17 évvel ezelőtt egy fiatal, finn lányt elbocsátottak a munkahelyéről - és az a nap (2005. október 21.) egyben egy új ajtót nyitott meg a lány számára. Elveszve érezte magát, de tudta: ha azon az ajtón belép, élete legjobb döntését hozza meg. És így is lett...
Ez a lány volt az akkor 28 éves Tarja Turunen, akinek operaszerű éneke tette világhírűvé a Nightwisht. Hősnőnk egy év múlva karácsonyi lemezzel (Henkäys Ikuisuudesta/Breath From Heaven) jelentkezett, majd újabb egy év múlva, 2007 novemberében kiadta első metal albumát My Winter Storm címmel. Bár az anyagot rengetegen lehúzták, mert "nem Nightwish", Tarját nem érdekelte. A My Winter Storm ugyanis egy alapmű lett, habár ezt az énekesnő mindegyik lemezéről el lehet mondani, hiszen egymás után adta ki a jobbnál jobb korongokat, és mindegyiknél észre lehetett venni a progresszív irányt.
A Best Of Tarja - Living The Dream nem csak egy összecsapott válogatáslemez. A finn tehetség a szívéhez legközelebb álló, legszemélyesebb dalait pakolta a kiadványra. Olyan dalokat, amelyek a legmélyebb érzésekből születtek, legyen az a boldogság, a keserűség, az útkeresés vagy bármi más. Hogyan is lehet elmerengés nélkül végighallgatni a Die Alive-ot, amely pontosan arról szól, amit mindenki megtapasztal élete során többször is: a totális padlóra kerülést és a nehézkes, de biztos feltápászkodást onnan. Gondolkodtál azon, hogy ki ihlette az Until My Last Breath-et? Michael Jackson, aki bár popzenész volt, de Tarja elmondta: Michael Jackson számára mindig e műfaj királya marad. Milyen érzés lenne, ha karácsonykor hirtelen ott állna az ünnepi díszbe öltözött fenyőfád előtt a művésznő, és az Ave Mariát énekelné, csak Neked? És ha eddig nem tudtad, hogy a nyers, kemény ritmusú Tears In Raint milyen esemény szülte, óhatatlanul elgondolkodsz azon, hogy akár egy pillanat alatt elveszíthetsz mindent. Tarja 2018 őszén ugyanis agyvérzésen esett át, szerencsés felépülése után kezdte el írni az In The Raw című album dalait, a kemény nóta pedig elsőre akár egy szakítós dalként maradhat meg benned, valójában azonban Tarja e tételben dolgozta fel betegségét. Azt, hogy milyen érzés volt magatehetetlenül feküdni a konyhapadlón, miközben nem tudta, mi történik vele, a kórházban töltött napokat és az azt követő rettegést, hogy megismétlődhet a szörnyűség, illetve hogy a betegség következtében akár a hangját is elveszíthette volna.
Tarja nem rocker, nem operaénekes és nem crossover művész, noha bebizonyította, hogy szinte minden műfajban feltalálja magát. Az Outlanders projekt, amelyet még 2011-ben hívott életre a német Torsten Stenzellel, egyáltalán nem metal zenét játszik. E projekttől a Depeche Mode-klasszikus World In My Eyest hallhatjuk az albumon, egy teljesen más aspektusból megközelítve. Jómagam nagy Depeche Mode-fan vagyok, és kevés olyan feldolgozásukra tudom azt mondani, hogy ez jó, de Tarjáék verziója nagyon, de nagyon ott van. Az énekesnő elmondta: évekkel ezelőtt ezt a dalt énekelve próbálgatta a hangját különböző oktávokban, és megtetszett neki a dal sötét szépsége. Ő pedig belevitte a fényt ebbe az örökzöld, ámde valóban sötét szerzeménybe.
Tarja egyszerűen csak Tarja, aki bebizonyította, hogy egyedül is megállja a helyét, szólókarrierje ugyanis már több ideje tart és áll stabilan a lábán, mint amennyit a Nightwish köreiben töltött - 15 éve.
Nem tudok még egy ilyen művészt megemlíteni, aki ennyire látványos fejlődést hajt végre albumról albumra, és akiben ennyi alázat lenne a zene iránt. Tarját a Teremtő is előadóművésznek teremtette, aki nemcsak a zene szerelmese, de tiszteli a rajongóit is. Amikor a színpadon van, árad belőle az az energia, amit akár gyógyítónak is nevezhetünk. Pánikbetegként a koncertje alatt az első sorban tomboltam, és eszembe sem jutott, hogy rosszul lehetek. Október 21-én Budapesten lépett fel a Barba Negra új, csepeli koncerttermében, és bár nem először láttam élőben, de a csodát ismét megteremtette. Az emberek a lassú számoknál sírtak (közöttük én is), az olyan pörgős daloknál, mint a Victim Of Ritual vagy a Demons In You, közös éneklés és tapsvihar töltötte meg a termet. Aznap debütált egyébként az Eye Of The Storm, amely tangós dallamaival és a metal elemeivel egyszerre idézi meg Északot és Délt. Ez nem is csoda, hiszen Tarja elmondta: e tételt két olyan ország ihlette, amelyek különösen fontosak számára: Finnország és Argentína. Ezt a szerzeményt egyébként a 2013-as Colours In The Dark című sorlemezére szánta, de úgy gondolta, hogy inkább egy különleges alkalommal mutatja meg rajongóinak. És milyen jól tette!
Tarja művész. Énekes, zenész. Az édesanya, a hétköznapi nő, akinek ugyanolyan ügyes-bajos dolgokkal kell megbirkóznia, mint bármelyikünknek. És bár padlóra kerülhet még párszor élete során, de felemelkedik, és mindig egyre erősebb verziójában - mint egy Főnix, amelyről a My Little Phoenixben is énekel. Mondhatjátok, hogy elfogult vagyok. És ezt nem is tagadom, és nem csak azért, mert Tarjáról van szó, aki nemcsak egy énekesnő, hanem egy jelenség. Majdnem mindegyik albuma olyan életszakaszomban jelent meg, amikor teljesen kilátástalannak éreztem az életemet. A My Winter Storm egy szakítás után húzott ki a gödörből, a What Lies Beneath megjelenésekor családi gondokkal kellett megküzdenem. A Colours In The Dark boltokba kerülésekor komoly munkahelyi stressznek voltam kitéve, a The Shadow Self akkor jött ki, amikor Édesapám két stroke után hazakerült a kórházból, és rettenetesen féltem, hogy elveszítem. Az In The Raw pedig egy olyan időszakban érkezett, amikor teljesen össze voltam zavarodva és nem tudtam, mit is kezdjek az életemmel. Ez akár egy filmes forgatókönyv is lehetne, amolyan out-of-age történet keretében, amelynek minden fejezetéhez tökéletesen illik egy Tarja-album. :D
Köszönjük ezt a csodát, Tarja. Te Magad is az vagy, a világ nyolcadik csodája.
