"Sleepless Empire" címmel, február 14-én érkezik a Lacuna Coil legújabb albuma, amelyről három kislemez már napvilágott látott - elsőként az Ash Costellóval (New Years Day) rögzített In The Mean Time, nyáron a Randy Blythe (Lamb of God) közreműködésével felvett Hosting The Shadow, októberben pedig az Oxygen.
Korábban a zenekar elmondta: a "Sleepless Empire" egy generáció digitális fogságba esését és belső vívódásait tárja fel, ahol a közösségi média lassan felőrli egyéniségünket, és öntudatlan zombikká tesz minket. Az album minden egyes dala egy-egy lázadó kiáltásként hangzik fel, hogy visszanyerhessük valódi énünket ebben az időtlen, valóságtól elszakadt korban.
A napokban Cristina Scabbia, a banda énekesnője elárulta, miért is választották e külünleges címet a lemeznek.
"A 'Sleepless Empire' tökéletesen tükrözi korunk paradoxonát. Egy olyan világban élünk, ahol az állandó ébrenlét és produktivitás alapelvárás. Miközben a technológia összeköt minket a világgal, sosem voltunk még ennyire magányosak és szorongók. Folyamatosan bizonyítani akarunk, nehogy elfelejtsen minket a világ. Különleges helyzetben vagyunk: egy olyan generáció tagjai, amely szemtanúja volt a technológiai forradalomnak. Látjuk az előnyeit is - például, hogy most egy képernyőn keresztül beszélgethetünk, időt spórolva ezzel mindkettőnknek. Így ma este Andrea (Ferro, a banda férfi énekese) társaságában szurkolhatok az AC Milannak a stadionban ahelyett, hogy utaznék."
- kezdte sorait Cristina.
"A technológia csodálatos eszköz, ha okosan használjuk. Szeretem a fejlődést, és igyekszem lépést tartani a korral. De sosem szabad elfelejtenünk az igazán lényeges dolgokat. Az idő, amit személyiségünket nem gazdagító tevékenységekre pazarolunk, örökre elvész. Bár... én is ugyanúgy első dolgaim között nézem meg reggel a telefonomat, pörgetem az üzeneteket és mások történeteit."
Néhány éve az énekesnő kijelentette: a következő generációt elcseszte a közösségi média, most újfent kitért a témára:
"A fiatalabb generációk, akik ebbe a digitális világba születtek bele, különösen ki vannak téve a közösségi média csapdáinak. A mások által mutatott tökéletes életek látványa könnyen azt az érzést keltheti bennük, hogy ők maguk nem elég jók, nem elég sikeresek. Ez gyakran vezet frusztrációhoz és depresszióhoz. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy korábbi korban születtem - ez egyfajta védőpajzsot ad. Megértettem, hogy nem kell másokhoz hasonlítgatnom magam, hiszen ez az én utam, az én történetem."
"És ami talán még fontosabb: tudatában vagyok annak, hogy amit mások mutatnak magukból, az ritkán a teljes valóság. De tulajdonképpen nem is ez a lényeg. A saját életünkre kell koncentrálnunk: arra, amit építünk, amit megélünk. A körülöttünk lévő valódi emberekre, a kézzelfogható kapcsolatokra. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a kulcs."