Új kislemezdallal és a hozzá készült klippel jelentkezett a szimfonikus metalban utazó Catalyst Crime. A Polaris című szerzeményben a Lord of the Lost frontembere, Chris Harms vendégszerepel, a zenekar pedig egyúttal bejelentette, hogy Acquired Immunity című új albuma december 4-én jelenik meg.
A Polaris lendületes, modern szimfonikus metalduett, amelyben a szintetizátorokkal gazdagított hangszerelés és a két énekes karakteres hangja különleges atmoszférát teremt. A dal központi témája az ellentétek összecsapása: a fény és a sötétség, a gyász és a remény, valamint a gyötrelem és a kitartás kettőssége.
A szerzemény az elsők között született meg a készülő albumhoz, a zenekar pedig már a kezdetektől Chris Harmsot képzelte el vendégének. Az együttműködés így egy régóta dédelgetett elképzelés megvalósulását jelenti.
A Catalyst Crime énekesnője, Zoe Marie Federoff így nyilatkozott:
Évek óta csodálom Chris egyedülállóan kifinomult képességeit és a határokat feszegető újító szellemét, így valóra vált álom számomra, hogy együtt énekelhetek vele egy olyan dalban, amely az életünk legfontosabb mozgatórugóiról szól. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Chris hangja minden idők egyik legnagyobb kedvence számomra, és senki más nem illett volna jobban ehhez a szerzeményhez. Köszönöm, Chris, és köszönöm a Lord of the Lostnak az évek óta tartó inspirációt!
Tarja ma mutatta be Tango című új kislemezdalát, amelyet a finn csellómetal úttörőivel, az Apocalypticával közösen készített. A szerzemény az énekesnő Frisson Noir (recenziónk ITTolvasható) című stúdióalbumának legújabb kisfilmes tétele, a videóban pedig a két legendás finn előadó együtt látható.
A dal az Apocalyptica csellóin megszólaló, érzéki tangóritmussal indul, majd fokozatosan építkező feszültsége egy monumentális, filmszerű refrénben teljesedik ki, amelyben a gitárok, a dobok és a csellók egyesítik erejüket. Tarja éneke a visszafogott, bensőséges megszólalástól egészen az elementáris erejű kiteljesedésig ível, miközben egy szinte észrevétlenül elillanó élet megrendítő történetét meséli el.
Az énekesnő így beszélt az együttműködésről:
Szerettem volna, ha ez a dal igazán különleges lesz. Mindig is imádtam a cselló hangját, így az Apocalyptica tökéletes választás volt az együttműködéshez. Eicca, Perttu és Paavo valóra váltották az álmomat.
Az Apocalyptica tagjai szintén örömmel nyilatkoztak a közös munkáról:
A kilencvenes évek közepe óta ismerjük Tarját, és mindig is előkelő helyen szerepelt azoknak az előadóknak a listáján, akikkel szerettünk volna együtt dolgozni. Fantasztikus érzés, hogy végre megtaláltuk a megfelelő időpontot és dalt ehhez az együttműködéshez. Tarja annak idején újradefiniálta, mit jelent a klasszikus énektechnikát a metallal ötvözni, és nagyon boldogok vagyunk, hogy most közösen alkothattunk.
A Tango hivatalos videóklipjében Tarja mellett az Apocalyptica mindhárom tagja, Eicca Toppinen, Perttu Kivilaakso és Paavo Lötjönen is szerepel. A sötét tónusú, filmszerű képi világ és a drámai előadás tökéletesen illeszkedik a szerzemény hangulatához.
Alaposan felkavarta a szimfonikus metal világát a Nightwish legfrissebb bejelentése: a finn zenekar és holland énekesnője, Floor Jansen közel tizennégy évnyi közös munka után külön utakon folytatja pályafutását. A váratlan hírt hivatalos közleményben tudatták a rajongókkal.
A zenekar tájékoztatása szerint a döntést alapos mérlegelés előzte meg, és a felek közös megegyezéssel határoztak az együttműködés lezárásáról. A különválást mindannyian szükségesnek és fontosnak tartják jövőbeli terveik és művészi céljaik megvalósítása szempontjából, amelyeket ezentúl egymástól függetlenül szeretnének követni. A poszt hangsúlyozza, hogy a zenekar és Floor kölcsönösen a legjobbakat kívánják egymásnak további zenei pályafutásukhoz. Egyúttal elismerik, hogy a különválással egy rendkívüli, közösen megtett utazás ér véget, amely nemcsak számukra, hanem a rajongók számára is meghatározó jelentőséggel bírt.
