Rengeteg kiadvány látott napvilágot az idei évben is. A világon újabb és újabb hullámokban roadshow-kat rendező koronavírus ellenére azok a csapatok, akik idénre tervezték kiadni új anyagaikat, a jelenleg is tartó őrült helyzet ellenére tartották szavukat. 

14. EVANESCENCE - THE BITTER TRUTH

Az arkansasi csapat negyedik sorlemezére a rajongók kereken 10 évet vártak a banda 2011-es, saját magáról elnevezett albuma után. A március végén kijött The Bitter Truth-on visszatértek gyökereikhez, a tipikus Evanescence-s hangzásvilághoz, és noha szerintem pár újítást és ötletesebb megoldást elbírtak volna a számok, jó kis lemez lett Amy Lee-ék új cucca. Számomra a legkedvesebb dal az elsőként kihozott Wasted On You.

13. EPICA - OMEGA

A Simone Simons és Mark Jansen vezette formáció 2003 óta a szimfonikus metal egyik megkerülhetetlen együttese. Lehet őket szeretni vagy utálni, érvényes ez különösen az énekesnőre, aki kap hideget-meleget. Nyolcadik albumukon, a február végén kiadott Omegán a holland hatosfogat visszatért egy kicsit a kezdeti hangzáshoz, és a lemez nem is lett rossz! Kapunk itt igazi, hamisítatlan szimfometal-himnuszokat, mint például a Freedom - The Wolves Within vagy a The Skeleton Key képében, lassú dalt (Rivers), arabos hangzást (Code Of Life), ám a 2016-os The Holographic Principle sikereit nem sikerült átugrani - legalábbis nálam nem. Talán majd a következő lemezzel.

12. SIRENIA - RIDDLES, RUINS&RELEVATIONS

A dél-norvégiai Stavangerben alakult Sirenia tizedik albuma, a Riddles, Ruins&Relevations február végén jelent meg, amelyen a korábbi anyagokkal ellentétben sok modern elemet is kapunk. A francia Emmanuelle Zoldan 2016-ban váltotta a spanyol Ailynt, akit személyes problémák miatt csaknem 9 év után menesztett Morten Veland, a banda alapítója. Ez a korong immár a harmadik közös munka Emmával, akinek kiváló hangi adottságai vannak - szülőhazájában hosszú évek óta ismert operaénekesnő, és a zenekarnak még soha nem volt ennyire jó énekese. Azonban a 2018-as, lehengerlő energetikájú Arcane Astral Aeons után valami nagyon hiányzik a dalokból, amelyek nem rosszak -különösen kedves számomra az Addiction No. 1. és a December Snow és a Desireless-feldolgozás Voyage Voyage, de a katarzis, ami végigkísérte elődjét, itt most elmarad. Nem rossz a lemez, vannak rajta erős szerzemények és tisztességes iparmunka, de valami hiányzik. 

11. CRYPTA - ECHOES OF THE SOUL

Fernanda Lira énekes/basszer és Luana Dametto dobos 2020 tavaszán lépett ki a brazil Nervosából, maguk mellé véve két nagyszerű gitárost, Tainá Bergamaschit és a svájci Burning Witches-ből ismert Sonia "Anubis" Nusseldert, megalapítva a Cryptát. A négyes első lemeze, az Echoes of the Soul nyár elején landolt a boltok polcain, amolyan igazi old schoolos thrash-es zúzást kapunk rajta, éppúgy, mint a Nervosa zenéjében, a szövegek témáját pedig az olyan társadalmi problémák ihlették, mint az éhezés (a Starvation című dal erről szól) vagy a politikusok mocskos dolgai (jelen esetben a brazil miniszterelnökre, Jair Bolsonaróra asszociálhatunk). Szép munka volt, Lányok.

