Meglepetéssel indította a hetet a Spiritbox: minden előzetes felhajtás nélkül megérkezett a zenekar vadonatúj dala, a Mourning, amelyhez videóklip is készült.
A kisfilmet a Spiritbox gitárosa, Mike Stringer, valamint Alex Bemis rendezte. Stringer a dal elkészítéséből is alaposan kivette a részét: a Mourning producere Dan Braunsteinnel közösen volt, akivel a zenekar már korábban is dolgozott. Braunstein nevéhez többek között a Dayseeker és a Fit For A King egyes kiadványai is kötődnek.
Az új szerzemény alig néhány nappal a Spiritbox nagyszabású európai turnéjának kezdete előtt érkezett. A koncertsorozat szeptember 12-én Glasgow-ban indul, majd október 9-én Párizsban ér véget. Courtney LaPlante-ék két komoly vendéget is visznek magukkal: a turné állandó előzenekarai a Jinjer és a Dying Wish lesznek.
Nem sok pihenés jut tehát év vége előtt a zenekarnak. November 21-én a Metallica előtt lépnek fel a connecticuti Mohegan Sun Arenában, december 4. és 6. között pedig Ausztrália felé veszik az irányt, ahol a Good Things fesztivál három állomásán játszanak majd.
Tsunami Sea címmel tavaly márciusban jelent meg a formáció legutóbbi albuma, amelynek kritikája ITTolvasható, a Mourning videója pedig megtekinthető nálunk is:
A dél-afrikai Vulvodynia új dallal jelentkezett: megérkezett a Twin Tyrants, amely a Unique Leader Records gondozásában látott napvilágot, a számhoz pedig természetesen videó is készült.
A dal egyben új fejezetet is nyit a slamming deathcore-ban utazó zenekar történetében, ugyanis ez az első Vulvodynia-kiadvány az új énekessel, Maya Pobsttal. Az USA-ból, azon belül is Missouri államból származó, 26 éves frontlány korábban a Burial Path soraiban énekelt, a Vulvodyniához pedig idén júliusban csatlakozott.
A Twin Tyrants azért is különleges számomra, mert ez az első alkalom, hogy az új zenésztársaimmal közösen dolgozhattam egy dalon, de a témája és a mondanivalója miatt is nagyon közel áll hozzám. A dal alapvetően azt a belső harcot járja körül, amikor az ember próbálja megtalálni önmagát, és rájönni arra, kivé is szeretne válni.
A dalszöveget a párommal közösen írtuk. Volt, hogy először a szöveg született meg, máskor pedig egy vokális ritmusból vagy mintából indultunk ki. Ezután mindenki hozzátette a saját részét, amíg végül össze nem állt az a dal, amit most megosztunk veletek. Nagyon izgatott vagyok, hogy végre mindenki hallhatja, és hogy lehetőségem van továbbra is nagyszerű zenéket készíteni ezzel a fantasztikus társasággal.
- mesélte a szerzemény történetét Maya.
Durbanban, a Dél-afrikai Köztársaság harmadik legnagyobb városában alakult meg 2014-ben a csapat, és már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a lehető legsúlyosabb, legelborultabb zenét rakják össze, miközben ne lehessen egyszerűen csak egy újabb slam bandaként elkönyvelni őket. A Cognizant Castigation című 2014-es debütálás óta több kiadvánnyal építették tovább saját brutális világukat, legutóbbi nagylemezük, az Entabeni pedig 2024-ben jelent meg. Korábbi énekesük 2014 és 2023 között Duncan Bentley volt, őt váltotta Maya.
A Twin Tyrants tehát nem egy új album előfutáraként érkezett, hanem önálló kislemezként, egyúttal pedig az első ízelítőt adja abból, hogyan szól a Vulvodynia Maya Pobsttal a mikrofon mögött.
A Vulvodynia jelenlegi felállása:
Maya Pobst – ének Lwandile Prusent – gitár Luke Haarhoff – gitár Kris Xenopoulos – gitár Thomas Hughes – dob Nate Gilbert – basszusgitár
Szeptember 4-én, pénteken megtörtént az Alissa White-Gluz vezette Blue Medusa első élő fellépése. Az egykori Arch Enemy- és The Agonist-énekesnő új zenekara a berlini Huxleys Neue Weltben megrendezett Corrupted Blood Club Show egyik titkos headlinereként mutatkozott be a közönségnek.
Az esemény szervezője, Maximilian "HandOfBlood" Knabe egészen az utolsó pillanatig titokban tartotta a fellépők névsorát és a rendezvény pontos koncepcióját. A buli iránt így is komoly volt az érdeklődés: a jegyek már tavaly novemberben, mindössze egyetlen nap alatt elfogytak. A péntek esti koncerten aztán kiderült, hogy nem akármilyen névsorral készültek. A Blue Medusa mellett a Heaven Shall Burn és a Kreator is titkos headlinerként lépett színpadra, az este során pedig több, a Corrupted Blood Records jövőjével kapcsolatos bejelentésre is sor került.
A rendezvényt Twitch-en élőben is közvetítették, a stream összesen 295 ezer nézőt vonzott. A közönség jelentős része Németországból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból csatlakozott, a közvetítés pedig egy időre a Twitch német, francia és brit főoldalára is felkerült.
Az est házigazdája maga Alissa volt, aki nemcsak végigvezette a nézőket a programon, hanem a Blue Medusával együtt először élőben is színpadra állt. A zenekar felállásában az énekesnő mellett Alyssa Day és Dani Sophia gitározik. Az élő koncerteken Alicia Vigil basszusgitáron, Delaney Jaster pedig dobokon csatlakozik hozzájuk.
A Blue Medusa az elmúlt időszakban már több dallal és videoklippel (Checkmate, Flying Monkey, Crocodile) is bemutatkozott, a berlini fellépéssel azonban új fejezet kezdődött a zenekar történetében: most először mutatták meg élőben is, hogyan működik együtt a teljes csapat.
A 2017-ben, Victoria városából indult Spiritbox kezdetben nem a hagyományos utat választotta: ahelyett, hogy azonnal koncertezni kezdett volna, elsősorban az online jelenlétére koncentrált, és két év alatt komoly rajongótábort épített maga köré. Mire 2021-ben megjelent a debütáló Eternal Blue, már egészen más helyzetből indulhattak neki az első teljes album korszakának, mint a legtöbb kezdő zenekar.
Azóta a klubokat fokozatosan felváltották a nagyobb koncerttermek, majd az arénák. A 2025-ös Tsunami Sea tovább gyorsította ezt a folyamatot, a Spiritbox pedig mára a modern heavy színtér egyik legsikeresebb zenekarává nőtte ki magát. Bár legtöbbször metalcore-ként hivatkoznak rájuk, zenéjük ennél jóval nehezebben szorítható egyetlen műfaji dobozba.
A Tsunami Sea turné egyben a zenekar eddigi legnagyobb brit headliner koncertjeit is jelenti.
Ez az eddigi legambiciózusabb műsorunk. Majdnem egy év telt el az előző headliner turnénk óta, úgyhogy volt még egy teljes évünk arra, hogy fejlődjünk és tapasztalatot gyűjtsünk. Azt szeretnénk, hogy ez legyen az eddigi legjobb turnénk.
A Spiritbox felemelkedése különösen gyors volt. LaPlante szerint ez egyszerre jelentett hatalmas lehetőséget és komoly tanulási folyamatot, hiszen minden egyes nagyobb színpad új helyzet elé állította őket.
Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ilyen gyorsan tudtunk növekedni, de néha nehéz volt lépést tartani vele, mert minden egyes szintlépésnél tapasztalatlanok voltunk. Az évek során lehetőségünk volt hatalmas, legendás és rendkívül tapasztalt zenekarok előtt játszani, és rengeteget tanultunk tőlük a színpadképről, az élő hangzásról, a hatékonyságról, gyakorlatilag mindenről.
Az arénák világában azonban már nem elég pusztán azokhoz szólni, akik közvetlenül a színpad előtt állnak.
Szerintem a legfontosabb az, hogy a helyszínen minden egyes ember jól szórakozzon. Azt szeretném, hogy a leghátsó sorban ülők ugyanolyan jó koncertet kapjanak, mint azok, akik a kordon előtt állnak. Az élményük lehet más, de ugyanúgy kapcsolódniuk kell ahhoz, ami történik. Ehhez egyszerre kell játszanod azoknak, akik közelről látnak, és azoknak is, akik a legutolsó sorban ülnek. Pont úgy, ahogy egy Broadway-színész is teszi. Figyelembe kell venned mindenki nézőpontját a teremben.
A Spiritbox kezdettől fogva erős vizuális identitást épített maga köré, a nagyobb helyszínek pedig egyre több lehetőséget adnak arra, hogy ezt fényekkel, díszletekkel és videós elemekkel is továbbvigyék. A frontasszony ebben a munkában is aktívan részt vesz.
Nagyon is benne vagyok a kreatív folyamatban, ugyanakkor az évek során kialakult körülöttünk egy állandó kreatív és technikai csapat, akikben teljesen megbízom. Azok az emberek, akik fizikailag megtervezik és létrehozzák a show-t, ugyanazon a hullámhosszon vannak velem, és mindig azt hozzák, amit elképzelünk.
A mostani turnén a Jinjer és a Dying Wish is csatlakozik hozzájuk, így az esték több különböző irányból mutatják meg, hol tart jelenleg a modern súlyos zene.
Jó érzés úgy kiválasztani az előadókat, hogy egyszerűen szeretjük és tiszteljük őket. Az évek során szerencsénk volt, mert rengeteg nagyszerű zenekar elérhető volt arra, hogy előttünk játsszon. Nagyon várom, hogy azok a rajongóink, akik még soha nem látták élőben a Dying Wisht vagy a Jinjert, most megtapasztalják őket. Mindkét zenekarból elképesztő mágnesesség árad. Le fogják tarolni a közönséget.
Miközben gyakran hallani arról, hogy a rock és a metal elvesztette korábbi mainstream pozícióját, Courtney éppen ennek ellenkezőjét látja maga körül.
Vicces, mert szerintem a súlyos zene most erősebb, mint az elmúlt körülbelül húsz évben bármikor. Személyesen is ott voltam, amikor olyan zenekarok előtt játszottunk, amelyek éppen életük legnagyobb headliner koncertjeit adták. A mainstream részéről hatalmas kíváncsiság van a heavy zene iránt. Szerintem annak sincs feltétlenül jelentősége, hogy a metal egyszer valóban mainstreammé válik-e. Lehet, hogy soha nem válik mainstreammé, és szerintem ez egyáltalán nem rossz. Jó dolog hatással lenni a popkultúrára úgy, hogy közben megőrizzük mindazt, amitől ez továbbra is egy szubkultúra.
Újabb dallal jelentkezett Alissa White-Gluz zenekara, a Blue Medusa: szeptember 4-én megérkezett a Crocodile., amelyhez hivatalos videoklip is készült.
Idén már két szerzeménnyel hallatott magáról a formáció. Márciusban a Checkmate mutatta meg először, milyen irányba indul Alissa az Arch Enemy utáni időszakban, májusban pedig a sötétebb, súlyosabb hangulatú Flying Monkey követte. A Crocodile. így már a Blue Medusa harmadik kislemeze.
Ezúttal egy kifejezetten nyomasztó alapérzés került a középpontba: az a furcsa, ösztönös bizonyosság, amikor még semmit sem látsz, de pontosan érzed, hogy valami nincs rendben. A dal éppen ezt a belső riasztórendszert boncolgatja, azt a pillanatot, amikor a szemünk még nem talál kapaszkodót, a megérzés viszont már rég üvölt, hogy baj van. A látszólag ismerős és biztonságos felszín alatt valami fenyegető húzódik meg, és innen kapja a szám a fojtogató hangulatát is.
A Crocodile. egyik különlegessége, hogy Beatriz Mariano, a portugál Okkultist frontembere is közreműködik benne, aki hörgős vokáljaival még súlyosabbá teszi a dal hangulatát, és a klip vizuális világához is hozzátette a magáét. A közel ötperces szerzeményt Alissa, Alyssa Day és Dani Sophia jegyzi, a produceri munkákban pedig Alissa mellett Kile Odell vett részt. Zeneileg továbbviszi az első két dal által kijelölt irányt: masszív riffek, tiszta és extrém vokálok váltakozása, erős atmoszféra és jó adag sötétség jellemzi. A videó abból a szempontból is fontos állomás, hogy most először látható benne együtt a teljes Blue Medusa. Alissa mellett Alicia Vigil basszusgitározik, Delaney Jaster pedig dobol.
Három dal után már egyre tisztábban kirajzolódik, mit akar Alissa és a Blue Medusa. A Checkmate, a Flying Monkey és most a Crocodile. alapján nem egyszerűen egy új zenekarról van szó, hanem egy olyan projektről, amelyben jóval szabadabban mozoghat zeneileg és vizuálisan is. A következő lépés további kislemezekkel, később pedig egy teljes nagylemezzel jöhet.
Szép sikereket arat a júniusban megjelent új Evanescence-album, a Sanctuary, amelynek kritikáját ITT olvashatod. A zenekar tegnap újabb videoklipes dallal jelentkezett: ezúttal a Tell Me When You've Had Enough kapott kisfilmet.
A szám azokhoz szól, akiknek elegük van abból, hogy mások irányítsák, manipulálják vagy folyamatosan terelgessék őket. A dal azt a kérdést feszegeti, meddig vagyunk hajlandók feladni önmagunkból csak azért, hogy a kisebb ellenállás útján maradhassunk, és mikor jön el az a pont, amikor az alkalmazkodás helyett végre az ellenállást választjuk.
A Kittie dobosa, Mercedes Lander, valamint basszusgitárosa, Ivana "Ivy" Jenkins az idei brit Bloodstock Open Air fesztiválon beszélgetett Oran O'Beirne-nel a zenekar visszatéréséről, az új dalokról és arról is, merre folytatódhat tovább a banda története.
A 2024-ben megjelent Fire albummal a csapat 13 év után tért vissza új zenével, és azóta ismét rendszeresen koncerteznek. Mercedes és Ivy szerint azonban a közönség és maga a koncertélmény is sokat változott azóta, hogy a zenekar a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején berobbant a metalszíntérre.
Arra a kérdésre, hogy a mai közönséget energikusabbnak és jelenlévőbbnek érzik-e, Mercedes úgy fogalmazott, szerinte az emberek ma valamivel tudatosabban viselkednek a koncerteken.
Úgy érzem, az emberek egy kicsit jobban figyelnek magukra. És talán kevésbé van jelen az a macsó, szteroidos düh. A moshpitek szerintem befogadóbbak lettek, az emberek inkább segítenek egymásnak. Ha valaki elesik, felhúzzák, ahelyett hogy egyszerűen átgázolnának rajta. Régebben láttam néhány egészen brutális pit-et, és sokan meg is sérültek. Most ezt kevésbé látom, aminek örülök. Jobban figyelünk a környezetünkre és arra, hogy a tetteinknek következményei lehetnek.
Ivy azonban rögtön hozzátette, hogy a történetnek van egy másik oldala is:
Ez néhány emberre igaz. Aztán ott van az a rengeteg ember, aki egyszerűen a telefonját bámulja ahelyett, hogy a koncertet nézné. És az eléggé lehangoló.
Mercedes elmondta: még az is felmerült bennük, hogy saját headliner koncertjeiken korlátozzák a mobiltelefonok használatát, Ivy ugyanakkor nem magával a fotózással vagy videózással lát problémát.
Nem érdekel, ha valaki készít néhány képet vagy ilyesmit. De szerintem nem ugyanaz az élmény, amikor végig a telefonod kijelzőjén keresztül nézed a koncertet. Jelen kell lenni a pillanatban. Szerintem a telefonok előtt jobban élveztük a koncerteket.
A banda nemrég fejezte be több mint tíz év után első teljes észak-amerikai headliner turnéját. A Legacy Of Fire Tour: 30 Years Of Kittie elnevezésű, 16 állomásos koncertkörút a zenekar 1996-os megalakulásának harmincadik évfordulóját ünnepelte. A jubileum különösen mozgalmas időszakban érte a bandát. A 2024-es Fire visszatérő album után 2025-ben megjelent a Spit XXV EP is, amelyen debütáló lemezük dalait vették újra és gondolták át.
A Fire a brit Rock & Metal Albums lista 13. helyéig jutott, míg a Billboard Top Album Sales listáján a 20. helyet szerezte meg. A We Are Shadows kislemez a Kittie eddigi legsikeresebb dala lett a Billboard Mainstream Rock Airplay listáján, ahol szintén a 20. helyig jutott. Az albumot 2025-ben Juno Awardra is jelölték a Metal/Hard Music Album Of The Year kategóriában, a zenekar pedig már a Fire folytatásán is dolgozik.
