Szeptember 4-én jelent meg a houstoni prog metálos csapat, az Oceans Of Slumber új albuma, amelyet saját magukról neveztek el. A korongról klipes formában kijött az A Return To The Earth Below, a The Adorned Fathomless Creation, a Pray For Fire, a To The Sea (A Toning Of The Bells) és a The Colors Of Grace című szerzemények.
Utóbbi dalt most akusztikus változatban is megmutatta a Cammie Gilbert vezette csapat, íme:
2018-ban jelent meg a texasi prog metalos Oceans of Slumber legutóbbi albuma, a The Banished Heart, amelyről itt olvashattatok kritikát.
A Cammie Gilbert vezette társulat teljesen egyedi zenét játszik. Ugyan prog metal csapatként emlegetik őket, ám zenéjükben helyet kap a gótikus és a doom hangzás is. A fent említett albumba mindegyik műfajból csepegtettek.
2020. szeptember 4-én végre elérhetővé vált a banda saját magáról elnevezett új kiadványa, addigra már ismerhettük az A Return To The Earth Below, a The Adorned Fathomless Creation, a Pray For Fire és a The Soundtrack To My Last Day című szerzeményeket.
Mindegyik klipes dal igen súlyos témákat feszeget, az A Return To The Earth Below-ról például így mesélt Cammie:
"Önmagunkban, akárcsak a társadalomban, vannak olyan ciklusok, amelyeket meg kell szakítani. Azokat, amelyek visszathúznak minket, amelyek szétcincálnak minket, amelyek gyötrelmet okoznak. Néha minden előjel nélkül jelennek meg a repedések a felszínen, majd érzelmi zűrzavart okoznak, akár reménytelenséget is. Egy pont után nem szabad tovább menekülni. Sem a fájdalom, sem az igazság, sem önmagunk elől. Szükség van az önvizsgálatra, az hozhatja el a békét, kívül és belül egyraránt. Az A Return To The Earth Below erről a belső utazásról szól. A szív és az agy harcáról, ahogy a megoldás keresése folyik. Nem is találhattunk volna jobb időpontot a dal kiadására, hiszen jelenleg mindannyian a változás kereszteződésében állunk..."
A felvételek éppen a karantén ideje alatt zajlottak, amelyet a koronavírus tombolása miatt vezettek be. Egyértelműen fellelhetők ezek az érzések is a lemezen, de ugyanígy megtalálhatóak a lemezen utalások George Floyd-ra. Az afroamerikai férfi májusban halt szörnyű halált fehér rendőrök által. Bár tény, hogy a férfi bűnlajstroma igen hosszú, halála napján nem követett el semmit, amely indokolta volna az egyenruhások kegyetlen fellépését vele szemben.
Cammie, ez a gyönyörű, hihetetlenül tehetséges lány egy hosszabb interjút is adott a témában - kitért arra, hogy a feketék sok helyütt még mindig elnyomás alatt vannak Amerikában. Részlet az interjúból:
"Fekete nő vagyok Amerikában, rabszolgák ükunokája. Csak a fényképekről vannak róluk emlékeim; kislányként megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett az életük. De ahogy telt az idő, felfedeztem a valóságot a gyermeki képzelet mögött. Most, amikor régi fényképeket látok a polgárháborús dokumentumfilmeiben, látom az arcukat. Amikor megnézek a Jim Crow-korszakból egy szemcsés fekete-fehér felvételt, látom az arcukat. Amikor nézem a Luther King Jr. ihlette filmeket, látom az arcukat. És amikor bejelentkezek a szociális médiába és látom, hogy a tüntetőket könnygázzal fújják le, látom az arcukat, csak most már az enyém is közöttük van."
Ahogyan elmondta: a kegyetlenség, amelyben George Floyd életét vesztette, nem hagyható figyelmen kívül. Kellemetlen, de valahol mégis szerencsés, hogy a halálát videóra vették. Ez lehetőséget adott a világnak, hogy láthassa azt, amire az amerikai feketék évtizedek óta próbálják felhívni a figyelmet. Hogy a dolgok még mindig nincsenek összerakva, és összetörtek. Nagyon, nagyon összetörtek.
"Láttam, hogy több fekete ember sír a nemzeti csatornákon, mint valaha. Sérültnek érzem magam, mert a történelem is sérült, és úgy érzem, hogy ez az ország teljesen összetört. "
A különleges hangú énekesnő szerint a gyűlölet, az elnyomás mindennapos Amerikában. Márpedig egy nemzetnek együttérzést kellene mutatniuk az elnyomottak irányába.
A Pray For Fire, a The Colors Of Grace egyértelműen utal Mr. Floyd halálára, amely Amerika-szerte zavargásokat váltott ki - és nemcsak a feketék között. Az I Mourn These Yellow Leaves egyértelműen egy vérbeli doom metál szerzemény, amely igencsak bedurvul, benne férfi hörgéssel, amely Dobber Beverly nevéhez köthető.
Az album sokkal, sokkal sötétebb, mint az eddigiek, és a 2020-as év eddigi történéseit nézve teljesen érthető is. Mind zeneileg, mind a szövegeket tekintve egy sokkal komorabb anyagot kaptunk a zenekartól, mint az előzőekben, a lélek legsötétebb mélységeibe vezet el bennünket a néha keményebb, néha lágyabb muzsika, a gondolatébresztő dalszövegek és Cammie csodás hangja. Kevés olyan metálénekesnő van, aki ennyire igaz, ennyire őszinte lenne a zenéjében, a művészetében. Mindezt úgy, hogy fekete nőként igenis, odaállt a mikrofon mögé, hogy hangjával betöltse az egész Univerzumot. Nem rejteget semmit. Mindent megmutat. Bátorságával és dalszövegeivel képviseli az összes feketét, az elnyomottakat, a kívülállókat, az önhibájukon kívül a társadalom perifériájára kerülteket.
A sötét dallamok és szövegek pedig minden reménytelenség-érzés ellenére a magasságokba viszik az embert. Tudjátok, ha a mélypontot elérjük, onnan csak felfelé vezet az út... de még mennyire!
Ismét remek munkát végzett a houstoni csapat.
10/10
Szeptember 4-ével landol a boltok polcain a houstoni Oceans Of Slumber új albuma, amelyet a csapat magáról nevezett el. Eddig hallhattuk-láthattuk az A Return To The Earth Below és a The Adorned Fathomless Creation című dalokat.
A Cammie Gilbert által vezetett együttes most újabb szerzeménnyel kedveskedik a rajongóknak, a The Colors Of Grace képében, íme:
Szeptember 4-én érkezik a houstoni prog metalos Oceans Of Slumber negyedik nagylemeze, amelyről tudni lehet, hogy a 2018-as The Banished Heart című album folytatása lesz.
Cammie Gilbert, a zenekar szépséges énekesnője eképpen nyilatkozott az első klipes dalról, az A Return To The Earth Below-ról, amelyet júniusban mutattak meg a rajongóknak:
"Önmagunkban, akárcsak a társadalomban, vannak olyan ciklusok, amelyeket meg kell szakítani. Azokat, amelyek visszathúznak minket, amelyek szétcincálnak minket, amelyek gyötrelmet okoznak. Néha minden előjel nélkül jelennek meg a repedések a felszínen, majd érzelmi zűrzavart okoznak, akár reménytelenséget is. Egy pont után nem szabad tovább menekülni. Sem a fájdalom, sem az igazság, sem önmagunk elől. Szükség van az önvizsgálatra, az hozhatja el a békét, kívül és belül egyraránt. Az A Return To The Earth Below erről a belső utazásról szól. A szív és az agy harcáról, ahogy a megoldás keresése folyik. Nem is találhattunk volna jobb időpontot a dal kiadására, hiszen jelenleg mindannyian a változás kereszteződésében állunk..."
