A mai napon megjelent a Kobra And The Lotus énekesnőjének első szólóalbuma, ám ennek a 2020 óta dédelgetett álomnak a megvalósulását komoly krízis előzte meg. A kanadai zenekar 2019 óta pénzügyi problémák miatt inaktív, Kobra pedig nem sokkal az "Evolution" album megjelenése után kifejtette: nem tudja mi vár az együttesre a jövőben.

A művésznő 2023 őszén kezdte csepegtetni a dalokat. Először a Love What I Hate érkezett, majd az Under One Sun, amit karácsony tájékán a varázslatos Thank You követett. Márciusban a frissítő hangulatú Freedom-mal jelentkezett, májusban a HOTT.-tal lepte meg rajongóit, június elején a Timo Somers-szel közösen felvett Dreamer látott napvilágot, legutóbb pedig a Like No Other-t hallhattuk, amely a korong címadója is.

Kobra nem fukarkodott a kislemezekkel, imádja elkápráztatni a rajongókat, és ez a videoklipekben is tükröződött - elég csak a HOTT.-ra gondolni.

Kobra dalai nem csak dallamok, hanem őszinte érzések is. Minden dalban a saját élményei és gondolatai köszönnek vissza. Találkozhatunk hétköznapi, de mély érzésekkel, mint a gyermeki álmodozás (Dreamer), a magány (Like No Other), a társadalmi nyomás (HOTT.) vagy a belső erő visszaszerzése (Freedom). Ezek az érzések mindenkiben megvannak, de nem mindig könnyű beszélni róluk. Például, ki meri bevallani, hogy az Instagram-modelleket látva rosszul érzi magát, vagy hogy hiába van sok ismerőse, mégis magányos? Kobra lerántja a leplet a tabukról, hogy szembesítsen minket a démonainkkal.

Mindehhez igen változatos zene társul. A Like No Other-t az indiai szitár teszi egzotikussá, az Unbreakable kicsit visszarepít 80-as évekbe, míg a Thank You egy igazi varázslatos ballada. A Freedom egyszerre emlékeztet Michael Jackson munkásságára és a klasszikus rock elemeire, adva egy nagyon érdekes hangzást, de nekem az It's No Bluegrass Anymore a legnagyobb kedvencem. Az ír dallamvilág hihetetlen energiát és hangulatot ad, és Kobra éneke is tökéletesen passzol hozzá.

A "Like No Other" nem metallemez. Sőt, nehéz is lenne műfajilag beskatulyázni, mert minden dalnak olyan egyedi hangzása van, hogy lehetetlen egy fiókba bezárni őket. Még az instrumentális, rövid átvezetőket is, mint a Liberation, a Genesis vagy az Epiphany.

Őszinte leszek, a Kobra And The Lotus zenéje tetszik, de Kobra első saját "gyermeke", a "Like No Other" azt az érzést hozza magával, hogy az énekesnő az eddigieknél sokkal jobban kiteljesedett. Egyelőre senki nem tudja, mi lesz a zenekarral, de addig is itt van ez a csoda, tele meglepetésekkel. Ha nem vad zúzásra vágysz, de nyitott vagy az alternatív megoldások, a váratlan fordulatok és az újítások iránt, akkor garantáltan beleszeretsz ebbe a dalcsokorba.

Korábban az énekesnő elmondta, hogy egy előadóművész rengeteg munkát fektet abba, hogy akár csak egy percnyi tartalmat megjelentessen a közösségi médiában. Ezzel arra utalt, hogy az algoritmusok uralta világában nehéz a figyelem középpontjában maradni. Ez az album is sokáig érett, de végül megszületett, és engem azonnal lenyűgözött. Kobra megosztotta a lelke egy darabját, annak egy csodálatos képét. Ha van egy lemez, ami biztosan ott lesz az idei top 3-ban, akkor a "Like No Other" dicsőséggel foglalja el a dobogó egyik fokát.

9,5/10

Megjelenés: 2024.08.30.

Tracklist:

1. Rebirth (Intro)

2. Under One Sun

3. Love What I Hate

4. HOTT.

5. Like No Other

6. Shakedown

7. Thank You

8. Unbreakable

9. Dreamer

10. Epiphany

11. It's Not Bluegrass Anymore

12. Liberation

13. Freedom

14. Genesis

"The Obsession" címmel, szeptember 20-án érkezik Charlotte Wessels, az egykori Delain-frontlány harmadik stúdióalbuma. Charlotte tavasszal elárulta, hogy ez az album sokkal keményebb hangzással operál majd, mint előző két lemeze, a "Tales From Six Feet Under" (2021) és a "Tales From Six Feet Under Vol II" (2022). Az új albumról eddig három kislemez jelent meg: májusban a The Exorcism, június közepén a Chasing Sunsets, majd júliusban a Dopamine, amelyet Simone Simons-szal, az Epica énekesnőjével közösen rögzített. A mai nappal megjelent a negyedik felvezető is, amely a The Crying Room címet viseli, és amelynek szövegét egy igen személyes élmény ihlette.

"Amikor felkészültünk az első koncertemre a Covid-járvány után, a turnémenedzserünk megkérdezte, hogy szeretnék-e saját öltözőt. Tudván, hogy idegroncs leszek, azt mondtam, hogy nem kell külön öltöző - csak egy hely, ahol egy jól megérdemelt idegösszeomlást produkálhatok anélkül, hogy hazavágnám mindenki hangulatát. Így született meg "The Crying Room". Ez egy dal a bukástól való félelemről és arról, hogy szükséged van egy kis levegőre, mielőtt fejest ugranál valami újba. Mindenki szeret bátorságról és hősiességről szóló történeteket mesélni, de legyünk őszinték: én többet szeretnék hallani olyan emberekről, akik teljesen be vannak tojva valamitől... és mégis megcsinálják. Ez a lemezen is egy központi téma, és a "The Crying Room" egy bátorítás arra, hogy ezt tedd te is."

A dalhoz természetesen videoklip is készült, íme:

A metalkedvelő közönség Thalìa Bellazeccát elsősorban a Frozen Crown gitárosaként ismerhette meg. Az egzotikus külsejű fiatal tehetség 2017 és 2020 között erősítette a milánói együttest, mindössze 17 évesen csatlakozva a csapathoz. A koronavírus-járvány alatt Thalìa a dobos Alberto Mezzanottéval és basszusgitáros Filippo Zavattarival közösen távozott a zenekarból. Azonban a kilépés mögött nem nézeteltérések, hanem személyes okok álltak.

Thalìa ezt követően az Aexylium nevű olasz folk metal formációban és az Angus McSix-ben folytatta karrierjét, a napokban pedig nem más kérte fel a tehetséges leányzót a közös munkára, mint a német Primal Fear. 

A power metalban ténykedő együttest nemrégiben hagyta ott a két gitáros, Alex Beyrodt és Tom Naumann, valamint a dobos Michael Ehré és Alex Jansen basszusgitáros. 

Ralf Scheepers, a banda énekese így mesélt a fiatal művésznővel való találkozásáról: 

"Nemrég volt szerencsém személyesen találkozni Thalíával az olaszországi fellépésünk után. Ez a találkozás megerősítette bennem, milyen kivételes egyéniség ő. Számomra mindig is kulcsfontosságú volt a személyes kapcsolat és a kölcsönös szimpátia - ezt jól tudják, akik ismernek. A találkozás után mélyebben is megismerkedtem Thalía zenei munkásságával, és le kell szögeznem: tehetsége lenyűgöző. Most, hogy személyesen is megismerhettem és zeneileg is felfedeztem őt, izgatottan várom az együttműködésünket. Alig várom, hogy közösen alkothassunk a stúdióban, és természetesen, hogy élőben is felléphessünk!"

Thalìa is izgatottan írt közösségi oldalaira az egyesülésről:

"Rendkívül megtisztelő és izgalmas lehetőség számomra, hogy a heavy és power metal színtér e legendás alakjaival dolgozhatok együtt. Büszkeséggel tölt el, hogy hamarosan egy színpadon állhatok ezekkel a kivételes tehetségű zenészekkel. Ez az együttműködés nem csupán egy új fejezetet nyit a pályafutásomban, de lehetőséget ad arra is, hogy részese legyek e történelmi jelentőségű zenekar következő korszakának. Izgatottan várom, hogy megkezdhessük a közös munkát, és együtt formáljuk a jövő zenéjét!"

Thalìa Bellazecca 2000. április 19-én született az észak-olaszországi Cantú városában, olasz apa és kubai anya lányaként. Már nyolcéves korában gitározott, majd 12 évesen a kemény rock és metal műfaja felé fordult, olyan gitárosok, mint Joe Satriani és Kiko Loureiro, valamint a Megadeth és az Angra dalait játszva. 2017-ben, mindössze 17 évesen csatlakozott a Frozen Crown-hoz, ahol rengeteg értékes tapasztalatot szerzett a következő három évben. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Primal Fear (@primalfearofficial) által megosztott bejegyzés

Szeptember 20-án a Nightwish egy valódi mérföldkőhöz érkezik a tizedik, régóta várt stúdióalbumával, amely a "Yesterwynde" címet viseli. A korong azt a trilógiát zárja le, amelyet a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful" kezdett el, és amelyet a 2020-ban megjelent "Human :II: Nature" folytatott, így közel egy évtizedet ölel fel a zenekar történetéből.

A csapat májusban jelentette meg a Perfume Of The Timeless című tételt, nemrégiben pedig a The Day Of... is debütált, mindkét szerzeményhez igen látványos videoklip készült, azt pedig korábban elárulta az együttes, hogy a kiadvány az idő tematikája köré épül. Üröm az örömben, hogy a banda tavasszal bejelentette: nem terveznek turnézni az új anyaggal, határozatlan időre szögre akasztják a koncertezést.

A napokban a Forbes magazin készített interjút az énekesnő Floor Jansennel, aki mesélt az albumról, és arról, mi az oka annak, hogy egy ideig nem láthatják a rajongók élőben a csapatot.

"A szokásostól eltérően a dalszerzés már a Covid-járvány alatt elkezdődött. Általában egy világkörüli turné után pihenünk, majd a dalszerzőnk, Tuomas Holopainen új inspirációkat keres. Ezúttal azonban, amikor az előző lemezünk turnéja lett volna esedékes, a pandémia közbeszólt. Tuomas mégis talált ihletet, és bár korábban albumonként dolgozott, most folyamatosan írta a dalokat. Mire újra koncertezhettünk, addigra lényegében az egész album elkészült. Nyáron, amikor először hallgattuk meg a demókat, épp Franciaországban léptünk fel. A koncert napján két-három számot hallgattunk végig a közös hotelszobánkban. Ő elmagyarázta a koncepciót, és megmutatta a szövegeket is. Ez volt az első találkozásunk az új anyaggal. Bár még hátra volt a Human Nature World Tour egy része, már belekóstolhattunk az új albumba, mielőtt a valódi munkálatok elkezdődtek volna."

- kezdte sorait Floor, aki 2012-ben csatlakozott a zenekarhoz, átvéve az akkor távozó Anette Olzon helyét, egy évvel később pedig hivatalosan is ő lett a frontasszony. A vele felvett első lemez volt az "Endless Forms Most Beautiful", ennek kapcsán kifejtette, hogyan alakult át a csapattal való munkája az elmúlt kilenc évben.

"A Nightwishban nem én írom a dalokat, a korábbi zenekaraimban én írtam, akárcsak a szólóprojektem számára. Nálunk Tuomas az ötletgazda és fő dalszerző. Régebben a basszusgitárosunk [Marko Hietala] is hozzájárult néhány dallal az albumokhoz, de ő a járvány ideje alatt elhagyta a zenekart. Így most Tuomas egyedül felel a dalszerzésért - a Nightwish az ő gyermeke, ha úgy tetszik. Amióta csatlakoztam a bandához, a folyamat úgy néz ki, hogy Tuomas demókat készít, amiket aztán közösen dolgozunk fel. Amikor elkezdjük élőben játszani ezeket, a zenekar egyedi hangzása és stílusa automatikusan formálja a dalokat. A próbatermekben sok időt töltünk azzal, hogy minden részletet átbeszéljünk és finomítsunk. Ilyenkor születnek ötletek a dalszerkezethez, esetleg egyes részek hosszának módosításához. Az én kreativitásom akkor jön képbe, amikor elkezdem énekelni a dalokat. Sajnos az előző két albummal ellentétben most nem tudtam részt venni a közös próbákon, ugyanis akkor voltam terhes. De persze otthon gyakoroltam, és a stúdiófelvételek során tudtam hozzáadni a saját hangomat és stílusomat a számokhoz. Így, ha nem is a megszokott módon, de mégis bele tudtam vinni a kreativitásomat az új albumba."

Végül kitért arra is, hogy miért döntöttek a határozatlan időre szóló turnémentes időszak mellett.

"Ez nem volt könnyű döntés, különösen mivel nem sokkal a világjárvány után kellett meghoznunk. Bár a zenekar egységesen támogatta ezt a lépést, én személy szerint nehéz szívvel vettem tudomásul. Szívesen folytattam volna, de figyelembe kellett vennünk, hogy hatfős csapatként működünk. A Nightwish világkörüli turnéjai rendkívül intenzívek. Minden tagnak képesnek kell lennie arra, hogy estéről estére száz százalékot nyújtson a színpadon. Ez nem csupán egy-egy fellépés, hanem egy hosszú, megterhelő koncertsorozat."

"A rajongóink megszokták és elvárják tőlünk, hogy minden alkalommal a legjobbat kapják. Azonban ha ezt nem tudjuk garantálni, akkor jobb, ha inkább a szünet mellett döntünk. A fellépéseken a közönség érzi és látja a lelkesedésünket. Ha valamelyik tag nem tudja odatenni magát, az az egész produkció minőségére kihatna. Ezért, bár nehéz szívvel, de a szünet mellett döntöttünk, hogy megőrizzük azt a színvonalat, amit a Nightwish-tól elvárnak."

Remekül teljesít a Visions of Atlantis új albuma, a július 5-én megjelent "Pirates II - Armada", amely a 2022-es "Pirates" folytatásaként jellemezhető. A zenekar most is turnézik a kiadvánnyal, néhány nappal ezelőtt pedig egy online metálmagazin interjút készített az énekeső Clémentine Delauney-vel, akit arról is kifaggattak, hogyan vált hivatásává a zene.

"Ez egy érdekes kérdés. Tudod, sokszor előfordul, hogy az ember sokáig csinál valamit, mielőtt rájönne, hogy tehetséges benne. Nálam is így volt ez az énekléssel. Már egészen kicsi koromban énekeltem, és ezt folytattam az iskolában is. Amikor tinédzser lettem, észrevettem, hogy a hangom változik, fejlődik, és kezd egyedi jellege lenni. Ekkor döntöttem úgy, hogy szeretnék énekórákat venni, hogy még jobb legyek. Ezért jelentkeztem a Fiatal Nemzeti Opera speciális, kamaszoknak szóló csoportjába. Pár évvel később egy metálzenekarban kezdtem énekelni. Bár klasszikus képzést kaptam, nagyon szeretem a metált is. De nem azért csatlakoztam a zenekarhoz, hogy metálénekes karriert kezdjek, hanem egyszerűen csak azért, mert élveztem. Ez egy módja volt annak, hogy kifejezzem magam."

Amióta a "The Deep & The Dark" 2018-ban megjelent, a Visions Of Atlantis minden kiadvánnyal egyre több figyelmet kapott, több koncertet adtak, több sikeres turnét bonyolítottak le nagyobb közönség előtt. Ám a banda magasra tette a lécet, különösen Clemi.

"Az én legnagyobb álmom az, hogy a koncertek show-jellege tovább fejlődjön. Szeretném, ha képesek lennénk a dalokat teljes mértékben színpadra vinni. Minden dalnak saját díszlete és effektjei lennének, és egy hatalmas show-t építenénk fel a semmiből. Michael Jackson ezt csinálta. Ő nagyon adott a látványra. Ezért kezdtünk mi is ebbe az irányba fordulni, és mindent beleadni."

Clémentine tőle szokatlan módon politikai nézeteinek is hangot adott az interjúban. Véleménye szerint több dolog is aggodalomra ad okot.

"Az európai választások eredményei tükrözik a jelenlegi politikai trendeket. A szélsőjobboldali pártok erősödése Európa-szerte aggodalomra ad okot, és a társadalom egyensúlyhiányára utal. Ez a polarizáció részben a politika és a közösségi média hatásának tudható be."

"Emellett a klímaváltozás is globális veszélyt jelent, de ez nem mindig tükröződik a szavazási eredményeiben. Az emberek általában a személyes problémáikra koncentrálnak, különösen a pénzügyi kérdésekre. Amíg nem érzik közvetlenül az éghajlatváltozás hatásait, sokan úgy gondolják, hogy "ez nem az én problémám". A politikai színtéren, például a hazámban, Franciaországban a baloldali pártok próbálnak összefogni, ami tovább fokozhatja a széthúzást. A világban zajló események sokasága miatt nehéz egyetlen fő témára koncentrálni. Új megközelítésekre van szükség, például innovatív politikai formákra, amelyek képesek valóban hatákonyan kezelni ezeket a problémákat, és a megújuló energiaforrások fejlesztésére. Bár a helyzet bonyolult, még mindig optimista vagyok. Hiszek az emberi jóságban és abban, hogy az emberiség képes nagy dolgokra. Remélem, hamarosan eljön az idő, amikor ezt be is bizonyítjuk."

Tarja Turunent 2005 őszén nyílt levélben bocsátották el a Nightwish tagjai, amely esemény nagy törés volt mind a zenekar, mind az énekesnő, mind a rajongók számára. Az idő azonban begyógyította a sebeket, és most, közel két évtizeddel a szakítás után Tarja és Marko Hietala, aki 2002 és 2021 között volt a banda basszerosa, közösen turnéznak. 

Korábban már mindketten nyilatkoztak a másikhoz fűződő viszonyukról, Tarja pedig újfent az egymásra találásról mesélt egy finn magazinnak.

Az egész a Raskasta Joulua elnevezésű, speciális karácsonyi koncertsorozattal kezdődött 2017-ben, amikor Tarja és Marko közösen énekelték az Ave Maria című ünnepi klasszikust.

"Akkor már 12 év telt el azóta, hogy utoljára egy színpadon álltunk. A próbák alatt nem nagyon beszéltünk, csak köszöntünk egymásnak. A fellépés után azonban Marko odajött hozzám és mindenki előtt bocsánatot kért!"

- elevenítette fel Tarja a meghatározó pillanatot.

Az együttműködés tényleges kezdetére azonban még várni kellett. A fordulópont tavaly következett be, amikor Tarja Svájcban koncertezett egy fesztiválon, de Marko szólózenekara is hivatalos volt az eseményre. Az énekesnő kézbe vette a dolgokat, és megkérdezte a zenészt, hogy elénekelné-e vele a Phantom Of The Opera-t, amely tétel a Nightwish 2002-es "Century Child" albumán kapott helyet, Marko pedig azonnal igent mondott.

"A próbán meghatódtam. Marko józanul jelent meg, és mintha teljesen már emberré vált volna. Azt hiszem, ez volt a pillanat, amikor igazán megismerhettem őt, és ez boldogsággal töltött el. Aztán jött a Left On Mars, amelyben én is énekeltem. Ez a dal az újjáéledő barátságunk szimbóluma, és nagyon szeretnék egy dalt írni Marko következő szólólemezére."

A közös munka gyümölcseként Turunen és Hietala dél-amerikai turnéra indultak. Talán nem meglepő módon mindketten úgy érezték, hogy a közös koncertezés valódi varázslat volt számukra.

A "Century Child" volt az az album, amely előkészítette a "Once" (2004) számára a terepet, ekkorra a zenekar már igen szép rajongótábort gyűjtött maga köré. Azonban a korong felvétele nem ment simán, Tarja ugyanis az éneksávok felvételekor Tarja beteg volt.

Simone Simons, az Epica frontasszonya ma jelentette meg "Vermillion" című szólólemezét, amelynek elkészítésében Arjen Lucassen működött közre. Az album megjelenését három kislemez előzte meg: az Aeterna, az In Love We Rust és a R.E.D., mindegyikhez látványos videoklip társult. A lemez megjelenésének napján debütált a negyedik kisfilmes szerzemény is, a Cradle To The Grave, amelyben Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is közreműködik. 

Simons így mesélt a szerzeményről, amely egyben az album egyik legerősebb darabja:

"A Cradle to the Grave' az élet hullámvölgyei és hullámvölgyei közötti navigálás egyetemes tapasztalatáról, valamint az értelem és cél kereséséről szól. Az emberi állapotot a küzdelem és a rugalmasság egyikeként szemléli, ahol az építkezésre és az elérésre irányuló erőfeszítések ellenére is ott van a mögöttes elfogadás, hogy az élet rövid, véges és gyakran kegyetlen."

Simone Simons, az Epica frontasszonya mostantól nem csak zenekarával kívánja meghódítani a rajongókat. A vörös hajú dívát számos más művésszel is összehozta a sors a több, mint húsz éve tartó pályafutása során - köztük a holland progresszív metal egyik legnagyobb nevével, Arjen Lucassennel. A két zenész közös albumot dobott piacra, ahol Simone végre megcsillogtathatta szólóképességeit is.

Simone és Arjen közös projektje három dallal vezette fel a korongot. Először az Aeterna csapott le ránk májusban - Simone szerint ez a szám olyan, mintha az Epica és az Ayreon zenei gyermeke lenne. Aztán jött az In Love We Rust, egy szívfacsaró ballada, végül a R.E.D. című szerzeményben az Epica gitárosa, Mark Jansen is beszállt a buliba. Ez a dal a mesterséges intelligencia témáját boncolgatja, mindezt egy igen látványos videoklippel.

Hogy őszinte legyek, az Epica legutóbbi albuma, az "Omega", számomra olyan volt, mint egy langyos sör egy forró napon - nem igazán hozott lázba. A szimfonikus részek továbbra is kifogástalanul szóltak, Simone hangja is rendben volt. De számomra a 2016-os "The Holographic Principle" (kritika ITT) után -ami rogyásig volt energikus dalokkal-, az "Omega" olyan sterilnek tűnt, mint egy kórházi műtő. Nem volt rossz, de valami nagyon hiányzott. Ezért is vártam kíváncsian, mit tud Simone szólóművészként.

Be kell vallanom, hogy az Aeterna és az In Love We Rust eleinte nem igazán ragadott meg. Kissé középszerűnek tűntek. Azonban a R.E.D.-re már felkaptam a fejem. Talán Mark miatt...? Nem tudom eldönteni.

Aztán végighallgattam az albumot, és meglepődtem. A Weight Of My World olyan érdekes megoldásokat vonultat fel, amiket az Epicától hiába vártunk volna. Kreatív dallamok, elektronikus elemek, de mindez úgy, hogy a metal hangzás nem szenved csorbát. A Vermillion Dreams szenvedélyes és nyugodt részei váltakoznak, kellemes egyveleget alkotva, a The Core igazán zúzósra sikeredett, itt ismét felbukkan Mark. De a legnagyobb meglepetést a Cradle To The Grave okozta, amelyben Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is közreműködik. Ez kétségtelenül az album egyik csúcspontja. A kapzsiságról szóló Dystopia dallamos-melankolikus hangulata nem nyomaszt, inkább elgondolkodtat, a gitárszóló pedig különösen megindító. A dal vége felé fokozódik a tempó, és egy igen dinamikus tétellé növi ki magát. Az albumzáró Dark Night Of The Soul ismét egy lassú, érzelmes szám, de Simone éneke annyira érdekes és gyönyörű, hogy végig leköti a figyelmet.

Arjen Lucassen, ez a 64 éves zenemágus, már évtizedek óta bizonyítja, hogy amihez hozzáér, az arannyá változik. Most Simone Simons-szal bútorozott össze egy album erejéig, és lássunk csodát, a "Vermillion" album sem okoz csalódást. Ez a lemez olyan, mint egy jól megkevert koktél: egy rész Arjen jellegzetes hangzásából, egy rész Simone egyedi stílusából, és máris kész a tökéletes keverék. Az eredmény? Egy igazán fülbemászó, izgalmas zenei utazás. Mint említettem, az Aeterna és az In Love We Rust első hallásra olyan volt, mintha langyos vízbe csobbantam volna - nem igazán hagyott mély nyomot. De ahogy végigpörgettem a teljes albumot, rá kellett jönnöm: ez a dalcsokor bizony telitalálat. 

A két holland tehetség együttműködése olyan, mint amikor két mesterszakács szabadul be egy konyhába - az eredmény nem lehet más, csak ínycsiklandó. A "Vermillion" tökéletesen ötvözi kettejük egyedi 'ízeit', létrehozva valamit, ami ismerős is, meg nem is - de mindenképpen szerethető. A két művész egyedi stílusának találkozása olyan zenei élményt eredményez, ami után nehéz visszatérni a megszokott kerékvágásba. Arjen tapasztalt produceri munkája és Simone kivételes hangi adottságai olyan kombinációt alkotnak, ami ritka a mai zenei palettán - álomszerű, varázslatos dallamok, elgondolkodtató szövegek és az a fajta precizitás, ami nem esik túlzásokba. 

9/10

Kiadó: Nuclear Blast

Zenészek:

Simone Simons - ének

Arjen Anthony Lucassen - gitár, billentyűk, dalszerzés

Rob van der Loo - basszusgitár

Koen Herfst - dob

Ben Mathot - hegedű

Vendégzenészek: Mark Jansen, Alissa White-Gluz, John Jaycee Cuijpers

Dallista:

01. Aeterna
02. In Love We Rust
03. Cradle To The Grave (feat. Alissa White-Gluz)
04. Fight Or Flight
05. Weight Of My World
06. Vermillion Dreams
07. The Core
08. Dystopia
09. R.E.D.
10. Dark Night Of The Soul

Igen pozitívan fogadták a rajongók és a kritikusok a Kittie visszatérését. A csapat új albuma, a "Fire" június végén került boltokba, és rövid időn belül elnyerte a hallgatók tetszését. Nemrégiben az Artist Friendly With Joel Madden elnevezésű podcastben a zenekar énekese, Morgan Lander a visszatérést kísérő rajongói és médiavisszhangról mesélt.

„Most egy furcsa második fejezetben járunk, ahol minden, amit teszünk, győzelemnek tűnik. Ezek olyan győzelmek, amiket korábban el sem tudtunk volna képzelni a karrierünk bármely más szakaszában. Különös érzés látni, ahogy mindez valós időben történik és kibontakozik. Most, az eddigi tapasztalatainkkal és érettségünkkel, élvezzük és megéljük ezt az időszakot, miközben fejjel előre haladunk az ismeretlenbe. A dolgok egyszerűen a helyükre kerülnek.”

- vezette fel gondolatait Morgan, majd arra a kérdésre, hogy jól érzik-e magukat csapattársaival, így válaszolt:

„Igen, természetesen. Úgy gondolom, nem csinálnánk újra, ha nem lenne izgalmas, ha nem jelentene kihívást, vagy ha nem tartanánk fontosnak. Végső soron, ha valami izgalmas és szórakoztató, akkor ott akarunk lenni. Most a karrierünk azon pontján vagyunk, hogy ha valami nem hoz lázba minket, akkor nem akarunk részt venni benne. Szerintem ez egy csodálatos dolog... És úgy érzem, hogy minden eddigi tapasztalat hozzájárul ahhoz, ami most történik. Határozottan sokat tapasztaltunk, és most már veteránoknak érezzük magunkat.”

Morgan arról is beszélt, hogy a zenekar 2013-ban döntött a Kittie szüneteltetése mellett, miután közel két évtizedet töltöttek a pályán, hat stúdióalbumot kiadtak, és a banda felállásában is több változás ment végbe.

A houstoni dark/cinematic metalos Oceans of Slumber alig egy hónap múlva jelentkezik hatodik stúdióalbumával, az új lemez "Where Gods Fear to Speak" címmel, 2024. szeptember 13-án lát napvilágot. A Cammie Beverly énekesnő által vezetett csapat már két dallal is bemutatta az érkező anyagot: elsőként a címadó számot tették közzé, ezt követte a Poem of Ecstasy című szerzemény, majd érkezett a Chris Isaak-feldolgozás Wicked Game. 

A mai napon elérhetővé vált az újabb beharangozó - a dal címe The Given Dream, mely további ízelítőt ad a hamarosan megjelenő lemez hangzásvilágából és témáiból.

"Ma napvilágot lát ez a csillagos remekmű. Az előírt álom. Rázzuk le közösen a tökéletesség e csalóka látszatát. Szabaduljunk fel a mesterkélt életvitel, a makulátlan lét és a ránk kényszerített álom ellenállhatatlan vonzása alól."

- írta új kislemezéről a banda, Cammie pedig nemrég így mesélt egy metalmagazinnak a dalszerzés folyamatáról: 

"Amikor hallgatom a dalokat, olyan érzés, mintha egy festői tájat látnék magam előtt. Ha a zene olyan, mint egy sűrű hegyvonulat vagy egy áthatolhatatlan erdő, akkor az én feladatom, hogy megtaláljam az ösvényt, amelyen a hangom keresztül vezethet. Néha ez egyenes út, amely azt kívánja, hogy határozottan kövessem, de most egy kicsit többet akartam mozogni, szinte táncolni a tájon."