A múlt hétvégén megrendezett németországi Wacken Open Air fesztiválon a Magenta TV munkatársa, Paolo Phoenix készített interjút az Arch Enemy korábbi frontasszonyával, Alissa White-Gluzzal, aki jelenleg három különböző zenei projekten is dolgozik. Készül első szólóalbuma, az "Alissa", nemrég életre hívta kizárólag női zenészekből álló új zenekarát, a Blue Medusa-t, emellett pedig a DragonForce első női frontembereként is színpadra áll.

Arra a kérdésre, hogyan képes egyszerre három projektben is ilyen magas színvonalon teljesíteni, Alissa így válaszolt:

Szerintem sok előadóban van egyfajta kreatív erő, amelynek egyszerűen utat kell engednünk, és nagyon szórakoztató ezt több különböző dologban is megélni. Ami a szólóprojektemet illeti, ott egyszerűen csak önmagam vagyok. Minden, amit csinálok, olyasmi, amit élvezek, vagy ami művészileg kielégít, és ezért veszek részt ennyiféle együttműködésben. A Blue Medusa viszont a legnagyobb szenvedélyem és a fő fókuszom. Ide teszem az összes energiámat, minden egyes részletre maximálisan odafigyelek, mert tulajdonképpen ez az a zenekar, amelyre mindig is vágytam. És természetesen óriási megtiszteltetés, hogy a DragonForce-szal is énekelhetek. Ők legendák, fantasztikus emberek, elképesztően jó zenészek, és nagyszerű dalaik vannak. Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek is, de a legnagyobb szenvedélyem továbbra is a Blue Medusa, és a figyelmem nagy részét erre fordítom.

Alissa a két együttes közötti zenei különbségekről is beszélt:

A Blue Medusa tényleg én vagyok. Ez az a zene, amit szeretek, ez vagyok én. Ezt akarom csinálni, így akarok megszólalni, és ezeket a dolgokat akarom elmondani. A DragonForce viszont elképesztően energikus, ami előadóként számomra nagyon fontos. Szeretek rendkívül intenzív, energikus zenét játszani. Az energia pedig sokféle dolgot jelenthet: lehet hangulat, tempó, hangmagasság vagy bármi más. A DragonForce színpadi energiája annyira magas, hogy egyszerűen hihetetlenül szórakoztató velük fellépni.

Alissa saját zenekara, a Blue Medusa

Ráadásul szinte véletlenül alakult úgy, hogy a dalaik énekesi szempontból nagyon kényelmes hangfekvésben vannak számomra. Gyakorlatilag pontosan abban a tartományban, amely nekem ideális, ezért nagyon élvezem énekelni őket. Úgy érzem, megmutathatom a hangom egy olyan oldalát is, amelyet már régóta szerettem volna jobban kifejezni. Például hatalmas musicalrajongó vagyok, és amikor a DragonForce-szal énekelek, néha szinte úgy érzem, mintha egy kicsit a musicales hangomat is megdolgoztatnám.

Eképpen zárta mondandóját:

A zenéjük nyilvánvalóan nagyon epikus, vokálisan pedig komoly kihívást jelent, már csak a tempó és a megfelelő levegővétel miatt is. De pontosan ez az, amiben fejlődni szeretnék, és amit gyakorolni akarok. Most pedig végre van rá okom is.

A német Metal Hammer magazinnak adott interjújában mesélt arról Lauren Hart, milyen érzés volt először színpadra állnia a svéd melodikus death metal zenekarral, és hogyan fogadták őt a rajongók, valamint arról is, milyen szerepet játszott a banda a saját énekesi pályájának elindulásában.

A banda első Laurennel közös koncertjére 2026. március 27-én került sor Pekingben.

