Anneke Van Giersbergen a németországi Wacken Open Air fesztiválon adott interjút a Magenta TV munkatársának. A beszélgetés során szóba került a The Gathering újraegyesülése, az 1995-ben megjelent Mandylion album öröksége, valamint az is, milyen érzés közel húsz év külön töltött idő után ismét együtt zenélni egykori társaival.
Az énekesnő szerint a visszatérés meglepően természetesnek bizonyult.
Nagyon különleges érzés. Fiatal felnőttek voltunk, és amit abban az életkorban átél az ember, azt szivacsként szívja magába, majd egész életében magával viszi. Mindig együtt voltunk: a stúdióban, a próbateremben, turnén. Éjjel-nappal együtt voltunk, éveken keresztül.
- vezette fel gondolatait, majd így folytatta:
Aztán természetesen húsz évig külön utakon jártunk, de amikor most újra összejöttünk egy próbateremben, olyan volt, mintha csak tegnap váltunk volna el. Furcsa, hogy ugyanazokat az érzéseket lehet átélni, és még a poénok is ugyanazok. Ugyanúgy érzünk egymás iránt. Olyanok számomra, mintha a testvéreim lennének, ezért nagyon jó érzés volt.
Másfelől viszont már felnőttebbek vagyunk. A legtöbbünknek családja van, megéltünk egy csomó mindent, valamivel bölcsebbek és idősebbek lettünk. Ezt az érzést is magunkkal visszük a próbaterembe és a színpadra, és ettől az egész még különlegesebb. De előre nem tudtuk, milyen lesz. Akár kínos is lehetett volna. Az ember kitalálja, hogy »csináljunk egy reuniont«, aztán összejönnek, és az egész borzasztóan kellemetlen. Ez is benne volt a pakliban. De nem így történt, és ennek nagyon örülök.
A Mandylion 1995-ben jelent meg, és mára nemcsak a The Gathering, hanem az atmoszferikus és progresszív metal egyik meghatározó albumává vált. Anneke szerint a lemez dalai több mint három évtized elteltével természetesen más jelentéssel is bírnak számára.
Fiatalon másképpen éled meg az olyan dolgokat, mint például a szerelem. Amikor most eljátsszuk ezeket a dalokat, néha hirtelen visszakerülsz ugyanazokba az érzelmekbe, amelyeket húsz vagy harminc évvel ezelőtt éreztél. De közben mégsem ugyanolyan. Idősebben valamennyire másként tekintesz az életre. Szóval szerintem ennek két oldala van. Ugyanazokat az érzéseket és érzelmeket éled át, amikor ezeket a szövegeket énekled, ugyanakkor felnőttként már bizonyos dolgokra másképpen nézel. És ez jó érzés, mert így újra meglátogathatod azt az időszakot.
A jubileumi koncertek sikere miatt természetesen felmerült a kérdés, hogy a The Gathering Anneke van Giersbergennel a Mandylion-turné után is folytathatja-e, az énekesnő azonban egyelőre nem számít erre.
Nem tudom. Szeretnénk, ha ez különleges maradna, nem? Ha most újra és újra és újra folytatnánk, egy idő után már nem lenne különleges, és elveszítené azt a hatást, ami most megvan. Másrészt, teljesen őszintén, nem számítottunk arra, hogy az emberek ennyire lelkesek lesznek attól, hogy újra összeállunk, és együtt ünnepeljük ezt az albumot.
Onnan indultunk, hogy: »Hé, csináljunk egy koncertet!«, aztán egyszer csak ott tartottunk, hogy: »Hé, csináljunk egy egész évet, nagy fesztiválokkal és klubkoncertekkel!« Szóval ez most tényleg nagyon különleges, és szeretnénk, ha az is maradna. Nincsenek terveink a jövőre nézve.
Anneke azt is elmondta, mit szeretne, milyen élménnyel távozzanak a rajongók ezekről a különleges koncertekről:
Nagyon élvezzük, hogy újra játszhatjuk ezeket a régi dalokat. Ismét belemerülünk azokba az érzelmekbe, abba az érzésbe és hangulatba, ami a kilencvenes éveket jellemezte, és tudom, hogy a közönségben is sokan ugyanezt érzik. Nagyon erős ez a nosztalgia. Remélem, hogy az emberek úgy mennek majd haza: »Megint húszévesnek éreztem magam.« A kilencvenes évek nagyszerű időszak volt. Remélem, hogy az emberek újra átélhetnek ebből valamit, és ezt az érzést viszik majd magukkal.
