érzik, hogy eljött az idő, stúdióba vonulnak és felveszik őket.
A hétvégén az angliai Download fesztiválon lépett fel az együttes, a zenész pedig újfent érdekességeket osztott meg a korongról.
Miután befejeztük a nyári turnét, mindenképpen az új lemez elkészítése lesz a prioritás. Jóval agresszívabb lesz, mint a Wallflowers.
A szóban forgó korong 2021 augusztusában jelent meg és szép sikereket könyvelhetett el vele a Tatiana Shmayluk énekesnő vezette csapat.
Ukrajna és Oroszország között 2022. február 24-e óta háború dúl, a zenekar pedig természetesen ebből is ihletet merített.
A háború által szült negatív energiákat beleöltük a zenébe. Vannak olyan dalok, amelyek akkor íródtak, amikor ágyúkkal és bombákkal támadták a hazánkat. Miközben én képtelen voltam a zenére koncentrálni, addig Vlad, a dobosunk rengeteg dalt írt. Amint vége lett az ostromnak, az orosz hadsereg visszavonult Kijevből, és a dolgok lecsillapodtak, akkor kattant valami a fejemben és én is elkezdtem írni. Minden ember máshogy kreatív, és azok a dolgok, amelyek körülötted történnek, nem tudnak elhatárolódni az alkotói folyamattól.
Új lemezén dolgozik a holland Epica. A zenekar énekesnőjét, Simone Simons-t nemrégiben a cseh Backstage TV interjúvolta meg, aki elárult néhány információt a készülő koronggal kapcsolatban.
Az idei fesztiválszezon után elkezdjük írni az új albumunkat. A csapat minden tagja egyedül dolgozik otthon, bár én még egy kész dalt sem hallottam. Amikor jön az ihlet, egyszerűen elkezdünk írni, és persze beosztjuk a munkát egymás között. Mindannyian nagyon izgatottak vagyunk!
A hatosfogat legutóbbi, "Omega" címre keresztelt stúdiókorongja 2021 februárjában jelent meg, öt évvel az előző, "The Holographic Principle" után, a kiadványon pedig az együttes megpróbált visszatérni egy kicsit a kezdeti hangzásához.
A munkafolyamat általában úgy zajlik, hogy megvan a zene, a demó, aztán én megírom hozzá a szövegeket. A srácok elkezdik írni a dallamokat, aztán megmutatják nekem, én kitalálom az éneksávokat, ők pedig ezek után összerakják a számokat. Némelyik dal nagyon gyorsan elkészül, némelyik pedig nagyon lassan, az ihlet pedig sokszor a legváratlanabb időben csap le. Ezért van nálunk mindig a telefonunk, amivel azonnal és gyorsan rögzíthetünk dallamokat és éneket is.
Így zárta sorait:
Mindannyiunknak van otthon saját stúdiója, így nagyon kényelmesen vehetjük fel az ötleteinket. Aztán persze találkozunk. Mivel négy különböző országban élünk, ez nem könnyű, de végül tényleg leülünk együtt, és befejezzük a dalok megírását.
"Eye for an Eye..." & "...'Til the World's Blind" címmel, július 7-én érkezik a kaliforniai Butcher Babies új albuma, valamint november 22-én az ukrán Ignea társaságában, a Fear Factory egyik előzenekaraként Budapesten is koncertet ad az együttes.
01. Darn That Nightmare 02. Red Thunder 03. Backstreets Of Tennessee 04. Wrong End Of The Knife 05. Last December 06. Beaver Cage 07. Best Friend 08. I Fell Asleep At The Table 09. This Is The Part (feat. Chad Gray of MUDVAYNE) 10. Spittin' Teeth 11. King Pin 12. The Devil Cut Me Off 13. 'Til The World's Blind 14. Don't Touch My Pole
2019 folyamán nem turnéztunk, hogy megírjuk és felvegyük az új albumunkat, amit 2020-ban akartunk kiadni. Ekkor azonban a koronavírus miatt a világ meghalt, és ez alapvetően egy magunkért való küzdelem pillanata volt. Szóval mindent felfüggesztettünk, és úgy döntöttünk, hogy ezt az időt a új dalok írásra használjuk fel. Rengeteg szöveg született.
