Rengeteg kiadvány látott napvilágot az idei évben is. A világon újabb és újabb hullámokban roadshow-kat rendező koronavírus ellenére azok a csapatok, akik idénre tervezték kiadni új anyagaikat, a jelenleg is tartó őrült helyzet ellenére tartották szavukat.
14. EVANESCENCE - THE BITTER TRUTH
Az arkansasi csapat negyedik sorlemezére a rajongók kereken 10 évet vártak a banda 2011-es, saját magáról elnevezett albuma után. A március végén kijött The Bitter Truth-on visszatértek gyökereikhez, a tipikus Evanescence-s hangzásvilághoz, és noha szerintem pár újítást és ötletesebb megoldást elbírtak volna a számok, jó kis lemez lett Amy Lee-ék új cucca. Számomra a legkedvesebb dal az elsőként kihozott Wasted On You.
13. EPICA - OMEGA
A Simone Simons és Mark Jansen vezette formáció 2003 óta a szimfonikus metal egyik megkerülhetetlen együttese. Lehet őket szeretni vagy utálni, érvényes ez különösen az énekesnőre, aki kap hideget-meleget. Nyolcadik albumukon, a február végén kiadott Omegán a holland hatosfogat visszatért egy kicsit a kezdeti hangzáshoz, és a lemez nem is lett rossz! Kapunk itt igazi, hamisítatlan szimfometal-himnuszokat, mint például a Freedom - The Wolves Within vagy a The Skeleton Key képében, lassú dalt (Rivers), arabos hangzást (Code Of Life), ám a 2016-os The Holographic Principle sikereit nem sikerült átugrani - legalábbis nálam nem. Talán majd a következő lemezzel.
12. SIRENIA - RIDDLES, RUINS&RELEVATIONS
A dél-norvégiai Stavangerben alakult Sirenia tizedik albuma, a Riddles, Ruins&Relevations február végén jelent meg, amelyen a korábbi anyagokkal ellentétben sok modern elemet is kapunk. A francia Emmanuelle Zoldan 2016-ban váltotta a spanyol Ailynt, akit személyes problémák miatt csaknem 9 év után menesztett Morten Veland, a banda alapítója. Ez a korong immár a harmadik közös munka Emmával, akinek kiváló hangi adottságai vannak - szülőhazájában hosszú évek óta ismert operaénekesnő, és a zenekarnak még soha nem volt ennyire jó énekese. Azonban a 2018-as, lehengerlő energetikájú Arcane Astral Aeons után valami nagyon hiányzik a dalokból, amelyek nem rosszak -különösen kedves számomra az Addiction No. 1. és a December Snow és a Desireless-feldolgozás Voyage Voyage, de a katarzis, ami végigkísérte elődjét, itt most elmarad. Nem rossz a lemez, vannak rajta erős szerzemények és tisztességes iparmunka, de valami hiányzik.
11. CRYPTA - ECHOES OF THE SOUL
Fernanda Lira énekes/basszer és Luana Dametto dobos 2020 tavaszán lépett ki a brazil Nervosából, maguk mellé véve két nagyszerű gitárost, Tainá Bergamaschit és a svájci Burning Witches-ből ismert Sonia "Anubis" Nusseldert, megalapítva a Cryptát. A négyes első lemeze, az Echoes of the Soul nyár elején landolt a boltok polcain, amolyan igazi old schoolos thrash-es zúzást kapunk rajta, éppúgy, mint a Nervosa zenéjében, a szövegek témáját pedig az olyan társadalmi problémák ihlették, mint az éhezés (a Starvation című dal erről szól) vagy a politikusok mocskos dolgai (jelen esetben a brazil miniszterelnökre, Jair Bolsonaróra asszociálhatunk). Szép munka volt, Lányok.
10. NERVOSA - PERPETUAL CHAOS
A fent említett Nervosa egyedüli tagja a gitáros Prika Amaral maradt, aki nem lógatta az orrát, hanem négyfősre bővítette az eredetileg hármasban nyomuló bandát, egyúttal nemzetközivé avanzsálva azt. Rocío Vázquez, alias Diva Satanica a spanyol Bloodhunterből érkezett a mikrofon mögé, az új dobos a görög Eleni Nota (akit a Mask Of Prosperóból és a Croque Madame-ból ismerhettünk) lett, és az olasz Mia Wallace (Abbath, Triumph Of Death) kapta meg a basszer posztot. Martin Furia spanyol producerrel karöltve készítették el új felállásukban az első korongot, a Perpetual Chaos-t, amely meglepően súlyosra sikeredett, és bár van egy-két gyenge pont a lemezen, de mégis minőségi és a thrash műfaj szerelmeseinek biztosan elnyerte a tetszését - ahogy az enyémet is. Leginkább a Guided By Evil, a Time To Fight és az Under Ruins az, amit szünet nélkül tudok pörgetni a lemezről
9. THERION - LEVIATHAN
Az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion mostanra egy nemzetközi formációvá nőtte ki magát, hiszen a kezdetben death metalt játszó, majd szimfonikus metalra áttért zenekarban jelenleg egy spanyol és egy olasz hölgy is énekel - ők Rosalía Sairem és Chiara Malvestiti (őt a Crysalysból is ismerhetjük). A misztikus tengeri lényről elnevezett Leviathan egy tipikus Therion-slágerekkel megpakolt album, kellemes és könnyen fogyasztható. A címadó dal, a Die Wellen der Zeit és az El Primer Sol hatalmas kedvenceim lettek.
8. SPIRITBOX - ETERNAL BLUE
A kanadai trió énekesnője a 32 éves Courtney LaPlante, aki meglehetősen érett hanggal rendelkezik, valamint a tiszta ének mellett a hörgést is alkalmazza. A zenekar debütlemeze, amely az Eternal Blue címet kapta, igazi meglepetés volt számomra, fülbemászó dallamokkal és a társadalom problémáit kiveséző dalszövegekkel, emellett a zúzás, a keménység sem hiányzik az anyagról, amelyen a Hurt You, a Constance és a We Live In a Strange World viszik a pálmát nálam.
7. CATALYST CRIME - CATALYST CRIME
Nemzetközi formáció, amely mozimetalt játszik - Gerit Lamm dobos neve a jelenleg tetszhalott Xandriából lehet ismerős, ő 2017-ben találkozott az amerikai Zoe Marie Federoffal, és elhatározták, hogy létrehoznak egy cinematic metalos csapatot. Hamar megérkezett a többi zenésztárs is: Zoe édesapja, Matt szintén zenészként megkapta a basszusgitárosi posztot, Chena Roxx, az egzotikus külsejű szépség pedig Kaelen Sarakinis-szel együtt gitározik. A multikulti brigád első albuma, amely a csapat nevét kapta, igazi csemege: szimfonikus alapokra épülnek a dalok, de valami mégis kiemeli a zenekart a manapság rengeteg szimfometalos együttes közül, és nem tudom megmondani, mi az... de a lemez szuper lett. Bemutatkozó daluk, a Condemn Me To Chaos, a Chasing The Ghost, a Jake E-vel (ex-Amaranthe) felvett Cognitive Dissonance és a Twice Upon a Time a leginkább hozzám közel került szerzemények. Tudtam egyébként, hogy nem egy gagyi lemezre számíthatok - a produceri feladatokat ugyanis nem más látta el, mint a Leaves' Eyes alapítója, Alexander Krull.
6. SEVEN SPIRES - GODS OF DEBAUCHERY
2013-ban alakult a Massachusetts állambeli Bostonban a Seven Spires, az akkor mindössze 18 éves Adrienne Cowan énekesnővel az élén. Az évek során a babaarcú fronthölgy több más művész oldalán és projektben megmutatta sokoldalúságát - csak hogy pár példát mondjak: Magnus Karlssonnal a Heart Healer projekt kapcsán, Sascha Paeth Masters of Ceremony nevet viselő társulásában, emellett billentyűzik a Winds of Plague formációban és tagja a Lightshade nevű csapatnak is. A Gods Of Debauchery a Seven Spires harmadik stúdióalbuma, amelyen a zene hihetetlen atmoszférateremtő erővel bír, Adrienne pedig merészen kiengedi a hangját - hol tiszta ének, hol brutálhörgés formájában - személyes kedvenceim a korong címadó dala, a Lightbringer és a The Unforgotten Name. Mindehhez pedig igen súlyos, progos, death-es zenét kapunk, szimfonikus elemekkel megfűszerezve.
5. JINJER - WALLFLOWERS
Eddigi legnyugtalanabb lemezeként jellemezte az ukrán Jinjer új korongját, amelyen egy csomó olyan dolgot kapunk, amelyre aztán tényleg nem voltunk felkészülve. Amikor első ízben hallgattam meg a lemezt, azt kérdeztem: mi a szent szar ez? Tatiana Shmayluk és a srácok összedobtak néhány korábbról leselejtezett dalötletet és felpakolták egy albumra? Vagy mi az isten történt? Aztán meghallgattam a dalokat még egyszer. Majd még egyszer. És megint. És azon kaptam magam, hogy imádom a Wallflowerst, amely valóban tele van nyugtalan energiákkal, ám pont ez az, ami képes erőt is adni a hallgatónak: nyomokban ugyanis az érzés, hogy nem vagy egyedül a gondokkal, fellelhető a lemezen. Leginkább kedves dalaim a kiadványról a túlgondolásról íródott Vortex, a Tatiana személyiségtípusáról elnevezett Mediator (én is ez a személyiség vagyok :D ), a Dead Hands Feel No Pain és a látványos videót kapott Disclosure!, amely egy korábbi interjú emlékét idézi fel Tatianában és a basszer Eugene Abdukhanovban.
4. HEART HEALER - THE METAL OPERA
Magnus Karlsson gondolt egyet és néhány igen tehetséges énekesnőt a stúdióba szabadított, hogy közösen valami nagyot alkossanak - ez lett a Heart Healer projekt, amelyben énekel Anette Olzon, Adrienne Cowan, Noora Louhimo, Margarita Monet, Youmna Jreissati, Ailyn és Netta Laurenne is - gondolom, ezeket a neveket nem kell senkinek bemutatni. A The Metal Opera címre keresztelt albumon a szívgyógyító dalok mindegyik hamisítatlan szimfonikus metal, de a power elemei is fellelhetőek bennük. A hölgyek hangja az abszulút harmóniát kelti, a lemez pedig -a formáció nevéhez méltóan- gyógyító erőkkel rendelkezik. This Is Not The End, Awake, Mesmerized, Weaker, Back to Life - csak hogy néhány kedves dalt említsek.
3. ANETTE OLZON - STRONG
Hatalmas meglepetés volt számomra az egykori Nightwish-frontasszony Anette Olzon második szólóalbuma, amely szeptemberben jött ki. A nem túl nagy sikert aratott, 2014-es Shine-val szemben ez a kiadvány nem Anette személyes élményeit veszi alapul - az énekesnő körülnézett a világban és írt róla egy remek lemezt, amely igen keményen szólal meg és az egyébként főállásban ápolónőként dolgozó svéd csillag hangja is teljesen rendben van. Nagyon közel áll hozzám a kétszínű emberekről íródott Parasite, a párkapcsolati erőszak ellen megszólaló Sick of You, az influenszereket górcső alá vevő Fantastic Fanatic, Anette édesapjának emléket állító I Need To Stay és a Nightwisht idéző Roll the Dice. a Hallható még a korongon férje, a Pain-basszer Johan Husgafvel, a producer pedig a Heart Healert is megálmodó Margnus Karlsson. Anette első lemezét is szerettem, a sok kritika ellenére nekem tetszett, de a Strong-ot egyenesen imádom.
2. EDGE OF PARADISE - THE UNKNOWN
Szeptemberben dobta piacra negyedik nagylemezét a kaliforniai hard rockos/heavy metalos Edge of Paradise, noha e két műfaj mellett más sajátosságok is fellelhetők dalaikban, például a manapság egyre nagyobb teret meghódító modern metal. A The Unknown remek lemez lett, talán az eddigi legérettebb anyag a Margarita Monet vezette társulatnak. A bájos hölgy írja a dalszövegeket, amelyeket elmondása szerint tudósként dolgozó édesapja munkássága is erősen befolyásol. A már-már sci-fik hangulatát idéző nóták mindegyikében a hangját is remekül használja, a zene pedig hihetetlenül fülbemászó - kiemelkedik számomra a Digital Paradise, a False Idols, a Believe és My Method Your Madness industrial remixe.
1. DUST IN MIND - CTRL
A Strasbourgból származó modern/industrial metalosok negyedik albuma november 19-ével jelent meg, és jövőre végre megtartják első headliner turnéjukat is. Az albumról tavaly ősz óta folyamatosan szállítottak dalokat Jennifer Gervaisék, a lemez pedig ismét leverte a lécet - ahogy a 2018-as From Ashes To Flames is tette. A Synapses című nótában francia nyelvű sorok is hallhatók, a hangszerelés és a két énekes (Jen és Dam) hangja harmonikus egyveleget alkot. Modern elemek, súlyos gitárok és rengeteg érzelem - nekem ez lett az év albuma. Mindegyik szerzeményben ott a szerethető, a szép, a jó, az érzelmek széles skálája a totális reménytelenségtől (No Way Out) kezdve a saját érzelmeinknek való kiszolgáltatottságon át (Lost Control) a belső hajtóerőig, amely az áttöréshez vezethet bennünket (Break).
.
