"Paragon" címmel, március 24-ével küldi boltokba első szólóalbumát Floor Jansen, amely hangzásában merészen eltávolodik a metaltól. Első saját szerzeménye Fire címmel jelent meg tavaly márciusban, amelyet a Storm, a Me Without You és az idén januárban kiadott Invincible követtek.

A néhány nappal ezelőtt 42. születésnapját ünneplő Nightwish-frontasszony ma kiadta ötödik kislemezét, amely a Daydream címet viseli, és Floor elmondása szerint a covid-19 járvány sötét időszakában vetette papírra a szöveget, melynek üzenete, hogy ne adjuk fel a reményt és haladjunk kitartóan előre.

Íme:

Az Arch Enemy frontlánya nemcsak férfiakat megszégyenítő hörgéséről ismert, hanem vegán életmódjáról is, amelyet kamaszkora óta követ - vegetáriánus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Kanadában, így nem esett nehezére az, hogy 13 éves korában az összes állati eredetű élelmiszerről lemondjon. 

Többször szerepelt már a PETA állatvédő szervezet kampányaiban, amelyekben a szőrmeviselés ellen emelte fel hangját, most pedig a tengeri élőlények védelméért áll ki az énekesnő, aki a kampányhoz kapcsolódó plakáton egy halászhálóban sellő uszonnyal pózol.

A PETA szándékosan mostanra időzítette a kampányt, a keresztény vallást követők ugyanis tudják, hogy Hamvazószerdán, azaz február 22-én vette kezdetét a Nagyböjt, amely április 8-án, Nagyszombaton ér véget. Akik tartják a böjtöt, rendszerint sok halat fogyasztanak - mind a keresztény, mind a zsidó vallás nem tekinti húsnak a halat és a tengeri állatokat. Alissa sosem rejti véka alá a véleményét, ahogy most se tette:

Az emberek figyemen kívül hagyják, hogy a tengeri élőlények is állatok. Ilyenkor egy teljesen más környezetet bolygatunk meg, és elpusztítjuk annak minden lakóját. Erről igen keveset beszélnek, pedig kellene, ugyanis ha a statisztikákat vesszük alapul, az óceánjaink 20 év múlva kihalnak.

- kezdte fejtegetni gondolatait az énekesnő egy exkluzív videóinterjúban.

A halak érzik a fájdalmat, megosztják egymással a tudásukat, emellett jó memóriájuk és saját "kultúrájuk" van. Néhányuk úgy udvarol a leendő partnerének, hogy kifinomult művészeti alkotásokat készít az óceánfenéken lévő homokban, mégis évente több halat ölnek meg élelemszerzés céljából, mint az összes többi állatot együttvéve. Leszúrják, szétzúzzák, megfojtják, vagy felnyitják és kibelezik őket, miközben gyakran még teljesen tudatuknál vannak. Ezenkívül évente 38 millió tonna más vízi állatot fognak ki akaratlanul, hogy kielégítsék a fogyasztók "tenger gyümölcsei" iránti igényét. 

Természetesen most is elmondta, hogy ha mindenki vegánná válna, ahogyan ő is tette több, mint 20 évvel ezelőtt, a remény még nincs teljesen elveszve. 

Ha követed a példámat, évente 200 állatot mentesz meg! Segíthetsz a kegyetlen tojás-és tejipar elleni harcban is. Ezzel az egyszerű döntéssel visszafordítható a folyamat!

"The Witch of the North" címmel, 2021-ben jelent meg a svájci és holland tagokkal felálló heavy metalos Burning Witches legutóbbi stúdióalbuma, amely kiadvánnyal még az Egyesült Államokba is eljutott a csapat.

A fiatal metálboszorkányok az elmúlt évben sem tétlenkedtek: ma jelentették be ugyanis a csajok, miszerint 2023. május 5-ével boltokba kerül ötödik nagylemezük, amelynek a "The Dark Tower" címet adták, illetve az első videoklip is elérhető már - a korong címadó szerzeménye került megfilmesítésre. A számot pedig nem más ihlette, mint Báthory Erzsébet, akinek nevét kegyetlen legendák övezik.