Ez egy valóra vált álom volt számomra, és egy új jövő kezdete. Valahogy összekapcsolódtam azzal a gyermeki énemmel is, aki a Wages Of Sin megjelenése óta imádta az Arch Enemyt. Mindez egyszerre kavargott bennem, közben pedig mégsem gondoltam semmire, mert teljesen benne voltam a pillanatban. Hihetetlenül intenzív élmény volt, a közönség reakciója pedig fantasztikus. Úgy éreztem, mintha egy másik bolygón lennék. Végtelenül boldog voltam!

- vezette fel gondolatait, majd mesélt a rajongók reakciójáról is:

Rengeteg szeretetet kaptam mindenkitől, ami teljesen váratlanul ért. Azt hittem, időbe telik majd, mire igazán elfogadnak, és keményen meg kell dolgoznom azért, hogy kiérdemeljem ezt. Egy ilyen változás mindig nagyon nehéz. Ehhez képest már az első pillanattól kezdve elképesztően pozitív volt a fogadtatás. A közönség nagyon barátságos és szeretetteljes volt. Hihetetlenül boldoggá tett, és őszintén szólva egy kicsit meg is lepett. Már az elejétől fantasztikus volt!

Hart számára az Arch Enemy nem csupán egy zenekar, amelyhez felnőttként csatlakozott. A csapat egykori énekesnője, Angela Gossow annak idején meghatározó szerepet játszott abban is, hogy egyáltalán elkezdett extrém énektechnikákkal foglalkozni.

A Wages Of Sin megjelenésekor hallottam őket először. A szokásos baráti társaságommal lógtam, ők mutatták nekem a metalt, és mindannyian gitároztak. Amikor betették a CD-t, azt mondtam: ‘Istenem, ez a pasi elképesztően jól énekel.’ Erre közölték velem: 'Ez nem pasi. Ez egy nő.'

Fogalmam sem volt róla, hogy nők is tudnak így hörögni. Akkoriban tényleg semmit sem tudtam erről. A barátaimnak volt egy zenekaruk, rendszeresen próbáltak, én pedig folyamatosan könyörögtem nekik, hogy hadd próbáljam ki. Végül így kezdtem el én is scream énekkel foglalkozni.

A zenekar februárban jelentette meg a To The Last Breath című kislemezt, amely egyben Lauren hivatalos bemutatkozása is volt a rajongók előtt is, Michael Amott gitáros és alapító ugyanis fontosnak tartotta, hogy ne pusztán egy bejelentéssel, hanem rögtön egy új szerzeménnyel mutassák meg, milyen irányba halad tovább a banda.

Az interjúban szóba került, hogy bizony az új album is körvonalazódik, Michael pedig hozzátette: jó néhány dal már elkészült az új korongra. A zenekar utoljára 2025 tavaszán adott ki nagylemezt Blood Dynasty címmel, amelynek kritikája ITT olvasható - ezen a kiadványon még Alissa White-Gluz hallható.

2025 novemberében, több mint egy évtized után távozott az Arch Enemyből Alissa White-Gluz, és ugyanezen a napon jelentette meg The Room Where She Died című dalát, amely a még 2016-ban, a Napalm Recordsszal kötött szerződés keretében készülő szólóalbumának első kislemeze volt. Nem sokkal később jelentette be a Blue Medusa projektet, valamint májusban a DragonForce-hoz is csatlakozott.

Távozása komoly meglepetést okozott, hiszen alig egy héttel korábban a zenekar még nagyszabású európai turnén volt, többek között az ötezer főnél is nagyobb befogadóképességű londoni Eventim Apollóban is felléptek. Az Arch Enemy Alissa 13 éves énekesi időszaka alatt jutott el arra a szintre, hogy hasonló méretű helyszíneket rendszeresen megtöltsön.

13 éve csatlakoztam az Arch Enemyhez. Ez majdnem a zenekar teljes történetének a fele, az én zenei pályafutásomnak pedig több mint a fele. Ebben az időszakban értük el a zenekar történetének legnagyobb sikereit, így rengeteget tanultam. Az ember azonban hajlamos folyton maga előtt görgetni a dolgokat, és egy idő után felmerül a kérdés: mikor lépek végre a gázra?

