Hétvégén a kaliforniai Sacramentóban került megrendezésre az Aftershock elnevezésű fesztivál, amely rendezvényen a Kittie is koncertet adott, a buli előtt pedig a San Franciscó-i 107.7 The Bone rádióállomás műsorvezetői faggatták ki a zenekar jövőbeli terveiről az énekes Morgan Landert, és húgát, a dobos Mercedest.

Kiderült, hogy a banda új nagylemezét tervezgeti – ami nem is csoda, hiszen a 2024-es "Fire", amely tizenhárom év hallgatás után jelent meg, robbanásszerű visszatérésnek bizonyult. A korongra egyaránt lecsaptak a régi és az új rajongók is, a kritikák pedig szinte egyöntetűen diadalmas újrakezdésként emlegették, mi ITT írtunk róla kritikát.

"Egyszerűen már nem tudtuk tovább figyelmen kívül hagyni a Live Nation leveleit, amik csak gyűltek a bejövő mappánkban. Akkoriban nem volt sem menedzserünk, sem koncertszervezőnk, semmilyen képviseletünk. Így az utolsó kísérletük az volt, hogy közvetlenül nekünk írjanak, a zenekar e-mail-címére. Kitartóak voltak, újra meg újra írtak: ‘Hé, van egy fesztiválunk, gyertek!’ Párhavonta mindig érkezett tőlük egy újabb üzenet. Emlékszem, egyszer írtam Morgannak: ‘Figyelj, szerintem válaszolnunk kéne ennek a fickónak, mert már legalább háromszor megkeresett."

- emlékezett vissza Mercedes a kezdetekre, majd Morganhez vándorolt a szó:

"Ám nem csak erről volt szó. Egyre többen kezdtek el hallgatni minket. A Spotify-lejátszások számai folyamatosan nőttek, és egyre több rajongó kért tőlünk új zenét. A hangjuk egyre erősebben szólt, és végül lehetetlen volt nem meghallani.”

Ennek ellenére először nem volt tervben, hogy új albumot vegyenek fel:

"Az eredeti terv az volt, hogy eljátszunk pár koncertet, aztán azt mondjuk: ‘Oké, viszlát.’ De a Kittie-univerzum mindig önálló életre kel. Végül kaptunk egy lemezszerződési ajánlatot, ezután kezdtünk új zenét írni. Azt mondtuk: ‘Nos, nincs új dalunk… de akkor írjunk!’ Innentől kezdve minden elszabadult! A Fire albumon az álmaink stábjával dolgozhattunk együtt, hihetetlen volt. Olyan emberekkel, mint Nick Raskulinecz és Josh Wilbur – ők a legjobb csapat."

Morgan így összegezte a jelenlegi helyzetet és terveket:

"Az Aftershock a mi évzáró koncertünk, ezzel lezárjuk ezt az időszakot. Most végre hazamehetünk, pihenhetünk egy kicsit. De jövőre már készül néhány dolog: valószínűleg több fesztivál, több koncert, talán néhány önálló turné. Néhány eseményt már be is jelentettünk, de lesz még több is. És talán új dalokon is elkezdünk dolgozni – csak úgy, szórakozásból."

Szeptember 19-én a Kittie kiadta legújabb EP-jét, a "Spit XXV" című kiadványt, amely egy négyszámos anyag - a zenekar az aranylemez minősítést elért debütáló albumuk, a "Spit" 25. évfordulóját ünnepli ezzel a kis meglepetéssel.

A Kittie 2000-ben: Mercedes Lander, Fallon Bowman, Morgan Lander és Talena Atfield

Az EP-n a banda négy ikonikus dala – Brackish, Charlotte, Do You Think I'm A Whore? és a címadó Spit – vadonatúj, frissen rögzített és újragondolt verzióban hallható. A felvételek producere ismét Garth Richardson volt, aki az eredeti, 1999-es EMAC Studios-beli sessionöket is vezette.

A "Spit" 2000. január 11-én jelent meg, és egy csapásra a nemzetközi színtér élvonalába repítette a négy kanadai tinédzserből álló zenekart. Az album több mint 660 000 eladott példánnyal aranylemez lett az Egyesült Államokban, és mérföldkőnek számít a női metal történetében: agresszív hangzása és kompromisszummentes attitűdje megmutatta, hogy a női zenészek által készített metal is képes egyszerre kritikai elismerést és kereskedelmi sikert elérni, még a nu-metal férfiak uralta csúcskorszakában is.

"Spit XXV" címmel ma látott napvilágot a Kittie különleges középlemeze, amely a 25. születésnapját ünneplő "Spit" (2000) című debütalbumról tartalmaz négy újragondolt szerzeményt - a címadó Spit XXV, a Charlotte XXV és a Brackish XXV mellett a kiadványon helyet kapott a provokatív címet viselő Do You Think I'm A Whore? XXV is, amelyhez ma érkezett hivatalos videoklip. Korábban a címadó dal 2025-ös verziójához már készült kisfilm, a mai nappal pedig az EP megjelenésével egy időben a friss videó is debütált.

"A 'Do You Think I'm A Whore?' mindig is a "Spit" album rejtett gyöngyszeme volt, és különleges élmény volt frissített változatot készíteni belőle, megmutatva, milyen kiemelkedő mű valójában. William Felch és a Wombat Fire lenyűgöző videóklipjével együtt világos, hogy a dal végre megkapja az őt megillető figyelmet."

- írja a zenekar az új klipről, amelyet megnézhetsz nálunk:

Debütalbumuk 25. évfordulóját ünnepelve a Kittie újragondolta és újra felvette négy kedvenc számát, megalkotva a "Spit XXV" című EP-t, amely szeptember 19-én jelenik meg. De Morgan és Mercedes Lander nem a nosztalgiában akarnak elmerülni – azt az ösvényt akarják felgyújtani, amelyet negyed évszázaddal ezelőtt kezdtek taposni…

Erről mesélt a két nővér a Kerrang! magazinnak.

A Kittie a nu metal fénykorában is teljesen más ligában játszott, és 2025-ben is ezt teszik. Idén a Download fesztiválon, ahol a frontasszony Morgan Lander és dobos húga, Mercedes, a hat húros varázsló Tara McLeod és a basszusfronton zúzó Ivy Jenkins együtt tépte szét a színpadot a régi harcostársak társaságában, egyértelmű volt: a tűz még mindig ugyanúgy perzsel bennük. Sőt, nem ragadtak bele a nosztalgiába – a nyers kezdetekből igazi kemény csapattá fejlődtek. Ennek jegyében az ikonikus "Spit" album 25. évfordulójára kiadott "Spit XXV" EP sem múltidézés, hanem négy klasszikus újramixelése és újrafelvétele, hogy végre olyan karmokkal támadjanak, amilyeneket a jelenkori Kittie megérdemel.

"Több oka is volt, hogy megcsináljuk ezt a lemezt. Először is szerettük volna rögzíteni azokat a verziókat, amiket élőben játszunk. Meg akartuk mutatni, mennyit változtak, alakultak és fejlődtek ezek a dalok az évek alatt. A másik ok meg egyszerű: mert megtehetjük!"

- kezdte Mercedes, majd Morgan hozzátette:

"Huszonöt év már tényleg nagy mérföldkő. Ezt mindenképp meg akartuk ünnepelni. Ráadásul évek óta beszélgetünk arról, hogy újra kéne venni ezeket a számokat. Mi, mint emberek, mint zenészek, mint banda, rengeteget változtunk, fejlődtünk, kiforrottunk. Ez az élet. És mindez visszaköszön az új felvételekben. Amikor egymás után hallgatom a régi és az új verziókat, olyan, mintha ugyanazokat a dalokat egy teljesen másik banda játszaná!"

Az eredeti Spit album néhány iskola utáni őrült stúdiózás alatt született meg Garth Richardson irányításával – egy igazi, korlenyomatként pulzáló pillanatkép. A dalok – köztük a Brackish, a Charlotte és a provokatív Do You Think I’m A Whore? – még tinédzserként íródtak, és akkor jelentek meg, amikor Morgan mindössze 17, Mercedes pedig 15 éves volt. A nyers, kamaszos érzelmekkel átitatott témák sebezhetőségük és punkos, szabadszájú lendületük miatt élesen kiemelkedtek az akkori közegből. A mostanra rutinos zenészek ma már nosztalgikus szeretettel tekintenek vissza erre az időszakra, Morgan nevetve idézte fel a munkálatokat:

"Nagyon hülyék voltunk! De az egyértelmű volt, hogy megvan bennünk a munkabírás. Minden nap suli után a stúdióba mentünk, és éjfélig dolgoztunk. Akkor is bele akartuk tenni az időt, ha nem tudtunk mindennek annyi gondosságot adni, amennyit megérdemelt volna. A lemezen 12 szám van – ez azt jelentette, hogy több mint egy dalt kellett felvennünk naponta. Egy szempillantás alatt lezajlott az egész, ezért kevés a konkrét emlék, de valószínűleg halálra idegesítettük a hangmérnököket és Garth-ot, mert szó szerint őrültek voltunk. Minden tisztelet neki, hogy ennyire türelmes volt velünk!"

"Ez egy időkapszula egy nagyon konkrét korszakról. Közvetlenül azelőtt, hogy a nu metal tényleg berobbant volna és elkezdett volna egyhangúvá válni. Szerintem azért is lett akkora siker, mert igazi. Életszagú. Nem tűnik túlgondoltnak vagy túlfényezettnek, utóbbira egyszerűen nem volt időnk! Van ebben a nyersességben és valódiságban valami, ami máig rezonál az emberekkel. Úgy hat, mintha egyszerre lenne friss és régi. Ha 14 évesen hallgatod a szobádban, ez az a lemez, ami elhiteti veled, hogy bármi lehetséges. Feljogosít rá, hogy megcsináld, hogy kimondd: 'A szabályok nem vonatkoznak rám!" Ha azt gondolod, "nem kéne" vagy "nem tudom", ez azt mondja: 'De, kéne! és Meg fogom csinálni!' Ez volt az alapja mindannak, amikor a zenekart megalapítottuk és megírtuk ezeket a dalokat – és ez ma is az alap, ami meghatároz minket. Még mindig a dacos kiállásról szól az egész!

- elmélkedik Morgan, aki szerint a legnagyobb különbség a két felvétel között a 30 év tapasztalat.

"Amikor a "Spit"-et felvettük, szó szerint csak 15 éve éltünk a világon. Ilyen korban minden annyira kicsinek tűnik. Sem élettapasztalatunk, sem zeneipari rutinunk nem volt. Addig csak élő stúdiódemókat rögzítettünk. Most viszont 25 évnyi tudást, eredményt és megértést hallhatsz. 1999-ben kilenc napunk volt arra, hogy felvegyük a lemezt, most két hetet töltöttünk ezzel a négy számmal. Hallani, mit tud hozzátenni az idő és a tapasztalat, hogyan formálja át a dal hangzását. Az érzelmek és a szövegek továbbra is nyersek: egy tinédzser vad, üvöltő gondolatai, aki egy egész generáció érzéseit szólaltatja meg. Én még mindig az a lány vagyok. De ezekben a felvételekben sokkal több a kontroll. A hangomban is hallani. Valaki azt mondta, ezek a verziók ütősebbek. Ez tetszik nekem!"

Tegnap debütált a Kittie "Spit" című dalának 25. évfordulós videoklipje, amely szerzemény az azonos című, 2000-ben megjelent albumukon hallható. Azonban itt nem állnak meg a csajok, ugyanis szeptember 19-ével különleges csemegével kedveskednek a rajongóknak - "Spit XXV" címmel egy négyszámos középlemezt dobnak piacra, amelyen a következő dalok 25. születésnapos változatai szerepelnek majd:

01. Spit XXV
02. Do You Think I'm A Whore? XXV
03. Brackish XXV
04. Charlotte XXV

A "Spit" egy csapásra emelte a Kittie-t négy kanadai tinédzserből nemzetközi szinten is meghatározó erővé. Az album több mint 660 000 eladott példánnyal aranylemez lett az Egyesült Államokban. A lemez fordulópontot jelentett a női heavy zenében: nyers hangzásával és megalkuvást nem ismerő attitűdjével bebizonyította, hogy a női előadók által játszott metal nemcsak kritikai elismerést, de komoly kereskedelmi sikert is arathat – még a nu metal teljesen férfiak uralta fénykorában is.

