Végre van egy kis időm arra, hogy leüljek és szépen végiggondoljam, mi is történt április 14-én, Tilburgban.
Mit láttam, mit hallottam, mit tapasztaltam?
Megpróbálom összefoglalni.
Mint tudjuk, 2018. 04.14-e az Epica számára egy igazán jellegzetes napnak számít, ugyanis aznap volt az 1000. koncertjük, ezt pedig egy igazán masszív koncertprogrammal sikerült is megünnepelni.
Én már tavaly november tájékán eldöntöttem, hogy szeretnék ott lenni, így a barátaimmal közösen el is kezdtük szervezni.
Az első lépés a koncertjegyek megvétele és a szállás lefoglalása volt, a repjegyeket aztán csak idén január-február környékén vettük meg.
Mi úgy gondoltuk, hogy nem érdemes 3-4 napos kirándulást szervezni, elég csak 1 napra menni.
Budapest-Eindhoven útvonalon repültünk, onnan egy 20 perces vonatútra van Tilburg.
Túl sok mindent egyik helyen sem lehet csinálni napokig (ha csak nem akarod minden napodat a Primarkban tölteni Eindhovenben – büszkén kijelentem, én csak 1 órát voltam bent!!!!!), így aztán csak jöttünk-és mentünk.
A korai érkezésnek és a késő délutáni indulásnak köszönhetően pont annyi időnk volt, hogy megnézzük a legfontosabb dolgokat és együnk egy jót mindkét városban.
És itt szeretném megjegyezni, hogy aki úgy gondolja, hogy egy egy napos kirándulásnak semmi értelme nincs és ráadásul még jó drága is, az nagyon rosszul gondolja.
- Ha jó előre lefoglalod a szállásodat, akkor azzal sokat spórolhatsz magadnak.
- Nem mindig a közvetlen járatok a legolcsóbbak, sőt, van, hogy nincs is közvetlen járat.
- Sose az itthoni dolgokhoz viszonyíts: külföldön sok minden jóval drágább, mint itthon, de ha már hónapokkal előtte betervezed a kiruccanást, akkor időd is van spórolni!
Na, de térjünk is vissza a koncertre.
Mi aznap érkeztünk meg Tilburgba, így csak annyi időnk volt – tekintve, hogy már 14 órakor kapunyitás volt -, hogy lepakoljunk a szálláson, össszeszedjük magunkat, és együnk valamit.
Míg mi vártuk a többieket, elnéztünk a 013 Poppodiumhoz is.
Már 11:30 körül jó pár ember állt a sorban Epicás pólóval és zászlóval, feketében, hosszú hajjal, közben azért a városban is nagyjából percenként belefutottunk 1-1 Epicás pólóba.
Nem tudom, hány országból jöttek a rajongók, de az biztos, hogy igazán nemzetközi buli volt, rengeteg külföldit láttam.
Jöttek németek, britek, brazilok, osztrákok, románok, bolgárok, hallottam lengyelül beszélgető társaságot is, és még sorolhatnám.
Sőt, ha már nézegettél képeket a buliról, láthattál lufikat is, ami az 1000 számot szimbolizálta – a lufi tulajdonosok is magyarok voltak. �
Tehát a kapukat már 14 órakor nyitották, ez nem is csoda, hiszen összesen 6 zenekar volt, így az időt rendesen be kellett osztani.
Egyébként a 013 Poppodium nagyon könnyen megközelíthető, kívül-belül igazán menő klub.
Van egy a klubon belül kialakított dohányzó helység, illetve több bárpult is.
Érdekességnek számít, hogy a klubon belül vannak automaták, ahol a készpénzedet érmére kell átváltanod, mert csak azt fogadják el.
Szerintem ez egy nagyon jó módszer arra, hogy a sorok gyorsan haladjanak, mivel nem kell a visszajáróval bénázni, ráadásul nincs az a rosszalló nézés a pultosok részéről, amikor nem adsz borravalót – mintha kötelező lenne.
Én személy szerint csak itthon tapasztaltam azt, hogy hosszú percekig kell várakozni a pultnál, vagy éppen nem jól adnak vissza, de hát legyen ez a legkisebb gond.
Sőt, szerintem egyenesen röhejesnek számítanak azok a helyek, ahol csak bankkártyával lehet fizetni – nem fogom megnevezni a helyet, de gondolom sokan tudják, mire gondolok.
Itt láthatod, hogy melyik zenekar mikor kezdett:
A sort a Nightmare kezdte, igaz, csak fél órát játszottak, mégis elsöprő sikert arattak.
A korai kezdés ellenére viszonylag sokan ott volták már, Maggy (énekesnő) és a srácok nagyon erőteljes bulit nyomtak.
Én úgy gondolom, hogy az énekesnőnek igazán jó kiállása van, mindig pörgött és biztatta a közönséget, a hangja pedig lenyűgöző.
Kicsit úgy éreztem magam, mint 2017-ben a Beattle Beast koncerten, amikor felcsendült az első hang és tátott szájjal álltam a színpad előtt (pedig már voltam előtte BB-n, de mindig meglepődök).
A Nightmare fantasztikus előadása után volt egy kisebb szünet, utána pedig következett az Oceans of Slumber.
https://www.youtube.com/watch?v=Z52SxjwmsZg&feature=youtu.be
SETLIST:
- Intro
- Dead Sun
- Of Sleepless Minds
- Ikarus
- Red Marble & Gold
- Serpentine
- Starry Skies Gone Black
Itt aztán tényleg tátott szájjal álltam a koncert közepénél.
Amikor már tudtuk, mely bandák fognak ezen a napon fellépni, kicsit aggódtam, hogy az elején majd unott fejjel fogok ott állni, és végig csak az lesz bennem, hogy „Jaj, mikor lesz már este és következnek a kedvenceim?!“
Hát, egyáltalán nem volt bennem ilyen érzés, hiszen mindegyik zenekar elejétől a végéig elvarázsolt engem is és a közönséget is.
Tulajdonképpen ezt a műsort meg tudtam volna hallgatni még párszor egymás után, engem meggyőztek mindannyian.
Talán az OOS az elején számomra picit olyan volt, amit szavakba nehezen lehetne összefoglalni.
Elsőre nem fogtak meg úgy igazán, viszont nagyon érdekesnek tűntek nekem, és éppen ezért figyelmesen hallgattam.
Azt hiszem, a második szám után tágra nyílt szemekkel figyeltem az eseményeket, és talán az OOS nem azt a típusú zenét nyomja, amin végig megy a headbang és az ugrálás, mégis nagyon jó felvezetése volt az estének.
Ha esetleg még nem hallottál volna róluk, ajánlom, hogy hallgasd meg pont azokat a számokat, amiket ezen az estén is eljátszottak, szerintem nagyon jól bemutatja ez a setlist az OOS stílusát.
SETLIST
- Fleeting Vigilance
- A Path to Broken Stars
- Howl of the Rougarou
- The Decay of Disregard
- No Color, No Light
A Mayan-t talán nem kell bemutatni senkinek, a 2010-ben alakult banda sokak számára ismert arcokból tevődik össze: Mark Jansen, Ariën van Weesenbeek, Jack Driessen, Frank Schiphorst, Laura Macri, Henning Basse, Merel Bechtold, George Oosthoek, Roel Käller, és nem utolsó sorban Marcela Bovio.
Felcsendült néhány igazán ismerős dal is ezen a napon, kaptunk azonban 2 új számot is a még meg nem jelent Dhyana névre keresztelt új albumról, amihez nemrég egy kampányt is elindítottak annak céljából, hogy az új albumot szimfónikus zenekarral vehessék fel.
A megálmodott 35.000 eurót pedig sikerült is elérni, sőt, ennél sokkal többet is, 117%-ot, azaz 40.817 eurót sikerült a kampány által összeszedni az ötlet megvalósításához, így az öröm hatalmas!
Nagyon jó összhangban voltak a tagok a színpadon (igaz, Merel Bechtold sajnos nem volt ott, ő a Delainnel volt akkor éppen turnén), mindenkin látszott, hogy élvezik, amit csinálnak.
Nem minden nap látni olyan bandákat, ahol ennyien vannak a színpadon, viszont nekik ez egyáltalán nem jelent gondot, mindenki teljesen a helyén volt, nem szorult senki háttérbe, mindenkinek pontosan meg volt a helye és a szerepe.
Én úgy gondolom, hogy az új album is nagyot fog szólni, idáig is keményen odatették magukat a srácok, a két új dal, amit pedig ott élőben is hallhattunk, pontosan azt mutatja, hogy az új albummal kapcsolatban sem fogunk csalódni.
SETLIST
- Descry
- Devil in Disguise
- Drown the Demon
- Burn Your Witches
- Insano
- The Power Process (live debut)
- Human Sacrifice
- Tornado of Thoughts (live debut)
- Bite the Bullet
https://www.youtube.com/watch?v=OoYwTUNhEUQ&feature=youtu.be
Néhány nappal a koncert előtt kaptuk a hírt, hogy Myrkur plusz 10 percet kapott, aminek én nagyon örültem, nekem teljes mértékben bejön ez a stílus, amit képvisel, imádom hallgatni.
Vannak, akik unalmasnak tartják, mert nincsenek benne kemény riffek, nem röpködnek a levegőben az ördögvillák koncert közben, vagy nincs meg a megszokott „hey-hey-hey“, szerintem pedig pont azért ilyen különleges, mert ezzel a fajta zenével nem találkozunk nap, mint nap.
Amalie Bruun egyszemélyes projektjének tekinthető a Myrkur, aminek a jelentése „sötétség“.
Ez a szó igazán jól összefoglalja azt a misztikus hangulatot, amit Amalienek sikerült összehoznie a Myrkurral, zenéjében megtalálhatóak a black metal és az északi folk elemek, a hölgyemény származása is sokat hosszátesz a zenéhez, és éppen ezért olyan csodalátos és ámulatba ejtő.
Én a koncert közben többször is libabőrös lettem, még órákig tudtam volna hallgatni.
Az egyetlen dolog, ami nem tetszett az a homály és sötét, ami a színpadot uralta a koncert közben.
Persze, értem én, ez tükrözte a zenéjének a stílusát, azonban szívesen láttam volna Amalie arcát, miközben énekel.
SETLIST
- Longer Drone in Em
- The Serpent
- Ulvinde
- Onde børn
- Vølvens spådom
- Jeg er guden, i er tjenerne
- Elleskudt
- Måneblôt
- Villemann og Magnhild
https://www.youtube.com/watch?v=-dU68KjAqu4&feature=youtu.be
A szokásos kis szünet után jött a Lacuna Coil.
Itt már azért volt tömeg rendesen, aki szeretett volna viszonylag közel kerülni a színpadhoz, az már nem ment ki még a mosdóba sem.
Nem csodálom, hiszen Cristináék minden alkalommal hatalmas showt nyomnak.
Tavaly sikerült háromszor is eljutnom LC koncertre, így nagyon kíváncsi voltam, hogy most mit fogok látni, hallani és tapasztalni.
Koncert előtt találkoztam a srácokkal pont ott, ahol a szállásom volt, így hát lőttünk is gyorsan egy képet.
Nagyon jó fejek voltak, közvetlenek, mosolygósak, várták az estét ők is.
A setlist pedig tartogatott meglepetéseket a közönség számára, most elhangzottak olyan számok is, amik ritkán szoktak, vagy éppen olyanok, amikről nem mindenki gondolta, hogy el fognak hangozni.
Cristina és a srácok nagyon elemükben voltak, a fehér intézetes ruhát (én csak így hívom) lecserélték és a jubileumi szerkót vették fel, amit januárban is láthattunk rajtuk.
Igazi vérfrissítésnek számított ez a fellépésük a számomra, az egyetlen, amit hiányoltam az a kedvenc Deliriumos számom, a Ghost in the Mist volt.
Az utolsó percekig még azért reménykedtem, de végül nem játszották el, én pedig egyáltalán nem szomorkodtam, hiszen nagyon jó setlistet hoztak nekünk a srácok aznapra is.
SETLIST
- Intro
- I Forgive (But I Won't Forget Your Name)
- 1.19
- Kill the Light
- Our Truth
- Blood, Tears, Dust
- The Army Inside
- End of Time
- Survive
- My Demons
- Nothing Stands in Our Way
- Enjoy the Silence
(Depeche Mode cover)
- Heaven's a Lie
- The House of Shame
https://www.youtube.com/watch?v=YfOf1qbAzbE&feature=youtu.be
És hát az este fénypontja, amiért olyan sokan olyan sok országból eljöttünk és teltházassá tettük a 013 Poppodiumot, nem más volt, mint az Epica.
Az Epica, akik aznap este letolták nekünk az 1000. koncertjüket, és kijelenthetjük, hogy a hosszú évek alatt olyan hatalmasra nőtte ki magát a zenekar, amit még ők se gondoltak volna 2002-ben, amikor az első koncertjüket tartották ugyanazon a színpadon, mint ahol aznap este álltak.
A 2 órás koncert szinte egy szempillantás alatt eltelt, én még jó sokáig tudtam volna bulizni, bár nem biztos, hogy túléltem volna, hiszen a Beyond the Matrix alatt az összes maradék energiámmal az elejétől a végéig szökdeltem a magasba, így a végére már eléggé hulla lettem.
A látvány magáért beszélt, már az elejétől kezdve tudatták velünk, hogy ez bizony egy igazi Epica buli, itt aztán megy minden, ami a csövön kifér.
Remek volt látni a srácok arcát a koncert közben, tele voltak energiával és boldogsággal, ez pedig ugyanúgy a közönségről is elmondható volt.
A látványelemek olyan igazán „epicásak“ voltak, ha lehet ezt így mondani, aki már többször járt Epica koncerten, az tudja, miről is beszélek.
Egy kisebb malőrt leszámítva, ahol Simone haja (sőt, igazából úgy mindene) majdnem meggyuladt, minden úgy alakult, ahogy kellett.
Nem kell természetesen ezt olyan komolyan venni, nem történt semmi probléma, csak a szikrák, amik hullottak lefele, folyamatosan rá és a mikrofonra estek, de végül kapcsolt és arrébb állt.
Korábbi koncertekről, felvételekről, képekről tudtuk jól, hogy lesz egy duett Cristinával, azt is tudtuk, hogy ez a Storm the Sorrow lesz, így nagyon nem lepődtünk meg.
Nagyon jó összhangban van a két hölgyemény, ez most is látszott, teljesen jól kiegészítették egymást, öröm volt hallgatni őket.
https://www.youtube.com/watch?v=OQzqWVJpMro&feature=youtu.be
Sokak kedvence, a The Holographic Principle – A Profound Understanding of Reality is felcsendült, itt teljes volt a megőrülés, én is nagyon örültem neki, a srácokon látszott, hogy ők is nagyon szeretik ezt a számot.
Magam körül többségben gyökeres Epica rajongókat láttam, kisgyerekektől kezdve egészen az idősebb generációig mindenféle ember megfordult itt aznap este, a koncerttermet pedig mindenki fülig érő mosollyal hagyta el, hiszen egy igazán remek esemény szem -és fültanúi lehettünk.
Bár azt hozzátenném, hogy nem én voltam az egyetlen, aki bele tudott volna kötni a setlistbe.
Simone egy kisebb monológgal felkonferálta a Cry for the Moon című dalukat, még pedig úgy, hogy elmondta, ez a szám igazán megérdemli, hogy rajta legyen ezen a setlisten, hiszen a legelső koncerten is elhangzott.
Én azt gondolom, ez tényleg egy szép gesztus, hogy eljátszottak egy számot arról a setlistről is, viszont szerintem lett volna más is, amit eljátszhattak volna.
Nem vagyok egyáltalán a CFTM ellen, szeretem ezt a számot, az én életemben is méltón elfoglalta a helyét ez a szám, és tudom, hogy ez egy olyan dal, ami megmozgatja és megénekelteti a közönséget, mindenesetre azért vártam volna valami mást, amiről már nem húztuk le annyiszor a bőrt.
Meglepetésként ott volt a Universal Love Squad, aminél Marcela Bovio is besegített a hegedűjével, ritkán lehet őt így látni, így aztán külön öröm volt ennek is a részese lenni.
Utána jött egy igazán közkedvelt dalocska, a Sancta Terra előtt, alatt és után is óriási volt a megőrülés, Coen teljes mértékben odatette magát, szokásához híven, Coen crowd surfingjei mindig az Epica bulik egyik fénypontjának számítanak.
Méltó befejezésként pedig felcsendült a Consign to Oblivion, ami számomra aztán 10/10-es zeneileg és látványilag is.
Úgy gondolom, hogy ez a koncert egy jó betekintés lehetett azok számára, akik esetleg most látták először az Epicát élőben.
A gyökeres Epica rajongók valószínűleg azért még vártak volna egy kis pluszt úgy, mint én.
Hallottam azért, hogy mások is így voltak vele.
Mindenesetre számomra felejthetetlen este volt, ahogy Cristina is mondta koncert közben, a metál közönség igencsak erős, talán erősebb, mint valaha és ezeken az estéken mindannyian egyek vagyunk, és jó volt látni, hogy még mindig ennyi év után is szeretik a srácok azt, amit csinálnak, és hogy a rajongótábor csak nő és nő és nő.
SETLIST
- Eidola
- Edge of the Blade
- Sensorium
- Fight Your Demons
- The Essence of Silence
- Storm the Sorrow
(with Cristina Scabbia)
- Design Your Universe
- Ascension - Dream State Armageddon
- Dancing in a Hurricane
- The Holographic Principle - A Profound Understanding of Reality
- Cry for the Moon
- Unchain Utopia
- Once Upon a Nightmare
- Encore:
- Universal Love Squad
(with Marcela Bovio)
- Encore 2:
- Sancta Terra
- Beyond the Matrix
- Consign to Oblivion
https://www.youtube.com/watch?v=Ir_CVmhGir4&feature=youtu.be
Nincs megállás, a buli hamarosan folytatódik, ugyanis ez Epica idén ellátogat Magyarországra is, tiszteletüket teszik a FEZEN Fesztiválon, Székesfehérváron július 25-én.
Ott találkozunk!
Kövess minket Instagramon is, ahol még több képet találsz a koncertről: https://www.instagram.com/femmezin/
