A Jinjer újra headliner turnét tart Európában, melynek keretein belül február 26-án a budapesti Barba Negrában is koncerteznek. A nagy menet előtt Vladislav Ulasevich dobos beszélt egy internetes metalmagazinnak arról, milyen érzés újra főzenekarként színpadra állni, milyen kreatív kockázatokat rejtett az új album, a "Duél" (kritika ITT), és miért lehet a következő Jinjer-anyag minden eddiginél súlyosabb.

Nagyon izgatott vagyok. Szinte már nem is emlékszem, mikor volt utoljára saját európai turnénk. Amerikában rendszeresen headlinerként játszunk, ez ott már rutin. Európában valahogy mindig előzenekarként léptünk fel. Itt volt az ideje, hogy megmutassuk azt, hogy készen állunk a saját show-ra. És most megcsináljuk.

- kezdte sorait a zenész, majd kitért arra is, hogy miért csak egy évvel a lemez megjelenése után kerül sor a turnéra:

A megjelenés óta folyamatosan úton voltunk – fesztiválok, koncertek, minden. Ez volt az egyetlen időszak, amikor be tudtuk illeszteni az európai headliner turnét. Nem közvetlenül a megjelenés után, mint más zenekaroknál, de talán így még jobb. A rajongóknak volt idejük megtanulni a szövegeket, lehet, hogy mindenki velünk fog énekelni. Ez akár még előny is lehet.

Elárulta azt is, hogy már az új korong is készülőben van, és teljesen más hangzást kap, mint a "Duél":

Nagyon szeretem, hogy minden albumunk másképp hangzik, mint az előző. Sok zenész beleesik abba a hibába, hogy elkezdi másolni saját magát. Megértem, mert velem is előfordul. Nagyon nehéz mindig valami újat alkotni. Sokszor komponálok egy riffet, aztán felismerem, hogy ez túl hasonló valami régi dologhoz – és akkor megy is a kukába. De az új album més a "Duél"-nál is súlyosabb lesz. Szerintem ez lesz a legnehezebb anyag, amit valaha írtunk. A gitárokat egy egész hanggal lejjebb hangoltuk, ami sokkal erőteljesebb, masszívabb hangzást ad. Ha egyszer majd elfogynak az ötleteim, akkor talán Eugene, Roman vagy Tati hozza meg az inspirációt. De benne van a pakliban, hogy mindannyian kifogyunk az ihletből. Egyelőre viszont azt érzem, a Jinjer még mindig képes új zenét írni. Már vannak új demóink is – és teljesen más hangulatúak, mint a Duél. Még működik a dolog.

- utalt ezzel arra, hogy a csapaton belül teljes az összhang, ő mint dobos, Eugene Abdukhanov basszeros és Roman Ibramkhalilov gitáros megírják a zenei alapokat, Tatiana Shmayluk énekesnő pedig megírja a szövegeket. 

Eképpen zárta mondandóját:

Nem szeretem, ha egyszerre kell mindent megírni. Már akkor dolgozom a következő dalokon, amikor az előző album még meg sem jelent. Például a Someone’s Daughter a Duél legrégebbi dala – a demója rögtön a "Wallflowers" album megjelenése után készült. Mindig írunk. Ha épp nem turnézunk, akkor komponálunk. Így könnyebb elkerülni az önismétlést, mert különböző hangulatokban születnek a dalok. Írok két számot most, aztán turné után más lesz a lelkiállapot, és más dalok születnek. Szeretem így szétosztani a munkát.

Miközben továbbra sem csillapodik a háború Oroszország és Ukrajna között, a Jinjer tegnap indult turnéra az Egyesült Államokban a P.O.D., a Vended, a Space of Variations és a Malevolence társaságában. A csapat korábban elmondta: hálával tartoznak az ukrán kulturális minisztériumnak, akik lehetővé tették számukra, hogy háborúellenes nagykövetekként hazájukat képviselhetik a világban, valamint minden koncertet arra használnak, hogy adományokat gyűjtsenek ártatlanul szenvedő honfitársaiknak.

A San Diego-i show előtt egy internetes magazin kapta mikrofonvégre Vladislav Ulasevich-et, a banda dobosát, aki nemcsak a háborúról mesélt, hanem arról is, hogy szülőhazájukban igen nehéz metal zenészként érvényesülni.

Ez még mindig egy igazi háború. Két nappal ezelőtt Oroszország támadást indított az ukrán nagyvárosok ellen. Kijev központját nagyon keményen bombázták. Tizenhárom ember meghalt. Ez szörnyű. Egyszerűen nincsenek szavaim arra, hogy elmagyarázzam, milyen nehéz most az emberek élete Ukrajnában. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy háborúellenes nagykövetek lehetünk, és mi mindent megteszünk! Ukrán zenekar vagyunk, és büszkék vagyunk a származásunkra!

- kezdte sorait a zenész, majd elárulta, hogyan lett a csapat tagja - a formáció 2008-as megalakulása óta több tagcserét is megélt, az eredeti felállásból már csak Tatiana Shmayluk és Roman Ibramkhaliov gitáros maradt, Eugene Abdukhanov basszeros 2011-ben, Vlad pedig 2016-ban csatlakozott a zenekarhoz.

Egy hangszerboltban dolgoztam, Eugene egyszerűen odajött hozzám, és azt mondta, hogy "Hé, ember, szükségünk van egy dobosra." Én pedig csak annyit mondtam, hogy "Oké, én leszek a Jinjer dobosa." Könnyű volt. Egy hónapon belül pedig elkezdtünk koncertezni.

- mesélte a zenész, akiről az is kiderült: korábban zongorázni tanult, kipróbálta a gitárt, de végül a dob lett az igazi szerelme.

Azt azonban nem gondolta volna, hogy a Jinjer eljut a világhírnévig.

Álmodni sem mertem volna arról, hogy egyszer a világot járjuk majd, mert Ukrajnában nagyon nehéz ismert zenekarrá válni. Az ügyintézés is körülményes, a vízumok, a papírmunka rengeteg utánajárást igényel. Nem utazgathatunk olyan könnyen a világban, mint más európai emberek vagy éppen az amerikaiak. Az ukrán zenekaroknak sokkal keményebben kell dolgozniuk, sokkal többet kell felmutatniuk. De mi olyanok vagyunk, mint egy család, nagyon közel állunk egymáshoz. Együtt utazunk, tulajdonképpen együtt élünk, és több időt töltünk egymással, mint a szeretteinkkel, ez pedig összeköti a bandát.

Amikor a háború kitört, Vlad írt néhány új dalt.

Nagyon ijesztő volt. Otthon ültünk és sem Roman, sem Eugene nem tudott semmit alkotni. Az egyetlen dolog, amit tehettem, az volt, hogy a gitárommal a kezemben próbálok írni pár dalt, miközben nem gondolok a háborúra. Ez nagyon sokat segített nekem! Úgy érzem, elég jó zenét írtam. Remélem, amikor kiadjuk őket, mindenkinek tetszeni fognak. Nehéz és depresszív lesz.

- zárta sorait.