Emlékeztek 2010-re, amikor is megjelent a holland zenekar "The Unforgiving" című soralbuma? A kiadványhoz elérhető volt egy képregény is, amely a szóban forgó korong tematikáján, dalain alapult. A lemez címét viselő mű a bűnről és a megtorlásról szólt, hatalmas siker lett a rajongók körében. A Within Temptation az utóbbi években átnyergelt a kezdeti szimfonikus vonalról a modern hangzásra, ám népszerűségük töretlen, a 2019-ben kiadott "Resist" című albumuk pedig szépen aratott.

E lemez és az "Aftermath" című, virtuális koncerteket tartalmazó album mintájára megalkottak egy újabb képregényt, amely egy, a csapat által vizualizált jövőképet mutat be, és amely kiadványt az Opus Comics adja ki.

Eszerint a történet a távoli jövőben játszódik, ahol végtelen harc dúl két faj között - egy fejlett, de alapvetően humanoid faj, amelyet egy techno-organikus matriarcha irányít az egyik oldalon, és egy idegen, mesterséges intelligenciákból álló kíméletlen faj áll a másik oldalon. Több különböző történet találkozik egymással, hogy átfogó portrét fessen a matriarcha életéről, és arról a küzdelméről, hogy egyensúlyt teremtsen az őt formáló lehetetlen erőkkel. 

Sharon den Adelék összedugták fejüket Marieke Nijkamp regényíróval és Montos-szal, hogy konkretizálják a történetet, az énekesnő pedig így nyilatkozott:

A 'The Purge' borítóján látható figura, Genesis már életre kelt a koncertjeinken és a merch cuccainkon, most pedig élete legnagyobb küldetésére visz el titeket - mind a következő albumunkon, mind a képregénysorozatunkban! Logikus döntés volt, hogy az Opus Comics-szal fogtunk össze, mivel ők a képregénykészítés nagyágyúi, csak a legjobb tervezőkkel és történetírókkal dolgoznak együtt. Alig várjuk, hogy megmutathassuk nektek a végeredményt! Reméljük, ti is annyira fogjátok élvezni, mint mi!

Az első szám limitált példányszámban érhető majd el az Incendium Online weboldalon, az újságosoknál pedig májustól lesz kapható a képregény, amelynek kapcsán a forgalmazó Opus Comics alapítója, Llexi Leon is megszólalt:

A Within Temptation szimfonikus pazarsága mindig is más világokba repítette a hallgatókat, és ezeknek a daloknak a megismerése a legutóbbi színpadi show-k és virtuális előadások hihetetlen díszletterveivel megtámogatva kiváló lehetőséget nyújtott a futurisztikus víziójuk felfedezésére egy teljesen új narratívával. Napjainkban a mesterséges intelligencia elleni harc hirtelen nagyon is valós témává vált, különösen a művészek és más alkotók számára, ami a matriarcha és küzdelmének történetében is tükröződik.

Az együttes dolgozik új nagylemezén, amelyről egyelőre konkrét infók még nem láttak napvilágot, ám az Entertain You, a The Purge, a Shed My Skin, a Don't Pray For Me és a The Fire Within című dalok képében már ízelítőt kaphattunk a korongból.

2001-ben Martijn Westerholt kivált a holland Within Temptationből, egy évvel később pedig saját projektet indított Delain név alatt, amely csapat igen komoly változásokat élt meg az elmúlt 20 év során. Több tagcsere tarkította pályafutásukat, hol a dobos, hol a gitáros poszton, ám két ember végig fix maradt: a fent említett Martijn és Charlotte Wessels énekesnő.

A "Lucidity" (2006) megjelenésekor a Delain még teljes mértékben a klasszikus szimfonikus metal vonalon mozgott, de a zenekar nem ragadt le ezen a terepen. Idővel egyre bátrabban kezdtek kísérletezni, és fokozatosan beengedték a poposabb, könnyedebb elemeket is a hangzásukba. A "April Rain" (2009) és a "We Are The Others" (2012) már egyértelműen megmutatta, hogy a Delain nem fél saját maga lenni, és ez jót is tett nekik.