Tegnap a hetedik kislemezes dal is megérkezett, amely a Last December címet viseli, íme:
2022. február 24-én egy nyolc éve tartó konfliktus eszkalálódott Ukrajna és Oroszország között. E szomorú esemény kapcsán főleg a Donyeck térségéből származó Jinjerbeszélt, azonban a többi zenekart és előadót sem hagyja hidegen a téma. Ezúttal a Within Temptation frontasszonya, Sharon den Adel fejtette ki véleményét a témával kapcsolatban - a holland együttes a Download fesztiválon lépett fel, a buli előtt pedig a Rock Sound kapta mikrofonvégre az énekesnőt.
A Wireless című dalunk ezt a témát boncolgatja.
- kezdte sorait Sharon. A szóban forgó szám májusban debütált, és igencsak erősre sikeredett, mind zene, mind szöveg tekintetében.
Amikor a háború kirobbant Ukrajnában, a stúdióban voltunk és dalokat írtunk, így született ez a szerzeményünk is. Egy katonáról szól, aki elindul a háborúba - meg van győződve arról, hogy a jóért cselekszik, ám rájön, hogy mind a média, mind a kormány hazudott neki. És nem fordulhat vissza, hiszen a katonai ruha már rajta van. Nem mehet előre, sem hátra, mert ott vannak mellette a bajtársai, akik sorra halnak meg a csatatéren. Ez az, amit most mi megpróbálunk tenni: rávilágítani bizonyos titkokra, amelyek a háborúval állnak kapcsolatban. Mesélők vagyunk, akik felerősítenek egy érzelmet, amelyet az emberek éreznek ebben a helyzetben.
Azonban nem az a cél, hogy ezt a háborút használják fel a sikerek elérésére.
Ez nemcsak az oroszok és az ukránok háborúja. Sokak szerint mindenkié, és én ezzel értek egyet. Hiszen mindez a közelünkben zajlik, és kijelentették (az oroszok), hogy nem állnak meg Ukrajnánál, már Kijevben vannak. Kijev pedig csak néhány óra repülőútra van a mi otthonunktól. Tehát ez a mi háborúnk is. Úgy vélem, tisztában kell lennünk azzal, hogy ez mindannyiunk számára veszélyt jelent. Mi pedig beszélünk, zenét írunk róla.
A metalszcéna tele van tehetségesebbnél tehetségesebb énekesnőkkel, ám sokak számára - teljesen érthetően - Tarja Turunen, a Nightwish egykori frontasszonya az etalon. A finn pacsirtát háromoktávos szoprán hanggal áldotta meg a teremtő, azonban a szólókarrierje során akadt egy dal, amely igen komoly kihívás elé állította - ez pedig a MuseSupremacy című szerzeménye, amelyet Tarja a 2016-os "The Shadow Self" elnevezésű albumán dolgozott fel.
A Choszine interjúvolta meg nemrég az énekesnőt, aki így mesélt a szóban forgó dalról:
Matthew Bellamy híres a hangterjedelméről, ami miatt a Muse-dalokat elég nagy kihívás feldolgozni. Ez a dal minden tekintetben kibaszottul feldob, amikor énekelem! Nagyon szeretem a számot, de elég komoly skálán mozog. Ráadásul a saját dalaimban hajlamos vagyok rohadt nehéz dallamokat írni a hangomhoz. Bizonyos értelemben élvezem, hogy emiatt nem túl sok énekes tudja elénekelni a dalaimat!
Nem kis meglepetést okozott rajongótáborának a Stream of Passion, amikor is bejelentették: visszatérnek. A holland zenekar 2016-ban, 11 év aktivitás után oszlott fel, búcsúajándékként pedig egy DVD-t is kiadtak, "Memento" címmel. Kiderült az is: szeptember 9-én a Dynamo fesztiválon adnak koncertet, ahol 2005-ben először felléptek, a jegyeket pedig vitték, mint a cukrot - mindössze 5 óra alatt elfogytak.
Marcela Bovio, a csapat mexikói származású énekesnője eközben sorjában kapta a pofonokat az élettől: 2018 folyamán véget ért 2011-ben kötött házassága Johan van Stratummal, aki a banda basszusgitárosa, majd 2019 nyarán méhnyakrákkal diagnosztizálták. Azonban nem hagyta el magát: másik projektjével, a Dark Horse White Horse-szal is foglalkozott.