A Kittie 2000 januárjában robbant be a színtérre "Spit" című debütalbumával, majd hosszú hallgatás után, 13 év kihagyást követően 2024 nyarán tértek vissza a "Fire" lemezzel (kritika ITT).

A "Spit" annak ellenére jelentős lemez maradt, hogy a lányok tinédzserekként írták a szövegeit, Morgan Lander énekes korábban már mesélt erről: 

Akkoriban én talán 14 éves lehettem. Mégis, milyen életélményekből tud meríteni az ember ebben a korban? A mi kis buborékunk szűk volt, a világunk kicsi, a tapasztalataink korlátozottak. De fiatalon is van perspektívád: látsz dolgokat a magad módján, érzel, és talán még intenzívebben, mint később. Főleg ennyire fiatalon minden érzés sokkal mélyebben ér el. És azt hiszem, pont ez rezonált az emberekkel – az az érzelmi töltet, amit a zenébe öntöttünk.

Idén lett 25 éves a "Spit", ennek alkalmából a zenekar a lemez címadó dalát újragondolta egy kicsit, és természetesen videó is készült hozzá:

A Metalshop TV néhány nappal ezelőtti interjúban Morgan Lander, a Kittie énekese elmondta, miért is nem szereti, ha zenekarát még mindig "nu metal" előadóként címkézik. A csapat legutóbbi albuma, a "Fire" (kritika ITT) 2024 nyarán jelent meg, és egy jóval keményebb, érettebb anyag lett, mint elődei.

"Ez a címke már nem tükrözi a zenénket. Úgy érzem, hosszú ideig ez kissé negatív jelzőnek számított, hiszen a nu metal először piedesztálra emelkedett, majd bukása után önmaga paródiájává vált. Mi már korán eltávolodtunk ettől a hangzástól. A második nagylemezünk, a 2001-es "Oracle" már kevésbé képviselte ezt a stílust. Ugyanakkor továbbra is büszkén mondhatjuk, hogy segítettünk elindítani ezt a mozgalmat. A korai nu metal zenekarok között voltunk, és az emberek kedveltek minket. Szóval igen, büszkék vagyunk arra, hogy első, "Spit" című albumunk nyomot hagyott ebben a műfajban. De már nem úgy zenélünk, mint régen. Már nem vagyunk nu metal zenekar."

- kezdte okfejtését Morgan, majd Tara McLeod, a Kittie gitárosa így boncolgatta tovább a témát:

2024 júniusában jelent meg -13 év szünet után- a kanadai Kittie visszatérő lemeze, a "Fire", amely igen pozitív fogadtatásra lelt, mi ITT írtunk róla kritikát.

A franciaországi Clisson-ban megrendezett Hellfesten a zenekar is tiszteletét tette, és a LOUD TV kapta mikrofonvégre a csapat dobosát, Mercedes Landert és a gitáros Tara McLeod-ot, akik az új album mellett arról is meséltek, hogy hogyan talált vissza a Kittie a zenéléshez.

"Őszintén szólva, a dolgok egyszerűen elszabadultak. Nem igazán a mi ötletünk volt az újraegyesülés és az album, mi csak pár koncertet akartunk adni. Felajánlottak nekünk néhány lehetőséget, és az volt a terv, hogy kihasználjuk ezeket, aztán visszamegyünk a koporsóinkba. De az univerzumnak más tervei voltak velünk."

- emlékezett vissza Mercedes, az énekes Morgan húga.

"Végül a Sumerian kiadó megkeresett minket egy lemezajánlattal. Belementünk, megírtuk az albumot, kiadtuk, és most itt vagyunk Franciaországban. Nem igazán így képzeltük el a dolgokat – ez nem szerepelt a "bakancslistánkon", úgymond. De nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, és szerintem a "Fire"-rel tényleg túlléptünk saját magunkon."

