Vannak albumok, amelyek nem háttérzenék, hanem belső tereket nyitnak meg. Az alábbiakban azokat a lemezeket gyűjtöttem össze, amelyek idén a legmélyebben hatottak rám.
10. REMINA - THE SILVER SEA
Az új-zélandi Remina az atmoszférikus doom legsűrűbb, legmélyebb rétegeiben mozog. Második albumuk októberben jelent meg, és egyértelműen hallatszik rajta, hogy Heike Langhans – aki egy évtizeden át volt a Draconian hangja – minden kreatív energiáját erre a projektre összpontosítja. A mindössze hét dalt tartalmazó "The Silver Sea" pedig bebizonyítja: a súly nem percekben mérhető. A Remina nem túlbeszél, hanem célba talál, és ezt eleganciával, fájdalommal és méltósággal teszi.
9. GARBAGE - LET ALL THAT WE IMAGINE BE THE LIGHT
A wisconsini Garbage esetében különösen izgalmas látni, hogyan alakul át az alkotói energia az idő múlásával. A zenekar több tagja már a hetvenes éveit tapossa, Shirley Manson pedig jövőre tölti be a hatvanat – mégsem kifulladásról, hanem megújulásról beszélhetünk. A "Let All That We Imagine Be The Light" a 2021-es "No Gods, No Masters" dühös, konfrontatív világát követi, ám ezúttal konstruktívabb, gyógyítóbb irányba mozdul el. Bár az előző lemez nyers őrjöngése is erőteljes volt, ez az album már inkább sebet kötöz, nem feltép – és ettől válik igazán időtlenné.
8. SPIRITBOX - TSUNAMI SEA
A Spiritbox sem lassít: a kanadai zenekar az elmúlt években robbanásszerű népszerűségre tett szert, amiben kulcsszerepe van Courtney LaPlante rendkívüli vokális adottságainak. A tiszta ének és a brutális hörgés közti váltások nála nem technikai mutatványok, hanem érzelmi eszközök. A "Tsunami Sea" címéhez hűen árad, sodor, elönt – és méltó folytatása a debütálásnak, miközben tovább mélyíti a Spiritbox saját univerzumát.
7. THE YAGAS - MIDNIGHT MINUET
Az év egyik legnagyobb meglepetése számomra kétségkívül a Vera Farmiga által életre hívott The Yagas. A horrorr-ajongók kedvenc démonűző dívája ezúttal mikrofont ragadott, és egy sötét, érzelmekkel túlfűtött, szenvedélyes albumot készített. A "Midnight Minuet" minden egyes darabjában ott lüktet az a baljós energia, amely egyszerre borzongat és megnyugtatóan körbeölel. Remélhető, hogy ez a projekt nem csupán egyszeri kirándulás marad.
6. FRAYLE - HERETICS & LULLABIES
A clevelandi Frayle 2017-es megalakulása óta már a harmadik albumával jelentkezett októberben. A "Heretics & Lullabies" nehezen kategorizálható: a doom alapjai mellé gótikus hangulat, post metalos súly és shoegaze-es lebegés társul, némi pszichedelikus árnyalással. A Gwyn Strang és férje, Sean Bilovecky által alapított formáció olyan témákat jár körül, mint a mély fájdalom, a belső démonokkal vívott harc vagy a gyász – mindezt a sötétség esztétikájába csomagolva, meglepő érzékenységgel.
5. BATTLE BEAST - STEELBOUND
A Noora Louhimóval készült "Steelbound" a Battle Beast hatodik nagylemeze volt a frontasszonnyal a mikrofon mögött – és sajnos az utolsó is. December 15-én a finn zenekar bejelentette, hogy Noora a továbbiakban szólókarrierjére koncentrál, nem sokkal később pedig az is kiderült, hogy az új frontasszony az Exit Edenből és a Phantom Elite-ből ismert Marina La Torraca lesz. A "Steelbound" ismét egy kifejezetten erőteljes album lett, és minden okunk megvan bízni abban, hogy Marinával sem törik meg ez a lendület.
4. ARCH ENEMY - BLOOD DYNASTY
A másik sokkoló hír az Arch Enemy háza tájáról érkezett. A zenekar tavasszal adta ki ezt a kifejezetten slágeres, mégis kompromisszummentesen metalos albumot, majd november végén Alissa White-Gluz bejelentette: elhagyja a bandát, és szólókarrierbe kezd. Az új énekes vagy énekesnő kiléte egyelőre ismeretlen, de sok rajongó szíve összeszorult Alissa távozásakor – az enyém is.
3. EPICA - ASPIRAL
A holland Epica esetében vegyes érzéseim voltak az elmúlt években. A 2021-es "Omega" számomra a "The Quantum Enigma" (2014) és a "The Holographic Principle" (2016) után kissé sterilnek hatott, mintha egy kórházi műtőben születtek volna a dalok. A tavasszal megjelent "Aspiral" viszont szerencsére újra felszöktette bennem az endorfint. Simone Simons hangja továbbra is kifogástalan, a zene változatos és élő – nehéz lenne belekötni.
2. JINJER - DUÉL
Hosszú folyamat volt a Jinjer "Duél" albumának megszületése, de minden várakozást megért. A 2021-es "Wallflowers" nálam nem talált igazán célba, a "Duél" viszont annál inkább. Tatiana Shmayluk elmondása szerint erős hatással volt a dalszövegekre a 19. századi romantika, és érződik: szenvedélyes, súlyos és elementáris. Ez a lemez nem magyarázkodik – odateszi magát.
1. LACUNA COIL - SLEEPLESS EMPIRE
Számomra 2025 albuma a milánói Lacuna Coil "Sleepless Empire" című lemeze. A korong méltó folytatása a 2019-es "Black Anima" vonalának, és a digitális világ őrületét, valamint az ebből fakadó mentális szakadékokat állítja fókuszba. A dalok húsba vágó szövegei, a pincemélyre hangolt gitárok és Cristina Scabbia hangja együtt ismét egy kifogástalan, sötéten rezonáló albumot eredményeztek. Ráadásul az októberi Barba Negrás koncertjük is hihetetlen erejű volt – igazi megerősítése annak, hogy a Lacuna Coil még mindig nagyon is a helyén van.