A formáció vadonatúj EP-t rögzít, ennek előfutáraként ma megérkezett az első klipes dal, amely a The Hunter címet viseli, íme:
Ha van olyan formáció, amely a szimfonikus metal berkein belül úgyszólván megkerülhetetlen jelenséggé nőtte ki magát -a Nightwish, az Epica, a Therion és a korai Within Temptation mellett-, az kétségkívül a Sirenia. A zenekart Morten Veland hívta életre, akinek neve egybeforrt a ’90-es évek végi norvég gothic metal újjászületésével: ő volt a Tristania alapítója is, ám miután 2001-ben új irányt keresett, megszületett a Sirenia, az a formáció, amelyben a melankólia, a dráma és a dallamosság sajátos elegyet alkotva váltak védjeggyé.
Nem kevesebb, mint négy énekesnőt fogyasztott el a zenekar az elmúlt két évtizedben. A sort Fabienne Gondamin nyitotta, akinek hangját az első, 2002-es "At Sixes and Sevens" albumon hallhattuk, bár ő csupán session-énekesként működött közre. Egy évvel később Henriette Bordvik vette át a stafétát: az akkor mindössze 18 éves norvég lány a 2004-es "An Elixir for Existence" lemezen énekelt, ám 2006-ban távozott, helyét pedig a dán Monika Pedersen foglalta el. Ő azonban mindössze egyetlen korong erejéig, a 2007-es "Nine Destinies and a Downfall" idejére maradt, 2008-ban ő is kereket oldott.
2008 folyamán egy spanyol szépség, Ailyn került a mikrofon mögé, aki rekordhosszúságú ideig erősítette a bandát - 2016-ig dolgozott a srácokkal, majd személyes ellentétek miatt neki is távoznia kellett. Vele négy albumot ("The 13th Floor", "The Enigma Of Life", "Perils Of The Deep Blue", "The Seventh Life Path") rögzítettek, majd az ő kilépésével egy időben látott napvilágot a hír, miszerint a frontasszonyi posztot a zenekar egyik kóristája, Emmanuelle "Emma" Zoldan örökölte meg. Alig pár héttel a bejelentés után megjelent a "Dim Days Of Dolor", ezt követte a 2018-as "Arcane Astral Aeons", majd 2021-ben került boltokba a "Riddles, Ruins & Revelations" (recenziónk ITT olvasható).
Őszintén szólva, a Monikával készült album annyira nem ragadott magával – ahogy az Ailyn-korszak lemezei sem. Mindkét énekesnő kellemes, sőt, tehetséges hanggal bír, mégis… valami hiányzott. A francia Emma érkezése új energiákat hozott a csapatba: erőteljesebb, karakteresebb torok, magabiztosabb előadásmód, ami már önmagában is ígéretes volt. Ám a Dim Days Of Dolornem aratott nálam osztatlan sikert.
Mintha kicsit elkapkodták volna a felvételeket, az egésznek volt egy enyhe gyomorrontás-feelingje. Előételként érkezett két erős klipes dal, de a főfogás már inkább tölteléknek érződött. Aztán 2018-ban jött az "Arcane Astral Aeons", ami mindent vitt: erő, szenvedély, katarzis egyértelműen a Sirenia addigi karrierjének csúcspontja, nem kérdés. Na, valami ilyesmit vártam a "Riddles, Ruins & Revelations"-től is… de ezúttal a receptből kimaradt a fűszer. Olyan volt, mint amikor a kedvenc kajádból kihagynak egy fontos összetevőt, és bármennyire is ismerős az íz, valahogy nem áll össze. Vicces módon pont a Desireless-feldolgozás, a Voyage Voyage lett a legélvezetesebb falat számomra. A zenekar tisztességgel odatette magát, de az a bizonyos szikra valahogy nem gyulladt be.
Május 26-án jelent meg a zenekar "1977" címre keresztelt új nagylemeze. Emma elmondta: mind ő, mind Morten ebben az évben születtek, és a kilométer hosszúságú albumcímek helyett most valami egyszerűbbet akartak. Előzetesként a Tanita Tikaram-feldolgozás Twist In My Sobriety jött ki, majd a Deadlight, harmadikként pedig a Wintry Heart.