A csapat nem tétlenkedik, itt a második dal is a lemezről, a The Adorned Fathomless Creation:
A houstoni Oceans Of Slumber szeptember 4-én jelenteti meg a csapat nevét viselő új nagylemezét, amelyről már láthattuk-hallhattuk az A Return To The Earth Below című szerzeményt.
A banda frontlányára, Cammie Gilbertre nemcsak bársonyos hangja, hanem egzotikus külseje miatt is felfigyelnek az emberek. Az énekesnő most nem a zenéről, hanem a társadalomról, Amerikáról és a jövőről mesélt a Kerrang! magazinnak.
"Fekete nő vagyok Amerikában, rabszolgák ükunokája. Csak a fényképekről vannak róluk emlékeim; kislányként megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett az életük. De ahogy telt az idő, felfedeztem a valóságot a gyermeki képzelet mögött. Most, amikor régi fényképeket látok a polgárháborús dokumentumfilmeiben, látom az arcukat. Amikor megnézek a Jim Crow-korszakból egy szemcsés fekete-fehér felvételt, látom az arcukat. Amikor nézem a Luther King Jr. ihlette filmeket, látom az arcukat. És amikor bejelentkezek a szociális médiába és látom, hogy a tüntetőket könnygázzal fújják le, látom az arcukat, csak most már az enyém is közöttük van."
"Nem tudom megközelíteni ezt a témát anélkül, hogy az érzelmeim sokasága felülkerekedjen az elszántságomon. Már nem tudom visszatartani, hogy a dühös könnyek összegyűljenek a szememben és záporozzanak onnan, amikor a fekete szenátorok, a polgármesterek, a hírességek és az online bátor emberek megosztják csalódásaikat ezen nemzet hiányosságai miatt. Láttam, hogy több fekete ember sír a nemzeti csatornákon, mint valaha. Sérültnek érzem magam, mert a történelem is sérült, és úgy érzem, hogy ez az ország teljesen összetört. George Floyd egy fordulópont volt."
- utalt Cammie a fehér rendőrök által borzalmas halált halt afroamerikai George Floydra.
"Elég erős az új generáció katalizátora, amely végül beszéljenek. A kegyetlenség, amelyben életét vesztette, nem hagyható figyelmen kívül. Kellemetlen, de valahol mégis szerencsés, hogy a halálát videóra vették. Ez lehetőséget adott a világnak, hogy láthassa azt, amire az amerikai feketék évtizedek óta próbálják felhívni a figyelmet. Hogy a dolgok még mindig nincsenek összerakva, és összetörtek. Nagyon, nagyon összetörtek."
Cammie hozzátette: rengeteg olyan dolog van Amerikában, ami nemigen kedvez annak, aki nem fehér bőrszínű, emiatt pedig mélységes ürességet érez magában. És hogy Amerika nem teszi rendbe a dolgokat, hanem inkább egy negatív irányba viszi. A gyűlölet, az elnyomás mindennapos. Márpedig egy nemzetnek együttérzést kellene mutatniuk az elnyomottak irányába.
Így zárta gondolatait:
"Az elkövetkező napokban azzal a kihívással nézünk szembe, hogy ezeknek az érzelmeknek célt adjunk. Amikor a tüntetések leállnak, hová megyünk, és hogyan tudjuk integrálni azt, amit megtanultunk a mindennapi életünkbe? Hogyan tehetnénk produktív lépéseket, amelyek fenntartják a tüntetések által kiváltott lendületet? Ez az ideje, hogy mindenki mérlegeljen. Meg kell kérdeznünk magunktól, javított-e a hitem az életemen? Javítottak-e a meggyőződéseim a körülöttem élők életén? Válaszoljunk őszintén ezekre a kérdésekre. A jövőnk ettől függ."
A houstoni Oceans Of Slumber legutóbbi albuma 2018 tavaszán jelent meg, amelyről itt olvashattok kritikát. Az egzotikus külsővel és igen erőteljes hanggal megáldott Cammie Gilbert énekesnő vezette banda nemrégiben felfedte: szeptember 4-ével napvilágot lát új kiadványuk, amely a csapat nevét fogja viselni. Ennek előfutáraként megérkezett az első klipes nóta, az A Return To The Earth Below.
