Hivatalos közleményben jelentette be a mai napon a Crypta, hogy a gitáros Jéssica Fachi elhagyja a csapatot. A két egykori Nervosa-tag, Fernanda Lira és Luana Dametto által alapított death metal bandát 2022 óta erősítette játékával a 31 éves zenészlány.
"Mérhetetlenül hálásak vagyunk Jéssicának az elmúlt évek során együtt töltött időért, utazásért, élményekért és kalandokért."
- olvasható a zenekar nyilatkozatában. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Crypta nagyra értékeli és tiszteli a távozó tag minden hozzájárulását a zenekar eddigi munkásságához.
Jéssica így fejezte ki háláját csapattársai felé:
"Szeretném megköszönni a Crypta-nak, hogy bízott a munkámban és meghívott, hogy részese lehessek ennek a történetnek. Nagyon hálás vagyok a rajongóknak is a támogatásukért és kedvességükért. Ezt az élményt örökké magammal fogom vinni. Hamarosan találkozunk az úton!"
A formáció biztosította rajongóit, hogy a már tervezett és még be nem jelentett jövőbeli koncertek és turnék zavartalanul folytatódnak, valamint a Crypta harmadik albumának megírása és kiadása is a tervek szerint zajlik tovább. Jéssica távozása nem az első az együttes történetében - 2022 folyamán a holland Sonia Anubis, aki a kezdetektől tag volt, szintén búcsút intett Fernandáéknak, az ő helyére került Jéssica.
Egyelőre nem közölt a zenekar információt arról, hogy tervezik-e új tag felvételét Jéssica helyére, ám a rajongók a zenekar közösségi média felületein követhetik a további fejleményeket.
A napokban a Lacuna Coil férfi hangja, Andrea Ferro a Stairway To Rock La Hora Del Vértigo podcast keretein belül arra a kérdésre válaszolt, hogy ő vagy az énekesnő Cristina Scabbia terveznek-e szólólemezt készíteni. A beszélgetés során egyértelművé tette, hogy sem ő, sem Cristina nem tervez önálló albumot megjelentetni a közeljövőben.
"Nem, egyáltalán nem. Persze, néha viccesen felmerül köztünk, de valójában sosem éreztük a késztetést. Gyakran látom, amikor zenészek olyan mellékprojektekbe kezdenek, ami gyakorlatilag főzenekaruk ikertestvére – számomra ez teljesen értelmetlen. Ha a Lacuna Coil világán kívül alkotnék, az biztosan valami teljesen más lenne. Hasonló gótikus metal zenét játszani más emberekkel? Ez engem hidegen hagyna."
- fejtegette válaszát Ferro, majd mélyebben is belemerült a témába:
"Cristina is biztosan így gondolkodik. Ha ő valami újba fogna, az valószínűleg gyökeresen különbözne jelenlegi stílusunktól. De őszintén szólva, nem hiszem, hogy bármelyikünkben megvan ehhez a kellő akarat. Komoly időbefektetést és energiát igényelne, és új társakat is kellene találni. A zenekar már így is életünk jelentős részét kitölti. Egy mellékprojekt vezetése hatalmas kihívást jelentene. Egy-egy dal vagy kisebb együttműködés? Igen, ebben már mindketten kipróbáltuk magunkat. De teljes szólóalbumot készíteni? Az rendkívül nehéz vállalkozás lenne."
Az olasz csapat "Sleepless Empire" című albuma február 14-én jelent meg, kritikánkat ITTolvashatod el.
Vannak dallamok, amelyek már az első pillanatban úgy vésődnek az ember agyába, mintha tüzesvassal égetnék bele. A Spiritbox zenéje éppen ilyen: műfaji határokon túlívelő, merész és kiszámíthatatlan elegy, amelyet nehéz keretek közé szorítani. Már a 2021-es "Eternal Blue" (kritika ITT) is ezt bizonyította, miközben egyértelművé tette, hogy Courtney LaPlante frontasszony hangja nem csupán erőteljes, hanem lenyűgözően sokoldalú is.
Az elmúlt években a 2016-ban alakult kanadai banda rakétaként száguldott előre: egyik turné követte a másikat, fesztiválokat hódítottak meg, és közben elkészült második nagylemezük, a "Tsunami Sea", amely épp ma lát napvilágot. A lemezt több előfutár is megelőzte, köztük a Crystal Roses, amely merész fordulatot hoz – a nyers erő helyett ezúttal a dallamok és Courtney hipnotikus hangja kerülnek előtérbe, a nyitányban pedig drum and bass ihletésű elektronikus elemek tesznek róla, hogy meglepetés érje a hallgatót. A Soft Spineés a Perfect Soulviszont nem spórol a dühvel, könyörtelenül zúznak, míg a No Loss, No Love dalában végleg elszabadul az a démon, aki Courtney torkában lakozik.
Míg az "Eternal Blue" egyértelműen a progresszív és tech-metál területén mozgott, addig utódja bátran félredobja a műfaji korlátokat és még szélesebbre tárja a kapukat. Ezt bizonyítja a drum and bass és más elektronikus elemekkel gazdagított, érzelmi mélységeket feltáró és tömény fájdalommal átitatott Crystal Roses, vagy a traumák és elnyomás témáját feldolgozó Keep Sweet. Szinte minden dalban találni érdekes megoldásokat.
A dalszövegek is mélyre vágnak: az andalító Ride The Wave azt az érzést járja körbe, amikor az irányítás kicsúszik az ujjaid közül, míg a címadó Tsunami Sea djentes hullámok hátán mesél az érzelmek tomboló, pusztító erejéről. Nem véletlen a lemez címe – ahogy az Eternal Blue, úgy ez is egy érzelmi vihar, amely magával ragad és nem ereszt.
A számokat egyszerre itatja át a sötétség hipnotikus gyönyörűsége és a nyugtalanító, már-már kísérteties atmoszféra. Talán az egyik legjobb példa erre a Deep End, amely az elszigeteltség és elveszettség mélyrétegeit boncolgatja, vagy a AHaven With Two Faces, amely azt az ellentmondásos igazságot tárja elénk, hogy egy menedék egyszerre lehet megnyugtató és romboló. Ebben a különös, kétarcú biztonságban pedig az elmúlt dolgok után sóvárgunk – egy fájdalmas, gyötrelmes vágyakozás, amely lassan felemészt.
Összegezve a "Tsunami Sea" egy elképesztő utazás az érzelmek szélsőséges tartományain keresztül, ami engem személyesen is mélyen megérintett. Ahogy az album végigsöpör a lélek viharos tájain, úgy mutatja meg a Spiritbox, hogy a zenei kísérletezés nem csapda, hanem lehetőség – amibe sok zenekar belebukik, ők azonban tökéletesen uralják. Bár a csapat az "Eternal Blue" utódjának nevezte az új lemezt, a nyilvánvaló különbségek egyértelműen előnyére válnak. A bátran alkalmazott új zenei elemek, a műfaji határok merész feszegetése, és Courtney hangjának még inkább kibontakozó sokoldalúsága olyan dimenziókat nyit meg, amelyek messze túlszárnyalják a debütlemezt.
A "Tsunami Sea" nem egyszerűen egy folytatás; sokkal inkább egy új fejezet, ami bizonyítja, hogy a Spiritbox készen áll a továbblépésre, miközben megőrzi mindazt, ami különlegessé teszi őket.
9,5/10
"Tsunami Sea"
Megjelenés: 2025.03.07.
Kiadó: Rise Records
Tracklist:
01. Fata Morgana 02. Black Rainbow 03. Perfect Soul 04. Keep Sweet 05. Soft Spine 06. Tsunami Sea 07. A Haven With Two Faces 08. No Loss, No Love 09. Crystal Roses 10. Ride The Wave 11. Deep End
Április 11-én megjelenik a holland Epica kilencedik stúdióalbuma, az "Aspiral", amely 11 szerzeményt tartalmaz. A lemezen folytatódik a rajongók által kedvelt New Age Dawns-sorozat, így a zenekar epikus, nagy ívű történetmesélése ezúttal is központi szerepet kap. A korongról két kislemezes dalt már hallhattunk - novemberben az Arcana, január végén pedig a Cross The Dividecímű tételeket.
Simone Simons, a zenekar énekesnője a napokban a Paltrocast magazinnak adott interjút, amelyből kiderült: nem volt különösebben nehéz az album elkészítése, köszönhetően annak, hogy a banda ezúttal tudatosabban kezelte a kreatív folyamatot.
"Nem volt nehéz. Határozottan intenzívebb volt, mert több írótábort rendeztünk, ahol összejöttünk, hogy egymás ötleteit inspiráljuk, és a producerünkkel együtt formáljuk az albumot. Korábban, például az "Omega" előtt, sokszor útközben írtunk és vettünk fel dalokat, ami sokkal nehezebb volt. Tanultunk ebből, és most több időt szántunk az alkotásra, hogy teljesen a zenére koncentrálhassunk."
Simons szerint a zenekar hosszú évek óta folyamatosan turnézik, de most arra is figyeltek, hogy megfelelő egyensúlyt tartsanak a koncertezés és az új anyagok létrehozása között.
"Zene nélkül nem tudunk turnézni. Persze, most már rengeteg albumunk van, de még mindig tanuljuk, hogyan működjünk hatékonyabban. Ez egy új út számunkra is."
Korábban a csapat elmondta: az album címválasztása tisztelgés Stanisław Szukalski művészete előtt, közvetlen inspirációt merítve a lengyel mester 1965-ös bronzszobrából. Ez a mű tökéletesen megtestesíti azt a két vezérelvet – a megújulást és az inspirációt –, amely mentén a lemez született.
Tarja Turunen május 16-án jelenteti meg újdonságát DVD/Blu-ray formátumban, "Circus Life" címmel az earMUSIC kiadó gondozásában.
A felvétel 2020 januárjában készült Bukarestben, egy lenyűgöző „in the round” színpadi elrendezésben, amely különleges közelséget teremtett Tarja és közönsége között. A kétórás műsor átfogta teljes zenei pályafutását, olyan meghatározó dalokkal, mint az I Walk Alone, Until My Last Breath vagy az Innocence, de a rajongói kedvencek, például a Victim Of Ritual és a Demons In You is helyet kaptak a setlistben.
A "Circus Life" nemcsak egy koncertfelvétel, hanem egy tiszta, nyers és őszinte zenei pillanatkép. Nincsenek újrafelvételek vagy mesterséges effektek – csupán Tarja és zenekara, élőben, teljes valójában.
Egy hivatalos kisfilm kíséretében, amely ma került fel a YouTube-ra, megérkezett a kiadvány első dala, a Shadow Play.
01. Mystique Voyage 02. 500 Letters 03. Naiad 04. Diva 05. You And I 06. Love To Hate 07. Demons In You 08. Never Enough 09. Falling Awake 10. I Feel Immortal 11. I Walk Alone 12. Victim Of Ritual 13. Innocence 14. Die Alive 15. Tears In Rain 16. Dead Promises 17. Until My Last Breath 18. Shadow Play
A Garbage 2021-ben megjelent "No Gods No Masters" (recenziónk ITTolvasható) albuma igazi siker lett – az Egyesült Királyságban az albumlista 5. helyére került, és a zenekar karrierjének eddigi legjobb kritikáit zsebelte be. Ennek a műnek érkezik a folytatása május 30-án, "Let All That We Imagine Be The Light" címmel, amely már a banda nyolcadik stúdióalbuma lesz. A korongot a Los Angeles-i Red Razor Soundsban, Butch VigGrunge Is Dead stúdiójában és a frontasszony, Shirley Manson hálószobájában vették fel. A produceri munkálatokat a zenekar és a régi hangmérnök, Billy Bush végezte, aki egyébként az énekesnő férje.
"A lemez készítése előtt elhatároztam, hogy egy reményteljesebb, felemelőbb világot találok, amelyben elmerülhetek. Az album címe, a 'Let All That We Imagine Be The Light', tökéletes leírása az új lemez egészének. Amikor a dolgok sötétnek tűnnek, úgy érzem, feltétlenül meg kell keresni a világ fényes, pozitív és szép erőit. Ez szinte élet-halál kérdésnek tűnik. A túlélés stratégiája."
- mesélte Shirley a készülő műről, majd kifejtette, miről is szól pontosan a kiadvány:
"A legutóbbi albumunk rendkívül nyílt volt. Frusztrációból és felháborodásból született - egyfajta felperzselt föld volt. Az új lemezzel azonban késztetést éreztem, hogy egy másfajta energiához nyúljak. Egy konstruktívabbhoz. Volt egy olyan látomásom, hogy a föld alól előbukkanunk a jövő felé haladva, reflektorokkal a kezünkben. Keresve az életet, keresve a szerelmet, keresve minden jó dolgot a világban, ami most olyan kevésnek tűnik a földön. Ez volt számomra az uralkodó gondolat a lemez készítése során - hogy amikor a dolgok sötétnek tűnnek, a legjobb, ha megpróbáljuk megkeresni a fényt, a szeretetet és a jót."
"Fiatalkoromban hajlamos voltam a rombolásra. Most, hogy idősebb vagyok, úgy gondolom, hogy az építés és a teremtés létfontosságú. Még mindig nagyon régi romantikus eszméket vallok a közösségről, a társadalomról és a világról. Nem akarok úgy a világban járni hogy pusztítok, nem akarok kárt tenni a Földben és az emberekben. Jót akarok tenni. Nem akarok ártani..."
A zenekar elmondta: a "Let All That We Imagine Be The Light" félreérthetetlenül Garbage-hangzású lesz, tartalmaz minden olyan ismertetőjegyet, ami a bandát jellemzi. A mély, éles gitárok, a precíz, lendületes ütemek és a filmszerű hangzásvilágok egyaránt ott lapulnak Shirley összetéveszthetetlen hangja alatt, a szövegek pedig határozott tartást képviselnek. Ez egy olyan csapat hangzása, amely alkotóereje csúcsán van - jellegzetesen kihasználva a hangzásbeli ellentéteket és hangulatokat, hogy egy olyan albumot hozzon létre, amely egyformán dübörög a fénytől és az árnyéktól.
Butch Vig, a zenekar dobosa hozzátette:
"Sok analóg szintetizátort és hangtervezést használtunk az albumon, mivel úgy tűnt, hogy ezek illenek a mindannyiunk által átélt disztópikus hangulathoz. Tiszta lappal kezdtük az album felvételét, bár tekintve, hogy mi történik az Egyesült Államokban és a világ többi részén, elkerülhetetlen, hogy az őrület kezdett beleszivárogni a dalokba. De mindenképpen azt akartuk, hogy a lemezen legyen némi remény, némi fény, hogy azt az érzést közvetítse, hogy az embereknek van erejük."
01. There's No Future In Optimism 02. Chinese Fire Horse 03. Hold 04. Have We Met (The Void) 05. Sisyphus 06. Radical 07. Love To Give 08. Get Out My Face AKA Bad Kitty 09. R U Happy Now 10. The Day That I Met God
A May The Rock Be With You portálnak adott friss interjújában Troy Culpan kérdésére válaszolva a Within Temptation frontasszonya, Sharon den Adel elárulta, hogy a csapat már javában dolgozik a 2023-as "Bleed Out" album folytatásán. Egyúttal arról is beszélt, hogy a szóban forgó korong az első politikát is tartalmazó kiadványa a zenekarnak.
"Már intenzíven formálódik az új anyag, bár az alkotási folyamat tempója mindig kiszámíthatatlan. Jelenleg szerencsére lendületesen haladunk, azonban a kreatív úton bármikor felmerülhetnek váratlan kihívások – különösen azoknál a kulcsfontosságú kompozícióknál, amelyek még hiányoznak a kollekcióból, és extra érlelődési időt igényelhetnek. Ezért nehéz konkrét időpontot jósolni az új album érkezésére. A lényeg, hogy az új dalok már most is születőben vannak."
- kezdte gondolatai megosztását, majd felfedte, hogyan szivárgott a banda zenéjébe a politika - a "Bleed Out" igen erőteljesen érinti a témát - Mahsa Aminihalála, az orosz-ukrán háború, a nőgyűlölet mind-mind visszatérő témák a dalokban.
"Amit a közelmúltban felismertem: mindaz, ami inspirál – legyen szó hírekről, személyes élményeimről vagy az adott hét történéseiről – szinte törvényszerűen utat talál a zenémbe. A dalszerzés folyamatában az elménkben feldolgozott benyomások, köztük a hírek világa, természetes módon formálódnak dallá. A politika például mindig is erős inspirációs forrás volt számunkra, noha legutóbbi albumunkig nem definiáltuk magunkat politikai zenekarként."