- vezette fel a témát Alissa, majd kitért saját projektjének, a Blue Medusának a megalakulására, amely csapat márciusban a Checkmate című dallal mutatkozott be:

A Jem és a hologramok című sorozaton nőttem fel, és azt hiszem, ebből valamit magammal vittem a későbbi évekre is. Gyerekkorunkban a nővéremmel, Jasamine-nal, aki a No Joy tagja, együtt zenéltünk. Voltak gitárjaink és dobjaink, többnyire turkálókból és használtcikkboltokból szereztük őket, de nagyon menő volt. Régóta szerettem volna ezt megvalósítani.

Bár a Checkmate hangzásában egyértelműen felismerhetők Alissa korábbi zenekarai, a The Agonist és az Arch Enemy bizonyos elemei, az énekesnő szerint a Blue Medusa zenéje progresszívebb irányokat is bejár majd, egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a csapat nem azonos a régóta készülő szóló projektjével, amely egyszerűen ALISSA néven fut majd.

A Blue Medusa sokkal inkább azokra a dolgokra koncentrál, amelyeket zeneileg a legjobban szeretek. Imádom az energikus, gyors és súlyos zenét, ugyanakkor azokat a sötét, ördögi hangokat is, amelyek például a black metalban jelennek meg. Szeretem a progresszív metal skáláit és azokat a dalszerkezeteket, amelyek nem a megszokott, rádióbarát formulát követik.

Az új formációhoz Alyssa Day és Dani Sophia gitárosokat kérte fel. Az énekesnő számára kiemelten fontos volt, hogy a Blue Medusa minden tagja nő legyen, valamint az együttes neve sem véletlenszerű választás volt.

Medusát a görög mitológia elsősorban olyan szörnyetegként ismeri, aki egyetlen pillantással kővé változtatja a férfiakat. Egyes értelmezések szerint azonban Medusa eredetileg Poszeidón áldozata volt, akit az istenek megátkoztak, és éppen az őt ért erőszak és büntetés következtében vált félelmetes, nagy hatalmú lénnyé. Szerintem rendkívül érdekes a története, és bizonyos szempontból azonosulni is tudok vele. Emellett nagyon szeretem a Medusához kapcsolódó képi világot, és azt, hogy a női erő egyik szimbólumává vált.

A Blue Medusa még pályafutása elején jár, de az együttes már több jelentős fellépést is lekötött. A zenekar az év későbbi részében az amerikai Louder Than Life és Aftershock fesztiválokon is színpadra áll, ám azt nem tudni, mikor jelenik meg a formáció első albuma.

A Checkmate megjelenése olyan volt, mintha hazatértem volna. Szeretem, ha egy dalban megjelenik néhány váratlan elem, ugyanakkor fontos, hogy legyen benne valami, amibe a hallgató belekapaszkodhat. Ez volt az első dal, amelyet teljesen befejeztem a Blue Medusa számára, ezért mindig különleges helyet foglal majd el a szívemben.

- zárta sorait Alissa, aki csapatával májusban Flying Monkey címmel a második dalt is kiadta.

Egy friss interjúban, amelyet Benedetta Baldin készített a finn Chaoszine számára, a korábbi Arch Enemy-énekesnő, Alissa White-Gluz a nemrég bejelentett együttműködéséről beszélt az extrém power metalban utazó DragonForce-szal.

Igazából meglepett, hogy az emberek meglepődtek, mert mi azt hittük, hogy már tudják. Ezért készítettük ezt a videót is, és ezért mondtuk benne, hogy: »Hé, a pletykák igazak«, mert azt gondoltuk, az emberek már úgyis sejtik, hogy ez történik. Együtt mászkáltunk. Úgy értem, hónapok óta készültek rólunk közös fotók. Meglepődtünk, hogy senki sem tudott róla.