10. NERVOSA - PERPETUAL CHAOS

A fent említett Nervosa egyedüli tagja a gitáros Prika Amaral maradt, aki nem lógatta az orrát, hanem négyfősre bővítette az eredetileg hármasban nyomuló bandát, egyúttal nemzetközivé avanzsálva azt. Rocío Vázquez, alias Diva Satanica a spanyol Bloodhunterből érkezett a mikrofon mögé, az új dobos a görög Eleni Nota (akit a Mask Of Prosperóból és a Croque Madame-ból  ismerhettünk) lett, és az olasz Mia Wallace  (Abbath, Triumph Of Death) kapta meg a basszer posztot. Martin Furia spanyol producerrel karöltve készítették el új felállásukban az első korongot, a Perpetual Chaos-t, amely meglepően súlyosra sikeredett, és bár van egy-két gyenge pont a lemezen, de mégis minőségi és a thrash műfaj szerelmeseinek biztosan elnyerte a tetszését - ahogy az enyémet is. Leginkább a Guided By Evil, a Time To Fight és az Under Ruins az, amit szünet nélkül tudok pörgetni a lemezről

9. THERION - LEVIATHAN

Az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion mostanra egy nemzetközi formációvá nőtte ki magát, hiszen a kezdetben death metalt játszó, majd szimfonikus metalra áttért zenekarban jelenleg egy spanyol és egy olasz hölgy is énekel - ők Rosalía Sairem és Chiara Malvestiti (őt a Crysalysból is ismerhetjük). A misztikus tengeri lényről elnevezett Leviathan egy tipikus Therion-slágerekkel megpakolt album, kellemes és könnyen fogyasztható. A címadó dal, a Die Wellen der Zeit és az El Primer Sol hatalmas kedvenceim lettek.

8. SPIRITBOX - ETERNAL BLUE

A kanadai trió énekesnője a 32 éves Courtney LaPlante, aki meglehetősen érett hanggal rendelkezik, valamint a tiszta ének mellett a hörgést is alkalmazza. A zenekar debütlemeze, amely az Eternal Blue címet kapta, igazi meglepetés volt számomra, fülbemászó dallamokkal és a társadalom problémáit kiveséző dalszövegekkel, emellett a zúzás, a keménység sem hiányzik az anyagról, amelyen a Hurt You, a Constance és a We Live In a Strange World viszik a pálmát nálam.

7. CATALYST CRIME - CATALYST CRIME

Nemzetközi formáció, amely mozimetalt játszik - Gerit Lamm dobos neve a jelenleg tetszhalott Xandriából lehet ismerős, ő 2017-ben találkozott az amerikai Zoe Marie Federoffal, és elhatározták, hogy létrehoznak egy cinematic metalos csapatot. Hamar megérkezett a többi zenésztárs is: Zoe édesapja, Matt szintén zenészként megkapta a basszusgitárosi posztot, Chena Roxx, az egzotikus külsejű szépség pedig Kaelen Sarakinis-szel együtt gitározik. A multikulti brigád első albuma, amely a csapat nevét kapta, igazi csemege: szimfonikus alapokra épülnek a dalok, de valami mégis kiemeli a zenekart a manapság rengeteg szimfometalos együttes közül, és nem tudom megmondani, mi az... de a lemez szuper lett. Bemutatkozó daluk, a Condemn Me To Chaos, a Chasing The Ghost, a Jake E-vel (ex-Amaranthe) felvett Cognitive Dissonance és a Twice Upon a Time a leginkább hozzám közel került szerzemények. Tudtam egyébként, hogy nem egy gagyi lemezre számíthatok - a produceri feladatokat ugyanis nem más látta el, mint a Leaves' Eyes alapítója, Alexander Krull.

6. SEVEN SPIRES - GODS OF DEBAUCHERY

2013-ban alakult a Massachusetts állambeli Bostonban a Seven Spires, az akkor mindössze 18 éves Adrienne Cowan énekesnővel az élén. Az évek során a babaarcú fronthölgy több más művész oldalán és projektben megmutatta sokoldalúságát -  csak hogy pár példát mondjak: Magnus Karlssonnal a Heart Healer projekt kapcsán, Sascha Paeth Masters of Ceremony nevet viselő társulásában, emellett billentyűzik a Winds of Plague formációban és tagja a Lightshade nevű csapatnak is. A Gods Of Debauchery a Seven Spires harmadik stúdióalbuma, amelyen a zene hihetetlen atmoszférateremtő erővel bír, Adrienne pedig merészen kiengedi a hangját - hol tiszta ének, hol brutálhörgés formájában - személyes kedvenceim a korong címadó dala, a Lightbringer és a The Unforgotten Name. Mindehhez pedig igen súlyos, progos, death-es zenét kapunk, szimfonikus elemekkel megfűszerezve.

5. JINJER - WALLFLOWERS

Eddigi legnyugtalanabb lemezeként jellemezte az ukrán Jinjer új korongját, amelyen egy csomó olyan dolgot kapunk, amelyre aztán tényleg nem voltunk felkészülve. Amikor első ízben hallgattam meg a lemezt, azt kérdeztem: mi a szent szar ez? Tatiana Shmayluk és a srácok összedobtak néhány korábbról leselejtezett dalötletet és felpakolták egy albumra? Vagy mi az isten történt? Aztán meghallgattam a dalokat még egyszer. Majd még egyszer. És megint. És azon kaptam magam, hogy imádom a Wallflowerst, amely valóban tele van nyugtalan energiákkal, ám pont ez az, ami képes erőt is adni a hallgatónak: nyomokban ugyanis az érzés, hogy nem vagy egyedül a gondokkal, fellelhető a lemezen. Leginkább kedves dalaim a kiadványról a túlgondolásról íródott Vortex, a Tatiana személyiségtípusáról elnevezett Mediator (én is ez a személyiség vagyok :D ), a Dead Hands Feel No Pain és a látványos videót kapott Disclosure!, amely egy korábbi interjú emlékét idézi fel Tatianában és a basszer Eugene Abdukhanovban.

4. HEART HEALER - THE METAL OPERA

Magnus Karlsson gondolt egyet és néhány igen tehetséges énekesnőt a stúdióba szabadított, hogy közösen valami nagyot alkossanak - ez lett a Heart Healer projekt, amelyben énekel Anette Olzon, Adrienne Cowan, Noora Louhimo, Margarita Monet, Youmna Jreissati, Ailyn és Netta Laurenne is - gondolom, ezeket a neveket nem kell senkinek bemutatni. A The Metal Opera címre keresztelt albumon a szívgyógyító dalok mindegyik hamisítatlan szimfonikus metal, de a power elemei is fellelhetőek bennük. A hölgyek hangja az abszulút harmóniát kelti, a lemez pedig -a formáció nevéhez méltóan- gyógyító erőkkel rendelkezik. This Is Not The End, Awake, Mesmerized, Weaker, Back to Life - csak hogy néhány kedves dalt említsek.

3. ANETTE OLZON - STRONG

Hatalmas meglepetés volt számomra az egykori Nightwish-frontasszony Anette Olzon második szólóalbuma, amely szeptemberben jött ki. A nem túl nagy sikert aratott, 2014-es Shine-val szemben ez a kiadvány nem Anette személyes élményeit veszi alapul - az énekesnő körülnézett a világban és írt róla egy remek lemezt, amely igen keményen szólal meg és az egyébként főállásban ápolónőként dolgozó svéd csillag hangja is teljesen rendben van. Nagyon közel áll hozzám a kétszínű emberekről íródott Parasite, a párkapcsolati erőszak ellen megszólaló Sick of You, az influenszereket górcső alá vevő Fantastic Fanatic, Anette édesapjának emléket állító I Need To Stay és a Nightwisht idéző Roll the Dice. a Hallható még a korongon férje, a Pain-basszer Johan Husgafvel, a producer pedig a Heart Healert is megálmodó Margnus Karlsson. Anette első lemezét is szerettem, a sok kritika ellenére nekem tetszett, de a Strong-ot egyenesen imádom. 

2. EDGE OF PARADISE - THE UNKNOWN

Szeptemberben dobta piacra negyedik nagylemezét a kaliforniai hard rockos/heavy metalos Edge of Paradise, noha e két műfaj mellett más sajátosságok is fellelhetők dalaikban, például a manapság egyre nagyobb teret meghódító modern metal. A The Unknown remek lemez lett, talán az eddigi legérettebb anyag a Margarita Monet vezette társulatnak. A bájos hölgy írja a dalszövegeket, amelyeket elmondása szerint tudósként dolgozó édesapja munkássága is erősen befolyásol. A már-már sci-fik hangulatát idéző nóták mindegyikében a hangját is remekül használja, a zene pedig hihetetlenül fülbemászó - kiemelkedik számomra a Digital Paradise, a  False Idols, a Believe és  My Method Your Madness industrial remixe.

1. DUST IN MIND - CTRL

A Strasbourgból származó modern/industrial metalosok negyedik albuma november 19-ével jelent meg, és jövőre végre megtartják első headliner turnéjukat is. Az albumról tavaly ősz óta folyamatosan szállítottak dalokat Jennifer Gervaisék, a lemez pedig ismét leverte a lécet - ahogy a 2018-as From Ashes To Flames is tette. A Synapses című nótában francia nyelvű sorok is hallhatók, a hangszerelés és a két énekes (Jen és Dam) hangja harmonikus egyveleget alkot. Modern elemek, súlyos gitárok és rengeteg érzelem - nekem ez lett az év albuma. Mindegyik szerzeményben ott a szerethető, a szép, a jó, az érzelmek széles skálája a totális reménytelenségtől (No Way Out) kezdve a saját érzelmeinknek való kiszolgáltatottságon át (Lost Control) a belső hajtóerőig, amely az áttöréshez vezethet bennünket (Break).

. 

"Wallflowers" címmel, augusztus 27-én jelent meg a Jinjer új nagylemeze, amely kiadványt eddigi legkeményebb és legnyugtalanabb anyagaként jellemezte a formáció, az énekesnő Tatiana Shmayluk pedig rengeteg személyes élményét megírta a dalokban.

Láthattuk a Vortex, a Mediator és a Wallflower című szerzeményeket klipes formában is, most pedig megérkezett az újabb nóta, a Disclosure!

Tatiana elmondta: a dalszöveget egy korábbi interjú ihlette, ahová ő és a basszer Eugene Abdukhanov kaptak meghívást, a riporter pedig végig megpróbálta a politikai állásfoglalás felé terelni a két zenészt, afféle passzív-agresszív módon. A zenekart egyébként az ukrán nacionalisták rendre oroszbarátnak nevezik, már csak azért is, mert Ukrajna keleti részéből származnak, ahol rengeteg orosz is él, illetve korábban többször hangot adtak véleményüknek, miszerint a helyi társadalmat az ukrán országvezetés tölti meg gyűlölettel - Tatiana ITT mesélt bővebben a háborús, politikával kapcsolatos dolgokról.

Észak-Amerikában turnézik a Jinjer, tegnap este pedig Seattle-ben lépett fel a csapat - dobos nélkül, ugyanis Vlad Ulasevich koronavírus-tesztje pozitív lett, így néhány show rendhagyó módon lesz megtartva, amíg a zenész meggyógyul - bár a zenekar többi tagja elmondta, hogy szerencsére Vlad jól érzi magát és nincsenek tünetei.

Fivérek és nővérek, nem könnyű ezt elmondani, de sajnos dobosunk, Vlad COVID-tesztje pozitív lett, és ki kell hagynia az első néhány koncertet, amíg fel nem épül. Jól van és nincsenek tünetei! Mi egészségesek vagyunk és negatívak lettek a tesztjeink. Ennek ellenére nem fogunk lemondani egyetlen koncertet sem, és úgy döntöttünk, hogy az ő előre felvett élő dobsávjait fogjuk használni! Két hosszú évet vártunk arra, hogy veletek zúzhassunk, és mindent megteszünk, hogy ez a turné megvalósuljon... és biztosan emlékezetes lesz!

- üzente a Tatiana Shmayluk vezette brigád az amerikai fanoknak.

A formáció "Wallflowers" címet viselő albuma augusztus 27-én jelent meg, és igen kedvező kritikákat kapott.

Jobbulást, Vlad!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

JINJER (@jinjer_official) által megosztott bejegyzés

Az ausztrál heavy metalban utazó Twelve Foot Ninja október 15-én adja ki új albumát "Vengeance" címmel, amelyről két dalt - Start The Fire, Long Way Home - már megmutattak, ma pedig egy újabb szerzemény debütált, amely az Over and Out címet viseli. A dalban az ukrán Jinjer énekesnője, Tatiana Shmayluk vendégénekel, íme a videó:

A mai nappal jelent meg a Jinjer új albuma, a Wallflowers. A zenekar elmondása szerint ez az eddigi legsötétebb, legvadabb kiadványuk, keménységben is lekörözve elődjeit. 

Több ízben elárulta az ukrán banda, hogy szülőhazájuk politikai helyzete, a háborúk ugyanúgy hatással voltak a dalszerzésere, mint Tatiana Shmayluk énekesnő személyes élményei. Előfordult, hogy Tatiana sírt a stúdióban, egy nemrégiben adott interjújában a frontasszony részletesen mesélt fiatalabb éveiről, családjáról is.

Most újabb gondolatokat osztott meg az énekesnő és a basszusgitáros Eugene Abdukhanov. 

Kiderült, hogy az egyre duzzadó rajongótábor mellett párhuzamosan tűnnek fel a gyűlölködő trollok is. Tatiana azonban nem sokat foglalkozik velük, mint ahogyan ezt most kifejtette: 

"Ha túléltem a háborús Ukrajnában az éveket, akkor túlélem a gyűlölködőket is. Ha a kelet-európai ismeretlenségből nemzetközi sztárrá váltam, akkor a szarháziak nem érdekelnek. Ha a fiatal nők világszerte példaképként tekintenek rám, a hatalom bohócai nem tudnak engem bohóccá tenni!"

- majd nevetve hozzáteszi:

"Ha meghalok, a túlvilágon seggbe rúgom őket!"

Ha belegondolunk, a csapat joggal lehet büszke az eredményeire: a világ egy olyan háborúk sújtotta országából származnak, amelyet sokan "leírtak."

A világon lassan két éve jelen lévő koronavírus miatt turnézni ők sem nagyon tudtak, 2020 márciusában éppen Dél-Amerikát járták a 2019-es Macro lemezzel, amikor kitört a pandémia és félbe kellett szakítaniuk a koncertkörutat. 

"Ukrajnában sokkal rosszabb a vírushelyzet, mint az Egyesült Államokban" 

- mondja Eugene.

"Nagyon kevés embernek sikerült csak beoltatnia magát. Mi sorban állunk és várunk."

A zenekar éppen Mexikóban tartózkodott, amikor kitört a járvány, Eugene hazautazott meglátogatni várandós feleségét, Tatiana pedig Los Angelesben látogatta meg barátját, Alex Lopezt, aki a Suicide Silence dobosaként ismert, és akivel tavaly nyáron össze is házasodtak.

"Az Amazon rabja voltam. Minden nap rendeltem valamit! Megszereztem az első DSLR-fényképezőgépemet és még pár fotós cuccot. Alexszel vettünk egy hatalmas akváriumot - az akváriumok Rolls-Royce-ját. Aztán még egy akváriumot. És még egy akváriumot..."

A karanténnak azonban egyértelmű pozitív hozadéka, hogy a csapatnak volt ideje elkészíteni a Wallflowerst.

"Egész pályafutásunk során először végre volt időnk dalokat írni, gyakorolni és nagyon felkészülten stúdióba menni."

- meséli Eugene a felvételek kapcsán.

"Ezúttal Vlad, a dobosunk írta az anyag nagy részét. Mielőtt belekezdett volna, a banda közösen úgy döntött, hogy el kell térnünk a legutóbbi, albumtól, a Macrótól. Tudtuk, hogy változtatnunk kell a hangzáson, mert nem akartuk, hogy az lemez ugyanúgy szóljon, mint az előző. Mindannyian valami újat akartunk, és volt egy nagyon világos elképzelésünk: hogy a basszus és a gitárok nagyon agresszívak, nagyon torzak legyenek. Vladnak, mint mindig, most is nagyon világos elképzelése volt arról, hogyan változtassuk meg a dobok hangzását és a dobszólókat. Ami a zenét illeti, soha nem próbálunk meg "elvárni" valamit az új lemezeinktől. Csak zenét írunk, és hagyjuk, hogy ez folyamatosan "áramoljon". Azt gondolom, ez soha nem fog változni nálunk."

A Jinjer rajongói tudják, hogy a szövegeket mindig Tatiana írja. Mint elmondta: először oroszul kezdett írni, majd angolra váltott. Így született meg a Vortex című szerzemény, amely elsőként jött ki az albumról.

"Ez a dal egy olyan emberről szól, aki nagyon sokat gondolkodik."

- magyarázza.

"Előfordult már veled, hogy egyszerűen nem tudsz elmenekülni a gondolataid elől? A fejed nehézzé válik, mint egy ólomgolyó. Mintha mindjárt felrobbanna. Ez depresszióhoz vezethet, nem tudsz megállni, és beleesel a gödörbe."

Bár a dalok alapvetően nyomasztóak, ahogyan Tatiana is elmondta, és ne is várjon senki, semmiféle vigasztaló szót a dalcsokortól, a frontasszony szerint mégis fellelhető benne a remény és a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a gondokkal.

"Sok új elem is van ezen az albumon. Azoknak, akik nem ismerik a zenénket, furcsa lehet hallgatni. De azt hiszem, a rajongóink felkészültek erre is. Megszokták, hogy olyasmit kapnak, amire nem számítanak."

