13 éves szünet után, a mai nappal jelentetett meg új stúdióalbumot a kanadai Kittie, amelynek a "Fire" címet adták. A zenekar énekese, Morgan Lander korábban elmondta: ha valaki évekkel korábban azt mondja, hogy a banda új lemezt ad ki, kinevették volna.
A lányok 2023 őszén kezdtek el dolgozni Nashville-ben a dalokon, amelyek közül az elmúlt hónapokban négy dalt is hallhattunk (Eyes Wide Open, We Are Shadows, Vultures, One Foot In The Grave ), a mai nappal pedig az új albummal egy időben az ötödik kislemezes tétel is debütált, amely a korong címadó dala.
Az elmúlt néhány évben 0-ról 100-ra tornáztuk fel magunkat, és szinte hihetetlen, hogy az összes munkánk, áldozatunk, fájdalmunk és diadalunk csúcspontja végre beteljesedett a hetedik stúdióalbumunk, a 'Fire' megjelenésével. Minden eddiginél nagyobb elszántsággal, céltudatossággal és lendülettel lángolunk, és reméljük, hogy ezek az összetevők minden szavunkkal visszhangra találnak, és hallhatóak az album minden hangjában. A 'Fire' nektek szól!
- írja a csapat a lemezről, alább pedig megtekinthető a Fire klipje:
Kilenc évet vártak a görög Elysion rajongói a csapat harmadik albumára, amely "Bring Out Your Dead" címmel, a mai napon jelent meg, hamarosan kritikát is olvashattok róla a blogon.
A Christianna Hatzimihali vezette formációban történt egy tagcsere is, a lemezről pedig két videoklipes dallal is jelentkezett a zenekar, elsőként a Crossing Over-t láthattuk-hallhattuk, majd nem sokra rá érkezett a Raid The Universe.
Az album boltokba kerülésével egyetemben az athéni együttes a harmadik dalszöveges kisfilmet is kihozta, amely az Eternity című szerzeményhez készült, íme:
Örülhetnek a finn Dark Sarah rajongói, hiszen a mozimetalos formáció ötödik albuma "Attack Of Orym" címmel ma napvilágot látott. A korong elkészülését közösségi finanszírozás is segítette, valamint olyan nevek vendégeskednek a dalcsokorban, mint Juha-Pekka "JP" Leppäluoto -aki 2017 márciusa és 2019 augusztusa között tagja volt a zenekarnak - vagy Mark Jansen (Epica).
A kiadvány a főgonosz Orym elleni harc témáján alapul, és két dal képében már ízelítőt kaphattunk - novemberben a Warning Sign, decemberben pedig a Kasperi Heikkinen közreműködésével felvett Invincibe című szerzeményeket mutatta meg a Heidi Parviainen vezette csapat.
Az album ma landolt az üzletek polcain, ennek örömére pedig az együttes újabb videoklipes dallal kedveskedik a rajongóknak, ezúttal a B.U.R.N. című tételhez forogtak a kamerák:
Az áprilisi Hammerworld magazin mellékleteként jelenik meg a budapesti power/melodic death metal zenekar első nagylemeze "Origins In Darkness" címmel a H-Music Hungary gondozásában, amely a Children of Bodom, Arch Enemy, Epica és a korai Nightwish kedvelőinek egyaránt ajánlott. Az északi metal vonal dallamos és sokszínű, mégis sötét és feszes elemeivel átitatott dalokat a tiszta és hörgős női ének kombinációja teszi még izgalmasabbá.
A zenekar aktivitása 2018-ra nyúlik vissza, amikor a bemutatkozó EP-jük megjelent ‘A Leap Of Faith’ címmel, majd az ezt követő kislemez, a ‘The Leaf Legacy’ 2019-ben látott napvilágot.
E korong előfutára volt a Retreat Into Dreamland című szerzemény, amelyet márciusban mutattak be a rajongóknak. Az albumról így mesélt a zenekar:
A lemez egy fájdalmas lelki utazás kezdetét mutatja be, egy olyan utat, amikor kénytelenek vagyunk szembenézni a démonainkkal. Ahogyan életünk minden sötétebb, nehezebb szakasza, ez is egy nagyon mély spirituális út kezdete, amikor elkezdjük újra felfedezni önmagunkat. Minden egyes dal egy-egy lelki probléma visszhangja, tele önkritikával, dühvel, kétellyel, félelemmel, reménytelenséggel, és néha nyers társadalomkritikával.
