Az Evanescence nemrég mutatta be új kislemezét, a Who Will You Follow című dalt, amely a zenekar hamarosan érkező, Sanctuary című albumának egyik előfutára. A lemez június 5-én jelenik meg, az új szerzemény pedig már most komoly beszédtémát adott a rajongóknak.
Amy Lee énekesnő az LA Lloyd Rock 30 országosan sugárzott rádióműsorában adott friss interjúban beszélt arról, milyen gondolatok húzódnak a dal mögött. A műsorvezető arról kérdezte Amyt, hogy a Who Will You Follow szövege általánosságban a befolyásolhatóság veszélyéről szól-e, vagy inkább konkrét emberekre, jelenségekre figyelmeztet.
Amy szerint a dal üzenete nagyon is konkrét, mégis sokkal szélesebb értelemben működik.
Úgy érzem, nagyon konkrét, de értem a kérdést. A sor így hangzik: Amikor minden hited a valóságban szertefoszlik, kit fogsz követni? Kit fogsz követni? Ha már azt sem tudod, mi valóságos, hogyan alapozhatsz bármilyen cselekvést valamire, ha azt sem tudod, mi igaz? Ha azt sem tudod, mi mesterséges intelligencia. Ha azt sem tudod, mit etetnek meg veled a hírfolyamodban, miközben mindannyian annyira… Ez nagyon nehéz, és én is ugyanúgy bűnös vagyok benne. Meg kell állítanom magam, amikor görgetem a közösségi médiát, aztán egyszer csak azt mondom: szent szar, eltelt egy óra, és azt sem tudom, mit néztem, de dühös vagyok és félek. Szóval úgy érzem, ez az egész információáradat iszonyúan leszív, ugyanakkor szembe kell néznünk a valósággal.
- magyarázta az énekesnő, aki elárulta: a dal üzenete több szempontból is a Mátrix című, 1999-es sci-fi akciófilm alapszituációját idézi: az ébredést, a felismerést, hogy a minket körülvevő világ nem feltétlenül az, aminek látszik.
Úgy érzem, a Who Will You Follow mindennél inkább olyan, mint a Mátrix története. Szóval ez az ébredésről szól. Ennek az illúziónak a szétfoszlásáról, és arról, hogy vágyunk erre. Én vágyom erre. Azt akarom, hogy egymás szemébe nézzünk emberként, és azt mondjuk: Szia. Ez a való élet? Te valódi ember vagy? Remek. Igyunk meg egy pohár bort, és menjünk át ezen a szaron együtt, mert az, hogy elmenekülünk előle, úgy teszünk, mintha nem történne meg, és csak sodródunk a hazugságokkal, miközben a nyakunkra taposnak, nem működik. Találjunk újra egymásra. A szeretet erős. Az emberek hatalmas erővel bírnak. Csak tudnunk kell ezt. Emlékeznünk kell rá, hogy ott vagyunk egymásnak.
Az interjúban szóba került az is, hogy a közösségi médiában különösen az érzelmileg túlfűtött, negatív tartalmak képesek villámgyorsan terjedni. Amy szerint ez azért is nehéz, mert az ember szeretne valamit tenni, de közben könnyen elveszik abban, hogyan is kellene reagálnia.
Nehéz, mert az ember tenni akar valamit. De mit tehetünk? Azt hiszem, én is feltettem magamnak ezt a kérdést. És arra jutottam: nos, énekes vagyok, és az emberek figyelnek arra, amit mondok. Szóval ahelyett, hogy személyesen azzal tölteném az időmet, hogy megpróbálom megírni a tökéletes posztot, aztán minden energiámat felemészti, hogy félreértenek, vagy bármi történik, belém állnak, miért ne csinálnám inkább azt, amihez a legjobban értek? Miért ne tenném bele a reményemet, a szeretetemet, a haragomat és mindazt, amiről azt remélem, hogy összehozhat minket, a zenébe? És talán így mélyebb hatást érhetek el. Semmi árnyékvetés azokra, akik rávilágítanak az igaz dolgokra. Erre szükség van. De határozottan van egy olyan szintje ennek, hogy egyszerűen túl sok az információ, a legtöbbje hazugság, de akkor is információ, állandó rossz hír. Kimerítő. Kimerültünk. Kimerültünk, és nem hiszem, hogy a megoldás az lenne, ha egyszerűen elmenekülünk előle. Szerintem változásra van szükségünk. Szóval először is: nézzünk szembe vele együtt.
Emlékszem, mennyire izgatott voltam, amikor ez az egész elkezdődött. Hogy egyszerűen lehetett valamilyen közösségi médiafiókom, és közvetlenül beszélhettem a rajongókkal, ahelyett, hogy arra vártam volna, hogy egy újságíró interjút készítsen velem, aztán a saját szavaival feldolgozza, majd megjelenjen egy magazinban, amit valaki egy hónappal később elolvas. Hogy szó szerint csak oda tudok menni, és azt mondani: Hé, ez a helyzet, vagy: Itt a bejelentés, vagy: Egyébként amit mondtam, az nem úgy hangzott el. Ezt akartam mondani. Bármi legyen is az, az, hogy tényleges, közvetlen kommunikációs csatorna létezik, szerintem nagyon jó dolog. És az is nagyon klassz, hogy látni lehet az emberek művészi önkifejezését. Nem tudom, csak az én algoritmusom ilyen-e, és tényleg nem töltök ott rengeteg időt, de számomra a TikTok szórakoztató. Az algoritmusom nagyon erősen a művészeti alkotásokról és a komédiáról szól, emberekről, akik hülyéskednek. És ezt tudom támogatni.
- zárta gondolatait.
