Új sorlemezét "Sleepless Empire" címmel, február 14-én küldi boltokba az olasz csapat, amely korongra csaknem öt évet vártak a rajongók. A Lacuna Coil utoljára 2019-ben játszott Magyarországon, akkor az Eluveitie és az Infected Rain társaságában jártak Budapesten.
A Cristina Scabbia vezette formáció ma jelentette be, miszerint ősszel európai turnéra indulnak, amely október 10-én szülővárosukban, Milánóban veszi kezdetét, és december 1-jén a franciaországi Lille-ben ér véget, október 28-án pedig hat év után ismét ellátogatnak a magyar rajongókhoz.
A bulira a Barba Negrában kerül sor, előzenekarként pedig az amerikai nu metalt játszó Nonpoint-ot ismerhetjük meg.
A jegyek értékesítése február 3-tól indul, Facebook esemény linkje ITT.
We recently wrote on our blog about Apocryphal, the Mumbai-based Indian band, in connection with their latest song, Spiders. The genre they define as dream metalcore perfectly showcases the harmonious fusion of mystical India and metal. We conducted a short interview with the band, where they talk about their beginnings, songwriting process, and the Indian metal scene.
How did the band come together? What inspired you to create music in the metal genre?
Apocryphal was started by Karan Sanchala (Producer & Guitarist) as a solo metal project, with Kiran (Vocalist) and Riddhi/Dream Anatomy (Vocalist) featuring as independent artists for a few tracks. The trio was then joined by Abhishek (Drummer) and Mitish (Bassist). All band members share common love for metal music, but we also appreciate the diversity within metal and other genres. Our music is powerful, dark, melancholic, and intense at the same time.
Are there any bands or artists you consider particularly impactful on your work?
All of us have diverse influences: For Karan,Kiran and Abhishek it is bands like Lamb of God, Bleed from Within, Spiritbox, and Architects that have had a profound influence. For Mitish, it is Red Hot Chilli Peppers, Linkin Park, System of a Down, Project Mishram, and the like. For Dream Anatomy it is Spiritbox, Evanescence, Björk, and Portishead.
What musical and cultural influences have shaped your style?
Everything under the sun is our influence. But a lot of our music is rooted in spirituality and uplifting oneself.
How does the audience in India respond to the genre and your performances?
Metal is an adopted genre for the Indian audience. We have a very small metal community, but the energy and passion of Indian metalheads is inspiring. We feel fortunate to play for an audience that is genuinely appreciative of the music, but sometimes we also wish we had a bigger scene and more opportunities here. While the Indian metal scene is growing, it faces challenges like access to venues and resources as well as the dearth of a new generation of metalheads.
What is your songwriting process like? Do you create together as a band, or do you build on individual ideas?
We typically build on individual ideas. Karan is where it all starts and then each of us steps in. All of us bring in our unique taste and influences. And the one thing that’s common is– we are not afraid to take risks.
How do you view the position of the Indian metal scene in the global metal community?
We look at it as a rising force with so much potential and diversity – we could surely use more support from within and outside the country to ensure that this potential is unleashed for the world to see. Some Indian bands like Bloodywood and Gutslit are already making a major mark on the global stage and making India proud – we see a lot many bands following suit.
Dream Anatomy, tell us a bit about yourself! How long have you been singing?
Growing up, music was always the first escape I resorted to unconsciously. It always has been my safe haven. Not a lot of people know that I created Dream Anatomy to help listeners escape to a different world—in the “flow” state—that is what I want my listeners to feel.
It’s been ~20 years since I started singing but I did not start composing until 2015 and only had the confidence to release my compositions by 2020. In fact, I am bringing the very first song I wrote, to life this year. My aim with my music—whether it is with Apocryphal or Dream Anatomy, is to help people transcend reality, break boundaries, and give them a taste of what true freedom is like - you are only as free as your mind is.
What has been your experience as women in a genre often dominated by men?
I’m glad you asked! I have met so many supportive men and women with whom I have had the privilege to discuss music and art. On the other hand, I have felt highly judged by some men and also women in the genre. There are some who haven’t missed a chance to remind me I don’t belong, especially on my bad days. But, I always operate from a place of faith, not fear and self-doubt. Music is a very sacred and personal space for me and I am still learning to build thicker walls. I prefer to express myself with my words, melodies, and voice. Physically, it can be challenging for women in metal, given that we have different biological rhythms.
How did metal become a part of your life?
Metal became a part of my life sometime in the early 2000s. It was a transition from pop – I still love pop as much – but it felt like I belonged there when I heard rock and metal for the first time. Being angry didn’t feel wrong anymore.
As an Indian woman, how important is religion in your life?
Religion, not so important. Spirituality, very much. If anything comes close to religion for me, it is music. Although I am not religious, I am always reading into philosophies underlying different religions. There is so much wealth in them!
A holland Epica korábban már fellebbentette a fátylat következő művészi víziójáról az Arcanacímű kislemez képében. Ez azonban csak ízelítő volt abból a zenei kavalkádból, ami ránk vár, Simone Simons és a fiúk ígérete szerint olyan albummal készülnek, amely nem csupán túlszárnyalja eddigi alkotásaikat, de műfaji határokat feszegető sokszínűségével új fejezetet nyit az Epica történetében.
Tegnap a zenekar hírlevélben tájékoztatta a rajongókat, miszerint kilencedik sorlemezük "Aspiral" címmel, április 11-én jelenik meg, amely korong tizenegy szerzeményt vonultat fel, és folytatódik a New Age Dawns-sorozat is.
"A várakozás függönye végre fellebben. Az elmúlt év csendjében egy különleges alkotás formálódott, amelyről most először oszthatjuk meg veletek a részleteket. Kilencedik stúdióalbumunk címválasztása tisztelgés Stanisław Szukalski művészete előtt, közvetlen inspirációt merítve a lengyel mester 1965-ös bronzszobrából. Ez a mű tökéletesen megtestesíti azt a két vezérelvet – a megújulást és az inspirációt –, amely mentén albumunk született. Ahogyan Szukalski művészetében minden apró részlet önálló műremekként ragyog, mégis egy nagyobb egész szerves részévé válik, úgy albumunk dalai is egyedi történeteket mesélnek el, miközben együtt egy monumentális szimfóniává forrnak össze. Minden egyes szerzemény egy-egy külön univerzum, saját atmoszférával és jelentésréteggel, de összefonódva alkotják eddigi legambiciózusabb zenei utazásunkat."
- nyilatkozta új művéről a csapat, amelyről a mai napon debütált a második kisfilmes tétel, a Cross The Divide - íme a a videoklip!
Cross the Divide
Arcana
Darkness Dies in Light - A New Age Dawns Part VII -
Obsidian Heart
Fight to Survive - The Overview Effect -
Metanoia - A New Age Dawns Part VIII -
T.I.M.E.
Apparition
Eye of the Storm
The Grand Saga of Existence - A New Age Dawns Part IX -
Jövő hét pénteken, február 7-ével a Jinjer nagyközönség elé tárja legújabb mesterművét, a "Duél" című ötödik stúdióalbumot. A hosszas alkotói folyamat gyümölcse különleges zenei utazást ígér: Tatiana Shmayluk, a zenekar énekesnője elárulta, hogy a 19. század romantikus korszaka jelentős inspirációs forrásként szolgált a dalok megalkotása során.
"Az új lemez készítése minden eddiginél hosszabb folyamat volt - közel két évet vett igénybe. A turnék között minden szabad percet a stúdióban töltöttünk, folyamatosan csiszolgatva a dalokat és keresve a tökéletes hangzást. Különleges újdonság, hogy Tatiana először készített vokális előprodukciókat az album felvétele előtt. Egyik lemezünk sem volt ennyire átgondolt és kiszámított, mint ez! Vállaltuk a kihívást, hogy még szélesebbre tárjuk zenei horizontunkat, mint eddig, és bebetonozzuk, hogy a "Duél" lesz a következő lépés a Jinjer karrierjében."
A kiadvány négy előhírnöke már megmutatta az új anyag sokszínűségét: a Someone's Daughter a történelem legmeghatározóbb női alakjainak állít méltó emléket, míg a Roguekorunk társadalmi kihívásaira reflektál kendőzetlen őszinteséggel. A Kafkacímű szerzemény a művészlét árnyékos oldalának mélységeibe kalauzolja a hallgatót, a Green Serpent pedig esszenciális Jinjer-himnuszként kristályosítja ki mindazt, amit az ukrán zenekar képvisel.
Ma megérkezett az ötödik felvezető is, amely nem más, mint az album címadó dala, a Duél:
Kétségtelenül a rock történetének egyik legemlékezetesebb visszatérését jegyzi a tavalyi év: hét esztendő gyásza és csöndje után a Linkin Park újra szárnyra kapott. A november 15-én napvilágot látott "From Zero" nem csupán egy album – sokkal inkább egy új fejezet kezdete, amelyben Emily Armstrong hangja új színekkel gazdagítja a legendás zenekar palettáját.
A döntés, hogy egy női énekessel folytassák útjukat Chester Bennington tragikus halála után, merész húzásnak bizonyult, ám az idő őket igazolta. A korong diadalmenete példátlan: 14 ország slágerlistáit tarolta le a megjelenés utáni hetekben, a régi és az új rajongók egyaránt imádják.
Németországban 75 ezer, Nagy-Britanniában 38 ezer példány talált gazdára már a nyitóhéten, mindkét országban az első helyet megszerezve. A korong ugyancsak az eladási listák csúcsára szárnyalt a világ más tájain is: Magyarország, Franciaország, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Hollandia, Olaszország, Új-Zéland, Kanada és Svájc közönsége is az első helyre szavazta az albumot.
A skandináv régióban sem maradt el a siker - Finnország, Norvégia és Dánia hallgatói a második pozícióig repítették a lemezt, míg Svédországban a dobogó harmadik fokára került. Írország, Csehország és Spanyolország közönsége szintén a második helyre rangsorolta a visszatérő rock-legendák alkotását.
És a történet még korántsem ért véget – január 24-én ugyanis egy különleges, A Capella verzió teszi még teljesebbé ezt a rendkívüli visszatérést.
Február 14-én, a Century Media Records gondozásában lát napvilágot a Lacuna Coil új nagylemeze, a "Sleepless Empire". A korong témájáról korábban már szót ejtett az énekesnő Cristina Scabbia, a napokban pedig a zenekar férfi énekese, Andrea Ferro mesélt a Cuero Y Metalnak adott friss interjújában a dalok hangulatáról.
Elárulta: büszkék az új albumra, de természetesen izgatottak is a fogadtatás miatt.
"Nagyon izgatottak vagyunk, hiszen ezek a dalok már egy ideje elkészültek – rögzítettük, kevertük, majd mastereltük őket –, és alig várjuk, hogy végre mások is meghallgathassák. Ez egy rendkívül izgalmas időszak a számunkra, hiszen jó ideje nem jelentettünk meg teljesen új albumot. Nagyon büszkék vagyunk arra a munkára, amit az albumon végeztünk. Úgy gondolom, a hangzásában felismerhetőek lesznek az eddigi stílusjegyeink, de néhány elemében sötétebb, árnyaltabb irányt is vettünk. Egyszerűen imádjuk ezt a lemezt, és alig várjuk, hogy a rajongóink is megismerjék."
- kezdte gondolatmenetét Ferro, majd összehasonlította a művet a 2019-es, nagy sikerű "Black Anima" koronggal és eddigi munkáikkal:
"Úgy gondolom, hogy a zenekar stílusa az évek során egyértelműen kialakult és könnyen felismerhető, de ez az album számos változatos dalt tartalmaz. Vannak rajta igazán súlyos, keményebb darabok, sötétebb hangulatú szerzemények, és könnyedebb, fülbemászóbb tételek is. Például az I Wish You Were Dead bizonyos szempontból inkább egy könnyen megjegyezhető, dallamos szám. Szerintem ez az album egyfajta fejlődés a "Black Anima"-hoz képest, ugyanakkor tartalmazza a "Comalies XX" – vagyis a Comalies (2002) album újragondolt, „dekonstruált” verziójának – néhány sötétebb elemét is. Az, hogy újra foglalkoztunk a "Comalies"-szal, egy kicsit visszavezetett minket a Lacuna Coil sötétebb gyökereihez. Ez az album tulajdonképpen a két munkánk ötvözete: egyszerre nehéz és intenzív, mint a "Black Anima", ugyanakkor sötétebb és árnyaltabb, mint a "Comalies XX". Szerintem ez a legnagyobb különbség: egyensúlyozik a keménység és a sötétebb tónusok között.”
Arról, hogy miért is súlyosabb a "Sleepless Empire", eképpen mesélt:
"Tulajdonképpen már a "Delirium" (2016) album súlyosabb hangzással bírt. Ez volt az a pont, ahol egy nehezebb irányt vettünk, részben a zenekari felállás változása miatt. Új zenészek csatlakoztak hozzánk, akik természetesen más stílust hoztak magukkal, mint amit korábban képviseltünk. Ennek köszönhetően olyan elemeket is beépíthettünk, mint például a kontrabasszus, amelyek új dimenziót adtak a zenénknek. Marco [Coti Zelati], a basszusgitáros és a csapat fő dalszerzője, az őt akkoriban inspiráló zenék révén egy extrémebb irányba mozdult el, és mi csak követtük az inspirációt. Nem volt előre meghatározott tervünk, hogy 'Oké, innentől kezdve súlyosabb zenét csinálunk.' Egyszerűen csak hagytuk, hogy a zene vezessen minket. Az is igaz, hogy amit hallgattunk, és ami akkoriban hatott ránk, egyre inkább ebbe az irányba mutatott."
Eképpen zárta mondandóját:
"Szerintem a rockzene általános trendje is keményebbé vált az elmúlt években. Az új zenekarok többsége valamilyen formában szerepelteti az ilyen elemeket, legyen szó az énekről vagy a hangszerelésről. Rengeteg kemény hangzású anyag jelenik meg, és mi egyszerűen csak együtt haladunk ezzel a zenei áramlattal.”
Az egzotikus Mumbai szívéből érkezett egy különleges zenei jelenség: az Apocryphal nem mindennapi banda, amely merészen ötvözi az indiai misztikumot a metalcore nyers energiájával. Egyedi stílusukat "dream metalcore"-ként definiálják, amely tökéletesen visszatükrözi az ősi India meditatív világának és a modern metal elementáris erejének kivételes fúzióját.
A formációt Karan Sanchala gitáros álmodta meg 2010-ben, majd hamarosan olyan kiváló művészek csatlakoztak hozzá, mint Abhishek Pandey a dobos, Mitish Amin basszusgitáros, Kiran Desai énekes-dalszövegíró és a lenyűgöző hangú énekesnő, Dream Anatomy.
Legújabb szerzeményük, a Spiders című alkotás január 3-án látott napvilágot egy lenyűgöző videoklip kíséretében, amely méltó reprezentációja az együttes művészi ambícióinak. Bár az Apocryphal még csak most kezdi kibontani szárnyait a nemzetközi színtéren, zenei utazásuk ígéretes fejezeteket tartogat a jövőre nézve.
Az együttes további alkotásai megtekinthetők YouTube-csatornájukon, mi pedig izgatottan várjuk következő lépéseiket ezen a különleges zenei zarándokúton.
A kanadai-amerikai rockcsapatról tavaly írtunk - a zenekart olyan nevek alkotják, mint Alex Lifeson, a Rush legendás gitárosa, Andy Curran basszusgitáros és Alfio Annibalini gitáros és billentyűs. Énekesnőjük a 28 éves Maiah Wynne.
2022. április 8-án jelent meg a banda első, saját magáról elnevezett stúdióalbuma, amely az ambient és industrial zenei elemeket ötvözi, a záró szerzemény, a Western Sunset pedig egy instrumentális tisztelgés Alex Lifeson egykori Rush-beli társa, Neil Peart dobos és szövegíró előtt. A Guitar World magazin olvasói a 2022-es év nyolcadik legjobb gitáralbumának választották a lemezt.
Ma jelentette be a formáció, miszerint második albumuk március 14-én, "Stygian Wavz" címmel kerül boltokba, ennek örömére debütált a korong címadó dala, melyet korábban a Not Dead Yet és az Under The Stars előzött meg.
Andy Curran eképpen mesélt a lemezről:
"Ez a különleges dal mind a négyünk szívében előkelő helyet foglal el. Bár szövegvilága visszafogott, Maiah hangja itt teljes pompájában bontakozik ki. A harmóniák és a többszólamú vokálok valóságos szimfóniává forrnak össze. Műfaji besorolása kihívás - és épp ez teszi még különlegesebbé számunkra."
Az album dalainak listája:
01. Not Dead Yet 02. The Story 03. Under The Stars 04. Thrill Of The Chase 05. Handle With Care 06. That Was Then 07. Raindrops 08. New Trip 09. Clouds 10. The End 11. Stygian Waves
A norvég Trail of Tears 2024 tavaszán egy igen hosszú szünet után tért vissza a zenei életbe. Az 1997-ben alakult együttes utoljára 2013-ban hallatott magáról az "Oscillation" albummal, majd közel egy évtizedes csend következett. 2022 őszén azonban bejelentették visszatérésüket, méghozzá nem akárkivel - a Sirenia egykori énekesnője, Ailyn csatlakozott hozzájuk frontemberként.
Május végén "Winds of Disdain" címmel jelentettek meg egy négy számot tartalmazó középlemezt, amelyről korábban a címadó szerzemény és a Blood Red Halovideoklip formájában is napvilágot látott, a mai napon pedig újabb meglepetéssel szolgált a kristiansandi formáció - április 25-én, remaszterizált változatban ismét boltokba kerül első, "Disclosure in Red" című bemutatkozó albumuk.
Az 1998 novemberében megjelent korongon szereplő tíz dal mindegyikét az akkori énekes, Ronny Thorsen énekelte, ám a felújított verzión már Ailyn hangját hallhatjuk.
A finn-angol-holland tagokat számláló zenekar legújabb opusza, a "Yesterwynde" szeptemberben került boltokba, hogy méltó lezárása legyen az együttes korábbi két konceptuális albumának ("Endless Forms Most Beautiful"-2015, "Human :II: Nature"-2020). E sorban tizedik nagylemez különlegessége, hogy bár a Nightwish átmenetileg visszavonul a koncertezéstől, vizuális téren annál aktívabbnak bizonyult.
Első beharangozóként már májusban kijött a Perfume Of The Timelesslátványos klipje, melyet augusztusban a The Day Of...követett. A megjelenés közeledtével az An Ocean Of Strange Islandnyűgözte le a rajongókat, majd a lemez premierjével egy időben a Lanternlightcímű megindító ballada képi világába nyerhettünk betekintést.
A vizuális utazás legfrissebb állomása a címadó Yesterwynde dalhoz készült szöveges videó. Floor Jansen és társai ezúttal egy tömör, ám annál jelentőségteljesebb kompozícióval gazdagították az album audiovizuális palettáját.