Vannak olyan krízisek, amikor nincs más választásunk, befelé kell fordulnunk, egyre mélyebbre kell néznünk magunkban és szembesülni mindennel, amit el akarunk temetni. Léteznek olyan kérdések amiket nem is merünk feltenni magunknak, azonban ez a lemez kíméletlenül kimondja a válaszokat a hallgató helyett is. Aki ilyen krízisbe kerül és elég bátor elindulni a megoldás felé vezető úton az úgy érezheti, mintha élve boncolná saját magát.
Nagyon sok betegséget, legyen az fizikai vagy pszichés zavar, saját magunknak teremtünk meg. Ez a kijelentés reprezentálja legjobban az albumon végig hullámzó rengeteg érzelem és önmarcangoló töprengés valódi üzenetét.
A dalok listája:
A Gift From The Gods
Tempest In Paradise (The First Advent)
Retreat Into Dreamland
Plato's Cave
Nature Of The Disease (The Second Advent)
Don't Leave Me Behind
No Tomorrow (The Third Advent)
Futures & Options
Black Flag
Cortex Breakdown
A borító:
A lemez megjelenésével egy időben egy friss videoklippel jelentkezett az együttes, amely a Tempest In Paradise című dalukhoz készült.
Ez a dal pozitívabb kicsengésű a lemez többi trackjéhez képest, pedig egy reménytelen helyzetet ír le. Ez az a pillanat a főhősünk életében amikor minden összeomlik, nincs már semmi, amibe tudna kapaszkodni és elveszítette azt, ami eddig a legfontosabb volt számára. Ennek ellenére megmarad a remény és a minden áron küzdeni akarás, hogy saját erejével megteremtsen mindent, ami eddig csak illúzió volt - ez össze is foglalja a főhős ars poetica-ját. Mintha a legsötétebb pillanatban érné a megvilágosodás és ekkor szembesül a saját küldetésével. Ez teszi különlegessé, a nagyon nehéz, de transzformatív út kezdőpontjává ezt az állapotot - amikor már nincs semmink, de tudjuk, hogy valójában mi magunk képesek vagyunk arra, hogy megteremtsünk mindent, amire szükségünk van.
A lemez előző, már korábban megjelent videoklipes számához képest (Retreat Into Dreamland) ez a dal a zenekar egy másik oldalát helyezi inkább előtérbe. A tempóból most sem vettünk vissza, azonban erre a dalra sokkal jellemzőbb a dallam centrikusság és a tiszta ének, és természetesen a gitár-szinti szólók itt sem maradhatnak el. Ez egy igazi power metal dal, szóval a Sonata Arctica, Stratovarius és old-school Avantasia fanoknak remélhetőleg be fog jönni a cucc.
- fogalmazta meg a dal üzenetét Sima Nóra énekesnő.
Íme, az új kisfilm:
Lemezfülelő- és kibeszélő est:
2022. április 8-án este tartunk egy lemezbemutató estet/bulit ahol közösen meghallgatjuk a lemezt, számonként kivesézzük az anyagot, mesélünk mindenféle érdekességet a lemezzel kapcsolatban és lehet tőlünk kérdezni is, mindezt természetesen némi ital társaságában. Az est házigazdája Kővári Piros lesz, akit a Lányok Ott Hátul írásaiból és eseményeiről már jól ismerhettek. Az eseménynek a zenekar otthona, az Analog Music Hall kávézója ad otthont.
A Franciaország északnyugati részén fekvő Rouen városában alakult a magát cinematic metal bandaként leíró No Terror in The Bang 2019-ben. A csapat tagjai: Sofia Bortoluzzi az egzotikus külsejű szépség hamisítatlan metal hanggal lett megáldva, Brice Bouchard a basszusgitáros, a két gitáros Clément Bernard és Etienne Cochin, Alexis Damien dobos, élőben pedig Romain Greffe segíti ki az együttest billentyűkkel.
