Múlt hét pénteken jelent meg a Lacuna Coil legújabb albuma, a "Sleepless Empire", amely lemez továbbviszi a "Delirium" (2016) és a "Black Anima" (2019) által kijelölt keményebb, súlyosabb hangzást. Részletes kritikánkat ITTolvashatod!
A zenekar több ízben kifejtette: a korong a mai digitalizált társadalmat veszi górcső alá, kivesézve a folyamatos online jelenlétet és a közösségi média által mutatott hamis világot.
A Kerrang! magazinnak nemrég adott interjújában Cristina Scabbia énekesnő őszintén beszélt arról, milyen személyes hatással van rá a dalszerzés folyamata.
"A "Sleepless Empire" maga a világ, amelyben élünk – egy végtelenül hektikus, kimerítő hely, ahol soha nem hunyhatjuk le a szemünket, mindig ébernek és produktívnak kell lennünk. Elvárják tőlünk, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk a külvilággal, mégis paradox módon soha nem voltunk ennyire elszigeteltek. Mindent online, távolról intézünk, miközben egyre inkább elveszítjük a valódi, emberi kötődéseket."
- vezette fel gondolatmenetét az énekesnő, aki szerint mindez párkapcsolati szempontból is aggályos a fiatalokra nézve:
"A személyes találkozások bensőséges terepe számukra teljesen idegen, ahol a közvetlen emberi kapcsolódás szokatlan rezgéseket kelt a lelkükben. Mi, akik az idő homokóráján már több szemcsét pergettünk le, tanúi voltunk, ahogy az analóg világ lassan digitális alakot öltött - mindkét univerzum hordoz magában fényt és árnyékot egyaránt. Távol álljon tőlem, hogy ítélkezzek a közösségi média felett. Mélyen átérzem az ifjabb nemzedékek útját, hiszen sok barátom van ebből a korosztályból is; ismerem a nyelvüket. Ők már ebbe a technológiai bölcsőbe születtek, így számukra ismeretlen az a világ, mely egykoron más ütemre járt."
Cristina nyíltan vállalja rajongását a videojátékok iránt - rendszeresen játszik és streamel is Twitch-csatornáján. Nem titkolja azt sem, hogy ő is, mint oly sokan, a reggelt a Facebook hírfolyamának böngészésével kezdi.
A zene pedig Cristina számára több mint szenvedély - egyfajta gyógyító erő, egy menedék. A "Black Anima" dalaiban a veszteség és a széthulló kapcsolatok fájdalma szólalt meg. Most, 2025-ben már más kérdések foglalkoztatják a csapatot: hogyan őrizhetjük meg önmagunkat és értékeinket egy olyan világban, ahol folyton nyomasztó elvárásokkal és nehéz hatásokkal kell szembenéznünk?
"A zenén keresztül gyógyulok. Az életem különösen szomorú időszakaiban a zene számomra terápia. Érdekesnek találom, hogy amikor szomorú vagyok, még szomorúbb zenét hallgatok. Olyan dalokat, amelyek tényleg összetörik a lelkem. Ez segít abban, hogy kiadjam magamból a negatív érzéseket, és megszabaduljak a feszültségtől; valahogy megnyugtató. Mások talán vidámabb zenét választanak, de mindannyiunknak megvan a saját módszere arra, hogy megtalálja ezt a terápiát."
Mindenki másképp éli meg a zene hatását – részben ezért sem szeret a Lacuna Coil túl konkrét magyarázatokat adni egy-egy dal vagy szöveg pontos jelentéséről. Azt szeretnék, ha minden rajongó a saját értelmezését találná meg a dalokban, és ki-ki a maga módján meríthetne belőlük erőt vagy vigaszt.
"Ez a zene varázsa: bármilyen szavakat használ is az alkotó, mindenki a saját útján találhat bennük értelmet. Gyakran fordulnak hozzánk egy-egy dal jelentését kutatva - néha csak egyetlen sorról vagy dallamról kérdeznek. Nem mindig tudjuk pontosan megmagyarázni, hogyan vagy miért született meg egy zenei gondolat, de nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy megszületett a kapcsolat, eljutott a hallgatóhoz, és valamiképp személyessé vált számára."