A szerzeményről Cammie eképpen nyilatkozott:
"Önmagunkban, akárcsak a társadalomban, vannak olyan ciklusok, amelyeket meg kell szakítani. Azokat, amelyek visszathúznak minket, amelyek szétcincálnak minket, amelyek gyötrelmet okoznak. Néha minden előjel nélkül jelennek meg a repedések a felszínen, majd érzelmi zűrzavart okoznak, akár reménytelenséget is. Egy pont után nem szabad tovább menekülni. Sem a fájdalom, sem az igazság, sem önmagunk elől. Szükség van az önvizsgálatra, az hozhatja el a békét, kívül és belül egyraránt. Az A Return To The Earth Below erről a belső utazásról szól. A szív és az agy harcáról, ahogy a megoldás keresése folyik. Nem is találhattunk volna jobb időpontot a dal kiadására, hiszen jelenleg mindannyian a változás kereszteződésében állunk..."
A texasi Oceans Of Slumber The Banished Heart című nagylemeze 2018 tavaszán került boltokba, a zenekar pedig szép sikereket könyvelhetett el a kiadvánnyal.
A napokban új dallal jelentkezett a Cammie Gilbert vezette együttes, amely a Strange Fruit címet viseli.
A verset eredetileg egy Abel Meeropol nevű, zsidó származású amerikai költő vetette papírra 1937-ben, témája pedig az amerikai feketék és zsidók ellen irányuló erőszakos cselekedetek és a rasszizmus.
Cammie-ék e verset zenésítették meg, íme az eredmény!
2019. augusztus 16-a és 20-a között, Mátrafüred-Sástó közelében kerül megrendezésre a Fekete Zaj Fesztivál, ahol olyan nevek teszik tiszteletüket, mint a Sear Bliss, a Dope Calypso, a Watch My Dying.
Ám énekesnős metálból sem lesz hiány, eljön ugyanis a bulira a houstoni Oceans Of Slumber, a csodálatos hangú, egzotikus külsejű Cammie Gilbert énekesnővel az élen.
A csapat legutóbbi lemeze, a The Banished Heart tavaly került a boltok polcaira, és hatalmas siker a rajongók körében. A korong tele van súlyos, mély érzelmektől fűtött nótákkal, igazi mestermunka lett - mi itt írtuk az albumról.
A jegyeket megvásárolhatjátok az interneten és a jegyirodákban!
Március második napján a Century Media felügyelete alatt dobta a boltok polcaira a houstoni csapat új albumát, a The Banished Heart-ot, amelyről korábban így nyilatkozott a formáció:
"Kizárólag "valódi" hatású zenét igyekszünk alkotni; ezúttal viszont újabb mélységeket fedeztünk fel, és még alább merültünk önmagunk lelkében, hogy felleljük, ami eddig ismeretlen volt még nekünk is, és a felszínre hozzuk mindezt. Néha az életben szükség van olyan helyekre, ahol elbújhatsz, ahol magadra öltheted a tagadás álarcát. De nem ebben az esetben... Mi ugyanis most úgy döntöttünk, hogy egy számunkra kényelmetlen és riasztó helyen maradunk, és ott fedezzük fel a sötétséget, az ürességet és a remény útjait; irányt mutatván nem csak önmagunknak, hanem mindenkinek, aki valaha is megfordult már ilyen zord lelki sötétségben."
A csapatról tudni kell, hogy műfajilag elég nehezen behatárolható. Egyaránt szerepeltetik muzsikájukban a doomos, gótikus, progosabb, sőt death metalosabb elemeket is, Cammie Gilbert, az egzotikus külsejű énekesnő csodás mezzoszoprán hangja pedig minden megoldáshoz tökéletesen illeszkedik.
