"No Gods No Masters" címmel, júniusban jelent meg a wisconsini Garbage hetedik nagylemeze, amely remek kritikákat kapott, és az együttestől megszokott módon ismét egy szókimondó albumot kaptunk.

Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.

- magyarázta még tavasszal az együttes.

Shirley Manson, a formáció énekesnője nemrég elmesélte, hogy a kilencvenes években, amikor a csapattal beindult a karrierje,  legtöbben "őrült, dühös feministának" nevezték, hiszen már akkor sem volt rest felemelni a hangját a nők elnyomása és szexuális kizsákmányolása ellen. 

Most kicsit más témában osztott meg titkokat a frontasszony egy internetes magazinnak. November 5-ével a zenekar újra kiadta a "Beautiful Garbage" című lemezét, amely tavaly lett 20 éves, és amelyen olyan szerzemények kaptak helyet, mint a Cherry Lips vagy a Breaking Up the Girl. Ám a 2021-es esztendő éppúgy, mint más bandák számára, Shirley-éknek is nehéz volt. Mint azt most felfedte: megkérdőjeleződött a banda jövője is.

Eredetileg két héttel szeptember 11-e után adtuk volna ki az albumot. Ám utolért minket a 9/11-tragédia káosza, valamint a zenei életben történt változások is, amelyeket a koronavírus-járvány okozott. Nem tudtuk a tervezett időben megjelentetni a lemezt. Ezt a pályánk egyik kudarcaként éltük meg, sőt, egy kis időre a Garbage jövője is kétségessé vált. Tényleg azt hittem, hogy ez a karrierem vége, és hogy soha nem fogunk talpra állni. Időbe telt, mire ezen túljutottunk. Az öröm hatalmas jelentőséggel bír, ha művész vagy, különösen egy olyan iparágban, amely annyira nehézzé vált. Ezért kincsnek érezheted, ha az életed és a karriered ilyen késői szakaszában rájössz, hogy visszanyertél valamit.

- mesélte a kritikus időszak kapcsán Shirley, majd azt is elmondta: minden zenész a rajongók kegyeiért verseng.

Ha zenészek vagyunk, kapcsolódunk egymáshoz, akár elfogadjuk ezt, akár nem. Mindannyian ott kint, a színpadon versenyeztek egymással a közönség szeretetéért, és ezzel mindannyian ugyanabban a medencében úsztok. És ha mindannyian ugyanabban a medencében vagytok, egymásnak csapódtok...

Tarja Turunen évekkel ezelőtt álmodta meg Outlanders nevű projektjét, amelyben Torsten Stenzellel, az elektronikus zenében ténykedő német producerrel karöltve zenél, de olyan nevek is szerepelnek a formációban, mint Al Di Meola, Joe Satriani, Jennifer Batten, Steve Rothery, Mike Oldfield, Walter Giardino, Ron "Bumblefoot" Thal, Vernon Reid és Marty Friedman.

November 26-án e projekt megjelentette első szerzeményét Closer To The Sky címmel, amelyben főleg a lágyabb dallamok dominálnak - és persze Tarja csodálatos szopránja.

A mai napon hivatalos videó érkezett a dalhoz, egyúttal az is kiderült: január végén érkezik az újabb dal, amely a The Cruellest Goodbye címet fogja viselni.

"Realign" címmel, 2020 novemberében jelentette meg második albumát a görög Jaded Star. A heavy/power metalban ténykedő athéni zenekar eddig kihozta a lemezről  az Adrian, a Female Fronted, a Breathing Fire és az A Pain All Mine című nótákat.

A Maxi Nil énekesnő vezette formáció néhány nappal ezelőtt újabb dallal örvendeztette meg rajongótáborát a Children Of Chaos című dal képében, íme:

Kevesebb, mint egy hetet kell várni az Infected Rain új albumára, az Ecdysis-re, amely január 7-ével tölti meg a boltok polcait. Eddig három videoklipes dalt hallhattunk a moldáv csapattól - októberben kijött a Postmortem Pt. 1, nem sokkal később a Fighter, december 9-én pedig a Heidi Shepherddel (Butcher Babies) felvett The Realm Of Chaos.

Nemrégiben egy internetes magazin beszélgetett Lena Scissorhands-szel az új lemez és a felvételek kapcsán. Korábban a zenekar így nyilatkozott a készülő anyagról:

Miközben az egész világ mély depresszióban volt, "Ecdysis" lassan, de biztosan érett. Az elszigeteltséggel töltött idő, távol minden tervünktől és célunktól, távol a szeretteinktől és a színpadtól, valami egészen újat és mást hozott ki belőlünk. Egy új fejezet kezdődik ezzel az albummal, a nyers érzelmek és a teljes elhivatottság fejezete.