A zenekar nevét egy Alfred Hitchcock-idézet szolgáltatta, amely utalás a vihar előtti csendre - ezt idézi a formáció zenéje is.
Első albumuk éppen ma egy éve jelent meg "Eclosion" címmel, amelyről klipes formában eddig az Another Kind of Violence jelent meg, íme:
Január 21-ével jelent meg a Battle Beast "Circus Of Doom" elnevezésű, immáron hatodik stúdióalbuma. A Noora Louhimo vezette finn heavy/power metalosok elárulták: a számcsokor egyaránt tartalmazni fog komolyabb és vidámabb témákat is.
Három dalt mutatott meg a lemezről a formáció, elsőként a Master Of Illusiont, az Eye Of The Storm-ot és legutóbb a Where Angels Fear To Fly-t. Tegnap az új albummal egyetemben napvilágot látott a negyedik kisfilmes szerzemény, a Wings Of Light is, íme:
Ecdysiscímmel, tegnap küldte a boltok polcaira ötödik albumát az Infected Rain, immáron a másodikat, amely a Napalm Records gondozásában szabadul a világra a 2019-es Endorphinután.
Lena Scissorhands és a fiúk még októberben hozták ki a lemezről a Postmortem Pt. 1 című szerzeményt, novemberben érkezett a Fighter, majd decemberben a Butcher Babies-énekesnővel felvett The Realm Of Chaos.
Tegnap az új album megjelenésével egy időben megérkezett a negyedik videó is, ezúttal a Longing című dalhoz forogtak a kamerák, íme az eredmény:
A mai nappal jelent meg Anette Olzon második szólóalbuma, a Strong. Az egykori Nightwish-frontasszony korábban, a Parasitekislemez megjelenésekor elmondta: ez a korong teljesen más lesz, mint elődje, a 2014-es Shine. Míg utóbbi főleg Anette személyes élményeire épült, addig a Strong a világ történéseit vesézi ki, címéhez méltóan pedig jóval erőteljesebben és keményebben szól majd.
A Parasite, a Sick Of You és a Fantastic Fanatic, amely dalok klipes formában megjelentek, sejtették, hogy valóban egy keményebb anyaggal lesz majd dolgunk. Így kíváncsian ültem neki a dalcsokor hallgatásának.
A Parasitekapcsán így mesélt nyáron az énekesnő:
A 'Parasite' egy dal azokról, akik hazugságaikkal, ármánykodásukkal, kapzsiságukkal és gyűlöletükkel pusztítást okoznak ebben a világban, mindezt a tisztesség álarca mögé rejtőzve. Zűrös világban élünk, egy világjárvánnyal, őrült politikával, erőszakkal, a közösségi médiában látható viselkedéssel és azokkal az emberekkel, akik folyamatosan másokra zúdítják a véleményüket - ez adta az album koncepcióját. Zeneileg egy sokkal súlyosabb albumot szerettem volna, mégis erőteljes dallamokkal, és olyan általam kedvelt zenekaroktól merítettem ihletet, mint a Dimmu Borgir vagy az In Flames.
A Sick Of You-ban Anette a párkapcsolati erőszak ellen emeli fel a szavát. Mint az kifejtette: a COVID-19 pandémia is hatással volt a lemezkészítésre, a világjárvány ideje alatt karanténba kényszerült nők pedig még elmenekülni sem tudtak erőszakos párjaik elől, így biztosak lehetünk abban, hogy sajnos nem egy haláleset írható ennek számlájára. Mint főállású betegápolónak, Anette szociális érzékenysége igen magas szinten áll, amikor befejezte a nővérképző iskolát, elárulta: mindig is szeretett másoknak segíteni, és még a Nightwish tagjaként eldöntötte, hogy elvégzi a tanfolyamot egyszer.
A Magnus Karlsson bábáskodásával megszületett albumon hallhatjuk férjét is, a svéd Pain-basszer Johan Husgafvelt is, aki nemcsak a húrokat tépi, de hörög is néhány dalban, például az albumnyitó Bye Bye Bye-ban. A számok dallamosak, ahogyan a The Dark Elementben és az Allen/Olzon projektekben is megszokhattuk, de valóban nem beszélt mellé, amikor említette, hogy durvább lemezt készít a Shine-nál, amelynek témái főleg a házassága, gyermekei, édesanyja rákbetegsége és az őt ért atrocitások voltak.
Azért persze a Strong-on is találunk személyes dolgokra utaló tételt, mégpedig a Catcher Of My Dreams-et, amelyben Anette rémálmairól énekel. Elmondása szerint a stresszesebb időszakokban gyakran kínozzák rossz álmok, így írt róla egy dalt.
Az I Need To Stay, amely a korong egyik legepikusabb dala, édesapjáról szól - Anette papája tavaly tavasszal hunyt el koronavírus-fertőzésben, az énekesnő elmondta, hogy bár apukája nem volt a világ legjobb szülője, elvesztése mégis nagy fájdalmat okozott számára.
A harmadik kislemezes dal, a Fantastic Fanatic pedig nem másról szól, mint a napjainkban nagy befolyással bíró influenszerekről.
Ez egy olyan dal, amit már régóta meg akartam írni, mert van Facebookom, van Instagramom, de nem posztolok túl sokat. Ám sokan kiengedik oda a gondolataikat, mint például: >> én vegán vagyok, te se egyél húst, olyannak kell lenned, mint én<<, és nagyon zavar, amikor megmondják, hogyan kellene élnem az életemet. Beszélnek a környezetvédelemről is, elmondják, hogy ők bizony nagy környezetvédők, aztán posztolnak egy képet, amin éppen a repülőn pózolnak. Sajnálom, ez engem nagyon irritál! Én nem akartam a Facebookra írni erről a jelenségről, inkább írtam egy dalt az albumra.
A címadó Strong-amely szerzeményre leginkább a Five Finger Death Punch volt hatással- szintén a koronavírus-járványt veszi témájául, de egy pozitívabb megközelítésben.
Természetesen a szövegben benne van, hogy elveszítheted a barátaidat, családtagjaidat, de az üzenete az, hogy maradjunk erősek és harcoljunk!
Még a kissé lassabb tempójú Sad Lullaby is tele van energiával, a Who Can Save Them pedig egy vérbeli heavy metal dal, amely napjaink egyik legaktuálisabb problémájára, a környezetszennyezésre épül, és azt a kínzó kérdést feszegeti, hogy a következő generációt ki fogja ennek következményeitől megmenteni? . A Hear Them Roar elemeiben pedig keveredik a heavy és a power metal is. Érdekes egyveleg, de abszolút szerethető. Az albumzáró Roll The Dice epikus hangulata lehengerlő, a billentyűkkel pedig emlékeztet valamelyest a Nightwish korai zenéjére, csak Anette Tarjával ellentétben nem operásan énekel.
Összegzés:
Anette egy ízig-vérig metal albumot adott rajongói kezébe a mai nappal, amely tele van erőteljes, kemény dalokkal, ahogyan azt az énekesnő beígérte, és akár társadalomkritikának se rossz. A dalok többsége rendben van, Anette pedig elmondta: szüksége van Magnus Karlssonra, hiszen a svéd producer remek munkát végez, és ez hallható a lemezen is. A Shine-t szerettem, a Strong-ot pedig imádom.
2020 tavaszán döntött úgy Fernanda Lira énekes/basszusgitáros és Luana Dametto dobos, hogy távoznak a brazil Nervosából. A magára maradt Prika Amaral ekkor négyfősre bővítette az együttest, februárban pedig az új felállású csapat első lemeze is megjelent.
Fernandáék sem tétlenkedtek: maguk mellé vették a brazil Hagbard egykori tagját, Tainá Bergamaschit és a svájci Burning Witchesben ismertté vált Sonia "Anubis" Nusseldert, így egykori zenekarukhoz hasonlóan ők is négyesben nyomulnak tovább. Fernanda korábban elmondta: nem személyes problémák vezettek a Nervosából való kiválásukhoz, hanem az, hogy meglátása szerint a banda az utóbbi két évben már nem úgy működött, ahogy szerették volna.
