Igazán különleges dologgal rukkolt elő az Epica: Epica Universe elnevezés alatt új internetes platformot hozott létre a Patreon nevű oldalon a zenekar, amely a legfanatikusabb rajongók számára exkluzív tartalmakat biztosít. A csapat felfedte: úgy érzik, van egy univerzum az együttesen belül, és szeretnék, ha minél többen részesei lennének ennek. Az árak egyébként havi 3 és 120 euró között mozognak.

Gondoljatok rá úgy, mint a korábbi Epica rajongói klubokra, pl. a 'The Phantom Agony' és a 'The French Crusade' folytatására, de a mai kornak megfelelően aktualizálva; ez inkább egy közösség, mint klub. Az 'Epica Universe' betekintést nyújt majd a zenekar tagjainak mindennapjaiba - mind a személyes, mind a szakmai életünkbe beleláthattok, exkluzív fotókon, podcastokon, szavazásokon, vlogokon, élő chaten és sok máson keresztül. Ezen felül van egy magasabb szint is, amely havonta egy videóhívást is tartalmaz egy zenekari taggal!

- lelkendezett a holland hatosfogat a Facebookon, az új honlap pedig ITT érhető el.

Simone Simonsék egyébként tervezik első három albumuk, a mára klasszikussá vált "The Phantom Agony" (2003), "Consign To Oblivion" (2005) és a "The Score 2.0" (2005) újrakiadását is. "Omega" című albumuk tavaly februárban jelent meg, és igen szép sikereket értek el a kiadvánnyal, valamint júniusban adták első stream-koncertjüket Omega Alive elnevezés alatt, amely december 3-ával DVD-n is megjelent.

Rengeteg kiadvány látott napvilágot az idei évben is. A világon újabb és újabb hullámokban roadshow-kat rendező koronavírus ellenére azok a csapatok, akik idénre tervezték kiadni új anyagaikat, a jelenleg is tartó őrült helyzet ellenére tartották szavukat. 

14. EVANESCENCE - THE BITTER TRUTH

Az arkansasi csapat negyedik sorlemezére a rajongók kereken 10 évet vártak a banda 2011-es, saját magáról elnevezett albuma után. A március végén kijött The Bitter Truth-on visszatértek gyökereikhez, a tipikus Evanescence-s hangzásvilághoz, és noha szerintem pár újítást és ötletesebb megoldást elbírtak volna a számok, jó kis lemez lett Amy Lee-ék új cucca. Számomra a legkedvesebb dal az elsőként kihozott Wasted On You.

13. EPICA - OMEGA

A Simone Simons és Mark Jansen vezette formáció 2003 óta a szimfonikus metal egyik megkerülhetetlen együttese. Lehet őket szeretni vagy utálni, érvényes ez különösen az énekesnőre, aki kap hideget-meleget. Nyolcadik albumukon, a február végén kiadott Omegán a holland hatosfogat visszatért egy kicsit a kezdeti hangzáshoz, és a lemez nem is lett rossz! Kapunk itt igazi, hamisítatlan szimfometal-himnuszokat, mint például a Freedom - The Wolves Within vagy a The Skeleton Key képében, lassú dalt (Rivers), arabos hangzást (Code Of Life), ám a 2016-os The Holographic Principle sikereit nem sikerült átugrani - legalábbis nálam nem. Talán majd a következő lemezzel.

12. SIRENIA - RIDDLES, RUINS&RELEVATIONS

A dél-norvégiai Stavangerben alakult Sirenia tizedik albuma, a Riddles, Ruins&Relevations február végén jelent meg, amelyen a korábbi anyagokkal ellentétben sok modern elemet is kapunk. A francia Emmanuelle Zoldan 2016-ban váltotta a spanyol Ailynt, akit személyes problémák miatt csaknem 9 év után menesztett Morten Veland, a banda alapítója. Ez a korong immár a harmadik közös munka Emmával, akinek kiváló hangi adottságai vannak - szülőhazájában hosszú évek óta ismert operaénekesnő, és a zenekarnak még soha nem volt ennyire jó énekese. Azonban a 2018-as, lehengerlő energetikájú Arcane Astral Aeons után valami nagyon hiányzik a dalokból, amelyek nem rosszak -különösen kedves számomra az Addiction No. 1. és a December Snow és a Desireless-feldolgozás Voyage Voyage, de a katarzis, ami végigkísérte elődjét, itt most elmarad. Nem rossz a lemez, vannak rajta erős szerzemények és tisztességes iparmunka, de valami hiányzik. 

11. CRYPTA - ECHOES OF THE SOUL

Fernanda Lira énekes/basszer és Luana Dametto dobos 2020 tavaszán lépett ki a brazil Nervosából, maguk mellé véve két nagyszerű gitárost, Tainá Bergamaschit és a svájci Burning Witches-ből ismert Sonia "Anubis" Nusseldert, megalapítva a Cryptát. A négyes első lemeze, az Echoes of the Soul nyár elején landolt a boltok polcain, amolyan igazi old schoolos thrash-es zúzást kapunk rajta, éppúgy, mint a Nervosa zenéjében, a szövegek témáját pedig az olyan társadalmi problémák ihlették, mint az éhezés (a Starvation című dal erről szól) vagy a politikusok mocskos dolgai (jelen esetben a brazil miniszterelnökre, Jair Bolsonaróra asszociálhatunk). Szép munka volt, Lányok.

10. NERVOSA - PERPETUAL CHAOS

A fent említett Nervosa egyedüli tagja a gitáros Prika Amaral maradt, aki nem lógatta az orrát, hanem négyfősre bővítette az eredetileg hármasban nyomuló bandát, egyúttal nemzetközivé avanzsálva azt. Rocío Vázquez, alias Diva Satanica a spanyol Bloodhunterből érkezett a mikrofon mögé, az új dobos a görög Eleni Nota (akit a Mask Of Prosperóból és a Croque Madame-ból  ismerhettünk) lett, és az olasz Mia Wallace  (Abbath, Triumph Of Death) kapta meg a basszer posztot. Martin Furia spanyol producerrel karöltve készítették el új felállásukban az első korongot, a Perpetual Chaos-t, amely meglepően súlyosra sikeredett, és bár van egy-két gyenge pont a lemezen, de mégis minőségi és a thrash műfaj szerelmeseinek biztosan elnyerte a tetszését - ahogy az enyémet is. Leginkább a Guided By Evil, a Time To Fight és az Under Ruins az, amit szünet nélkül tudok pörgetni a lemezről

9. THERION - LEVIATHAN

Az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion mostanra egy nemzetközi formációvá nőtte ki magát, hiszen a kezdetben death metalt játszó, majd szimfonikus metalra áttért zenekarban jelenleg egy spanyol és egy olasz hölgy is énekel - ők Rosalía Sairem és Chiara Malvestiti (őt a Crysalysból is ismerhetjük). A misztikus tengeri lényről elnevezett Leviathan egy tipikus Therion-slágerekkel megpakolt album, kellemes és könnyen fogyasztható. A címadó dal, a Die Wellen der Zeit és az El Primer Sol hatalmas kedvenceim lettek.

8. SPIRITBOX - ETERNAL BLUE

A kanadai trió énekesnője a 32 éves Courtney LaPlante, aki meglehetősen érett hanggal rendelkezik, valamint a tiszta ének mellett a hörgést is alkalmazza. A zenekar debütlemeze, amely az Eternal Blue címet kapta, igazi meglepetés volt számomra, fülbemászó dallamokkal és a társadalom problémáit kiveséző dalszövegekkel, emellett a zúzás, a keménység sem hiányzik az anyagról, amelyen a Hurt You, a Constance és a We Live In a Strange World viszik a pálmát nálam.

7. CATALYST CRIME - CATALYST CRIME

Nemzetközi formáció, amely mozimetalt játszik - Gerit Lamm dobos neve a jelenleg tetszhalott Xandriából lehet ismerős, ő 2017-ben találkozott az amerikai Zoe Marie Federoffal, és elhatározták, hogy létrehoznak egy cinematic metalos csapatot. Hamar megérkezett a többi zenésztárs is: Zoe édesapja, Matt szintén zenészként megkapta a basszusgitárosi posztot, Chena Roxx, az egzotikus külsejű szépség pedig Kaelen Sarakinis-szel együtt gitározik. A multikulti brigád első albuma, amely a csapat nevét kapta, igazi csemege: szimfonikus alapokra épülnek a dalok, de valami mégis kiemeli a zenekart a manapság rengeteg szimfometalos együttes közül, és nem tudom megmondani, mi az... de a lemez szuper lett. Bemutatkozó daluk, a Condemn Me To Chaos, a Chasing The Ghost, a Jake E-vel (ex-Amaranthe) felvett Cognitive Dissonance és a Twice Upon a Time a leginkább hozzám közel került szerzemények. Tudtam egyébként, hogy nem egy gagyi lemezre számíthatok - a produceri feladatokat ugyanis nem más látta el, mint a Leaves' Eyes alapítója, Alexander Krull.

6. SEVEN SPIRES - GODS OF DEBAUCHERY

2013-ban alakult a Massachusetts állambeli Bostonban a Seven Spires, az akkor mindössze 18 éves Adrienne Cowan énekesnővel az élén. Az évek során a babaarcú fronthölgy több más művész oldalán és projektben megmutatta sokoldalúságát -  csak hogy pár példát mondjak: Magnus Karlssonnal a Heart Healer projekt kapcsán, Sascha Paeth Masters of Ceremony nevet viselő társulásában, emellett billentyűzik a Winds of Plague formációban és tagja a Lightshade nevű csapatnak is. A Gods Of Debauchery a Seven Spires harmadik stúdióalbuma, amelyen a zene hihetetlen atmoszférateremtő erővel bír, Adrienne pedig merészen kiengedi a hangját - hol tiszta ének, hol brutálhörgés formájában - személyes kedvenceim a korong címadó dala, a Lightbringer és a The Unforgotten Name. Mindehhez pedig igen súlyos, progos, death-es zenét kapunk, szimfonikus elemekkel megfűszerezve.

5. JINJER - WALLFLOWERS

Eddigi legnyugtalanabb lemezeként jellemezte az ukrán Jinjer új korongját, amelyen egy csomó olyan dolgot kapunk, amelyre aztán tényleg nem voltunk felkészülve. Amikor első ízben hallgattam meg a lemezt, azt kérdeztem: mi a szent szar ez? Tatiana Shmayluk és a srácok összedobtak néhány korábbról leselejtezett dalötletet és felpakolták egy albumra? Vagy mi az isten történt? Aztán meghallgattam a dalokat még egyszer. Majd még egyszer. És megint. És azon kaptam magam, hogy imádom a Wallflowerst, amely valóban tele van nyugtalan energiákkal, ám pont ez az, ami képes erőt is adni a hallgatónak: nyomokban ugyanis az érzés, hogy nem vagy egyedül a gondokkal, fellelhető a lemezen. Leginkább kedves dalaim a kiadványról a túlgondolásról íródott Vortex, a Tatiana személyiségtípusáról elnevezett Mediator (én is ez a személyiség vagyok :D ), a Dead Hands Feel No Pain és a látványos videót kapott Disclosure!, amely egy korábbi interjú emlékét idézi fel Tatianában és a basszer Eugene Abdukhanovban.

4. HEART HEALER - THE METAL OPERA

Magnus Karlsson gondolt egyet és néhány igen tehetséges énekesnőt a stúdióba szabadított, hogy közösen valami nagyot alkossanak - ez lett a Heart Healer projekt, amelyben énekel Anette Olzon, Adrienne Cowan, Noora Louhimo, Margarita Monet, Youmna Jreissati, Ailyn és Netta Laurenne is - gondolom, ezeket a neveket nem kell senkinek bemutatni. A The Metal Opera címre keresztelt albumon a szívgyógyító dalok mindegyik hamisítatlan szimfonikus metal, de a power elemei is fellelhetőek bennük. A hölgyek hangja az abszulút harmóniát kelti, a lemez pedig -a formáció nevéhez méltóan- gyógyító erőkkel rendelkezik. This Is Not The End, Awake, Mesmerized, Weaker, Back to Life - csak hogy néhány kedves dalt említsek.

3. ANETTE OLZON - STRONG

Hatalmas meglepetés volt számomra az egykori Nightwish-frontasszony Anette Olzon második szólóalbuma, amely szeptemberben jött ki. A nem túl nagy sikert aratott, 2014-es Shine-val szemben ez a kiadvány nem Anette személyes élményeit veszi alapul - az énekesnő körülnézett a világban és írt róla egy remek lemezt, amely igen keményen szólal meg és az egyébként főállásban ápolónőként dolgozó svéd csillag hangja is teljesen rendben van. Nagyon közel áll hozzám a kétszínű emberekről íródott Parasite, a párkapcsolati erőszak ellen megszólaló Sick of You, az influenszereket górcső alá vevő Fantastic Fanatic, Anette édesapjának emléket állító I Need To Stay és a Nightwisht idéző Roll the Dice. a Hallható még a korongon férje, a Pain-basszer Johan Husgafvel, a producer pedig a Heart Healert is megálmodó Margnus Karlsson. Anette első lemezét is szerettem, a sok kritika ellenére nekem tetszett, de a Strong-ot egyenesen imádom. 

2. EDGE OF PARADISE - THE UNKNOWN

Szeptemberben dobta piacra negyedik nagylemezét a kaliforniai hard rockos/heavy metalos Edge of Paradise, noha e két műfaj mellett más sajátosságok is fellelhetők dalaikban, például a manapság egyre nagyobb teret meghódító modern metal. A The Unknown remek lemez lett, talán az eddigi legérettebb anyag a Margarita Monet vezette társulatnak. A bájos hölgy írja a dalszövegeket, amelyeket elmondása szerint tudósként dolgozó édesapja munkássága is erősen befolyásol. A már-már sci-fik hangulatát idéző nóták mindegyikében a hangját is remekül használja, a zene pedig hihetetlenül fülbemászó - kiemelkedik számomra a Digital Paradise, a  False Idols, a Believe és  My Method Your Madness industrial remixe.

1. DUST IN MIND - CTRL

A Strasbourgból származó modern/industrial metalosok negyedik albuma november 19-ével jelent meg, és jövőre végre megtartják első headliner turnéjukat is. Az albumról tavaly ősz óta folyamatosan szállítottak dalokat Jennifer Gervaisék, a lemez pedig ismét leverte a lécet - ahogy a 2018-as From Ashes To Flames is tette. A Synapses című nótában francia nyelvű sorok is hallhatók, a hangszerelés és a két énekes (Jen és Dam) hangja harmonikus egyveleget alkot. Modern elemek, súlyos gitárok és rengeteg érzelem - nekem ez lett az év albuma. Mindegyik szerzeményben ott a szerethető, a szép, a jó, az érzelmek széles skálája a totális reménytelenségtől (No Way Out) kezdve a saját érzelmeinknek való kiszolgáltatottságon át (Lost Control) a belső hajtóerőig, amely az áttöréshez vezethet bennünket (Break).

. 

Februárban adta ki nyolcadik stúdióalbumát a holland Epica, amely az "Omega" címet kapta, és amely korongot igen elismerő szavakkal illették a kritikusok (kritika ITT). Főként erre a lemezre épült a csapat júniusi stream-koncertje, amely DVD-formátumban, "Omega Alive" címmel is megjelent december 3-ával.

2018 áprilisában, Tilburgban adott nagyszabású koncertet a zenekar, fennállásuk 15. évfordulóját ünnepelve ily módon. A bulin -amelyről ITT olvashattok beszámolót- több vendégzenekar is tiszteletét tette és igen erősre sikeredett.

Hihetetlen, de jövőre már 20 éves lesz az együttes, ennek apropóján pedig 2022. szeptember 3-ra egy hasonlóan grandiózus fellépést terveznek Simone Simonsék, ugyanúgy a tilburgi Poppodium 013 színpadán, ahol a 2018-as koncert is látható volt, és ahol a banda legelőször is fellépett.

December 3-ával került boltokba az Epica első stream-koncertjét tartalmazó DVD-je, "Omega Alive" címmel - a bulit még júniusban nyomta le a holland hatosfogat. A show főként a februárban kiadott "Omega" (kritika ITT) című nagylemez dalaira épült, ám természetesen régebbi kedvencek is felcsendültek.

Korábban a kiadványról megjelent az Unchain Utopia, a The Skeleton Key, a Kingdom Of Hevaen Pt 3, most pedig újabb szerzeményt hallhatunk-láthatunk - megérkezett ugyanis a Victims of Contingency, amely Simone Simonsék 2014-es, "The Quantum Enigma" című albumán hallható, íme:

Június 12-én adta első stream-koncertjét az Epica, így kárpótolva a rajongókat a COVID-19 járvány miatt kiesett koncertekért.

Simone Simonsék Omega címre keresztelt albuma (kritika ITT és ITT) februárban jelent meg, amely a kritikusok többségét is meggyőzte, hiszen a csapat eddigi talán legkiforrottabb lemezét készítette el. A stream-buli -amely találóan az Omega Alive elnevezést kapta- is főleg e kiadvány számaira épült, a holland zenekar pedig úgy döntött, hogy DVD-n is megjelenteti a nagy sikert aratott koncertet. Az anyag december 3-ával lesz elérhető, az előrendelés pedig már megindult ITT .

Azonban a koncerten felcsendültek régebbi szerzemények is, mint például a 2003-ban megjelent The Phantom Agony lemezen szereplő Cry For The Moon, a 2016-ban kiadott The Holographic Principle-n rögzített Beyond The Matrix, vagy az Unchain Utopia, amely a 2014-es The Quantum Enigma című albumon kapott helyet, és azóta is állandó darab a banda fellépésein.

A teljes számlista:

1. Alpha - Anteludium - Omega Alive - 01:38
2. Abyss Of Time - Countdown To Singularity - Omega Alive - 05:20
3. The Skeleton Key - Omega Alive - 05:05
4. Unchain Utopia - Omega Alive - 04:47
5. The Obsessive Devotion - Omega Alive - 07:17
6. In All Conscience - Omega Alive - 05:07
7. Victims Of Contingency - Omega Alive - 03:32
8. Kingdom of Heaven Prt. 1 - A New Age Dawns Part V - Omega Alive - 13:31
9. Kingdom of Heaven Prt. 3 - The Antediluvian Universe - Omega Alive - 13:23
10. Rivers - A Capella - Omega Alive - 04:32
11. Once Upon A Nightmare - Omega Alive - 07:11
12. Freedom - The Wolves Within - Omega Alive - 05:36
13. Cry for the Moon - The Embrace That Smothers Part IV - Omega Alive - 08:31
14. Beyond the Matrix - Omega Alive - 06:26
15. Omega - Sovereign of the Sun Spheres - Omega Alive - 07:00

Kedvcsinálóként az együttes megosztotta az Unchain Utopia videóját, íme:

Február 26-ával jelentette meg nyolcadik albumát Omega címmel a holland Epica, a lemez pedig komoly sikereket könyvelhetett el boltokba kerülése után, illetve a kritikusok is igen elismerően nyilatkoztak a kiadványról.

Simone Simons énekesnő nemrégiben, egy interjúban elárulta: mivel a bandának hiányzik igencsak népes rajongótábora, de a koronavírus miatt nem tudnak koncertezni, stream-buliban gondolkodnak, sok kollégájukhoz hasonlóan.

A mai napon jelentette be a nagy hírt a csapat, hogy június 12-én, közép-európai idő szerint este 9 órakor virtuális koncertet tartanak.

"Miután kiadtuk az Omegát, semmi másra nem vágytunk jobban, minthogy élőben játszhassuk a dalokat, és együtt ünnepelhessük a rajongóinkkal karrierünk e jeles eseményét! Sajnos ez nem történhetett meg, jól tudjuk, mi az oka, de ezt a pillanatot nem engedhetjük el buli nélkül, így varázsoltunk és epikussá tettük a dolgot, Omega Alive címmel!"

- írja a csapat Facebookos oldalán.

Az early bird jegyek már beszerezhetők itt, valamint többféle csomag közül választhatsz.

Február 26-ával jelent meg a holland Epica új albuma, az Omega, amely igen szépen muzsikál a rajongók körében. A csapat elmondása szerint szeretett volna a kezdeti hangzáshoz visszanyúlni, valamint a dalok témái hasonlatosak a 2014-es The Quantum Enigmán található számokéhoz.

Igen hosszú utat járt be a csapat, amely 2002-ben alakult Sahara Dust néven - Mark Jansen elhagyva az After Forevert, saját együttest akart alapítani. Az első frontasszony a norvég Helena Michaelsen volt, akit most az Imperiában hallhatunk. Nem sokáig maradt a bandában, átadta a mikrofont az akkor 17 éves Simone Simons-nak, aki egy ízben elárulta: először nem is akart a zenekar énekese lenni.

Az Epica egy promo fotója 2003 elejéről

Most egy podcastben Mark arról mesélt, milyen érzés együtt dolgozni egy olyan csapattaggal, akihez korábban romantikus szálak is fűzték - még karrierjük kezdetén ugyanis együtt járt Simone-nal, akivel 2004-ben tettek pontot kapcsolatuk végére, de a barátság megmaradt, ám nemcsak a közös munka miatt:

Nagyon szoros a barátságunk. Éppen egy órája beszéltem vele. Jóban vagyunk és megértjük egymást. Szerintem ritka, hogy jó kapcsolatot ápolsz a volt barátnőddel; nem sok ember mondhatja el ezt magáról.

- kezdte sorait a zenész, majd így folytatta:

A jelenlegi partnereinknek sincs ezzel problémája. Ez  eléggé különleges helyzet, és nagyon örülök, hogy ez így alakult. Mert mindkettőnk számára az Epica a szenvedélyünk, a szerelmünk, és soha nem akartunk volna lemondani róla csak azért, mert véget ért a kapcsolatunk. És aztán nagyon jó barátok lettünk. Ez nagyszerű, és én nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt így meg tudjuk oldani. 

Simone férje Oliver Palotai, a magyar felmenőkkel is rendelkező Kamelot-billentyűs, akivel 2013-ban, két hónappal fiuk, Vincent születése után álltak oltár elé, Mark pedig Laura Macríval él együtt Szicíliában - az olasz operaénekesnő a MaYaN egyik vokalistája is.

Február 26-án került boltokba az Epica "Omega" című albuma, amelyre a rajongók csaknem 5 évet vártak elődje, a The Holographic Principle után. A korong remekül muzsikál és számtalan blogger, újságíró pozitív kritikával illette a lemezt, ám csakúgy, mint a legtöbb banda, a holland zenemágusok sem turnézhatnak, hiszen a koronavírus-járvány még mindig tombol a világ minden táján. 

Simone Simons, a csapat frontasszonya nemrégiben elmondta: hiányoznak neki a koncertek, a rajongók, és tudja: a művészek lesznek az utolsók, akik munkába állhatnak.

Most újabb gondolatokat osztott meg a kényszerpihenőről, ami úgy tűnik, egyre inkább feszélyezi az énekesnőt:

Ami hiányzik, hogy a színpadon legyek, hogy énekeljek, utazzak. 17 éves korom óta rengeteget utazom, találkozom a rajongókkal, és ez nemcsak a munkám, de az életmódom is. Számomra "nem normális", hogy ennyit itthon vagyok!

- kezdte nevetve Simone, majd így folytatta:

Semmi nem pótolhatja azt az érzést, amikor a színpadon állok és énekelek; semmi nem hasonlítható ehhez! Hiányzik az is, hogy mások főzzenek nekem (nevet). Mostanában konyhai rabszolgának érzem magam! Reggeli, ebéd-és vacsorakészítés... kicsit úgy érzem magam, mint egy hörcsög a kerékben - a rendetlenség soha nem ér véget. Takarítok, főzök, ennivalót veszek, alszom, majd kezdődik az egész előlről.

Simone jelenleg férjével, a Kamelot-billentyűs Oliver Palotaival és hétéves fiával, Vincenttel Németországban él. Feltárta azt is, hogy a családi életet és a zenekari kötelezettségeit nem mindig volt könnyű egyensúlyba hoznia, és bár most nagyon hiányolja a turnékat, mégis akadtak nehéz pillanatai; hiányzott a férje, a kisfia és a barátai. De végül szerencsésen megtalálta az egyensúlyt a két életterület között.

A mai nappal jelent meg az Epica új, Omega címre keresztelt stúdióalbuma, amelyről itt olvashattok kritikát.

A lemezről már hallhattuk-láthattuk az Abyss of Time - Countdown to Singularity, a Freedom - The Wolves Within, a Rivers és az Omegacoustic című szerzeményeket, most pedig megérkezett Simone Simonsék új kisfilmje, amely a The Skeleton Key-hez készült, íme:

Február 26-án, Omega címmel jelenik meg a holland Epica új stúdióalbuma, amelyről három dalt már ismerhetünk. Elsőként hallhattuk az Abyss of Time-t, majd a Freedom - The Wolves Withint, végül a Rivers-t. A lemezfelvételek hosszabb ideig tartottak a tervezettnél, hiszen éppen tavaly év elején ütötte fel fejét Európában a koronavírus. 

A zenekar igen hosszú utat járt be megalakulásától, 2002-től napjainkig. Simone Simons énekesnő nemrégiben mesélt a Duke TV riporterének, milyen érzés zenésznek lenni. Évekkel ezelőtt a frontasszony elárulta: eleinte nem is akart a banda tagja lenni, ám beleszeretett a színpadba. Kiderült az is: nem hisz a véletlen egybeesésekben.

"Ahogy telnek az évek, rájössz, mi a fontos az életben. Mindegyikünk eljut arra a pontra, ahol megpróbáljuk megtalálni az élet értelmét, a célt az életben, miközben egy rövid időt kapunk itt a Földön. Én pedig boldog vagyok, hogy énekes lehetek, bejárhatom a világot, és valóban a legjobbat hozom ki ezáltal az életemből."

- kezdte Simone, majd eképpen folytatta:

"Ha nem leszek az Epica tagja, nem tudom, milyen irányt vett volna az életem, a sorsszerűségben hiszek, nem a véletlenekben. Hiszem, hogy minden okkal történik, és ez a viharosabb időszakokban is megnyugtat. Hiszem, ha a helyzet éppen nem jó, akkor is okkal történik, és hogy ez egy lecke, amelyet meg kell tanulni."

Azonban nem mindig látta ennyire optimistán a helyzetet, elmondása szerint eleinte nehéz volt kiegyensúlyozni a munkát és a magánéletét. Erről így mesélt:

"Szeretek zenész lenni, szeretek anya lenni, és szerencsés vagyok, hogy ezek megadattak nekem. De nem mindig könnyű egyensúlyba hozni ezeket a dolgokat. Volt, amikor a munka és a magánélet közötti egyensúly megtartása kicsúszott a kezemből. Olyan sokat turnéztunk, hogy ez inkább teher volt, mint élvezet. Mert szeretek a zenekar tagja lenni, de amikor nincs meg az egyensúly, és elkezd komolyan hiányozni a családom és a barátaim, az nagyon nem jó. De dolgozunk ezen - megpróbáljuk úgy kialakítani a dolgokat, hogy mindenki számára működőképesek legyenek."

Az interjút teljes terjedelmében itt találod: