2012-ben sugározták Franciaországban a La France a un incroyable talent elnevezésű tehetségkutató műsort, amelynek színpadán egy kisestélyit viselő, törékeny lány elhörögte a Sybreed Emma-0 feldolgozását. A zsűri és a műsor készítői teljesen hülyének próbálták beállítani - klasszikus tévés húzás, kell a cirkusz -, de a videó végül pont az ellenkezőjét érte el: ajtót nyitott neki az Eths nevű Marseille-i nu metal csapat felé, ahol 2013 és 2016 között ő volt a frontember. 2021-ben az angol Cage Fight énekesnője lett, emellett tetoválóművészként is dolgozik. A zenekar második albuma "Exuvia" címmel ma jelent meg, ITT olvasható a kritikája.

Rachel Aspe élete nem egy szép, egyenes vonal volt, hanem inkább egy kaotikus hullámvasút, amely Franciaországtól Glasgow-n át egészen Londonig vezetett, folyamatos menekülésben az álmai felé, olykor egy-egy átgondolatlanabb döntéssel. A kezdetekről, csapatáról és saját magáról is mesélt most egy interjúban a Loudersound nevű internetes metalmagazinnak.

Dél-Franciaországban, Grasse-ban nőttem fel, ahol az emberek elenyésző része hallgatott metalt. Nem csoda, hogy kilógtam a sorból. Mindenki úgy nézett rám, mint egy ufóra! Amikor először az Egyesült Királyságba költöztem, hogy csatlakozzak egy Glasgow-i bandához, az maga volt a szabadság.

- emlékezett vissza a kezdetekre, majd elárulta, mikor fordult a kemény zene felé:

A death és hardcore metal iránti rajongásom akkor kezdődött, amikor meghallottam egy iskolai bandát Morbid Angelt játszani. Ott minden eldőlt! 

Nem rejti véka alá a hiányosságait sem:

Gyárilag hamis hangom van, szóval a hörgés sokkal testhezállóbb kifejezésmóddá vált számomra. Ráadásul az angoltudásom is nagyon szar volt! Kiálltam a színpadra és angolnak hangzó hangokat adtam ki, amiben nagyjából egy értelmes mondat volt, a többi pedig totál halandzsa!

- meséli nevetve.

Az Eths-be kerülve eleinte boldog voltam, de az álom hamar repedezni kezdett. Tiniként bálványoztam a zenekar eredeti énekesnőjét, Candice Clot-ot, de amikor bekerültem a zenekarba, nem saját hangot vártak tőlem, hanem Candice 'másolatát'. Arról álmodtam, hogy olyan legyek, mint Candice, aztán közölték, hogy pontosan ugyanolyanná kell válnom. Hálás voltam a lehetőségért, valóban megtisztelő volt, de én inkább önmagam akartam lenni. Nemrégiben visszaköszönt a múltam. Az Eths egyik zenésze egy interjúban azt mondta rólam, hogy megvolt a techinkám, de nem volt bennem ugyanaz az érzelem vagy karizma, mint Candice-ben. Ez rosszulesett, ennek ellenére a zenekarban való három év egy szép emlék. Un Bon Souvenir..."

- utal ezzel a frissen megjelent "Exuvia" album egyik kislemezes dalára.

Az Eths-ből való kiválása után a Youtube-on akadt rá egy skót banda énekese - ő volt a The Black Dahlia Murder tagja, a néhai Trevor Strnad.

"Azt írta: "Kurva jó vagy!" Megkérdezte, van-e zenekarom. Mondtam, hogy nincs. Erre ő: "Akkor gyere és válts le engem a Black Dahliában!" James Monteith (a Cage Fight gitárosa) pedig másnap üzent nekem." 

Trevor végül vendégként szerepelt az Eating Me Alive című dalban, ami a Cage Fight 2021-es debütáló lemezén kapott helyet. A lemez tele van nyers energiával, de Rachel nem tagadja: a dalok nagy része még azelőtt született, hogy ő csatlakozott volna.

Az "Exuvia" viszont már teljes mértékben Rachellel együtt érett albummá, ennek kapcsán pedig egy igen személyes és fájdalmas emlékét is megosztotta:

Az Élégie a nagypapámnak állít emléket, sírva írtam a szöveget. A címadó dal, az Exuvia pedig a nagymamám rákbetegségét dolgozza fel. 

Saját életében is voltak komoly pillanatok:

Pár éve elütött egy autó, elmozdult a csípőm, tulajdonképpen még mindig lábadozom, nem jöttem még teljesen helyre. A tetoválószalonban pont ezért vállalok csak egy vendéget egy nap, mert hamar elfáradok. Rohadtul ijesztő volt! Ott feküdtem az úttesten, néztem, ahogy az autók mennek a fejem fölött, és csak az járt a fejemben: ‘Ha most meghalok, ki viszi le a kutyámat sétálni? A nő, aki elütött, azonnal mentőt akart hívni, de nem engedtem. Inkább megkértem, hogy vigyen haza, hiszen Lucky-t, a csivavámat le kell vinnem! Miután ezzel végeztem, bementem a kórházba.

Igen, a vad külsejű énekesnő első gondolata a kiskutyája volt, miközben akár meg is halhatott volna.

Így zárta sorait:

Régen fiatal voltam, naiv, és hagytam, hogy szarul bánjanak velem, de ebből tanultam, felnőttem. És még egyszer nem fogom hagyni, hogy bárki így kezeljen! 

2012 novemberében egy videó kezdett el terjedni a neten: egy törékeny, szép arcú lány kisestélyiben áll a színpadon, mintha egy érzelmes balladára készülne, aztán hirtelen elkezdi hörögni a Sybreed Emma-0 című dalát. És nem csak úgy tessék-lássék módon, hanem rohadt jól. A közönség lefagyott, a nézők lefagytak, a metalosok lefagytak.

A műsor a La France À Un Incroyable Talent volt, a felvétel idején mindössze 24 éves lányt pedig Rachel Aspe-nek hívják (és igen, nem “Récsöl”, hanem franciásan: “Rasel”, mielőtt valaki kulturális bűntettet követ el). A zsűri reakciója? Pont az a fajta tanácstalan arcrángás, amikor valaki rájön, hogy amit lát, az túlmutat azon a három agysejten, amit a műsor dramaturgiája eddig megkövetelt tőle. Néztek, pislogtak, finnyáskodtak, mintha valaki véletlenül igazi művészetet csempészett volna be a gondosan sterilizált, langyos tehetségkutató-környezetbe. 

Na de mindegy is, fiatal hősnőnk nem adta fel az álmait. Később Londonba költözött, ahol tetoválóművészként kezdett dolgozni, ám a zenei áttörés is eljött végül: 2021-ben a hardcore/thrash metalt játszó Cage Fight frontasszonya lett. 2022-ben meg is jelent a formáció debütáló anyaga, amely a zenekar nevét viselte.

A jelen kritika tárgyát képező album, az "Exuvia", a zenekar második kiadványa, amely a Spinefarm Records égisze alatt látott napvilágot. Már a cím is beszédes: az 'exuvia' az a hátrahagyott burok, amit egy állat vedlés során levet magáról, leginkább rovarok és hüllők esetében használatos a kifejezés. Nem túl finom metafora, de hát ez nem is az a műfaj, ahol bárki kesztyűs kézzel nyúl a dolgokhoz.

A lemezt négy előzetes dal vezette fel: az IHYG (I Hate Your Guts), a nők tárgyiasítása és a szexizmus ellen dühösen odabaszó Pig, az Un Bon Souvenir, a Pick Your Fighter, valamint a tegnap megjelent Oxygen. A traumákat feldolgozó IHYG tökéletes demonstrációja annak, hogy Rachel nem játszik a vokáltechnikákkal, hanem konkrétan birtokolja őket: growl és scream között váltogat olyan természetességgel, mintha csak levegőt venne, egyik sor még mélyről jövő, gyomorszaggató morgás, a következő már pengeéles sikoly. Az Un Bon Souvenir ezzel szemben megmutat egy másik arcot is: itt felbukkan a tiszta énekhangja, ami meglepően kellemes, már-már álomszerű kontrasztot képez a szerzemény brutálisabb pillanataihoz képest. Az Oxygen pedig egy teljesen más irányba húz: kísérteties felvezetése és finoman beszivárgó énekbetétei olyan atmoszférát teremtenek, mintha egy pszichothriller filmzenéjébe csöppentünk volna, csak itt a feszültséget nem vonósok, hanem súlyos riffek építik fel.

És akkor ott van a Pig, ami nem finomkodik: disznóvisítással indít és zár, mert miért ne, ha már egyszer beleállunk a témába. Direkt és provokatív, pont, amilyennek lennie kell, amikor valaki nem díszcsomagolni, hanem az arcunkba vágni akarja a mondanivalóját, ami jelen esetben a dal kapcsán már fent is említett szexizmus, amit Rachel nem elméletben ismer, hanem napi szinten megtapasztalja. És ami igazán kényelmetlenné teszi az egészet: nem hagyja annyiban. Azokat a gyomorforgató, sunyi, névtelenül odaböfögött üzeneteket, amiket bizonyos férfiak képesek voltak elküldeni neki, simán kiposztolja a nyilvánosság elé. Nem dramatizál, csak megmutatja, hogy mi zajlik a közösségi platformokon. Bátor lépés? Az. Jogos? Kurvára. 

Ahogyan haladunk az album közepe felé, egyre erőteljesebben törnek felszínre a melodeath elemei, jellegzetességei is, sőt, a címadó Exuvia már-már blackened death metalba hajló részeket villant, zeneileg egyértelműen a korong egyik legösszetettebb tétele. Rachel itt ismét előhúzza tiszta hangját is, amely az arcletépős riffekkel remek kontrasztot alkot.

Az egyik legkülönlegesebb felvétel a Pick Your Fighter, amely Julien Truchan (Benighted) vendégszereplésével készült. A dal alapját egy meglepő húzás adja: egy francia popdal, Nâdiya Et c’est parti című száma szolgált inspirációként. Már önmagában ez a kontraszt is elég ahhoz, hogy az ember felkapja a fejét. A végeredmény egy agresszív hardcore metal darab, ami szépen letépi az eredeti dalról a csillámport. De – és itt jön az a bizonyos DE – az egészben mégis marad egy halvány hiányérzet. Mert miközben minden adott lenne egy igazán pusztító erejű számhoz, mintha visszafognák a pórázt az utolsó pillanatban. 

A melodeath felé hajló megoldások leginkább a The Hammer Crush című dalban ütköznek ki: szaggató riffek, masszív dobtéma és egy olyan súly, ami nem csak fizikailag, hanem hangulatában is nyomja az embert lefelé. Nem új találmány, de működik, és itt pont annyira van túltolva, amennyire kell. 

Az album zárása viszont teljesen más térbe visz. Az Élégie egy félig angol, félig francia nyelvű, lassabb tempójú tétel, amely nem a brutalitásával, hanem az érzelmi súlyával üt. A dal Rachel nagyapjának állít emléket, és azt a nagyon ismerős, gyomorszorító gondolatot bontja ki, hogy talán több időt kellett volna együtt tölteni. Itt nincs hörgés mögé bújtatott póz vagy kemény vagyok, nem érzek semmit - attitűd. Épp ellenkezőleg: ez egy nyílt, sebezhető pillanat. Az a fajta, amit sokan inkább elfojtanak, mert kényelmetlen, mert fáj, mert nincs rá jó válasz. Rachel viszont beleáll, így válik sebezhetősége igazi erővé.

Összességében az "Exuvia" egy határozottan erős, érett anyag, ami nem kér bocsánatot azért, ami. Mer bátran kísérletezni, stílusokat keverni, hangulatokat ütköztetni, néha nem talál telibe mindent, de pont ettől válik élővé. Ha ezt a fajta változatosságot még tovább csiszolják és tudatosabban építik, abból tényleg valami egészen különleges születhet. Rachel itt nem csak jelen van, hanem uralja a teret: 100%-ot ad, minden hangjában ott van a düh, az elszántság és az a fajta nyers őszinteség, amit nem lehet tanulni. De nem egyszemélyes show-ról van szó, a hangszeres szekció is masszívan odateszi magát, stabil alapot adva ennek az egész, folyamatosan lüktető káosznak. A szövegek súlyosak, személyesek, és fájdalmasan ismerősek tudnak lenni. Nem mindenki meri kimondani ezeket a dolgokat, még kevesebben ordítják bele a világba. Pedig néha pontosan erre van szükség. A düh nem ellenség, hanem fegyver. És ez a lemez az apró gyenge pontok ellenére pontosan azt mutatja meg, hogyan kell ezt használni.

8,5/10

"Exuvia"

Megjelenés: 2026.05.01.

Kiadó: Spinefarm Records

Zenészek:

Rachel Aspe - ének

James Monteith - gitár

Will Horsman - basszusgitár

Nick Plews - dob

Dallista:

1. Confined
2. Oxygen
3. Pig
4. Pick Your Fighter
5. Un Bon Souvenir
6. Deathstalker
7. Le Déni
8. Exuvia
9. The Hammer Crush
10. IHYG (I Hate Your Guts)
11. Élégie

"Exuvia" címmel, a Spinefarm kiadó gondozásában kerül boltokba pénteken a londoni Cage Fight második albuma, amelyről a Pig, az Un Bon Souvenir és az IHYG (I Hate Your Guts) klipes formában már korábban megjelentek.

A formáció frontasszonya Rachel Aspe, aki egykor a La France a un incroyable talent 2012-es évadában demonstrálta, hogy az estélyi és a death metal hörgés nem zárja ki egymást, azonban a finnyás zsűri csak a száját húzta. A francia lány később Londonba költözött, így lett a csapat tagja.

A mai napon megérkezett a negyedik kislemezes szerzemény, amely az Oxygen címet viseli - nézd meg nálunk a hozzá készült videót!

A brit Cage Fight 2022-ben a saját magáról elnevezett albummal robbant be a metalszcéna közepébe, és azóta sem hajlandók visszavenni a tempóból. 

A zenekar élén Rachel Aspe áll, akire néhányan emlékezhetnek a La France a un incroyable talent 2012-es évadából. Akkor még egy elegáns kisestélyiben állt a színpadon, miközben a Sybreed Emma-0 című dalát hörögte el – a finnyás zsűri pedig láthatóan nem tudta hova tenni a jelenséget. 

Tegnap jelentette be a banda, miszerint május 1-jén megjelenik második stúdióalbumuk "Exuvia" címmel a Spinefarm kiadó gondozásában, amelyről az Un Bon Souvenir című tétel kislemezként is napvilágot látott - előzőleg az IHYG (I Hate Your Guts) és a nők elleni erőszakot kiveséző Pig című szerzeményeket már láthattuk-hallhattuk.

Rachel így vezette fel az új kisfilmet:

"A videó a főszereplő hamis világának széthullását mutatja be – egy manipulációra és kontrollra épített rendszer összeomlását. Bár eleinte erősnek tűnik, a meggyőződései törékenyek. Sötét spirituális kapaszkodókra támaszkodik, hogy fenntartsa az illúziót. A világ sziklájának hitte magát, de végül kígyóként lepleződik le. Egy hamis király bukása ez."

Mint azt az együttes elmondta, az "Exuvia" megtartja a Cage Fight nyers, old school hardcore szívét: vaskos groove-ok, pusztító ritmusok és zsigerből jövő düh jellemti a számokat. Ugyanakkor a zenekar tágabb, rétegzettebb hangulatokat és dallamokat is felfedez, így az új anyag nagyobb, feszesebb és epikusabb, mint valaha.

A 11 dal alatt világossá válik: nem félnek kísérletezni – sőt, élvezik. A Pick Your Fighter például Julien Truchan (Benighted) vendégszereplésével készült, és egy francia popdal, Nâdiya Et c’est parti… című slágere inspirálta. A végeredmény viszont olyan brutális, hogy erre senki nem számítana.

"Exuvia" dallista:

A brit Cage Fight 2022-ben szabadította el a poklot első, önmagáról elnevezett albumával, és azóta sem állnak le. A zenekar élén Rachel Aspe üvölt, akire talán emlékeztek a La France a un incroyable talent 2012-es évadából: ott még a finnyás zsűri méregette őt, amikor kisestélyit viselve hörögte el a Sybreed Emma-0 című dalát. A francia lány azóta Londonba tette át a bázisát, és a Cage Fight frontján végre szabadon eresztheti a torkában lakozó démont.

Néhány nappal ezelőtt a zenekar új dallal rukkolt elő, amely a Pig címet viseli. Ne tévesszen meg senkit a cím, szó sincs semmiféle falusi disznótorról és kolbásztöltésről – a szám egy, a nőket érő online szexuális zaklatás elleni dühös kiáltvány. A szerzemény természetesen hű a címéhez, ugyanis disznóvisítás is hallható benne. 

A Cage Fight élén Rachel Aspe áll – nem ismeretlen név annak, aki emlékszik a 2012 novemberében sugárzott La France À Un Incroyable Talent egyik legmegdöbbentőbb pillanatára. Az akkor 24 éves francia lány akkor kisestélyiben lépett színpadra, és a Sybreed Emma-0 című dalával olyan brutális hörgést eresztett meg, hogy a zsűri és a közönség szája is tátva maradt. Bár a bírák nem rajongtak a produkcióért, Rachel nem engedte, hogy ez eltántorítsa az álmaitól. 2021-ben a brit metalcore-csapat, a Cage Fight frontasszonyaként tért vissza, a zenekar kedvéért Londonba költözött, majd 2022-ben megjelent a zenekar saját nevét viselő debütalbuma. (Fun fact: a nevét nem récsöl-nek, hanem franciásan rasel-nek kell ejteni.)

Pár napja érkezett meg a lemez hetedik klipes dala, az IHYG (I Hate Your Guts), a banda eddigi videói pedig ITT érhetők el.