A norvég Trail of Tears 11 év szünet után tért vissza idén tavasszal friss dalukkal, a Winds of Disdain-nel. Ebben a szerzeményben már Ailyn Giménez énekelt, aki korábban 9 éven át, 2016-ig a szintén norvég Sirenia frontasszonya volt. A Winds of Disdain után kiadták a Blood Red Halo című dalt is, majd május 24-én megjelent egy négy számot tartalmazó EP, ami szintén a "Winds of Disdain" címet kapta. Nemrég Ronny Thorsen, a zenekar alapítója beszélt egy internetes magazinnak arról, hogyan találtak rá Ailyn-re és kérték fel az együttműködésre.
Ailyn volt az első, aki szóba jött, mint énekesnő, hiszen már évek óta ismertük őt a Sireniából, ahol Jonathannal(Jonathan Perez, dobos - a szerk.) dolgozott együtt. Amikor Ailyn annak idején csatlakozott a Sireniához, Spanyolországból Norvégiába költözött, és azóta is itt él. Miután elhagyta a Sireniát, szabaddá vált, így felvettük vele a kapcsolatot. Bemutattuk neki az elképzeléseinket és megkérdeztük, érdekelné-e ez a lehetőség. Ailyn már ismerte a zenekarunkat, és szerencsére ugyanabban a városban él, mint mi, ami megkönnyítette a helyzetet. Kezdettől fogva nagyon lelkes volt, és sok mindennel gazdagította a zenekart: dalszövegekkel, dallamokkal, a hangjával és még sok egyéb módon.
- kezdte sorait a zenész, majd így folytatta:
Ez nagyon inspiráló volt számára, mert a Sireniánál nem volt lehetősége kreatív hozzájárulásra. Ott Morten Veland irányított mindent, és Ailynnek nagyon hiányzott, hogy részt vehessen az alkotói folyamatban. Ezért amikor felajánlottuk neki ezt a lehetőséget, hogy nálunk kibontakoztathatja kreativitását, könnyen igent mondott.
Mint az ismeretes, 2016 nyarán Ailyn nem a legbékésebb körülmények között távozott a Sireniából - egy interjúban nekünk beszélt először a szétválás okairól.
2020 októbere óta vártak a rajongók arra, hogy az ex-Sirenia énekesnő Ailyn Gimenezzel kiegészült csapat végre bemutassa, min munkálkodtak az elmúlt években. A koronavírus-járvány éppúgy, mint más zenekaroknál, a dél-norvégiai Kristiansand városából származó Trail of Tears-nél is hátráltatta a folyamatokat, ám március 28-án egy vadonatúj dallal és klippel tért vissza a formáció - a "Winds Of Disdain" című középlemez címadó tételéhez forogtak a kamerák, a dal pedig rengeteg új követőt hozott az együttesnek.
Ailyn és a fiúk néhány napja jelentették be, miszerint hamarosan hallhatjuk a kiadvány második kislemezes dalát, amely a Blood Red Halo címet viseli - a szerzemény elérhetővé vált a Youtube-on:
Három és fél éve várta kíváncsian a metalkedvelő közönség a norvég Trail of Tears visszatérését - 2020 októberében derült ki ugyanis, hogy a zenekar énekese nem más lett, mint a Sirenia egykori frontlánya, Ailyn Gimenez, valamint visszatért a bandába Ronny Thorsen, aki a 2013-as "Oscillation" című album megjelenése után hagyta el a csapatot.
A vérfrissítésen átesett társulat nem vesztegette az idejét, a hosszas csend oka pedig éppen a kemény munka volt, amelynek eredményeként május 24-ével megjelenik egy négy számot tartalmazó középlemez, a "Winds of Disdain".
A csapat ma közzétette a kiadvány címadó tételét, amelynek videoklipje is megtekinthető a Youtube-on, és amely dal igen erőteljesre sikerült, íme:
Hosszú szünet után készül visszatérésre a Trail of Tears. Az 1997-ben, a dél-norvégiai Kristiansand városában alakult zenekar utoljára 2013-ban jelentkezett albummal, amely az "Oscillation" címet viselte, akkori frontemberük pedig Ronny Thorsen volt. Az énekes még az évben elhagyta a bandát, ám 2020-ban visszatért, a formáció pedig egy új taggal is bővült, aki nem más, mint a Sirenia egykori énekesnője, Ailyn Gimenez.
2022 őszén azt is elmondták: a munkálatok a covid-járvány miatt csúsztak ilyen sokat, de a csapat tavaly belevetette magát a stúdiózásba, amelynek eredménye egy középlemez - a kiadvány a "Winds of Disdain" címet kapta, ám akkor még nem lehetett tudni, mikor is kerül boltokba.
Ma friss bejegyzésben tudatta az együttes: a szóban forgó EP május 24-én jelenik meg a The Circle Music kiadó gondozásában, és négy szerzeményt tartalmaz majd, illetve az első dalra már nem kell sokat várni, ugyanis az újdonság címadó tételét március 28-án megosztják a rajongókkal.
Sziasztok fiúk és lányok! Bocsánat a csendért, és tudjuk, hogy kicsi elúsztunk az ígéretünkkel, de dolgoztunk! A "Winds of Disdain" EP-nk címadó dala március 28-án jelenik meg, a promóciós kampány kezdetével egy időben. Nézzetek majd vissza később további infókért a platformjainkon!
Több, mint három évvel ezelőtt, 2020 októberében jelentette be a kezdetben gótikus, később szimfonikus metált játszóTrail of Tears, miszerint énekesnőjük a Sireniából ismert Ailyn lett, és újult erővel vetik magukat a zenélésbe. Az 1997 óta létező zenekar 2013-as "Oscillation" című korongja óta nem hallatott magáról, és Ailyn feltűnése óta sem sok hírt olvashattunk róluk, most azonban megtört a jég: a csapat közösségi oldalain tudatta rajongóival, hogy "Winds of Disdain" címmel egy középlemezt dobnak piacra.
A világjárvány és a különböző akadályok miatt rendkívül nagy kihívást jelentő időszak után végre készen állunk arra, hogy bemutassuk azon munkánk eredményét, amely a 2020-as visszatérésünk óta folyt. Több lehetőséget is átgondoltunk, hogy hogyan szeretnénk folytatni, és nagyon boldogok vagyunk, hogy leszerződtünk a The Circle Music kiadóval, akik az új zenéinket különböző formátumokban, a régi albumokat pedig bakeliten fogják kiadni. A kezdetektől fogva igazi lelkesedést mutattak a zenekar irányába, ez pedig meghatározó szempont volt a döntésünk meghozatalában. Alig várjuk, hogy megoszthassuk a zenénket mindannyiótokkal, és hogy hamarosan találkozhassunk veletek!
1997-ben, a dél-norvégiai Kristiansand városában alakult a kezdetben gótikus, később szimfonikus metált játszó Trail of Tears. Első albumuk 1998-ban, "Disclosure in Red" címmel alakult meg, amelyet további hat követett.
A zenekar több tagcserén átesett, a mikrofon mögött állt már Helena Iren Michaelsen, aki később szerencsét próbált a holland Epicában is, jelenleg az Imperia frontasszonya, Cathrine Paulsen, valamint férfi hang is volt a csapatban, Kjetil Nordhus személyében.
Legutolsó nagylemezük "Oscillation" címmel került boltokba 2013 tavaszán, amelyen Ronny Thorsen énekelt, majd hét évig semmit nem lehetett hallani a banda felől. Ekkor jelentették be ugyanis, miszerint egy kis erősítést kaptak, énekesnőként csatlakozott hozzájuk ugyanis a Sirenia ex-frontlánya, a spanyol Ailyn, azonban a bejelentést követően nem lehetett hallani a csapat felől - mostanáig. Tegnap ugyanis az énekesnő a Facebookon jelentette be: zenésztársaival októberben stúdióba vonulnak, hogy felvegyék nyolcadik sorlemezüket.
Kedves Mindenki! Őszintén elnézést kérünk a hosszú hallgatásért. Sokan bombáztatok minket kérdésekkel és aggodalmakkal a zenekar helyzetével kapcsolatban. Amikor 2020 őszén először bejelentettük a zenekar visszatérését, eszünkbe sem jutott, hogy terveinkben ilyen késések és kihívások lesznek. Mint a legtöbb ember, és minden bizonnyal minden egyes zenekar, mi is kénytelenek voltunk szüneteltetni minden tervezett tevékenységünket a világjárvány okozta korlátozások miatt. Két év koncertek, összejövetelek és szórakozás nélkül. DE! Azért vagyunk itt, hogy ezen a szép nyári estén jó híreket hozzunk nektek. A Trail of Tears jövő októberben végre stúdióba vonul, hogy több év kihagyás után új zenét vegyen fel!
- kezdte sorait a zenekar, majd így folytatták:
Különböző ötletekkel kísérletezünk mind a formátumokat, mind a kiadókat illetően, a lényeg azonban az, hogy új zene jön! Ráadásul végre olyan helyzetben vagyunk, hogy bátran fontolóra vehetünk koncert- és fesztiválajánlatokat, anélkül, hogy kockáztatnánk a seggünket. Az első fesztivál a Spetakkelfestivalen-en lesz, és továbbiak várhatóak. Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szeretetet és támogatást egy nagyon nehéz időszakban. Soha, de soha nem vesszük természetesnek a támogatásotokat! Szebb napokat kívánunk! Ailyn, Jonathan, Runar, Endre, Nico és Ronny
Jó pár év eltelt 2016 óta, amikor is Pilar Gimenez Garciát, művésznevén Ailynt kidobták a norvég Sireniából, amely zenekart 9 évig erősített énekével.
A bájos hölgy ezzel kapcsolatban terjedelmes interjút adott magazinunknak, majd kilábalva édesanyja elvesztése okozta depressziójából, dolgozott több zenekarral és énekessel is - Débler, Secret Rule, Melted Space, hogy néhány nevet említsünk. 2020-ban jelentette be, hogy a Trail of Tears frontasszonyává választották, ám a zenekar még nem jelentkezett új anyaggal az énekesnő csapatba kerülése óta.
2019-ben pedig nem kisebb névvel alapította meg Her Chariot Awaits nevű projektjét, mint az Adrenaline Mob-os Mike Orlando. Első közös lemezük 2020 tavaszán jelent meg, amely a csapat nevét viselte, és Ailyn hangjának egy teljesen más aspektusát hallhattuk - míg a Sireniában főként az operás vonalat erősítette, addig a Mike-kal való közös munka során feltárult a spanyol szépség dögösebb, rockosabb hangja. Kritika ITT olvasható!
Nemrégiben újabb meglepetéssel rukkolt elő a 40 éves, ám kislányos külsejű énekesnő: Lunarian név alatt újabb csapatban csillogtatja a tehetségét, amely formáció a szimfonikus metalt erősíti, két dal (Burn The Beauty, Dream Cathcer) után pedig tegnap elérhetővé vált a csapat első albuma, "Burn the Beauty" címmel.
Igazi hamisítatlan szimfonikus metalt játszik a Lunarian, ám nemigen hasonlít pl. a Sirenia által játszott szimfonikus metalra, annál vaskosabb, keményebb és kiforrottabb és Ailyn is jobban kihasználja a hangját, mint ex-együttesében. A zene is más; sokkal gitár-orientáltabb, arcletépőbb. Itt-ott a dalok idézik egy picit az Epicát, egy csepp Nightwisht és Theriont is, ám valahogy mégis egyedit tudott alkotni a zenekar, Ailyn pedig merészen játszik a hangjával, éteri magasságokba emelve azt és a hallgatót is, például a fent említett Dream Catcherben vagy a Bleeding Out-ban.
Meglepetés az Embers című tétel, amely elektronikus alapokat is felvonultat az elején, és talán ez a dal a legkevésbé szimfonikus szerzemény a lemezen, már-már heavy és talán kicsit power metalba hajlik, de ez cseppet sem baj, sőt! Pofátlan, kemény nóta, amely elsőre megszerettette magát velem. Ailyn valahogy bármit énekel, minden jól áll neki. Mint egy tökéletes alakú modell, akire bármilyen ruhát adhatsz, nem lősz mellé.
Kellemes számcsokor, patikamérlegen kimért dallamok jellemzik az egész korongot, ám mégsem válik unalmassá, amihez nagyban hozzájárul Ailyn hangja és a dalszövegek is. Nagy személyes kedvenc lett például az Endless Sleep és a lassabb tempójú Invincible, amelyben az énekesnő szokatlan énektémái elsőre talán furcsának tűnnek, de megszereted. Mint amikor egy új, egzotikus ételt kóstolsz. Ailynnek nem áll rosszul, ha olykor keleties dallamokat hallat, nos ebben a dalban is kapunk belőle.
A Never Ending Circle parádés dobtémákkal operál, dallamos, szinte már táncolható darab, a Scarlet pedig amilyen nyugisan kezdődik, olyan erőteljesen folytatódik, és Ailyn áriázása hallatán libabőrös lettem. Az albumzáró Sacrifice-ban pedig a lehengerlő gitárok és a szimfonikus dallamok egyszerre teszik túlvilágivá a szerzeményt.
Bevallom, kicsit tartottam attól, hogy nem sikerül üde színfoltot csempésznie a zenekarnak a szimfo-metal igencsak telített piacára, de az album egy nagyon kellemes csalódás, szerethető, kellemes, fülbemászó dalokkal és Ailyn végre kiengedi azt, ami a torkában van. A hangszerelésre sem lehet panasz, a gitárok ha kell, sírnak, ha kell, lezúzzák az ember arcát. Ugyanígy dicséret illeti a szimfonikus hangszerelését felelős Antonio Agate-t is.
Összességében teljesen rendben van az album. Itt-ott talán több extra újítás elfért volna, de alapjáraton egy igen erős lemezt tarthatnak a kezükben Ailyn rajongói.
Szép munka!
9.5/10
Kiadó: Frontiers Records S.R.L.
Zenészek:
Ailyn - ének
Aldo Lonibile - gitár
Mattia Gosetti - basszusgitár
Michele Sanna - dobok
Antonio Agate - billentyűk, szimfonikus hangszerelés
Dallista:
1. Don't Wait Until I'm Gone 2. Dream Catcher 3. Embrace 4. Bleeding Out 5. Embers 6. Burn The Beauty 7. Endless Sleep 8. Invincible 9. Never Ending Circle 10. Scarlet 11. Sacrifice
Jó ideje csend honolt a volt Sirenia-frontasszony Ailyn, alias Pilar Gimenez Garcia körül. 2020 őszén jelentette be a norvég Trail of Tears, hogy Ailynt választották énekesüknek, ám mindeddig nem jelentkezett újdonsággal a formáció.
Ám Ailyn nem tétlenkedett az elmúlt hónapokban. Bár már van egy saját projektje, a Her Chariot Awaits, amely egy igen erős lemezt adott ki 2020 májusában, most újabb zenekarban találta magát a spanyol származású szépség: csapatának neve Lunarian és a Frontiers kiadó gondozásában, szeptember 9-én meg is jelenik első lemezük, a "Burn The Beauty".
A formáció főleg a szimfonikus metalt követi, felállása a következő:
A svéd Magnus Karlsson neve főleg produceri munkái kapcsán csenghet ismerősen, hiszen olyan nevekkel dolgozott már együtt, mint az Ayreon, a Primal Fear vagy a Kiske/Somerville. Tavaly decemberben gondolt egyet, fogott néhány tehetséges énekesnőt, majd a stúdióba szabadította őket. A svéd Anette Olzon (ex-Nightwish, The Dark Element, Allen/Olzon), a spanyol Ailyn (ex-Sirenia, Her Chariot Awaits, Trail of Tears), a finn Noora Louhimo (Battle Beast), az amerikai Adrienne Cowan (Seven Spires) és az örmény Margarita Monet (Edge of Paradise) örömmel mondott igent a felkérésere, hogy a lemezen szerepeljenek, amelynek címe The Metal Opera, és amely a mai nappal jelent meg.
