Anneke van Giersbergen a The Gathering által vált ismertté, majd miután elhagyta a csapatot kipróbálta magát szólóban és más zenekarok élén is egyaránt. Jelenleg az általa alapított VUUR zenekar frontasszonya, mely formáció tavaly dobta piacra első nagylemezét, In This Moment We Are Free - Cities címmel. Nemrég lehetett olvasni a Teamrock hasábjain egy különleges interjút az énekesnővel, melyben nem csupán a VUUR debütáló korongjáról, hanem a korai évekről is ejtett néhány szót.

Áldott vagyok, amiért ilyen nagyszerű követést kapok. Mindig is aktív voltam a metálban, de egészen idáig nem készítettem még ilyen kemény hangzású albumot. Sokáig egy prog / metálalbumot akartam készíteni, de mivel ezt írtam és rögzítettem sokan azt mondták, hogy nem győzik kivárni a megjelenését. Ennek nagyon örültem!

-árulta el a VUUR-album kapcsán, majd hozzátett:

Az album témája a városok. Az utazásaim során inspiráltak engem ezek a nagyszerű helyek. Minden városnak van egy története.

- mondta, majd szó esett arról, hogy szülei hogyan vélekedtek afelől, hogy lányuk metálénekesnő szeretne lenni:

Teljes mértékben támogattak! Látták, hogy mennyire szeretem a művészetet és a zenét, mivel nagyon fiatal voltam az éneklés a szenvedélyemmé vált. A szüleim úgy tartják, hogy ha megakarod élni azt, amit szeretsz, akkor boldog ember leszel. És ebben igazuk van. Egyébként, szeretik azt a zenei stílust, amit képviselek, szóval ez nagyban segít engem.

-kezdte, majd eképp folytatta:

Olyan énekesnők hangján nőttem fel, mint Diana Ross, Barbra Streisand és Ella Fitzgerald. Szerettem a hangjukat, és ők inspiráltak arra, hogy énekesnő és egyben előadó legyek. Amikor kicsit idősebb lettem, kb. 15 éves koromban a bátyám lemezgyűjteményének köszönhetően felfedeztem a metált és a prog-rockkot: olyan férfi énekeseket, mint Mike Patton, Bruce Dickinson és Freddie Mercury.

- vallotta, majd kitért arra is, hogy szerinte nőként nehezebb-e helytállni a színpadon:

Lehet, hogy szerencsés voltam, de nem hiszem. A The Gatheringgel új hangzást hoztunk a metálba, de megtapasztaltuk, hogy egy metálos és egy prog-közönség számára a teljesítmény a legfontosabb. Ha jól játszol és jól énekelsz, ha a dalszövegeid rétegesek és költőiek, ha keményen dolgozol, és a szíved-lelked beleteszed, akkor megfogod szerezni a tiszteletet és szeretet is, függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő vagy.

-magyarázta, majd elárulta azt is, hogy más énekesnőkkel ellentétben neki szerencsére nem kellett szembenéznie a szexizmussal, és a különböző bántalmazásokkal. Mindezeken túl, Anneke azt is elmondta, hogy már a kezdetektől otthon érzi magát a színpadon.

Igen! Szeretek énekelni és előadni. Szeretem megosztani a zenét a közönséggel. Ez a legjobb érzés a világon.

via Teamrock.

A svéd énekesnő a közelmúltban adott egy alapos interjút a Teamrocknak, melyben korábbi csapatairól is szót ejtett, de a jövővel kapcsolatos terveiről is mesélt. Köztudott, hogy a vokalista 2007-től a Nightwish énekesnője volt, ám a csapatot csupán öt évig erősíthette, ugyanis 2012-ben őt is elbocsátották a zenekarból. Ezt követően piacra dobta első és vélhetően utolsó szólóalbumát, ami a Shine elnevezést kapta, és 2014-ben került a boltok polcaira.

Mint ismeretes, Nettie lemeze nem a metált képviselte, így rajongói körében nem is aratott nagy sikert, ezt maga az énekesnő is megerősítette:

Nagyon szeretem a lemezem, és büszke is vagyok rá, de azt hiszem, hogy kicsit nehéz volt a rajongóimnak, mivel teljesen más műfajt képvisel.

-vallotta.

A The Dark Element ötlete nagyon izgatott. Imádom a dalokat, különösen azért, mert nekem írják őket. Természetesen azokat a dalokat is szeretem, amelyeket a Nightwish-sel készítettem, így örömmel képviselem újra a szimfonikus metált.

- árulta el, de hozzáfűzte azt is, hogy első zenekara, az Alyson Avenue is újdonsággal készül, továbbá húsz éves jubilálásuk alkalmából turnéra is indulnak. Mindezeken túl, elárulta, hogy a The Dark Elementnek köszönhetően újra él a lehetőséggel, így bármikor kész újra színpadra állni.

Teljesen energikusnak érzem magam, amikor ezeket a dalokat éneklem: Sokan frissítő jelleggel hallgatják őket az edzőteremben. Nem tudom, hogy mindenki tudja-e, hogy én vagyok az aki énekel, de volt egy ember, aki talán a 60-as évei közepén járhat, és nem metálkedvelő, aki hozzám fordult és azt mondta: »Te énekelsz? Nagyon szeretem a My Sweet Mysteryt!« Ez fantasztikus visszajelzés volt.

-mondta örömteli hangulatban, de azt is elárulta, hogy nem zárkózik el attól sem, hogy a jövőben esetleg újabb szólólemezt készítsen. 

Az olasz Lacuna Coil 20 éve aktív, noha a banda már 1994 óta létezik. A Milánóban alakult formáció énekesnője a 45 esztendős Cristina Scabbia, aki saját bevallása szerint nem is akart énekesnő lenni. Mint ahogyan elárulta: a zenekarba kerülését megelőzően még a családja előtt sem nagyon mert énekelni. A Teamrock interjúja Cristinával. 

"Teljesen váratlanul jött az éneklés."

- kezdte a dalos pacsirta.

"Egy jó barátom DJ volt egy milánói diszkóban. Néhány dal erejéig közreműködtem a szerzeményeiben, de nem szerettem volna, ha az arcommal, személyemmel társítanák a hallgatói a zenéjét."

Aztán 1994-ben találkozott Marco Coti-Zelatival, akivel egymásba szerettek és 10 évig alkottak egy párt, ő bátorította Cristinát, hogy használja bátrabban a hangját. 

"Amikor a Lacuna Coil szekere elindult, még nem sok olyan metálzenekar volt, amelynek egy nő volt az énekese. Ezért néha nehéznek éreztem a helyzetemet, ám a csapattársaim rengeteget segítettek. Nem írták elő, hogyan öltözzek, mit vegyek fel és hogyan fessem magam. Semmiféle szexizmussal nem találkoztam a karrierem során, noha a metál a mai napig egy férfiorientált műfaj."

Cristináról köztudott, hogy Instagramján, Facebookján sok olyan szelfit oszt meg, amelyeken nincs kisminkelve és szűrőket sem alkalmaz a fotóin. Ennek kapcsán így nyilatkozott a déli szépség:

"Fontosnak tartom, hogy a rajongók lássák a valódi arcom, festék nélkül is. Nagyon jó érzés, hogy ezeket a posztokat díjazzák az emberek és nagyon sok erőt ad, amikor megírják, hogy szépnek látnak. De a karrierem elején sokszor nem volt önbizalmam."

A holland Epica 15 éve képviselteti magát a metál színterén. Iskolapéldája a csapat annak, hogyan lehet lemezről lemezre fejlődést bemutatni, kiaknázni a kreativitást, valamint újra és újra elnyerni a rajongók szívét. 

A banda hangja és arca a 33 esztendős Simone Simons, aki szinte a közönség szeme láttára érett kislányból nővé . Az Epica első albumának, a The Phantom Agony-nak megjelenésekor még csak 18 éves volt, és ahogy egyszer megemlítette, hogy 15 évvel ezelőtt mindenféle őrültségre kapható volt, most pedig felelősségteljes anya. 

A legtöbb figyelem a zenekarban rá szegeződik, ezért nincs könnyű dolga. A TeamRock interjújában sokmindent elárult magáról.

"A rock mindig is férfiorientált műfaj volt. A mai napig kapok ilyen beszólásokat, hogy >>Micsoda csöcsök és segg!!!<<, disznó vicceket kiabálnak nekem, de már megtanultam kezelni. Az elmúlt években megtanultam, hogyan működik a férfiagy. Egyszer egy srác rácsapott a fenekemre, én megfordultam, ráordítottam és majdnem az arcába haraptam! A humorérzékem rengeteget segített később az ehhez hasonló helyzetek kezelésében."

- kezdte nevetve az énekesnő, majd így folytatta:

"Imádom a divatot, szépségápolási és sminkblogom is van, nem számítanak arra az emberek, hogy mocskos szám van. Nő vagyok, de nem mindig viselkedek nőként."

Simone kisfia, Vincent idén lesz ötéves, a kisfiú édesapja a Kamelot billentyűse, a félig magyar származású Oliver Palotai, akivel az énekesnő 2004 óta él együtt, 2013 decemberében, Vincent születése után két hónappal össze is házasodtak. Jelenleg Stuttgartban él a család. 

"Sokszor vittem a fiamat fesztiválokra. Ő már érti, hogy sokat kell úton lennem, azt mondta: >>Anya, én tudom, hogy így keresed a pénzed<<, és Oliverrel igyekszünk megoldani, hogy minél több időt tölthessünk vele."