- tette hozzá Eugene, majd ismét Tatianához vándorolt a szó:

"Amikor elkezdtem írni a szövegeket, 2021 januárjában, akkor tértem vissza Kijevbe. Alex meglátogatott, de eljött a napja annak, hogy hazarepüljön Los Angelesbe. Sok időt töltöttünk együtt, és most meg kellett tanulnom egyedül lenni. Nem akartam társaságba járni, elmenni otthonról. Csak körbe-körbe járkáltam a lakásomban..."

A második dal, a Mediator egy online személyiségteszt eredménye, amelyet Tatiana egy barátja javaslatára csinált meg. 

"Mindig készen állok egy kis pszichológiára és önelemzésre. Az eredmény, amit a teszt kitöltése után kaptam, a 'mediátor' volt, ami leginkább az érzékeny, együttérző emberek elnevezése volt a kiértékelésben. Úgy hiszem, ez alapvetően egy másik szó az 'introvertált' vagy a 'wallflower' szóra - minden mindennel összefügg. De maga a dal arról szól, amikor fiatalabb koromban idealista voltam. Tökéletesnek akartam látni a dolgokat, az embereket pedig jóságosnak. De a valóság kemény. Felnőtté válsz és rájössz, hogy még mindig sokat kell tanulnod - sok olyan leckét, amit az iskolában nem tanítanak meg neked. Az élet leckéit."

A harmadik klipes szám, a Wallflower Tatiana introvertált emberként megélt küzdelmeivel foglalkozik.

"Rengeteg olyan emberrel találkoztam, akiknek fogalmuk sincs, mi az az extrovertált vagy introvertált szó. Ebben a dalban ezt magyarázom el. Az introvertáltság gyakran gondot jelenthet az emberek számára, azt hiszik, hogy valami baj van velük."

- ecsetelte a dal üzenetét Tatiana, Eugene pedig hozzátette:

"A társadalom olykor visszautasító tud lenni az olyan emberekkel, mint amilyen Tatiana. A társadalom furcsának nézi azokat az embereket, akik maguknak valók. Azt gondolják, hogy valami baj van ezekkel az emberekkel, mert nem állnak be a sorba."

Tatiana eképpen mesélt erről:

"Ha türelmes vagy egy introvertált emberrel, akkor megtalálod a kincset benne. Egy életre szóló barátod lesz. Szerintem egy-két év kell ahhoz, hogy megismerj, és aztán haver... nem tudsz elhallgattatni!"

Két nap múlva kerül boltokba a Jinjer vadonatúj albuma, a 11 dalt felvonultató Wallflowers. Mint az korábban kiderült, a zenekar alighanem eddigi legsötétebb kiadványát készítette el, és amely korongról az énekesnő Tatiana Shmayluk így nyilatkozott:

"Ha mentális támogatást remélsz majd a daloktól, akkor rossz hírem van. Ezt ugyanis nem fogod ettől a lemeztől megkapni, mert nagyon sötét és nyomasztó lesz. Egyetlen vigasztaló szót nem találsz rajta. Nyugtalan az egész album."

A csapat zenéjére mindig is nagy befolyással volt szülőhazájuk, Ukrajna politikai helyzete is, ám a friss lemezen ez minden eddiginél nagyobb szerepet kap - Tatiana egyébként nemrégiben nyomasztó emlékeit is felfedte egy interjúban, és akadt, hogy sírva fakadt a stúdióban.

Az albumról hallhattuk már a klipes formában is megjelent Vortex és Mediator című dalokat, a banda pedig ma új szerzeménnyel rukkolt elő, a Wallflowert tárják most a nagyérdemű elé, itt a hozzá készült videó:

Augusztus 27-én landol a boltok polcain a Jinjer vadonatúj albuma, a Wallflowers. Két videoklipes nótát már láthattunk, elsőként a Vortex, nemrégiben pedig a Mediator című dalok jelentek meg. 

A lemezről korábban a csapat elmondta: nyugtalanító és sötét lesz. Jóval sötétebb, mint az előző kiadványaik.

"Ha mentális támogatást remélsz majd a daloktól, akkor rossz hírünk van. Ezt ugyanis nem fogod ettől a lemeztől megkapni, mert nagyon sötét és nyomasztó lesz. Egyetlen vigasztaló szót nem találsz rajta. Nyugtalan az egész album."

Már a lemezfelvételek is igénybe vették a banda tagjainak idegeit, különösképpen Tatiana Shmayluk énekesnőét. Mint azt elmonda: volt, hogy sírt a stúdióban, és a hosszú-hosszú évek óta elfojtott dolgait is megírta a szövegekben.

De milyen dolgokat nyomott el magában Tatiana? Ezeket fedte fel egy internetes magazinnak most. Azt korábban is elmondta, hogy zenéjükre nagy hatást gyakorolt szülőhazájuk, Ukrajna politikai helyzete is.

2014 februárjában Viktor Yanukovych akkori miniszterelnököt leváltották, ami főként annak volt köszönhető, hogy 2013 novemberében nemet mondott az ország EU-ba történő csatlakozására. Tatiana szerint ekkor kezdődött a mindent elsöprő gyűlölethullám hazájában, ami nem csillapodik azóta sem.

"Éppen grilleztünk a barátaimmal a lakásomhoz közel, Kijevben. Csak heverésztünk a fűben, ettünk, ittunk. Aztán valami nagyon hangosat hallottunk - felnéztünk, és egy repülőgépet láttunk. És ennyi volt. Fogtuk a cuccainkat, hazarohantunk, és elkezdtük gondolkodni, hogyan tudnánk elmenekülni, mielőtt túl késő lenne."

- kezdi a történetet az énekesnő, hozzátéve: ha tovább vártak volna a barátaival, lehet valóban késő lett volna. Eugene Abdukhanov basszer és a felesége akkor Lviv-ben élt, így ő és a barátai - köztük a Jinjer többi tagja is - oda menekült. Útközben láttak egy fegyveres katonát, majd nem sokkal később lövés dördült. Szüleik a hátrahagyott térségben maradtak. 

"Van egy határ Ukrajna és az egykori országrészek között, és az egész le van zárva. A járvány miatt pedig esélyük sincs arra, hogy átlépjék ezt a határt. Mindig azt mondogattam az anyukámnak: >>Hé, anya, csak egyszer próbáld meg, csak egyszer tegyél egy igazán nagy lépést, gyere át a határon, még akkor is, ha Oroszországon keresztül kell menned. Csak gyere ide és maradj itt. Én mindenben tudok segíteni neked.<< De ő nagyon régimódi. Egy 60 éves ember gondolkodását már nemigen lehet megváltoztatni."

Ám Tatianáéknak meg kellett ezt lépniük, ez pedig csak még határozottabbá tette őket az elképzeléseiket illetően, hiszen amikor szó szerint az életedért futsz, >>tökösnek kell lenned<<, ahogy ő fogalmazott. 

"Ami nem öl meg, az erősebbé tesz!"

A 34 éves Tatiana már több, mint öt éve ismét Kijevben él, visszaköltözött régi lakásába és a tömegközlekedést használja. Elmondása szerint gyakran megbámulják tetoválásai, piercingjei miatt, leginkább az idősebb korosztály, főként az asszonyok - általában a bűnözéssel és a prostitúcióval azonosítják a testmódosításokat.

Gyerekkorából is fájdalmas emléket osztott meg az énekesnő:

"Amikor a Szovjetunió összeomlott, nem tartoztunk a jómódú családokhoz. Például sokáig nem engedhettük meg magunknak a húst. Miután a hidegháború véget ért, sok amerikai ételt kaptunk, például vegán húspogácsát. Úgy nézett ki, mint a zabpehely, amit pogácsává formálsz, majd megsütöd. Akkor rájöttem, hogy valójában mi szegények vagyunk. És sírtam: "Anya, csak egy kis húst kérek. Nem akarok ilyet enni..."

2010-ben lett a Jinjer énekesnője, 2012-ben pedig kiadták az Inhale, Don't Breathe című középlemezüket. 2013-ban játszottak először Ukrajnán kívül, a szomszédos Romániában. Bár túl sok pénzt nem kerestek, mégis erőt adott a zenekarnak az, hogy más országban is felléphettek, és nem akartak megállni. 

"Mindenki éppen akkor mondott fel a munkahelyén, így kevés pénzünk volt. Előfordult, hogy konkrétan nem volt mit ennünk."

De más baj is adódott. 2014-ben éppen egy oroszországi turné előtt álltak, néhány nappal az indulás előtt a csapat többi tagja egy barátjuk házában szállt meg, Tatiana pedig hazataxizott. Hajnalban kapta a telefonhívást, hogy baj van, akkori dobosuk, Yevhen Mantulin ugyanis súlyos balesetet szenvedett. 

"Az ablakban ülve dohányzott és elaludt, kiesett és eltörte a gerincét."

Yevhen, bár tolókocsiba kényszerült továbbra is zenével foglalkozik, egy együttessel járja Oroszországot.

Szóba került az is, hogyan élték meg Tatiana szülei, hogy lányukból zenész lett.

"Nemigen akarták, hogy zenész legyek, én viszont makacsul ellenálltam, ám nem veszekedtem velük. Tizenhét éves voltam ekkor. Csendben ellenkeztem, azt mondtam >>Igen, igen<<, de belül tudtam, hogy kitartok az álmaim mellett."

Ám hazájában sok gyűlölettel kell szembesülnie az együttesnek.

"Engem azért gyűlölnek, mert nő vagyok. Aztán azt gondolják, hogy gazdag vagy és a pénzeddel el tudod érni, hogy sikeres legyél. Sokan azt hiszik, baromi sok pénzünk van. Az anyukám könyvelő, apukám egy bányában dolgozott. De ez persze senkit nem érdekel..."

Hogyan hatott a koronavírus-járvány az új albumra?

Tatiana:

"Nincs sok köze a járványhoz az új lemeznek. Nyilván volt időnk dalokat írni és elkészíteni az új albumot, de nem kapcsolódik szorosan hozzá. Pesszimista hangulatúak a dalok, úgy érezzük most, a világ nem lesz jobb soha. A következő album talán optimistább lesz. Talán..."

Tavaly jelentkezett demóval a budapesti Insane Within "Our Lemma" címmel, amelyről mi is írtunk, a zenekarból ismert Tóth Anita viszont most valami új dologgal rukkolt elő.

Mindig tudtam, hogy Anita folyamatosan képzi a hangját, nem csücsül a babérjain, és most olyasmit alkotott, amelyet büszkeséggel osztok meg itt a blogon: az énekesnő gondolt egyet és három dalt is feldolgozott: a Jinjer Perennial című számát, a House Of The Rising Sun Five Finger Death Punch-féle verzióját, valamint az Arch Enemy As The Pages Burn-jét. 

Íme az utóbbi nóta Anita verziójában:

Itt elérhető a másik kettő is:

House Of The Rising Sun

Perennial

Augusztus 27-én jön ki a Jinjer új lemeze, amely kiadvány a Wallflowers címet viseli majd, és 11 dalt hallhatunk rajta. Az ukrán banda már megmutatta az első videót, amely a Vortex című szerzeményhez készült, a mai nappal pedig újabb számmal rukkolt elő a Tatiana Shmailyuk vezette zenekar: a Mediator című nótához forogtak a kamerák, plusz jó hír, hogy az együttest augusztus 17-én a Kreator és az Eluveitie társaságában ismét láthatják a magyar fanok - a buli a Barba Negrában kerül megrendezésre.

Az új dalról eképpen mesélt a brigád:

Ahogy múlnak az évek, rájövünk, hogy a körülöttünk lévő világ egyáltalán nem olyan, mint amilyennek vártuk. Gyermeki szemmel minden sokkal színesebbnek, jobbnak és derűsebbnek tűnt, nem igaz? Mikor fordult minden rosszra? Mikor vált minden olyan szürkévé? Ez tényleg a világ hibája volna? Vagy csak az a baj, hogy rossz célokat hajszoltunk... rossz munkahelyeket, terveket és eredményeket, ahelyett, hogy elfogadtunk volna egy fontos igazságot...

Íme, az új klip:

Az ukrán Jinjer nem unatkozik: nemrégiben bejelentették, hogy augusztus 27-én érkezik új albumuk, amely a Wallflowers címet viseli majd, és láthattuk a Vortex című dalhoz készült kisfilmet is. E lemezről Tatiana Shmaylyuk énekesnő elárulta: az eddigieknél durvábban fog szólni, a szövegektől pedig ne várjon senki semmilyen lelki támogatást.

Tegnap este egy másik meglepetéssel is kedveskedett a zenekar népes rajongótáborának: virtuális koncertet adtak, amelyen természetesen elhangzott a fent említett Vortex is. 

A setlist: