Szomorú hír fogadta a zenerajongókat alig egy órával ezelőtt: Ribarics "Riba" Tamás, a zalaegerszegi Tales Of Evening gitárosa 46 éves korában, közel két heti kómában fekvés után elhunyt.

Mint arról mi is beszámoltunk, a szimfonikus metalt játszó banda zenésze július 10-én, egy darázscsípés következtében esett kómába, és bár a jelek egy ideig biztatóak voltak, Tamás ma feladta a harcot.

Kedves TOE rajongók, zenésztársak, barátok, ismerősök. Nagyon hálásak vagyunk, amiért ennyien szurkoltatok, igaz Bartátunknak, zenésztársunknak. Sajnos ma Ribarics Tamás, Riba elbúcsúzott tőlünk, örök, pótolhatatlan űrt hagyva maga mögött. Nincsenek szavak a történtekre. Most csak a rengeteg, felbecsülhetetlen értékű szeretetre és odaadásra tudunk gondolni, amit Tőle kaptunk. Mindig velünk maradsz.

- áll a zenekar hivatalos közleményében.

Ribarics Tamás a kezdetektől, 2011-től játszott a csapatban. 

Nyugodj békében, Riba!

Aggasztó hírt tett közzé a zalaegerszegi Tales Of Evening a közösségi oldalain. Mint kiderült, gitárosuk, Ribarics "Riba" Tamás egy darázscsípés következtében napok óta kómában fekszik, a következő sorokat családja írta a 46 éves zenész nevében a Facebookra:

Drága családom, barátaim, zenésztársaim, ismerőseim!

Ezeket a sorokat sajnos nem én vetem az online tér papírjára, de úgy vegyétek mintha én szólnék hozzátok. Kómába estem 07.10. napján 17:30 órakor. Egy kis darázs csípése miatt kerültem ebbe a szorult helyzetbe, hogy a testemet nem engedi szabadon valami sötét erő, nem tudok felébredni, beszélni, gitározni, zenélni. Ironikus, hogy a Metalmesékben Zsoltival ez pont lejátszódott … karma … nem tudom. Fel akarok ébredni a sötétségből. Tudom, hogy sokan szorítatok nekem, aki amiben hisz, úgy tesz … templomban imádkozik, vagy csak otthon gyújt egy gyertyát. Tudom … érzem … szeretnék veletek lenni újra, fel akarok ébredni.

Egyelőre stagnálok. Néha lázzal küzdök, szervezetem reagál. Érzem, ha jön valaki…zenét hallgatok egész nap. Kedvesem fogja a kezem, amikor tudja. Illatokkal, érintésekkel, szavakkal, Sándor hegyi nedű cseppjeivel próbál ébreszteni. Családom, barátaim, zenésztársaim szólnak hozzám, érzem. Egyelőre sajnos mozdulatlan vagyok, de ki akarok jutni a sötétből … utálom, nem látok … keresem a fényt, megyek, lépteim még bizonytalanok, de nem adom fel. Érintésre reagálok, megremegek. Könnyem csordul … tudom, a tiétek is, de … kapaszkodom erősen. Tudom, hogy velem vagytok… Én nem adom fel, ti se tegyétek! Tudjátok, nem vagyok a szavak embere … most sem … Tudom, hiszem, hogy újra kezembe fogom a hét húrost, és veletek, nektek játszom. Később jelentkezem, akkor már én írok … dallamokat … Nektek!!!!!!