
Van, hogy amikor a világ túl zajos, túl kaotikus és túl sok, benned megszólal egy hang, ami nem kifelé tör utat, hanem egyre mélyebbre, és ott kezd el üvölteni. Az Evanescence frontasszonya, Amy Lee most ezt az érzést öntötte szavakba, egyúttal újabb titkokat tárt fel a banda június 5-én megjelenő új stúdiólemezéről, a "Sanctuary"-ról.
Ez egy hosszú utazás volt. Már egy ideje dolgozunk ezen az anyagon, és tavaly sokkal keményebben hajtottunk, mint terveztük. Olyan volt, mintha folyamatosan csak azt mondanánk magunknak: 'Menj tovább. Ne állj meg. Gyerünk.' Nem a sikerért, hanem a zene iránti tiszta, nyers szükségletből.
- vezette fel gondolatait Amy, majd megosztotta, mit jelent számára a zene:
A zene az én szentélyem. És amikor turnézunk, látjuk, hogy másoknak is az. Egy hely, ahol emberek találkozhatnak, kapcsolódhatnak, és szabadon kifejezhetik magukat. Ez gyönyörű! A koncertek is, természetesen, de az új zene megalkotása mindig is az igazi otthonom volt. Szükségem van egy csatornára, amin keresztül kifejezhetem magam. A legrosszabb számomra az, amikor minden szétesik, és csak ülni kellene, tévét nézni, mintha semmi nem történne. Ezt nem bírom, mert ez a szorongás melegágya. Inkább futok, alkotok és írok!
Nem kerülte meg a valóság sötétebb oldalát sem:
Nehéz bármit is mondani a világról, de ez egy vad, erőszakos, kontrollvesztett időszak, különösen a nők számára, de igazából mindenkinek. Művészként az a dolgom, hogy ezt az igazságot magamba szívjam és visszatükrözzem, mintegy ébresztőt és reményt egyszerre. Gyerekkoromban is így gyógyítottam magam. Írtam, festettem, zenéltem, zongoráztam, ez volt az én terápiám. Szerintem mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol kimondhatja, ami benne van. Bármennyire goth vagyok és szeretem a feketét, mindig optimista maradok, hiszek magunkban. Csak fényt kell gyújtanunk.
A "Sanctuary" első kislemeze Who Will You Follow címmel, április 10-én debütált, a zenekar előző kiadványáról, a "The Bitter Truth"-ról pedig ITT olvashattok kritikát.