Remekül hozza a szimfonikus metal minden ismertetőjegyét ez a dalcsokor, mégis frissnek hat. Most nincsenek grandiózus kórusok, ami ezúttal egyáltalán nem hiányzik, sőt. A hangsúly így sokkal inkább Emma lehengerlő hangján maradhat, és ez bizony jót tett a zenének, és itt kell megragadnom az alkalmat, hogy elmondjam, a Sireniának a büdös életben nem volt még ennyire jó énekesnője, aki mezzoszopránként egyaránt tud éteri magasságokba emelkedni és pokoli mélységbe is ereszkedni - utóbbira a Twist In My Sobriety a legjobb példa.
Nagyon nagy eltérés nincs a dalok szerkezetében vagy hangzásában az eddigiekhez képest, de a kórusok visszafogása kifejezetten jót tett az összképnek. Ami rögtön szembeötlő, hogy a "1977" jóval gitárcentrikusabb, mint elődje, ezúttal a húrok kapták a főszerepet, nem a szimfonikus rétegek vagy a szintetizátor. Persze, tudom: manapság menő lett a "modernizálás", a popos hatások kóstolgatása, csak hát ez a trend nem mindenkinek áll jól. A Sirenia esetében szerintem ez a kísérlet csúnyán félresiklott, a "Riddles, Ruins & Revelations"-ön legalábbis biztosan. Szerencsére a az új korongon mindez már csak halvány árnyékként kísért, és ez önmagában elég ok arra, hogy egy ponttal többre értékeljem a lemezt.
Kapunk viszont, mint írtam, rengeteg gitárt, erőteljes dobokat, még a könnyedebbnek szánt szerzemények sem hatnak üresnek, mert az ötletesség ott van bennük, ilyen például a Dopamine, a fent említett Deadlight vagy az ABBA-t idéző zongoradallamokkal megtűzdelt The Setting Darkness. A drámai felvezetővel induló Nomadic lesz az egyik legnagyobb bulisláger, ez biztos, amelynek a refrénjét egy emberként fogja üvölteni a tömeg. Apropó, a zenekar szeptember 17-én a Barba Negra vendége lesz a Dark Sarah és az Amberian Dawn társaságában.
Keménykedésből sincs hiány: a Delirium végre visszahozza Morten jellegzetes hörgését – kár, hogy ebből nem kapunk többet, mert bizony jól áll a dalnak. Talán ez az album egyetlen gyenge pontja: a férfihangok túlságosan háttérbe szorulnak. De ha ez a legnagyobb gond, akkor tényleg nincs ok panaszra.
A Fading To The Deepest Black hasonlóan erős darab: mesterien ötvözi a keménységet és a lágyságot, miközben végig megmarad az a sötét, melankolikus íz, ami a Sirenia védjegye. A másik emlékezetesebb, nyersebb tétel épp a Tanita Tikaram-feldolgozás, amelynek eredetijét évtizedeken át kultusz övezte, és a rádiók retró-rovatában minden bizonnyal ma is gyakran felcsendül.
Az epikus refrének sem hiányoznak: az A Thousand Scars, valamint a kislemezként is megjelent Deadlight és Wintry Heart egyaránt kiváló példák rá, hogyan lehet érzelmet, erőt és dallamot tökéletes arányban adagolni.
Morten ezúttal végre összeszedte magát, és egy kifejezetten korrekt albumot rakott össze, különösen a legutóbbi, érdektelenségbe fulladó "Riddles, Ruins & Revelations" után, amely inkább hatott pop-rock lemeznek, mint metalnak.
Ahogy korábban is említettem, a dalok szerkezete és felépítése most sem tér el drasztikusan az előző anyagoktól, mégis mindegyiket áthatja valami különleges atmoszféra. A 1977 nem dönt rekordokat, és nem is ez lesz a Sirenia életművének koronája, de senki nem is mondta, hogy annak lennie. Ez egy szerethető, kiegyensúlyozott és érzelmileg hiteles lemez, amely bizonyítja, hogy Mortenékben még mindig ott a tűz, ha épp nem próbálják túlgondolni.
