A metal világában kevés olyan debütáló album van, amely akkora hatást gyakorolt volna, mint a Kittie 2000-ben megjelent "Spit" című lemeze. A kanadai csapat akkoriban szinte robbanásszerűen tört be a színtérre, és nemcsak a kemény riffekkel és nyers energiával hódítottak, hanem azzal a hitelességgel is, amit csak a fiatal, dühös és szenvedélyes zenészek tudnak hozni.
Most, 25 évvel később, Morgan Lander, a zenekar énekes-gitárosa a The Rockpit podcastjában Andrew Slaidinsnak mesélt a lemez születéséről és arról, honnan merítették az inspirációt.
"Nos, ez kemény kérdés. Ha például a Brackish-re gondolunk, ez volt az első dal, amit együtt írtunk zenekarként. Akkoriban kb.14 éves lehettem. Mégis, milyen élettapasztalatból lehet igazán meríteni ennyi idősen?”
Ez a kérdés sokat elárul a "Spit" nyers erejéről. A zenekar tagjai fiatalon kezdtek el alkotni, egy viszonylag kis világban, korlátozott tapasztalatokkal. Mégis, pont ebben rejlik a lemez ereje – abban a zsigeri őszinteségben és nyers érzelmi töltetben, amit csak egy tinédzser képes átadni.
"A buborékunk kicsi volt, a világunk zárt, de ettől még megvolt a saját véleményünk. Fiatalon is érez az ember, sőt, talán még intenzívebben is. Akkoriban mindent mélyen megéltünk, és azt hiszem, ez hatott igazán az emberekre. Az érzelmek, amiket beletettünk, teljesen őszinték voltak.”
A Brackish, a banda egyik legismertebb dala például egy nagyon személyes történetet dolgoz fel:
"Ez a szám egy barátról szól, aki egy mérgező kapcsolatban rekedt. Néhány dal az albumon más tapasztalatokról szól, arról, milyen nőként egy zenekarban játszani, kimenni a világba, és megtapasztalni, hogy másképp néznek rád és ítélkeznek. Számtalan színes mozaikkal gazdagított minket az élet, miközben a világot járjuk. A "Spit" dalai ezekből a megélt pillanatokból szövődtek össze. Bár akkoriban még az otthon biztonsága ölelt körül minket, a zenénkben már ott lüktetett az érzelmek mélysége és a művészi elhivatottság."
Amikor arról kérdezték, mit gondol most, negyedszázaddal később a 'Spit'-ről, Morgan elmerengve válaszolt:
"Különös érzés visszatekinteni. A 2000-es évek derekán erős nyomást éreztünk, hogy távolodjunk el a nu metal címkétől. Első lemezünk hangzásvilága mélyen ebben a műfajban gyökerezett – valójában ez az egyetlen albumunk, ami tisztán ezt a hatást tükrözi. Akkoriban a nu metal szinte szitokszóvá vált. Bár koncertjeinken továbbra is játszottuk ezeket a dalokat, zeneileg más irányba indultunk. Részben azért, mert új ösvényeket akartunk felfedezni, de azért is, hogy megmutassuk: többre vagyunk képesek, mint hogy egyfajta zenét játsszunk, vagy hogy egyetlen ötletre építsünk. Ez a kettősség mindig is bennünk élt. Folyamatosan éreztük a késztetést... Nem könnyű ezt megfogalmazni – azt az állandó kényszert, hogy újra és újra bizonyítanod kell."
A Kittie a 2000-ben, az akkori felállással: Fallon Bowman, Mercedes Lander, Talena Atfield és Morgan Lander (balról)
"Most viszont már tisztán látom, milyen mérföldkő volt a "Spit", mennyire megérintette az embereket, és milyen felszabadító volt az a nu metal hangzás, amit megteremtettünk. Mindössze egy albumon keresztül tartott, de ennek az egy lemeznek a kisugárzása végigkísérte egész pályafutásunkat. Most, 25 év távlatából is erről az albumról beszélgetünk. Az emberek még mindig hallgatják, méghozzá sokan. Számomra lenyűgöző, hogy ilyen időtálló erővel bír.'"
