"Pirates II - Armada" cimmel, nyáron került boltokba a Visions of Atlantis új albuma. A kiadvány óriási siker lett, bár a 2022-es "Pirates" már sejtette, hogy valami különleges készülődik, az új lemez még ehhez képest is hatalmas előrelépés. A zenekar ezzel beváltotta 2019-es ígéretét, amikor azt mondták, új alapokra helyezik a szimfonikus metal műfaját.

Bár Clémentine Delauney és csapata már egy sikeres turnét maga mögött tudhat az új albummal, a következő koncertsorozatig sem tétlenkednek. A 2025 tavaszán startoló körút előtt különleges meglepetéssel készülnek rajongóiknak, amit nemrég egy Facebook-bejegyzésben jelentettek be.

"Izgalmas újdonság vár benneteket minden kedden! Új videókkal követjük és ünnepeljük az "Armada" útját egészen a 2025-ös észak-amerikai turnéig, ami jövő áprilisban veszi kezdetét. A rajongók később a kedvenc streaming platformjaikon is megtalálják majd ezeket a dalokat. Maradjatok velünk!"

Ma meg is érkezett az első videó, amelyben két dal, a To Those Who Coose to Fight és a The Land of the Free különleges egyvelege látható és hallható, a felvételt pedig a franciaországi Lyonban, a La Rayonne nevű kulturális központban rögzítették.

Vannak zenekarok, amik egyből a csúcsra robbanva kezdik meg karrierüket. A Visions of Atlantis nem ilyen. A zenekar még 2000-ben alakult, azóta túlesett számos tagcserén, különös tekintettel a férfi és női énekesi posztokon. A banda igen sokáig a klasszikus, gótikus vonalon próbált érvényesülni több-kevesebb sikerrel, aztán az énekesi posztra megérkezett Clémentine Delauney, majd pár évre rá Michele Guaitoli férfi énekesnént. A kettejükkel teljessé vált csapat 2022-ben lépett egy merészet és teljesen újradefiniálták önmagukat. Ekkor jött a "Pirates" lemezük, a VOA csillaga pedig felragyogott. Mi sem bizonyítja jobban az album sikerét, mint, a folyamatos, teltházas turnék, és az, hogy a Pirates-szel háromszor is tiszteletüket tették hazánkban is.

Új lemezhez természetesen új turné is jár, mindenki örömére, melyből hazánk sem maradhatott ki. A kezdetben osztrák, mára nemzetközivé duzzadt brigád a Barba Negra Blue Stage-en adott fergeteges koncertet. A turnéra két másik zenekar is elkísérte őket. Mire beléptem a kapun, már javában Seraina Telli zúzott a színpadon, így az ő műsorukból csak pár hangot csíptem el.

Az este számomra viszont nem csak egy "főattrakciót" tartogatott. A Fabienne Erni énekesnő vezette Illumishade koncertjét legalább annyira vártam, mint a kalózokét, szóval gyorsan be is pozicionáltam magam egy olyan helyre, ahonnan a legjobban tudom élvezni a koncertjüket. A svájci illetőségű brigádot még az év elején ismertem meg, amikor a Delain előtt szolgáltatták a talpalávalót. Akkor azt nyilatkoztam róluk, hogy ugyan tizenkettő egy tucat, de van bennük valami, ami miatt esetleg később is érdekes lehet számomra. Nos, azóta rendesen beleástam magam a munkásságukba, ami gyönyörű rózsaként virágzott ki előttem, és rendesen be is lopták magukat a szívembe, így már felkészült rajongóként vártam a kezdést.

A picit több, mint háromnegyed órás koncertjük gyakorlatilag hibátlan volt. Az év elején látott, kissé még bátortalan, gyermekeink aranyos zenekar helyett egy már összeszokott, stabil, magabiztos csapat lépett színpadra. A műsor gerincét a friss Another Side of You lemezük adta, hat tétel érkezett erről a korongról. Az idejüket remekül használták ki, belefért egy lassabb dal is, ahol Fabi rendesen megcsillogtathatta nem mindennapi énektudását. Az Illumishade bizony megállíthatatlanul tör előre, minden megvan bennük, ami a sikerhez kell, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan főzenekarként látom őket viszont.

Setlist:

Enter The Void (intro)

Elegy

Enemy

Here We Are

Riptide

In The Darkness

Cloudreader

Rise

Tales of Time

World's End

Az Illumishade lehengerlő produkciója után azonban még hátra volt a java. Az átszerelés alatt a Barba Negra színpada kalózhajóvá változott, már ami a díszletet illeti. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy ez mekkora hiánycikk egyébként: egyre kevesebb olyan koncertet látni, ahol a színpadkép nem csak a hangszerekből és a rajtuk jatszó zenészekből áll. A Visions of Atlantis szerencsére nagyon is komolyan veszi a vizualitást: a kalózos tematika mind díszletben, mind kellékekben megjelenik a színpadon, ide értve a jelmezeket is. A Clémentine Delauney - Michele Guaitoli énekesekkel egésszé vált brigád nem bízta a véletlenre a hangulatot. A legfrissebb, "Pirates II - Armada" lemezről 11 tétel kapott helyet a programban, ami bátor, és egyben üdvözlendő is. Kevés zenekar van manapság, ami ekkora mellszélességgel vállalja a legújabb kiadványát, és nem Best of programmal készül. A program maradékát a '22-es Pirates lemezük adta, innen érkezett hát dal. A zenekar korábbi munkássagát egyedüliként a Heroes of The Dawn idézte meg a 2019-es "Wanderers" lemezről, ennél régebbre nem merészkedtünk.

A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat. A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat.
Köszönet jár a H-Music Hungary-nek a szervezésért, valamint a Barba Negrának a helyszínért. Várom az újabb találkozást.

Setlist:

To Those Who Choose to Fight
The Land of the Free
Monsters
Mercy
Clocks
Heroes of the Dawn
Legion of the Seas
Tonight I'm Alive
Ashes to the Sea
Collide
Hellfire
The Dead of the Sea
Underwater
Magic of the Night
Pirates Will Return
Melancholy Angel
Master the Hurricane
Armada

Remekül teljesít a Visions of Atlantis új albuma, a július 5-én megjelent "Pirates II - Armada", amely a 2022-es "Pirates" folytatásaként jellemezhető. A zenekar most is turnézik a kiadvánnyal, néhány nappal ezelőtt pedig egy online metálmagazin interjút készített az énekeső Clémentine Delauney-vel, akit arról is kifaggattak, hogyan vált hivatásává a zene.

"Ez egy érdekes kérdés. Tudod, sokszor előfordul, hogy az ember sokáig csinál valamit, mielőtt rájönne, hogy tehetséges benne. Nálam is így volt ez az énekléssel. Már egészen kicsi koromban énekeltem, és ezt folytattam az iskolában is. Amikor tinédzser lettem, észrevettem, hogy a hangom változik, fejlődik, és kezd egyedi jellege lenni. Ekkor döntöttem úgy, hogy szeretnék énekórákat venni, hogy még jobb legyek. Ezért jelentkeztem a Fiatal Nemzeti Opera speciális, kamaszoknak szóló csoportjába. Pár évvel később egy metálzenekarban kezdtem énekelni. Bár klasszikus képzést kaptam, nagyon szeretem a metált is. De nem azért csatlakoztam a zenekarhoz, hogy metálénekes karriert kezdjek, hanem egyszerűen csak azért, mert élveztem. Ez egy módja volt annak, hogy kifejezzem magam."

Amióta a "The Deep & The Dark" 2018-ban megjelent, a Visions Of Atlantis minden kiadvánnyal egyre több figyelmet kapott, több koncertet adtak, több sikeres turnét bonyolítottak le nagyobb közönség előtt. Ám a banda magasra tette a lécet, különösen Clemi.

"Az én legnagyobb álmom az, hogy a koncertek show-jellege tovább fejlődjön. Szeretném, ha képesek lennénk a dalokat teljes mértékben színpadra vinni. Minden dalnak saját díszlete és effektjei lennének, és egy hatalmas show-t építenénk fel a semmiből. Michael Jackson ezt csinálta. Ő nagyon adott a látványra. Ezért kezdtünk mi is ebbe az irányba fordulni, és mindent beleadni."

Clémentine tőle szokatlan módon politikai nézeteinek is hangot adott az interjúban. Véleménye szerint több dolog is aggodalomra ad okot.

"Az európai választások eredményei tükrözik a jelenlegi politikai trendeket. A szélsőjobboldali pártok erősödése Európa-szerte aggodalomra ad okot, és a társadalom egyensúlyhiányára utal. Ez a polarizáció részben a politika és a közösségi média hatásának tudható be."

"Emellett a klímaváltozás is globális veszélyt jelent, de ez nem mindig tükröződik a szavazási eredményeiben. Az emberek általában a személyes problémáikra koncentrálnak, különösen a pénzügyi kérdésekre. Amíg nem érzik közvetlenül az éghajlatváltozás hatásait, sokan úgy gondolják, hogy "ez nem az én problémám". A politikai színtéren, például a hazámban, Franciaországban a baloldali pártok próbálnak összefogni, ami tovább fokozhatja a széthúzást. A világban zajló események sokasága miatt nehéz egyetlen fő témára koncentrálni. Új megközelítésekre van szükség, például innovatív politikai formákra, amelyek képesek valóban hatákonyan kezelni ezeket a problémákat, és a megújuló energiaforrások fejlesztésére. Bár a helyzet bonyolult, még mindig optimista vagyok. Hiszek az emberi jóságban és abban, hogy az emberiség képes nagy dolgokra. Remélem, hamarosan eljön az idő, amikor ezt be is bizonyítjuk."

Tarol a listákon a Visions of Atlantis új albuma, a "Pirates II - Armada" (kritika ITT), amely kiadvány a 2022 tavaszán megjelent "Pirates" folytatásaként jellemezhető. A zenekar 2019-ben ígéretet tett arra, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt - a gyengébben muzsikáló "The Deep & The Dark" (2018) és a "Wanderers" (2019) után a "Pirates" valóban frissebbnek és érettebbnek hatott, ezzel felemelve a 24 éve létező zenekart a nagy nevek közé.

A napokban egy olasz metalmagazin interjúvolta meg az együttest, a riporter azon kérdésére pedig, hogy mely zenekar reprezentálja leginkább a szimfonikus metalt, így hangzott a válasz:

"Jelenleg úgy érezzük, a Visions of Atlantis képviseli leghitelesebben a stílust. Ugyanakkor az Epicát tekintjük a legnagyobb zenekarnak a műfajon belül, különösen mivel a Nightwish eltávolodott korai hangzásvilágától. Az Epica zenéje határozottan súlyosabb, olykor a progresszív metállal is kacérkodik, és jellemzőek benne a mély hörgések. A mi zenénk ennél lágyabb irányt követ, így nem sorolnám egy kategóriába a két együttest. Ha azt kérdeznék, ki a legmeghatározóbb a műfajban, egyértelműen az Epicát mondanánk... hacsak a Nightwish nem lep meg minket az új albumával."

Szó esett a régi és az új Visions of Atlantis közötti különbségekről is.

"2018-ban a Visions of Atlantis gyakorlatilag újjászületett. Nem lenne igazságos a korábbi tagokkal szemben, ha az ő nevükben beszélnénk - nagyra becsüljük a munkájukat, de jelentős különbség van a jelenlegi és a 'The Deep&The Dark' előtti zenénk között. Ezt jól mutatja, hogy a 2018 előtti albumokról egyetlen dalt sem játszunk élőben. Az akkori Visions of Atlantis más világot képviselt - más volt a dalszerzés folyamata, más volt a zenekar megjelenése is. Clémentine Delauney érkezése valódi felüdülést hozott, teljesen új fejezetet nyitva a banda történetében. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az elhatárolódás a múlttól elsősorban tiszteletadás azok felé, akik előttünk alkottak a zenekarban."

A "Pirates II - Armada" hangzásában továbbviszi az előző lemez vonalát, illetve a kalóz-saga második fejezetét jelenti. De vajon várhatók-e további epizódok?

"A két album valójában nem egy összefüggő történetet mesél el elejétől a végéig, inkább úgy tekintünk rájuk, mint két novelláskötetre. A "Pirates" néhány novellát tartalmaz, míg a "Pirates II" többet. Minden egyes novellának megvan a saját üzenete, története és egyedi zenei hangzása. Nem látom okát, hogy abbahagyjuk ezeknek a történeteknek az írását. Hogy lesz-e "Pirates III"? Ezt még nem tudjuk, de annyi biztos, hogy nem fogunk eltávolodni a kalóz-univerzumtól, mert mi valóban a részei vagyunk ennek a világnak."

„A "Pirates II" a "Pirates" természetes folytatása. Alapvetően ott folytattuk a dalszerzést, ahol 2022-ben abbahagytuk. Az a legjobb az egészben, hogy még ha meg is kevered a két lemez számlistáját, akkor is két albumot kapsz, amelyek tele vannak változatossággal, sokszínűséggel és erős dalokkal. Semmi, ami a "Pirates"-en szerepelt, nem ismétlődik meg a "Pirates II" dalaiban. Nincs 'Armada' vagy 'Tonight I'm Alive' a "Pirates" lemezen, ahogy nincs 'Legion of the Seas Part II' vagy 'In My World Part II' a "Pirates II"-ben. Még mindig van mondanivalónk. Ugyanakkor az új albumunkon sokkal több a sötétség. Néhányan azt mondják, hogy metalosabbak lettünk, ami azt jelenti, hogy több riff, hangosabb gitárok, nehezebb dobtémák, erősebb és intenzívebb énekhangok vannak, nem beszélve az egész album hangulatáról.”

A szimfometal-színtér egyik különleges szereplője, a Visions of Atlantis hosszú utat járt be az elmúlt 24 évben. Az együttes eddigi története azonban nem csak a zenei fejlődésről, de emberi drámákról és a művészi identitás kereséséről is szólt.

A 2000-ben alakult osztrák zenekar pályafutása Nicole Bogner énekesnővel indult. Az első öt év ígéretes kezdetet hozott, azonban Bogner 2005-ös távozása után egy turbulens időszak következett. A tragédia sem kerülte el a zenekart: Nicole 2012-ben, mindössze 27 évesen hunyt el súlyos betegség következtében. A következő években a Visions of Atlantis több énekest is "elfogyasztott", hasonlóan néhány pályatárshoz, mint a Xandria vagy a Sirenia. Melissa Ferlaak, Joanna Nieniewska és Maxi Nil mind megfordultak a zenekarban, de egyikükkel sem sikerült igazán emlékezeteset alkotni. 2013-ban aztán megérkezett a francia Clémentine Delauney, akinek személyében végre megtalálták a tökéletes frontasszonyt. Ennek ellenére a zenekar még évekig küzdött az egyedi hangzás megtalálásával.

A 2018-as "The Deep & The Dark" és a 2019-es "Wanderers" albumok még nem hozták meg az áttörést. Ezek a lemezek számomra langyos víznek tűntek, nem tudták igazán megragadni a figyelmemet. Nyilván a zenekar nem nem akart kockáztatni, ezért megmaradtak az úgynevezett biztonsági játékos kategóriában. Azonban ekkor bejelentették szándékukat a szimfonikus metal újradefiniálására, bár akkor még nem volt világos, mit is jelent ez pontosan. Afféle porhintésnek tűnt. Most, visszatekintve, láthatjuk, hogy ez a nyilatkozat előrevetítette azt a jelentős változást, ami a "Pirates" albummal kezdődött 2022-ben. Clémentine, akit korábban méltatlanul alulértékeltek, végre megmutathatta kivételes tehetségét. Az új albumokon minden hang őszinteséget sugároz, a dalok a legmélyebb érzelmeket hozzák felszínre. Ez a hitelesség és a zenekar tagjai között érezhető összhang teszi igazán kiemelkedővé az új anyagot.

Július 5-én került boltokba a formáció kilencedik stúdiókorongja, a "Pirates II - Armada", amely korongot három videoklipes dal vezetett fel, az Armada, a Monsters és a Tonight I'm Alive. Nemcsak a kalóz-tematika felbukkanása, hanem a dallamos refrének, az erőteljes gitárriffek és a kifogástalan hangszerelés harmonikus ötvözete egy teljesen új szintre emelte a zenekart. Nem beszéltek tehát mellé, amikor 2019-ben kijelentették, hogy újjászülik a szimfonikus metalt. A banda koncertjein is érezhető az egységesség, a tagok közötti kémia, volt szerencsém látni őket. Itt kell megemlítenem a férfi énekért felelős Michele Guaitoli-t, akinek hangja tökéletesen passzol Clémentine szopránjához.

Jómagam hatalmas elkötelezettje vagyok a szimfonikus metalnak, azonban az utóbbi években sok zenekar lemezein azt éreztem, hogy egyszerűen kifulladtak. Gondolok itt például a Nightwishra, amely banda Anette Olzon távozása óta nem tudott erős anyagot piacra dobni, hiába áll egy Floor Jansen a mikrofon mögött. Éppen ezért megkönnyebbülés hallani az olyan csapatokat, mint a Visions of Atlantis, akik hihetetlen fejlődést hajtottak végre. A "Pirates II - Armada" elődje magabiztos léptekkel halad elődje nyomdokain, az olyan dalok, mint a Hellfire, a Magic of the Night vagy a The Dead of the Sea biztosan állandó darabok lesznek a fellépéseken, amelyekre lehet tombolni.

A Visions of Atlantis remekül példázza, hogy egy zenekar művészi érése és igazi hangzásának megtalálása a legtöbb esetben nem egy lineáris folyamat, hanem bukkanókkal teli és hosszú. Az együttes ma már nem "tizenkettő egy tucat" csapat, hanem a szimfonikus metal műfaj egyik legizgalmasabb képviselője. A "Pirates" és "Pirates II Armada" albumokkal megtalált egyedi hangzás és koncepció végre kiemeli őket a műfaj többi képviselője közül. Bár sok kalózmetalos zenekar létezik, de egyik sem képes ezt olyan szenvedéllyel és egyediséggel művelni, mint a Visions of Atlantis.

10/10

Kiadó: Napalm Records

1. To Those Who Choose to Fight

02. The Land of the Free

03. Monsters

04. Tonight I’m Alive

05.  Armada

06. The Dead of the Sea

07. Ashes to the Sea

08. Hellfire

09. Collide

10. Magic of the Night

11. Underwater

12. Where the Sky and Ocean Blend

Zenészek:

Clémentine Delauney - ének

Michele Guaitoli - ének

Christian Douscha - gitár

Herbert Gloss - basszusgitár

Thomas Caser - dob

Július 5-ével dobta piacra vadonatúj soralbumát a Visions of Atlantis "Pirates II - Armada" címmel, amely hasonlóan elődjéhez, a 2022-es "Pirates"-hez igen szép sikerekkel gazdagította a zenekart már a megjelenés utáni napokban. Ez az új mérföldkő tovább erősítheti a banda pozícióját a szimfonikus metal színterén, amely műfajt 2019-ben tett ígéretéhez híven szépen megreformált a csapat.

A napokban a formáció bájos francia énekesnője, Clémentine Delauney mesélt egy internetes metalmagazinnak arról, hogy a zenekar által felvállalt kalózos tematika milyen módon befolyásolta a Visions of Atlantis karrierjének alakulását.

"A kalózos koncepció teljesen új irányt adott nekünk. Most már pontosan tudjuk, mit képviselünk és merre tartunk. Bár egyesek talán csak egy felszínes Jack Sparrow-utánzatnak tekinthetik, számunkra ez sokkal többet jelent. A kalóz motívum lehetővé teszi, hogy a szabadság összetett fogalmát járjuk körül - legyen szó a társadalmi korlátok lebontásáról, az önmegvalósításról, vagy épp a belső démonaink legyőzéséről."

- kezdte mondandóját Clemi, aki kitért arra is: ez a tematika szorosan összefonódik az együttes tagjainak személyes fejlődésével is.

"Ez az irány lehetővé teszi számunkra, hogy zenészként és emberként is azok legyünk, akik igazán lenni szeretnénk. Úgy döntöttünk, hogy egy felnagyított, romantikus módon mutatjuk meg valódi énünket. Teljesen új inspirációt adott a zeneszerzéshez és a szövegíráshoz. Most már van egy erős alap, amire építkezhetünk, és ami segít megtalálni az üzeneteinket, tehát a kreatív folyamatokat is magasabb szintre emelte."

"Ez történik, amikor az ember megpróbál egyedi lenni, követi a megérzéseit, és egy teljesen saját világot teremt. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen kalózos tematikájú zenekar, de a mi megközelítésünk egyedi. A történelmi elemeket ötvözzük a fantáziával és a mágiával, így hozva létre a saját kalózvilágunkat."

Itt kihangsúlyozta, hogy ez a fajta művészi szabadság és egyediségre törekvés kulcsfontosságú a zenekar identitásának kialakításában.

"Amikor egy művész ilyet tesz, azonnal kitűnik a tömegből. Már nem egy trendhez igazodsz, hanem egyszerűen önmagad vagy. Ez az, amire minden művész törekszik, tudatosan vagy tudattalanul - hogy egyedi legyen."

- zárta sorait.

Pénteken, azaz július 5-én tölti meg a boltok polcait a Visions of Atlantis sorban kilencedik albuma, a "Pirates II - Armada", amely korong a két évvel ezelőtt kiadott "Pirates" folytatása lesz. A kalózos vonal igencsak bejött a Clémentine Delauney énekesnő vezette bandának, a szóban forgó album pedig az együttes eddigi legerősebb, legváltozatosabb és legmonumentálisabb műveként jegyezhető.

A hét végén érkező albumról klipes formában az Armada és a Monsters című tételek jelentek meg, ma pedig a harmadik kislemez is megérkezett - a Tonight I'm Alive-ról így mesélt a zenekar:

Egy sötét jövő küszöbén állunk, minden irányból fenyegetések, ellenségek és felhők közelednek. A szakadék szélén állva, a ránk váró ürességbe révedünk. Az ember menekülhet, elveszítheti az eszét. Mi, kalózok táncolunk. Táncolunk a veszéllyel és a halállal szembeszállva. Tiszteljük az életet, tiszteljük a létezésünket. Emlékszünk arra, hogy szívünk és lelkünk tisztaságát soha nem vehetik el tőlünk. Emlékszünk arra, hogy ebben a pillanatban is élünk. Jöjjön bármi, mi táncolunk az esőben.

A dalhoz készült videó:

Július 5-ével, "Pirates II - Armada" címmel küldi boltokba vadonatúj stúdióalbumát a Visions of Atlantis, amely a 2022 májusában megjelent "Pirates" vonalán menetel majd tovább. A zenekar tartotta magát a 2019 folyamán elhintett ígéretéhez, miszerint a szimfonikus metal teljes újradefiniálására törekszenek, hiszen a "Pirates" lett eddigi legsokszínűbb lemezük, és a nyáron érkező új korong első dalából, a márciusban debütáltatott Armadából már sejteni lehet, hogy a Clémentine Delauney vezette csapat nem vett vissza a keménykedésből.

A mai nappal az osztrák, francia és olasz tagokból álló formáció újabb videoklipes dallal jelentkezett, amely a Monsters címet viseli.

Megküzdöttünk a tomboló viharokkal, a legszörnyűbb ellenségekkel és a legsötétebb éjszakákkal.
Mégis úgy tűnik, hogy a legnagyobb ellenség olyasvalami, amivel nem tudunk ágyúkkal és szablyákkal szembeszállni.
Ez a csata lesz a legnehezebb, hiszen itt az ideje, hogy egyenesen a bennünk lakozó Szörnyek szemébe nézzünk.
Büszkén és félelem nélkül, készen állunk. És ti?

- írja új szerzeményéről a banda, íme a videó:

Alaposan belevetette magát a munka sűrűjébe az osztrák/olasz/francia Visions of Atlantis. Amellett, hogy készülnek turnéjukra -amelynek keretén belül szeptember 4-én a Barba Negrában is koncertet adnak- ma új dallal jelentkeztek. A szerzemény az Armada címet viseli, és videoklipje már elérhető a Youtube-on.

Clémentine Delauney énekesnő és csapattársai 2022 tavaszán adták ki "Pirates" című albumukat, amely az összes eddiginél nagyobbat durrant, lévén a rajta szereplő számok jóval több dinamikát és dallamosságot vonultatnak fel, plusz sokkal inkább érvényesül Clemi csodálatos hangja is. 2023 tavaszán megjelentették a "Pirates Over Wacken" elnevezésű koncertlemezt, amely a zenekar 2022-es Wacken Open Air fesztiválon elhangzott dalait tartalmazza.

A zenekar július 5-ével, "Pirates II - Armada" címmel küldi boltokba vadonatúj stúdióalbumát, amenynek előfutára az új szerzemény, és amely korongról a következőket mesélte az együttes:

Egy új vitorlás nap kezdődik, a szél a mi oldalunkon áll, és a tenger a legutóbbi csatákról regél. A levegő frissnek hat - álszentség, kapzsiság, irigység - a régi világ szívei végre felfedik csalóka igazságukat. A régi vezetők vesztésre állnak, hazugságaik egyre súlyosabbak, és a sötétség közelít. Minden napsütéses idő egy közelgő vihart leplez, a természet próbára teszi erőnket az utolsó csatára. A viharok között lavírozva, amelyek megpróbálnak bennünket elbizonytalanítani, meglátjuk a fényt a sötétségben. A régi igazság elhomályosul, helyet adva egy új történetnek. A mi sorsunk a kezünkben van, a szívünkben, minden lépésünkben. Újra kapcsolatba kerülve önmagunkkal, megérintjük az élet lényegét, amelyet minden élőlénnyel megosztunk. Együtt, feltartóztathatatlanul, az igazsághoz kapcsolódva, a Nap és a viharok által vezérelve.

Az album dallistája:

Múlt hónapban, közel hétéves szünet után háromfősre fogyatkozva ugyan, de visszatért a tehetséges énekesnőkből álló Exit Eden. Amanda Somerville alapító családi okok miatt kiszállt ugyan a csapatból, ám Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner felvették a második albumot, amelyen nemcsak feldolgozások kaptak helyet, hanem igen ütős saját szerzemények is. A korong "Femmes Fatales" címmel, januárban jelent meg, kritikája ITT olvasható.

A Run!, a Separate Ways és a Femme Fatale című dalokhoz készült eddig videoklip, a mai nappal pedig a negyedik kisfilmes tétel vált elérhetővé. A Désenchantée című számot eredetileg a kanadai Mylène Farmer vitte sikerre 1991-ben, szintén híres változata Kate Ryan 2003-as kislemeze, az Exit Eden pedig bekeményítette a teljes egészében francia nyelvű dalt, amelynek fő részeit természetesen a francia származású Clémentine énekli.

Visszagondolva arra az útra, amely megformálta azt a nőt, akivé váltam, én, Clementine, elmerültem fiatalkorom hatásaiban - azokban az emberekben és művészekben, akik inspiráltak. Köztük Mylène Farmer, egy popénekes, akinek univerzumát, gondolatait és üzeneteit kamaszkoromban nagyra tartottam. Költőisége, egyedisége és keserédes, némi melankóliával tarkított életszemlélete kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Meggyőződésem, hogy a kétségbeesés és a magány ábrázolása a mai napig aktuális. A "Désenchantée" klipjében az volt a célunk, hogy tisztelegjünk ennek az ikonikus dalnak és a mögötte álló kivételes művésznek. Megpróbáltam felidézni a 90-es évek hangulatát, a dal születésének idejét, és összekapcsolni a 2024-es év világával - egy olyan világgal, ahol a digitális életünk fejlődése még inkább fokozza az elszigeteltség érzését. Ez a Valentin-napon megjelenő alkotás mindazoknak szól, akik magányosnak érzik magukat ebben a minden lehetséges módon összekapcsolt világban.

- mesélte a dalról Clémentine.