A Sirenia 2001-ben alakult a norvégiai Stavangerben, annak a Morten Velandnek köszönhetően, aki a Tristaniát is létrehozta. Miután kirúgták a bandából, megalapította a Sireniát, amelynek első albuma At Sixes and Sevens címmel jelent meg, és a francia Fabienne Gondamint hallhattuk rajta dalolni.
Az At Sixes And Sevens albumon Fabienne Gondamin szerepelt, mint session-zenész
Nem állandó tagként szerepelt a csapatban, hanem csak vendégzenészként. E lemez kellemes hangulatú, Fabienne hangügyileg teljesen rendben van, kimondottan szeretem a korongot.
Két évvel később, An Elixir for Existence címmel érkezett a második album, amellyel megismertem az együttest. Igen, ezt a lemezt hallottam tőlük először, és e korongon a norvég Henriette Bordvik énekelt. Nagyon szeretem ezt az albumot, a mai napig, valami hihetetlen atmoszférával rendelkezik.
Henriette Bordvik hallható az An Elixir for Existence című lemezen - az énekesnő a mai napig aktívan zenél
Henriette szoprán hangja nagyon illik a dalcsokorba, noha nem kapott annyi szerepet, mint egy szokványos együttesben, ahol főként a hölgyek énekére épül minden. Ámde ez nem is baj! Ez a kiadvány volt -szerintem- az IGAZI Sirenia, férfi ének és hörgés, valamint Henriette vokálja. Ő egy évvel később búcsút intett Mortenéknek, akikhez 2006-ban a dán származású Monika Pedersen csatlakozott. Henriette nem hagyott fel a zenével; az Abyssic nevű zenekarnak ő a basszusgitárosa és énekese is.
A Nine Destinies And A Downfall címre keresztelt korongot Monikával rögzítette a formáció, ezen szerepel az egyik legsikeresebb Sirenia-szerzemény, a The Other Side.
Monika egy évet töltött a Sireniában
Monika tehetséges énekes, az album pedig abban tér el az előzőtől, hogy itt már több szerepehez jutott a női énekhang. Sajnáltam, amikor Monika kereket oldott 2007-ben. A most 40 éves szőke hölgy azóta festőként és lakberendezőként dolgozik, valamint az évek során egy kisfia és egy kislánya született. De nem vonult vissza teljesen a zenétől, hiszen a dán Sinphonia együttesnek ő a frontasszonya.
Itt kell megemlítenem, hogy e bandában mindig az tetszett leginkább, hogy nem erőltették agyon az operás, áriázós női éneket, hiszen telített a piac. Legalábbis egy ideig nem erőltették, erre nemsokára kitérek...
2008 tavaszán csatlakozott a fiúkhoz a banda történetében a leghosszabb ideig éneklő leányzó, a spanyol Ailyn, polgári nevén Pilar Giménez García. A mediterrán szépséget húga -aki nagy Sirenia-rajongó- nevezte be a válogatásra, amelynek keretein belül a zenekar énekesnőt keresett, és 500 lány közül választották ki. Vele négy korongot is felvett a banda, a The 13th Floort, a The Enigma Of Life-ot, a Perils Of The Deep Blue-t és a The Seventh Life Path-et.
A Sirenia a spanyol Ailynnel - ő erősítette leghosszabb ideig a formációt
Ezek a lemezek is tele vannak szerethető dalokkal, ám nem mindegyik nyerte el a tetszésemet. Az első két lemez langyos víz, pedig Ailyn hangja többet is elbírt volna. Az utolsó két albumon kicsit bekeményítettek, 2016 nyarán azonban Ailynt kirúgták a zenekarból. Az énekesnő édesanyja váratlanul meghalt, Ailynnek pedig problémái akadtak az egészségével - 7 éves kora óta inzulinfüggő cukorbeteg, és e kórra nagy hatással vannak az érzelmek. Emiatt nagyon a bögyömben van Morten, hiába remek zenész. Kíváncsi vagyok, hogy az Ailynt váltó Emmanuelle Zoldan bírni fogja-e ennyi ideig, hiszen az Ailynnel töltött 8 év a csapat életében rekordhosszúságúnak számít...
Még ez évben a boltok polcaira került a Dim Days of Dolor, amelyet a mezzoszoprán hangú Emmanuelle Zoldannal, az új frontasszonnyal készítettek. A francia énekesnő 2003 óta háttérénekelt a zenekarban, ismerte a dalokat, szövegeket, így nem kellett sokat agyalniuk a srácoknak, ki vegye át Ailyn helyét. Emma, a mikrofon új gazdája képzett operaénekesnő, aki az egyetemi évei alatt egy pop-rock bandában is kipróbálta magát, tehát igen sokoldalú hanggal rendelkezik. És itt kell megemlítenem az operás cuccot. A Dim Days Of Doloron Emmára erőltették ezt az áriázgatást, tönkretéve ezzel a lemezt. Egy idő után nagyon unalmas. Olyan, mint egy gyomorrontás. Emma hangja teljesen korrekt, de a Sirenia pont attól volt Sirenia és egyedi, hogy nem nyomták az operázást. Gondolta Morten, hogy megtartsuk a rajongókat, Emma, áriázz! De nem, ettől a lemez nem lett jó. A két klipes dalon kívül (The 12th Hour és a korong címadó dala) nem is találtam számot, ami tetszene. Csalódott voltam.
A banda és jelenlegi frontasszonya, a francia operaénekesnő, Emmanuelle "Emma" Zoldan
Éppen ezért lepődtem meg és csalódtam igen kellemeset, amikor kijött a 2018-as Arcane Astral Aeons. Remekül összerakott dalok, hangszerügyileg, szövegileg is, és ami nagyon tetszett benne: nem erőltették Emmára ezt az áriázós vonalat, hanem természetesen énekel. Egy-két helyen ugyan áriázik, de inkább a normál hangját használja. Ezzel az énekstílussal talán menthető lett volna a Dim Days Of Dolor egy része... Talán Morten belátta, hogy azt a lemezt igencsak elcseszték ezzel a vonallal.