A későbbi lemezeken – "The Human Contradiction" (2014), "Moonbathers" (2016, kritikánk ITT), valamint az "Apocalypse & Chill" (2020) – ez az irányvonal még határozottabban érezhető. A sokáig csak előzenekarként fellépő formáció az elmúlt években végre igazi főzenekarrá nőtte ki magát, és mindezt úgy, hogy közben a szimfonikus gyökereket sem dobták el. Megmaradt a látvány és az a bizonyos "Delain-feeling",és ez így teljesen rendben is volt.

2021 februárjában látott napvilágot a bejelentés, miszerint az együttes addig ismert felállásában megszűnik létezni - távozott Charlotte, Timo Somers és Otto Schimmelpenninck van der Oije. A zenekaron belüli ellentétek elérték a kibékíthetetlenség szintjét, így a három zenész a kilépés mellett döntött, Martijn viszont megnyugtatta a rajongókat: a Delain nem hal meg. 2022 nyarán, a The Quest And The Curse című új dalukban mutatták be az új tagokat, az énekesnő pedig az erdélyi Gyulafehérvárról származó, de 15 éves kora óta Olaszországban élő Diana Leah lett, aki rengeteg feldolgozás-videóban mutatta meg tehetségét, énekelt többek közt Within Temptationt, Nightwish-t, de még Christina Aguilerát is. Érdekesség, hogy a dobok mögé az a Sander Zoer került vissza, aki egy ciklusban már erősítette a bandát 2006 és 2014 között.

Még három videoklipes szerzeménnyel jelentkezett a csapat, ezek a Beneath, a Moth To A Flame és a Queen Of Shadow voltak, február 10-én pedig boltokba került az új felállású Delain új, sorban hetedik stúdióalbuma, a "Dark Waters".

Tulajdonképpen a csapat minden lemezén volt olyan nóta, amely kevésbé nyerte el a tetszésemet, de igazából ezek a gyenge pontok elvesztek a rengeteg erős szám között. A "Dark Waters"-t hallgatva az első, ami feltűnt, hogy szinte nincsenek átmenetek a dalok között, mintha a közel 50 perces játékidő egyetlen, rétestészta-hosszúságú eposszá állna össze. A legtöbb dal ugyanarra a sémára épül, és hiányoznak belőlük a merészebb, kísérletező megoldások. Lehet, talán sokan nem értenek most egyet velem, de érzésem szerint Charlotte-ban megvolt az a lázadás, ami annak idején sikerre vitte ezt a csapatot, de legalábbis igen sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Delain rajongótábora hatalmasra duzzadjon. Bátran kísérletezett a hangjával is, gondoljunk csak például a 2019-es Masters Of Destiny epikus refrénjére. Diana tehetséges, ez kétségtelen, szépen énekel, kedves lány benyomását kelti, ám nincs meg benne az az átütőerő, mely elődjében megvolt. 

Bár a zene megpróbálja követni az előző albumok vonalát, nem igazán hozza azt a pörgős, igazi Delain-életérzést, amely a régebbieken jelen volt. Tíz tétel sorakozik fel a lemezen, és mindegyik ugyanazon a középtempós, lagymatag alapokon nyugszik. Érezhető, hogy egy letisztultabb hangzást szerettek volna elérni, de pont ettől hat teljesen sterilnek és monotonnak a dalcsokor. Hiába vendégénekel Marko Hietala (ex-Nightwish) az Invictus című szerzeményben, hiába Paolo Ribaldini jelenléte több dalban is, és hiába hallhatunk kórusokat, valami nagyon hiányzik a számokból: ez pedig a lázadó vér. Talán a The Quest And The Curse, a Tainted Hearts és a Mirror Of Night azok a szerzemények, amelyek valamennyire mernek kilógni a sorból.

A tagcserék nem kevés kockázattal járnak, főleg, ha egy régóta létező zenekarról beszélünk. Van olyan csapat, ahol kimondottan előnyére változott a hangzás, gondoljunk csak például a Lacuna Coilra, ahonnan 2016-ban több alapító tag is kilépett, ám azóta két bitang erős albumot - "Delirium" (2016) és "Black Anima" (2019) - jelentettek meg (e két kiadvány kritikája ITT és ITT olvasható.)

A "Dark Waters" visszaszorítja a Delaint az úgynevezett biztonsági játékos kategóriába, abba a zónába, ahol a zenekar inkább a bevált sémáknál marad, és a kísérletezés vagy az újítás csak nyomokban fedezhető fel. Időnként még az az érzésem is támadt, mintha néhány, korábban fiókban maradt dalötletet poroltak volna le a mostani anyaghoz. A kiadvány elvileg azt hivatott megmutatni, mire képes a banda az új zenészekkel és énekesnővel. Éppúgy, mint a pályatárs Xandria új albuma esetén (kritika ITT) is, és míg utóbbi csapat újdonsága rendesen megugrotta a lécet (nemcsak nálam, hanem az általam megkérdezett emberek többségénél is), addig a Delain friss lemezétől ne várjunk hasonlót.

Várós volt nagyon a korong, ehhez képest az együttes az eddigi legvérszegényebb munkáját izzadta össze. Az energikus, vibráló és ötletes zenét felváltotta egy, a háttérzaj-kategóriába sorolható valami, ami takarításhoz tökéletes, de egyszerűen nem lehet elmerülni a számokban. Egyfajta görcsös bizonyítani akarás érezhető a dalokban, afféle "igenis, megmutatjuk, hogy így is jók vagyunk" - attitűd formájában. Persze ettől függetlenül biztosan lesznek olyan vélemények is, miszerint az album egy mestermű, de én, mint régi rajongó, az ötletességnek, a lázadásnak - ami a Charlotte Wessels nevével fémjelzett korszakot jellemezte - az írmagját sem találtam meg rajta. Talán majd a következő lemezen sikerül újra visszatalálniuk ahhoz a tűzhöz, ami egykor felemelte őket.

7/10

A Nightwish 1996 nyarán alakult, egy évvel később pedig megjelent debütalbumuk, az "Angels Fall First." 

Korábban Tarja Turunen, a zenekar egykori frontasszonya nemrég tett említést a szóban forgó korongról, most pedig az alapító-billentyűs Tuomas Holopainen mesélt a kezdekekről és arról, hogyan sikerült megalapozni a csapat hírnevét az első két albummal.

A fent említett lemez kiadása óta lassan 26 év telt el, ez idő alatt sok tagcsere és távozás történt a bandában, Tarja helyére 2006-ban a svéd Anette Olzon került, az ő 2012-es távozását követően pedig a holland Floor Jansen állt a mikrofon mögé, aki 2013-ban végleges státuszt kapott.

Az Angels Fall First megjelenése után tovább nőtt az ambíciónk, ráéreztünk, hogy ez az egész mennyire szórakoztató. Én akkoriban biológiát tanultam, Tarja az énektudását csiszolta Németországban, Jukka (Nevalainen, a banda volt dobosa) az informatikában kereste a helyét, Emppu (Vuorinen, gitáros) pedig egy szőnyeggyárban dolgozott. Tulajdonképpen a zene csak egy hobbi volt, de azt mondtuk: 'itt valami történik, koncentráljunk a Nightwishra'.

- elevenítette fel emlékeit a zenész, aki azt is elárulta: a zenekar férfi tagjai ekkortájt szereltek le a katonaságnál.

Mi, fiúk pont akkoriban voltunk túl a sorkatonai szolgálaton, a hajunk rövid volt és fogalmunk nem volt arról, hogy mi fán terem a metal. Tulajdonképpen vidéki senkik voltunk, akik érdeklődtek a zene iránt, szerették a metalt, és megkaptunk egy szerződést három albumra. 

Bár az "Angels Fall First" méltatlanul keveset emlegetett album, a korongról kislemez formájában is kihozott The Carpenter a finn lista 8. helyéig tornázta fel magát. A következő nagylemez, az "Oceanborn" 1998-ban került boltokba, amely már egy strukturáltabb mű lett, ez pedig Sami Vänskä basszusgitáros csapathoz történő csatlakozásának is köszönhető, a 2000 júniusában megjelent "Wishmaster" pedig a hónap albuma lett - megelőzve olyan neveket, mint a Bon Jovi vagy az Iron Maiden. Ekkor kezdődött a Nightwish diadalmenete, amelyet tarkítottak botrányos szétválások, kilépések, de nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne ismernék a zenekar nevét.