Az olasz metalzene egyik legmeghatározóbb bandájának számító Lacuna Coil pályafutása sajátos ívet írt le az évtizedek során. Míg a korai albumaikon az erőteljes szerzemények mellett rendre felbukkantak kevésbé emlékezetes darabok is, a 2016-os "Delirium" igen komoly fordulópontot jelentett. A mentális egészség témáját körüljáró album nem csupán zeneileg mutatott újszerű keménységet, de személyes húrokat is megpendített bennem a pánikbetegséggel és depresszióval vívott küzdelmeim okán.
Amikor 2019 nyarán debütált a Layers of Time, már sejthető volt, hogy az októberben megjelenő "Black Anima" sem fog csalódást okozni. A várakozások be is igazolódtak - a több, mint három évtizedes karriert magáénak tudó együttes addigi legmasszívabb albumát készítette el, amelyen a jó és rossz örök konfliktusát dolgozták fel példás alapossággal és változatossággal. E két nagylemez kapcsán először éreztem úgy, hogy minden egyes dal megállja a helyét, nincs köztük súlytalan töltelék.
Bár 2022-ben már körvonalazódott az új album terve, a covid-járvány váratlan akadályt gördített az alkotói folyamat elé. Ahogy Cristina Scabbia énekesnő is elmondta, számukra az inspiráció elsődleges forrását a közönséggel való közvetlen kapcsolat jelenti, így a közel kétéves kényszerszünet igencsak leblokkolta a kreatív energiákat. Ám addig is ott volt a "Comalies XX", amely a 2002-es "Comalies" 20. szülinapos változataként jelent meg 2022 októberében, újszerű hangzással felruházva az olyan ikonikus dalokat, mint a Swampedvagy a Heaven's A Lie - kritikát ITTolvashattok.
Miután a pandémia lecsengett és a zenekar újra koncertezni tudott, egyből megjött az ihlet is - 2023 nyarán napvilágot látott Never Dawncsupán az első hírnöke volt az új korszaknak. A következő állomás a New Years Day énekesnőjével, Ashley Costellóval közösen rögzített In The Mean Time lett 2024 tavaszán, amit augusztusban a Lamb of God frontemberével, Randy Blythe-szal készült Hosting The Shadow követett. Az októberi Oxygenklipje sötét szépsége révén keltett feltűnést, míg 2024 első napjaiban a Gravitygazdagította tovább a sort.
A korongot felvezető kislemezek záróakkordjaként érkezett I Wish You Were Dead egy igen komoly csavart tartogatott. Bár megőrizte a zenekar jellegzetes hangzását és a súlyosságot, szerkezeti felépítése és alaphangzása eltér az előző klipes daloktól. Épp ez a különbözőség teszi igazán egyedivé - a fülbemászó, már-már rádióbarát hangzásvilág úgy emelkedik ki az album dalai közül, hogy közben tökéletesen illeszkedik az összképbe, ezzel is bizonyítva a zenekar folyamatos megújulási képességét.
A "Sleepless Empire" tulajdonképpen egy elég kemény diagnózist állít fel arról, hogy mennyire elszállt ez a digitális őrület körülöttünk. Az I Wish You Were Dead egy igen érdekes kontrasztot teremt - a dallamos, fülbemászó zenei alap alatt egy sokkal sötétebb, nyersebb szöveg húzódik meg. A dal arról az érzésről szól, amikor valaki annyira mély sebet ejt rajtunk, hogy legszívesebben kitörölnénk őt nem csak az életünkből, de még az emlékeinkből is. Ha az album koncepcióját vesszük alapul, ez a track egy mélyebb jelentést kap - arról a toxikus kapcsolatról is szólhat, ami köztünk és a digitális világ között alakult ki. A vidámabb zenei alap/súlyosabb szöveg kontrasztja ebben az olvasatban különösen beszédes - ahogy a közösségi média is egy vonzó, látszólag könnyed felületet mutat, miközben a mélyén ott van a valódi, sötétebb oldala. A politikai korrektség elutasítása pedig párhuzamba állítható azzal, ahogy az online tér sokszor hamis, mesterkélt tökéletességet és megfelelési kényszert követel tőlünk.
A dalhoz forgatott videoklipben Andrea Ferro és Cristina megvillantja színészi képességeit is, a jelenetek akár egy olasz horrorfilm képkockái is lehetnének. A szimbólumokkal (koporsó, "I wish you were dead" feliratú, ám szívecske alakú torta...) átadják azt a drámaiságot, amikor valaki teljesen elveszik a digitális térben, vagy épp más online toxicitásától szenved. Mit mondjak, igen stílusos és egyedi feldolgozása ennek a modern rémtörténetnek.
