Az utóbbi években a kemény zenén belül ismét erőre kapott a 90-es évek közepén virágkorát élő nu metal, köszönhetően az olyan zenekaroknak, mint a Limp Bizkit vagy a Mudvayne. A The Ex-Man podcastjében nemrég a Kittie mesélt a műfajról és annak fogadtatásáról - a kanadai csapat sokáig a nu metalon belül alkotott. A lányok 13 év után, június 21-én adják ki új albumukat, "Fire" címmel, amelyről az Eyes Wide Open, a Vultures és a We Are Shadows című dalokat már hallhatta a nagyérdemű.

A zenei világban bekövetkező változásokat általában utálat fogadja. Úgy tűnik, szinte törvényszerű, hogy egy jelentős és népszerűvé váló új irányzatot kezdetben sokan elutasítanak. A nu metal példája jól illusztrálja ezt: bár lehet, hogy leegyszerűsített zenei formát képvisel, ez nem csökkenti értékét vagy minőségét. Gyakran idő kell ahhoz, hogy a közönség befogadja és értékelje az újdonságokat. Nem ritka, hogy évekkel később a rajongók visszatekintve fedezik fel egy dal fülbemászó jellegét, amit korábban nem értékeltek. Fontos megjegyezni, hogy a látszólag egyszerű nu metal stílus mögött komoly zenei munka áll - a jellegzetes riffek és vokálok megkomponálása valójában összetett és kihívásokkal teli feladat.

- kezdte a téma kifejtését Tara McLeod gitáros, majd a dobos Mercedes Lander a Limp Bizkit dobosát, John Ottót hozta fel példának, mint nagyszerű zenészt.

Az énekes Morgan Lander hozzátette: 

A zenekar már túllépett a nu metal korszakán, és nem áll szándékunkban visszatérni ehhez a stílushoz. Nem célunk újraéleszteni egy olyan hangzásvilágot, ami számunkra már lezárt fejezet. Bár előfordulhat, hogy egy-egy riff vagy zenei ötlet felidézi korábbi munkáinkat, ezeket már a Kittie jelenlegi, modernebb koncepciójával ötvözzük. Véleményem szerint ez az album hangzás szempontjából talán a legjobb, amit valaha készítettünk. Sokoldalú mű, amely több műfajban is megállja a helyét. Az alkotási folyamat során nem éreztük azt a nyomást, hogy bármit is bizonyítanunk kellene. Ennek köszönhetően egy súlyos, érett albumot hoztunk létre, kiváló dalszerzői munkával.

Készül a Butcher Babies új nagylemeze, amely anyagról ugyan még nem tudni, mikor és mely kiadó gondozásában jelenik majd meg, de több dalt is hallhattunk már róla: a Bottom Of A Bottle-t, a Sleeping With The Enemy-t, a Yorktown-t, a  Last Dance-t, tegapelőtt pedig az It's Killing Time, Baby! című szerzeményt. 

Carla Harvey, a Los Angeles-i csapat egyik énekesnője mindig is vonzódott a halállal kapcsolatos dolgokhoz, egy ízben elhintette, hogy nagy álma egy saját ravatalozót nyitni, ugyanis elvégezte az ehhez szükséges képzést, emellett okleveles életvezetési tanácsadó is. Most újabb gondolatokat osztott meg az énekesnő a témában, egy podcastben ugyanis gyászanácsadói és halottbalzsamozói múltjáról is beszélt.

Mint azt felfedte, családja egyáltalán nem volt elragadtatva tervétől, hogy balzsamozó legyen.

"Ez egy igen szemléletes dolog. Elmész egy temetésre, de nem gondolsz bele, hogy a holttest hogyan jutott el a koporsóig, ahol annyira >>frissnek<< látszik. Ez teljesen más, mint amire gondolsz. A balzsamozás elég kemény dolog. Én is voltam boncmester. Kicsit durva és véres tud lenni, és azt hiszem, hogy az ember >>érzéketlenné<< válik, ha már csinálta. Inkább olyan, mint egy tudományos projekt."

- kezdte fejtegetni gondolatait, majd eképpen folytatta:

"De ez olyasmi, amit a legtöbb ember nem lát és nem akar látni, és biztosan nagyon nehezen tudná kiverni a fejéből. Épp most mondtam Charlie-nak [Charlie Benante, az Anthrax dobosa] a minap, miközben steak-et ettünk, hogy egy ideig nem is ettem húst, amikor elkezdtem a balzsamozó tanfolyamot. Mert amikor felnyitod a testet, és rájössz, hogy Te is steak vagy ... Valami átjárja az embert. A balzsamozás és a boncolás után sokkal nagyobb tisztelettel kezdtem el bánni a testemmel, rájöttem, mennyire szerencsések vagyunk, hogy felállhatunk és járhatunk. Tényleg megérzed, hogyan működik a tested. Mi mindannyian ilyen finomra hangolt lények vagyunk, akik egyenesen járnak és őrült dolgokat csinálnak."

Carla szerint mindenkinek jót tenne, ha elmenne egy emberi testről szóló kiállításra, hogy lássa, milyen is belül. A boncolások alkalmával -ahol csecsemőket és idős embereket egyaránt felnyitott- megtanulta értékelni a saját testét is.

Az énekesnő dolgozott gyásztanácsadóként is, erről így mesélt:

"Gyásztanácsadóként nemcsak a szeretteiket elveszített embereknek segítettem. Beszélgettem olyanokkal is, akik éppen egy váláson voltak túl vagy éppen a munkahelyüket veszítették el."

- ezek a veszteségek szintén feldolgozást, "gyászolást" igényelnek, ez közismert tény.

"És igen, segítettem olyanoknak is, akik haldokoltak, segítettem a végrendeletük elkészítésében, a szeretteiknek pedig elmagyaráztam, hogy mi zajlik most a haldoklóval. Segítettem nekik is a papírmunkákban, de olykor csak ültem velül szemben és fogtam a kezüket..."

- zárta sorait.

Hallgasd meg a podcastet itt!

2011-ben fejeződött be a kanadai Kittie I've Failed You című lemezéhez kapcsolódó turnéja, azóta pedig nem nagyon lehetett hallani a csapat háza tája felől.

2017 februárjában a basszusgitáros Trish Doan tragikusan fiatalon, 31 évesen elhunyt, 2018-ban pedig Live at the London Music Hall címmel koncert DVD-t adtak ki, ám ezt követően nemigen volt aktív a zenekar.

Korábban Morgan Lander énekesnő elárulta: megfelelő ajánlat hiányában aligha lendül meg újra a banda szekere. Ő maga időközben két másik projektben is megmutatta tehetségét: a Karkaosban Viky Boyer helyét vette át, saját projektje, a Winterlvst pedig tervei szerint filmzene-szerű dallamokat fog majd játszani. Hétköznapi munkákban is kipróbálták magukat a tagok: Morgan egy fitneszterem-hálózat marketingeseként dolgozott, húga, Mercedes -a Kittie dobosa- pedig belekóstolt az ingatlanközvetítésbe, de megfordult egy szoftvercégnél is.

Trish halála után a következőket mondta Morgan:

Nehéz tovább haladni Trish nélkül, mert furcsa érzés, hogy nincs velünk. De persze nem tudni, mi lesz a vége. Ha kapunk egy jó ajánlatot, lehet, hogy rábólintunk. Ugyanakkor biztosan akarjuk tudni, hogy ez a rajongóinknak is jó lesz. De meglátjuk, mit hoz a jövő. Nagyon sok ember szereti a csapatot. "Kiköveztétek az utat", "Legendák vagytok" - és hasonlókat mondanak nekünk, noha nem gondolom, hogy 15-20 éve ez egyenlő lett volna a Kittie-vel. Úgy gondolom, az segített nekünk a sikerben, hogy szívvel-lélekkel dolgoztunk.

Morgan most egy podcastben mesélt a Kittie jövőjéről:

 A Kittie soha nem hal meg, mert bennünk még mindig él. Még mindig dolgozunk a Kittie örökségén, és még mindig ezt éljük és lélegezzük nap mint nap. És igen, lehet új zene is. Egyelőre így gondolom, de ez még nem a megfelelő idő erre. De mindennek eljön az ideje, és azt hiszem, hogy ez a zenével is így lesz."

Tavaly adtuk hírül, miszerint a kaliforniai Butcher Babies még 2019 folyamán szerződést bontott lemezkiadójával, a Century Mediával. Ennek hátterére, okára a csapat nem tért ki, de elmondásuk szerint valami igencsak megváltozott, ezért döntöttek így.

Most egy podcastben a banda két frontlánya, Carla Harvey és Heidi Shepherd meséltek bővebben a témáról.

"Nehéz volt meghoznunk ezt a döntést. A kiadó pénzt ajánlott cserébe azért, hogy maradjunk."

- kezdte Heidi, majd így folytatta:

"Nem éreztük, hogy ez a dolog jól működne, és ki is merültünk. Azóta is sokat marcangoljuk magunkat, hogy vajon jól döntöttünk-e. Amikor aláírtuk a felmondást, ilyen gondolatok jártak a fejünkben: >>Basszus, mit csináltunk?!<< Ráadásul akkor már elkezdtük írni az új lemez dalait. De most, hogy a dalok egymás után jelennek meg, nem érezzük szarul magunkat."

- magyarázta az énekesnő, a zenekar pedig két dalt is kihozott a kiadóval történt szakítás után, elsőként a Bottom of a Bottle-t, majd a Sleeping With the Enemy-t. 

"A dolgok tehát rendben vannak most. Ez az egész olyan volt, mint egy szerencsejáték. Azt hiszem, mindenképpen kiszolgáltatott állapotba kerültünk, és ez komoly döntés volt."

Carla hozzátette: együttese nagyon összetartó, hiszen rajta és Heidin kívül még három zenész van a csapatban, és támogatják egymást. 

"Mindannyian elkötelezettek vagyunk a dolgok rendbe hozatala iránt, még akkor is, ha ez eltart egy ideig!"

A holland Epica Omega címre keresztelt új lemeze február 26-án tölti meg a lemezboltok polcait, amelyről két klipes dalt már megmutatott a rajongóknak a banda, az Abyss Of Time-t és a Freedom-The Wolves Withint.

A zenekar albumát még a tavalyi évben szerette volna a fanok kezébe adni, ám a világon tomboló koronavírus-járvány miatt el kellett halasztani a megjelentetését, és mivel az énekesnő Simone Simons Németországban él, az éneksávok felvétele is heteket csúszott.

A napokban a Scars and Guitars kapta mikrofonvégre egy podcast erejéig a frontasszonyt, aki elmondta: izgatottan várja, hogy újra turnézhasson csapatával.

"Reálisnak kell maradnunk. Természetesen örömmel térünk vissza a színpadra, de mostanra mindannyiunk számára világossá vált, hogy a művészek, a zenészek lesznek az utolsók, aki újra munkába állhatnak. A turnézó zenészek ebbe szinte beleőrülnek."

- kezdte mondandóját Simone, aki azt is elárulta: természetesen imád otthon lenni férjével, a Kamelot-billentyűs Oliver Palotaival és fiával, Vincenttel, de a turnék is nagyon fontosak számára.

"Kétféle zenész van: az egyikük a stúdiózást szereti, a másikuk a turnékat is. Ha túl sokat vagyok csak a stúdióban, az nekem nem jó. Szóval nagyon várom már, hogy ismét koncertezhessünk, de néhány zenész persze nem így érez. Van jó pár barátom a zeneiparban, látom, hogy megpróbálnak kreatív elfoglaltságot találni maguknak, de mindannyian komoly veszteséget szenvedtünk el, hiányzik valami, amit semmi sem pótolhat, csak az, ha színpadon állunk."

Rengeteg együttes, énekes élt az internet kínálta lehetőségekkel, hogy online koncertekkel, live-okkal szórakoztassa rajongóit, de mit gondol erről a témáról Simone?

"Néhány zenészkollégánk streaming koncerteket tartott, és mi figyeljük a lehetőségeket. Ha négy különböző országban élünk, nem tudunk ilyesmit összehozni a lezárások ideje alatt. De a lemezünk februárban megjelenik. A turnét először márciusban halasztottuk el, aztán ismét kitoltuk, ezúttal 2022 januárjára."

- folytatta sorait az énekesnő, azt pedig a magyar rajongók is tudják már, hogy a zenekar eredetileg idénre tervezett Barba Negrás koncertjét  2022. január 13-ára fixálta. 

Így zárta gondolatmenetét:

"Természetesen szeretnénk népszerűsíteni az albumot, és rugalmasnak kell lennünk, valamint élnünk kell a modern technológiával, és megpróbálunk valami igazán elképesztő dolgot kreálni a rajongók számára."

Amy Lee, az arkansasi Evanescence frontasszonya igencsak beszédes mostanság, többször hangot adott politikai nézeteinek, noha eddigi karrierje során erre nem volt példa. 

Az kiderült, hogy az énekesnő - sok más zenészhez hasonlóan - egyáltalán nem szívleli Donald Trumpot, többször is élesen bírálta az Egyesült Államok leköszönő miniszterelnökét. 

Három dallal jelentkezett idén az együttes, tavasszal a Wasted On You-t, nyáron a The Game Is Overt, majd ősz elején a Use My Voice című szerzeményt hallhattuk a formációtól. Utóbbi dal egyértelműen Trumpnak íródott, és a választások kapcsán egy speciális honlapot is létrehozott az együttes, usemyvoice.org elnevezés alatt, ahol arra bátorították honfitársaikat: szavazzanak a demokrata Joe Bidenre, aki meg is nyerte a választásokat. A csapat nagylemeze The Bitter Truth címmel érkezik majd, ám pontos dátumot még mindig nem tudni, Amyék eredetileg még idén szerették volna boltokba küldeni a korongot, ám a koronavírus-járvány sok zenész számítását keresztülhúzta az albumok kiadásának kérdésében is. 

Nemrégiben Amy egy podcastben mesélt arról, hogyan élte meg karrierje fordulópontjait.

"Mindig újabb kihívásokat keresek magamnak, hogy még őszintébb, még nyersebb legyek, valamint látni engedjem a nyitottságomat és sérülékenységemet a szavaimmal. Minél inkább megnyílok, annál jobban érzem magam és hagyom, hogy így történjen. A kezdetektől fogva erre törekedtem. Úgy érzem azonban, hogy ez most minden eddiginél jobban érvényre jut."

- kezdte gondolatmenetét az énekesnő, akinek a rosszból is kijutott az utóbbi években: 2018-ban elveszítette testvérét, Robbyt, aki kisgyerekkora óta súlyos epilepsziában szenvedett. Ennek kapcsán elmondta, hogy az életében történt tragikus események ihlették az új lemez címét.

"A nézőpontok igen szélesek. Sokmindent éltem át emberként, és a zenekar is így van ezzel. Most itt lenni és felismerni, mit jelent a jelenben élni ... Nagyon sok veszteség ért életem során. De van egy fiam; anya vagyok. Nagyon sok minden történt, mióta a legutóbbi stúdióalbumot kiadtuk (Evanescence - 2011), ezért sok mindent el kell mondanom. És a világon is rengeteg dolog történik."

- folytatta az énekesnő, majd a következő gondolatsorral zárta mondandóját:

"Különleges erőt és magabiztosságot érzek. Most, hogy idáig eljutottam, nem fogok szarságokat csinálni. Valahogy, egy bizonyos pont után eleged lesz, és azt mondod, hogy az élet rövid. Ez most a perspektíva. Ám arra is jó, hogy tudd, mit értékelj, és tudd, milyen dolgokért érdemes küzdened - látni, hogy ez milyen nehéz és milyen csodálatos lehet. Fontos, hogy a jelenben éljünk."

Október 2-án landolt a boltok polcain a svéd/dán Amaranthe legújabb albuma, a Manifest, amelyről több klipes nótát is láthattunk. Elsőként a koronavírus-helyzetről íródott Viral-hoz készült videó, majd érkezett a finn Battle Beast-frontlány Noora Louhimóval felvett Strong, az Archangel, a Fearless és nemrégiben a Boom!1.

Elize Ryd, a banda énekesnője ezúttal azonban nem a korongról, hanem különleges hobbijairól mesélt egy podcastben.

