Október 28-án küldte boltokba a wisconsini Garbage különleges válogatásalbumát "Anthology" címmel, amely korongon közel 30 éves pályafutásuk legjobb számait gyűjtötték egybe - itt írtunk a különleges kiadvány kapcsán.

1999-et írtak a naptárak, amikor mozikba került a 19. James Bond-film, A Világ nem elég címmel, a hozzá tartozó filmzenei album pedig tartalmazta a David Arnold és Don Black által írt The World Is Not Enough című dalt, amelyet a Garbage rögzített.

Shirley Manson, a banda énekesnője egy friss interjúban elárulta: James Bond-dal betétdalát énekelni igen kockázatos dolog, és a következőket üzente mindazon művészeknek, akik ilyesmire készülnek:

A szart is ki fogják verni belőled. Így jártunk mi is és a minket követő emberek is. Az egyetlen ember, aki szabad utat kapott, az Billie Eilish volt. Sam Smith-t kikezdték, Adele-t kikezdték, minket is kikezdtek; ez a menetrend része. Aztán telik az idő, és az emberek elfelejtik, hogy gyűlölni akarnak téged. Aztán a dal megáll a saját lábán, és hirtelen mindig ott vagyunk a kedvenc Bond-dalok top 10-es listáján. Ez őrületes.

Shirley Manson 1999-ben, egy fellépésen

- emlékezett vissza az időszakra, amikor a dal megjelent, elmondása szerint szinte mindenki kóstolgatni kezdte őket. 

Manson elmondása szerint sokkolta őket az a rengeteg negatívum, amit rájuk borítottak a dal miatt, 

Nagyon büszkék voltunk a dalra, és úgy éreztük, megfeleltünk az elvárásoknak, de az emberek úgy tekintettek ránk, mint "arra az alternatív rockzenekarra" - azok is voltunk, és azok is maradtunk. De úgy gondolták, hogy "eladtuk magunkat," ami egy olyan elcsépelt és szemét hozzáállás minden olyan rockzenésszel szemben, aki ki akarja szélesíteni a látásmódját, más zenébe és kifejezésmódba akar lépni.

- idézte fel emlékeit a frontasszony, majd így zárta mondandóját:

Egyáltalán nem vagyok érzelgős vagy nosztalgiázós típus. Szerintem ez egy nagyon veszélyes hely művészként. Fontos, hogy elismerjük az eredményeinket és azt, ami különlegessé teszi a bandánkat. Ezt azért érzem értékesnek, mert az összes dal annyira különböző, és a félelmeink, fájdalmaink és izgalmaink különböző elemeiről beszélnek. Voltak nehéz időszakaink, amikor minden tagunk a saját démonaival küzdött - valaki egy szerettét veszítette el, valaki testi gondokkal küzdött -, mindig vannak dolgok, amik belekerülnek a zenekar dinamikájába, és feszültséget okoznak. Úgy érzem, hogy most mindannyian nagyon jó helyen vagyunk.

A holland Delain egykori frontlánya októberben már a második szólólemezét dobta piacra, "Tales From Six Feet Under Vol II." címmel, amely az első "Tales From Six Feet Under" folytatásaként látott napvilágot. 

Korábban Charlotte elmondta: szólóalbumain olyan szerzemények kaptak helyet, amelyeket még a Delain tagjaként írt, ám nem látta, hogy a csapat zenéjébe illenének, így két éve saját Patreon-oldalt hozott létre, amely platformon folyamatosan csepegtette a szerzeményeket.

2021 februárjában jött a megdöbbentő hír, hogy  Delain addig ismert formájában megszűnik létezni. Az ellentétek Martijn és a többiek között abból születtek, hogy a zenész saját projektjeként kívánta tovább vinni az együttest, ahogyan azt eredetileg eltervezte, és csapattársait session-zenészekké fokozná le - ezzel pedig sem Charlotte, sem a többiek nem értettek egyet, így búcsút intettek az alapítónak, aki végül Diana Leah-t választotta új frontasszonynak.

Charlotte most egy holland magazinnak adott interjút, amelyben természetesen nem térhetett ki az egykori zenekarával kapcsolatos kérdések elől, de azt is elmondta: nem tervezi, hogy újra egy banda énekese legyen.

Egy zenekar feloszlása olyan, mintha egy hosszú kapcsolat érne véget, és utána nem ugrasz bele egy másikba, legalábbis én így voltam ezzel. Nehezemre is esett volna, hogy másokkal dolgozzak együtt. Sokan megkérdezték, hogy miért nem csatlakozom egy másik csapathoz, de nekik már van egy stílusuk, egy megszokott munkamenetük, nekem pedig tetszett, hogy a saját kreatív utamat járhatom. Tehát érzelmi és gyakorlati okai is voltak annak, hogy nem lettem egy másik zenekar tagja.

- fejtegette véleményét Charlotte, majd elárulta: a lehető legjobb döntésének tartja, hogy afféle mellékprojektként a Patreonon is elkezdett dalokat megosztani. 

Nagyon boldog voltam, hogy már korábban elkezdtem a Patreon-tevékenységemet. Egy ponton elég sok számot írtam, és úgy éreztem, kár lenne a polcon hagyni őket. Akkoriban nem volt szükségem mellékprojektre, mert a Delainnel még mindig tele voltunk tervekkel. Utólag visszagondolva, nagyon örülök, hogy akkor már futott a Patreon-oldalam, mert ha a zenekar feloszlása után kellett volna létrehoznom valamit, az sokkal nehezebben ment volna. Így viszonylag könnyű volt, mert már volt valamim, amire "főállásban" tudtam koncentrálni. Ez sokat segített nekem, mert amikor valami, ami 16 éven át az életed része volt, hirtelen megszűnik, nagyon könnyen egy fekete lyukba zuhanhatsz. Elkezdtem dolgozni az új dalokon és a klipeken, tehát nem is tudtam agyalni a Delain feloszlásán.

- magyarázta az énekesnő, majd arra is kitért, miért vágatta le a haját csaknem teljesen kopaszra májusban, amikor a hollandul íródott Afkicken című dalához forgatott videót.

Szerintem ez egy nagyon menő dolog, csak korábban nem mertem megtenni. Amikor az Afkicken videoklipjén kezdtünk dolgozni, az ötlet akkor konkretizálódott. Filmszerű klipet akartunk forgatni, és nagyon sokat gondolkodtunk a sztoriján. A videóban egy ollóval gyilkolok meg egy embert, és akkor borotváltam le a hajam, hogy minél drámaibb színezete legyen a történetnek. 

Szóba került Charlotte kiadója, a Napalm Records, ahol egyébként a Delain lemezei is megjelentek. Hogyan tudott Charlotte a művészük maradni, annak ellenére, hogy nem kimondottan metalt játszik?

Amikor a feloszlás hivatalossá vált, már akkor jelezték, hogy az ajtó nyitva marad számomra, ha a jövőben bármi mást csinálnék. Boldog vagyok, hogy a saját utamat járhatom, művészi szabadságom is van. A Napalm Records pedig mindig támogatja a művészeit.

Miután a holland Delain 2021 februárjában, rajongók millióit sokkolva bejelentette, hogy a banda addig ismert felállásában megszűnik létezni, hosszas csend honolt a csapat háza táján. Martijn Westerholt döntése értelmében a formáció saját projektjeként megy tovább, új zenésztásakkal, az ex-tagok pedig elmondták: a közöttük és Martijn közötti ellentétek elérték a kibékíthetetlenség szintjét, ezért döntöttek a távozás mellett.

Sokáig nem lehetett tudni, ki veszi át Charlotte Wessels helyét, aki 2005 óta volt a csapat énekesnője, neve és hangja pedig egybeforrt az együttessel.

A nyár folyamán tájékoztatta Martijn a rajongókat, miszerint megtalálták az új vokalistát, aki augusztus 7-én, a The Quest And The Curse című vadonatúj szerzeményben mutatkozott be a fanoknak. Ő Diana Orga, művésznevén Diana Leah, aki az erdélyi Gyulafehérvárról származik, bár 15 éves kora óta Olaszországban él és öt évet Kanadában is eltöltött.

A 32 éves énekesnő korábban elmondta: mindig is nagy vágya volt, hogy egy metal zenekarban énekelhessen, álma pedig a Delain által teljesült.

Készül az új felállású együttes első albuma, amelyről ugyan még nincsenek konkrét infók, de a csapat pénteken nagyszabású koncertet adott a Zwolle-ban (a sors fintora, hogy az ex-énekesnő Charlotte is itt született...) található Hedon nevű klubban, ahol Diana megmutathatta, hogyan is énekli a régi Delain-nótákat.

Szavakkal nem lehet leírni, ami tegnap a Hedonban történt... színtiszta varázslat volt!

- lelkendezett a banda a közösségi oldalain, a show-ra pedig már hónapokkal ezelőtt minden jegy elkelt. 

A Delain jelenlegi felállása:

Diana Leah - ének

Martijn Westerholt - billentyűk

Ronald Landa - gitár, háttérének

Ludovico Cloffi - basszusgitár, háttérének

Sander Zoer - dob

A buliról videó is készült, amely felkerült a Youtube-ra, a setlist pedig a következő volt:

01. Hands Of Gold
02. Suckerpunch
03. Burning Bridges
04. Invidia
05. The Quest And The Curse
06. April Rain
07. Masters Of Destiny
08. The Hurricane
09. Cordell (THE CRANBERRIES cover) (with Ivar de Graaf)
10. What Lies Beneath (with Paolo Ribaldini)
11. Your Body Is A Battleground (with Paolo Ribaldini)
12. Sing To Me (with Paolo Ribaldini)
13. The Gathering (with Paolo Ribaldini)
14. Don't Let Go
15. Fire With Fire
16. Not Enough

Október 14-ével landolt a lemezboltok polcain a Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma (kritika ITT), amely nem más, mint a 2002-ben kiadott "Comalies" 20. szülinapos változata. A zenekar természetesen dolgozik tizedik stúdiókorongján is, amelyre már pár dalt meg is írtak, de még nagyon a folyamat elején jár a csapat - az újdonság a tervek szerint csak 2023 végén lát napvilágot, ahogyan azt tegnap Andrea Ferro, a formáció férfi énekese felfedte.

Cristina Scabbia énekesnő a koronavírus-járvány alatt bevezetett karantén alatt többször elmondta, hogy hiányzik a csapatnak a pörgés, a turnék, a rajongók, és a tagok nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt kényszerszabadsággal.

Nyáron árulta el a milánói banda, hogy újra kiadják a Comalies-t, de a dalokat áthozzák 2022-es hangzásba, a csomagban pedig mind az új hangzást kapott, mind a régi nótákat megtalálhatjuk két különböző CD-n. 

Most Andrea elárulta, mi motiválta a zenekart arra, hogy az első komolyabb sikereket meghozó albumukat felújítva dobják piacra.

Amikor felvettük a Comalies-t, nem tudtuk, hogy milyen hatása lesz. Azt csináltuk, ami természetes volt számunkra, és abba az irányba mentünk, amerre a kreativitásunk vezetett minket. Sosem akartunk megváltoztatni egy műfajt, vagy olyan lemezt készíteni, ami ennyi emberre hatással lesz. Persze, ez bennünk volt, de az ilyesmit nem lehet előre megtervezni. 

- mesélte a MetalSucks riporterének az énekes, a "Comalies" pedig 20 év után is igen előkelő helyet foglal el a csapat rajongóinak szívében.

Mindig nagy kihívás ilyesmit csinálni, és a kihívással együtt jár a kockázat is. Tisztában voltunk vele, hogy a Comalies átdolgozására vonatkozó döntés a rajongóinkból visszatetszést válthat ki, de bíztunk magunkban is, és meghoztuk ezt a döntést. Azt reméltük, hogy a rajongóink is bizalmat szavaznak nekünk, és eddig úgy tűnik, hogy tetszik nekik az eredmény.

Tudtuk, hogy közeledik a Comalies 20. születésnapja, és beszéltünk erről a kiadónkkal. Az első ötlet az volt, hogy csupán remastereljük az albumot, és új csomagolásban kiadjuk. De úgy gondoltuk, hogy csinálhatnánk valami kreatívabbat és szórakoztatóbbat. Ráadásul a járvány után kezdtünk írni dalokat az új lemezre, de még mindig csak a folyamat elején járunk, mert nem gyűjtöttünk még össze elég inspirációt ahhoz, hogy egy teljesen új lemezt vegyünk fel.

- utalt Andrea a tényre, amit Cristina is többször kifejtett: a zenekar az utazásokból, a turnékból, a különböző kultúrákkal való találkozásokból merít ihletet, de ez két évre teljesen kiesett az életükből. Azonban a Comalies feldolgozásakor is akadtak kihívások:

Visszahallgattuk a Comalies számait. De mivel 2002-ben analóg felvételen jelent meg, nem rendelkeztünk fájlokkal a billentyűs hangszerek és hasonlók kapcsán, így vissza kellett mennünk az időben és nagyon alaposan végighallgatni, hogy úgy tudjuk újraépíteni, ahogy a zenekar most, 2022-ben létezik. Az volt a célunk, a jelenlegi felállást és hangzást képviselje. Úgy voltunk vele, hogy ha ezeknek a daloknak a lényegét át tudjuk vinni a Comalies XX-re a kísérletezések közben, akkor valami különlegeset kaphatunk. Szóval ezzel a szellemiséggel mentünk a stúdióba, és bár nem kellett teljesen újraírni a dalokat, mégis meg kellett találnunk a megfelelő egyensúlyt a régi és az új verziók között.

Ráadásul a csapatban történtek tagváltások és kilépések, az eredeti felállásból már csak Cristina, Maki (Marco Coti Zelati) és én maradtunk. Amikor új emberekkel kezdesz el dolgozni - különösen, ha fiatalabbakkal -, akkor különböző inspirációkat és ötleteket kapsz. Nem akartuk ugyanazt a mintát megismételni, ugyanakkor van egy stílusunk, ami hosszú évek alatt kialakult, és nem fogjuk soha teljesen megváltoztatni. De egy kicsit nagyobb lehetőséget éreztünk, hogy kísérletezzünk a zenével, mert új tagok érkeztek, akik nagyon izgatottak voltak, és rengeteg energiát hoztak a zenekarba. A különböző zenészekkel pedig különböző technikákat és képességeket is kapunk.

- zárta sorait.

Nincs tétlenség a milánói Lacuna Coil háza táján, hiszen október 14-én dupla pakkos formában adták ki újra 2002-es "Comalies" című albumukat, amely 20. születésnapján "Comalies XX"-ként jelent meg. A különleges korongról ITT olvashatjátok kritikánkat.

A zenekar büszke az eredményre, decemberben pedig megtarthatják azt a dél-ázsiai turnét, amely eredetileg 2020 tavaszára lett betervezve, de az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölniük kellett a fellépéssorozatot, amelyek olyan városokat érintenek, mint Manila vagy Tokió.

Korábban Cristina Scabbia és a srácok elmondták, hogy készül a tizedik nagylemezük. A "Black Anima", amely 2019 októberében jelent meg (kritika ITT), hihetetlen sikereket produkált a világ minden táján, nem beszélt mellé a csapat, amikor kijelentették: ez lesz az eddigi legkeményebb, legsötétebb kiadványuk.

Az új albumra már öt-hat dal el is készült, ezt is nemrég fedte fel a csapat, de most konkrétabb információkat osztott meg egy interjúban Andrea Ferro, a banda férfi énekese:

Már dolgoztunk egy kicsit az új albumon, ám 2023 elején teljes mértékben erre fogunk koncentrálni. Van néhány nagyon kezdetleges változatunk és nyers ötletünk a dalokról, amelyeken dolgozunk. Keresgéltünk már néhány ötletet az album arculatához, a címekkel is foglalkozunk, de ez még korai, és még semmi sem végleges.

- árulta el Andrea, hol is tartanak most a folyamatban.

Nemrég találkoztunk a kiadónkkal, de még nagyon korai lenne kiadni egy új lemezt. Mi pedig semmit nem akarunk elkapkodni, mert azt szeretnénk, hogy egy valóban minőségi album szülessen. Annyit mondhatok, hogy szigorúbb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani. Szóval 2023 elején újra találkozunk, meghallgatunk mindent, amit eddig alkottunk, és kiderül, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és teljesen kidolgozott dalokká formáljuk őket. De nincs konkrét dátum, hogy mikor jön ki a lemez, de talán 2023 végére megvalósul. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok - majd meglátjuk.

- zárta sorait.

Sikeresen visszatért a metal színterére Raffaella Rivarolo, azaz Cadaveria, aki 2018-ban mellrákban betegedett meg. Műtét és kemoterápia, gyógyszerek, speciális vizsgálatok és egy rekonstrukciós műtét - ezzel telt Raffaella 2018-as és 2019-es éve, ám 2020 folyamán gyógyultnak nyilvánították orvosai, így semmi nem akadályozhatta meg abban, hogy visszatérjen a zenei életbe, nyáron pedig meg is jelent az "Emptiness" című nagylemez.

Új külseje mellé új út is tartozott, amelyet a Matryoschada című dalban és a hozzá forgatott klipben mutatott meg az olasz énekesnő, aki tavalyelőtt nekünk is interjút adott a témával kapcsolatban, most pedig még több titkot elárult magáról és az útról egy internetes magazinnak.

Az Emptiness albumon a fény és az árnyék témája végig jelen van. Nem véletlen, hogy a borító grafikája is pontosan erre a fekete-fehér kontrasztra épül. Az Emptiness megjelenése előtti pár évet úgy éltem meg, mintha egy hullámvasúton ülnék. Az átélt tapasztalataim (betegség, halál, újjászületés, gyógyulás, meditáció, sámánizmus) összekapcsolódtak a dalokban, az album pedig ezért nagyon intenzív és valódi.

- mesélt a lemezről Raffaella, majd elmondta, miért is tekinti betegségét egy útnak saját maga újra-felfedezéséhez:

Elmondok valamit, amire nemrég jöttem rá. A betegség lehetővé tette az igazi Raffaella számára, hogy újra színre lépjen. Cadaveria átvette a hatalmat felettem, túlságosan befolyásolta a magánéletemet és szétzúzta azt a kislányt, aki voltam, aki szeret nevetni és szórakozni. Százzal kellett nekicsapódnom ennek a betonfalnak, hogy felébredjek és megmentsem Raffaellát.

Meglehetősen súlyos mondatok ezek, de aki volt már hasonló krízishelyzetben - legyen az betegség, magánéleti gond vagy bármilyen más, nagy horderejű dolog - az pontosan tudja, miről beszél az énekesnő.

Paradox módon a betegség megkövetelte, hogy elveszítsem a hajam, hogy meggyógyuljak. A hosszú fekete hajam kihullott, amelyet több mint 20 évig így hordtam, és a Cadaveria szimbólumává vált, mint annyi ruhám és sminkem az évek során. Így a megújulás teljes volt, mind belsőleg, mind külsőleg. Nem is tudom, hogyan magyarázhatnám el. Röviden, amit most láttok, egy olyan Cadaveria, aki nem szégyelli a sérülékenységét. Tehát még igazabb, mint korábban.

A lemez egyik dala, a Silver Rain pedig arról szól, hogy az ember megtanulhat táncolni a viharban, anélkül, hogy annak végét várná.

A betegség révén megtapasztaltam a várakozás nehézségeit: várni az új kemoterápiás blokkra, várni, hogy jobban legyek, várni a vizsgálatok eredményére, várni az orvossal való konzultációra, várni, hogy újra kinőjön a hajam stb. Ebben a várakozásban az ember inkább azt érzi, hogy belepusztul, nem pedig azt, hogy élni akar. A "Silver Rain" arról szól, hogy fontos minden pillanatot intenzíven megélni, még akkor is, ha várakozol, még akkor is, ha félsz, még akkor is, ha már nem ismered fel magad a tükörben. Az üzenet: menj ki táncolni az esőbe, ne várd meg, hogy elmúljon a vihar, élvezd a jelen pillanatot. Ezek fontos tanítások, amelyeket nem utasítok el. Minden nap a gyakorlatba ültetem őket! Lelkesedem az életért, és már nem félek a viharban táncolni. Minden pillanat értékes.

Holnap adja ki újra Tarja Turunen "My Winter Storm" című albumát, ennek örömére közös zenehallgatásra invitálja rajongóit, és akár az énekesnővel is csetelhetünk. Ehhez szükséges egy érvényes Spotify vagy Apple fiók, amelynek segítségével mi is részesei lehetünk a bulinak. 17:30-kor már be lehet lépni az erre fenntartott speciális szobába, 18:00-kor pedig kezdetét veszi a korong 15. születésnapi partija.

A finn énekesnő első lemeze 2007. november 19-én jelent meg a Universal kiadó gondozásában, és teljes mértékben Tarja lelkivilágát tükrözte. Bár mind a klasszikus zenében, mind a metalban otthonosan mozog, ő maga nem szereti, ha crossover művészként emlegetik. 

Sokan lehúzták az egykori Nightwish-énekesnő első anyagát, mondván, hogy nem hasonlít volt zenekarának muzsikájához a dalcsokor, de Tarja ezután egymás után adta ki a jobbnál jobb albumokat, felépítve egy igen gazdag, sikeres szólókarriert, amely már több időt foglal magában, mint amennyit a csapat tagjaként eltöltött.

Itt érhető el a speciális szoba, ahol együtt bulizhatsz a többi rajongóval és Tarjával.

Három új dallal jelentkezett májusi újjászületését követően a Xandria: az egykor teljesen német tagokból álló szimfometalos csapat a Reborn, a You Will Never Be Our God, illetve a mai napon megjelent Ghosts című szerzeményekkel örvendeztette meg a rajongókat.

Marco Heubaum alapítót leszámítva minden zenész lecserélődött, új énekesnőként pedig a francia-görög származású Ambre Vourvahis-t köszönthettük, aki nemcsak kellemes fizikai megjelenéssel, de remek hangi adottságokkal is rendelkezik, így méltó utódja a 2017-ben kilépett Dianne van Giersbergennek.

A formáció korábban már elmondta: készül az új album, amelyen már Ambre-t hallhatjuk énekelni, ma pedig lerántották a leplet a korong borítójáról és dallistájáról, és azt is tudni lehet, hogy a lemez, amely a "The Wonders Still Awakening" címet viseli majd, 2023. február 3-án kerül majd boltokba.

A korong 13 szerzeményt vonultat fel, amelyek listája:

1. Two Worlds

2. Reborn

3. You Will Never Be Our God

4. The Wonders Still Awakening

5. Ghosts

6. Your Stories I'll Remember

7. My Course Is My Redemption 

8. Illusion Is Their Name

9. Paradise

10. Mirror of Time

11. Scars

12. The Maiden and the Child

13. Astèria

A borító:

Csaknem öt évig volt tétlen a német illetőségű szimfometalos Xandria. Dianne van Giersbergen 2017-es kilépése után egy ideig Aeva Maurelle-lel (ex-Aeverium) adtak pár koncertet, majd egészen idén májusig síri csendben volt a csapat, sok rajongó le is írta a bandát.

Azonban májusban bejelentették: teljes vérfrissítésen esett át a zenekar, az alapító Marco Heubaum kivételével az összes zenész búcsút intett a Xandriának, valamint megtalálták új frontasszonyukat is a 29 éves, görög-francia származású Ambre Vourvahis személyében, aki a Reborn című dalban mutatkozott be a nagyérdeműnek. A második kislemez You Will Never Be Our God címmel érkezett szeptemberben, majd hazánkban is koncertet adott a banda a Visions of Atlantis társaságában - itt olvashattok róla beszámolót BornVillain kollégám jóvoltából.

Néhány napja a zenekar elárulta: készül a harmadik szerzemény is Ambre énekével, amely a Ghosts címet viseli majd. Dolgozik az együttes új albumán is, azonban a korongról egyelőre nincsenek infók. A Ghosts ma debütált, íme, a hozzá forgatott kisfilm!

Egy internetes metal magazin beszélgetett nemrég a pennsylvaniai Halestorm frontlányával, Lzzy Hale-lel, a riporter pedig megkérdezte, tervez-e valaha szólóalbumot kiadni az énekesnő.

Nem zárom ki ezt a lehetőséget! A srácok a zenekarban tulajdonképpen könyörögnek nekem, hogy csináljam meg. Ők azok, akik azt kérdezik: 'Hé, csinálhatnál egy szólóalbumot, hogy legyen egy kis időnk pihenni?'  Rengeteg dalom van, amelyeket el tudnék képzelni egy saját albumon. Ezek a szerzemények hatással voltak a zenekaromra is.

- kezdte el fejtegetni az esetleges szólómunka témáját Lzzy.

Tehát abszolút benne van a pakliban, a zenésztársaim pedig mindenben támogatnak. Annyira segítőkészek, hogy már-már idegesítő!

- nevet az énekesnő, akinek persze esze ágában sincs elhagyni az együttest.

Ők a szövetségeseim, szerintem sokkal jobban ismernek, mint én saját magamat, de még talán a családomnál is jobban! És mindig olyan döntéseket hozunk, amelyek mindegyikünk számára megfelelőek. Soha nem szabtam meg, hogy ki mit vegyen fel, vagy mit csináljon.

Mindannyian egy célért küzdünk, ahogy mindig is tettük. Minden egyes pillanatban azért harcolunk, hogy önmagunk legyünk, és a zenekar pillérei. A múltban akadtak, akik megpróbáltak minket egymás ellen hangolni, például azt mondták nekem, hogy hagyjam el a zenekart, és kezdjek szólókarrierbe, vagy hogy a bátyám (Arejay, a csapat dobosa - a szerk.) nem elég jó. Viszont ha valamelyikünk kiszáll a bandából, az már nem lesz többé az a Halestorm.