Nem mehetünk el szó nélkül a vendégénekesek melett sem. Randy vokálja mint valami sötét árnyék, kúszik át a Hosting The Shadow dallamain, Ashley hangja pedig tökéletesen simul Cristina és Andrea kettőséhez, az In The Mean Time-ot egy fenséges, már-már transzcendens magasságokba emelve.
A "Sleepless Empire" újfent bizonyítja a zenekar kivételes képességét - a komplex, többrétegű hangzás mögött nyers energia és precíz komponálás húzódik meg. Cristina éneke továbbra is kifogástalan, Andrea hörgése pedig olyan intenzitással szólal meg, amilyennel korábban még sosem.
Ahogy The Siege berobban, rögtön megadja azt a jellegzetes Lacuna Coilos atmoszférát - bár nem forgatja fel a világot újításokkal, mégis pontosan azt nyújtja, amit egy igazi rajongó vár tőlük. A banda tényleg beváltja, amit ígért - minden egyes dal mélyén ott pulzál az a bizonyos sötét véna. A Scarecrow például a doom irányzat felé kacsint, és nem csak zeneileg sötét - szövegében azt a kegyetlen versenyt boncolgatja, amit a közösségi média generál. Azt a hamis illúziót, amikor az Instagram és Facebook tökéletes életképei kezdik elhitetni az emberekkel, hogy amit látnak, az a valóság. Pedig dehogy az. A rommá filterezett képek, a gondosan szerkesztett életstílusok és photoshoppal megmunkált testek valóságként jelennek meg a hamis fényben.
Valódi kortárs digitális horrorról mesél az együttes az In Nomine Patrisban - arról a kiégésről, amikor a folyamatos online zaklatás és az örökös másokhoz hasonlítgatás szinte felemészti az ember lényegét, mintha a digitális tér megszentségtelenítené a személyiség legmélyebb rétegeit is. A címadó Sleepless Empire kíméletlenül mutat rá az influenszerek hatalmára - a "We only praise false gods" sorral egészen pontosan ragadja meg, ahogy ezek az új digitális bálványok magukhoz vonzzák a fiatalok tömegeit. Az "aeterna insania, perpetua insania" pedig tökéletesen írja le azt az őrületet, amikor az emberek már az alapvető szükségleteiket - mint az alvás - is feláldozzák a folyamatos online jelenlétért.
A Sleep Paralysis az album egyik legintenzívebb darabja, ahol Cristina vokális bravúrjai különösen erősek. A dal a modern kor lidércnyomását ábrázolja - azt az állapotot, amikor az online világ úgy bénít meg minket, mint egy alvási paralízis. Tehetetlenül sodródunk az információk végtelen áradatában, képtelenek vagyunk kitörni ebből a fullasztó állapotból. Egy ördögi kör alakul ki: az algoritmusok által válogatott tartalmak, a fake news és a végtelen görgetés olyan mentális béklyóba ver minket, amiből egyre nehezebb szabadulni. Bár fizikailag ébren vagyunk, a tudatunk csapdába esett ebben a digitális rémálomban.
A Lacuna Coil valóban teljes erejében tér vissza, és egyértelműen megmutatja, hogy a "Black Anima" egy új korszak nyitánya volt. A keményebb hangzás, amit az elmúlt években fokozatosan építettek be zenéjükbe, mostanra teljesen természetes részévé vált a zenekar evolúciójának. A "Black Anima" után magasra került a mérce, de az olasz csapat ismét bizonyított - a csaknem hat év várakozás meghozta gyümölcsét egy kifogástalan minőségű albummal. A korong üzenete különösen aktuális, ahogy reflektál korunk digitális válságára: megszállottan vadásszuk a híreket (melyek gyakran hamisak), a tökéletesség illúzióját kergetjük, ami végül egy olyan mentális gödörbe taszít, ahonnan rendkívül nehéz a kiút. Könyörtelenül tartja elénk a tükröt a lemez, rámutatva, hogy talán itt az ideje kiszakadni az online tér szorításából és újra felfedezni a valódi világot - egy olyan üzenet ez, ami mindannyiunknak, beleértve saját magunkat is, megszívlelendő lehet.
