Vannak zenekarok, amik egyből a csúcsra robbanva kezdik meg karrierüket. A Visions of Atlantis nem ilyen. A zenekar még 2000-ben alakult, azóta túlesett számos tagcserén, különös tekintettel a férfi és női énekesi posztokon. A banda igen sokáig a klasszikus, gótikus vonalon próbált érvényesülni több-kevesebb sikerrel, aztán az énekesi posztra megérkezett Clémentine Delauney, majd pár évre rá Michele Guaitoli férfi énekesnént. A kettejükkel teljessé vált csapat 2022-ben lépett egy merészet és teljesen újradefiniálták önmagukat. Ekkor jött a "Pirates" lemezük, a VOA csillaga pedig felragyogott. Mi sem bizonyítja jobban az album sikerét, mint, a folyamatos, teltházas turnék, és az, hogy a Pirates-szel háromszor is tiszteletüket tették hazánkban is.

Új lemezhez természetesen új turné is jár, mindenki örömére, melyből hazánk sem maradhatott ki. A kezdetben osztrák, mára nemzetközivé duzzadt brigád a Barba Negra Blue Stage-en adott fergeteges koncertet. A turnéra két másik zenekar is elkísérte őket. Mire beléptem a kapun, már javában Seraina Telli zúzott a színpadon, így az ő műsorukból csak pár hangot csíptem el.

Az este számomra viszont nem csak egy "főattrakciót" tartogatott. A Fabienne Erni énekesnő vezette Illumishade koncertjét legalább annyira vártam, mint a kalózokét, szóval gyorsan be is pozicionáltam magam egy olyan helyre, ahonnan a legjobban tudom élvezni a koncertjüket. A svájci illetőségű brigádot még az év elején ismertem meg, amikor a Delain előtt szolgáltatták a talpalávalót. Akkor azt nyilatkoztam róluk, hogy ugyan tizenkettő egy tucat, de van bennük valami, ami miatt esetleg később is érdekes lehet számomra. Nos, azóta rendesen beleástam magam a munkásságukba, ami gyönyörű rózsaként virágzott ki előttem, és rendesen be is lopták magukat a szívembe, így már felkészült rajongóként vártam a kezdést.

A picit több, mint háromnegyed órás koncertjük gyakorlatilag hibátlan volt. Az év elején látott, kissé még bátortalan, gyermekeink aranyos zenekar helyett egy már összeszokott, stabil, magabiztos csapat lépett színpadra. A műsor gerincét a friss Another Side of You lemezük adta, hat tétel érkezett erről a korongról. Az idejüket remekül használták ki, belefért egy lassabb dal is, ahol Fabi rendesen megcsillogtathatta nem mindennapi énektudását. Az Illumishade bizony megállíthatatlanul tör előre, minden megvan bennük, ami a sikerhez kell, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan főzenekarként látom őket viszont.

Setlist:

Enter The Void (intro)

Elegy

Enemy

Here We Are

Riptide

In The Darkness

Cloudreader

Rise

Tales of Time

World's End

Az Illumishade lehengerlő produkciója után azonban még hátra volt a java. Az átszerelés alatt a Barba Negra színpada kalózhajóvá változott, már ami a díszletet illeti. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy ez mekkora hiánycikk egyébként: egyre kevesebb olyan koncertet látni, ahol a színpadkép nem csak a hangszerekből és a rajtuk jatszó zenészekből áll. A Visions of Atlantis szerencsére nagyon is komolyan veszi a vizualitást: a kalózos tematika mind díszletben, mind kellékekben megjelenik a színpadon, ide értve a jelmezeket is. A Clémentine Delauney - Michele Guaitoli énekesekkel egésszé vált brigád nem bízta a véletlenre a hangulatot. A legfrissebb, "Pirates II - Armada" lemezről 11 tétel kapott helyet a programban, ami bátor, és egyben üdvözlendő is. Kevés zenekar van manapság, ami ekkora mellszélességgel vállalja a legújabb kiadványát, és nem Best of programmal készül. A program maradékát a '22-es Pirates lemezük adta, innen érkezett hát dal. A zenekar korábbi munkássagát egyedüliként a Heroes of The Dawn idézte meg a 2019-es "Wanderers" lemezről, ennél régebbre nem merészkedtünk.

A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat. A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat.
Köszönet jár a H-Music Hungary-nek a szervezésért, valamint a Barba Negrának a helyszínért. Várom az újabb találkozást.