Karlsson a következőket mesélte a korong dalairól, amelyek tematikája -a projekt nevéhez illően- a szív gyógyítása:
Az opera főszereplőjét, a 'Heart Healert' a fantasztikus Adrienne Cowan alakítja, aki arra ébred, hogy semmire nem emlékszik, azt sem tudja, hogy kicsoda ő. Hamarosan kiderül, hogy ha megérint valakit, az meggyógyul, de minden egyes gyógyítással fogy a saját ereje. A lemez valójában egy utazás, melynek során kideríti, hogy ki is valójában, és közben találkozik másokkal, akik vagy neki szeretnének segíteni, vagy akik tőle várják a segítséget, de olyanokkal is, akik üldözik, mert félnek tőle. Rengeteg csodás énekessel dolgoztam már eddigi karrierem során, de főként férfi énekesekkel. Persze dolgoztam csodás nőkkel is, mint például Noora Louhimo, Amanda Somerville vagy Anette Olzon, de ezúttal kimondottan egy olyan albumot akartam készíteni, amelyen főként énekesnők hallhatóak. Mindannyiuknak nagyon különleges, egyedi a hangja, és más-más stílusban is tudnak énekelni, ami rendkívül fontos a projekt számára.
Elsőként az Into the Unknown című dalt hallhattuk, amelyben Noora énekelt, majd a This Is Not The End érkezett, amelyben viszont már mindegyik hölgy hallatta hangját.
Az első két klipes dal igencsak elnyerte a tetszésemet, de különösen a This Is Not The End, amelynek refrénje hallatán megvallom, a fene se tudja miért, de kicsordult a könnyem. Decemberben elhunyt édesapám arca jelent meg előttem, mintha csak ő üzente volna, hogy ez nem a vég. Na, innentől kétségem sem volt, hogy ez az anyag valóban gyógyító energiákkal bír - ilyen hangokkal meg aztán főleg.
Igen súlyos dalokat varázsolt a lemezre Karlsson, vérbeli rock/metál szerzeményeket, és a fent felsorolt énekes hölgyek mindegyike remekül bánik a hangjával a kiadványon - mindegyikük nagyszerűen kamatoztatja tehetségét a különböző éneklési technikákban. Anette Olzont rengetegen lehúzták Nightwish-beli szereplése és első szólólemeze (Shine, 2014) kapcsán, ám a Jani Liimatainennel (ex-Sonata Arctica) közös projektjében, a The Dark Elementben és az Allen/Olzon (amelyet Russell Allennel alapított) projekben bebizonyította: tud énekelni. E lemezen pedig újfent nem okoz csalódást, különösen a We Can Stand All Alone és a Mesmerized című szerzeményekben. Noora Louhimót a Battle Beastben ismerhette meg a metálkedvelő közönség, és itt is hozza a formáját. Ailynt a Sireniából ismerhetjük, de sok együttessel -pl. Melted Space, Débler- dolgozott már együtt, valamint 2019-ben létrehozta Her Chariot Awaits nevet viselő csapatát, amelynek első lemezén hangjának egy teljesen más aspektusát tárta a nagyvilág elé, egy igen földbe döngölős lemezen, de időközben a Trail of Tears is felkérte frontlányának.
A When The Fire Burns Out-ban visszatér a Sireniás énekstílusához, ugyanakkor hangjának metálosabb oldalát is hallhatjuk. Adrienne Cowan, a bostoni Seven Spires fiatal énekesnője hörögni is tud, ám e lemezen tiszta hangjával szerepel - az Awake című tétel, amely az albumot nyitja, lehengerlően jó lett. Fényes jövő áll a 25 éves lány előtt. Margarita Monet, az Edge of Paradise örmény származású fronthölgye szintén fantasztikus munkát végzett. Az Evil's Around the Cornerben Noora és Adrienne alakítanak hatalmasat, utóbbi énekesnő a Weakerben is elképesztően szerepel.
Magnus Karlsson ismét kitett magáért, ahogyan a lányok is. E lemez valóban gyógyítja a szívfájdalmakat, nekem legalábbis nagyon tetszenek a szerzemények. Nagyon vártam a dalcsokrot, és nem kellett csalódnom. Kifogástalan munka és minőségi dalok, szívmelengető (és gyógyító) szövegekkel.