10/10
Kiadó: Century Media Records
Megjelenés: 2025.02.14.
Dallista:
01. The Siege 02. Oxygen 03. Scarecrow 04. Gravity 05. I Wish You Were Dead 06. Hosting The Shadow (feat. Randy Blythe) 07. In Nomine Patris 08. Sleepless Empire 09. Sleep Paralysis 10. In The Mean Time (feat. Ash Costello) 11. Never Dawn
Zenészek:
Cristina Scabbia - ének
Andre Ferro - ének
Richard Meiz - dobok
Marco Coti Zelati - billentyűk, gitár, basszusgitár
Az olasz banda pénteken dobja piacra vadonatúj nagylemezét "Sleepless Empire" címmel, csaknem öt évvel a nagy sikereket elkönyvelő "Black Anima" után.
Nem kertel a csapat, az új anyag brutális őszinteséggel tárja fel generációnk digitális rabságát. Dalról dalra boncolgatják, ahogy a közösségi média felzabálja egyéniségünket és zombivá silányít minket. De nem csak siránkoznak - minden track egy-egy lázadó üvöltés, hogy visszaköveteljük valódi énünket ebben az időtlen, valóságtól elrugaszkodott korban.
Az albumról eddig öt ízelítőt kaptunk - a Never Dawn, az In The Mean Time, a Hosting The Shadow, az Oxygen, és a Gravityvezette fel a kiadvány hangulatát, ma pedig megérkezett az utolsó felvezető, a nyers őszinteséget sugalló címet viselő I Wish You Were Dead, amelyről így mesélt a zenekar:
„Mindannyiunknak van egy olyan ember az életében, akiről azt kívánjuk, bárcsak ne létezne, igaz? Mindannyian éreztük már a késztetést, hogy kitöröljünk valakit a gondolatainkból – valakit, aki annyira megbántott minket, hogy még mindig a fejünkben él. Szerettünk volna súlyosabb szövegeket írni egy vidámabb zenei alapra. Emellett egy kicsit belefáradtunk abba, hogy mindenáron politikailag korrektek legyünk…”
Új sorlemezét "Sleepless Empire" címmel, február 14-én küldi boltokba az olasz csapat, amely korongra csaknem öt évet vártak a rajongók. A Lacuna Coil utoljára 2019-ben játszott Magyarországon, akkor az Eluveitie és az Infected Rain társaságában jártak Budapesten.
A Cristina Scabbia vezette formáció ma jelentette be, miszerint ősszel európai turnéra indulnak, amely október 10-én szülővárosukban, Milánóban veszi kezdetét, és december 1-jén a franciaországi Lille-ben ér véget, október 28-án pedig hat év után ismét ellátogatnak a magyar rajongókhoz.
A bulira a Barba Negrában kerül sor, előzenekarként pedig az amerikai nu metalt játszó Nonpoint-ot ismerhetjük meg.
A jegyek értékesítése február 3-tól indul, Facebook esemény linkje ITT.
Február 14-én, a Century Media Records gondozásában lát napvilágot a Lacuna Coil új nagylemeze, a "Sleepless Empire". A korong témájáról korábban már szót ejtett az énekesnő Cristina Scabbia, a napokban pedig a zenekar férfi énekese, Andrea Ferro mesélt a Cuero Y Metalnak adott friss interjújában a dalok hangulatáról.
Elárulta: büszkék az új albumra, de természetesen izgatottak is a fogadtatás miatt.
"Nagyon izgatottak vagyunk, hiszen ezek a dalok már egy ideje elkészültek – rögzítettük, kevertük, majd mastereltük őket –, és alig várjuk, hogy végre mások is meghallgathassák. Ez egy rendkívül izgalmas időszak a számunkra, hiszen jó ideje nem jelentettünk meg teljesen új albumot. Nagyon büszkék vagyunk arra a munkára, amit az albumon végeztünk. Úgy gondolom, a hangzásában felismerhetőek lesznek az eddigi stílusjegyeink, de néhány elemében sötétebb, árnyaltabb irányt is vettünk. Egyszerűen imádjuk ezt a lemezt, és alig várjuk, hogy a rajongóink is megismerjék."
- kezdte gondolatmenetét Ferro, majd összehasonlította a művet a 2019-es, nagy sikerű "Black Anima" koronggal és eddigi munkáikkal:
"Úgy gondolom, hogy a zenekar stílusa az évek során egyértelműen kialakult és könnyen felismerhető, de ez az album számos változatos dalt tartalmaz. Vannak rajta igazán súlyos, keményebb darabok, sötétebb hangulatú szerzemények, és könnyedebb, fülbemászóbb tételek is. Például az I Wish You Were Dead bizonyos szempontból inkább egy könnyen megjegyezhető, dallamos szám. Szerintem ez az album egyfajta fejlődés a "Black Anima"-hoz képest, ugyanakkor tartalmazza a "Comalies XX" – vagyis a Comalies (2002) album újragondolt, „dekonstruált” verziójának – néhány sötétebb elemét is. Az, hogy újra foglalkoztunk a "Comalies"-szal, egy kicsit visszavezetett minket a Lacuna Coil sötétebb gyökereihez. Ez az album tulajdonképpen a két munkánk ötvözete: egyszerre nehéz és intenzív, mint a "Black Anima", ugyanakkor sötétebb és árnyaltabb, mint a "Comalies XX". Szerintem ez a legnagyobb különbség: egyensúlyozik a keménység és a sötétebb tónusok között.”
Arról, hogy miért is súlyosabb a "Sleepless Empire", eképpen mesélt:
"Tulajdonképpen már a "Delirium" (2016) album súlyosabb hangzással bírt. Ez volt az a pont, ahol egy nehezebb irányt vettünk, részben a zenekari felállás változása miatt. Új zenészek csatlakoztak hozzánk, akik természetesen más stílust hoztak magukkal, mint amit korábban képviseltünk. Ennek köszönhetően olyan elemeket is beépíthettünk, mint például a kontrabasszus, amelyek új dimenziót adtak a zenénknek. Marco [Coti Zelati], a basszusgitáros és a csapat fő dalszerzője, az őt akkoriban inspiráló zenék révén egy extrémebb irányba mozdult el, és mi csak követtük az inspirációt. Nem volt előre meghatározott tervünk, hogy 'Oké, innentől kezdve súlyosabb zenét csinálunk.' Egyszerűen csak hagytuk, hogy a zene vezessen minket. Az is igaz, hogy amit hallgattunk, és ami akkoriban hatott ránk, egyre inkább ebbe az irányba mutatott."
Eképpen zárta mondandóját:
"Szerintem a rockzene általános trendje is keményebbé vált az elmúlt években. Az új zenekarok többsége valamilyen formában szerepelteti az ilyen elemeket, legyen szó az énekről vagy a hangszerelésről. Rengeteg kemény hangzású anyag jelenik meg, és mi egyszerűen csak együtt haladunk ezzel a zenei áramlattal.”
Bő egy hónap múlva, február 14-én érkezik a milánói zenekar tizedik stúdióalbuma, a "Sleepless Empire". Az eddig megjelent kislemezek - a Never Dawn, az In The Mean Time, a Hosting The Shadow és az Oxygen- világosan megmutatták, hogy a Lacuna Coil a 2019-es, nagy sikerű "Black Anima" után ismét magasra tette a lécet.
A mai napon megjelent a csapat ötödik klipes szerzeménye - Cristina Scabbia és a fiúk választása a Gravity című tételre esett.
"Életünk talán legnagyobb kihívása a kétségbeesés örvényében lavírozni. Amikor a levegőért kapkodunk és segítségért kiáltunk, két út áll előttünk: nyújthatjuk kezünket mások felé, vagy bezárkózhatunk magányunk aranyozott börtönébe. A Gravity-vel azt reméljük, hogy nemcsak a szívekhez ér el az üzenete, de arra is késztet, hogy elgondolkodjunk: hogyan élünk a nekünk adatott idővel? Miként formáljuk bölcsességgé a pillanatainkat?"
- írja új daláról a zenekar, a videoklip pedig megtekinthető a Youtube-on:
"Sleepless Empire" címmel, február 14-én érkezik a Lacuna Coil legújabb albuma, amelyről három kislemez már napvilágott látott - elsőként az Ash Costellóval (New Years Day) rögzített In The Mean Time, nyáron a Randy Blythe(Lamb of God) közreműködésével felvett Hosting The Shadow, októberben pedig az Oxygen.
Korábban a zenekar elmondta: a "Sleepless Empire" egy generáció digitális fogságba esését és belső vívódásait tárja fel, ahol a közösségi média lassan felőrli egyéniségünket, és öntudatlan zombikká tesz minket. Az album minden egyes dala egy-egy lázadó kiáltásként hangzik fel, hogy visszanyerhessük valódi énünket ebben az időtlen, valóságtól elszakadt korban.
A napokban Cristina Scabbia, a banda énekesnője elárulta, miért is választották e külünleges címet a lemeznek.
"A 'Sleepless Empire' tökéletesen tükrözi korunk paradoxonát. Egy olyan világban élünk, ahol az állandó ébrenlét és produktivitás alapelvárás. Miközben a technológia összeköt minket a világgal, sosem voltunk még ennyire magányosak és szorongók. Folyamatosan bizonyítani akarunk, nehogy elfelejtsen minket a világ. Különleges helyzetben vagyunk: egy olyan generáció tagjai, amely szemtanúja volt a technológiai forradalomnak. Látjuk az előnyeit is - például, hogy most egy képernyőn keresztül beszélgethetünk, időt spórolva ezzel mindkettőnknek. Így ma este Andrea (Ferro, a banda férfi énekese) társaságában szurkolhatok az AC Milannak a stadionban ahelyett, hogy utaznék."
- kezdte sorait Cristina.
"A technológia csodálatos eszköz, ha okosan használjuk. Szeretem a fejlődést, és igyekszem lépést tartani a korral. De sosem szabad elfelejtenünk az igazán lényeges dolgokat. Az idő, amit személyiségünket nem gazdagító tevékenységekre pazarolunk, örökre elvész. Bár... én is ugyanúgy első dolgaim között nézem meg reggel a telefonomat, pörgetem az üzeneteket és mások történeteit."
"A fiatalabb generációk, akik ebbe a digitális világba születtek bele, különösen ki vannak téve a közösségi média csapdáinak. A mások által mutatott tökéletes életek látványa könnyen azt az érzést keltheti bennük, hogy ők maguk nem elég jók, nem elég sikeresek. Ez gyakran vezet frusztrációhoz és depresszióhoz. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy korábbi korban születtem - ez egyfajta védőpajzsot ad. Megértettem, hogy nem kell másokhoz hasonlítgatnom magam, hiszen ez az én utam, az én történetem."
"És ami talán még fontosabb: tudatában vagyok annak, hogy amit mások mutatnak magukból, az ritkán a teljes valóság. De tulajdonképpen nem is ez a lényeg. A saját életünkre kell koncentrálnunk: arra, amit építünk, amit megélünk. A körülöttünk lévő valódi emberekre, a kézzelfogható kapcsolatokra. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a kulcs."
Diego Cavallotti, aki 2016 óta erősítette a Lacuna Coilt, a nyár folyamán elbúcsúzott a milánói együttestől. Eközben a zenekar teljes lendülettel dolgozik következő lemezén, mely a "Sleepless Empire" címet viseli, és 2025. február 14-én kerül a rajongók kezébe.
Mostanáig rejtély övezte, ki veszi át Diego helyét, de ma végre lehullt a lepel a titokról. Az új tag neve Daniele Salomone, aki a szintén olasz D With Us melodikus death metal formáció gitárosa és énekese. Salomone 2012 óta van jelen aktívan a zenei színtéren.
"Rendkívül hálás vagyok a Lacuna Coilnak ezért a hihetetlen lehetőségért. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy segíthetek nekik. Nagyon köszönöm Cristinának, Makinak, Andreának és Richardnak, hogy bíznak bennem. Szóval igen, srácok, az ismeretlen ember én vagyok..."
Az olasz banda nemrég jelentette be, hogy befejezték új albumuk készítését. Az elmúlt napokban a rajongókat lázban tartották azzal, hogy folyamatosan részleteket szivárogtattak egy új videoklipből - kiderült, hogy a kisfilm az Oxygen című friss kislemezes dalukhoz készült, amely ma debütált a Youtube-on.
Cristina Scabbia és a fiúk most felfedték az új album részleteit. A "Sleepless Empire" címet viselő lemez 2025. február 14-én jelenik meg. A korongról már két videoklipes dal is napvilágot látott: tavasszal az In The Mean Time, amelyben Ash Costello (New Years Day) is közreműködött, nyáron pedig a Hosting The Shadow, melyben Randy Blythe, a Lamb of God énekese vendégszerepelt.
"A "Sleepless Empire" a mi nézőpontunkból tárja fel egy generáció zűrzavarát, amely egy megállás nélkül pörgő digitális világ fogságába esett. Ebben a közegben a közösségi média felőrli az egyéniséget, és nap mint nap közelebb sodor minket ahhoz, hogy lelketlen zombikként működjünk. Két világ határán egyensúlyozunk: tanúi vagyunk mind a hagyományos, mind a modern kor alakulásának. Szembesülünk a fejlődéssel, miközben próbáljuk megfejteni mindennek a valódi jelentőségét. Az album minden dala egy-egy lázadó kiáltás, egy kétségbeesett próbálkozás, hogy visszanyerjük önmagunkat egy olyan korban, amely mintha elvesztette volna kapcsolatát az idővel és a valósággal."
- fejtette ki új kiadványának lényegét a zenekar.
A mai nappal, az album hírével egyetemben végre hallhatják a rajongók az új számot, amelyről eképpen mesélt Cristina:
"Az 'Oxygen' egy mély érzelmi harcot és belső vívódást tár fel. A szöveg egy mérgező közegben való fuldoklás élményét írja le, amit a videó szó szerint, a dal pedig átvitt értelemben mutat be. Az 'oxigén' itt a megváltás jelképe, ám ez a menekülési kísérlet sokszor reménytelennek tűnik. A dal azt az érzést ragadja meg, amikor az ember próbál kitörni a korlátai közül, de az út tele van akadályokkal. Ez egy őszinte himnusz a sebezhetőségről, a kitartásról, és arról a bátorságról, ami a látszólag legyőzhetetlen kihívásokkal való szembenézéshez kell."
A dalhoz igen látványos videót készített az együttes, erről így mesélt az énekesnő:
"A klipforgatás során átélt hosszú órák a vízben katartikus élményt nyújtottak számomra. Rádöbbentem, hogy a kellemes lebegés érzete egy szempillantás alatt veszélyessé, sőt végzetessé válhat, ha nem vagyok résen. Ez a felismerés tökéletesen illeszkedett a dal mondanivalójához."
01. The Siege 02. Oxygen 03. Scarecrow 04. Gravity 05. I Wish You Were Dead 06. Hosting The Shadow (feat. Randy Blythe) 07. In Nomine Patris 08. Sleepless Empire 09. Sleep Paralysis 10. In The Mean Time (feat. Ash Costello) 11. Never Dawn
Az olasz Lacuna Coil 1998 óta aktív a metal színterén, és azon kevés zenekarok egyike, ahol az eredeti felállás énekesnője mindmáig meghatározó szereplő. Az elmúlt 26 év alatt a világ szinte minden szegletébe eljutottak, a legnagyobb fesztiválok színpadán is bizonyítottak. Az utazás azonban még korántsem ért véget, hiszen a tervek szerint idén küldik boltokba vadonatúj nagylemezüket, tovább gazdagítva karrierjük sikertörténetét.
Cristina Scabbia, a formáció karizmatikus énekesnője néhány nappal ezelőtt közösségi média platformjain jelentette be, hogy önéletrajzi könyvvel készül meghódítani a rajongókat. Az egyelőre csak olasz nyelven boltokba kerülő kiadvány megjelenési dátuma ugyan még nem ismert, de az "Il diavolo mi ha venduto l'anima" ("Eladtam az ördögnek a lelkem") címet viselő mű már most óriási népszerűségnek örvend az Amazonon, és rekordmennyiségű előrendelést könyvelhet el. A rajongók részletes betekintést nyerhetnek Cristina kalandos életébe, amely a gyermekkori álmoktól egészen a világhírnévig vezető úton kalauzolja az olvasót.
"Most már hivatalos: az első könyvemet a Lucca Comics & Games konferencián mutatták be, és még mindig hihetetlenül izgatott vagyok! Az Il diavolo mi ha venduto l'anima már előrendelhető minden digitális platformon azok számára, akik szeretnék újra átélni velem az utazást a próbatermektől a nemzetközi színpadokig, a magánéletemen át egészen a videojáték-konzolok világáig."
- áradozott Cristina a kötetről, amelyet ezena linken te is előrendelhetsz.