A holland Within Temptation bizony hatalmas utat járt be közel 30 éves pályafutása során. A szimfonikus metál koronázatlan királyai és királynője bizony sosem volt egy félénk csapat: miután csúcsra járatták a stílust a 2007-es "The Heart of Everything" lemezükkel, elfordultak egy sokkal kísérletezőbb, már kevésbé szimfonikus irányba. Legutóbb teljes koncerten 2014-ben találkoztam velük a néhai Petőfi Csarnokban, az a koncert úgy él bennem, mint egy profi, minden pillanatában katartikus élményt nyújtó produkció. Két évvel később volt még egy mini találkozásunk a Fezen fesztiválon, ám azt a koncertet a szó legszorosabb értelmében elfújta a szél: a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt csak egy nagyon rövid, 7 dalos műsorra volt idejük.

Előzenekarként az ukrán Blind8 és a mostanság egyre divatosabb, egyébként nagyon erős Linkin Park áthallásokkal operáló Annisokay kísérte el a holland zenemágusokat. Olyannyira igaz ez az állítás, hogy a műsor egy pontján bizony megszólalt egy Linkin Park dal is, egyébként talán a legnagyobb sikert ezzel a dallal aratta a csapat. A zenéjük azonban sajnos nem nekem szólt, így különösebben nem bántam rövid műsoruk véget.

Pontban este kilenckor végre elsötétült a terem és a színpadon lévő óriáskivetítőn elindult az intronak szánt kisfilm. Eljött a pillanat, végre színpadon a Within Temptation. Tinédzserkorom egyik legikonikusabb zenekara egyből bele is csapott legfrissebb, "Bleed Out" című lemezük nyitódalába, a We Go To War-ba. Sharon Den Adel még mindig csúcsformában van, a hangja még mindig lenyűgöző. 

Magáról a koncertről viszont ezt nem tudom maradéktalanul állítani. Némi koncepciótlanságot éreztem a műsor alatt, Sharon gyönyörű ruhája, az ikonikus mozdulatai, a kastélyos díszlet mind-mind a múltat idézte meg előttem, azt, ami a zenekar régen volt, miközben azóta már egy teljesen másik úton járnak. A koncert elején egyébként rögtön 5 dal érkezett a Bleed Out-ról. A dalok jók, szeretem is őket, de egyiket sem éreztem annyira erősnek, hogy rögtön öt is elhangozzon belőle egymás után, hiába az Annisokay-os Christoph Wieczorek közreműködésével előadott Shed My Skin, vagy az album egyik húzódalának számító Ritual, valahogy nem akart eljönni a várva várt hangulat.

Az öt dalos "Bleed Out blokk" után aztán végre jöttek szép sorjában a régebbi dalok, ám egészen a nyolcadikként érkező Stand My Ground-ig kellett várnom, hogy azt érezzem, igen, végre Within Temptation koncerten vagyok. A koncertnek ez a második fele már szerencsére bővelkedett a remekebbnél remekebb dalokban, szépen sorban egymás után jöttek azok a mesterművek, amikért mindenki rajong: The Promise, Angels, Faster, hogy csak párat említsek közülük. Hatalmasat szólt a 2019-es Supernova, amit Sharon elhunyt édesapja emlékének ajánlott, a ráadásban erkező Our Solemn Hour pedig még mindig az egyik legjobb koncertnóta, amit valaha hallottam. Zárásként a kihagyhatatlan Mother Earth pedig méltó befejezése volt a koncertnek.

Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a koncert rossz volt, mert nem volt az. A Within Temptation még mindig megérdemelten csücsül a trónon, azonban most az általam annyira várt katarzis elmaradt: a koncert második fele már hozta azt, amit az ember ettől a csapattól vár, a program első fele azonban számomra nagyon nehezen akart beindulni, a kelleténél jóval laposabbra sikerült. Talán, ha jobban vegyültek volna az új dalok a régiekkel, nincs ez a kettős érzés, és az elejétől a végéig egy remek koncert lett volna.

Persze így sincs túl sok okom a panaszra: tinédzserkorom egyik legnagyobb hőseit láthattam a színpadon, meglepően remek hangosítással, hibátlan hangszeres játékkal, és Sharon lemezminőségű énekével.
Ha nem is ez lett számomra az év koncertje, mindenképpen egy profi produkciót kapott a magyar közönség. Legközelebb talán én is jobban megtalálom a számításom. Így most még jobban várom a következő találkozót.

A koncerten elhangzott dalok:

We Go To War

Bleed Out

Ritual

Shed My Skin

Wireless

The Reckoning

Shot in The Dark

Stand My Ground

A Fool's Parade

The Promise

Supernova

Angels

Paradise

Faster

Ráadás:

Our Solemn Hour

All I Need

Mother Earth

Írta: BornVillain, vendégszerző

Képek: Facebook/Barba Negra

Holnap ér véget a várakozás a holland Within Temptation rajongói számára, ugyanis a csapat első virtuális koncertje csütörtökön lesz látható.

A zenekar nemrégiben új dalt vett fel a német Annisokay közreműködésével, amely a Shed My Skin címet kapta, és szerepelni fog a következő nagylemezen - a korongon már javában dolgoznak Sharon den Adelék. Az album a zenekar elmondása szerint egyébként még a 2019-es Resistnél is modernebb hangzást képvisel majd.

A fent említett dalhoz ma hivatalos videó is érkezett, íme:

The Aftermath - A Show in a Virtual Reality elnevezés alatt, július 8-án és 9-én ad virtuális koncertet a holland Wihtin Tempation, amelyről korábban itt írtunk. A csapat korábban felfedte: dolgoznak új stúdióalbumukon, amely a 2019-es Resist nyomdokain halad majd, ám még e korongnál is modernebb hangzású lesz.

Két szerzeményt már hallhattunk a készülő újdonságról, tavaly tavasszal az Entertain You-t, majd ősszel a The Purge-t, amelyekhez látványos videoklipek is készültek. Néhány napja hintették el Sharon den Adelék, miszerint újabb dallal jelentkeznek, amely a Shed My Skin címet fogja viselni.

A zenekar ma tette elérhetővé az új számot, amelyet a német Annisokay post-hardcore csapattal karöltve vettek fel, és amelyről a banda így mesélt:

A Shed My Skin az elkerülhetetlen változásokról szól, amelyeket életünk során megélünk, és az ezekkel való megküzdésről. Arról, hogy azzá váljunk, akivé válnunk kell, még akkor is, ha ennek fejében elveszítjük azokat az embereket, akiket szeretünk, ugyanakkor már eltávolodtunk tőlük. Az igazi fejlődés a komfortzónánk végén kezdődik... Ez a dal pontosan erről szól: ha nem változunk, akkor nem jutunk előre. És ha nem tudunk előrelépni, is nem élünk igazán.

Íme, a Shed My Skin: