Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok


Cirkusz kell a népnek - Battle Beast koncerten jártunk

BornVillain koncertbeszámolója

2024. február 24. - Jurancsik Eszter

428597784_800509858780280_374514489909780110_n.jpg

A Battle Beast mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Ez talán köszönhető annak a mega dallamos, libabőrös zenének is, amit játszanak, de talán még nagyobb szerepe van ebben Noora Louhimo-nak, aki 2012-ben, az egyébként szintén remek hanggal megáldott Nitte Valo-t váltotta a mikrofon mögött. Noora a csapat élén évről évre virágzott ki egyre jobban, mára talán az egész metál színtér egyik legkiemelkedőbb, legkarizmatikusabb frontemberévé vált. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nem kis várakozás előzte meg a Battle Beast magyarországi koncertjét, a finnek aktuális turnéja, a Circus of Doom Over Europe február 18.-án érkezett fővárosunkba. Saját turnéval legutóbb 2017-ben, a "Bringer of Pain" albumukkal jártak hazánkban. Az a koncert úgy él az emlékezetemben, mint egy kellemes házibuli, ahol a koncert maga baromi jó, de a közönség igencsak soványka, kb 3-400 -an lehettünk. Nem igazán lehetett tudni tehát, hogy most, 2024-ben mekkora tömeget tud behúzni a zenekar, így eléggé meglepett a hír, amikor a Barba Negra bejelentette, a 800 fős Blue Stage-ről a koncert átkerül a 3500 fős befogadóképességű Red Stage-re. Mint utólag kiderült, nem is hiába, a Finnek ugyanis az évek alatt akkorára nőttek, hogy gond nélkül megtöltötték a Red-et is.

A turnéra két vendégzenekar is csatlakozott. Az Induction koncertjét sajnos lekéstem, mire megérkeztem, már javában a Saint Deamon játszott. Túl sokminden nem maradt meg bennem az ő fellépésükről azon kívül, hogy mindegyik daluk emlékeztetett egy másik zenekar dalára. Korrektül végigtolták a nekik kiszabott kb 40 percet, de az én szívemet sajnos nem sikerült rabul ejteniük. Talán majd máskor.

21:25-kor pedig végre kezdetét vette az est fő attrakciója. A terem elsötétült, hogy megszólaljon az intro. A finn istenségek nem bízták a véletlenre, a program rögtön az új lemez, és egyben a turné címadó dalával, a Circus of Doom-mal keződött. A látványvilág nagyon oda lett pakolva, háttérvetítés, szikraesők, füstoszlopok... És ekkor a füstben kirajzolódott két ördögszarv... Az a két ördögszarv, amikről már tudja jól mindenki, hogy Noora Louhimo-ban folytatódnak, most éppen egy nagyon extravagáns, fekete-neonsárga bőr szettben.

428452749_800508675447065_3396702633934010603_n.jpg

A látványos megjelenése azonban semmi ahhoz képest, amikor elkezd énekelni, a hangja egyszerre karcos és tiszta, lágy és kemény, és annyira erős, hogy gyakorlatilag lyukat tudna vágni a Red Stage falába, ha akarná. Mindemellett annyira tűpontos, hogy még azt is meg merem kockáztatni, Noora az egyetlen énekesnő, aki tényleg, igazából képes lemezminőségben énekelni, hibák, becsúszott hamiskás hangok nélkül.

Nem kérdés tehát, hogy a hangulat azonnal csúcsra lett járatva. A koncert programja egyébként a legutóbbi három lemez, a "Bringer of Pain", a "No More Hollywood Endings" és a "Circus of Doom" anyagából lett összeállítva. Ez a döntés nem volt meglepő, hiszen a Bringer of Pain-től számítva kovácsolódott valódi egységgé ez a csapat, az ezt megelőző lemezek a korábbi kizárólagos dalszerző, Anton Kabanen keze munkáját dícsérik, aki a Bringer... előtt intett búcsút a zenekarnak.

A finnek mindig is híresek voltak arról, hogy a koncertjeik egyáltalán nem mentesek a humortól. Így kerülhetett a programba a Can You Feel The Love Tonight, amit Eero Sipilä gitáros énekelt nekünk. Egyszercsak előhúzott egy papírt a zsebéből, és meglepően jó kiejtéssel, magyarul folytatta a dalt, a refrén már úgy szólt, hogy Érzed már a szív szavát... És bizony, az egész terem ekkor teli torokból az Oroszlánkirály betétdalát énekelte. Janne Björkroth szintis is megkapta a maga kis show-ját, ő két dal között felcsapott bartendernek, kevert jó pár Gin-tonicot, amit aztán az első sorok meg is kaptak, szomjan ne haljanak.

A hivatalos program az Eden-nel ért véget, de az elmaradhatatlan visszataps után még érkezett egy 3 dalos ráadás (+1, ha Darth Vader indulóját is beleszámoljuk). Utolsóként a Beyond The Burning Skies hangzott el, ami remek zárása volt az estének.

417502216_924477102366459_4467101004294932804_n.jpg

Minden korábbinál nagyobbat robbantott a Battle Beast, akikről kijelenthető, hogy végre a hozzájuk méltó helyet foglalják el a színtéren, bizony, már ők is a húzónevek közé tartoznak, akik nagy csarnokokat is meg tudnak tölteni. Nem győzték hangsúlyozni, mennyire hálásak nekünk, mi pedig hálasak voltunk nekik, hogy ennyire jók. A zenekar és a közönség tökéletes egymásra hangolódása volt ez az este, ahol a bandát a közönség szeretete, a közönséget pedig a zenekar repítette egészen a csillagos égig. Ritka kincs az ennyire tökéletes koncert, nem sokan képesek erre, a Battle Beast megérdemelten tart ott, ahol. Várom az újabb találkozást.

Aki lemaradt, vagy csak ismételne, azok számára is van egy jó hír: a srácok a teljes koncertet streamelték a Twitch csatornájukon, így aki kimaradt, nem maradt le, vissza tudja nézni a bulit.

A koncerten elhangzott dalok:

Circus of Doom

Straight To The Heart Familiar Hell

Armageddon

Place That We Call Home

No More Hollywood Endings

Eye Of The Storm

Can You Feel The Love Tonight

Where Angels Fear To Fly

Bastard Son of Odin

Russian Roulette

Wings of Light

Eden

Ráadás:

The Imperial March

Master of Illusion

King For A Day

Beyond The Burning Skies

Írta: BornVillain, vendégszerző

Képek: Barba Negra (1, 2), Battle Beast (3)

Házibuli a Delainnel - 2024. január 27.

BornVillain beszámolója a koncertről

423005926_785651516932781_289641732920710576_n.jpg

A Delain talán az a zenekar, ami a leglátványosabban feneklett meg a Covid időszakban. A kényszerleállás az összes meglévő ellentétet a felszínre hozta a tagok között, nem telt el sok idő és érkezett a közlemény, miszerint a zenekar abban a formájában megszűnik létezni, Martijn Westerholt alapító egyedül viszi tovább a nevet. Szinte azonnal be is indult a sárdobálás, a távozó tagok egy emberként szapulták Martijnt, Charlotte, Otto és Timo hosszas közleményekben tárgyalták ki sérelmeiket a nyilvánosság előtt, egyedül a dobosuk maradt csendben. Az eredeti terv szerint Martijn projektként folytatta volna, vendégzenészekkel adott volna ki lemezeket Delain név alatt, de hamar rájött, valódi zenekarként van igazán létjogosultsága ennek a dolognak. Némi csend és hallgatás után érkezett is a hír, miszerint újjáalakul a banda, visszatér Sander Zoer dobos és Ronald Landa gitáros az alapító tagok közül, Ludovico Cioffi basszusgitáros pedig új igazolás. Az énekesnő kiléte azonban sokáig titok maradt, majd az első klipes dallal fény derült mindenre:a mikrofon mögé az erdélyi születésű, de Olaszországban élő, a metalon belül ismeretlennek számító Diana Leah került. A cikknek nem célja a két énekesnő összehasonlítása, így ebbe nem is mennék bele. Rövidesen érkezett az új felállás első lemeze, a "Dark Waters", majd a turné, melynek magyarországi állomása is volt, a Barba Negra Blue stage-en.

Az est fő attrakciója, a Delain kezdete előtt hirtelen tele lettem kérdésekkel. Hol a közönség? Hiszen emlékszem, anno a Prielle Kornélia utcai Barba Negra klubot, ami egy 1100-1200 fős, nagy hely volt, a Delain lazán úgy telerakta, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. Ezzel szemben most a kisebb, 800 fős Blue stage-en volt egy jóindulatú félház. Milyen lesz a koncert? Delain lesz, vagy csak valami, ami szeretne az lenni? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok jártak a fejemben, amikor megszólalt az intro. Ebben a pillanatban hatalmas üdvrivalgásban tört ki a terem, és tudni lehetett, hiába vagyunk kevesen, itt most azok az emberek vannak, akik a botrányos feloszlás majd kétséges újjáalakulás ellenére is kitartanak a zenekar mellett. Mire a tagok feljöttek a színpadra, már ment a teli torokból, ritmusra 'Delain-Delain!' skandálás, a hangulat már hatalmas volt.
423162552_785651440266122_3974565001046365015_n.jpg
A koncertet nyitó dal az új lemezes The Cold, Diana Leah színpadra lépését is hatalmas taps övezte. A hangosítás végig gyakorlatilag lemezminőségű volt, így hallani lehetett volna minden hibát, ami nem volt, hiszen Diana tökéletesen tisztán énekel! Ugyan megfogadtam, hogy nem fogok hasonlítgatni, de muszáj kitérnem rá egy gondolat erejéig: az előd Charlotte, és Diana hangja első hallásra kísértetiesen hasonlít egymásra, az nagyon hamar feltűnt, hogy Diana sokkal kényelmesebben mozog a magas hangok közt is, Charlotte ezeket a részeket élőben szerette megúszni, viszont a mélyebb tartományokban egyértelműen ő az erősebb.
De vissza a koncertre. A program, lemezbemutató ellenére erősen Best Of jellegű volt, a 18 dalos setlistbe mindössze 4 új fért bele. Ezt szemmel láthatóan senki nem bánta, sőt, az ötödikként érkező April Rain környékén már az az érzésem volt, hogy tök mindegy, mit játszanak, csak csinálják, mert jó. Minden egyes dal után hosszú tapstenger, ritmusos hej-hej és delain-delain skandálások, önkívületi sikítások... Ez jellemezte az estét. A Get The Devil Out of Me közepén Ronald gitárja elszállt, így a dal utáni pár perces technikai szünet alatt Diana próbálta szóval tartani a népet. Érezhetően zavarban volt, a közönség hamar kapcsolt, és be is segített, ismét hatalmas tapsokban, skandálásokban tört ki a terem, ezzel segítve az énekesnőt.
A turnéra elkísérte a bandát az új lemezen több dalban is közreműködő Paolo Ribaldini, így az új lemezes Queen Of Shadow élőben is az ő hangjával kiegészülve szólalhatott meg, de több régi duett dalban is besegített, mint a The Gathering, a Control The Storm, a Sing to Me, vagy a Your Body is a Battleground. A srác eszméletlen torokkal van megáldva, bízom benne, hogy a csapat és közte létrejött együttműködés hosszútávú lesz. Diana és Paolo hangja annyira jól működik együtt, hogy amikor egy dalban közös részt énekelnek, hangjuk eggyé válik, és egy nagyon különleges énekhang születik meg, amivel az ember nem tud betelni. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy jó koncert kerekedjen az estéből, a Delain új felállása 5*-ra vizsgázott a hazai közönség előtt, bebizonyították, hogy igenis vannak olyan jók, mint a régi csapat. A zenekar hazai közönsége mindig is nagyon fanatikus volt, így talán nem is csoda, hogy ennyire zseniális hangulatú lett a koncert, amit a csapat nem győzött megköszönni.
423224441_785649800266286_2923871558136514992_n.jpg
A fergeteges koncert után egy újabb kérdés merült fel bennem. Mi a Delain? A tagok, vagy a dalok? A válasz azt hiszem, egyértelműen az utóbbi, és erre talán a legjobb bizonyíték a közönség reakciója volt minden dal után: talán még sosem láttam ennyire extázisba kerülő publikumot, akik így örülnek annak, hogy hallhatják a kedvenc dalaikat élőben.
Noha a nézőszám jóval alulmaradt a régi felállás koncertjeitől, ezt be lehet tudni annak, hogy sokan nem mertek kockáztatni, mert nem tudták, mire számítsanak. Biztos vagyok benne, hogy ezt a bulit az összes résztvevő sokáig fogja emlegetni még, ami meggyőzi a most lemorzsolódott rajongókat, és legközelebb már akkora tömeg előtt játszhat a banda, amit megérdemel. Zseniális volt az este, köszönjük, Delain!
Setlist:
The Cold
Suckerpunch
Burning Bridges
The Quest and The Curse
April Rain
Get The Devil Out of Me
Sleepealkers Dream
Invidia
Queen of Shadow
Your Body is a Battleground
The Gathering
Don't Let Go
Moth to a Flame
Not Enough
Mother Machine
Control The Storm
Sing to Me
We Are The Others
405042953_351744557702045_9163607390066474600_n.jpg
Fotók: Barba Negra, BornVillain

Tarja bulija a Barba Negrában

Fergeteges koncertet adott a finn metálkirálynő

A budapesti Barba Negra lassan az egyetlen koncerthelyszín marad a metálosok számára, hiszen a PeCsát lebontották, a Club 202 pedig a villamospálya építési munkálatai alatt nem üzemel - felröppentek olyan pletykák is, hogy a tőlem alig öt percnyi sétára található helyet végleg bezárják - ám ezt senki nem erősítette meg. Először volt szerencsém a Barbát látni, ami kisebb, mint a néhai Petőfi Csarnok, ám hangulatos. Itt lépett fel február első napján a finnek legismertebb énekesnője, Tarja Turunen, aki előtt két zenekar adta meg a bemelegítést: a lengyel Anvision és a brit Devilfire. Az Anvision zenéje fogyasztható és nem rossz, bár az angolok 80-as, 90-es éveket idéző heavy metalja közelebb áll hozzám, az ő fellépésük alatt kezdett besűrűsödni a nézőtér. 

Nem sokkal 21.30 előtt azonban kezdetét vette a fő attrakció, Tarja koncertje! A metál koronázatlan királynője a színpadon úgy tombol, akár egy buldózer, végig kommunikál a közönséggel, puszikat dobál és vigyorog. Ebből látni, hogy élvezi, szereti, amit csinál, ő az, akit még az Isten is előadóművésznek teremtett. A dinamikus Demons In You-val indította a bulit Tarja. A dal három verzióban került fel a kislemezre: duett Alissa White-Gluzzal -ahogyan a The Shadow Selfen is hallható- Alissa, Tarja szólója külön-külön. A művésznő természetesen az utóbbi verziót nyomta le, ezt követte a Colours In The Darkon helyet kapott 500 Letters, majd a No Bitter End, amelynél már igencsak melegedett a hangulat. 

 

A Colours In The Dark volt az első lemez, amely Tarja kislányának születését követően jelent meg, rendkívül sokszínű lett a korong. Erről következett a Lucid Dreamer. Rendkívül érzelmes szám, személyes élményeket juttatva eszembe egy igen nehéz időszakról. Hiába, ez a nő tudja, hogyan kell megríkatni a közönségét. Szintén érzelgős refrénnel rendelkezik az Eagle Eye, amelyet a The Living End követett. A Calling From The Wild a sötétebb vizekre evez, mintegy szembesítve minket önmagunk árnyékával "shadow self". :) 

16426220_1367492059955590_6014345889247177060_n.jpg

Kép: Fogarasi Flóra Anna

A Nightwishban töltött időszakból Tarja összegyúrta az Ever Dreamet és a Slaying The Dreamert, némi Tutankhamenes dallamokkal is fűszerezve. Zseniális egyveleget kaptunk, a tömeg tombolt, üvöltött. Ezután meglepetés következett: akusztikus formában énekelte a finn szépség az Until Silence, a The Reign, a Mistique Voyage, House Of Wax és az I Walk Alone részleteit. Kellemes része volt a repertoárnak, ezután csupa dinamikus szám következett: Love To Hate, Victim Of Ritual, Undertaker, Too Many. 

 

A ráadásban az Innocence, a Die Alive és az Until My Last Breath volt hallható, méltóképpen befejezve a bulit. Tarja nehezen szakadt el a közönségtől, de hát minden koncert véget ér egyszer. Természetesen a zenésztársak is kitettek magukért, a közönség pedig -mint ahogyan mindig- lelkesen énekelt Tarjával. 

 Az énekesnő azt ígérte, hamarosan újra találkozunk...:)

süti beállítások módosítása