"Lenyűgöz ennek sokrétűsége – az emberi gondolkodás komplexitása, a működési mechanizmusok, olykor a hírek vagy egyéb információk manipulálása. Mindez ösztönöz, hogy reflektáljunk rá szövegben és zenében egyaránt. Frusztrációink és örömeink egyaránt zenei kifejeződést nyernek. Voltaképpen terápiás hatású, ahogy ezeket az érzelmeket szavakba öntjük, zenévé formáljuk: 'Lezártam, zenébe foglaltam. Most már önálló entitásként létezik.' Igen, ez a folyamat lényege. Korábban sosem gondoltam erre. Mindig egy történet ötletén gondolkodtam, amit el akartam mesélni, ami sokkal nehezebb, ha a történet nem veled történt meg. Akkor sokkal nehezebb az érzelmeidet kifejezni benne. Szóval a múltban inkább úgy voltunk, hogy írtunk, mint egy képzeletbeli történetet. Most pedig inkább arról szól, ami valóban megtörténik a mindennapi életben."
Tarja 2019-ben jelentkezett utoljára metal lemezzel, amely az "In The Raw" címet viselte, és amikor nem ezzel turnézott, akkor karácsonyi dalokat vett fel, ünnepi koncerteket adott -köztük egy emlékezetes budapesti előadással is megörvendeztette rajongóit.
Bár sokan már nagyon várják az új metal albumot, a stúdiómunka csak a nyári fesztiválszezon lecsengése után veszi kezdetét. A kérdés azonban a levegőben lebeg: vajon addig is készül-e valami különleges meglepetéssel a művésznő? Erről mesélt egy internetes metalmagazinnak a napokban.
"Igen, de ez még nem metal album lesz. Amint szeptemberben véget ér a turné, teljes erőbedobással kezdem a munkát a stúdióban."
A hét év szünet az albumok között jelentős váltásnak tűnhet a korábbi hároméves ciklusokhoz képest, ám az énekesnő másként látja.
"Ez az időszak korántsem telt tétlenül! Tudom, hosszú időnek tűnik, de itt volt a covid-járvány, megjelent a Best of albumom, ami számomra igazi ünnep volt, aztán az Outlanders projekt, egy karácsonyi album, valamint két-három élő felvétel is készült. Folyamatosan elfoglalt voltam, tele volt a naptáram. És persze nagyon várom már, hogy új dalokat játszhassak. A Markóval közös turnénk is sokkal nagyobbra nőtt, mint eredetileg terveztük - a nagy érdeklődés miatt folyamatosan új állomásokkal bővült a koncertsorozat."
- tekint vissza az elmúlt évekre Tarja, akiről természetesen rajongótábora tudja, hogy minden egyes nap keményen dolgozik. Kitért a következő album stílusára is:
"Az idő valóban nagy gyógyító - sok mindent helyrehozott bennem az elmúlt időszak. Most úgy érzem, teljesen szabad vagyok az új dalokban. A legnagyobb változás talán az, hogy elfogadtam a saját hibáimat. Megértettem, hogy nem kell, nem is lehet minden tökéletes. Azt hiszem, ez a felismerés az új albumon is érezhető lesz. Hiszek abban, hogy van fény az alagút végén - ez a pozitív szemlélet minden dalomban ott van."
"Az új anyag változatos lesz: lesznek keményebb dalok, lágyabbak is, és néhány progresszívebb szerzemény is helyet kap rajta. A legnagyobb változás mégis bennem történt: végre úgy érzem, semmit nem kell már bizonyítanom. Egyszerűen itt vagyok, és azt csinálom, amit szeretek, tiszta szívből. Az már nem az én dolgom, hogy ezt ki hogyan fogadja. Nem is lehet mindenki kedvére tenni, és ez így van rendjén."
Tavaly írtuk meg, hogy a Nightwish menedzserét, Ewo Pohjolát két nő szexuális zaklatásával kapcsolatos vádakkal illették, és az ügyet a hatóságok vizsgálják. Az elhangzottak szerint Pohjola 2023 októberében, egy tamperei rendezvényen, alkoholos befolyásoltságában két nőt zaklatott: az egyikük fojtogatásról számolt be, a másikat pedig a hajánál fogva rángatta. Az incidens után a biztonsági személyzet azonnal eltávolította őt a helyszínről. A napokban született ítélet értelmében az Yleközszolgálati médiuma szerint Pohjolát 1000 eurós pénzbüntetésre ítélték, valamint további kártérítés megfizetésére kötelezték. Pohjola mindvégig tagadta a vádakat, míg a Nightwish a mai napig nem adott nyilatkozatot az ügyben.
A metal világában kevés olyan debütáló album van, amely akkora hatást gyakorolt volna, mint a Kittie 2000-ben megjelent "Spit" című lemeze. A kanadai csapat akkoriban szinte robbanásszerűen tört be a színtérre, és nemcsak a kemény riffekkel és nyers energiával hódítottak, hanem azzal a hitelességgel is, amit csak a fiatal, dühös és szenvedélyes zenészek tudnak hozni.
Most, 25 évvel később, Morgan Lander, a zenekar énekes-gitárosa a The Rockpit podcastjában Andrew Slaidinsnak mesélt a lemez születéséről és arról, honnan merítették az inspirációt.
"Nos, ez kemény kérdés. Ha például a Brackish-re gondolunk, ez volt az első dal, amit együtt írtunk zenekarként. Akkoriban kb.14 éves lehettem. Mégis, milyen élettapasztalatból lehet igazán meríteni ennyi idősen?”
Ez a kérdés sokat elárul a "Spit" nyers erejéről. A zenekar tagjai fiatalon kezdtek el alkotni, egy viszonylag kis világban, korlátozott tapasztalatokkal. Mégis, pont ebben rejlik a lemez ereje – abban a zsigeri őszinteségben és nyers érzelmi töltetben, amit csak egy tinédzser képes átadni.
"A buborékunk kicsi volt, a világunk zárt, de ettől még megvolt a saját véleményünk. Fiatalon is érez az ember, sőt, talán még intenzívebben is. Akkoriban mindent mélyen megéltünk, és azt hiszem, ez hatott igazán az emberekre. Az érzelmek, amiket beletettünk, teljesen őszinték voltak.”
A Brackish, a banda egyik legismertebb dala például egy nagyon személyes történetet dolgoz fel:
"Ez a szám egy barátról szól, aki egy mérgező kapcsolatban rekedt. Néhány dal az albumon más tapasztalatokról szól, arról, milyen nőként egy zenekarban játszani, kimenni a világba, és megtapasztalni, hogy másképp néznek rád és ítélkeznek. Számtalan színes mozaikkal gazdagított minket az élet, miközben a világot járjuk. A "Spit" dalai ezekből a megélt pillanatokból szövődtek össze. Bár akkoriban még az otthon biztonsága ölelt körül minket, a zenénkben már ott lüktetett az érzelmek mélysége és a művészi elhivatottság."
Amikor arról kérdezték, mit gondol most, negyedszázaddal később a 'Spit'-ről, Morgan elmerengve válaszolt:
"Különös érzés visszatekinteni. A 2000-es évek derekán erős nyomást éreztünk, hogy távolodjunk el a nu metal címkétől. Első lemezünk hangzásvilága mélyen ebben a műfajban gyökerezett – valójában ez az egyetlen albumunk, ami tisztán ezt a hatást tükrözi. Akkoriban a nu metal szinte szitokszóvá vált. Bár koncertjeinken továbbra is játszottuk ezeket a dalokat, zeneileg más irányba indultunk. Részben azért, mert új ösvényeket akartunk felfedezni, de azért is, hogy megmutassuk: többre vagyunk képesek, mint hogy egyfajta zenét játsszunk, vagy hogy egyetlen ötletre építsünk. Ez a kettősség mindig is bennünk élt. Folyamatosan éreztük a késztetést... Nem könnyű ezt megfogalmazni – azt az állandó kényszert, hogy újra és újra bizonyítanod kell."
A Kittie a 2000-ben, az akkori felállással: Fallon Bowman, Mercedes Lander, Talena Atfield és Morgan Lander (balról)
"Most viszont már tisztán látom, milyen mérföldkő volt a "Spit", mennyire megérintette az embereket, és milyen felszabadító volt az a nu metal hangzás, amit megteremtettünk. Mindössze egy albumon keresztül tartott, de ennek az egy lemeznek a kisugárzása végigkísérte egész pályafutásunkat. Most, 25 év távlatából is erről az albumról beszélgetünk. Az emberek még mindig hallgatják, méghozzá sokan. Számomra lenyűgöző, hogy ilyen időtálló erővel bír.'"