A Sleepless Empire megjelenése óta a Lacuna Coil Európát és Amerikát is alaposan bejárta, a turné pedig Magyarországot sem kerülte el: az olasz csapat tavaly októberben a Barba Negra színpadán adott fergeteges koncertet.
A zenekar legutóbbi nagylemeze ismét a súlyosabb, sötétebb oldalát mutatta meg az együttesnek és nemcsak a rajongók körében aratott sikert, hanem újabb lendületet is adott a banda pályafutásának. Cristina Scabbiáék pedig hamarosan ismét Budapest felé veszik az irányt.
A Lacuna Coil 2027. március 9-én tér vissza Magyarországra, ezúttal a svéd The Halo Effect egyik vendégeként. Az este azonban már önmagában a vendégzenekarok miatt is erősnek ígérkezik, hiszen az olaszok mellett a finn dallamos death metal egyik régóta aktív képviselője, az Omnium Gatherum is színpadra lép, a bulinak pedig ismét a Barba Negra ad otthont.
Újabb különleges koncerttel folytatja jubileumi ünneplését az Epica: a holland zenekar 2027. október 6-án első alkalommal lép fel a londoni Royal Albert Hall színpadán, méghozzá teljes zenekari és kóruskísérettel. A buli a The Symphonic Synergy turné része lesz, és egyben az Epica egyetlen brit fellépése ebben a produkcióban.
2024-ben a csapat már négy nagyszabású, teltházas The Symphonic Synergy koncertet adott Amszterdamban és Mexikóvárosban. Az előadások során az Epica szimfonikus zenekarral és kórussal kiegészülve lépett színpadra, összesen mintegy 30 ezer rajongó előtt.
A jubileumi év következő fejezetében a produkció világszerte folytatódik, de csak néhány gondosan kiválasztott helyszínen láthatja majd a közönség az Epicát teljes zenekari és kóruskísérettel.
A londoni Royal Albert Hall különleges helyszínt biztosít ehhez. A legendás koncertterem viktoriánus építészete, történelme és monumentális atmoszférája aligha lehetne megfelelőbb környezet az Epica grandiózus, szimfonikus világához.
A zenekar így nyilatkozott a készülő koncertről:
Először játszani a legendás londoni Royal Albert Hallban, teljes zenekarral és kórussal körülvéve, egészen varázslatos élmény lesz. Hallani, ahogyan a zenénk úgy kel életre, ahogyan igazán megszólalnia kell, ráadásul egy ilyen ikonikus színpadon, olyan pillanat lesz, amelyre örökké emlékezni fogunk. Gyertek, és legyetek részesei!
Az Epica 25. jubileumi éve ezzel még korántsem ért véget: a The Symphonic Synergy következő állomásaival a zenekar tovább viszi azt a nagyszabású koncertformátumot, amelyben a metal, a klasszikus zene és a kórus egyszerre kap főszerepet. A banda legutóbbi nagylemeze Aspiral címmel 2025 tavaszán jelent meg - kritikát ITTolvashattok róla.
Október 2-án érkezik a Butcher Babies új albuma, a Nightbloom, amely nemcsak zeneileg, hanem személyes szempontból is különleges fejezetet jelent Heidi Shepherd számára. Az énekesnő a 92.7 WQLZ rádiónak adott interjúban mesélt az album születéséről, a terápiáról, régi traumákról és arról is, milyen volt először egyedüli frontemberként dolgozni az anyagon.
A zenekar 2024 elején vált meg Carla Harvey-tól, aki addig Shepherd mellett a zenekar másik énekese volt. Heidi szerint azonban a dalszerzés folyamata ettől nem változott meg gyökeresen.
Sokkal könnyebb volt, mint azt az ember gondolná. A dalszerzés pontosan ugyanúgy zajlott, mint mindig, csak talán valamivel fókuszáltabban.
A Nightbloom eredetileg nem is teljes nagylemeznek készült.
2024-ben kezdtük el kiadni az album dalait, és eredetileg csak egy EP lett volna. Úgy voltunk vele, hogy próbáljuk ki, nézzük meg, mi lesz belőle. Új kiadóval kezdtünk dolgozni, aztán megjelent az első dal, és elképesztő szeretetet kaptunk a közösségünktől. A kiadó is nagyon boldog volt, a dal pedig gyakorlatilag önálló életre kelt. Ekkor gondoltuk azt, hogy nézzük meg, mi minden lehet még ebből. Csak leültünk együtt, ötleteltünk, próbálgattunk különböző dolgokat, és az egész nagyon természetesen állt össze.
- mesélte Heidi, aki ismét kitért arra, hogy az album az ő múltját dolgozza fel.
Korábban sosem jártam terápiára, pedig valószínűleg már rég kellett volna. Szerintem sok művész érzi ugyanezt. 2024 januárjában azt mondtam magamnak: próbáljuk meg. A terápia azonban jóval több mindent hozott felszínre, mint amire számítottam. Rengeteg emlék és olyan dolog került elő, amit nagyon mélyre eltemettem magamban. Olyan dolgok, amelyekről nem is tudtam, mennyire ránehezedtek a szívemre. Ebből alakult ki az a kreatív állapot, amely végül meghatározta az egész albumot. Tökéletes vihar volt a dalszerzéshez. Rengeteg érzelmet tudtam papírra vetni, és olyan negatív emlékeket alakíthattam át valami pozitívvá, amelyekkel talán huszonöt éve küzdöttem. Most pedig ezek mind ott vannak a Nightbloomon.
Az albumon az énekesnő életének több konkrét eseménye is megjelenik.
Nagyon fiatalon mentem férjhez, és van egy dal arról a pontos pillanatról, amikor rájöttünk, hogy a válás az egyetlen megoldás. Írtam arról is, milyen volt mormonként felnőni, majd megtalálni a saját utamat. Egy másik dal egy fiatalkori barátom elvesztéséről szól, aki öngyilkosság következtében halt meg. Ezek az érzelmek és emlékek éveken keresztül ott fortyogtak az elmém hátsó részében, most pedig végre egy albumon kaptak helyet. Ezért a Nightbloom nem egyszerűen egy új korszak kezdete.
41 éves vagyok, és valójában életem elmúlt több mint harminc évébe merültem vissza. Nagyon izgatott vagyok, hogy végre mások is hallhatják ezeket a dalokat.
Az album elkészítése azért is volt különleges számára, mert Henry Fluryval, a Butcher Babies gitárosával -aki egyben a párja is- olyan emlékekről is beszélt, amelyeket korábban még vele sem osztott meg, pedig több mint tizenöt éve dolgoznak együtt.
Szinte olyan volt, mintha újra megismertük volna egymást. És közben én is újra megismertem saját magamat. Azt hiszem, a terápia az egyik legfontosabb dolog volt, amit valaha magamért tettem. Fel kellett tépnem azt a kurva sebet. Néhány évvel ezelőtt önutálattal, kétségekkel és egy mélyen negatív lelkiállapottal küzdöttem, miközben a körülöttem lévők folyamatosan próbáltak emlékeztetni arra, ki is vagyok én valójában.
Végül kikapcsoltam a közösségi médiát, és terapeutához fordultam. A terápia olyan nyúlüregbe vitt le, amelyről addig azt sem tudtam, hogy létezik. Egy év alatt elárasztottak azok az emlékek, traumák és érzések, amelyeket addig elnyomtam. Ezt követően kezdtem el írni a dalokat. Olyan pillanatokról írtam, amelyekről nem is tudtam, mekkora súlyt cipelek miattuk.
A fájdalmas emlékek újraélése végül nem lefelé húzta, hanem alkotói erővé alakult.
Miközben újra átéltem életem néhány legsötétebb pillanatát, végre elkezdtem virágozni. Ezek a dalok a sötétben születtek és ott kezdtek életre kelni. Innen ered az album címe is.
Heidi ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a lemez központi témája nem maga a fájdalom.
Ez az album nem a szenvedésről szól, hanem a túlélésről. Ezek a dalok szívfájdalomból, bizonytalanságból, árulásból és fájdalomból születtek, de sokkal inkább arról szólnak, mi nőtt ki mindebből. A Nightbloom arra emlékeztet, hogy nem minden szép dolognak van szüksége tökéletes napsütésre ahhoz, hogy kivirágozzon. Néha életünk legfontosabb dolgai éppen a legsötétebb időszakokban kezdenek növekedni.