Wow, ez aztán gyors volt, nem igaz? Az ötödik album már elkészült, mi pedig a vadonatúj 'The Dark Tower' kislemezzel térünk vissza. Az új lemez címadó dala irgalmatlan ritmusával, az igazán epikus riffekkel és a markáns, de ugyanakkor dallamos énekkel tökéletesen illeszkedik majd a setlistünkbe! Báthory Erzsébet, a hírhedt vérgrófnő nagyszerű inspiráció volt a fantasztikus videokliphez. Mindannyian tudtunk azonosulni a történettel és a hátborzongató mondával, és már az elején tudtuk, hogy ez egy új csúcspont lesz a boszorkányok történetében!

- lelkendezett a csapat közösségi oldalán.

A "The Dark Tower" számlistája:

01. Rise Of Darkness
02. Unleash The Beast
03. Renegade
04. Evil Witch
05. World On Fire
06. Tomorrow
07. House Of Blood
08. The Dark Tower
09. Heart Of Ice
10. Arrow Of Time
11. Doomed To Die
12. Into The Unknown
13. The Lost Souls

Lassan követhetetlenné válnak a Nervosa háza táján zajló események. Az eredetileg brazil, magát mára nemzetközi bandává kinőtt formáció körüli kavarodások a görög Eleni Nota kilépésével kezdődtek, akinek egészségi problémákkal kellet szembesülnie, kezelésekre szorul, emiatt pedig nem nagyon tudott volna huzamosabb ideig távol maradni hazájától, ugyanekkor Mia Wallace-nak családi problémák miatt kellett otthon maradnia Olaszországban.

Nanu Villalba érkezett a dobok mögé, ám karrierje a csapattal kérészéletűnek bizonyult, pár hét után ugyanis tisztázatlan körülmények között elhagyta a Nervosa fedélzetét. Nem sokkal később Helena Kotina került a zenekarba gitárosként, akkor még arról szóltak a hírek, hogy a mára egyedüli eredeti tagként megmaradt Prika Amaral csupán egy második gitárossal szeretné kibővíteni az együttest, és amint lehetséges, Mia visszatér köreikbe. Január végén az énekes Diva Satanica, alias Roció Vázquez is kereket oldott, indoklásában a bandán belüli nézeteltérések szerepeltek.

Ma értesülhettünk arról, hogy a formáció megtalálta új dobosát a bolgár Michaela Naydenova személyében, de ha ez a sok fordulat még mindig nem elég, Mia Wallace bejelentette, hogy nem tudja tovább folytatni a zenekarral közös munkát.

 Egy igen nehéz pillanat az életemben. Úgy gondolom, aki közel áll hozzám, átérzi ezt. Nem tudom tovább csinálni azt, amit szeretek, turnézni és a zenének élni, ennek egész egyszerűen az az oka, hogy megrekedtem bizonyos helyzetekben. A szívem tele van szomorúsággal, de nem tarthatom az embereket bizonytalanságban emiatt. 

Többé nem maradhatok a Nervosa tagja, nem várakoztathatom Prikát az örökkévalóságig, hiszen jön egy új album. Az egyetlen, amit tehetek most, hogy hálámat fejezem ki a Nervosának mindazon izgalmas élményekért, amit kaptam, és amint lehetségessé válik, újra hallatok magamról. Támogatni fogom Prikát, hiszen ő nemcsak a zenésztársam volt, hanem ő az egyik legjobb barátom is. Pont ezért olyan rohadt nehéz számomra ez a döntés. Azonban az élet kegyetlen, olykor fejet kell hajtani előtte és amit csak tudunk, meg kell tennünk a túlélésünkért. Mindig zenész maradok, vissza fogok térni a színpadra. Most, 24 év után azonban lassítanom kell, remélem, mindannyian megértitek. 

Szeretettel Mia

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴍɪᴀ ᴡɪɴᴛᴇʀ ᴡᴀʟʟᴀᴄᴇ (ᴏꜰꜰɪᴄɪᴀʟ) (@miawinterwallace_official) által megosztott bejegyzés

Felesleges újra kitérni a Delain drámájára, az egykor teljesen holland tagokat számláló zenekar mára teljesen átalakult 2021 óta, e hónapban pedig az új felállású csapat új albuma is boltokba került - kritikát ITT olvashattok.