Kiderült: a színpadon táncosként is remek teljesítményt nyújtó Elize nagy rajongója a búvárkodásnak. Erről így mesélt Bryan Reesman riporternek:

"Fiatalabb koromban nagyon érdeklődtem az extrém sportok iránt. Nem volt veszélyérzetem, ezért 35 vagy 40 méteres víz alá merültem. Megszereztem a búvár engedélyt is. Valójában azt hittem, mindent megtehetek. Az éjszakai merülések félelmetesek voltak, mert nem láthattál semmit, hiszen koromsötét volt! A következő lépés a mentőmerülés lenne, így embereket tudnék menteni. De ott volt az iskola is, amely eléggé lefoglalt, mint a legtöbb gyereket, és más dolgom is akadt. Göteborgban élek, és nem ismerek senkit itt, aki búvárkodik, ezért sajnos nem tudtam folytatni. 

- kezdte fejtegetni élményeit, majd így folytatta:

"Még mindig szeretem a vizet, de valahogy félek az óceántól. Mély, és nem tudod, mi van alattad. Amikor mélyen a vízben vagy, mindent láthatsz, de amikor még a felszínen úszol, és nem látsz semmit, az ijesztő tud lenni."

Más ijesztő élménye is akadt Elize-nek hobbija gyakorlása során, ezekről eképpen mesélt:

"Feszegetni akartam a határokat. Valójában nem engedtek mélyebbre merülni, de én megtettem, bár ez veszélyes volt. Akkor elvesztettem az egyik búvártalpamat, láttam, hogy eltűnik, de az egyik oktató megtalálta. Egy alkalommal rossz gombokat nyomtam meg a légtartályomon. Lejjebb akartam menni, de akkor láttam, hogy kis légbuborékok mennek lefelé, noha ennek nem kellett volna megtörténnie. Végül túl gyorsan mentem a felszínre és megrepedtek az erek a fejemen. Vér volt mindenütt a vízben, és azóta sem volt olyan fejfájásom. Nagyon rémisztő volt."

Ám az énekesnő nemcsak a mélységet, hanem a magasságot is szereti:

 "Szeretem az izgalmas dolgokat. Még nem próbáltam a bungee jumpingot, habár szerettem volna. De másztam hegyet, mintegy 50 méterre a föld felett. A hajam beszorult azokba a kötelekbe. Ez félelmetes volt. Ha az elszakad, meghalsz."

Elárulta azt is: gyerekként profi BMX-kerékpáros szeretett volna lenni, de az adrenalint akkor is érzi, amikor kiáll a színpadra. De hogyan lehet az énekesnő szerint leküzdeni a félelmeket?

Elize: 

"Ha félsz, rájössz, hogy igenis, le tudod küzdeni azt, túléled! Ez nagyon jó érzés. Ez az, ami engem adrenalin-függővé tett!"

A beszélgetést meghallgathatod itt:

Cristina Scabbia, a Lacuna Coil énekesnője többször kifejtette korábban véleményét a koronavírus kapcsán - Európán belül pont Olaszországban a legsúlyosabb a helyzet, e cikk megjelenéséig 240 ezer fertőzésről tudni, 187 ezren kilábaltak a betegségből, ugyanakkor a halálozások aránya is ijesztően magas: 34 ezren vesztették életüket.

A leginkább fertőzés által sújtott terület Lombardia régió, amelynek székhelye a banda tagjainak is otthont adó Milánó. Még márciusban mondta el a Kerrang magazinnak Cristina, hogy ez egy nagyon sötét időszak a művészetek számára, hiszen a zenészeknek törölni kellett a koncerteket, vagy későbbre tolni. Azt is megtudhattuk: a zenekarnak hiányzik rajongótábora.

Az énekesnő újra hírt adott magáról, a beszélgetést pedig a Blabbermouth is átvette.

"Hogy őszinte legyek, sokat pihentem. Pár héttel a karantén előtt érkeztünk haza, éppen hogy befejeződött a dél-amerikai turnénk. Február 27-e és március 8-a között pedig megkezdődtek a lezárások. Sok filmet néztem, zenéltem, de ez nem volt legfontosabb, hogy őszinte legyek. Szerettem volna ezt az időt arra használni, hogy kreatív legyek, csak más tekintetben. Sokat rajzoltam, festettem, szobrászattal foglalkoztam - kreativitást igénylő dolgokat csináltam, ami szintén a kreativitáshoz kötődik, de a zenén kívül."

- kezdte sorait az énekesnő, aki együttesével az idén indult volna ázsiai turnéra, ám a járvány kitörése miatt ezt a fellépéssorozatot törölni kellett. 

Így zárta gondolatait:

"Tudok zenekarokról, akik hatalmas pénzeket veszítettek, és nehéz lesz visszatérniük a pályára, mert egyszerre nem lesz minden újra a régi. Lehet, hogy a rajongóknak sincs pénze, mert nem tudtak dolgozni. Nagyon nehéz ez, de pozitív maradok, mert ha elérted a mélypontot, csak felfelé vezet az út."

Szeptemberben jelent meg Alissa White-Gluz egykori csapatának, a The Agonistnak legújabb lemeze, az Orphans. Ennek kapcsán a kanadai banda jelenlegi frontlánya, Vicky Psarakis felfedte: Alissa folyamatosan szabotálni akarja a sikereiket, és bár a szóban forgó album már 2018-ban elkészült, a kék sörényű énekesnő kavarásai odáig vezettek, hogy csak egy év késéssel kerülhetett boltokba a kiadvány.

Alissa -aki 2014 óta a svéd Arch Enemyben ténykedik- később reagált a vádakra, és elmondta: mindez csak koholmány, és szeretné, ha Vicky megkeresné őt, hogy tisztázhassák a dolgokat. 

Természetesen a két hölgy nyilatkozata nagy port kavart a metálvilágban, Michael Amott, az Arch Enemy gitárosa pedig most tiszta vizet öntött a pohárba egy podcast keretein belül: szerinte ugyanis Alissát nagyon unfair módon kezelte a média az utóbbi hónapokban.

"Nagyon tisztességtelen, ahogyan Alissát a média kezeli. A közelmúltban nem bántak vele túl korrekt módon. Ismerem őt, öt éve dolgozunk együtt és jó a kapcsolatunk. Mindig érdekessé teszi egy együttes zenéjét, ha nem mindennapi dolgokról írnak zenét, ilyen például a veganizmus."

- kezdte mondandóját Michael, azt pedig tudni lehet, hogy Alissa 13 éves kora óta vegán életmódot folytat. Ez mindig is olyan téma volt, amely megosztotta az embereket - így néha Alissa ilyen jellegű posztjai alatt is egymásnak ugranak a húsevő és vegán rajongók.

"Szerintem ez nagyszerű, és a szociális média felületeit pedig fel lehet használni ehhez, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet! Nagyszerű munkát végez Alissa és ezért én tisztelem őt!"

Az olasz Lacuna Coil 1994-ben alakult Ethereal néven, majd többszöri név-és tagcsere után 1998-ban váltak aktívvá - ez évben jelent meg ugyanis a banda nevét viselő első középlemezük. Egy évvel később az In A Reverie című albummal debütált a Cristina Scabbia énekesnő vezette formáció.

Nemrégiben a férfi hangért felelős Andrea Ferro emlékezett vissza a zenekar kezdeti éveire, az interjúban pedig megdöbbentő dolgokat fedett fel. Elárulta többek közt, hogy korábban Olaszországban nehezen tudta megvetni lábát a rock-és a metálzene.

"Panterán és Type O Negative-on, Paradise Loston nőttem fel. Ezek az együttesek bátorítottak minket, hogy elinduljun a keményebb zene felé."

- kezdte Andrea, majd eképp folytatta:

"A 90-es évek elején kellett döntenünk arról, melyik irányt követjük majd. Leginkább amerikai és angol zenekarok felé mentünk el. Svédország, Németország mindig is nagyobb teret adott a metálnak, mint Olaszország. A mi hazánk inkább a dallamos zenéről híres, nem sok olasz metálcsapat volt akkoriban, amikor a karrierünk beindult. Küzdelmes volt a hazánkban megvetnünk a lábunkat. Fel kellett építenünk, fel kellett mutatnunk valamit, mert nem volt történelme a kemény zenének."

A formáció viszont sikeresen kivívta az emberek elismerését Olaszországban is, rajongótáboruk pedig a tagváltások ellenére is hűséges maradt a zenekarhoz, akik október 11-ével immáron a kilencedik stúdiólemezét adja rajongói kezébe - a Black Anima címre keresztelt korongról már láthattuk-hallhattuk a Layers Of Time és a Reckless című szerzeményeket.

A podcastet meghallgathatod itt: