Tarja Turunen szólópályája során mindig is különös egyensúlyt teremtett a súlyos zenei világ, a nagyzenekari megszólalás, a filmszerű hangulatok és az egyre személyesebb dalszerzés között. Bár minden albuma más irányból közelítette meg ezt az univerzumot, legújabb lemeze, a Frisson Noir sokak szerint eddigi legsúlyosabb szólóanyaga lett - ebben mi is egyetértünk, kritikánkat ITT olvashatod. Az énekesnő a napokban a V13 metalmagazinnak adott interjút, amelyben sok érdekes dolgot megosztott a munkálatokról, de gyermekkoráról is. Elmondása szerint albumról albumra erősebb lett benne az önbizalom, különösen dalszerzőként.

Minden egyes lemezzel azt vettem észre, hogy egyre magabiztosabb vagyok. Főleg a dalszerzésben, de abban is, ahogyan művészként látom magam. Jobban megértem, milyen az igazi hangom, és mit szeretnék kezdeni vele. Ez hosszú út volt, de nem mondanám, hogy visszatértem a gyökereimhez. Épp ellenkezőleg: úgy érzem, nagyon messze vagyok már azoktól, még akkor is, ha most metalról beszélünk. Teljesen máshol állok, és ez nagyon jó érzés.

A szabadság azonban nem egyik napról a másikra érkezett meg. Tarja szerint az évek során azt is meg kellett tanulnia, hogy ne a külső vélemények irányítsák az alkotói döntéseit.

Megtanultam, hogy nem szabad foglalkoznom azzal, mások mit gondolnak. A saját szívedet kell követned, mert a nap végén csak ez számít. Ha te magad boldog vagy azzal, amit létrehoztál, akkor egy ponton túl már nem ugyanúgy számít, mi lesz a végeredmény fogadtatása. 

Tarja klasszikus zenei tanulmányai miatt sokáig erősen élt benne az a gondolat, hogy a zeneszerzésnek vannak "helyes" szabályai. Két egyetemen is tanult zenét, és ahogy fogalmazott, hosszú időbe telt kiszabadulnia abból a belső dobozból, amely megmondta, hogyan "kell" zenét írni.

Megtanítottak arra, hogy létezik egy "helyes" módja a zeneszerzésnek. Emiatt nagyon nehéz volt kilépnem abból a keretből, amely azt diktálta, milyennek kell lennie egy dalnak. De apránként megszabadultam ezektől a hangoktól a fejemben. Nem nézem az órát, nem gondolkodom azon, hogy átléptem a háromperces határt, ezért meg kellene állnom. Idő és bátorság kellett hozzá, hogy megbízzak az ösztöneimben. A lényeg az érzés. Ha a zene jó érzést ad, akkor nem elemzem túl.

A zene Tarja életében már egészen gyermekkorában menedékké vált. Egy apró finn faluban nőtt fel, az erdő közepén, szomszédok nélkül. Az iskolai évek nem voltak könnyűek számára, bántották is, a zene viszont olyan területet adott neki, ahol erősnek és önazonosnak érezhette magát.

Az iskolában sok bántás ért. Egy pici finn faluban születtem, az erdő közepén, még szomszédaink sem voltak. A zene lett az, amihez nagyon erősen kötődni kezdtem. Éreztem, hogy van benne valami jó, és hogy ebben én is jó vagyok. A többi gyerek pedig ezért utált.

Hatévesen már zongorázni akart tanulni, szülei pedig támogatták ebben, még akkor is, ha a körülmények nem voltak egyszerűek. Tarja szerint különösen sokat jelentett számára, hogy a szülei lehetőséget adtak neki és testvéreinek arra, hogy a saját álmaikat kövessék.

Én voltam az első a családban, aki azt mondta: zongorázni akarok tanulni. Hatéves voltam, és megkértem a szüleimet, hogy keressenek nekem tanárt. Nem volt könnyű, mert olyan helyen éltünk, de megoldották. Mindig támogatták a szenvedélyemet, és ezt nagyon tisztelem bennük. Aztán 15 évesen elkezdtem klasszikus éneket tanulni, és a hangom nagyon megváltozott. Olyan volt, mint egy kaland a saját testemben. Felfedeztem, mire képes a hang. Teljesen más volt, mint a hétköznapi éneklés, és lenyűgözött, hogy ilyen hangot is létre lehet hozni a testtel. 

Az új album címe is fontos réteget hordoz. A francia frisson szó borzongást, libabőrt jelent, Tarja pedig régóta erősen kötődik ehhez az érzéshez. Ugyanakkor nem akarta egyszerűen Goosebumps címen kiadni a lemezt, mert az teljesen más hangulatot adott volna. 

A francia nyelven minden szebben hangzik, nem igaz? Nem beszélek franciául, de a Frisson Noir gyönyörűen hangzik. A frisson érzése gyerekkorom óta része az életemnek. Nagyon erősen reagálok érzelmileg zenére, művészetre, történetekre. Könnyen libabőrös leszek.

Tarja jelenleg még mindig erősen a Frisson Noir világában él, de már vannak ötletei a folytatásra. Egy újabb karácsonyi anyag gondolata is foglalkoztatja, emellett régóta dédelgetett álma, hogy egyszer egy valódi klasszikus albumot készítsen.

Nagyon szeretnék még fejlődni klasszikus énekesként. Az egyik álmom, hogy egyszer készítsek egy igazi klasszikus albumot. A pályám során eddig csak egy ilyen anyagom volt, az Ave Maria, és szívesen visszatérnék ebbe a világba. Ehhez viszont idő kell, és az idő az ellenségem. A zene nekem egy terápia is. Egy dal befejezése és az elégedettség érzése semmihez sem hasonlítható. De én előadó is vagyok. A koncertekért élek. Szeretem a stúdiómunkát is, de semmi sem hasonlítható ahhoz az energiához és szeretethez, amit a közönségtől kapok. Ez az, amiért lélegzem.

- zárta gondolatait.

Tarja Turunen egy friss interjúban őszintén beszélt arról, hogyan tekint vissza a Nightwishból való távozására, és arról is, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy egyszer könyvben mesélje el a saját oldalát. Tarja immár 21 éve nem tagja a zenekarnak, de úgy tűnik, vannak témák, amelyeket a rock- és metalsajtó egyszerűen képtelen végleg elengedni. Hiába épített azóta önálló karriert, hiába turnézik világszerte szólóelőadóként, és hiába dolgozott együtt újra Marko Hietalával is, a Nightwish-korszak lezárása még mindig előkerül az interjúkban, mint valami poros relikvia.

Tarját ezúttal Albert Perera, a Metal Hammer Spain újságírója kérdezte arról, írna-e valaha önéletrajzot, amelyben részletesen elmondaná, hogyan élte meg a zenekarból való kiválását. A kérdés különösen annak fényében merült fel, hogy a Nightwish hivatalos életrajzi könyve, az Once Upon A Nightwish: The Official Biography 1996–2006 2006-ban finnül, majd három évvel később angolul is megjelent, és sokak szerint nem Tarja nézőpontjából mutatta be a szakítást.

Talán egy napon ez is megtörténhet. A covid-járvány ideje alatt írtam egy könyvet (Singing In My Blood - a szerk.). Ez nem igazán életrajz. Inkább a karrieremről szól, és nem vontam bele túl sokat a Nightwish-os múltamból. Talán egyszer visszatérhetek erre. Talán. Ez csak egy lehetőség. Nem érzem úgy, hogy túl sok mindent meg kellene magyaráznom. De azt elmondhatom, hogy abban az életrajzban, az Once Upon A Nightwish-ben, valójában nem igazán vettem részt. Egyetlen telefonos interjút készítettek velem, húsz percet, és ennyi volt. De talán egyszer írhatnék róla egy könyvben. Talán.

Az interjú során Perera megjegyezte, hogy Tarja ma sokkal boldogabbnak tűnik szólóelőadóként turnézva, mint több mint húsz évvel ezelőtt, amikor még a Nightwish-sal járta a világot, amivel az énekesnő egyet is értett:

Ez így igaz! Vannak kollégáim, például emlékszem Sharon Den Adelre a Within Temptationből. Amikor velük turnéztam, ez kicsit több mint egy éve volt, talán majdnem két éve, megkérdezte tőlem: ‘Hogy az ördögbe csinálsz ennyi koncertet állandóan, Tarja? Folyton turnézol.’ Azt kérdezte: ‘Hogy a fenébe dolgozol ennyit? Mindig úton vagy.’ Én pedig azt mondtam: ‘Igen, így van.’ De tényleg élvezem. Nagyon élvezem, és a koncertjeimen olyan vagyok, mint egy ragyogó villanykörte. Igazán boldog vagyok. Nagyon boldog. És jó hallani, hogy ezt látod rajtam, mert ez tényleg valódi.

Tarja azt is hangsúlyozta, hogy a turnézás továbbra sem könnyű, különösen anyaként. A színpad öröme mellett ott van az otthon elhagyásának fájdalma, a családtól távol töltött hetek és a fizikai megterhelés is.

Természetesen nehéz úton lenni. Anyaként bezárni magam mögött az otthon ajtaját, hátrahagyni a családomat, heteket távol lenni. Nehéz. Hiányzik a családom. Fizikailag is nehéz turnézni és úton lenni. De a legjobb emberekből álló csapatom van. Nagyon jó srácok vannak mellettem. Gyönyörű stábom van, zenészekkel együtt. Olyanok vagyunk, mint egy boldog kis család. Nincs zenekarom, de úgy érzem, mintha lenne egy zenekar körülöttem. Ott vannak nekem, és ez nagyszerű érzés. Támogatnak, és ha szar napom van, ahogy mindenkinek van néha, ott vannak, hogy legyen kinek a vállán sírnom.

- vallotta be Tarja, aki 2003-ban, három év együttjárás után házasodott össze Marcelo Cabulival, aki egyben a menedzsere is, kislányuk, Naomi pedig 2012 nyarán született. 

Az énekesnő hozzátette, hogy hasonló kapcsolatot élt meg Marko Hietalával is, a Nightwish korábbi basszusgitáros-énekesével, akivel az utóbbi időben ismét közösen dolgozott.

Ugyanez volt Markóval is. Voltak jó napjaink és rossz napjaink, és ott voltunk egymásnak. Számomra nagyon fontos, hogy meg tudjam élni ezt a boldogságot, mert soha, de soha, de soha, de soha nem akarnék visszamenni oda, ahol a Nightwish-os időszak utolsó napjaiban voltam. Annyira nyomorúságos volt. Nem voltak boldog idők. Miért? Zenélsz, és ez boldogságot kellene hogy adjon, de akkor nem éreztem jól magam. Azt szeretném, hogy az emberek eljöjjenek a koncertjeimre, aztán boldogan menjenek haza. Igen, ez az energia számomra abszolút fontos.

Tarja új nagylemeze június 12-én jelent meg Frisson Noir címmel, amelynek recenziója ITT olvasható.

Vannak művészek, akik lemezeket adnak ki. És vannak művészek, akik korszakokat zárnak le, majd évekkel később újakat nyitnak. Tarja Turunen mindig az utóbbiak közé tartozott, amióta saját útjára lépett, ennek pedig lassan húsz éve. Finn hősnőnk ezúttal sem siette el a lemezkészítést, hiszen a ma megjelent Frisson Noir-ra hét évet vártak a rajongók.

Márciusban jelentette be Tarja az új korongot. A cím egyszerre utal a sötétség szépségére és arra a kellemes borzongásra, amelyet a zene képes kiváltani a hallgatóból. Néhány nappal később debütált az első kislemez, az At Sea. Tarja elárulta, hogy a dal alapja egy évekkel korábbi zenei ötletből született, és a maga több mint tízperces játékidejével egyben az album leghosszabb szerzeménye is lett. Határozottan tükrözi azt, amit az énekesnő szólókarrierje során újra és újra bizonyított: nem a trendeket követi, és nem a streaming-platformok algoritmusainak próbál megfelelni. Ha egy dal mondanivalója tíz percet igényel, akkor az bizony tíz perc hosszúságú lesz. Pont.