Kilenc év után adja ki harmadik nagylemezét az athéni Elysion, amely korongnak a "Bring Out Your Dead" címet adták. Christianna Hatzimihali és a srácok egy dalt már megmutattak a március 17-én boltokba kerülő újdonságról, a Crossing Over című szerzemény pedig azonnal a fanok kedvencévé vált.

A zenekar a borító után most a dalok címeiről is lerántotta a leplet - tíz tételt rögzítettek az albumon, amelyek címei a követekezők:

1. Blink Of An Eye

2. Crossing Over

3. Far Away

4. Buried Alive

5. As The Flower Withers

6. Raid The Universe

7. This Time

8. Brand New Me

9. Blue Seasons

10. Eternity

Öt és fél éve távozott a Xandria fedélzetéről Dianne van Giersbergen. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a csodás hangú énekesnő pedig elérkezettnek látta az időt a visszatérésre.

Tavaly írtuk meg, hogy a holland tehetség újra mikrofont ragadott. Szóló projektje egyszerűen a "DIANNE" nevet viseli, első albuma pedig a tervek szerint az idén boltokba kerül. Nemrégiben pedig azt is elárulta: szándékosan esett a választása Valentin-napra, amikor is debütáltatja első szóló szerzeményét - így kívánja meghálálni rajongóinak a rengeteg szeretetet és támogatást.

Meg is érkezett az énekesnő friss dala, az After The Storm, amelyben nem mellesleg Isaac Delahaye (Epica) gitározik, és Johan van Stratum (Stream of Passion) basszusgitározik.

2021 februárjában jelentette be a holland Delain, miszerint drasztikus változások következtek be a csapat történetében. Martijn Westerholt alapító és a többiek - Charlotte Wessels, Timo Somers, Otto Schimmelpenninck van der Oije - útjai különváltak.

Martijn a saját projektjeként szerette volna tovább vinni az együttest, ahogyan azt annak 2002-es megalakulásakor eltervezte. Egészen 2022 nyaráig semmit nem lehetett tudni arról, mi lesz a formáció további sorsa. Charlotte azóta a második szólólemezénél tart, igen szépen építgetve karrierjét.

Tavaly augusztusban a The Quest and the Curse című szerzemény megjelenésekor derült fény az új frontasszony személyére: ő Diana Orga, művésznevén Diana Leah, aki bár az erdélyi Gyulafehérvárról származik, 15 éves kora óta él Olaszországban, de Kanadában is megfordult.

A Blabbermouth most interjút készített Westerholttal, aki elmesélte, hogyan élte meg a szétválás utáni időszakot és milyen tervei vannak a formációnak a jövőre nézve.

Ez egy hullámvasút volt. Először jött a kiégés, majd minden összeomlott. Szívesen folytattam volna úgy, ahogy eddig, de a többieknek más elképzeléseik voltak, amihez természetesen joguk volt. Ilyenkor az érintettek megpróbálnak egy olyan megoldást találni, ami mindenki számára elfogadható, de eljött az a pont, ahonnan nem tudtunk tovább haladni.Ekkor azt hittem, itt a vége, a Delain halott. Aztán rájöttem, igenis van ebből kiút, lehet folytatni. Sok támogatást kaptam a barátaimtól és a családomtól, akik bátorítottak, hogy folytassam. Úgy gondoltam, elég életnek kell lennie a csapatban a folytatáshoz, és végül arra jutottam, hogy igen, van benne élet. De ez egy igen viharos utazás volt, majd jött a covid-járvány.

- kezdte sorait Martijn, aki bár igyekezett kézben tartani a dolgokat, természetesen kapott támadásokat.