Lena éppen Las Vegasban tartózkodott, amikor a járvány kitört. Az énekesnő nagyon komolyan vette a koronavírust, még egy videót is készített az embereknek, hogy otthon maradásra bírja őket.

Az első lezárások alatt nagyon sokat szenvedtünk, mert ennek a városnak, amely sosem alszik, hirtelen mély álomba kellett merülnie. Emlékszem, elmentem megnézni, hogyan fest az emberek és a fények nélkül. Olyan érzés volt, mintha egy poszt-apokaliptikus filmben lennék. Az első karantén után a helyek lassan, de biztosan megnyíltak Las Vegasban, de korlátozásokkal. 

- kezdte sorait Lena.

Jelenleg minden teljes kapacitással működik, de még mindig vannak kötelező szabályok, főleg a szájmaszk használatára és hasonlókra vonatkozóan. És persze bizonyos rendezvények csak azok számára látogathatók, akik beoltatták magukat vagy negatív teszttel rendelkeznek. Habár úgy hallottam, hogy a szabályok mostantól lazábbak lesznek. Szóval a dolgok egyre jobbnak tűnnek. Most fejeződött be egy amerikai turnénk. Láthattuk például, hogy minden egyes államban más és más szabályok vannak érvényben.

A zenekar 2020 tavaszán a finn Swallow The Sunnal indult volna koncertkörútra az Államokban, azonban a pandémia kitörése miatt ezt törölni kellett.

Az összes bulira elkeltek a jegyek. Az elején elkezdtünk számolni, mikor lehetnek újra koncertek, aztán feladtuk. Elmondhatom, hogy 2020 nagy évnek indult volna az Infected Rain számára, mert épp előtte írtunk alá egy szerződést egy nagyobb kiadóval (Napalm Records), és 2019 őszén jelentettük meg az első albumot az ő felügyeletük alatt.

Mint ismeretes, a banda Endorphin címre keresztelt kiadványa 2019 őszén jelent meg, és igen kedvező kritikákat kapott a sorban negyedik lemez.

2020-ra eredetileg négy nagy turné volt betervezve. Amikor azt mondom, hogy nagy turné, akkor ez minimum 30, de akár 50 koncertet is jelenthet. A 2021-es évre nem is terveztünk semmit, kivéve a fesztiválokat. 19 hónapnyi kényszerszünet után júliusban, egy ukrajnai fesztiválon léptünk újra színpadra. Egy hónap múlva pedig a Butcher Babies-szel és a Stitched up Heart-tal indultunk turnéra. Őrülten boldog vagyok, hogy ez a turné összejött, ugynakkor kihívás is volt, hiszen vissza kellett rázódnunk a turné-üzemmódba. 

Lena jó barátnője lett a Butcher Babies egyik frontlányának, Heidi Shepherdnek, aki az énekesnő közvetlen szomszédságába költözött Las Vegasban, és a The Realm Of Chaos című szerzeményt vele rögzítették.

2017-ben jelentkezett új albummal a finn-olasz-angol tagokból álló Angel Nation, amely kiadvány az Aeon címet kapta - ez volt a zenekar második nagylemeze a 2014-es Tears of Lust után. 

Még tavaly nyáron kezdte meg új lemezének felvételeit a banda, amelyről tudni lehet, hogy az Antares címet viseli majd. Elina Siirala - aki a Leaves' Eyes frontlánya is - elárulta: a keverést és a maszterelést nem más végezte, mint Alexander Krull, aki a szóban forgó együttesbe Liv Kristine helyére választotta őt.

A csapatnak most Te is segíthetsz az Indiegogo-n, hogy a korong mihamarabb elérje a boltok polcait. 2021 áprilisában a formáció előrukkolt a Fly Away című dallal, azonban azt nem tudni, hogy e szerzemény felkerül-e a lemezre. 

Heidi Parviainen még 2020 végén hintette el, hogy elkezdte írni csapatának, a Dark Sarah-nak új albumát, amely immár az ötödik lesz a sorban. Az egykori Amberian Dawn-énekesnő társaival egy Indiegogo-s kampány keretein belül rajongói segítségét kéri, hogy a művet mihamarabb befejezhessék és boltokba küldhessék. Sötét Sára utazása az első három album után (Behind the Black Veil - 2015, The Puzzle - 2016, The Golden Moth - 2018) ugyan véget ért, de Heidi kreativitása nem ismer határokat - a 2020-as, Grim című korongon már Luna névre hallgat, ahogyan a készülő újdonságon is ezt a nevet viseli majd.

A finn cinematic metalban ténykedő zenekar most felfedte, hogy az új albumon is felbukkannak vendégzenészek. Juha-Pekka "JP" Leppäluoto ugyan 2019 folyamán kilépett a csapatból, de egy szám erejéig ismét tiszteletét teszi Heidiék lemezén, a Beast in Black gitárosát, Kasperi Heikkinent is hallatjuk, és a holland Epica alapítója, Mark Jansen is igent mondott a közös munkára. 

Az album címét és dallistáját egyelőre még titok fedi, de a csapat további izgalmas híreket ígért a közeljövőre nézve.

Amszterdamban adott szóló koncertet Floor Jansen szeptember 3-án, a bulin pedig természetesen a Nightwish repertoárjából is felcsendültek dalok.

Nemrégiben az Ever Dream-et láthattuk a Youtube-on, ma pedig elérhetővé vált a zenekar egyik legismertebb dalának, a Nemo-nak akusztikus verziója, íme:

Júniusban került boltokba a Garbage legújabb, sorban hetedik stúdióalbuma, a No Gods No Masters, amelyről megjelenése előtt a banda így mesélt:

Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.

A lemez remek kritikákat kapott, a rajta szereplő dalok pedig ugyanazzal az energiával ütnek, mint például a nagy sikert meghozó, 1998-as kiadású Version 2.0 című kiadvány.

Shirley Manson, a zenekar skót származású énekesnője most, 55 évesen is olyan kirobbanó formában van, mint a csapat karrierjének kezdetén, és soha nem tett lakatot a szájára - különösen, ha a nők elnyomásáról van szó, néhány éve egy hosszabb interjúban ki is fejtette gondolatmenetét.

Most visszaemlékezett arra, milyennek is látta őt az emberek többsége a kilencvenes években, amikor a Garbage szekere futni kezdett:

"Akkoriban én voltam a dühös, őrült feminista - így jellemeztek engem. Azonban manapság már egyre többen adják a hangjukat a nőgyűlölet elleni kampányokhoz. De amikor az énekesi karrierem beindult a Garbage-dzsal, ez szokatlan téma volt."

- elmélkedett az énekesnő, akit elkeserít, hogy ez a jelenség még mindig nagyon erősen jelen van a világban, ugyanakkor hozzátette: hisz abban, hogy ez megváltozik.

Időnként kicsit elkeserít, hogy még mindig újra és újra ezen a vágányon kötünk ki. Ám érzem, hogy minden egyes évtized, ami következik, egy kicsit jobb lesz. Hiszek a változásban. Engem mindenki inspirál, aki hajlandó szembeszállni a status quóval. Nem akarok úgy meghalni, hogy csak végignéztem, ahogy ez az egész igazságtalanság megelevenedik előttem, és soha nem emeltem fel a hangomat ellene.

A német Lisa Rieger több bandában is énekelt, azonban neve elsősorban a Hydra nevű szimfometalos csapat kapcsán lehet ismerős, ahol 2013 óta ténykedik. Két nagylemezt adtak ki mind ez idáig, Malachite Skies címmel érkezett az első 2015-ben, amelyet egy évvel később a Solar Empire követett.

Az énekesnő -aki a tiszta ének mellett hörög is- néhány nappal ezelőtt jelentette be, hogy újabb zenekarban csillogtatja tehetségét: létrehozta az Amaurot nevű csapatot, amelynek ötlete 2019-ben született. A német és svéd tagokból álló társulat főként doom metalt játszik, bemutatkozásukban olyan együtteseket említenek meg inspirációként, mint a Candlemass, a Draconian és a korai Within Temptation munkássága. 

A banda felállása:

Lisa Rieger - ének

Peter Svensson - gitár, billentyűk

Rengeteg kiadvány látott napvilágot az idei évben is. A világon újabb és újabb hullámokban roadshow-kat rendező koronavírus ellenére azok a csapatok, akik idénre tervezték kiadni új anyagaikat, a jelenleg is tartó őrült helyzet ellenére tartották szavukat. 

14. EVANESCENCE - THE BITTER TRUTH

Az arkansasi csapat negyedik sorlemezére a rajongók kereken 10 évet vártak a banda 2011-es, saját magáról elnevezett albuma után. A március végén kijött The Bitter Truth-on visszatértek gyökereikhez, a tipikus Evanescence-s hangzásvilághoz, és noha szerintem pár újítást és ötletesebb megoldást elbírtak volna a számok, jó kis lemez lett Amy Lee-ék új cucca. Számomra a legkedvesebb dal az elsőként kihozott Wasted On You.

13. EPICA - OMEGA

A Simone Simons és Mark Jansen vezette formáció 2003 óta a szimfonikus metal egyik megkerülhetetlen együttese. Lehet őket szeretni vagy utálni, érvényes ez különösen az énekesnőre, aki kap hideget-meleget. Nyolcadik albumukon, a február végén kiadott Omegán a holland hatosfogat visszatért egy kicsit a kezdeti hangzáshoz, és a lemez nem is lett rossz! Kapunk itt igazi, hamisítatlan szimfometal-himnuszokat, mint például a Freedom - The Wolves Within vagy a The Skeleton Key képében, lassú dalt (Rivers), arabos hangzást (Code Of Life), ám a 2016-os The Holographic Principle sikereit nem sikerült átugrani - legalábbis nálam nem. Talán majd a következő lemezzel.

12. SIRENIA - RIDDLES, RUINS&RELEVATIONS

A dél-norvégiai Stavangerben alakult Sirenia tizedik albuma, a Riddles, Ruins&Relevations február végén jelent meg, amelyen a korábbi anyagokkal ellentétben sok modern elemet is kapunk. A francia Emmanuelle Zoldan 2016-ban váltotta a spanyol Ailynt, akit személyes problémák miatt csaknem 9 év után menesztett Morten Veland, a banda alapítója. Ez a korong immár a harmadik közös munka Emmával, akinek kiváló hangi adottságai vannak - szülőhazájában hosszú évek óta ismert operaénekesnő, és a zenekarnak még soha nem volt ennyire jó énekese. Azonban a 2018-as, lehengerlő energetikájú Arcane Astral Aeons után valami nagyon hiányzik a dalokból, amelyek nem rosszak -különösen kedves számomra az Addiction No. 1. és a December Snow és a Desireless-feldolgozás Voyage Voyage, de a katarzis, ami végigkísérte elődjét, itt most elmarad. Nem rossz a lemez, vannak rajta erős szerzemények és tisztességes iparmunka, de valami hiányzik. 

11. CRYPTA - ECHOES OF THE SOUL

Fernanda Lira énekes/basszer és Luana Dametto dobos 2020 tavaszán lépett ki a brazil Nervosából, maguk mellé véve két nagyszerű gitárost, Tainá Bergamaschit és a svájci Burning Witches-ből ismert Sonia "Anubis" Nusseldert, megalapítva a Cryptát. A négyes első lemeze, az Echoes of the Soul nyár elején landolt a boltok polcain, amolyan igazi old schoolos thrash-es zúzást kapunk rajta, éppúgy, mint a Nervosa zenéjében, a szövegek témáját pedig az olyan társadalmi problémák ihlették, mint az éhezés (a Starvation című dal erről szól) vagy a politikusok mocskos dolgai (jelen esetben a brazil miniszterelnökre, Jair Bolsonaróra asszociálhatunk). Szép munka volt, Lányok.

10. NERVOSA - PERPETUAL CHAOS

A fent említett Nervosa egyedüli tagja a gitáros Prika Amaral maradt, aki nem lógatta az orrát, hanem négyfősre bővítette az eredetileg hármasban nyomuló bandát, egyúttal nemzetközivé avanzsálva azt. Rocío Vázquez, alias Diva Satanica a spanyol Bloodhunterből érkezett a mikrofon mögé, az új dobos a görög Eleni Nota (akit a Mask Of Prosperóból és a Croque Madame-ból  ismerhettünk) lett, és az olasz Mia Wallace  (Abbath, Triumph Of Death) kapta meg a basszer posztot. Martin Furia spanyol producerrel karöltve készítették el új felállásukban az első korongot, a Perpetual Chaos-t, amely meglepően súlyosra sikeredett, és bár van egy-két gyenge pont a lemezen, de mégis minőségi és a thrash műfaj szerelmeseinek biztosan elnyerte a tetszését - ahogy az enyémet is. Leginkább a Guided By Evil, a Time To Fight és az Under Ruins az, amit szünet nélkül tudok pörgetni a lemezről

9. THERION - LEVIATHAN

Az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion mostanra egy nemzetközi formációvá nőtte ki magát, hiszen a kezdetben death metalt játszó, majd szimfonikus metalra áttért zenekarban jelenleg egy spanyol és egy olasz hölgy is énekel - ők Rosalía Sairem és Chiara Malvestiti (őt a Crysalysból is ismerhetjük). A misztikus tengeri lényről elnevezett Leviathan egy tipikus Therion-slágerekkel megpakolt album, kellemes és könnyen fogyasztható. A címadó dal, a Die Wellen der Zeit és az El Primer Sol hatalmas kedvenceim lettek.

8. SPIRITBOX - ETERNAL BLUE

A kanadai trió énekesnője a 32 éves Courtney LaPlante, aki meglehetősen érett hanggal rendelkezik, valamint a tiszta ének mellett a hörgést is alkalmazza. A zenekar debütlemeze, amely az Eternal Blue címet kapta, igazi meglepetés volt számomra, fülbemászó dallamokkal és a társadalom problémáit kiveséző dalszövegekkel, emellett a zúzás, a keménység sem hiányzik az anyagról, amelyen a Hurt You, a Constance és a We Live In a Strange World viszik a pálmát nálam.

7. CATALYST CRIME - CATALYST CRIME

Nemzetközi formáció, amely mozimetalt játszik - Gerit Lamm dobos neve a jelenleg tetszhalott Xandriából lehet ismerős, ő 2017-ben találkozott az amerikai Zoe Marie Federoffal, és elhatározták, hogy létrehoznak egy cinematic metalos csapatot. Hamar megérkezett a többi zenésztárs is: Zoe édesapja, Matt szintén zenészként megkapta a basszusgitárosi posztot, Chena Roxx, az egzotikus külsejű szépség pedig Kaelen Sarakinis-szel együtt gitározik. A multikulti brigád első albuma, amely a csapat nevét kapta, igazi csemege: szimfonikus alapokra épülnek a dalok, de valami mégis kiemeli a zenekart a manapság rengeteg szimfometalos együttes közül, és nem tudom megmondani, mi az... de a lemez szuper lett. Bemutatkozó daluk, a Condemn Me To Chaos, a Chasing The Ghost, a Jake E-vel (ex-Amaranthe) felvett Cognitive Dissonance és a Twice Upon a Time a leginkább hozzám közel került szerzemények. Tudtam egyébként, hogy nem egy gagyi lemezre számíthatok - a produceri feladatokat ugyanis nem más látta el, mint a Leaves' Eyes alapítója, Alexander Krull.

6. SEVEN SPIRES - GODS OF DEBAUCHERY

2013-ban alakult a Massachusetts állambeli Bostonban a Seven Spires, az akkor mindössze 18 éves Adrienne Cowan énekesnővel az élén. Az évek során a babaarcú fronthölgy több más művész oldalán és projektben megmutatta sokoldalúságát -  csak hogy pár példát mondjak: Magnus Karlssonnal a Heart Healer projekt kapcsán, Sascha Paeth Masters of Ceremony nevet viselő társulásában, emellett billentyűzik a Winds of Plague formációban és tagja a Lightshade nevű csapatnak is. A Gods Of Debauchery a Seven Spires harmadik stúdióalbuma, amelyen a zene hihetetlen atmoszférateremtő erővel bír, Adrienne pedig merészen kiengedi a hangját - hol tiszta ének, hol brutálhörgés formájában - személyes kedvenceim a korong címadó dala, a Lightbringer és a The Unforgotten Name. Mindehhez pedig igen súlyos, progos, death-es zenét kapunk, szimfonikus elemekkel megfűszerezve.

5. JINJER - WALLFLOWERS

Eddigi legnyugtalanabb lemezeként jellemezte az ukrán Jinjer új korongját, amelyen egy csomó olyan dolgot kapunk, amelyre aztán tényleg nem voltunk felkészülve. Amikor első ízben hallgattam meg a lemezt, azt kérdeztem: mi a szent szar ez? Tatiana Shmayluk és a srácok összedobtak néhány korábbról leselejtezett dalötletet és felpakolták egy albumra? Vagy mi az isten történt? Aztán meghallgattam a dalokat még egyszer. Majd még egyszer. És megint. És azon kaptam magam, hogy imádom a Wallflowerst, amely valóban tele van nyugtalan energiákkal, ám pont ez az, ami képes erőt is adni a hallgatónak: nyomokban ugyanis az érzés, hogy nem vagy egyedül a gondokkal, fellelhető a lemezen. Leginkább kedves dalaim a kiadványról a túlgondolásról íródott Vortex, a Tatiana személyiségtípusáról elnevezett Mediator (én is ez a személyiség vagyok :D ), a Dead Hands Feel No Pain és a látványos videót kapott Disclosure!, amely egy korábbi interjú emlékét idézi fel Tatianában és a basszer Eugene Abdukhanovban.

4. HEART HEALER - THE METAL OPERA

Magnus Karlsson gondolt egyet és néhány igen tehetséges énekesnőt a stúdióba szabadított, hogy közösen valami nagyot alkossanak - ez lett a Heart Healer projekt, amelyben énekel Anette Olzon, Adrienne Cowan, Noora Louhimo, Margarita Monet, Youmna Jreissati, Ailyn és Netta Laurenne is - gondolom, ezeket a neveket nem kell senkinek bemutatni. A The Metal Opera címre keresztelt albumon a szívgyógyító dalok mindegyik hamisítatlan szimfonikus metal, de a power elemei is fellelhetőek bennük. A hölgyek hangja az abszulút harmóniát kelti, a lemez pedig -a formáció nevéhez méltóan- gyógyító erőkkel rendelkezik. This Is Not The End, Awake, Mesmerized, Weaker, Back to Life - csak hogy néhány kedves dalt említsek.

3. ANETTE OLZON - STRONG

Hatalmas meglepetés volt számomra az egykori Nightwish-frontasszony Anette Olzon második szólóalbuma, amely szeptemberben jött ki. A nem túl nagy sikert aratott, 2014-es Shine-val szemben ez a kiadvány nem Anette személyes élményeit veszi alapul - az énekesnő körülnézett a világban és írt róla egy remek lemezt, amely igen keményen szólal meg és az egyébként főállásban ápolónőként dolgozó svéd csillag hangja is teljesen rendben van. Nagyon közel áll hozzám a kétszínű emberekről íródott Parasite, a párkapcsolati erőszak ellen megszólaló Sick of You, az influenszereket górcső alá vevő Fantastic Fanatic, Anette édesapjának emléket állító I Need To Stay és a Nightwisht idéző Roll the Dice. a Hallható még a korongon férje, a Pain-basszer Johan Husgafvel, a producer pedig a Heart Healert is megálmodó Margnus Karlsson. Anette első lemezét is szerettem, a sok kritika ellenére nekem tetszett, de a Strong-ot egyenesen imádom. 

2. EDGE OF PARADISE - THE UNKNOWN

Szeptemberben dobta piacra negyedik nagylemezét a kaliforniai hard rockos/heavy metalos Edge of Paradise, noha e két műfaj mellett más sajátosságok is fellelhetők dalaikban, például a manapság egyre nagyobb teret meghódító modern metal. A The Unknown remek lemez lett, talán az eddigi legérettebb anyag a Margarita Monet vezette társulatnak. A bájos hölgy írja a dalszövegeket, amelyeket elmondása szerint tudósként dolgozó édesapja munkássága is erősen befolyásol. A már-már sci-fik hangulatát idéző nóták mindegyikében a hangját is remekül használja, a zene pedig hihetetlenül fülbemászó - kiemelkedik számomra a Digital Paradise, a  False Idols, a Believe és  My Method Your Madness industrial remixe.

1. DUST IN MIND - CTRL

A Strasbourgból származó modern/industrial metalosok negyedik albuma november 19-ével jelent meg, és jövőre végre megtartják első headliner turnéjukat is. Az albumról tavaly ősz óta folyamatosan szállítottak dalokat Jennifer Gervaisék, a lemez pedig ismét leverte a lécet - ahogy a 2018-as From Ashes To Flames is tette. A Synapses című nótában francia nyelvű sorok is hallhatók, a hangszerelés és a két énekes (Jen és Dam) hangja harmonikus egyveleget alkot. Modern elemek, súlyos gitárok és rengeteg érzelem - nekem ez lett az év albuma. Mindegyik szerzeményben ott a szerethető, a szép, a jó, az érzelmek széles skálája a totális reménytelenségtől (No Way Out) kezdve a saját érzelmeinknek való kiszolgáltatottságon át (Lost Control) a belső hajtóerőig, amely az áttöréshez vezethet bennünket (Break).

.