A lemez címadó dalában ott a világ összes fájdalma, ugyanakkor nem az unalomig csépelt módon tálalja ezt a csapat, sírós gitárokkal és hasonlókkal. A lélek mélyéről érkező fájdalom szavakkal alig kifejezhető, Cammie-ék viszont ezt is megoldották úgy, hogy a hallgató teljes mértékben át tudja érezni azt. A másik hasonló szerzemény a The Decay Of Disregard, amely szomorkás zongorajátékkal indul, majd a The Gathering korai éveire emlékeztető gitárokkal folytatódik. Kemény dobok, lágy ének, mérhetetlen mennyiségű érzelem.
Szintén videoklipes dal a No Color, No Light is, amelyet a svéd Evergrey frontemberével,Tom S. Englunddal vettek fel. Az együttműködés is kiválóan jelzi Cammie-ék egyre növekvő európai elismertségét, ráadásul a holland Epica április 14-én, Tilburgban megrendezésre kerülő ezredik koncertjén ők lesznek az egyik vendégzenekar.
Természetesen a hörgésért felelős Dobber Beverly is kitesz magáért, elég csak meghallgatni a Fleeting Vigilance és az At Dawn című számokat.
A záró dal, a Wayfaring Stranger a lágyabb vonalat képviseli, de a sötét érzelmek még így is átjönnek belőle. Két instrumentális, rövidebb tétel is hallható a lemezen, a The Watcher és a Her In The Distance, amelyek remekül beleillenek az album sötét atmoszférájába.
Az Oceans of Slumber mindenképpen kiemelkedik a female fronted bandák közül. Nemcsak Cammie egzotikuma és csodás hangja miatt, hanem azért is, mert merészen kísérletezgetnek a különböző elemekkel úgy, hogy nem keszekuszaság a vége, hanem egy meglepő, ugyanakkor szerethető egyveleg. Igényes album, igényes zenével, és bár elsőre nehezen emészthető, mindenképpen mestermű. Méltó folytatása a 2016-os Winternek, ám azt túlszárnyalja a The Banished Heart.
10/10
Cammie Gilbert és zenésztársai tegnap szabadították a világra új albumukat, amely a The Banished Heart címet kapta. Beharangozóként három klipes dalt is megmutatott a texasi zenekar, a lemez címadó dalát, a The Decay Of Disregard-ot és a No Color, No Light-ot.
A csapat műfajilag nehezen behatárolható, hiszen zenéjükben egyaránt szerepelnek a gótos, atmoszferikus, doomos elemek éppúgy, mint a keményebb, progresszívebb megoldások - mindez lenyűgöző egyveleget alkot, Cammie hangja pedig ismét csodálatosan cseng.
Tracklist:
01. The Decay of Disregard
02. Fleeting Vigilance
03. At Dawn
04. The Banished Heart
05. The Watcher
06. Etiolation
07. A Path to Broken Stars
08. Howl of the Rougarou
09. Her in the Distance
10. No Color, No Light
11. Wayfaring Stranger
A formáció így nyilatkozott korábban az új lemezről:
"Kizárólag "valódi" hatású zenét igyekszünk alkotni; ezúttal viszont újabb mélységeket fedeztünk fel, és még alább merültünk önmagunk lelkében, hogy felleljük, ami eddig ismeretlen volt még nekünk is, és a felszínre hozzuk mindezt. Néha az életben szükség van olyan helyekre, ahol elbújhatsz, ahol magadra öltheted a tagadás álarcát. De nem ebben az esetben... Mi ugyanis most úgy döntöttünk, hogy egy számunkra kényelmetlen és riasztó helyen maradunk, és ott fedezzük fel a sötétséget, az ürességet és a remény útjait; irányt mutatván nem csak önmagunknak, hanem mindenkinek, aki valaha is megfordult már ilyen zord lelki sötétségben."
A banda Államokon túli elismertségét is jelzi többek közt az a tény, hogy a holland Epica ezredik koncertjén - amely április 14-én kerül megrendezésre a tilburgi Poppodium 013 szórakozóhelyen- ők lesznek az egyik vendégzenekar.
Az albumról nemsokára ismertetőt is írok majd a blogon!