Amikor arról kérdezték, milyen volt hosszú idő után újra közösen zenélni, Tara így mesélt:

"Hihetetlenül szuper élmény volt ezekkel a csajokkal újra stúdiózni, és azt érezni: ‘Basszus, Morgannel még mindig totál egy hullámhosszon vagyok. Mercedes lábdobjával meg instant összekapcsolódtam.’ Ez teljesen ledöbbentett – hogy ‘igen, tényleg, velük kell zenélnem.’ Remek érzés volt. Játszottam már sok más zenésszel is, de sosem volt ilyen. Ez tényleg egy óriási, szemfelnyitó élmény volt. Pedig nem hittük volna, hogy valaha még egyszer megtehetjük."

Természetesen szó esett a lemezfelvételről is, amelyről a gitáros lány így mesélt:

"Most muszáj volt egy modernebb megoldást találnunk, mert már nem élünk egymáshoz közel. Ivy [Vujic, a Kittie basszusgitárosa] már az Egyesült Államokban lakik, én Kanadán belül teljesen máshol, Morgan és Mercedes pedig Ontarióban vannak. Szóval számítógéppel és Dropbox-szal dobáltuk egymásnak a riffeket. Volt egy ilyen ‘riff-temető’, tele ötletekkel meg dalkezdeményekkel. Morgan és Mercedes tudtak együtt próbálni, én meg amikor Ontarióba utaztam, csatlakoztam hozzájuk."

"Őszintén szólva ez egy tök jó módszer volt arra, hogy egy kicsit jobban szét tudjuk szedni a dalokat, mert régen csak ott álltunk mind együtt egy teremben, és ott gyúrtuk ki. Most meg mindenki otthon is tudott rajta dolgozni. Mercedesnek nem kellett tizenötször eljátszania ugyanazt a számot, hogy mi kitaláljuk a gitárokat – a dobtémákat felvette, mi meg kidolgoztuk hozzá a gitárt. Mercedes is rögzítette a magáét, ahogy mi mindannyian, és ez egy jó módszer volt arra, hogy pontosabbak legyünk."

Mercedes így zárta a témát:

"Úgy gondolom, így több figyelmet fordíthattunk a dalokra is. Azokra a finom részletekre, amelyeket élőben talán észre sem vettünk volna, viszont a felvételeken hallhatóvá váltak. Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy tudatosabban építsünk ezekre, ami nagyon hasznos volt."

A metal világában kevés olyan debütáló album van, amely akkora hatást gyakorolt volna, mint a Kittie 2000-ben megjelent "Spit" című lemeze. A kanadai csapat akkoriban szinte robbanásszerűen tört be a színtérre, és nemcsak a kemény riffekkel és nyers energiával hódítottak, hanem azzal a hitelességgel is, amit csak a fiatal, dühös és szenvedélyes zenészek tudnak hozni.

Most, 25 évvel később, Morgan Lander, a zenekar énekes-gitárosa a The Rockpit podcastjában Andrew Slaidinsnak mesélt a lemez születéséről és arról, honnan merítették az inspirációt.

"Nos, ez kemény kérdés. Ha például a Brackish-re gondolunk, ez volt az első dal, amit együtt írtunk zenekarként. Akkoriban kb.14 éves lehettem. Mégis, milyen élettapasztalatból lehet igazán meríteni ennyi idősen?”

Ez a kérdés sokat elárul a "Spit" nyers erejéről. A zenekar tagjai fiatalon kezdtek el alkotni, egy viszonylag kis világban, korlátozott tapasztalatokkal. Mégis, pont ebben rejlik a lemez ereje – abban a zsigeri őszinteségben és nyers érzelmi töltetben, amit csak egy tinédzser képes átadni.

"A buborékunk kicsi volt, a világunk zárt, de ettől még megvolt a saját véleményünk. Fiatalon is érez az ember, sőt, talán még intenzívebben is. Akkoriban mindent mélyen megéltünk, és azt hiszem, ez hatott igazán az emberekre. Az érzelmek, amiket beletettünk, teljesen őszinték voltak.”

A Brackish, a banda egyik legismertebb dala például egy nagyon személyes történetet dolgoz fel:

"Ez a szám egy barátról szól, aki egy mérgező kapcsolatban rekedt. Néhány dal az albumon más tapasztalatokról szól, arról, milyen nőként egy zenekarban játszani, kimenni a világba, és megtapasztalni, hogy másképp néznek rád és ítélkeznek. Számtalan színes mozaikkal gazdagított minket az élet, miközben a világot járjuk. A "Spit" dalai ezekből a megélt pillanatokból szövődtek össze. Bár akkoriban még az otthon biztonsága ölelt körül minket, a zenénkben már ott lüktetett az érzelmek mélysége és a művészi elhivatottság."

Amikor arról kérdezték, mit gondol most, negyedszázaddal később a 'Spit'-ről, Morgan elmerengve válaszolt:

"Különös érzés visszatekinteni. A 2000-es évek derekán erős nyomást éreztünk, hogy távolodjunk el a nu metal címkétől. Első lemezünk hangzásvilága mélyen ebben a műfajban gyökerezett – valójában ez az egyetlen albumunk, ami tisztán ezt a hatást tükrözi. Akkoriban a nu metal szinte szitokszóvá vált. Bár koncertjeinken továbbra is játszottuk ezeket a dalokat, zeneileg más irányba indultunk. Részben azért, mert új ösvényeket akartunk felfedezni, de azért is, hogy megmutassuk: többre vagyunk képesek, mint hogy egyfajta zenét játsszunk, vagy hogy egyetlen ötletre építsünk. Ez a kettősség mindig is bennünk élt. Folyamatosan éreztük a késztetést... Nem könnyű ezt megfogalmazni – azt az állandó kényszert, hogy újra és újra bizonyítanod kell."

A Kittie a 2000-ben, az akkori felállással: Fallon Bowman, Mercedes Lander, Talena Atfield és Morgan Lander (balról)

"Most viszont már tisztán látom, milyen mérföldkő volt a "Spit", mennyire megérintette az embereket, és milyen felszabadító volt az a nu metal hangzás, amit megteremtettünk. Mindössze egy albumon keresztül tartott, de ennek az egy lemeznek a kisugárzása végigkísérte egész pályafutásunkat. Most, 25 év távlatából is erről az albumról beszélgetünk. Az emberek még mindig hallgatják, méghozzá sokan. Számomra lenyűgöző, hogy ilyen időtálló erővel bír.'"

A kanadai zenekar bejelentette 2025 júniusára eső európai headliner turnéját, amelyet a nyári fesztiválfellépéseik mellett bonyolítanak le. A koncertek különleges jelentőséggel bírnak: több mint egy évtized után először térnek vissza a kontinensre, ezzel lehetőséget adva a rajongóknak, hogy együtt ünnepeljék a zenekar 2022-es újjáalakulását. A turné egyben tisztelgés a kritikusok által elismert, tavaly megjelent "Fire" album előtt is, amely 13 év után az első nagylemezük.

Magyarországi helyszín ugyan nem szerepel a felsorolásban, ám június 12-én az Ausztriában megrendezésre kerülő Novarock fesztiválon elcsíphetjük a csapatot.

Záporoztak a tavalyi évben a jobbnál jobb lemezek, íme az én személyes kedvenceim!

10. NIGHTWISH - YESTERWYNDE 

Igen különleges címet kapott a Nightwish új albuma, amely a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful"-lal elkezdett és a 2020-as "Human :II: Nature"-rel folytatódó trilógiát hivatott lezárni. Mivel e két korong nem hagyott bennem mély nyomokat, kissé szkeptikusan fogadtam az új lemez hírét. Tuomas Holopainen dalszerzői képességeit soha nem vontam kétségbe, és a "Yesterwynde"-t hallgatva örömmel konstatáltam, hogy a finn zseni elég rendesen összekapta magát, és egy, az eddigiektől teljesen eltérő hangzású, de remek dalcsokrot hozott össze. A zene változatos, a szövegekben továbbra is ott vannak a komoly mondanivalók, és Floor Jansen hangja is végre rendeltetésszerűen van (ki)használva. Bár a zenekar bizonytalan időre felfüggesztette a turnézást, a "Yesterwynde"-n mindenki megtalálja a neki tetsző dalokat. 

9. SIMONE SIMONS - VERMILLION

Az Epica fronthölgye gondolt egyet, és összedugta a fejét Arjen Lucassennel, aki a holland metalszcénában egy igen erős húzónév. Közös munkájuk gyümölcse a "Vermillion", amely koronggal Simone egy rég dédelgetett álma vált valóra. Fülbemászó dalokkal teli, kellemes zenei utazásban lesz része annak, aki végighallgatja az albumot. Ahol Arjen produceri tapasztalata találkozik Simone különleges hangjával, ott valami egészen egyedi születik. Olyan ez, mint egy zenei varázsital: álomszerű dallamok, mély gondolatok és pontosan kimért összetevők tökéletes elegye.

8. ANETTE OLZON - RAPTURE

Már a "Strong" (2021) is egy erős lemez volt, de a "Rapture" még azt is übereli - Anette Olzon bebizonyította, hogy igenis, tud énekelni, tehetséges dalszerző, Magnus Karlsson producerrel az oldalán pedig garantált volt a minőség. Az énekesnő hangjának eddig teljesen ismeretlen aspektusait hallhatjuk a dalcsokorban, energiából és tartalmas szövegekből nincs hiány. Természetesen ismét számíthatott a családi támogatásra - férje, a Pain-gitáros Johan Husgafvel is szerepel pár szerzeményben, de legkisebb fia, a 11 éves Mio is énekel a Heed The Call című tételben. Hosszú és nehézkes utat járt be a Nightwish-ból való távozása óta a svéd csillag, aki egy ízben fel akarta adni a zenélést, de végül nem tette. Anette végre megtalálta a saját stílusát.

7. OCEANS OF SLUMBER - WHERE GODS FEAR TO SPEAK

A texasi prog metalos Oceans of Slumber soha nem a szarral gurigázott, a "Where Gods Fear To Speak"-en pedig még inkább kidomborodik az a tény, hogy a csapat legnagyobb ütőkártyája Cammie Beverly énekesnő hangja és érzelmes előadásmódja. Imádtam a zenekar nevét viselő 2020-as korongot és a 2018-as "The Banished Heart" című lemezt is, de a "Where Gods Fear To Speak" nálam veri mind a kettőt. A súlyos, érzelmektől túlcsorduló, pátosszal átitatott sötét hangulat, a jellegzetes déli atmoszféra és a zúzás egyaránt jelen van a szerzeményekben, de sokkal erőteljesebben mint eddig, az album pedig a műfaj egyik csúcspontjaként jegyezhető.

6. EXIT EDEN - FEMMES FATALES

Amanda Somerville hívta életre a tehetséges hölgyekből álló formációt, ám az amerikai születésű alapító 2023 folyamán dobbantott a a csapatból családi kötelezettségei miatt. A trióra fogyatkozott együttes - Marina La Torraca, Clémentine Delauney és Anna Brunner - azonban nem csüggedt, felvették második albumukat. A "Femmes Fatales" legnagyobb meglepetése, hogy a "Rhapsodies In Black"-kel (2017) ellentétben ezen a lemezen nemcsak feldolgozások szerepelnek, hanem igen erős saját szerzemények is. A három énekesnő hangja úgy fonódik össze, mint egy tökéletesen hangolt hangszer húrjai: Clemi bársonyos szopránja, Marina drámai ereje és Anna nyers, karcos hangja együtt valami varázslatos harmóniát teremt. Minden egyes dalból kihallatszik, hogy szívüket-lelküket beletették ebbe a produkcióba.

5. KOBRA PAIGE - LIKE NO OTHER

A kanadai Kobra And The Lotus frontasszonya 2019-ben könnyek között mesélt arról, hogy fogalma nincs, mi lesz a zenekar jövője - a csapat jó ideje anyagi problémákkal küszködik, ráadásul legutóbbi sorlemezük, az "Evolution" (2019) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kobra 2020 tavaszán hozzáment kedveséhez, a Kamelot-énekes Tommy Karevikhez, majd elkezdett dolgozni első szólóanyagán. A lemez 2024 augusztusában, "Like No Other" címmel jelent meg, összességében négy évig érlelődött, de minden várakozást megért, mert a dalcsokor mindegyik darabja egy-egy tanulságos történet, olyan témákkal, mint a magány, a tökéletességre való törekvés által kiváltott depresszió vagy a gyermeki álmodozás. A "Like No Other" tehát nemcsak zeneileg van rendben, hanem telis-tele van olyan szövegekkel, amelyekkel bármelyikünk tud azonosulni.

4. KITTIE - FIRE

Merész lépés, ha egy zenekar tagjai olyan hosszú idő után állnak össze újra, mint ahogyan a Kittie is tette. A kanadai zenekar nem kevesebb, mint 13 évig lógott a levegőben, erre rátett egy lapáttal Trish Doan basszusgitáros 2017-es tragikus halála is. A csapat 2022-ben végigturnézta a fesztiválokat, de az igazi izgalmat a következő év hozta: nekivágtak a hetedik nagylemez munkálatainak. Mivel a Lander-nővérek, Morgan (ének) és Mercedes (dob), valamint Tara McLeod gitáros hármasán kívül hiányoztak a tagok, újra csatasorba állt velük egy régi ismerős - Ivana 'Ivy' Jenkins (született Vujic), aki korábban, 2008 és 2012 között már erősítette a bandát. A Kittie korábban nu metal zenekarként volt ismert, mára azonban ez érvényét vesztette, a "Fire"-ön ugyanis több stílust kevernek, az üstbe dobált ötletekből pedig egy igen erős visszatérő album született. 

3. CHARLOTTE WESSELS - THE OBSESSION

Immár harmadik szólólemezével jelentkezett tavaly szeptemberben az egykori Delain-énekesnő. Charlotte Wessels érdeklődése rengeteg műfajra kiterjed, amely a "Tales From Six Feet Under" (2021) és a "Tales From Six Feet Under Vol II" (2022) című korongokon is érzékelhető volt, és a "The Obsession"-ön sincs ez másként. Charlotte-ot nehéz műfajilag beskatulyázni, ugyanis a fent említett eklektikus zenei ízlés elvékonyítja a határvonalat a 'metál' és a 'nem metál' között. A "The Obsession" nemcsak egy tökjó lemez, hanem egy önismereti utazás is - olyan témák tűnnek fel a szövegekben, mint a szorongás, a depresszió, a csontig hatoló felelem, de napjaink egyik legégetőbb kérdése is, a környezetszennyezés. Aki kőkemény zúzást vár az albumtól, az csalódni fog, aki azonban elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a démonaival, imádni fogja a dalokat, amelyek sötét témáik ellenére pozitív üzenetet hordoznak.

2. LINKIN PARK - FROM ZERO

Kétségtelenül a 2024-es év egyik bombahíre volt a Linkin Park visszatérése, hét évvel frontemberük, Chester Bennington tragikus halála után, ráadásul egy női énekessel. A 38 éves Emily Armstrong neve nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, 2005-ben hívta életre a Dead Sara nevű formációt - tavaly pedig a világ egyik legismertebb zenekarának élén találta magát. A "From Zero" ízig-vérig nu metal, és bár én sosem voltam kimondottan a műfaj szerelmese, de ez a korong azonnal megvett - faék egyszerűségű, nem rétestészta-hosszúságúra elnyújtott, de remekül hangszerelt dalok, Mike Shinoda pedig nem is találhatott volna Emilynél jobb énekest Chester helyére. Bár a hölgy kapott hideget-meleget, ahogyan ilyenkor lenni szokott, ő állja a sarat és véleményem szerint a Linkin Park vele is legalább olyan sikeres lesz, mint Chesterrel volt. 

1. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES II - ARMADA

Amikor 2019 nyarán az osztrák, olasz és francia tagokkal felálló zenekar bejelentette, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt, csak nevettem. Az akkor megjelent "Wanderers" című album legalább annyira gyenge lett, mint a 2018-as "The Deep&The Dark", hiába találták meg a tökéletes énekesnőt Clémentine Delauney személyében. A művészi útkeresés végül is sikerrel járt, a 2022-ben megjelent "Pirates" hatalmasat durrant, én pedig magamban bocsánatot kértem a három évvel korábbi röhögésért, ugyanis az album valóban egy mestermű lett. Folytatása, a "Pirates II - Armada" tavaly nyáron landolt a boltok polcain, és már a megjelenés utáni első héten hihetetlen eladásokat produkált. Clémentine elmondta: a kalóz-saga még nem ért véget, a Visions of Atlantis pedig a szimfonikus metal egyik legsikeresebb csapatává érett.