10/10
--Sarok Bettina gondolatai...--
Érdeklődve fogtam neki a The Metal Opera tartalmának felfedezésébe, ugyanis két énekesnő kivételével a többiről pontosan tudom mi mindenre képesek hangszálaikkal,ettől függetlenül mégis sikerült meglepetést szerezniük.
Amikor elndult a lemeznyitó Awake először azt gondoltam,hogy 》hurrá,újra egy klisés szimfonikus felvezető《 másodpercekkel később viszont valami teljesen megváltozott,és már az az érzés kezdett motoszkálni bennem,hogy valami hatalmas, bombaszerű dolog van kibontakozóban. Nem kis kellett sokat várni arra,hogy a címszereplő Adrienne Cowan megszólaljon - nem kis meglepetést okozva.
Adri karrierjét már követem egy ideje,láttam és hallottam is néhány covert tőle,ezen a lemezen viszont lenyűgözött, huszon x évesen rettenetesen kiforrt, érett hangokat villantott és nem is volt kétség,hogy a hét énekesnő közül ő lett a kedvencem. A többi hölgy sem piskóta,ott van például Anette Olzon,akit sokan cikiztek,különösen akkor,amikor átvette Tarja helyét a Nightwish-ben. Nyilván már akkor is megtette a tőle telhetőt,azóta persze megtalálta a ,saját hangját',amit rendre tud is kamatoztatni. De megemlíthetném még Margarita Monetet is,akit ez idáig nem ismertem,mostantól viszont utána kell néznem,mert nagyon megvett az alakítása. Ott van továbbá még Ailyn is,aki hangilag hatalmas meglepi volt új zenekarában, most viszont visszatért a Sireniában is jól bevált bársonyos hangszínhez, és milyen jól tette,már kezdtem hiányolni, Gracias!
Maga a lemez egy különleges utazás, egy történet,aminek minden perce precízen ki lett dolgozva, a kirakós darabjai pedig tökéletesen lettek elhelyezve. Végtére is,ez a szívgyógyító projekt beváltotta a hozzá fűzött reményeket és bár jámborlelkű metálarcként azonnal hatással vannak rám a komolyabb szöveggel ellátott dalok,most mégis igyekeztem a hangra és dallamokra figyelni,mintsem arra,hogy tulajdonképpen mit is takarnak a sorok.
Nemtudom,hogy lesz-e folytatása ennek az egésznek,de reménykedem abban,hogy igen,hiszen a svéd mester most rendesen beletrafált abba,hogy kiket kell egy kalap alá venni és felpakolni őket egy komplett lemezre, a kis formációja pedig gyanúsan folytatásért kiált,mivel nem lehet,hogy a kezdet egyben a vég legyen,de mivel a lemezt a This Is Not The End című szám zárja fenn áll az esélye annak,hogy ez az utazás még messze nem ért véget... (Nekem ez egy 10-ből 9-es skálán mozog, a mérleg viszont még billenhet feljebb!)
Tavaly jelentette be a svéd Magnus Karlsson zenész-producer, miszerint három igen tehetséges hölggyel karöltve létrehozta a Heart Healer projektet, amelynek The Metal Opera címre keresztelt első albuma március 26-ával jelenik majd meg.
A projekt kapcsán Karlsson elárulta: sok nagyszerű zenésszel dolgozott már együtt, de főleg férfiakkal, most kimondottan egy olyan albumot akart, amelyen női hangok hallhatóak.
A lemezen hallhatjuk a szintén svéd Anette Olzont (ex-Nightwish, The Dark Element, Allen/Olzon), a spanyol Ailynt (ex-Sirenia, Her Chariot Awaits, Trail Of Tears) és a finn Noora Louhimót (Battle Beast), azonban a történet főszereplője az amerikai Seven Spires énekesnője, Adrienne Cowan, aki a gyógyítót alakítja.
Az első videoklip, amelyben Noora énekel, Into The Unknown címmel jelent meg a közelmúltban, ma pedig megérkezett az újabb kisfilm, a This Is Not The End, amelyben a felsorolt hölgyek mellett az Edge Of Paradise-énekesnő, Margarita Monet is hallható, íme:
