Miközben továbbra sem csillapodik a háború Oroszország és Ukrajna között, a Jinjer tegnap indult turnéra az Egyesült Államokban a P.O.D., a Vended, a Space of Variations és a Malevolence társaságában. A csapat korábban elmondta: hálával tartoznak az ukrán kulturális minisztériumnak, akik lehetővé tették számukra, hogy háborúellenes nagykövetekként hazájukat képviselhetik a világban, valamint minden koncertet arra használnak, hogy adományokat gyűjtsenek ártatlanul szenvedő honfitársaiknak.

A San Diego-i show előtt egy internetes magazin kapta mikrofonvégre Vladislav Ulasevich-et, a banda dobosát, aki nemcsak a háborúról mesélt, hanem arról is, hogy szülőhazájukban igen nehéz metal zenészként érvényesülni.

Ez még mindig egy igazi háború. Két nappal ezelőtt Oroszország támadást indított az ukrán nagyvárosok ellen. Kijev központját nagyon keményen bombázták. Tizenhárom ember meghalt. Ez szörnyű. Egyszerűen nincsenek szavaim arra, hogy elmagyarázzam, milyen nehéz most az emberek élete Ukrajnában. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy háborúellenes nagykövetek lehetünk, és mi mindent megteszünk! Ukrán zenekar vagyunk, és büszkék vagyunk a származásunkra!

- kezdte sorait a zenész, majd elárulta, hogyan lett a csapat tagja - a formáció 2008-as megalakulása óta több tagcserét is megélt, az eredeti felállásból már csak Tatiana Shmayluk és Roman Ibramkhaliov gitáros maradt, Eugene Abdukhanov basszeros 2011-ben, Vlad pedig 2016-ban csatlakozott a zenekarhoz.

Egy hangszerboltban dolgoztam, Eugene egyszerűen odajött hozzám, és azt mondta, hogy "Hé, ember, szükségünk van egy dobosra." Én pedig csak annyit mondtam, hogy "Oké, én leszek a Jinjer dobosa." Könnyű volt. Egy hónapon belül pedig elkezdtünk koncertezni.

- mesélte a zenész, akiről az is kiderült: korábban zongorázni tanult, kipróbálta a gitárt, de végül a dob lett az igazi szerelme.

Azt azonban nem gondolta volna, hogy a Jinjer eljut a világhírnévig.

Álmodni sem mertem volna arról, hogy egyszer a világot járjuk majd, mert Ukrajnában nagyon nehéz ismert zenekarrá válni. Az ügyintézés is körülményes, a vízumok, a papírmunka rengeteg utánajárást igényel. Nem utazgathatunk olyan könnyen a világban, mint más európai emberek vagy éppen az amerikaiak. Az ukrán zenekaroknak sokkal keményebben kell dolgozniuk, sokkal többet kell felmutatniuk. De mi olyanok vagyunk, mint egy család, nagyon közel állunk egymáshoz. Együtt utazunk, tulajdonképpen együtt élünk, és több időt töltünk egymással, mint a szeretteinkkel, ez pedig összeköti a bandát.

Amikor a háború kitört, Vlad írt néhány új dalt.

Nagyon ijesztő volt. Otthon ültünk és sem Roman, sem Eugene nem tudott semmit alkotni. Az egyetlen dolog, amit tehettem, az volt, hogy a gitárommal a kezemben próbálok írni pár dalt, miközben nem gondolok a háborúra. Ez nagyon sokat segített nekem! Úgy érzem, elég jó zenét írtam. Remélem, amikor kiadjuk őket, mindenkinek tetszeni fognak. Nehéz és depresszív lesz.

- zárta sorait.