A világ túlsó felén legalább akkora szenvedéllyel művelik a metalt, mint Európában vagy Amerikában, India pedig egyre komolyabb figyelmet követel magának a nemzetközi színtéren. Az Apocryphal 2025-ben robbant be a köztudatba a Spiders című dallal, amelyet az Abraaz Khan közreműködésével készült Nightmare Revisited követett. A formáció elbűvölő hangú énekesnője, Dream Anatomy, polgári nevén Riddhi Vyas ezt követően szólóban is bemutatkozott: I Left a Long Time Ago címmel jelentette meg saját középlemezét. A kiadványról ITT olvashatsz bővebben, valamint korábban egy interjút is készítettünk a csapattal.

Ouroboros címmel nemrégiben jelent meg a mumbai formáció első, négy dalt felvonultató EP-je, amely hűen tükrözi azt az egyszerre nyers, súlyos és álomszerű dream metalcore-hangzást, amellyel a zenekar saját zenéjét meghatározza. Az elektronikus, lebegő dallamok és Riddhi csodás hangja szervesen simulnak bele a keményebb zenei alapokba, különleges, atmoszférikus karaktert kölcsönözve a kiadványnak, de Kiran Desai hörög is a dalokban, mégpedig igen meggyőzően, Riddhivel közösen ők írják a dalszövegeket is.

Az EP valamennyi szerzeménye önálló világot teremt, amit már a címek is érzékletesen jeleznek: a Blue, a Red, a Grey és a Black egy-egy eltérő érzelmi állapotot, hangulatot és belső küzdelmet jelenít meg.

A Blue egy dacos újjászületés-történet, amelyben a lírai én a megaláztatást, az árulást és a múlt sebeit saját erejének forrásává alakítja. Bár megpróbálták eltemetni a bűntudat és a fájdalom súlya alatt, nem hajlandó áldozat maradni: porrá zúzza az őt kísértő démonokat, lerázza magáról a láncokat, és a hamvakból felemelkedve készül visszavenni az irányítást. A dal egyszerre szól túlélésről, önmaga újjáépítéséről és megtorlásról, miközben azt üzeni, hogy az elszenvedett sebek nem feltétlenül gyengítenek meg, hanem akár olyan viharrá is formálhatnak, amely végül elsöpri az elnyomó világát.

A Red ezzel szemben egy széthulló elme belső háborúját tárja fel, amelyben a szerelem, a gyűlölet, a vágy és az erőszak már szinte elválaszthatatlanul összefonódik. A lírai én egy olyan kapcsolat vagy érzelmi kötődés foglya, amelyből egyszerre merít erőt és önpusztító indulatot: a másik fél mindazt felszínre hozza belőle, amit addig elfojtott, a feltörő düh pedig vörösre festi az emlékeit és a körülötte lévő világot. A dal azt mutatja meg, hogyan válhat a vágy erőszakká, a fájdalom dühvé, a szerelem pedig olyan megszállottsággá, amelyben az ember már saját korábbi énjének pusztulását is elfogadható árnak érzi.

A Red így egy sötét vallomás a belső káoszról, az elfojtott agresszióról és arról a pontról, ahol a túlélési ösztön és az önpusztítás már ugyanannak a lángnak a két oldala.

A trauma utáni túlélésről és annak keserű, korántsem felemelő valóságáról szól a Grey, amelyben az Archverse is közreműködik. Ismerős az érzés, amikor próbálsz számot vetni mindazzal, amin keresztülmentél, miközben az elszenvedett fájdalom testi és lelki nyomai továbbra is benned élnek?

A visszatérő "And I move on" egyszerre hangzik fáradt vallomásnak és makacs fogadalomnak: talán nem gyógyult meg, talán a düh az egyetlen érzés, amelyet igazán ismer, de tovább él. A dal így arról a csendes és kegyetlen kitartásról szól, amikor az ember nem azért halad tovább, mert már nem fáj, hanem azért, mert a fájdalom ellenére sem hajlandó végleg elbukni.

A kiadványt záró Black a vég kezdetét, valamint az újjászületéshez vezető belső utat jeleníti meg. A tagadástól az elfogadásig tartó folyamat középpontjában az elengedés áll: annak felismerése, hogy a továbblépéshez bizonyos dolgokat végleg magunk mögött kell hagynunk. A dal így az elmúlás és az újrakezdés határmezsgyéjén mozog, ahol a lezárás nem pusztán veszteséget, hanem egy új élet lehetőségét is magában hordozza.

Így a négy dal egyetlen, körkörös történetté kapcsolódik össze. A címválasztás sem véletlen, hiszen a záró Black az elmúlást és az elengedést jeleníti meg, míg a nyitó Blue a hamvakból való felemelkedést és az újjászületést, így a ciklus újra és újra kezdetét veszi, akárcsak a saját farkába harapó Ouroboros. 

Az Ouroboros kiforrott dalszerzői érzékről tanúskodik: a négy tétel önálló érzelmi világot épít fel, miközben zeneileg és tematikailag is egységes ívet alkot. Riddhi tiszta, lebegő és érzelmekkel teli éneke különleges atmoszférát teremt, Kiran erőteljes, nyers hörgései pedig kellő súlyt és feszültséget adnak a daloknak. Kettejük kontrasztja és összhangja a zenekar egyik legnagyobb ereje, amely az Ouroborost nemcsak emlékezetes bemutatkozássá, hanem kifejezetten ígéretes első EP-vé teszi.

Dallista:

01. Blue

02. Red

03. Grey

04. Black

10/10

Zenészek:

Riddhi "Dream Anatomy" Vyas - ének

Karan Sanchala - gitár

Mitish Amin - basszusgitár

Tanish Ganatra - dob

Kiran Desai - vokál

Tavaly januárban mutatkozott be az indiai Apocryphal, akik két dallal – Spiders és Nightmare Revisited – villantották meg sajátos zenei világukat. A zenekar az általuk dream metalcore-nak nevezett hangzást képviseli: súlyos riffek, álomszerű atmoszféra és érzelmes dallamok találkozását. A dalok középpontjában elsősorban Riddhi Vyas, művésznevén Dream Anatomy különleges hangja áll. Az énekesnő tavaly egy saját középlemezzel is jelentkezett – erről ITT olvashatsz bővebben.

A napokban megérkezett a Mumbaiból származó csapat harmadik szerzeménye is, amely a Blue címet viseli. A dal egyben előfutára a zenekar hamarosan érkező "Ouroboros" című EP-jének is, amelyet már most ITT tudtok előrendelni. A készülő kiadvány első tétele éppen a Blue, amely ízelítőt ad abból a hangulatból és zenei világból, amelyet az Apocryphal az új anyagon kibont.

Év elején írtunk először a Mumbai-ból származó Apocryphal zenekarról, akik eddig két dallal — Spiders és Nightmare Revisited - jelezték, merre tartanak. Ezek a számok már akkor világossá tették, hogy a csapat a metal és az indiai zenei hagyományok lélegzetelállító fúziójában találta meg saját hangját. Ők ezt dream metalcore-nak nevezik - és nem túlzás azt állítani, hogy egy eddig nem létező műfaj születésének lehetünk tanúi. 

A zenekar énekesnője, az éteri hangú Dream Anatomy, polgári nevén Riddhi Vyas, most egy önálló középlemezzel is megmutatja sokoldalúságát. A négy tételt tartalmazó kiadvány "I Left A Long Time Ago" címmel vált elérhetővé a digitális platformokon, hangzásában könnyedebb, intimebb világot képvisel, mint az Apocryphal munkássága - az álomszerű atmoszféra azonban itt is végig jelen van, finoman vezetve hallgatóját egy belső, meditatív utazásra.

Dallista:

1. REM (Alive Version)

2. Endless Loop

3. Paint it Red

4. Depart

Év elején már írtunk az indiai Apocryphal zenekarról, akik saját meghatározásuk szerint dream metalcore-t játszanak. Akkor egy interjúban meséltek a kezdetekről, a jövőbeli terveikről, és a kivételes hangú énekesnő, Dream Anatomy, polgári nevén Riddhi Vyas is betekintést adott személyes világába. Debütáló daluk, a Spiders erőteljesen mutatta meg a banda zenei vízióját, a hozzá készült klip pedig vizuálisan is odatette magát. Most megérkezett a mumbai csapat második kislemeze, a Nightmare Revisited, amelyben vendégként az indiai zenész, Arbaaz Khan is szerepel, íme:

We recently wrote on our blog about Apocryphal, the Mumbai-based Indian band, in connection with their latest song, Spiders. The genre they define as dream metalcore perfectly showcases the harmonious fusion of mystical India and metal. We conducted a short interview with the band, where they talk about their beginnings, songwriting process, and the Indian metal scene.

How did the band come together? What inspired you to create music in the metal genre?

Apocryphal was started by Karan Sanchala (Producer & Guitarist) as a solo metal project,
with Kiran (Vocalist) and Riddhi/Dream Anatomy (Vocalist) featuring as independent artists
for a few tracks. The trio was then joined by Abhishek (Drummer) and Mitish (Bassist). All
band members share common love for metal music, but we also appreciate the diversity
within metal and other genres. Our music is powerful, dark, melancholic, and intense at the
same time.

Are there any bands or artists you consider particularly impactful on your work?

All of us have diverse influences: For Karan,Kiran 
and Abhishek it is bands like Lamb of God, Bleed from Within, Spiritbox,
and Architects that have had a profound influence. For Mitish, it is Red Hot Chilli
Peppers, Linkin Park, System of a Down, Project Mishram, and the like. For Dream Anatomy it is Spiritbox, Evanescence, Björk, and Portishead.

What musical and cultural influences have shaped your style?

Everything under the sun is our influence. But a lot of our music is rooted in spirituality and
uplifting oneself.

How does the audience in India respond to the genre and your performances?

Metal is an adopted genre for the Indian audience. We have a very small metal community,
but the energy and passion of Indian metalheads is inspiring. We feel fortunate to play for
an audience that is genuinely appreciative of the music, but sometimes we also wish we had
a bigger scene and more opportunities here. While the Indian metal scene is growing, it
faces challenges like access to venues and resources as well as the dearth of a new
generation of metalheads.

What is your songwriting process like? Do you create together as a band, or do you build
on individual ideas?

We typically build on individual ideas. Karan is where it all starts and then each of us steps
in. All of us bring in our unique taste and influences. And the one thing that’s common is–
we are not afraid to take risks.

How do you view the position of the Indian metal scene in the global metal community?

We look at it as a rising force with so much potential and diversity – we could surely use
more support from within and outside the country to ensure that this potential is unleashed
for the world to see. Some Indian bands like Bloodywood and Gutslit are already making a
major mark on the global stage and making India proud – we see a lot many bands following
suit.

Dream Anatomy, tell us a bit about yourself!  How long have you been singing?

Growing up, music was always the first escape I resorted to unconsciously. It always
has been my safe haven. Not a lot of people know that I created Dream Anatomy to
help listeners escape to a different world—in the “flow” state—that is what I want
my listeners to feel.

It’s been ~20 years since I started singing but I did not start composing until 2015
and only had the confidence to release my compositions by 2020. In fact, I am
bringing the very first song I wrote, to life this year. My aim with my music—whether
it is with Apocryphal or Dream Anatomy, is to help people transcend reality, break
boundaries, and give them a taste of what true freedom is like - you are only as free
as your mind is.

What has been your experience as women in a genre often dominated by men?

I’m glad you asked! I have met so many supportive men and women with whom I
have had the privilege to discuss music and art. On the other hand, I have felt highly
judged by some men and also women in the genre. There are some who haven’t
missed a chance to remind me I don’t belong, especially on my bad days. But, I
always operate from a place of faith, not fear and self-doubt. Music is a very sacred
and personal space for me and I am still learning to build thicker walls. I prefer to
express myself with my words, melodies, and voice. Physically, it can be challenging
for women in metal, given that we have different biological rhythms.

How did metal become a part of your life?

Metal became a part of my life sometime in the early 2000s. It was a transition from
pop – I still love pop as much – but it felt like I belonged there when I heard rock and
metal for the first time. Being angry didn’t feel wrong anymore.

As an Indian woman, how important is religion in your life?

Religion, not so important. Spirituality, very much. If anything comes close to religion
for me, it is music. Although I am not religious, I am always reading into philosophies
underlying different religions. There is so much wealth in them!

Az egzotikus Mumbai szívéből érkezett egy különleges zenei jelenség: az Apocryphal nem mindennapi banda, amely merészen ötvözi az indiai misztikumot a metalcore nyers energiájával. Egyedi stílusukat "dream metalcore"-ként definiálják, amely tökéletesen visszatükrözi az ősi India meditatív világának és a modern metal elementáris erejének kivételes fúzióját.

A formációt Karan Sanchala gitáros álmodta meg 2010-ben, majd hamarosan olyan kiváló művészek csatlakoztak hozzá, mint Abhishek Pandey a dobos, Mitish Amin basszusgitáros, Kiran Desai énekes-dalszövegíró és a lenyűgöző hangú énekesnő, Dream Anatomy.

Legújabb szerzeményük, a Spiders című alkotás január 3-án látott napvilágot egy lenyűgöző videoklip kíséretében, amely méltó reprezentációja az együttes művészi ambícióinak. Bár az Apocryphal még csak most kezdi kibontani szárnyait a nemzetközi színtéren, zenei utazásuk ígéretes fejezeteket tartogat a jövőre nézve.