A Linkin Park basszzerosa, Dave Phoenix Farrell nemrég az argentin UnDinamo műsorában mesélt a zenekar jelenlegi turnéjáról, amelyet a 2024 novemberében megjelent "From Zero" (kritika ITT) album köré építettek. Ez az első nagylemez a 2017-es "One More Light" óta, amely néhány héttel Chester Bennington öngyilkossága előtt került boltokba. A "From Zero" volt Emily Armstrong énekesnő bemutatkozása is.

Arra a kérdésre, hogy milyen elvárásokkal indult neki a turnénak, Phoenix így válaszolt:

Őszintén? Fogalmam sem volt, mire számítsak. Egy csomó időt töltöttünk együtt — írtunk, próbáltunk, ettünk, dumáltunk, nevettünk — de turné az egy más világ. Az egy külön állatfaj. Azt sem tudtam, hogyan fogjuk bírni fizikailag. Nem csak Emily és Colin volt újonc ebben a közegben, hanem mi is… Mike, Joe és én sem turnéztunk már jó ideje. Van egy pont, ahol elkezdesz azon agyalni, hogy mennyire fogod bírni az utazást, a strapát, a hangod. Rengeteg kérdőjel volt. Hála az égnek, mostanra — több mint egy év után — minden nagyon jól megy. Mindenki egészséges maradt, amennyire csak lehet. A koncertek pedig… egyszerűen csodásak.

- emlékezett vissza a zenész, majd kitért arra a témára is, mennyire tekintették kockázatosnak az újraindulást.

Persze, hogy volt benne kockázat. Mindig van. Ha ránézel az egészre egy nagyobb perspektívából, a fő félelem az, hogy valami olyat csinálsz, ami miatt ciki érzed magad, vagy amit senki sem szeret. Két-három évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk újra beszélgetni erről… őszintén szólva nem is tudtuk, hogy egyáltalán lesz-e még Linkin Park. Chester halála után többször is nekifutottunk a dalszerzésnek, de nekem lelkileg túl nehéz volt. Tetszettek a dalok, szerettem a srácokkal lenni, de az egész annyira érzékeny és fájdalmas téma volt… egyszerűen nem ment. Írtunk egy-két hétig, aztán fél évig nem találkoztunk. Totális stop-and-go szitu volt. Aztán egyszer csak azt mondtuk: ‘Hagyjuk ezt az egészet. Csak csináljunk valamit. Nem Linkin Park címkével, nem valami nagy bejelentéssel. Csak nézzük meg, tudunk-e még együtt alkotni, és szeretjük-e, amit csinálunk.’ És számomra ez felszabadító volt. Addig álmatlan éjszakákat okozott, hogy milyen lenne, ha újra belevágnánk… mit gondolnának mások, mit gondolnék én… hogyan fogadnák. 

Chester kapcsán a gyász is szóba került:

Mindenki máshogy gyászol. A rajongóink ugyanannyi féleképpen, mint mi. A végén nekem egyszerűen azt kellett megértenem, hogy szeretném tudni, mi lehetne a következő fejezet — ha egyáltalán létezik. Ha nem működik, ha nem sikerül, ha nem tetszik senkinek… legalább tudni fogom. Nem éreztem helyesnek ott hagyni mindent, ahol volt. Nem éreztem előrelépésnek. Nekem, személyesen, az volt a fontos, hogy tovább éljek.

Végül a rajongók reakcióival zárta gondolatait:

Az internet mindig tele lesz olyan dolgokkal, amiket nem akarsz hallani. De ez nem lehet ok arra, hogy valamit megcsinálj vagy ne csinálj meg. Mindig lesznek eltérő vélemények. Sőt, milyen különös világ volna, ha valamit csinálsz, és online mindenki szereti? Ilyen sosem történt. Soha. Még akkor sem, ha egy zenekar csak a második albumát adja ki — mindig lesz kritika, lesz, akinek tetszik, lesz, akinek nem. Ha emiatt bénulnál le, sosem csinálnál semmit. A végén egy dolog maradt: ha önazonos vagyok és őszinte művészként, akkor az, hogy valakinek nem tetszik, soha nem lehet akadálya annak, hogy új zenét adjunk ki, vagy továbblépjünk.

Dave 'Phoenix' Farrell a napokban a  98 Rock rádióállomás vendége volt Marylandben, ahol részletes válaszokat adott a Linkin Park új énekesnőjével, Emily Armstronggal kapcsolatos kérdésekre és az együttes újraindításának folyamatáról. 

A zenekar visszatérése volt a tavalyi év egyik bombahíre, ráadásul női énekessel - Emily érkezését vegyes érzelmekkel fogadták a rajongók, de a "From Zero" címet viselő visszatérő album eladásai kétségtelenül azt mutatják, hogy a többség nemhogy elfogadta a fronthölgyet, hanem meg is szerette.

"Elkezdtünk új dalokat írni a csapattal. Nálunk az alkotási folyamat mindig is rugalmas volt, folyamatosan dolgozunk különböző ötleteken. Amikor Mike, Joe és én újra összeültünk, hogy lássuk, mire jutunk együtt, ez egy hosszabb folyamat volt. Fokozatosan vontunk be különböző embereket - dalszerzőket, énekeseket, zenészeket. A sok próbálkozás során végül Emily és Colin bizonyultak a legmegfelelőbbnek. Velük egyszerűen minden összeállt. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de amikor velük dolgoztunk, egyszerűen éreztük, hogy ez így jó."

- osztotta meg a kezdeteket, majd kitért arra is, miért pont Emilyt választották énekesnek:

"Amikor ismerőseim és családtagjaim kérdeztek Emilyről, már az elején elmondhattam nekik, hogy szerintem ő egy hihetetlen tehetségű énekesnő. Olyan hangja van, amivel bármit képes elénekelni, és ezt olyan könnyedén teszi, hogy egyszerre lenyűgöző és félelmetes. De ami talán még ennél is fontosabb számunkra, hogy Emily egyszerűen beleillik a csapatba. Az első közös munkáink során olyan érzésünk volt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Minden gördülékenyen és természetesen ment vele. Ez volt számunkra az egyik legfontosabb szempont a választásnál."

"Nem akartam volna újra zenélni kezdeni, ha nem érezném még mindig izgalmasnak, és nem lenne meg benne az a lelkesedés és öröm, amit a zenekarban mindig is szerettem. Ha nem érezném, hogy ez így működik, akkor inkább más utat választanék. De ebben az egész folyamatban a legfontosabb az volt számomra, hogy mindannyian ugyanazt éreztük: ez most tényleg jó, ez a helyes irány."

Természetesen a folyamat legelején voltak kétségei a zenésznek, amelyekre így emlékezett vissza:

"Én az a típusú ember vagyok, aki tényleg megbénítja magát azzal a gondolattal, hogy az egész tervet kidolgozza, mielőtt belevág. Ki kell találnom, hogy nézzen ki a zenekar - milyen dalokat játszunk, amikor élőben játszunk? Játszunk egyáltalán még élőben? Adunk ki új zenét? Egy albumot? Egy kislemezt? Egy bizonyos ponton azt kellett mondanom magamnak, hogy 'Nem kell mindezt előre megterveznem'. Csak lássuk, mi történik, éljük át a pillanatot, lássuk, hogy tetszik-e. Lehet, hogy összejövünk, elkezdünk írni, és azt mondjuk: 'Ez az egész csak lószar'.Ez szinte felszabadító lenne, mert azt mondanád: 'Oké, kipróbáltuk, és ez nem működik.' Lelőheted magad, mielőtt még elkezdenéd."