A Nightwish ugyanakkor világossá tette, hogy Floor távozása nem jelenti a zenekar feloszlását. Tuomas Holopainenék folytatják a munkát, és terveik szerint 2027-ben stúdióba vonulnak, hogy rögzítsék következő nagylemezüket.
A bejelentés különös jelentőséget kap annak fényében, hogy a Nightwish idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. A zenekar ennek kapcsán azt is hangsúlyozta, hogy továbbra is töretlen lelkesedéssel tekintenek zenéjükre és közös jövőjükre.
Arról egyelőre nem közöltek részleteket, hogy ki veheti át Floor helyét a mikrofon mögött, és az sem derült ki, pontosan milyen körülmények vezettek a különváláshoz.
Floor 2012 októberében csatlakozott az együtteshez, miután a zenekar útjai elváltak akkori énekesnőjétől, Anette Olzontól. Kezdetben az Imaginaerum turné hátralévő koncertjein helyettesítette őt, majd 2013 októberében hivatalosan is a formáció állandó tagjává vált.
Az énekesnő három stúdióalbumon működött közre: a 2015-ös Endless Forms Most Beautiful, a 2020-as Human. :||: Nature. és a 2024-es Yesterwynde lemezeken. Emellett több koncertkiadványon is hallható, köztük a 2013-as Showtime, Storytime, a 2016-os Vehicle of Spirit és a 2019-es Decades: Live in Buenos Aires anyagokon.
Floor mindeközben szólókarrierjét is építi: második önálló nagylemeze, a Hytress 2027. január 15-én jelenik meg, amelyet nemzetközi turné is követ.
Alissa White-Gluz, a DragonForce és a Blue Medusa jelenlegi énekesnője ezúttal nem zenei terveiről, hanem egy sokkal személyesebb témáról beszélt. A Stray From The Path dobosa, Craig Reynolds által vezetett The Downbeat Podcast vendégeként őszintén mesélt a haláltól való félelméről, a túlvilággal kapcsolatos kételyeiről, valamint arról, hogy miért viselik meg még a horrorfilmekben látott halálesetek is.
Amikor a műsorvezető arról kérdezte, van-e bármi, amitől igazán fél, Alissa habozás nélkül válaszolt:
A haláltól. Rettegek a haláltól. Azt hiszem, ezt tanatofóbiának nevezik. Remélem, hogy az agyunk úgy működik, hogy közvetlenül a halál előtt endorfinok vagy más anyagok szabadulnak fel, amelyek euforikus érzést váltanak ki, és így könnyebbé teszik az elmúlást. Remélem, olyan, mint amikor az ember borzasztóan fáradt, és éppen elaludni készül. Ismeritek azt a kellemes érzést, amikor arra gondoltok, hogy végre elalszotok, és ez milyen jó? Remélem, valami ilyesmi. Csakhogy fogalmunk sincs, milyen valójában a halál. Ráadásul én szeretek tevékenykedni, új dolgokat tanulni, emberekkel találkozni és élményeket szerezni. Nem akarom, hogy mindez véget érjen. Elszomorít a gondolat, hogy egyszer már nem lesz lehetőségem ezekre.
A beszélgetés során a túlvilági élet kérdése is szóba került. Alissa elárulta, hogy bár szeretne hinni a halál utáni létezésben, jelenlegi meggyőződése szerint a tudat az emberi test működésével együtt megszűnik, azt pedig minden rajongója tudja, hogy ateista.
Nem, sajnos nem hiszek benne. Bárcsak hinnék, de számomra egyik elképzelés sem áll össze igazán. Ha hinnék valamiben, sokkal könnyebb lenne. Akkor azt mondhatnám, hogy rendben, most egyszerűen továbblépek a következő szakaszba. De sajnos tényleg azt gondolom, hogy ennyi az egész, és nincs tovább. Szerintem vérből, húsból, elektromos impulzusokból és idegvégződésekből álló, működő szervezetek vagyunk, és ez önmagában is lenyűgöző.
Úgy gondolom, minden állat csodálatos, és éppen ezért tisztelem őket annyira. Ugyanakkor szerintem mindaz, ami az agyunkban történik, ami a személyiségünket alkotja, és lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk a világot, attól függ, hogy ez a fizikai szövetállomány megfelelően működik-e. Ha pedig megszűnik működni, akkor attól tartok, minden más is megszűnik vele együtt.
Reynolds arra is kíváncsi volt, hogy az énekesnő átélt-e valaha olyan megmagyarázhatatlan, hátborzongató élményt, amely miatt esetleg elgondolkodott a szellemek létezésén.
Imádom az ilyesmit, és szeretnék hinni benne, de ha igazán belegondolok, egyszerűen nem tudok. Persze rengeteg olyan dolog van, amelyre egyelőre nincs magyarázatunk. Remélem, hogy tévedek, és teljesen kész vagyok beismerni, ha így van. Egyszerűen arról van szó, hogy nem tudjuk. Semmit sem tudunk teljes bizonyossággal.
Alissa ezután visszatért a haláltól való félelméhez, és arról is beszélt, mennyire mélyen megérinti mások elvesztése, még akkor is, ha az illetőt személyesen nem ismerte.
Az is rettenetesen elszomorít, amikor mások meghalnak. Még akkor is, ha nem ismerem őket. Rögtön arra gondolok, hogy szegény családjuk mennyire összetörhetett. Ezért is viselem nehezen a horrorfilmeket. Még ha csak egy taxisofőrt vagy valamilyen teljesen mellékes szereplőt ölnek is meg, én már azon gondolkodom, hogy biztosan neki is volt családja. Aztán eszembe jut, hogy vajon miből fognak megélni a hozzátartozói. Egyszerűen nagyon megsajnálom ezeket a szereplőket.
Az énekesnő azt is elárulta, hogy bár szereti a misztikus történeteket és a pszichológiai thrillereket, a véres jeleneteket már sokkal nehezebben viseli.
Szeretem a pszichológiai thrillereket és a hátborzongató dolgokat, de ha valami nagyon véres, arra képtelen vagyok odanézni. Nagyon érzékeny vagyok, az ilyen jeleneteknél igazi nyuszi vagyok. A történet miatt azért megnézem ezeket a filmeket, de közben elég gyakran el kell takarnom a szememet.
Alissa eközben zenei pályafutásának új fejezetét is megkezdte. A DragonForce nemrég bejelentette első albumát az új énekesfelállással, amelyben Alissa mellett Alessio Garavello is helyet kapott - ő volt a bizonytalan ideig betegszabadságon lévő Marc Hudson énektanára. Marc jó ideje fülproblémákkal küzd, a lemez készítésében sem vett részt, de a háttérben aktívan dolgozik. A zenekar tizedik, saját nevét viselő stúdióalbuma 2027. március 19-én jelenik meg a Napalm Records gondozásában.
2027. február 5-én, a Napalm Records gondozásában jelenik meg Charlotte Wessels és zenekara, a The Obsession új nagylemeze, a Mute Swan Empire. A Delain egykori énekesnőjének új albuma egy 15 dalból álló konceptlemez, amely az emberiség lehetséges reakcióit vizsgálja az ökológiai válságra, a társadalmi igazságtalanságokra és a megszokott világ fokozatos széthullására.
A lemez minden szerzeménye egy-egy különböző karaktert, illetve emberi viselkedésmintát jelenít meg az antropocén korszak végén. A tagadás, a düh, a hit, a visszahúzódás, a remény és a bosszúvágy mind szerepet kapnak ebben a történetben, amely az emberiség sokszor ellentmondásos természetéről rajzol összetett képet. A különböző nézőpontokat egy műfaji határokat átlépő, változatos zenei világ kapcsolja össze.
Az album megjelenése egybeesik Charlotte első önálló európai turnéjának kezdetével, amely 2027. február 4-én, a belgiumi Sint-Niklaas városában indul, és a csapat útba ejti Budapestet is - 2027. február 17-én a Barba Negra színpadán headlinerként ad koncertet.
Charlotte így mesélt az új lemez megszületéséről:
Eredetileg egyáltalán nem az volt a szándékom, hogy konceptalbumot készítsek, de egy idő után rájöttem, hogy az új dalaim valamilyen módon mind kapcsolódnak egymáshoz. Úgy tűnt, mindegyik egy-egy különböző reakciót testesít meg arra a világra, amelyben élünk: a tagadást, a cinkosságot, a visszahúzódást, a vak engedelmességet, a szelektív empátiát, de ugyanígy a reményt és az összetartozást is. Elkezdtem felismerni ezeket a visszatérő témákat és archetípusokat, végül pedig rájöttem, hogy mind egy sokkal nagyobb történet részei. Egyre inkább szerettem volna követni ezt a gondolati szálat, ameddig csak lehet, először a zenén, később pedig a borítón és a vizuális világon keresztül is. Ez a felismerés lett a Mute Swan Empire alapja.
Az énekesnő számára különösen fontos volt, hogy a dalok ne egyszerű ítéleteket fogalmazzanak meg, hanem az emberi viselkedés összetettségét is megmutassák.
Az foglalkoztat igazán, hogy másokban milyen könnyen felismerjük ezeket a reakciókat, miközben saját magunkban sokkal nehezebben vesszük észre őket. Nem akartam olyan albumot készíteni, amely pusztán ujjal mutogat másokra, vagy egyszerű válaszokat kínál. Az ellentmondásokat, a kényelmetlen szürkezónákat és a változás lehetőségét szerettem volna körüljárni.
A Mute Swan Empire zeneileg is nagyobb szabadságot ad az alkotóknak. A kemény, súlyos megszólalást bensőségesebb, sebezhető pillanatok ellenpontozzák, miközben a korábbinál hangsúlyosabban érvényesül a zenekar közös munkája.
Zeneileg ugyanez a szabadság, vagyis hogy minden dalt arra engedtünk haladni, amerre természetesen kívánkozott, egy olyan albumot eredményezett, amelyen az eddigi legkeményebb szerzeményeink mellett nagyon sebezhető pillanatok is helyet kaptak. Bár a lemez rendkívül változatos, úgy érzem, zenekarként még soha nem szóltunk ennyire egységesen. Mindenki valami egyedit tesz hozzá a zenéhez, és nagyon büszke vagyok arra, ami ezekből az elemekből összeállt.
Az album címe a hattyúdal legendájára utal, amely szerint a hattyú közvetlenül a halála előtt énekli el legszebb dalát. A történelem során embereknek, kultúráknak és egész civilizációknak is megvoltak a maguk hattyúdalai: az elmúlást megelőző utolsó, szépséggel és jelentéssel teli pillanatok.
Charlotte azonban egy nyugtalanító kérdést vet fel:
Mi van akkor, ha nekünk nem jut ilyen? Mi van, ha annyira közel sodortuk magunkat az ökológiai és társadalmi összeomláshoz, hogy elveszítettük, vagy már meg sem érdemeljük ezt az utolsó kegyelmi pillanatot? Vajon a hattyú néma marad?
A zenei megvalósításban továbbra is fontos szerepet kap a metal és az alternatív zenei hatások találkozása. Az összetett hangszerelések, a monumentális atmoszférák és Charlotte karakteres éneke mellett ezúttal még nagyobb hangsúly kerül a zenekari összjátékra.
Az eredetileg Charlotte szólóprojektjéhez összeállított zenészgárda az elmúlt évek turnéi során összeszokott együttessé formálódott, és mára hivatalosan is a The Obsession nevet viseli. Ez a fejlődés az új album hangzásán is érezhető: a dalok egységesebb zenei arculatot kaptak, miközben megmaradt a súlyos, lendületes részek és a meghitt, visszafogott pillanatok közötti kontraszt.
A Mute Swan Empire nemcsak napjaink társadalmi és környezeti problémáiból merít, hanem az irodalom, a költészet és a filmművészet világából is. Charlotte két középkori misztikus, Bingeni Hildegard és Norwichi Julianna szövegeit is felhasználta: előbbi az In Leta Via, utóbbi pedig a The Hermit Song című dalban kapott helyet.
Korábban az énekesnő az After Us, The Flood című szerzeményt már megmutatta a rajongóknak.
Tarja Turunen jövőre ünnepli ötvenedik születésnapját, és bár szeretné méltósággal megélni az idő múlását, elismeri, hogy előadóművészként olykor nyomasztják a külsejével kapcsolatos elvárások. A finn énekesnő, akinek Frisson Noircímű albuma júniusban jelent meg, most aKauneus ja Terveysmagazinnak adott interjújában az öregedéshez való viszonyáról, az anyanyelvével kapcsolatos bizonytalanságáról, fiatalkori zenei példaképeiről és az alkotásban megtalált szabadságról is beszélt.
Elárulta, hogy az ötvenedik születésnapja közeledtével időnként azon kapja magát, hogy túlságosan is figyeli a külsejét, és azon gondolkodik, vajon annyinak néz-e ki, amennyi valójában.
