Záporoztak a tavalyi évben a jobbnál jobb lemezek, íme az én személyes kedvenceim!

10. NIGHTWISH - YESTERWYNDE 

Igen különleges címet kapott a Nightwish új albuma, amely a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful"-lal elkezdett és a 2020-as "Human :II: Nature"-rel folytatódó trilógiát hivatott lezárni. Mivel e két korong nem hagyott bennem mély nyomokat, kissé szkeptikusan fogadtam az új lemez hírét. Tuomas Holopainen dalszerzői képességeit soha nem vontam kétségbe, és a "Yesterwynde"-t hallgatva örömmel konstatáltam, hogy a finn zseni elég rendesen összekapta magát, és egy, az eddigiektől teljesen eltérő hangzású, de remek dalcsokrot hozott össze. A zene változatos, a szövegekben továbbra is ott vannak a komoly mondanivalók, és Floor Jansen hangja is végre rendeltetésszerűen van (ki)használva. Bár a zenekar bizonytalan időre felfüggesztette a turnézást, a "Yesterwynde"-n mindenki megtalálja a neki tetsző dalokat. 

9. SIMONE SIMONS - VERMILLION

Az Epica fronthölgye gondolt egyet, és összedugta a fejét Arjen Lucassennel, aki a holland metalszcénában egy igen erős húzónév. Közös munkájuk gyümölcse a "Vermillion", amely koronggal Simone egy rég dédelgetett álma vált valóra. Fülbemászó dalokkal teli, kellemes zenei utazásban lesz része annak, aki végighallgatja az albumot. Ahol Arjen produceri tapasztalata találkozik Simone különleges hangjával, ott valami egészen egyedi születik. Olyan ez, mint egy zenei varázsital: álomszerű dallamok, mély gondolatok és pontosan kimért összetevők tökéletes elegye.

8. ANETTE OLZON - RAPTURE

Már a "Strong" (2021) is egy erős lemez volt, de a "Rapture" még azt is übereli - Anette Olzon bebizonyította, hogy igenis, tud énekelni, tehetséges dalszerző, Magnus Karlsson producerrel az oldalán pedig garantált volt a minőség. Az énekesnő hangjának eddig teljesen ismeretlen aspektusait hallhatjuk a dalcsokorban, energiából és tartalmas szövegekből nincs hiány. Természetesen ismét számíthatott a családi támogatásra - férje, a Pain-gitáros Johan Husgafvel is szerepel pár szerzeményben, de legkisebb fia, a 11 éves Mio is énekel a Heed The Call című tételben. Hosszú és nehézkes utat járt be a Nightwish-ból való távozása óta a svéd csillag, aki egy ízben fel akarta adni a zenélést, de végül nem tette. Anette végre megtalálta a saját stílusát.

7. OCEANS OF SLUMBER - WHERE GODS FEAR TO SPEAK

A texasi prog metalos Oceans of Slumber soha nem a szarral gurigázott, a "Where Gods Fear To Speak"-en pedig még inkább kidomborodik az a tény, hogy a csapat legnagyobb ütőkártyája Cammie Beverly énekesnő hangja és érzelmes előadásmódja. Imádtam a zenekar nevét viselő 2020-as korongot és a 2018-as "The Banished Heart" című lemezt is, de a "Where Gods Fear To Speak" nálam veri mind a kettőt. A súlyos, érzelmektől túlcsorduló, pátosszal átitatott sötét hangulat, a jellegzetes déli atmoszféra és a zúzás egyaránt jelen van a szerzeményekben, de sokkal erőteljesebben mint eddig, az album pedig a műfaj egyik csúcspontjaként jegyezhető.

6. EXIT EDEN - FEMMES FATALES

Amanda Somerville hívta életre a tehetséges hölgyekből álló formációt, ám az amerikai születésű alapító 2023 folyamán dobbantott a a csapatból családi kötelezettségei miatt. A trióra fogyatkozott együttes - Marina La Torraca, Clémentine Delauney és Anna Brunner - azonban nem csüggedt, felvették második albumukat. A "Femmes Fatales" legnagyobb meglepetése, hogy a "Rhapsodies In Black"-kel (2017) ellentétben ezen a lemezen nemcsak feldolgozások szerepelnek, hanem igen erős saját szerzemények is. A három énekesnő hangja úgy fonódik össze, mint egy tökéletesen hangolt hangszer húrjai: Clemi bársonyos szopránja, Marina drámai ereje és Anna nyers, karcos hangja együtt valami varázslatos harmóniát teremt. Minden egyes dalból kihallatszik, hogy szívüket-lelküket beletették ebbe a produkcióba.