Ha a közösségi médiában kell megvédened magad, az már régen rossz. Azért sem akarok rosszat mondani másokról, mert nagyon régóta dolgozom emberekkel, és nem hiszek a fekete-fehér-elméletben. Mindenkinek megvan a maga perspektívája. Természetesen nem mondom azt sem, hogy mindenki makulátlan volt a régebbi zenésztársaim között. Egészen biztos, hogy tettem én is olyan dolgokat, amelyekkel nem értettek egyet. Mindannyian emberek vagyunk. A legnagyobb félreértés az, hogy az emberek azt hiszik, azért rúgtam ki a többieket, mert vissza akartam szerezni az irányítást. A helyzet az, hogy soha nem volt teljes kontroll! A Delain az én cégem volt Charlotte-tal, így az irányítás mindig is az enyém volt. Ez nem az uralomról szól, hanem arról, hogy egyezzenek a célok.

Csapatjátékos vagyok. Együtt kell működni, értékelni kell a másik embert. Biztosan állíthatom, hogy nem én rúgtam ki a többieket! Nem tudtunk közös nevezőre jutni, ezért három csapattag távozott. Charlotte is megmondta, miután kilépett, hogy ő nem hibáztat senkit, inkább a szólókarrierjére koncentrál. 

Martijn szerint az emberek bele sem gondolnak, milyen nehéz egy zenekar tagjának lenni:

Hálás vagyok a tagoknak, akik a zenekarban voltak. Pozitív gondolkodású ember vagyok. És ne feledjük, hogy a bandákban mindig vannak változások. Nagyon sok példa akad erre. Vegyük például a Nightwisht. Ha összehasonlítod a jelenlegi tagokat az első album felállásával, alig maradt valaki az akkori Nightwishból. De ez még mindig a Nightwish! És ez a lényeg! Néhányan viszont nem tudják ezt hová tenni.

Szót ejtett arról is, hogyan talált rá Diana Leah-ra.

Lehet közhelyesen hangzik, de a fő szempont az volt, hogy olyan ember legyen, aki illik a zenéhez. Egyszerű és tiszta. Hogy őszinte legyek, nem kimondottan női frontemberben gondolkodtam. Azt is fontolgattam, hogy egy férfi énekesünk lesz. Volt egy férfi énekes is, aki esélyes volt a felvételre. De arra a következtetésre kellett jutnom, hogy egy férfi énekessel már nem lenne Delain a Delain. A másik fő követelmény az volt persze, hogy az illető jól énekeljen. Egyszer felmentem a YouTube-ra, és körülnéztem olyan énekesek között, akik covereket készítenek, leginkább a metal műfajon belül.

Ráakadtam Dianára, és felírtam a nevét. Azt éreztem, hogy fel kell vennem vele a kapcsolatot. A hangja fantasztikus. Készített Within Temptation, Nightwish-feldolgozásokat, de még Christina Aguilerát is. Egy hét múlva jött egy komment a Delain Instagram-oldalára. Diana volt az, és ezt írta: 'Ha bármikor szükséged van egy énekesnőre, tudod, hol találsz meg'. Nem volt annyira komoly poszt, de azt gondoltam, 'Mit veszíthetek? Így megkerestem. Szerettem volna, hogy az új énekesünk hangja egyaránt illeszkedjen a régi és az új dalokhoz, és valaki, aki mindig rendelkezésre áll, mert aktívan turnézó zenekar vagyunk.

Végül Diana tehetsége meggyőzte Martijnt.

A 'Masters Of Destiny' és a 'Burning Bridges' című dalok alapjait küldtem el neki, ezek igen nehéz dalok. Amikor meghallgattam a visszaküldött felvételeket, leestem a székről. Több énekest meghallgattam, de ekkor már tudtam, hogy Diana lesz a befutó. Volt olyan jelölt, aki bár nagyon jól énekelt, de nem tudott volna turnézni, márpedig ez feltétel volt.

Végül a banda február 10-én megjelenő, "Dark Waters" című albumáról és a csapaton belüli kapcsolatokról is szót ejtett:

Elmondhatom a közhelyes mesét, mint minden művész: >>a mostani lemezünk lesz a legjobb.<< Soha nem fogod hallani egy művésztől sem, hogy  >>Az előző lemezem jobb, mint a mostani.<< Kezemet a szívemre téve mondhatom, hogy a hangulat, ami most a zenekarban uralkodik, szuper. Gyakorolni kell, és ennek csak egy módja van: játszani, játszani, játszani.

Szépen arat az Arch Enemy tavaly augusztusban megjelent soralbuma, a "Deceivers", amelyről eddig nem kevesebb, mint hat videoklipes dallal rukkoltak elő Alissa White Gluzék.