- mesélte nevetve az énekesnő, aki szerint a DragonForce különösen erős partner abból a szempontból, hogy a zenekar minden este maximális színpadi élményt akar nyújtani.

Nagyszerű az egész, mert a DragonForce egy olyan zenekar, amely tényleg nagyon komolyan veszi, hogy minden egyes este kiváló minőségű szórakoztatást adjon. Olyannyira, hogy Sam [Totman, gitáros] építi a színpadi díszletet, Herman [Li, gitáros] pedig a technikai részletek minden apró mozzanatát felügyeli. Ők nem csak felsétálnak a színpadra, eljátszanak valamit, aztán lejönnek. Mindenki elképesztően benne van az egészben.

Én mindig is ilyen voltam, mert színházi háttérből jövök. Sok éven át dolgoztam színházban, ahol ügyelő és díszlettervező is voltam, és imádtam. Ezért nagyon jó olyan emberek között lenni, akiket tényleg érdekel minden részlet: hogy jól nézzenek ki a fények, hogy a kellékek a helyükön legyenek, és hogy a közönség fantasztikusan érezze magát. Én is rettenetesen részletorientált vagyok, és nagyon jó más, hasonló emberekkel dolgozni. Energiában ezért ez valójában nagyon jól működik.

Alissa szerint a csapat súlyossága más természetű, mint amihez korábban sokan tőle hozzászokhattak.

A DragonForce is nagyon kemény, csak másképp. Azért kemények, mert annyira gyorsak. [Nevet] Ez minden egyes zenésznek edzés a színpadon. A dobosnak, az énekesnek, a basszusgitárosnak, a gitárosnak, mindenkinek végig olyan, hogy: »Ááá!« [Nevet] Felmegyünk a színpadra, én pedig azt mondom magamnak: »Vegyél egy levegőt, mielőtt felmész, mert a következő 45 percben úgysem fogsz tudni rendesen lélegezni.« Nehéz. Kihívás. És nagyon izgalmas ilyen intenzív energiát kifejezni, csak éppen egy másik módon.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt váltani, és egy évtizednyi Arch Enemy-frontemberség után egy friss projektbe, az újonnan alakult Blue Medusa nevű formációba fektetni a lelkét, Alissa így felelt:

Nagyon jó érzés. És továbbra is az egyik legnagyobb metalzenekar élén fogok állni, ahogy az előbb is mondtad. A DragonForce-szal ott leszek ezeken a turnékon. Ebből a szempontból tehát igazából nem sok minden változott.

De nagyszerű, hogy most több időm van befektetni abba… Úgy értem, soha nincs elég időm, de most több időm van, amit teljesen a Blue Medusa-ba tudok tenni, mert ez lett a fő fókuszom és a fő projektem. Szeretem a zenét, amit készítünk, és nagyon inspiráló olyan zenét alkotni, amit szeretsz, amire nagyon-nagyon büszke vagy, és amiben nincs kompromisszum. Szóval nagyszerű érzés.

A németországi Nürburgringben megrendezett Rock Am Ring 2026 fesztiválon a Moshpit Passion készített interjút az egykori Arch Enemy-, valamint jelenlegi DragonForce- és Blue Medusa-frontasszonnyal, Alissa White-Gluzzal.

Az énekesnőt arról kérdezték, mit tanult önmagáról, a metal színtérről és az elvárások kezeléséről az elmúlt évek során, különösen az Arch Enemyben töltött időszak fényében.

Azt hiszem, azt tanultam meg, hogy rendkívül kitartó vagyok, és hogy nagyon fontos bízni az ösztöneinkben, amikor helyzetekről és emberekről van szó. Mert ha elnyomod ezt a belső megérzést, később könnyen megbánhatod. Úgy érzem, mindannyiunkban ott van egyfajta intuíció, amely segít felismerni, hogy valami biztonságos-e vagy sem. Néha mégsem hallgatunk rá, mert azt mondjuk magunknak: 'Ezt meg kell csinálnom', 'profinak kell lennem'. Pedig szerintem fontos odafigyelni erre a belső hangra.

- kezdte Alissa, majd így folytatta gondolatmenetét:

A legtöbb zenész fejében ott van az a gondolat, hogy amit a zene megkövetel, azt meg kell tenni. Ha ez azt jelenti, hogy nem eszel rendesen, nem alapítasz családot vagy nem fejezed be a tanulmányaidat, akkor is meg kell tenned. Be kell szállnod a turnébuszba. Én is így éltem nagyon hosszú ideig, és bizonyos mértékig ma is ilyen vagyok. De ma már őszintén hiszem, hogy szükség van az egyensúlyra, és arra, hogy az emberek felismerjék: más dolgok is fontosak az életben.

Azonban az énekesnő szerint a család, az egészség és az emberi kapcsolatok nem áldozhatók fel korlátlanul a karrier oltárán.

A családod, az életed, az egészséged fontos. Emberi lény vagy. Nem egy gépsoron előállított termék, amelynek egyetlen feladata a zene gyártása. Ember vagy. A szeretteiddel töltött időt később nem lehet visszakapni. Turnék mindig lesznek még, de az elvesztegetett idő a családdal nem pótolható.

Lemaradtam a nagyszüleim temetéséről, a barátaim esküvőiről, nem lehettem ott az unokahúgaim és unokaöcséim születésénél sem. Minderről lemaradtam, mert mindig úton voltam. És ezt már nem lehet visszacsinálni. Ezért fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy bár a zene az életünk, és rendkívül fontos számunkra, emberi szinten is tisztelnünk kell önmagunkat.

- zárta sorait.

Alissa White-Gluz a napokban egy friss interjúban beszélt arról, hogyan lett a DragonForce énekese, és hogy ebben milyen szerepe volt a zenekarral közös 2025-ös együttműködésének - a Local Band Smokeout arról kérdeze az énekesnőt, hogy a Burning Heart című DragonForce-dal alternatív verziójában való szereplése vezetett-e végül oda, hogy csatlakozott a bandához.

Részben igen. Azt hiszem, mindannyian úgy éreztük, hogy nagyon jó volt köztünk az energia a közös munka során, és hogy izgalmas lehet ötvözni mindazt, amiről a DragonForce ismert, azzal, amiről én vagyok ismert, és kihasználni az erősségeinket.

- vallotta.

Az énekesnő elmondása szerint eleinte még ők sem voltak teljesen biztosak abban, hogy ez működhet-e. De végül úgy döntöttek, nem várnak tovább a tökéletes pillanatra, mert az ilyen természetesen soha nem jön el, csak az emberi agy találta ki, hogy legyen mire fogni a halogatást.

Szerintem az életben az ember sosem igazán áll készen valamire. Egyszerűen meg kell csinálni, aztán menet közben rájössz, hogyan működik. Úgy voltunk vele: tudjátok mit? Most vagy soha. Ugorjunk bele, és csináljuk meg. 

Az interjúban arról is beszélt, milyen élmény a DragonForce tagjaival új dalokon dolgozni. Alissa szerint egy dolog otthon, külön-külön gyakorolni vagy ötleteket írni, és egészen más, amikor a zenekar ténylegesen együtt kezd el dolgozni egy teremben.

Az ember gyakorolhatja a saját részeit egyedül, írhat külön is, és az működhet. De amikor ténylegesen elkezdtünk együtt játszani ugyanabban a teremben, rendesen próbálni, írni, dalszövegeken, akkordmeneteken, részeken, hangszerelésen, koncepciókon és címeken dolgozni, akkor visszahallgattuk az anyagokat, és azt mondtuk: ez nagyon jól szól. Elég magabiztosak voltunk, de amikor visszahallgattuk, azt éreztük: ó, oké, itt tényleg ráéreztünk valamire. 

Az interjúban szóba került Marc Hudson, a DragonForce férfi énekese is, aki hallásproblémák és fülzúgás miatt kénytelen volt kihagyni a zenekar néhány legutóbbi fesztiválkoncertjét.

Gyakran beszélek Marc-kal. Remekül van. Csodálatos énekes. A technikája nagyon érdekes számomra, mert teljesen más, mint az enyém. Ő olyasfajta kevert hangon énekel, ami inkább fejhang-domináns, én pedig inkább mellhang-domináns keveréket használok. Remélem, hamarosan jobban lesz. Tudom, hogy ez küzdelem, de ő profi, és dolgozik rajta. Még mindig képes énekelni, szóval csak azt remélem, hogy elmúlik neki, hogy ne legyen ennyire frusztráló számára saját magát hallani.

A DragonForce legutóbbi albuma, a "Warp Speed Warriors" 2024 márciusában jelent meg, és természetesen már készül a folytatás is. Erről Alissa egyelőre nem árulhatott el konkrét részleteket, de annyit elmondott, hogy nagyon élvezi a közös munkát.

A Checkmate áttörő sikere után, amely rövid idő alatt az év egyik leglelkesebben fogadott metal-megjelenésévé vált, az egykori Arch Enemy- és jelenlegi Dragonforce-énekesnő, Alissa White-Gluz vezette Blue Medusa újabb kislemezzel jelentkezett - a dal a Flying Monkey címet viseli.

A Flying Monkey egy nagyon furcsa, átmeneti térben született. Olyan volt, mintha két életszakasz között, egy váróteremben lebegtem volna, és a dallamok azoknak a rémálmoknak a témáit tükrözik, amelyek akkoriban kísértettek. Bárhol is voltam, újra és újra hallani véltem a távolból egy hamisan szóló zenedobozt…

- írja a szerzeményről Alissa, nézd meg nálunk a hozzá készült videoklipet!

Alissa White-Gluz tavaly novemberben távozott az Arch Enemy éléről, ám egy pillanatra sem lassított. Már a kiválás napján ledobta első szólódalát, a The Room Where She Died-ot, majd márciusban bemutatta új zenekarát, a Blue Medusa projektet is, amelynek debütáló dala a Checkmate volt.

Most pedig újabb masszív bomba robbant a metal világában: az angol power metalt játszó DragonForce hivatalosan is bejelentette Alissát új tagjaként. A zenekar történetében először női frontember is csatlakozik a csapathoz, ráadásul Alissa nem leváltja, hanem kiegészíti Marc Hudson énekest, így a DragonForce mostantól kétfrontos vokális támadással készül ledózerolni a színpadokat.

Alissa csatlakozása mindannak a kiteljesedése, amit eddig csináltunk. Húsz év hosszú idő bármiben, nemhogy túlélni a zeneipart és még mindig ugyanazzal a szenvedéllyel csinálni azt, amit szeretünk. Együtt tisztelegni fogunk az előtt, amitől az ‘Inhuman Rampage’ fontos lett, miközben megmutatjuk, merre tartunk most. Alissa jelenléte mindent megváltoztat. Nemcsak énekel, hanem minden szinten jobbá teszi a zenénket. Élőben pedig egyszerűen hihetetlen. Alig várom, hogy a rajongók lássák és hallják, min dolgoztunk.

- mesélte Herman Li, a zenekar gitárosa, Alissa pedig eképpen nyilatkozott az új útról:

Leírhatatlanul izgatott vagyok, hogy ilyen ikonikus zenét kelthetek életre ezekkel a hihetetlenül tehetséges zenészekkel egy ennyire inspiráló és felszabadító közegben. Fantasztikus érzés megmutatni a hangom minden árnyalatát, és használni az összes énekstílusomat ezekben a technikailag kihívást jelentő, elképesztően energikus és függőséget okozó dalokban. Rendkívül hálás vagyok azért a támogatásért, amit a metal közösségtől kaptam az évek során. Tovább akarom feszegetni a saját határaimat, és kivételes zenét, valamint felejthetetlen koncertélményeket akarok adni azoknak a rajongóknak, akiket teljes szívből becsülök.

Az 1999-ben alakult, Los Angeles és London között működő DragonForce gyakorlatilag újraírta a heavy metal szabályait. Az "Inhuman Rampage" és a legendás "Through The Fire And Flames" óta, amely a Guitar Hero III: Legends Of Rock hírhedt végső főellenségeként traumatizálta játékosok millióit világszerte, a Grammy-jelölt zenekar folyamatosan sokkolja a zenészeket és gamereket egyaránt.

Zenéjük felcsendült a Despicable Me 4 filmben, a Fortnite Festival, Brawl Stars és Asphalt Legends világában is, miközben magazinok tucatjain szerepeltek címlapon. Felléptek milliók előtt, és megosztották a színpadot olyan nevekkel, mint az Iron Maiden, Ozzy Osbourne, a Slipknot vagy a Metallica.

Egy friss interjúban a német EMP-nek a Blue Medusa jelenlegi énekesnője, Alissa White-Gluz arról beszélt, milyen komoly aggodalmak övezik a mesterséges intelligencia térnyerését - különösen azt, hogyan képes az automatizáció és a sablonos vizuális világ elsorvasztani az emberi kreativitást, sőt, személytelenné tenni a művészetet.

Szerintem az MI elképesztően hasznos eszköz lehet a tudomány és az orvoslás területén. Izgatottan várom, mire lesz képes ott. Az, hogy pillanatok alatt képes átnézni évtizedeknyi szakmai publikációt, összevetni adatokat és következtetéseket levonni, és ez hatalmas segítség lehet például krónikus betegségek gyógyításában vagy az emberek életének javításában. Ebben a formában imádom. Ugyanakkor még messze nem elég fejlett ahhoz, hogy ne kövessen el súlyos hibákat, így emberi ellenőrzésre mindig szükség lesz. De ettől függetlenül hasznos lehet.

A művészeteknél viszont már árnyaltabb a kép:

Bizonyos helyzetekben inspirációként is működhet. Például ha alkotói blokkod van. Én ilyenkor szeretek múzeumba menni, festményeket nézni. De ha épp turnén vagyok, vagy mondjuk hóvihar van — mint most  — és nem tudok eljutni sehová, akkor akár beírhatod, hogy ‘sötét, szürrealista művészetet akarok látni’, és kapsz valamit, ami beindíthatja a fantáziádat. Egy vershez, dalhoz vagy akár egy outfithez. Olyan ez, mint egy oda-vissza játék: te inspirálod az MI-t, az meg visszainspirál téged.

A veszély viszont szerinte nagyon is valós:

Én meg tudom különböztetni, ha egy kép, videó vagy zene MI által készült, de sokan nem. Akik nincsenek benne ebben a világban, vagy az idősebb generációk, sokkal nehezebben szűrik ki. És ez veszélyes. Ráadásul ez még csak a kezdet. Holnapra már lehet, hogy teljesen felismerhetetlenné válik. És már most is ijesztően közel járunk ehhez. A legnagyobb veszély az, hogy már nincs stabil alapunk az igazságra. Nem tudjuk, mi valós és mi nem. Régen a szemünkre és a fülünkre hagyatkoztunk, ám most már ezek sem biztos kapaszkodók. Szerintem ez is hozzájárul ahhoz a fojtogató feszültséghez, ami a világban van. Az emberek szétszakadnak, egymás torkának esnek, mindenki ideges és dühös. És ez kurvára nyomasztó.

Így zárta mondanivalóját:

Már nem tudjuk, mivel állunk szemben. És közben egyre könnyebb elveszíteni a munkánkat, a karrierünket, vagy kihasználttá válni. Nem akarok nihilista lenni, de őszintén szólva nem hiszem, hogy ezt meg lehet állítani. Úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészülünk rá, amennyire csak tudunk.