Zavar, amikor túlságosan vizsgálgatom a külsőmet. Jövőre betöltöm az ötvenet, és azon gondolkodom, vajon ötvenévesnek nézek-e ki. Azért is bosszant ez, mert tudom, hogy nem kellene ekkora jelentőséget tulajdonítanom az ilyesminek, ám nem akarok szembeszállni az idő múlásával. Leginkább arra vágyom, hogy méltósággal öregedjek meg, és büszkén viseljem a megélt éveket. A munkám miatt azonban bizonyos nyomást érzek a külsőmmel kapcsolatban.
Tarja hosszú évek óta Spanyolországban él családjával, ennek pedig az anyanyelvére is hatása van. Bevallása szerint egyre ritkábban használja a finnt, a mindennapokban szinte kizárólag lányával, a most 14 éves Naomival beszél ezen a nyelven. Emiatt úgy érzi, szókincse megkopott, ami olykor kifejezetten kellemetlen helyzeteket teremt számára.
Szégyellem a finntudásomat. Manapság meglehetősen keveset használom a nyelvet, mert a családommal Spanyolországban élek. A hétköznapokban csak a lányommal, Naomival beszélek finnül. Fontos számomra, hogy használjam az anyanyelvemet, hiszen finn nő vagyok, és ezt a finn identitást senki sem veheti el tőlem.
Nemrég egyszerűen nem jutott eszembe, hogyan mondják finnül azt, hogy csicseriborsó. Csak a spanyol garbanzo szó ugrott be. Amikor végül meghallottam a finn megfelelőjét, a kikherne szót, egészen furcsának éreztem. Néha már attól is izgulok, ha finnül kell beszélnem. Rengeteg interjút adtam angolul és spanyolul, de egy finn nyelvű interjú előtt azon gondolkodom, vajon tudok-e még egyáltalán rendesen megszólalni.
Az interjúban fiatalkori zenei példaképei is szóba kerültek. Tarja különösen Bonnie Tylert és Whitney Houstont csodálta, bár saját bevallása szerint soha nem tartozott a megszállott rajongók közé. Bonnie Tyler azonban különleges helyet foglal el az emlékeiben, hiszen ő volt az első előadó, akit élőben látott.
12 éves voltam, amikor vonattal utaztam Kiteeből Helsinkibe a barátnőmhöz, Sirjához. Ketten mentünk el egy fesztiválra, hogy megnézzük Bonnie-t. Elsősorban a különleges, semmihez sem fogható hangja ragadott meg. A hangproblémáinak története is érdekes. Megműtötték a hangszálait, és ezt követően alakult ki az a jellegzetes rekedtség, amelyről ismertté vált.
Tarja számára énekesként különösen nehéz, amikor egy koncert napján betegség jeleit tapasztalja magán.
Ilyenkor nemcsak a saját egészségem miatt aggódom, hanem azért is, mert egy egész stáb munkája függ az előadástól. Utálom azt az érzést, amikor egy koncert napján torokfájással ébredek. Ilyenkor tudom, hogy valószínűleg valamilyen betegség kerülget, és döntenem kell, hogy lemondom-e a fellépést, vagy valahogy mégis végigcsinálom.
Nehéz megélni az ilyenkor rám nehezedő felelősséget. Bár arról nem tehetek, ha megbetegszem, felelősségteljes ember vagyok, és mindig a legjobbat szeretném nyújtani. Szerencsére a pályafutásom során csak nagyon kevés koncertet kellett betegség miatt lemondanom.
A Butcher Babies október 2-án jelentette meg Nightbloom című új albumát, amelyről mi is írtunk kritikát, és amely a zenekar első olyan nagylemeze, amely már a 2024-ben távozott Carla Harvey nélkül készült. A csapat immáron egyedüli énekesnője, Heidi Shepherd egy friss interjújában beszélt arról, hogyan élte meg egykori zenésztársa távozását, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, amikor a banda egyedüli énekesnőjeként folytatta pályafutását. Mint kiderült, számára nem is a szakmai változások feldolgozása volt a legfájdalmasabb, hanem egy több mint húszéves barátság elvesztése.
Carla eredetileg egy szemműtét miatt vonult vissza átmenetileg a zenekartól, később azonban az AL.com-nak elmondta, hogy úgy érezte, fokozatosan kiszorult a Butcher Babiesből, miután társai nélküle indultak turnéra. Az énekesnő azóta megalapította The Violent Hour nevű formációját, amelyben férjével, az Anthraxból és a Panterából ismert dobossal, Charlie Benantéval is együtt dolgozik.
Heidi így emkékezett vissza Carla kilépésére:
Azt hiszem, az egészben az volt a legnehezebb, hogy elveszítettem a legjobb barátomat, akivel több mint húsz éve ismertük egymást. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Húsz éven át volt mellettem valaki, akivel szinte összenőttünk, aki a legjobb barátnőm volt. Most pedig azon gondolkodom, ki is vagyok én önálló emberként, ettől a kapcsolattól függetlenül. Még mindig foglalkoztat a kérdés, hogy lesz-e valaha újra ilyen barátság az életemben, vagy ez örökre elveszett.
Az énekesnő arról is beszélt, hogyan változott meg az alkotói folyamat Nightbloomelkészítése során. Ebben továbbra is fontos szerepet játszott a zenekar gitárosa, Henry Flury, akivel Heidi lassan 15 éve alkot egy párt.
Amikor valaki úgy dönt, hogy mindazok után az évek és a rengeteg munka után, amit valamibe belefektetett, számára véget ért ez a történet, az rendben van. Újra és újra emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ezt el kell fogadnom. Tiszteletben tartom a döntését. De az én utam még nem ért véget. Henry útja sem ért véget. És úgy érzem, felelősséggel tartozom nemcsak önmagamnak, hanem a rajongóinknak, a menedzsereinknek, az ügynökeinknek, az ügyvédünknek és mindazoknak, akik közel húsz éve mellettünk állnak.
Heidi és Carla 2010 és 2024 között együtt voltak a Butcher Babies énekesnői
Heidi hangsúlyozta, hogy a Butcher Babies az évek során jóval többé vált, mint néhány zenész közös projektje.
Ez az egész sokkal nagyobb dolog két embernél. Sokkal nagyobb öt embernél is. Több, mint egy zenekar. Rá kellett néznem a helyzetre, és azt mondanom: rendben, ezt tovább kell vinnünk. És őszintén szólva most erősebbnek érzem magam, mint valaha.
Carla 2024 októberében, a The Ward Bond Show vendégeként szintén beszélt arról, milyen körülmények vezettek a Butcher Babiesből való távozásához. Akkor elsősorban az életkorral változó prioritásokat, a családi kötelezettségeket és a folyamatos turnézás nehézségeit emelte ki.
Rengeteg mindennel jár egy zenekarban játszani, különösen akkor, amikor az ember idősebb lesz, és megváltozik az élete. Párkapcsolata lesz, társa van, nekem pedig van egy mostohalányom is. Az a gondolat, hogy hirtelen évente tíz-tizenkét hónapot kellene úton töltenem, egyre megterhelőbbé vált. Egy zenekarban öt ember van, és lehet, hogy közülük néhányan állandóan turnézni szeretnének, míg mások úgy érzik, ideje lenne egy kicsit visszavenni a tempóból. Ezek az eltérő elképzelések pedig nem mindig egyeztethetők össze úgy, hogy az mindenkinek jó legyen.
Heidi ugyanakkor nagyobb művészi szabadságot kapott, és ezt arra használta, hogy a zenén keresztül dolgozza fel személyes élményeit. Miután terapeutához fordult, és szembenézett saját démonaival, az elmúlt huszonöt év traumái, fájdalmai és belső küzdelmei mind a Nightbloomon kötöttek ki, az album így az együttes pályafutásának egyik legszemélyesebb és legőszintébb anyaga lett.
Október 10-én Budapesten, az Analog Music Hallban lépett fel a Xandria, és egy igazán emlékezetes koncertet adott a magyar rajongóknak. A műsorban a legújabb, Eclipse című album dalai (kritikánk ITT olvasható) mellett a régebbi kedvencek sem maradtak ki: többek között a Ravenheart, a Valentine és a Nightfall is felcsendült.
Aki lemaradt a buliról, vagy egyszerűen szeretné újra átélni, annak jó hír, hogy egy rajongó az egész koncertet rögzítette, a felvétel pedig már a YouTube-on is megnézhető.
A The Gathering Echoes Of Mandylion címmel új koncertalbumot jelentetett meg, amellyel az 1995-ös Mandylion harmincadik évfordulóját ünnepli. A felvételek különlegessége, hogy a zenekar tizenegy év után először lépett színpadra ismét Anneke van Giersbergennel és a klasszikus korszak felállásával.
A holland zenekar 2025. augusztus 27. és 31. között öt különleges koncertet adott a nijmegeni Doornroosje klubban. Ezeken az estéken a rajongók ismét élőben hallhatták azokat a szerzeményeket, amelyek három évtizeddel ezelőtt meghatározó szerepet játszottak a The Gathering pályafutásában.
Az Echoes Of Mandylion az 1995-ös album valamennyi dalát tartalmazza, de a koncertprogram nem kizárólag ezekre épült: a zenekar későbbi korszakainak olyan közönségkedvencei is helyet kaptak rajta, mint a Saturnine, a Travel vagy a Great Ocean Road.
A tizenhat felvételt tartalmazó kiadvány jelenleg digitális formában, kizárólag a Bandcampen érhető el.
Anneke nemrég a Metal Hammer GreeceTV War című műsorában beszélt a jubileumi koncertekről és arról, milyen érzés három évtized elteltével újra együtt zenélni egykori társaival.
Arra a kérdésre, számítottak-e arra, hogy a Mandylion harminc évvel később is ilyen erős hatást gyakorol majd a közönségre, az énekesnő így válaszolt:
Őszintén? Egyáltalán nem. Tudjuk, hogy az emberek még mindig hallgatják a lemezt és a The Gathering zenéjét, követik a munkásságunkat, de arra nem számítottunk, hogy mindez ekkora méreteket ölt majd. Hihetetlenül hálásak vagyunk érte. Fantasztikus érzés újra együtt állni a színpadon, szinte testvérekként, és eljátszani ezeket a régi dalokat. Azt hiszem, az az energia, ami a színpadon közöttünk van, átragad a közönségre is. Az emberek szeretik ezeket a dalokat, és azt is szeretik látni, hogy mi mennyire jól érezzük magunkat együtt. Ez az energia aztán visszaáramlik hozzánk, és ettől egészen csodálatos hangulat alakul ki.
Az énekesnőt arról is megkérdezték, voltak-e fenntartásai, amikor először felmerült a The Gathering újbóli összeállásának lehetősége. Anneke elárulta, hogy szó sem volt hosszas győzködésről vagy komoly üzleti tárgyalásokról. Az egész ötlet egészen hétköznapi körülmények között született.
Nem, egyáltalán nem voltak kétségeim. Az egész tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy Renével [Rutten gitárossal] néhányszor beültünk kávézni. Barátokként beszélgettünk az életről, mindenféléről, természetesen a zenéről is. Aztán egyszer csak szóba került, hogy a Mandylion harmincéves lesz.
A beszélgetés során az is felmerült, hogy a lemez, amely korábban aranylemez lett, most újabb apropót szolgáltathatna valami különlegeshez.
A lemez már régen aranylemez lett, de az elismerést csak most kaptuk kézhez. René ekkor azt mondta: »Talán most lenne itt az ideje valami különlegeset csinálni.« Én pedig azt válaszoltam: »Miért is ne? Adjunk egy koncertet! Vagy esetleg kettőt.«
Anneke hangsúlyozta, hogy a visszatérés mögött semmiféle külső nyomás nem állt. A zenészek egyszerűen szerettek volna ismét együtt játszani, és méltó módon megünnepelni azt az albumot, amely mindannyiuk életében fontos szerepet töltött be.
Az egész abból indult ki, hogy barátok vagyunk, beszélgettünk a régi időkről és a zenéről. Nem állt mögöttünk semmiféle nagyhatalmú zeneipari szereplő vagy menedzsment, amely különféle okokból rá akart volna venni minket erre. Egyetlen indokunk volt: érezzük jól magunkat ezzel a lemezzel! Nagyon büszkék vagyunk rá.
Anneke ugyanakkor egy korábbi interjúban elmondta, hogy jelenleg nem terveznek új közös albumot készíteni. A zenekar jövője egyelőre bizonytalan: Silje Wergeland, aki 2007-ben vette át Anneke helyét az együttesben, 2025 végén távozott a The Gatheringből, a csapat pedig egyelőre nem jelentett be konkrét terveket a folytatásra vonatkozóan.
Amikor Emily Armstrong 2024-ben csatlakozott a Linkin Parkhoz, nem mindennapi kihívással találta szembe magát. A Dead Sara egykori frontasszonyának ugyanis nemcsak egy világhírű zenekar új énekesnőjeként kellett helytállnia, hanem olyan ikonikus dalokat is elő kellett adnia, amelyek Chester Bennington hangjával váltak felejthetetlenné.
A 2017-ben, mindössze 41 évesen elhunyt énekes öröksége hatalmas felelősséget jelentett Emily számára. A Linkin Park új, Unshatter című dokumentumfilmjében, valamint a Peoplemagazinnak adott exkluzív interjújában őszintén beszélt arról, milyen kétségek gyötörték, amikor először kellett szembenéznie az olyan klasszikusokkal, mint az In the End, a Crawling vagy a What I've Done.
A dokumentumfilmben is látható, ahogy azon tépelődöm, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e erre. Ilyenkor az ember mindenféle indokot keres, hogy bebizonyítsa saját magának: »Nem vagy elég jó. Ezeket a dalokat mindenki ismeri.«
Mike Shinoda, a zenekar férfi énekese a filmben felidézte, milyen kérdések merültek fel bennük, amikor Emily beleegyezett, hogy fellépjen velük:
Amikor Emily azt mondta, hogy szívesen koncertezne velünk, elkezdtük átnézni a repertoárt. El kell énekelned a Crawlingot, a Numbot, az In the Endet. De hogyan oldjuk ezt meg? Nem volt egyszerű.
Emily számára kezdettől fogva világos volt, hogy nem próbálhat Chester másolatává válni. Ehelyett arra törekedett, hogy a saját hangján, saját előadásmódjával szólaltassa meg a dalokat, miközben megőrzi azok érzelmi erejét.
Ez volt az egyetlen dolog, amibe kapaszkodni tudtam. Ne próbálj olyan lenni, mint valaki más. Nem azért vagy itt, hogy bárkit helyettesíts. Chestert soha, de soha senki nem tudná pótolni. Egyszerűen csináld azt, amit te tudsz. A régi dalokkal kapcsolatban egyetlen dolgot próbálhattam meg: amennyire csak lehetséges, megőrizni azt az érzelmi hatást, amit eredetileg kiváltottak. Mert végső soron szerintem most is erre vágyik a közönség. Én is ezt szeretném hallgatóként, Linkin Park-rajongóként. Azt akarom, hogy ugyanazokat az érzéseket élhessem át. Aztán arra gondoltam: »Rendben. Azt hiszem, erre képes vagyok.«
Az Unshatter a Linkin Park 2024-es visszatérését követi végig, és a kulisszák mögé is betekintést enged. A filmben Emily mellett a zenekar új dobosa, Colin Brittain is fontos szerepet kap, aki rengeteget dolgozott az énekesnővel azon, hogy a régi szerzemények természetesen szólaljanak meg az ő hangján.
Hónapokon keresztül valószínűleg heti négy alkalommal találkoztunk nálam, hogy megtanuljuk a dalokat. Sokszor többször is megváltoztattuk a hangnemüket, hogy megtaláljuk azt, amelyik Emily számára kényelmes, miközben az eredeti dalok energiája és karaktere is megmarad
- emlékezett vissza Colin.
Emily eközben pontosan tisztában volt azzal, milyen elvárásoknak kell megfelelnie.
Ez a zenekar már eleve legendás, úgyhogy neked is fel kell nőnöd a feladathoz. Tudom, mire vagyok képes. De hogyan hozzam ezt most elő magamból? Közben meg azon jár az eszem: »Úristen, remélem, nem baszom el ezt a dalt!«
Joe Hahn, a Linkin Park DJ-je és kreatív igazgatója, aki az Unshatter rendezője is, úgy emlékszik, a Crawling volt az első régi szerzemény, amellyel komolyabban foglalkoztak az új felállásban - 2000-es Hybrid Theory albumról ismert dal különösen fontos próbatételnek bizonyult.
Azt hiszem, először a Crawlinggal kezdtünk foglalkozni. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy Emily a saját módján énekelje el, és ne próbáljon senkit utánozni. Ha személyessé tudja tenni a dalt, akkor az a hallgatókhoz is el fog jutni. Meghallgattuk, elvégeztünk néhány apró módosítást, és azt mondtuk: »Rendben, ez tényleg működik.« Olyan volt, mintha ezzel megtört volna a jég, és hirtelen a többi dal is sokkal könnyebben megvalósíthatónak tűnt.
Bár Emily számára a bandához való csatlakozás hatalmas nyomással járt, ma már elsősorban hálát érez azért, hogy részese lehet a zenekar történetének.
Tudom, mennyire szerencsés vagyok. Ez minden, amiről valaha álmodtam. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy ebben a helyzetben lehetek. Egészen őrületes. És azon sem változtatnék, hogy mindez az életemnek egy későbbi szakaszában történt meg.
