2010 és 2013 között erősítette a német Xandriát Manuela Kraller, akivel egy album készült el, a "Neverworld's End", amelyről olyan felvételek örvendenek a mai napig nagy népszerűségnek, mint a Valentine vagy a Blood On My Hands.
Az énekesnő 2013 októberében távozott a zenekarból, helyére a holland Dianne van Giersbergen került, akinek 2017-es kilépéséig nem is lehetett hallani Manuról - akkor ugyanis kifejtette véleményét az utódja körül kialakult botrányról és a zeneipar üzleti részéről.
2020 folyamán tért vissza a muzsikáláshoz, Alanae név alatt hozta létre saját projektjét, "Return To Elements" címmel pedig kiadott egy EP-t.
Most egy orosz magazinnak adott interjút Manuela, a beszélgetésben pedig felfedte, hogy miért változtatta meg projektje nevét és mit gondol a Xandria mostani felállásáról.
Manuela a Xandria frontasszonyaként, 2010-ben
Kiderült: komoly lelki zavarokkal küzdött meg az elmúlt években.
Az elmúlt évek nagyon nehezek voltak számomra, ugyanis depressziós voltam és kiégtem. Sok minden tisztázásra szorult az életemben. Felmondtam a munkahelyemen, magam mögött hagytam néhány barátságot, amelyek már nem működtek. Mélyen magamba kellett néznem, egészen a gyerekkoromig kellett visszamennem az időben, hogy begyógyítsak néhány sebet. Egy klinikára is elmentem, ahol szakszerű segítséget kaptam, és nagyszerű embrekkel találkoztam.
- kezdte sorait az énekesnő, aki Dianne Xandriából történő kilépése kapcsán már beszélt egészségi problémáiról, ám a régi sérülések akkor még nem kerültek feldolgozásra.
Hálás vagyok minden lépésért ezen az úton és minden kőért, amit el kellett tolnom magam elől. Mindez közelebb vitt az igazi önmagamhoz. Tudtam, hogy nem térhetek vissza a régi munkámhoz és a mérgező kapcsolataimhoz, hogy felépüljek. Úgy éreztem, hogy egy fal van körülöttem, ám ezt valójában én építettem, mintegy védekezésképpen. Azonban ez a fal azt is megakadályozta, hogy azt az életet éljem, amit igazán szerettem volna. A biztonság nem mindig jó választás. Feismertem azt, ha elkezdek bízni magamban és az életben, akkor ennél csak jobb jöhet. Felismertem az utam, hogy énekelnem kell, hogy harcolnom kell az emberi jogokért és a természetért, mert rájöttem, hogy ez az életfeladatom.
Fél éve építem az egzisztenciámat szabadúszó énekesként, emberi és természetvédelmi aktivistaként, mert tudom, hogy a hangommal, a művészetemmel valami jót adhatok a világnak. Ez a legnagyobb ajándék, amit a nehéz idők után kaptam. Hogy végre tudom, miért vagyok itt. Hogy megtaláltam az életem értelmét. És ez hihetetlenül hálássá és boldoggá tesz.
- mesélt az elmúlt két évéről Manuela, aki azt is elmondta, miért változtatta projektjét Alanae-ről Anayára.
A 2,5 év szünet alatt kapcsolatba kerültem néhány alternatív gyógyító módszerrel és a sámándobbal is. A dobolás segített áttranszformálni az olyan érzéseimet, mint a harag és a szomorúság. Dobolás közben transzszerű állapotba kerültem, a kimondott és énekelt szavak pedig intuitív úton jutottak el hozzám. Ez egy nagyon felszabadító élmény volt számomra! Tehát, hogy a lényegre térjek: a sámándob felelős az Anaya névért.
Ezt a nevet kezdtem énekelni dobolás közben, és mivel nem tudtam mit jelent, rákerestem a Google-n. Azt jelenti, hogy "teljesen szabad" vagy "abszolút szabadság". Amikor először elolvastam a jelentését, tudtam, hogy ez KELL, hogy legyen a projektem neve, kétség sem fért hozzá! Mindenféleképpen szabad akartam lenni: a szimfonikus zenei vonalat illetően, hogy független legyek egy kiadótól, szabadságot akartam az öltözködésemben és művészi kifejezésmódomban, az énekstílusomban. Az Alanae egy szép név volt. De soha nem éreztem olyan mély kötődést, mint az Anaya névvel! Az Anaya olyan, mint egy "léleknév". Ezek után egyértelmű volt, hogy a régi Alanae nevet magam mögött hagyom. Ez egy nagyon szívből jövő döntés volt.
De mit gondol most, több, mint 10 évvel a Xandriából való távozása után egykori zenekaráról, hallotta-e már az új albumot?
4-5 dalt hallottam a lemezről, szerintem klasszak, és Ambre Vourvahis remekül énekel, noha teljesen különbözik attól a stílustól, amit én vagy Dianne képviseltünk. Miután belehallgattam a számokba, elgondolkodtam a múlton, és egy dolgot felismertem: nem bántam meg, hogy annak idején otthagytam az együttest. Így lehetővé vált ugyanis, hogy szabadabb és kreatívabb legyek, hogy ráleljek a saját utamra. Ez rendkívül fontos volt számomra, és már rendben vagyok. Ez pedig nagyon jó érzés.