Nem sokkal később jött a hír, hogy a két zenészlány beindította a Crypta szekerét, azonban a zenekar már azelőtt megszületett, hogy ők ketten otthagyták a Nervosa fedélzetét. Eredetileg a Crypta egy mellékprojekt lett volna, ám miután Fernandáék kereket oldottak, már minden megvolt ahhoz, hogy elkezdjék a munkát. Mindazonáltal Fernanda azt is elárulta: nehéz szívvel hagyta ott az együttest, hiszen rengeteg szép emlék fűzi a csapathoz, a sikerek útján is a Nervosa indította el, de eljött az a pont, hogy már nem tudta tovább folytatni a zenekarban.
Balról: Tainá Bergamaschi, Fernanda Lira, Sonia Nusselder és Luana Dametto
A három latina és Sonia hamar elkezdtek dolgozni az albumon, amely a Nervosához hasonlóan szintén a death metal műfajára épül, de az old schoolos jellegzetességek itt még több szerephez jutnak.
Az Echoes of The Soul-on Fernanda mintha felszabadultabb lenne. A Nervosa utolsó vele felvett lemezével, a 2018-as Downfall of Mankind-dal összehasonlítva teljesen más atmoszféra lengi körül a hallgatót. Az első klipes dal, a From The Ashes azonnal beleégett az agyamba. A szöveg a főnixmadár történetéről és az általa szimbolizált újjászületésről szól, a Starvation pedig napjaink egyik legégetőbb társadalmi problémáját, az éhezést vesézi ki - Fernanda elmondta, ez szülőhazájában is igen komoly méreteket ölt. A Dark Night Of The Soul a lélek sötét éjszakája, amely kimondja: nincs fény sötétség nélkül.
A többi dal is igen komoly témákat feszeget, a Possessed például a megszállottságot vette alapjául, a Shadow Within pedig azt, hogy rengetegen játszunk szerepet a külvilág kedvéért, hogy elfogadtassuk magunkat, miközben belül szenvedünk. Tulajonképpen az összes szerzeményben fellelhető a szenvedés-halál-újjászületés témája, ahogyan a kissé keletiesre hangolt gitárokkal megpakolt Kali című dal is. A szám a halál indiai istennőjéről, Káliról szól, és mintha egy death metalosított mantra lenne az istennőhöz. Ám hallhatunk szerzeményt a kirekesztésről, rasszizmusról és a gyengébbeket elnyomó rendszerről is, a Blood Stained Heritage című nóta képében - Fernanda egy ízben elárulta: Brazília jelenlegi miniszterelnöke, Jair Bolsonaro szerinte egy velejéig romlott ember, aki lenézi a nőket, úgy gondolja, a szebbik nem szerepe a konyhára és a pelenkázóasztalra korlátozódik, a férfiakénál kevesebb fizetést kellene kapniuk, a melegeket pedig agyonverné. A totális reménytelenséget pedig az Under The Black Wings testesíti meg a lemezen.
Összegezve: Fernanda és Luana alighanem életük egyik legjobb döntését hozták meg, amikor Soniával és Tainával ráálltak a Cryptára, hogy melléktervből prioritássá tegyék, elhagyva ezzel a Nervosát. A dalok old schoolos jellege hasonlít a Nervosa stílusához, ám mégis vadabb, nyersebb, arcletépőbb. Nagyon kíváncsi voltam a lányok első korongjára, és hogy őszinte legyek, nem okoztak csalódást. Mind a zene, mind a szövegek megfogtak, a szociálisan érzékeny személyiségem pedig abszolút kielégülést érez az olyan dalok hallatán, mint a Starvation vagy a Blood Stained Heritage. Remek album, csak így tovább csajok!