Simone nem szereti a "female fronted metal" kifejezést.

"Nemcsak énekesnők vannak jelen a metálban. Vannak nagyszerű gitárosok, billentyűsök, más zenészek. Ezért nem szeretem ezt a szóhasználatot."

A Teamrock hozta le a Metal Hammer által összeállított 100-as listát, amelyben a legjobb metál albumok szerepelnek, és jó néhány csajmetál banda is helyet kapott rajta. Lássuk!

93. HALLATAR - NO STARS UPON THE BRIDGE

A finn származású Juha Raivio, aki a Swallow The Sun zenésze és párjával, Aleah Stanbridge-dzsel 2009-ben alapított Trees Of Eternity gitárosa, méltó emléket állított tavaly április 18-án, rákban elhunyt kedvesének. Maga mellé vette az ex-HIM dobos Gas Lipsticket és az Amorphis énekesét, Tomi Joutsent, megalapítva a Hallatart, amely projekt a tragikusan fiatalon -életének 39. évében- eltávozott Aleahnak demóiból és verseiből készült. Néhány dal erejéig Heike Langhans, a svéd Draconian énekesnője is feltűnik az albumon, ő egyébként az angyali szépségű és hangú Aleah egyik legközelebbi barátnője volt. Méltó emlék egy angyalnak.

74. BATTLE BEAST - BRINGER OF PAIN 

Finnország egyik legnépszerűbb együttesévé nőtte ki magát a 2008-ban, Helsinkiben alakult Battle Beast. Pályafutásukat Nitte Valo énekesnővel kezdték, aki azonban 2012-ben otthagyta a csapatot. Helyére Noora Louhimo került, aki kiváló hangi adottságokkal és kirobbanó energiával rendelkezik. Vele vették fel a Battle Beast, az Unholy Savior és az idén kiadott Bringer Of Pain című lemezeket, amely talán a banda eddigi legszínesebb műve. Nem véletlenül került fel a listára, gratulálunk Nooráéknak!

69. NICOLE SABOUNÉ - MIMAN

A svéd énekesnő sokak számára ismeretlen, pedig a 26 éves énekesnő már 2012 óta aktívan zenél. 2014-ben a Must Exist című abumával debütált, 2015-ben a Mimannal rukkolt elő a fiatal művész, amely sikeresen bekerült a 100-as listára. A főként post-punk-rock-os elemekkel dolgozó leányzóról fogunk még hallani.

62. VUUR - IN THIS MOMENT WE ARE FREE -CITIES

Anneke van Giersbergent senkinek nem kell bemutatni, hiszen az 1994 óta ténykedő holland énekesnő több együttesben és projektben bizonyította sokoldalúságát és tehetségét. Tavaly decemberben megalapította a hollandul tüzet jelentű VUUR (ejtsd: "fűűr") együttest, amelyben olyan ismert zenészek a társai, mint Ed Warby, Jord Otto, Johan van Stratum és Ferry Duijsens. Marcela Bovio, aki Johan felesége, szintén az alapító tagok között volt, ám ő áprilisban zenei különbözőségek miatt elhagyta a VUUR fedélzetét. A banda első albuma remek fogadtatást kapott, különlegessége pedig többek közt abban rejlik, hogy a korongon szereplő 11 dal mindegyike egy-egy város előtt tiszteleg. A csapat 2018. február 18-án a budapesti A38 hajón is tiszteletét teszi.

40. ARCH ENEMY - WILL TO POWER

Alissa White-Gluz és a srcácok sem a szarral gurigáznak. A kanadai énekesnő 2014-ben váltotta a családi okok miatt, 13 év után távozó német Angela Gossow-t, első közös munkájuk a War Eternal volt még abban az évben. Alissát pillanatok alatt elfogadta a közönség, a csapat pedig az első közös album megjelenése óta kisebb szünetekkel folyamatosn turnézott, tavasszal pedig egy igen terjedelmes DVD-vel örvendeztette meg a rajongókat. Szeptember 8-án került a boltok polcaira a banda Will To Power címet viselő lemeze, amely súlyos nótákat tartalmaz, jóval kiforrottabb és érettebb elődjénél. Alissa többször elmondta: még a The Agonist-os időszakban évekig depresszióban szenvedett, akkori érzéseit írta meg a dalokban. A terápiás jelleggel is megírt dalok igen erős tételei a lemeznek, amely nem véletlenül landolt a lista 40. helyén.

2. MYRKUR - MARERIDT

Az egyre népszerűbb dán formáció arca és hangja a 32 éves Amalie Bruun énekesnő. A 2014 óta ténykedő művésznő főleg a black/goth metálon belül alkot, ennek legújabb eredménye a szeptember 15-én kijött Mareridt, amely dánul rémálmot jelent. Mégsem lehet annyira rémes, ha a lista ezüstérmet jelentő helyén landolt.