Michael Amott gitáros elmondása alapján a léc most jóval magasabbra került, mint a legutóbbi, "Will To Power" (2017) című kiadványuknál (kritika ITT), ám ezt sikeresen átugrotta a csapat  - elmondásuk szerint még mindig ugyanazzal a szenvedéllyel dolgoznak, mint a banda karrierjének beindulásakor.

A mai nappal a hetedik kisfilmes szerzeményt szállította az együttes, amely videó a Poisoned Arrow című tételhez készült:

A hónapok óta viharos időszakát élő Nervosa nem tétlenkedik. Prika Amaral -aki mára az egyetlen tag maradt az eredeti felállásból- körül szinte folyamatosan cserélődtek a tagok, kezdve Eleni Nota dobos tavalyi kilépésével - a görög származású zenészlány egészségi problémák miatt hazájában kap kezeléseket, úgy látta jónak, ha távozik a csapatból. Majdnem ezzel egy időben az olasz Mia Wallace-t családi gondjai szólították haza.

A beugrós dobos Nanu Villalba lett, Miát pedig Helena Kotina helyettesítette az év végi latin-amerikai turnén. Aztán jött az újabb kilépés: Nanu is elhagyta a zenekart, az okokra azonban sem ő, sem a banda nem tért ki. Mindeközben Helena, aki csak Miát pótolta a koncerteken, állandó tagként került bemutatásra, mint az kiderült, Prika már jó ideje tervezte, hogy kibővíti az együttest egy második gitárossal. 

Januárban aztán újabb váratlan fordulat következett: az énekes Diva Satanica, alias Rocio Vázquez is benyújtotta felmondását. A spanyol születésű Diva a zenekaron belüli ellentétek miatt döntött a távozás mellett, ám másik csapata, a Bloodhunter továbbra is életben marad, és új albumon is dolgoznak.

Prikát ezek után nem kevés támadás érte az interneten, a fanok ugyanis őt tüntették fel rossz színben a gyakori tagváltások kapcsán, ám a gitáros tiszta vizet öntött a pohárba, elmondta, hogy a Nervosa több, mint egy zenekar, a hozzászólóknak pedig gőze nincs arról, hogy mi miért történt. Megkérte a kommentelőket, hogy legyenek szívesek befejezni az ő ízekre szedését. Egyúttal arra is fényt derített, hogy a Nervosa új énekese nem brazil lesz, ugyanis Prika időközben Olaszországba költözött, így Európában akadt rá az új frontemberre.

Két napja a banda Facebookos oldalán jelentette be: elkészültek az ötödik album felvételeivel, amelynek címét egyelőre nem tudni.

A felvételeket hivatalosan is befejeztük. Úgy gondoljuk tehát, ideje felfedni a teljes folyamatot, az előzetes produkció/gitárfelvételek menetét, illetve azt, hogy minden hogyan kezdődött. 2022 februárjában (egy évvel ezelőtt) Prika és Helena összeállította az idén (2023) megjelenő új album dalainak egy részét. Ebben az időszakban titokban dolgoztak, mivel úgy döntöttek, hogy az új gitáros bejelentésének az új album hírével együtt kell megtörténnie. Végre eljött az idő, és íme egy szemelvény a történtekből.
Maradjatok velünk, ha többet szeretnétek megtudni!

- áll a közleményben, a Youtube-on pedig elérhető egy, a témához kapcsolódó videó is:

Holnap landol a boltok polcain a Delain sorban hetedik albuma, a "Dark Waters", egyben az első, amelyen az új fronthölgy, Diana Leah énekel. 

A zenekar erdélyi származású, de tizenéves kora óta Olaszországban élő énekesnőjének régi vágya volt, hogy egy metal banda tagja lehessen, tehetségéről pedig meggyőződhettünk az eddig kiadott kislemezek alapján (The Quest and the Curse, Beneath, Moth to a Flame).

Néhány nappal ezelőtt írta meg a formáció, hogy a lemez megjelenése előtt egy újabb felvezetőt publikálnak, amely a mai nappal meg is érkezett, íme a Queen of Shadow!