10/10
Kiadó: Napalm Records
Zenészek:
Fernanda Lira - ének, basszusgitár
Luana Dametto - dob
Tainá Bergamaschi - gitár
Sonia Nusselder - gitár
A dalok listája:
01. Awakening 02. Starvation 03. Possessed 04. Death Arcana 05. Shadow Within 06. Under The Black Wings 07. Kali 08. Blood Stained Heritage 09. Dark Night Of The Soul 10. From The Ashes
A svéd Magnus Karlsson neve főleg produceri munkái kapcsán csenghet ismerősen, hiszen olyan nevekkel dolgozott már együtt, mint az Ayreon, a Primal Fear vagy a Kiske/Somerville. Tavaly decemberben gondolt egyet, fogott néhány tehetséges énekesnőt, majd a stúdióba szabadította őket. A svéd Anette Olzon (ex-Nightwish, The Dark Element, Allen/Olzon), a spanyol Ailyn (ex-Sirenia, Her Chariot Awaits, Trail of Tears), a finn Noora Louhimo (Battle Beast), az amerikai Adrienne Cowan (Seven Spires) és az örmény Margarita Monet (Edge of Paradise) örömmel mondott igent a felkérésere, hogy a lemezen szerepeljenek, amelynek címe The Metal Opera, és amely a mai nappal jelent meg.
Karlsson a következőket mesélte a korong dalairól, amelyek tematikája -a projekt nevéhez illően- a szív gyógyítása:
Az opera főszereplőjét, a 'Heart Healert' a fantasztikus Adrienne Cowan alakítja, aki arra ébred, hogy semmire nem emlékszik, azt sem tudja, hogy kicsoda ő. Hamarosan kiderül, hogy ha megérint valakit, az meggyógyul, de minden egyes gyógyítással fogy a saját ereje. A lemez valójában egy utazás, melynek során kideríti, hogy ki is valójában, és közben találkozik másokkal, akik vagy neki szeretnének segíteni, vagy akik tőle várják a segítséget, de olyanokkal is, akik üldözik, mert félnek tőle. Rengeteg csodás énekessel dolgoztam már eddigi karrierem során, de főként férfi énekesekkel. Persze dolgoztam csodás nőkkel is, mint például Noora Louhimo, Amanda Somerville vagy Anette Olzon, de ezúttal kimondottan egy olyan albumot akartam készíteni, amelyen főként énekesnők hallhatóak. Mindannyiuknak nagyon különleges, egyedi a hangja, és más-más stílusban is tudnak énekelni, ami rendkívül fontos a projekt számára.
Elsőként az Into the Unknown című dalt hallhattuk, amelyben Noora énekelt, majd a This Is Not The End érkezett, amelyben viszont már mindegyik hölgy hallatta hangját.
Az első két klipes dal igencsak elnyerte a tetszésemet, de különösen a This Is Not The End, amelynek refrénje hallatán megvallom, a fene se tudja miért, de kicsordult a könnyem. Decemberben elhunyt édesapám arca jelent meg előttem, mintha csak ő üzente volna, hogy ez nem a vég. Na, innentől kétségem sem volt, hogy ez az anyag valóban gyógyító energiákkal bír - ilyen hangokkal meg aztán főleg.
Igen súlyos dalokat varázsolt a lemezre Karlsson, vérbeli rock/metál szerzeményeket, és a fent felsorolt énekes hölgyek mindegyike remekül bánik a hangjával a kiadványon - mindegyikük nagyszerűen kamatoztatja tehetségét a különböző éneklési technikákban. Anette Olzont rengetegen lehúzták Nightwish-beli szereplése és első szólólemeze (Shine, 2014) kapcsán, ám a Jani Liimatainennel (ex-Sonata Arctica) közös projektjében, a The Dark Elementben és az Allen/Olzon (amelyet Russell Allennel alapított) projekben bebizonyította: tud énekelni. E lemezen pedig újfent nem okoz csalódást, különösen a We Can Stand All Alone és a Mesmerized című szerzeményekben. Noora Louhimót a Battle Beastben ismerhette meg a metálkedvelő közönség, és itt is hozza a formáját. Ailynt a Sireniából ismerhetjük, de sok együttessel -pl. Melted Space, Débler- dolgozott már együtt, valamint 2019-ben létrehozta Her Chariot Awaits nevet viselő csapatát, amelynek első lemezén hangjának egy teljesen más aspektusát tárta a nagyvilág elé, egy igen földbe döngölős lemezen, de időközben a Trail of Tears is felkérte frontlányának.
A When The Fire Burns Out-ban visszatér a Sireniás énekstílusához, ugyanakkor hangjának metálosabb oldalát is hallhatjuk. Adrienne Cowan, a bostoni Seven Spires fiatal énekesnője hörögni is tud, ám e lemezen tiszta hangjával szerepel - az Awake című tétel, amely az albumot nyitja, lehengerlően jó lett. Fényes jövő áll a 25 éves lány előtt. Margarita Monet, az Edge of Paradise örmény származású fronthölgye szintén fantasztikus munkát végzett. Az Evil's Around the Cornerben Noora és Adrienne alakítanak hatalmasat, utóbbi énekesnő a Weakerben is elképesztően szerepel.
Magnus Karlsson ismét kitett magáért, ahogyan a lányok is. E lemez valóban gyógyítja a szívfájdalmakat, nekem legalábbis nagyon tetszenek a szerzemények. Nagyon vártam a dalcsokrot, és nem kellett csalódnom. Kifogástalan munka és minőségi dalok, szívmelengető (és gyógyító) szövegekkel.
10/10
--Sarok Bettina gondolatai...--
Érdeklődve fogtam neki a The Metal Opera tartalmának felfedezésébe, ugyanis két énekesnő kivételével a többiről pontosan tudom mi mindenre képesek hangszálaikkal,ettől függetlenül mégis sikerült meglepetést szerezniük.
Amikor elndult a lemeznyitó Awake először azt gondoltam,hogy 》hurrá,újra egy klisés szimfonikus felvezető《 másodpercekkel később viszont valami teljesen megváltozott,és már az az érzés kezdett motoszkálni bennem,hogy valami hatalmas, bombaszerű dolog van kibontakozóban. Nem kis kellett sokat várni arra,hogy a címszereplő Adrienne Cowan megszólaljon - nem kis meglepetést okozva.
Adri karrierjét már követem egy ideje,láttam és hallottam is néhány covert tőle,ezen a lemezen viszont lenyűgözött, huszon x évesen rettenetesen kiforrt, érett hangokat villantott és nem is volt kétség,hogy a hét énekesnő közül ő lett a kedvencem. A többi hölgy sem piskóta,ott van például Anette Olzon,akit sokan cikiztek,különösen akkor,amikor átvette Tarja helyét a Nightwish-ben. Nyilván már akkor is megtette a tőle telhetőt,azóta persze megtalálta a ,saját hangját',amit rendre tud is kamatoztatni. De megemlíthetném még Margarita Monetet is,akit ez idáig nem ismertem,mostantól viszont utána kell néznem,mert nagyon megvett az alakítása. Ott van továbbá még Ailyn is,aki hangilag hatalmas meglepi volt új zenekarában, most viszont visszatért a Sireniában is jól bevált bársonyos hangszínhez, és milyen jól tette,már kezdtem hiányolni, Gracias!
Maga a lemez egy különleges utazás, egy történet,aminek minden perce precízen ki lett dolgozva, a kirakós darabjai pedig tökéletesen lettek elhelyezve. Végtére is,ez a szívgyógyító projekt beváltotta a hozzá fűzött reményeket és bár jámborlelkű metálarcként azonnal hatással vannak rám a komolyabb szöveggel ellátott dalok,most mégis igyekeztem a hangra és dallamokra figyelni,mintsem arra,hogy tulajdonképpen mit is takarnak a sorok.
Nemtudom,hogy lesz-e folytatása ennek az egésznek,de reménykedem abban,hogy igen,hiszen a svéd mester most rendesen beletrafált abba,hogy kiket kell egy kalap alá venni és felpakolni őket egy komplett lemezre, a kis formációja pedig gyanúsan folytatásért kiált,mivel nem lehet,hogy a kezdet egyben a vég legyen,de mivel a lemezt a This Is Not The End című szám zárja fenn áll az esélye annak,hogy ez az utazás még messze nem ért véget... (Nekem ez egy 10-ből 9-es skálán mozog, a mérleg viszont még billenhet feljebb!)