Az At Sea grandiózus szimfonikus részei tökéletesen előidézik azt a bizonyos frisson-érzést, amely az album címében is megjelenik. A dal egyszerre monumentális és érzelmes, miközben végig megőrzi természetes áramlását. Nem mellesleg a szimfonikus részeket Budapesten rögzítették, ami számunkra külön érdekességet ad az album egyik legfontosabb tételében. Áprilisban érkezett a következő előfutár, az I Don't Care, amelyben Dani Filth, a Cradle Of Filth frontembere is közreműködik. A szerzemény már jóval direktebb, keményebb és energikusabb oldalát mutatja a lemeznek, bizonyítva, hogy a Frisson Noir nem kíván leragadni egyetlen hangulatnál. Elsőre nekem kicsit furcsa volt Dani hangja, de a dal végül visszavonhatatlanul a szívembe férkőzött.

Május végén pedig megérkezett a talán legkülönlegesebb beharangozó tétel, a The Trace Outlives, amelyben Sayo Komada egy tradicionális háromhúros japán hangszeren, shamisenen játszik. A keleties hangulat olyan világot nyit meg, amelyet Tarja korábban még nem engedett ennyire közel magához, noha korábban is fel-felbukkantak munkásságában a világzene elemei. És valljuk be, ezen a terepen nem nehéz elcsúszni, a metal világában pedig bőven találni példát arra, amikor egy merész ötlet végül nem a kívánt eredményt hozta, de Tarja ezt is az ő természetes eleganciájával oldja meg.

A lágy, tibeti hangtálakat idéző Intro után a címadó Frisson Noir azonnal magasabb fokozatba kapcsol. A határozott tempó és hangszerelés szinte egyetlen pillanat alatt magába szippantja a hallgatót, miközben a dal misztikus és sötét atmoszférája tökéletesen megágyaz annak a zenei utazásnak, amely az elkövetkező bő egy órában vár ránk. A The Eternal Return már-már a prog metal határait feszegeti, és bár a hangszerelése meglehetősen sűrű, egy pillanatra sem temeti maga alá az éneket. Igaz, Tarja esetében ehhez azért komoly erőfeszítésre lenne szükség. 

A Leap of Faith meglepetése, hogy nem más vendégszerepel benne, mint Tarja egykori Nightwish-beli csapattársa, Marko Hietala. Kettejük párosa ma is remekül működik: a múltbéli sérelmek több éve rendeződtek, egy közös turnén is bizonyították, hogy zeneileg továbbra is különleges kémia van közöttük. A dal hangulatában óhatatlanul megidézi a Century Child (2002) és a Once (2004) korszakát, vagyis azt az időszakot, amikor Tarja és Marko több emlékezetes duettben is együtt szólalt meg.

A Blaze Forever a korong egyik leggitárcentrikusabb darabja, és egyben a lemez egyik legközvetlenebb pillanata is. Színtiszta nyers energia, tűz és szenvedély árad belőle, miközben Tarja hangja nem ráül a dalra, hanem szinte végigvezeti annak izzó lendületét. A Tango Tarja honfitársai, az Apocalyptica közreműködésével került rögzítésre. Hangulatában kicsit olyan, mintha a Bridgerton egyik báljelenete kapna sötétebb, drámaibb zenei köntöst, ezt azonban abszolút pozitív értelemben kell érteni. A Tango egyszerre elegáns, teátrális és feszült, miközben Paavo Lötjönen, Eicca Toppinen és Perttu Kivilaasko olyan mélységet adnak neki, amelytől a dal a lemez egyik legkarakteresebb pillanata lesz.

A rajongók gyakran csak a színpadon látják a művészeket, de ritkán gondolnak bele, kik azok az emberek, akik a háttérből segítik őket nap mint nap. Tarja Turunen számára ez az ember már több mint két évtizede ugyanaz: férje és üzleti partnere, Marcelo Cabuli, akivel 2003-ban kötött házasságot, lányuk, Naomi pedig idén már 14 éves lesz.

A Nightwish egykori frontasszonya a finn Chaoszine-nak adott interjúban beszélt arról, mennyire fontos szerepet tölt be Marcelo nemcsak a magánéletében, hanem a kreatív munkájában is.

2000 óta ott van mellettem minden stúdiómunkánál, mindenhol. Látta, hogyan dolgozom, mit csinálok. Aztán idővel partnerek lettünk ebben is, az alkotói folyamatban. Elkezdett ténylegesen segíteni nekem, még dalszövegekben is, például az új albumomnál, a Frisson Noir-nál. Együtt hozunk létre dolgokat. Nagyon jó füle van. Nem játszik hangszeren, de a produkciós munkák során sokszor segít. Felvet ötleteket: »Mi lenne ezzel?« vagy »Mi lenne azzal?« Így van otthon egy másik pár fülem, közvetlenül mellettem, aki végig segít a folyamatban. Természetesen férj és feleség vagyunk, tehát ez a része is jelen van. Egy nagyon-nagyon fontos része. A szeretet, amit megosztunk egymással, és a világ, amit együtt építettünk fel.

Az énekesnő szerint szinte elképzelhetetlen lenne valaki mást találni Marcelo helyére.

Ha most valaki mást kellene keresnem arra, amit Marcelo csinál, az gyakorlatilag lehetetlen feladat lenne. Mindenben ott van mellettem, amit csinálok. Sok ember számára nehéz lehet megérteni, hogy egy párként való munka tényleg működhet. De működik. És ki kell mondanom: nélküle nyakig lennék a szarban. Tudom, hogy nem lennék itt, és nem azt csinálnám, amit szeretek.

Tarja és Marcelo 2003-ban

Tarja szerint karrierje során többször is kerülhetett volna olyan helyzetbe, ahol mások kihasználják.

Az emberek kihasználtak volna bizonyos helyzeteket. Voltak is ilyen próbálkozások a múltban. De mivel ő ott van mellettem, ez hihetetlen biztonságot ad. Tudunk együtt dolgozni, és ez már nagyon régóta működik. Nem mindig rózsaszín köd. Veszekedünk, nem értünk egyet, mint minden más pár. Ez teljesen normális. De ez is a folyamat része.

- vallotta a finn tehetség, akinek Frisson Noir című albuma június 12-én jelenik meg.

Karrierje eddigi legerőteljesebb albumával készül visszatérni Tarja Turunen: a "Frisson Noir" június 12-én jelenik meg, a lemez hangzásán pedig Neal Avron keverőmérnök dolgozott, aki korábban olyan nevekkel működött együtt, mint a Linkin Park, a Disturbed vagy a New Found Glory.

A korongról eddig három dal látott napvilágot: a több mint tízperces At Sea, amelyben szokatlan, mégis lenyűgöző zenei megoldások villannak fel; a Dani Filth közreműködésével készült I Don’t Care; valamint a néhány napja megjelent The Trace Outlives, amelyben a japán shamisen-művész, Sayo Komada is szerepel.

Az egykori Nightwish-frontasszony, Tarja karrierje eddigi legkülönlegesebb és legkeményebb albumát készül a boltok polcaira repíteni június 12-én, "Frisson Noir" címmel. A kiadványról eddig két kislemez látott napvilágot: elsőként márciusban debütált a több mint tízperces, monumentális At Sea, majd a Dani Filth-szel, a Cradle Of Filth ikonikus frontemberével közös I Don’t Care hódította meg a rajongókat.

Tarja Turunen új metallemeze, a "Frisson Noir" június 12-én érkezik az earMUSIC gondozásában, és az eddigi információk alapján meglehetősen húzós anyag lesz. A kiadványt már korábban is úgy jellemezték, mint Tarja pályafutásának legsúlyosabb lemezét, amely egyszerre szól identitásról, erőről, önazonosságról és arról a bizonyos belső tartásról, amitől az ember nem omlik össze, csak elegánsan kigyullad belülről.

A korábbi Nightwish-énekesnő Andrew Slaidins műsorában, a The Rockpit 50 Shades Of Slaids című interjújában beszélt arról, miért éppen most érezte úgy, hogy eljött az ideje egy keményebb, direktebb hangzású albumnak.

Már egy ideje keresem azt az igazán súlyos hangzást az albumaimhoz. A lemezeimet már a második albumom óta magam producerelem, a férjemmel együtt. Egy csapat vagyunk, nagyon-nagyon régóta dolgozunk együtt. A helyzet az, hogy a zenei tudásom alapja a klasszikus zene.

Ez volt az első szerelmem a zenében. Hatéves koromban kezdtem tanulni, később klasszikus énekléssel foglalkoztam, és ez maradt az első nagy zenei szerelmem. Rengeteg éven át tanultam klasszikus zenét, ezért a zenémben, a kompozícióimban a nagyzenekari, szimfonikus rész az, ahol a legnagyobb tudásom van.

- magyarázta.

De amikor a heavy metalról van szó, egy zenekar hangzásáról, azt a súlyt igazán az élő koncertjeimen érem el. A zenekarom mindig nagyon súlyosan szól élőben, és ezt imádom. Mindig is imádtam. Ez az erő megtámasztja a nagy hangomat.

Egyúttal azt is felfedte, hogyan hozta egyensúlyba a két területet:

Viszont az albumprodukcióimban ezt eddig nem igazán tudtam elérni, és ez volt az, ami nagyon hiányzott. Ezért tudatosan szerettem volna ezen a lemezen Neal Avron keverőmérnökkel dolgozni, mert úgy éreztem, ő változást tud hozni ebben, és segíthet nekem. Nagyon szép beszélgetéseink voltak vele, és óriási öröm volt Neallel dolgozni ezen az albumon, mert igen, most tényleg súlyosan szól. És ez olyan eredmény számomra, amellyel nagyon elégedett vagyok.

A "Frisson Noir"-ról eddig két dal látott napvilágot. Márciusban elsőként az At Sea érkezett, egy több mint tízperces, monumentális tétel, amely Tarja karrierjének egyik legszokatlanabb és legmerészebb hangzású darabja. Másodikként az I Don’t Care látott napvilágot, amelyben Dani Filth, a Cradle Of Filth frontembere csatlakozik az énekesnőhöz.

Tarja Turunen számára lezárult egy látványos, de testileg annál kegyetlenebb színpadi fejezet: a magassarkúban való koncertezés ideje, úgy tűnik, végleg véget ért. Az egykori Nightwish-frontasszony egy friss interjúban mesélt arról, hogyan készül a közelgő turnéira, és vajon még mindig úgy gyakorol-e, hogy közben magassarkúban rohangál a dalai alatt. 

Tarja elmondása szerint nemrég Németországban adott hét koncertet hét egymást követő napon, és a fellépéseken magassarkút viselt. Ez azonban nem bizonyult túl bölcs döntésnek.

Körülbelül három éve nem hordtam magassarkút, és hiba volt újra felvenni. Amikor hazamentem, ismét nagyon erős fájdalmat éreztem a sarkamban. Ez egy jel volt. Elmentem az orvosomhoz, aki megkérdezte, mégis mit műveltem magammal?! Én elmondtam, hogy imádom a magassarkú cipőket. Ám ennek most már vége.

- mesélte nevetve az énekesnő, majd hozzátette:

Természetesen rengeteget edzek. Most, hogy otthon lehetek, átjár hozzám a fizioterapeutám, és tényleg keményen dolgozunk. Jövőre töltöm az ötvenet, szóval semmi sem marad a helyén magától, mondjuk így. Meg kell érte dolgozni, különben a gravitáció mindent magával visz.

Tarja új stúdióalbuma, a "Frisson Noir" június 12-én jelenik meg az earMUSIC gondozásában. A lemez továbbviszi azt a különleges zenei világot, amelyben a filmszerű hangszerelés, a klasszikus zenei örökség és a modern metal ereje találkozik. Két kislemez formájában már ízelítőt kaphattunk a korong hangulatából - elsőként az At Sea, majd a Dani Filth (Cradle Of Filth) közreműködésével felvett I Don't Care látott napvilágot.

A Metal Addiction webzine-nak adott friss interjújában a Nightwish egykori énekesnőjét, Tarja Turunent arról kérdezték, egykori zenekarának melyik számát adná elő újra, még ha ez valószínűtlennek is tűnik - a  beszélgetést pedig átvette a Blabbermouth is.

Hűha. Elég sok dolgot el is felejtettem azóta. Ha most fogok egy albumot, mondjuk az Oceanborn-t, vagy akár az elsőt, az Angels Fall First-öt, ami 2027-ben lesz 30 éves, már nem is emlékszem azokra a dalokra. Komolyan mondom! Régen volt, amikor ezeket felvettük, és számomra még meghallgatni is nehéz ezeket az albumokat, mert alig hallom a saját hangomat. Tényleg nem szeretem, ahogyan megszólalok rajtuk, mert ez volt a kezdet számomra, és még nem tudtam, hogyan használjam a hangomat. Az operaéneklésre koncentráltam, és nagyon nehéz volt elszakadni tőle.

Majd folytatta:

De melyik lenne a kedvenc Nightwish-számom, amit szívesen énekelnék? Talán egy olyan dal, mint a Swanheart, egy ballada az Oceanborn-ról. Előadtam már néhányszor szimfonikus zenekarral a múltban, de nagyon régen volt. És vokálisan kihívást jelentő dal. Nem is tudom, hogyan csináltam meg akkoriban, amikor előadtam. Emlékszem, hogy sokat küszködtem. Emlékszem, mennyire nehéz volt a stúdióban, amikor azt az albumot vettük fel. De most már szórakoztatóbb lenne!

Néhány évvel ezelőtt Tarja az "Oceanborn" (1998) felvételei kapcsán a következőket mesélte:

Az album elkészítése valójában rendkívül stresszes volt mindannyiunk számára – énekesként nekem is. Azt akartuk, hogy egy szuper lemez legyen. A karrierünk hajnalán még el sem mertük volna képzelni, hogy egy kiadó bizalmat szavaz nekünk, de szerencsére már az első albummal (Angels Fall First) megtörtént. De maga a stúdiózás nagyon kemény volt. Nem kaptam segítséget vagy támogatást a zenekar többi tagjától, sőt, pont az ellenkezőjét. Teljesen elveszettnek éreztem magam az a munkálatok során.

Tarja június 12-én adja ki új metal albumát "Frisson Noir" címmel az earMUSIC gondozásában. A lemezt a Grammy-díjas producer, Neal Avron (Linkin Park, Skillet, Disturbed) mixelte, és az énekesnő elmondása szerint ez lesz karrierje eddigi legsúlyosabb kiadványa. A tíz dalt tartalmazó lemezen olyan vendégművészek hallhatók, mint Dani Filth (Cradle Of Filth), aki a nemrég debütált I Don"t Care című felvételben is szerepel, az Apocalyptica, Marko Hietala, Tarja egykori Nightwish-beli zenésztársa és Chad Smith (Red Hot Chili Peppers). A korong első kislemeze az At Sea volt, amely több, mint tíz perces terjedelmével és a sötétség szépségével ragyogva szép visszajelzéseket kapott.

Június 12-én érkezik Tarja Turunen új albuma, "Frisson Noir" címmel. Az énekesnő korábban elmondta: ez nem egy szokványos lemez, hanem az eddigi pályája legőszintébb anyaga, amelyről az első kislemez, az At Sea, március 18-án jelent meg.

Tarja néhány nappal ezelőtt már előrevetítette, hogy ma új dallal jelentkezik – a választás pedig ezúttal a Dani Filthszel (Cradle Of Filth) közösen rögzített I Don’t Care-re esett. A friss szerzeményhez egy látványos, magával ragadó kisfilm is készült, amit most nálunk is megnézhetsz.