Februárban jelentette be Mia Wallace, hogy távozik a Nervosából. Indoklása szerint olyan élethelyzetbe került, ami nem teszi lehetővé a zenekarral való munkát és a turnézást, azonban ahogy lehetséges, újra hallat magáról.Mia tagja még a norvég black metalt játszó Abbath-nak is és az olasz Kirlian Camera-nak, ezen csapatokkal való karrierjére fókuszál a jövőben. Egy Instagram-posztban felfedte, milyen is nőnek lenni a metal műfajon belül, illetve hogyan verekedte át magát az akadályokon.
Hogyan is lehet nőnek lenni egy metal zenekarban...? Lószart! Bocsánat, de ma nem leszek finom. Amikor 1994-ben elkezdtem az utam a zenében a csodálatos és szeretett M.-mel (arra nem tért ki, hogy ő kicsoda volt), nem igazán láttam át, min megyek keresztül. Bevallom, M. a kezdetektől fogva az őrangyalom volt. Az első nők közt voltam jelen az olasz black metalban, Cadaveriát leszámítva, az emberek pedig, akik a koncertejinkre jöttek, nagy machók voltak.
- utalt itt a metalban is jelenlévő szexizmusra.
Soha nem titkolóztam, és most sem fogok, nem egy cukiskodó lány voltam akkoriban. Azonban most már megtehetem, mert senkinek nem kell bizonyítanom! De istenemre mondom, képes lennék küzdeni a pozíciómért, akár fizikai értelemben is!!! El sem hiszitek, mennyi harcot kellett megvívnom, hányszor kellett behódolnom és mennyi lemondás van abban, hogy az lehessek, aki most vagyok!
A black metal nem könnyű, legalábbis 1994-ben nem volt az. Hadd mondjam ki (minden jogom megvan ahhoz, hogy kimondjam): a black metal mára HALOTT. Még akkor is, ha manapság már könnyebb a nőknek is teret nyerni ebben a műfajban. Igen, feldúlt vagyok most, nehéz napom volt a munkahelyemen. Mi a fasz is az a munka? Amit csinálnom kell, hogy fizetni tudjam a számláimat. A francba...
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