5. KOBRA PAIGE - LIKE NO OTHER

A kanadai Kobra And The Lotus frontasszonya 2019-ben könnyek között mesélt arról, hogy fogalma nincs, mi lesz a zenekar jövője - a csapat jó ideje anyagi problémákkal küszködik, ráadásul legutóbbi sorlemezük, az "Evolution" (2019) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kobra 2020 tavaszán hozzáment kedveséhez, a Kamelot-énekes Tommy Karevikhez, majd elkezdett dolgozni első szólóanyagán. A lemez 2024 augusztusában, "Like No Other" címmel jelent meg, összességében négy évig érlelődött, de minden várakozást megért, mert a dalcsokor mindegyik darabja egy-egy tanulságos történet, olyan témákkal, mint a magány, a tökéletességre való törekvés által kiváltott depresszió vagy a gyermeki álmodozás. A "Like No Other" tehát nemcsak zeneileg van rendben, hanem telis-tele van olyan szövegekkel, amelyekkel bármelyikünk tud azonosulni.

4. KITTIE - FIRE

Merész lépés, ha egy zenekar tagjai olyan hosszú idő után állnak össze újra, mint ahogyan a Kittie is tette. A kanadai zenekar nem kevesebb, mint 13 évig lógott a levegőben, erre rátett egy lapáttal Trish Doan basszusgitáros 2017-es tragikus halála is. A csapat 2022-ben végigturnézta a fesztiválokat, de az igazi izgalmat a következő év hozta: nekivágtak a hetedik nagylemez munkálatainak. Mivel a Lander-nővérek, Morgan (ének) és Mercedes (dob), valamint Tara McLeod gitáros hármasán kívül hiányoztak a tagok, újra csatasorba állt velük egy régi ismerős - Ivana 'Ivy' Jenkins (született Vujic), aki korábban, 2008 és 2012 között már erősítette a bandát. A Kittie korábban nu metal zenekarként volt ismert, mára azonban ez érvényét vesztette, a "Fire"-ön ugyanis több stílust kevernek, az üstbe dobált ötletekből pedig egy igen erős visszatérő album született. 

3. CHARLOTTE WESSELS - THE OBSESSION

Immár harmadik szólólemezével jelentkezett tavaly szeptemberben az egykori Delain-énekesnő. Charlotte Wessels érdeklődése rengeteg műfajra kiterjed, amely a "Tales From Six Feet Under" (2021) és a "Tales From Six Feet Under Vol II" (2022) című korongokon is érzékelhető volt, és a "The Obsession"-ön sincs ez másként. Charlotte-ot nehéz műfajilag beskatulyázni, ugyanis a fent említett eklektikus zenei ízlés elvékonyítja a határvonalat a 'metál' és a 'nem metál' között. A "The Obsession" nemcsak egy tökjó lemez, hanem egy önismereti utazás is - olyan témák tűnnek fel a szövegekben, mint a szorongás, a depresszió, a csontig hatoló felelem, de napjaink egyik legégetőbb kérdése is, a környezetszennyezés. Aki kőkemény zúzást vár az albumtól, az csalódni fog, aki azonban elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a démonaival, imádni fogja a dalokat, amelyek sötét témáik ellenére pozitív üzenetet hordoznak.

2. LINKIN PARK - FROM ZERO

Kétségtelenül a 2024-es év egyik bombahíre volt a Linkin Park visszatérése, hét évvel frontemberük, Chester Bennington tragikus halála után, ráadásul egy női énekessel. A 38 éves Emily Armstrong neve nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, 2005-ben hívta életre a Dead Sara nevű formációt - tavaly pedig a világ egyik legismertebb zenekarának élén találta magát. A "From Zero" ízig-vérig nu metal, és bár én sosem voltam kimondottan a műfaj szerelmese, de ez a korong azonnal megvett - faék egyszerűségű, nem rétestészta-hosszúságúra elnyújtott, de remekül hangszerelt dalok, Mike Shinoda pedig nem is találhatott volna Emilynél jobb énekest Chester helyére. Bár a hölgy kapott hideget-meleget, ahogyan ilyenkor lenni szokott, ő állja a sarat és véleményem szerint a Linkin Park vele is legalább olyan sikeres lesz, mint Chesterrel volt. 

1. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES II - ARMADA

Amikor 2019 nyarán az osztrák, olasz és francia tagokkal felálló zenekar bejelentette, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt, csak nevettem. Az akkor megjelent "Wanderers" című album legalább annyira gyenge lett, mint a 2018-as "The Deep&The Dark", hiába találták meg a tökéletes énekesnőt Clémentine Delauney személyében. A művészi útkeresés végül is sikerrel járt, a 2022-ben megjelent "Pirates" hatalmasat durrant, én pedig magamban bocsánatot kértem a három évvel korábbi röhögésért, ugyanis az album valóban egy mestermű lett. Folytatása, a "Pirates II - Armada" tavaly nyáron landolt a boltok polcain, és már a megjelenés utáni első héten hihetetlen eladásokat produkált. Clémentine elmondta: a kalóz-saga még nem ért véget, a Visions of Atlantis pedig a szimfonikus metal egyik legsikeresebb csapatává érett.

Múlt hónapban, közel hétéves szünet után háromfősre fogyatkozva ugyan, de visszatért a tehetséges énekesnőkből álló Exit Eden. Amanda Somerville alapító családi okok miatt kiszállt ugyan a csapatból, ám Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner felvették a második albumot, amelyen nemcsak feldolgozások kaptak helyet, hanem igen ütős saját szerzemények is. A korong "Femmes Fatales" címmel, januárban jelent meg, kritikája ITT olvasható.

A Run!, a Separate Ways és a Femme Fatale című dalokhoz készült eddig videoklip, a mai nappal pedig a negyedik kisfilmes tétel vált elérhetővé. A Désenchantée című számot eredetileg a kanadai Mylène Farmer vitte sikerre 1991-ben, szintén híres változata Kate Ryan 2003-as kislemeze, az Exit Eden pedig bekeményítette a teljes egészében francia nyelvű dalt, amelynek fő részeit természetesen a francia származású Clémentine énekli.

Visszagondolva arra az útra, amely megformálta azt a nőt, akivé váltam, én, Clementine, elmerültem fiatalkorom hatásaiban - azokban az emberekben és művészekben, akik inspiráltak. Köztük Mylène Farmer, egy popénekes, akinek univerzumát, gondolatait és üzeneteit kamaszkoromban nagyra tartottam. Költőisége, egyedisége és keserédes, némi melankóliával tarkított életszemlélete kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Meggyőződésem, hogy a kétségbeesés és a magány ábrázolása a mai napig aktuális. A "Désenchantée" klipjében az volt a célunk, hogy tisztelegjünk ennek az ikonikus dalnak és a mögötte álló kivételes művésznek. Megpróbáltam felidézni a 90-es évek hangulatát, a dal születésének idejét, és összekapcsolni a 2024-es év világával - egy olyan világgal, ahol a digitális életünk fejlődése még inkább fokozza az elszigeteltség érzését. Ez a Valentin-napon megjelenő alkotás mindazoknak szól, akik magányosnak érzik magukat ebben a minden lehetséges módon összekapcsolt világban.

- mesélte a dalról Clémentine.

Vegyél néhány szemrevaló csajt, állítsd ki őket a színpadra - kész a siker. Igen ám, de mi van akkor, ha ezek a csajok nemcsak előnyös külsővel rendelkeznek, hanem énekelni is tudnak? Az Exit Eden esetében pontosan ez a helyzet, és most kiderítjük, hogyan is áll össze ez a nem mindennapi egyenlet.

Az Exit Edent az az Amanda Somerville alapította, akit főként a HDK, a Trillium, valamint a Kiske/Somerville projektek kapcsán ismerhetünk. Csatlakozott hozzá a Visions of Atlantis szirénje, Clémentine Delauney, a brazil Marina La Torraca (Phantom Elite), valamint az addig relatíve ismeretlen Anna Brunner, aki később League of Distortion elnevezés alatt egy másik projektet is életre hívott. "Rhapsodies In Black" címmel, megalakulásuk évében (2017) ki is adták első albumukat, amely ismert popslágerek metalosított verzióját tartalmazta, rajta olyan előadók dalaival, mint a Depeche Mode, Lady Gaga vagy a Backstreet Boys. 

A kiadvány hatalmas sikert aratott, hiszen a korongon szereplő legtöbb dal eredetije bizony még a metalrajongók egy részéhez is utat talált, plusz négy bitang erős torokkal megáldott, csinos lány énekelte őket. 2018-ban Clemi, Anna és Marina felléptek a Wackenen is, Amanda pedig otthon volt az akkor alig hat hónapos ikerlányaival. 

Amandának már van egy nyolcéves lánya, és az ikrek születésével magánélete teljesen kiteljesedett. Férjével, Sander Gommans-szel 2014 óta élnek boldog házasságban. Az amerikai születésű énekesnő belátta, hogy a család mellett nem sok ideje jut a zenére, így tavaly bejelentette, hogy kiszáll az Exit Edenből. Ezzel egy időben látott napvilágot a hír, miszerint a trióra fogyatkozott együttes második lemezét készíti.

Az új felállás Run! című kislemeze futott be elsőként, amelyben vendégként közreműködött Marko Hietala, a Nightwish egykori tagja is. Ezt követte a Journey-klasszikus Separate Ways című dalának feldolgozása, néhány napja megérkezett a kiadvány címadó tétele, a Femme Fatale is.

Amanda hiánya rendkívül érződik a számokban. Bár a három énekesnő is piszok tehetséges, Amanda hihetetlenül széles hangterjedelme az előző lemezen komoly húzóerő volt. Erős, egyedi hangja ezer közül is felismerhető volt, és ha kellett, kemény, ha kellett, lágyabb. Őrá figyeltem fel leginkább. Mindezek ellenére, fontos kiemelni, hogy Anna, Clemi és Marina is remekül énekelnek!

Mivel az Exit Eden nem túl gyakran turnézik és ad koncerteket, lévén hogy Cleminek ott a Visions of Atlantis, Marinának a Phantom Elite, Annának a League of Distortion, meg lehetett volna oldani, hogy Amanda a házi stúdiójában, akár a gyerekeivel a karjában is felvehesse az ő éneksávjait és elküldje őket a lányoknak. Remekül sikerült a Heart 1986-os klasszikusának, az Alone-nak a feldolgozása, nagy kedvencem lett már elsőre, de elképzeltem, milyen lehet Amanda hangjával, és az még jobban tetszett volna. Tudom, ne legyek már telhetetlen, és nem is vagyok, csak az Exit Eden nekem annyira összeforrt Amanda nevével és hangjával, hogy egy kissé szokatlan nélküle az új album.

A korong még számos meglepetést tartogat, például a Pet Shop Boys 1987-es bombaslágerének, az It's A Sin-nek az újraértelmezését, amely az egyik húzódal lett. Emellett a kanadai Mylène Farmer által 1991-ben felénekelt, teljes egészében francia nyelvű Désenchantée (amit 2003-ban Kate Ryan is feldolgozott) is megugrotta a lécet. Természetesen, ki más énekelné a fő részeket, mint a francia származású Clemi? Alice Cooper Poison-ját is rengetegen előrántották már a fiókból, és a három lány is feltette a lemezre. Nem lett rossz, de egy kis plusz keménységet még elbírt volna a dal.

A saját szerzemények hihetetlenül energikusra sikeredtek, nemcsak a fent említett Run! és a Femme Fatale, de a Dying in my Dream is, amelynek refrénje egyszerre képviseli a mély érzéseket és a dinamikát, vagy éppen a Buried in the Past, amely egy tipikus bulisláger, akárcsak az epikus és magasztos Hold Back Your Fear. Remek dalokat hoztak össze saját kútfőből a csajok, az biztos. 

A "Rhapsodies In Black" albumra erőteljesen emlékeztető hangszerelés jellemzi ezt a lemezt, ami panaszra semmilyen okot nem ad. A zenei alapok összeállításában profi stáb vett részt, ami a végeredményen is tökéletesen hallatszik. A dobok, a gitárok és a szimfonikus részek harmóniája kifogástalan, utóbbiak kevésbé filmzenések, mint az előző albumon, de ez inkább előnyükre válik. 

9/10

Dátum: 2024.01.12.

Kiadó: Napalm Records

Dallista:

01. Femme Fatale
02. It's A Sin (PET SHOP BOYS cover)
03. Run! (feat. Marko Hietala)
04. Separate Ways (JOURNEY cover)
05. Buried In The Past
06. Désenchantée (MYLÈNE FARMER cover)
07. Dying In My Dreams
08. Poison (ALICE COOPER cover)
09. Alone (HEART cover)
10. Hold Back Your Fear
11. Kayleigh (MARILION cover)
12. Elysium

Ősszel robbant a hír, hogy visszatér az Exit Eden. Ugyan az alapító Amanda Somerville családi okok miatt elhagyta a csapatot, Clémentine Delauney, Anna Brunner és Marina La Torraca újult erővel vetette bele magát a munkába, amelynek eredménye a január 12-én boltokba kerülő második album, a "Femmes Fatale".

Míg az első, "Rhapsodies In Black" (2017) című lemezen kizárólag popdalok metalköntösbe bújtatott változata szerepelt, addig az új korongon saját szerzemények is helyet kaptak.

A Marko Hietala közreműködésével felvett Run! és a Journey-feldolgozás Separate Ways képében már ízelítőt kaptunk a számcsokorból, a mai napon pedig a harmadik klipes dal is megérkezett, a Femme Fatale, íme:

2024. január 12-én landol a boltok polcain a Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner alkotta Exit Eden második albuma, a "Femmes Fatale".

Bár Amanda Somerville családi kötelezettségei miatt kilépett a formációból, a trióra fogyatkozott csapat nem állt le a munkával. Az elmúlt hónapokban az új lemezen dolgoztak, amelyről a Nightwish volt énekes-basszerosával, Marko Hietalával felvett Run! című tétel képében már ízelítőt kaphattunk.

A csajok ma újabb kisfilmes dallal rukkoltak elő: a Separate Ways című szerzeményükhöz készült videó, amely szám az amerikai rockbanda, a Journey 1983-as eredetijét veszi alapul, íme:

Január 12-én kerül boltokba az Exit Eden második albuma. Míg a formáció debütlemeze, a "Rhapsodies In Black" kizárólag ismert popslágerek metal-feldolgozásokat tartalmazta, addig a "Femmes Fatale" címre keresztelt újdonságon saját szerzemények is szerepelnek majd - a Run képében már ízelítőt kaphattunk abból, hogyan alkot zenét együtt Clémentine Delauney, Anna Brunner és Marina La Torraca, a kislemezen pedig nem más vendégénekel, mint a Nightwish egykori énekes-basszerosa, Marko Hietala.

A 2017-ben alakult együttes tagja volt Amanda Somerville, aki tulajdonképpen megálmodta a csapatot, ám az amerikai születésű énekesnő úgy döntött, három gyermekének szenteli minden idejét, így kilépett a bandából.

A napokban Clémentine, Marina és Anna megosztották véleményüket csapatukról és arról, milyen érzések vezérlik őket.

Ebben a férfiak által uralt világban nem könnyű feladat, hogy a zene és a képek vásznára érzelmeket varázsoló, olthatatlan vágy vezessen. A nők hatalmas erővel rendelkeznek, ha mernek hallgatni a lelkük suttogására, szívük igazi ritmusára. Ez jelenti számomra a legnagyobb büszkeséget az Exit Edenben - teret nyerni minél több nőnek, hogy boldogulhassanak a metál birodalmában, kitörve a fáradt klisékből, amelyek túl sokáig korlátozták a női énekeseket. 

- engedte szabadjára gondolatait Clémentine, Mariana pedig hozzátette:

Az érzelmi utazást, amit csak a zene képes kibontakoztatni, úgy élem meg: egyetlen hang sem szólalhat meg hiába, minden egyes kiénekelt szó egy ígéret arra, hogy feloldódj az egész varázsában. Mivel nemcsak a "Femmes Fatales" előadásába öntöttem bele magam, hanem az egyik saját számunk, a "Dying in my Dreams" megalkotásába is, a sötét oldal katarzisába vezetlek benneteket, ahol a szívek megadják magukat a zene erejének, és harmóniában egyesülnek, hogy biztonságos teret teremtsenek az árnyékban.

- fedte fel az énekesnő, Anna pedig a következőképpen nyilatkozott:

Büszke vagyok arra, hogy ezen az új albumon saját dalokat oszthatunk meg veletek, szimfóniákat, amelyek rezonálnak azok dobogó szívére, akik merik hallgatni, titokzatos világokat tárva fel, ahol minden hang és dallam csábító táncot jár a lélekkel. Olyan dalok és dalszövegek írása a szenvedélyem, amelyek fénylő szikrát gyújtanak a legsötétebb órákban is. A legtöbb új dalszöveg az én fejemből született, reményt ébresztve, energiát és megerősítést adva. Ígérem, hamarosan felemelkedik a függöny, felfedve a titkokat, amiket a zenénk anyagával szőttünk.

Néhány nappal ezelőtt, csaknem hatéves szünet után életjelet adott magáról az Exit Eden. A 2017-ben, négy tehetséges énekesnővel - Amanda Somerville, Anna Brunner, Marina La Torraca és Clémentine Delauney - megalakult csapat bejelentette visszatérését, amelyet egy vadonatúj felvétellel kívánnak megünnepelni.

Üröm az örömben, hogy Amanda kilépett, így a megmaradt három lány folytatja csak tovább az éneklést. Az amerikai származású énekesnőnek három gyermeke van, akikkel több időt kíván tölteni, de nehéz szívvel hozta meg a döntést.

Második nagylemezük is készülőben van, amely a "Femmes Fatale" címet fogja viselni, és 2024. január 12-én jelenik majd meg, és a mai napon az első kisfilmes dal is megérkezett Run! címmel, vendégénekesként pedig Marko Hietala, a Nightwish volt zenésze is besegít, íme:

Több, mint hatéves szünet után visszatér az Exit Eden. A csapatot négy tehetséges és gyönyörű énekesnő alapította 2017-ben, "Rhapsodies In Black" című albumukon olyan előadók dalait bújtatták metalköntösbe, mint Lady Gaga, Adele vagy a Depeche Mode.

Azonban egy kis változás történt az együttes háza táján - Amanda Somerville családi okok miatt kilépett, hiszen van egy nyolcéves kislánya, Lana Elise, és két ikerlánya, akiknek 2018 januárjában adott életet. Az énekesnő nehezen hozta meg ezt a döntést, de szíve továbbra is a lányokkal van - Clémentine Delauney, Anna Brunner és Marina La Torraca trióban folytatják a zenélést.

Ma a csapat bejelentette: október 24-én érkezik vadonatúj daluk, a Run - azonban nem tudni, hogy ez ismételten egy feldolgozás lesz, vagy saját szerzemény, az viszont a pár másodperces kliprészletben felbukkan Marko Hietala is, íme:

Évek óta nem hallatott magáról a négy remek hangú énekesnőből összeállt Exit Eden. A csapat ismert popdalokat keményített be, első albumukon, a "Rhapsodies In Black"-en olyan előadók szerzeményei szerepeltek, mint Lady Gaga, Adele vagy a Depeche Mode.

Ma a lányok bejelentették: hamarosan újra hallatnak magukról, ám most már csak hárman - Amanda Somerville ugyanis a kilépés mellett döntött, az Exit Eden Facebookos oldalán pedig családi kötelezettségeivel indokolta ezt:

Van néhány fantasztikus újdonság az Exit Edenről, amit hamarosan közzéteszünk, azonban én már nem leszek részese ennek. Mióta megszülettek a gyönyörű kis ikreim, nagyon alaposan meg kellett vizsgálnom, hogy időben és energiában mik a prioritásaim. Kérlek, higgyétek el, nem volt könnyű meghozni ezt a döntést!
Fantasztikus utazásban volt részem, és hálás vagyok az együtt töltött időért és a zenéért, amit együtt csináltunk. Marina, Clementine és Anna - további fergeteges utazást kívánok nektek, és minden jót az jövőben! A lelkem mindig velük lesz!

Marina La Torraca, Clémentine Delauney és Anna Brunner tehát hármasban folytatják tovább a munkát, remélhetőleg minél hamarabb hallunk a lányokról.

Az Exit Eden tavaly alakult, a csapat különlegessége pedig az, hogy ismert popslágereket bújtatnak metálköntösbe. Első albumuk, a Rhapsodies In Black 2017. augusztus 4-én jelent meg, amely korong olyan sikerdalok átdolgozását tartalmazza, mint pl. Madonna Frozenje, Lady Gaga Paparazzija vagy a Depeche Mode Question Of Time-ja.

A Wacken Open Air fesztiválra is hivatalosak voltak a csajok, ám az alapító Amanda Somerville nem tudott társaival tartani, ugyanis otthon vigyázott hat hónapos ikreire. Így Anna Brunner, Marina La Torraca és Clémentine Delauney vett részt a fesztiválon - Amanda pedig leírta a fellépésük után, hogy rendkívül büszke a lányokra. 

Clémentine, Marina és Anna fergeteges hangulatot csinált a Wackenen - Amanda otthon vigyázott ikreire.

Néhány videó: