Vibeke Stene, akit első körben a norvég Tristania frontasszonyaként ismerhetett meg a metálkedvelő közönség, tavaly jelentette be, hogy visszatér a zenei életbe - a Borknagar nevű, folk-viking témákban utazó csapat ex-dobosával, Asgeir Mickelsonnal alapított új projektet, Veil of Secrets név alatt.
A formáció első lemeze november 20-án jelent meg Dead Poetry címmel, telis-tele súlyos doom metál szerzeményekkel.
Nemrég az Empire Zone faggatta ki a lemezkészítésről és a visszatérésről Vibekét.
"A doom metal gitár-alapú és komor, de mégis dallamos. Sötét, szomorú és melankolikus, de néha a düh, a fény vagy akár a remény is fellelhető benne. Csak gitárokat és dobokat használunk, és ez teszi súlyossá a zenét. Igyekszünk olyan hatást kelteni, amely megérinti az érzelmi szálakat. Ez lehetővé teszi, hogy kifejezzem, mit jelent számomra a zene."
- mesélte a zenésszel közös munka kapcsán Vibeke, aki már 2013 folyamán megpróbálkozott a visszatéréssel, a God of Atheists projekttel, ám az igazi siker most érik be a Veil of Secrets-szel.
"Csak a számok alapjait kaptam meg Asgeirtől, addig hallgattam őket, amíg részemmé vált a zene; ezután pedig megálmodtam a dalok szerkezetét."
- fejtegette a szerzemények hátterét az énekesnő, aki azt is elmondta: nem valószínű, hogy zenésztársával stream koncertet adnak, ugyanis egyelőre nincs elegendő anyagi háttér hozzá.
Egyúttal azt is felfedte, hogy annak idején miért is távozott a Tristaniából.
Vibeke a Tristania tagjaként
A csapatnak 1996 és 2007 között volt énekesnője Vibeke, aki kilépését követően valóra váltotta régi álmát, és énektanár lett, kipróbálhatta magát színházi színészként, valamint két gyermeke is született azóta. Így emlékezett vissza arra az időszakra:
"A Tristaniában a többiekkel ellentétben én nem igazán voltam híve a kísérletezgetésnek. Néha nem volt velük könnyű a közös munka, sokszor pedig nem voltak készen teljesen a dalok, amikor megkezdtük a stúdiózást. Azonban a Tristania tíz évig volt az életem része, a "családom", nekik köszönhetem az iránymutatást is. Annak ellenére sem fogom soha megbánni ezt a döntésemet, hogy a kilépésemet követően évekig szomorú, dühös voltam és féltem. Mindig is büszke voltam az akaraterőmre és arra, hogy amit elképzelek, megvalósítom. Emlékszem arra a napra, amikor rájöttem, hogy a harag és a félelem elmúlt. Micsoda megkönnyebbülés volt! Annyira békésnek éreztem magam. A legjobbakat kívánom a zenekarnak."