Charlotte Wessels, a formáció egykori hangja és arca eközben szorgosan építi szólókarrierjét, hiszen két lemezt is (" Tales From Six Feet Under", 2021 és "Tales From Six Feet Under Vol. II.", 2022) piacra dobott a csapatból történt távozása óta, de énekelt Alissa White-Gluz és PelleK oldalán is, legutóbb pedig a honfitárs Epica "The Alchemy Project" címet viselő középlemezén vendégeskedett Myrkurral egyetemben, a Sirens - Of Blood And Water című szerzeményben. 

Január folyamán jelentette be az énekesnő, hogy tavasszal miniturnéra indul Hollandiában, amely koncertsorozat április 1-jén kezdődik és május 27-ével ér véget, így a fiatal tehetség rajongói élőben is hallhatják szólómunkásságának darabjait.

Tegnap Charlotte igencsak meglepte követőit, ugyanis egy friss posztból kiderült, hogy zenészei között ott lesznek majd egykori Delain-beli barátai: Joey Marin, Otto Schimmelpenninck van der Oije és Timo Somers - a kis csapat pedig már lelkesen próbál a fellépésekre. 

Charlotte 2020 folyamán kezdte el Patreon-oldalán megosztani azon dalait, amelyeket még a Delain tagjaként írt, ám úgy érezte, nem illenének a csapat albumaira. Az év folyamán következett be a mélypont a zenekar életében, amely az akkori felállás útjának végét jelentette.

A kijevi Ignea 2020-ban jelentkezett utoljára nagylemezzel, amely a "The Realms of Fire and Death" címet viselte. Az Ukrajnában zajló háború komoly nehézségek elég állította a zenekar új albumának elkészítését, ám a csapat nem csüggedt, az elmúlt időszakban szépen, csendben dolgoztak az újdonságon, amely 2023. április 28-án kerül boltokba "Dreams of Lands Unseen" címmel, a Napalm Records égisze alatt. A korong tematikája egy utazáson alapul, amelynek központi figurája egy Yablonska nevű karakter. A számok pedig az általa járt út veszélyeiről szólnak. 

Az első dal már hallható is, amely a Nomad's Luck címet viseli.

A világ legtávolabbi zugaiba vezető útja során Yablonska többször is meghalhatott volna, akár mérgező növények és betegségek, akár a helyiek babonái és tabunak számító dolgai miatt. Meg is állapodhatott volna, de az új helyek felfedezésére irányuló vágya minden kockázatot háttérbe szorított. Ebben a dalban Yablonska mintha azt kérdezné magától, hogy meddig bírja még ezt az utazást.

- mesélte a szám hátterét a Helle Bogdanova vezette csapat. 

Zűrzavarokkal teli időszakot tudhat maga mögött az eredetileg brazil, mára azonban nemzetközivé avanzsálódott Nervosa. Először Eleni Nota dobos tavalyi kiválása miatt került nehéz helyzetbe a zenekar - a görög zenészlány egészsége megromlott, és kezelései miatt nem lehet huzamosabb ideig távol hazájától. Az olasz Mia Wallace családi problémák miatt jelenleg is otthon van, ám amint lehet, csatlakozik a bandához. A turnékon az a Helena Kotina helyettesítette Miát, aki nemrégiben állandó tagként került bemutatásra. 

Eleni helyére ősszel Nanu Villalba került, aki azonban nem sokáig erősítette a formációt: pár hét után tisztázatlan körülmények között távozott a Nervosa köreiből, és ha ez még nem lenne elég, az énekes Diva Satanica is benyújtotta felmondását január végén. Ő az bandán belüli ellentéteket jelölte meg távozása okaként, azonban másik együttesének, a Bloodhunternek továbbra is tagja marad. Ekkor Prika Amaral - aki mára az egyetlen tag maradt az eredeti felállásból - elmondta: megtalálták új dobosukat és énekesüket, valamint megkezdték az ötödik album felvételeit is. 

Tegnap a zenekar közösségi oldalain mutatta be az új dobost, a bolgár származású Michaela Naydenova-t.

Michaela Naydenova a Nervosa új dobosa! Ő írta és rögzítette az új album dobsávjait. Nagyon gyorsan belejött a dolgokba, egy igazi fenevad! Elképesztő munkát végzett, alig várjuk, hogy megmutathassuk nektek! Fogadjátok őt szeretettel! Maradjatok velünk, mert további dolgok kerülnek bejelentésre a következő napokban!

Fél éve már, hogy Diana Leah bemutatkozott a Delain rajongótáborának, mint a formáció új frontasszonya. Az erdélyi születésű, de kamaszkora óta Olaszországban élő művésznő mindig is vágyott arra, hogy egy metal bandában mutathassa meg tehetségét, a zenekarral rögzített első közös albuma "Dark Waters" címmel, február 10-én került boltokba (kritika ITT olvaható).

Néhány nappal ezelőtt Martijn Westerholt alapító-billentyűs elmondta: nem ő rúgta ki volt zenésztársait - Charlotte Wessels-t, Timo Somerst és Otto Schimmelpenninck van der Oije-t, ugyanis megelégelte, hogy az internetezők többsége szerint ő áll a három egykori csapattag távozása mögött.

Legújabb interjújában pedig Charlotte és Diana hangjáról mesélt, egészen pontosan párhuzamot vont a két énekesnő stílusa között.

Nagyon tetszik Diana karaktere, nagyon fegyelmezett, a hangja pedig kellemes. Amikor először hallottam énekelni, azt mondtam, ezt a hangot simán el tudnám képzelni a Delain zenéjéhez. Küldtem neki zenei alapokat, amelyekre énekelhetett, és amikor visszaküldte őket a hangjával, meglepődtem, mennyire hasonlít a hangja Charlotte-éhoz. Dianával eddig három kislemezt adtunk ki, de az emberek nem is sejtik, mennyire sokoldalú a hangja. Nagyon jó a kontraszt a lágy és az erőteljes éneke között.

- mesélte a zenész, majd eképpen folytatta:

Charlotte sokkal durvább és nyersebb, de nem negatív értelemben. Ez karaktert ad az ő előadásmódjához. Diana sokkal letisztultabb, ettől persze más is, de nem azt mondom, hogy egyikük jobb a másiknál. És persze vannak hasonlóságok is a két hang között. 

Itt nézhető meg a teljes interjú:

Emlékeztek 2010-re, amikor is megjelent a holland zenekar "The Unforgiving" című soralbuma? A kiadványhoz elérhető volt egy képregény is, amely a szóban forgó korong tematikáján, dalain alapult. A lemez címét viselő mű a bűnről és a megtorlásról szólt, hatalmas siker lett a rajongók körében. A Within Temptation az utóbbi években átnyergelt a kezdeti szimfonikus vonalról a modern hangzásra, ám népszerűségük töretlen, a 2019-ben kiadott "Resist" című albumuk pedig szépen aratott.

E lemez és az "Aftermath" című, virtuális koncerteket tartalmazó album mintájára megalkottak egy újabb képregényt, amely egy, a csapat által vizualizált jövőképet mutat be, és amely kiadványt az Opus Comics adja ki.

Eszerint a történet a távoli jövőben játszódik, ahol végtelen harc dúl két faj között - egy fejlett, de alapvetően humanoid faj, amelyet egy techno-organikus matriarcha irányít az egyik oldalon, és egy idegen, mesterséges intelligenciákból álló kíméletlen faj áll a másik oldalon. Több különböző történet találkozik egymással, hogy átfogó portrét fessen a matriarcha életéről, és arról a küzdelméről, hogy egyensúlyt teremtsen az őt formáló lehetetlen erőkkel. 

Sharon den Adelék összedugták fejüket Marieke Nijkamp regényíróval és Montos-szal, hogy konkretizálják a történetet, az énekesnő pedig így nyilatkozott:

A 'The Purge' borítóján látható figura, Genesis már életre kelt a koncertjeinken és a merch cuccainkon, most pedig élete legnagyobb küldetésére visz el titeket - mind a következő albumunkon, mind a képregénysorozatunkban! Logikus döntés volt, hogy az Opus Comics-szal fogtunk össze, mivel ők a képregénykészítés nagyágyúi, csak a legjobb tervezőkkel és történetírókkal dolgoznak együtt. Alig várjuk, hogy megmutathassuk nektek a végeredményt! Reméljük, ti is annyira fogjátok élvezni, mint mi!

Az első szám limitált példányszámban érhető majd el az Incendium Online weboldalon, az újságosoknál pedig májustól lesz kapható a képregény, amelynek kapcsán a forgalmazó Opus Comics alapítója, Llexi Leon is megszólalt:

A Within Temptation szimfonikus pazarsága mindig is más világokba repítette a hallgatókat, és ezeknek a daloknak a megismerése a legutóbbi színpadi show-k és virtuális előadások hihetetlen díszletterveivel megtámogatva kiváló lehetőséget nyújtott a futurisztikus víziójuk felfedezésére egy teljesen új narratívával. Napjainkban a mesterséges intelligencia elleni harc hirtelen nagyon is valós témává vált, különösen a művészek és más alkotók számára, ami a matriarcha és küzdelmének történetében is tükröződik.

Az együttes dolgozik új nagylemezén, amelyről egyelőre konkrét infók még nem láttak napvilágot, ám az Entertain You, a The Purge, a Shed My Skin, a Don't Pray For Me és a The Fire Within című dalok képében már ízelítőt kaphattunk a korongból.

2001-ben Martijn Westerholt kivált a holland Within Temptationből, egy évvel később pedig saját projektet indított Delain név alatt, amely csapat igen komoly változásokat élt meg az elmúlt 20 év során. Több tagcsere tarkította pályafutásukat, hol a dobos, hol a gitáros poszton, ám két ember végig fix maradt: a fent említett Martijn és Charlotte Wessels énekesnő.

A "Lucidity" (2006) megjelenésekor a Delain még teljes mértékben a klasszikus szimfonikus metal vonalon mozgott, de a zenekar nem ragadt le ezen a terepen. Idővel egyre bátrabban kezdtek kísérletezni, és fokozatosan beengedték a poposabb, könnyedebb elemeket is a hangzásukba. A "April Rain" (2009) és a "We Are The Others" (2012) már egyértelműen megmutatta, hogy a Delain nem fél saját maga lenni, és ez jót is tett nekik.

A későbbi lemezeken – "The Human Contradiction" (2014), "Moonbathers" (2016, kritikánk ITT), valamint az "Apocalypse & Chill" (2020) – ez az irányvonal még határozottabban érezhető. A sokáig csak előzenekarként fellépő formáció az elmúlt években végre igazi főzenekarrá nőtte ki magát, és mindezt úgy, hogy közben a szimfonikus gyökereket sem dobták el. Megmaradt a látvány és az a bizonyos "Delain-feeling",és ez így teljesen rendben is volt.

2021 februárjában látott napvilágot a bejelentés, miszerint az együttes addig ismert felállásában megszűnik létezni - távozott Charlotte, Timo Somers és Otto Schimmelpenninck van der Oije. A zenekaron belüli ellentétek elérték a kibékíthetetlenség szintjét, így a három zenész a kilépés mellett döntött, Martijn viszont megnyugtatta a rajongókat: a Delain nem hal meg. 2022 nyarán, a The Quest And The Curse című új dalukban mutatták be az új tagokat, az énekesnő pedig az erdélyi Gyulafehérvárról származó, de 15 éves kora óta Olaszországban élő Diana Leah lett, aki rengeteg feldolgozás-videóban mutatta meg tehetségét, énekelt többek közt Within Temptationt, Nightwish-t, de még Christina Aguilerát is. Érdekesség, hogy a dobok mögé az a Sander Zoer került vissza, aki egy ciklusban már erősítette a bandát 2006 és 2014 között.

Még három videoklipes szerzeménnyel jelentkezett a csapat, ezek a Beneath, a Moth To A Flame és a Queen Of Shadow voltak, február 10-én pedig boltokba került az új felállású Delain új, sorban hetedik stúdióalbuma, a "Dark Waters".

Tulajdonképpen a csapat minden lemezén volt olyan nóta, amely kevésbé nyerte el a tetszésemet, de igazából ezek a gyenge pontok elvesztek a rengeteg erős szám között. A "Dark Waters"-t hallgatva az első, ami feltűnt, hogy szinte nincsenek átmenetek a dalok között, mintha a közel 50 perces játékidő egyetlen, rétestészta-hosszúságú eposszá állna össze. A legtöbb dal ugyanarra a sémára épül, és hiányoznak belőlük a merészebb, kísérletező megoldások. Lehet, talán sokan nem értenek most egyet velem, de érzésem szerint Charlotte-ban megvolt az a lázadás, ami annak idején sikerre vitte ezt a csapatot, de legalábbis igen sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Delain rajongótábora hatalmasra duzzadjon. Bátran kísérletezett a hangjával is, gondoljunk csak például a 2019-es Masters Of Destiny epikus refrénjére. Diana tehetséges, ez kétségtelen, szépen énekel, kedves lány benyomását kelti, ám nincs meg benne az az átütőerő, mely elődjében megvolt. 

Bár a zene megpróbálja követni az előző albumok vonalát, nem igazán hozza azt a pörgős, igazi Delain-életérzést, amely a régebbieken jelen volt. Tíz tétel sorakozik fel a lemezen, és mindegyik ugyanazon a középtempós, lagymatag alapokon nyugszik. Érezhető, hogy egy letisztultabb hangzást szerettek volna elérni, de pont ettől hat teljesen sterilnek és monotonnak a dalcsokor. Hiába vendégénekel Marko Hietala (ex-Nightwish) az Invictus című szerzeményben, hiába Paolo Ribaldini jelenléte több dalban is, és hiába hallhatunk kórusokat, valami nagyon hiányzik a számokból: ez pedig a lázadó vér. Talán a The Quest And The Curse, a Tainted Hearts és a Mirror Of Night azok a szerzemények, amelyek valamennyire mernek kilógni a sorból.

A tagcserék nem kevés kockázattal járnak, főleg, ha egy régóta létező zenekarról beszélünk. Van olyan csapat, ahol kimondottan előnyére változott a hangzás, gondoljunk csak például a Lacuna Coilra, ahonnan 2016-ban több alapító tag is kilépett, ám azóta két bitang erős albumot - "Delirium" (2016) és "Black Anima" (2019) - jelentettek meg (e két kiadvány kritikája ITT és ITT olvasható.)

A "Dark Waters" visszaszorítja a Delaint az úgynevezett biztonsági játékos kategóriába, abba a zónába, ahol a zenekar inkább a bevált sémáknál marad, és a kísérletezés vagy az újítás csak nyomokban fedezhető fel. Időnként még az az érzésem is támadt, mintha néhány, korábban fiókban maradt dalötletet poroltak volna le a mostani anyaghoz. A kiadvány elvileg azt hivatott megmutatni, mire képes a banda az új zenészekkel és énekesnővel. Éppúgy, mint a pályatárs Xandria új albuma esetén (kritika ITT) is, és míg utóbbi csapat újdonsága rendesen megugrotta a lécet (nemcsak nálam, hanem az általam megkérdezett emberek többségénél is), addig a Delain friss lemezétől ne várjunk hasonlót.

Várós volt nagyon a korong, ehhez képest az együttes az eddigi legvérszegényebb munkáját izzadta össze. Az energikus, vibráló és ötletes zenét felváltotta egy, a háttérzaj-kategóriába sorolható valami, ami takarításhoz tökéletes, de egyszerűen nem lehet elmerülni a számokban. Egyfajta görcsös bizonyítani akarás érezhető a dalokban, afféle "igenis, megmutatjuk, hogy így is jók vagyunk" - attitűd formájában. Persze ettől függetlenül biztosan lesznek olyan vélemények is, miszerint az album egy mestermű, de én, mint régi rajongó, az ötletességnek, a lázadásnak - ami a Charlotte Wessels nevével fémjelzett korszakot jellemezte - az írmagját sem találtam meg rajta. Talán majd a következő lemezen sikerül újra visszatalálniuk ahhoz a tűzhöz, ami egykor felemelte őket.

7/10