Setlist:

To Those Who Choose to Fight
The Land of the Free
Monsters
Mercy
Clocks
Heroes of the Dawn
Legion of the Seas
Tonight I'm Alive
Ashes to the Sea
Collide
Hellfire
The Dead of the Sea
Underwater
Magic of the Night
Pirates Will Return
Melancholy Angel
Master the Hurricane
Armada

A Delain talán az a zenekar, ami a leglátványosabban feneklett meg a Covid időszakban. A kényszerleállás az összes meglévő ellentétet a felszínre hozta a tagok között, nem telt el sok idő és érkezett a közlemény, miszerint a zenekar abban a formájában megszűnik létezni, Martijn Westerholt alapító egyedül viszi tovább a nevet. Szinte azonnal be is indult a sárdobálás, a távozó tagok egy emberként szapulták Martijnt, Charlotte, Otto és Timo hosszas közleményekben tárgyalták ki sérelmeiket a nyilvánosság előtt, egyedül a dobosuk maradt csendben. Az eredeti terv szerint Martijn projektként folytatta volna, vendégzenészekkel adott volna ki lemezeket Delain név alatt, de hamar rájött, valódi zenekarként van igazán létjogosultsága ennek a dolognak. Némi csend és hallgatás után érkezett is a hír, miszerint újjáalakul a banda, visszatér Sander Zoer dobos és Ronald Landa gitáros az alapító tagok közül, Ludovico Cioffi basszusgitáros pedig új igazolás. Az énekesnő kiléte azonban sokáig titok maradt, majd az első klipes dallal fény derült mindenre:a mikrofon mögé az erdélyi születésű, de Olaszországban élő, a metalon belül ismeretlennek számító Diana Leah került. A cikknek nem célja a két énekesnő összehasonlítása, így ebbe nem is mennék bele. Rövidesen érkezett az új felállás első lemeze, a "Dark Waters", majd a turné, melynek magyarországi állomása is volt, a Barba Negra Blue stage-en.

Az est nyitózenekara a svájci illetőségű Illumishade volt. A Fabienne Erni énekesnő vezette csapat igazán impozáns színpadképpel készült.

A háromnegyed órás műsoridővel nagyon jól gazdálkodtak, a programba a lágyabb daloktól a zúzósabbakig sokminden belefért, így egy változatos, cseppet sem unalmas bulit csaptak nekünk, amire szemmel láthatóan vevő volt a közönség, és bár szerintem a zenéjükben semmi különleges és egyedi nem volt, a stílusban megszokott sablonokat alkalmazták annyira ügyesen és profin, hogy ha máskor erre járnak, simán vevő leszek rájuk.

Az est fő attrakciója, a Delain kezdete előtt hirtelen tele lettem kérdésekkel. Hol a közönség? Hiszen emlékszem, anno a Prielle Kornélia utcai Barba Negra klubot, ami egy 1100-1200 fős, nagy hely volt, a Delain lazán úgy telerakta, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. Ezzel szemben most a kisebb, 800 fős Blue stage-en volt egy jóindulatú félház. Milyen lesz a koncert? Delain lesz, vagy csak valami, ami szeretne az lenni? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok jártak a fejemben, amikor megszólalt az intro. Ebben a pillanatban hatalmas üdvrivalgásban tört ki a terem, és tudni lehetett, hiába vagyunk kevesen, itt most azok az emberek vannak, akik a botrányos feloszlás majd kétséges újjáalakulás ellenére is kitartanak a zenekar mellett. Mire a tagok feljöttek a színpadra, már ment a teli torokból, ritmusra 'Delain-Delain!' skandálás, a hangulat már hatalmas volt.

A koncertet nyitó dal az új lemezes The Cold, Diana Leah színpadra lépését is hatalmas taps övezte. A hangosítás végig gyakorlatilag lemezminőségű volt, így hallani lehetett volna minden hibát, ami nem volt, hiszen Diana tökéletesen tisztán énekel! Ugyan megfogadtam, hogy nem fogok hasonlítgatni, de muszáj kitérnem rá egy gondolat erejéig: az előd Charlotte, és Diana hangja első hallásra kísértetiesen hasonlít egymásra, az nagyon hamar feltűnt, hogy Diana sokkal kényelmesebben mozog a magas hangok közt is, Charlotte ezeket a részeket élőben szerette megúszni, viszont a mélyebb tartományokban egyértelműen ő az erősebb.

De vissza a koncertre. A program, lemezbemutató ellenére erősen Best Of jellegű volt, a 18 dalos setlistbe mindössze 4 új fért bele. Ezt szemmel láthatóan senki nem bánta, sőt, az ötödikként érkező April Rain környékén már az az érzésem volt, hogy tök mindegy, mit játszanak, csak csinálják, mert jó. Minden egyes dal után hosszú tapstenger, ritmusos hej-hej és delain-delain skandálások, önkívületi sikítások... Ez jellemezte az estét. A Get The Devil Out of Me közepén Ronald gitárja elszállt, így a dal utáni pár perces technikai szünet alatt Diana próbálta szóval tartani a népet. Érezhetően zavarban volt, a közönség hamar kapcsolt, és be is segített, ismét hatalmas tapsokban, skandálásokban tört ki a terem, ezzel segítve az énekesnőt.

A turnéra elkísérte a bandát az új lemezen több dalban is közreműködő Paolo Ribaldini, így az új lemezes Queen Of Shadow élőben is az ő hangjával kiegészülve szólalhatott meg, de több régi duett dalban is besegített, mint a The Gathering, a Control The Storm, a Sing to Me, vagy a Your Body is a Battleground. A srác eszméletlen torokkal van megáldva, bízom benne, hogy a csapat és közte létrejött együttműködés hosszútávú lesz. Diana és Paolo hangja annyira jól működik együtt, hogy amikor egy dalban közös részt énekelnek, hangjuk eggyé válik, és egy nagyon különleges énekhang születik meg, amivel az ember nem tud betelni. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy jó koncert kerekedjen az estéből, a Delain új felállása 5*-ra vizsgázott a hazai közönség előtt, bebizonyították, hogy igenis vannak olyan jók, mint a régi csapat. A zenekar hazai közönsége mindig is nagyon fanatikus volt, így talán nem is csoda, hogy ennyire zseniális hangulatú lett a koncert, amit a csapat nem győzött megköszönni.

A fergeteges koncert után egy újabb kérdés merült fel bennem. Mi a Delain? A tagok, vagy a dalok? A válasz azt hiszem, egyértelműen az utóbbi, és erre talán a legjobb bizonyíték a közönség reakciója volt minden dal után: talán még sosem láttam ennyire extázisba kerülő publikumot, akik így örülnek annak, hogy hallhatják a kedvenc dalaikat élőben.

Noha a nézőszám jóval alulmaradt a régi felállás koncertjeitől, ezt be lehet tudni annak, hogy sokan nem mertek kockáztatni, mert nem tudták, mire számítsanak. Biztos vagyok benne, hogy ezt a bulit az összes résztvevő sokáig fogja emlegetni még, ami meggyőzi a most lemorzsolódott rajongókat, és legközelebb már akkora tömeg előtt játszhat a banda, amit megérdemel. Zseniális volt az este, köszönjük, Delain!

Setlist:

The Cold

Suckerpunch

Burning Bridges

The Quest and The Curse

April Rain

Get The Devil Out of Me

Sleepealkers Dream

Invidia

Queen of Shadow

Your Body is a Battleground

The Gathering

Don't Let Go

Moth to a Flame

Not Enough

Mother Machine

Control The Storm

Sing to Me

We Are The Others

Fotók: Barba Negra, BornVillain

Kobra Paige-ről, a kanadai Kobra And The Lotus énekesnőjéről nemrégiben írtuk meg, hogy tavalyi eljegyzése után hivatalosan is összekötötte életét Tommy Karevikkel, a Kamelot frontemberével. Zenekaráról az utóbbi időben nem érkeztek hírek, ám Kobra tavaly egy ízben könnyek között vallott arról: nem tudja, mi lesz a banda jövője.

Most viszont megtört a jég s zenét illetően: az énekesnő bejelentette, hogy szólóprojektet indít, szólóalbumon dolgozik, amely a tervek szerint 2021-ben kerül a boltok polcaira.

Kobra egy videochatben fedte fel titkát, amely beszélgetést az Eluveitie fronthölgyével, Fabienne Ernivel bonyolított le. Kiderült: a szólólemez ötlete nem új keletű dolog:

"Két évvel ezelőtt Nashville-ben elkezdtem felvnni egy olyan albumot, amely teljesen másképpen szól. De ekkor abba kellett hagynom a munkát, mert készült a Kobra And The Lotus lemeze is, az Evolution. Most valóban volt időm a karanténban, hogy ott folytassam a munkát, ahol abbahagytam. Tehát újra elkezdtem több zenén dolgozni - a Zoom meetingeken az emberekkel nagyon jól együtt tudtunk dolgozni. Meglepő volt."

- mesélte az énekesnő, aki azt is elmondta: a korong folkos lesz, népi hangszerekkel és helyet kap rajta a gospel is.

A svájci folk metálban nyomuló Eluveitie Ategnatos című albuma áprilisban töltötte meg a lemezbooltok polcait, és e kiadvánnyal járja a világot a Fabienne Erni vezette formáció. A turné egyik állomása a rajongók nagy örömére a budapesti Barba Negra lesz, ám nemcsak ez az egyetlen jó hír a koncerttel kapcsolatban.

Kiderült ugyanis, hogy két meglepetésvendég is elkíséri a bandát Magyarországra: a moldáv Infected Rain és az olasz Lacuna Coil lesznek az előzenekarok. A jegyek kaphatóak az interneten és a jegyirodákban, az esemény Facebookos oldala pedig ITT található.

A jövő évi Rockmaraton - amely 2019. július 8-13-a között, Dunaújvárosban kerül megrendezésre - szervezői elkezdték csepegtetni az első neveket, akiket láthatunk a rendezvényen. Csajmetálos vonalról itt lesz az ukrán Jinjer, ám újabb csapat neve került bejelentésre: láthatjuk a svájci, folk metált játszó Eluveitie-t is, akik utoljára 2017-ben látogattak hazánkba.

A csapat Slania címet viselő második albuma 2008 februárjában jelent meg, akkor még Anna Murphy volt az énekesnő, aki 2016-ban elhagyta az együttest - szintén bandabeli társaival, Ivo Henzivel és Merlin Sutterrel életre hívta a Cellar Darling formációt. 

Az Eluveitie jelenlegi frontlánya Fabienne Erni, a 2017-es Evocation II - Pantheon címet viselő korong már vele került rögzítésre.