Záporoztak a tavalyi évben a jobbnál jobb lemezek, íme az én személyes kedvenceim!

10. NIGHTWISH - YESTERWYNDE 

Igen különleges címet kapott a Nightwish új albuma, amely a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful"-lal elkezdett és a 2020-as "Human :II: Nature"-rel folytatódó trilógiát hivatott lezárni. Mivel e két korong nem hagyott bennem mély nyomokat, kissé szkeptikusan fogadtam az új lemez hírét. Tuomas Holopainen dalszerzői képességeit soha nem vontam kétségbe, és a "Yesterwynde"-t hallgatva örömmel konstatáltam, hogy a finn zseni elég rendesen összekapta magát, és egy, az eddigiektől teljesen eltérő hangzású, de remek dalcsokrot hozott össze. A zene változatos, a szövegekben továbbra is ott vannak a komoly mondanivalók, és Floor Jansen hangja is végre rendeltetésszerűen van (ki)használva. Bár a zenekar bizonytalan időre felfüggesztette a turnézást, a "Yesterwynde"-n mindenki megtalálja a neki tetsző dalokat. 

9. SIMONE SIMONS - VERMILLION

Az Epica fronthölgye gondolt egyet, és összedugta a fejét Arjen Lucassennel, aki a holland metalszcénában egy igen erős húzónév. Közös munkájuk gyümölcse a "Vermillion", amely koronggal Simone egy rég dédelgetett álma vált valóra. Fülbemászó dalokkal teli, kellemes zenei utazásban lesz része annak, aki végighallgatja az albumot. Ahol Arjen produceri tapasztalata találkozik Simone különleges hangjával, ott valami egészen egyedi születik. Olyan ez, mint egy zenei varázsital: álomszerű dallamok, mély gondolatok és pontosan kimért összetevők tökéletes elegye.

8. ANETTE OLZON - RAPTURE

Már a "Strong" (2021) is egy erős lemez volt, de a "Rapture" még azt is übereli - Anette Olzon bebizonyította, hogy igenis, tud énekelni, tehetséges dalszerző, Magnus Karlsson producerrel az oldalán pedig garantált volt a minőség. Az énekesnő hangjának eddig teljesen ismeretlen aspektusait hallhatjuk a dalcsokorban, energiából és tartalmas szövegekből nincs hiány. Természetesen ismét számíthatott a családi támogatásra - férje, a Pain-gitáros Johan Husgafvel is szerepel pár szerzeményben, de legkisebb fia, a 11 éves Mio is énekel a Heed The Call című tételben. Hosszú és nehézkes utat járt be a Nightwish-ból való távozása óta a svéd csillag, aki egy ízben fel akarta adni a zenélést, de végül nem tette. Anette végre megtalálta a saját stílusát.

7. OCEANS OF SLUMBER - WHERE GODS FEAR TO SPEAK

A texasi prog metalos Oceans of Slumber soha nem a szarral gurigázott, a "Where Gods Fear To Speak"-en pedig még inkább kidomborodik az a tény, hogy a csapat legnagyobb ütőkártyája Cammie Beverly énekesnő hangja és érzelmes előadásmódja. Imádtam a zenekar nevét viselő 2020-as korongot és a 2018-as "The Banished Heart" című lemezt is, de a "Where Gods Fear To Speak" nálam veri mind a kettőt. A súlyos, érzelmektől túlcsorduló, pátosszal átitatott sötét hangulat, a jellegzetes déli atmoszféra és a zúzás egyaránt jelen van a szerzeményekben, de sokkal erőteljesebben mint eddig, az album pedig a műfaj egyik csúcspontjaként jegyezhető.

6. EXIT EDEN - FEMMES FATALES

Amanda Somerville hívta életre a tehetséges hölgyekből álló formációt, ám az amerikai születésű alapító 2023 folyamán dobbantott a a csapatból családi kötelezettségei miatt. A trióra fogyatkozott együttes - Marina La Torraca, Clémentine Delauney és Anna Brunner - azonban nem csüggedt, felvették második albumukat. A "Femmes Fatales" legnagyobb meglepetése, hogy a "Rhapsodies In Black"-kel (2017) ellentétben ezen a lemezen nemcsak feldolgozások szerepelnek, hanem igen erős saját szerzemények is. A három énekesnő hangja úgy fonódik össze, mint egy tökéletesen hangolt hangszer húrjai: Clemi bársonyos szopránja, Marina drámai ereje és Anna nyers, karcos hangja együtt valami varázslatos harmóniát teremt. Minden egyes dalból kihallatszik, hogy szívüket-lelküket beletették ebbe a produkcióba.

5. KOBRA PAIGE - LIKE NO OTHER

A kanadai Kobra And The Lotus frontasszonya 2019-ben könnyek között mesélt arról, hogy fogalma nincs, mi lesz a zenekar jövője - a csapat jó ideje anyagi problémákkal küszködik, ráadásul legutóbbi sorlemezük, az "Evolution" (2019) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kobra 2020 tavaszán hozzáment kedveséhez, a Kamelot-énekes Tommy Karevikhez, majd elkezdett dolgozni első szólóanyagán. A lemez 2024 augusztusában, "Like No Other" címmel jelent meg, összességében négy évig érlelődött, de minden várakozást megért, mert a dalcsokor mindegyik darabja egy-egy tanulságos történet, olyan témákkal, mint a magány, a tökéletességre való törekvés által kiváltott depresszió vagy a gyermeki álmodozás. A "Like No Other" tehát nemcsak zeneileg van rendben, hanem telis-tele van olyan szövegekkel, amelyekkel bármelyikünk tud azonosulni.

4. KITTIE - FIRE

Merész lépés, ha egy zenekar tagjai olyan hosszú idő után állnak össze újra, mint ahogyan a Kittie is tette. A kanadai zenekar nem kevesebb, mint 13 évig lógott a levegőben, erre rátett egy lapáttal Trish Doan basszusgitáros 2017-es tragikus halála is. A csapat 2022-ben végigturnézta a fesztiválokat, de az igazi izgalmat a következő év hozta: nekivágtak a hetedik nagylemez munkálatainak. Mivel a Lander-nővérek, Morgan (ének) és Mercedes (dob), valamint Tara McLeod gitáros hármasán kívül hiányoztak a tagok, újra csatasorba állt velük egy régi ismerős - Ivana 'Ivy' Jenkins (született Vujic), aki korábban, 2008 és 2012 között már erősítette a bandát. A Kittie korábban nu metal zenekarként volt ismert, mára azonban ez érvényét vesztette, a "Fire"-ön ugyanis több stílust kevernek, az üstbe dobált ötletekből pedig egy igen erős visszatérő album született. 

3. CHARLOTTE WESSELS - THE OBSESSION

Immár harmadik szólólemezével jelentkezett tavaly szeptemberben az egykori Delain-énekesnő. Charlotte Wessels érdeklődése rengeteg műfajra kiterjed, amely a "Tales From Six Feet Under" (2021) és a "Tales From Six Feet Under Vol II" (2022) című korongokon is érzékelhető volt, és a "The Obsession"-ön sincs ez másként. Charlotte-ot nehéz műfajilag beskatulyázni, ugyanis a fent említett eklektikus zenei ízlés elvékonyítja a határvonalat a 'metál' és a 'nem metál' között. A "The Obsession" nemcsak egy tökjó lemez, hanem egy önismereti utazás is - olyan témák tűnnek fel a szövegekben, mint a szorongás, a depresszió, a csontig hatoló felelem, de napjaink egyik legégetőbb kérdése is, a környezetszennyezés. Aki kőkemény zúzást vár az albumtól, az csalódni fog, aki azonban elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a démonaival, imádni fogja a dalokat, amelyek sötét témáik ellenére pozitív üzenetet hordoznak.

2. LINKIN PARK - FROM ZERO

Kétségtelenül a 2024-es év egyik bombahíre volt a Linkin Park visszatérése, hét évvel frontemberük, Chester Bennington tragikus halála után, ráadásul egy női énekessel. A 38 éves Emily Armstrong neve nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, 2005-ben hívta életre a Dead Sara nevű formációt - tavaly pedig a világ egyik legismertebb zenekarának élén találta magát. A "From Zero" ízig-vérig nu metal, és bár én sosem voltam kimondottan a műfaj szerelmese, de ez a korong azonnal megvett - faék egyszerűségű, nem rétestészta-hosszúságúra elnyújtott, de remekül hangszerelt dalok, Mike Shinoda pedig nem is találhatott volna Emilynél jobb énekest Chester helyére. Bár a hölgy kapott hideget-meleget, ahogyan ilyenkor lenni szokott, ő állja a sarat és véleményem szerint a Linkin Park vele is legalább olyan sikeres lesz, mint Chesterrel volt. 

1. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES II - ARMADA

Amikor 2019 nyarán az osztrák, olasz és francia tagokkal felálló zenekar bejelentette, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt, csak nevettem. Az akkor megjelent "Wanderers" című album legalább annyira gyenge lett, mint a 2018-as "The Deep&The Dark", hiába találták meg a tökéletes énekesnőt Clémentine Delauney személyében. A művészi útkeresés végül is sikerrel járt, a 2022-ben megjelent "Pirates" hatalmasat durrant, én pedig magamban bocsánatot kértem a három évvel korábbi röhögésért, ugyanis az album valóban egy mestermű lett. Folytatása, a "Pirates II - Armada" tavaly nyáron landolt a boltok polcain, és már a megjelenés utáni első héten hihetetlen eladásokat produkált. Clémentine elmondta: a kalóz-saga még nem ért véget, a Visions of Atlantis pedig a szimfonikus metal egyik legsikeresebb csapatává érett.

Az Epica frontasszonya, Simone Simons a mexikói Euphonico magazinnak adott friss interjújában elmondta, hogy a zenekar elkészült a 2021-es "Omega" album utódjával, amelyet 2025-ben terveznek megjelentetni. Az új lemez első klipes dala, az Arcana születéséről is mesélt, amelynek igen különleges története van.

"Több dolog érdekes együttállása vezetett ehhez a dalhoz. Rob (van der Loo, basszeros) nemcsak együtt zenélünk, hanem nagyon jó barátok is vagyunk. Egy alkalommal nála volt egy Tarot-pakli, és játékos kíváncsiságból arra kértem, vessen nekem pár lapot, és magyarázza el a kártyák jelentését. Ez az élmény végül rendkívül elgondolkodtatónak bizonyult."

- mesélte a dal születését az énekesnő, majd eképpen folytatta:

Az Epica teljes erőbedobással dolgozik következő stúdióalbumán, amely a tervek szerint 2025-ben megjelenik, a holland hatosfogat pedig minden eddiginél monumentálisabb kiadvánnyal készül elkápráztatni közönségét.

Az új anyagból már ízelítőt adott a banda - a holland De Efteling élményparkkal együttműködésben készült el a The Ghost In Me (Danse Macabre) című szerzemény, amely október végén debütált - bár egyelőre kérdéses, hogy ez a dal helyet kap-e a készülő albumon, illetve nemrég az Arcana című kislemezét is bemutatta egy látványos videoklip kíséretében.

A brit Metal Hammer a napokban beszélgetett Simone Simons-szal, a csapat énekesnőjével az új lemezről, amelyről megtudhattuk: misztikus hangulatot áraszt majd.

"Az új albumunk minden eddiginél mélyebb spirituális dimenziókat tár fel, ami nem véletlen, hiszen jelentős változások történtek a zenekar életében: Mark apává vált, így egy újabb Epica-baba is gazdagítja a csapatot. Zenénkben a társadalom tükörképét igyekszünk megragadni, amit jól példáz a Ghost In Me című dalunk is, amely a Danse Macabre szimfonikus költemény világából merít. A lemez egészét áthatja egy sejtelmes, misztikus atmoszféra. A dalok a sötét fantáziák birodalmába vezetnek, miközben a megújulás és újjászületés témáját járják körül."

- árulta el az énekesnő.

"A most készülő album rendkívül sokrétű - visszanyúl a klasszikus Epica-hangzáshoz, különösen Mark szerzeményeiben, így sok rajongónk számára ismerős lesz a hangzásvilág. Ugyanakkor új, modern elemekkel is gazdagítottuk a zenét, anélkül, hogy feladtuk volna együttesünk jellegzetes stílusát. Talán nem kapuzárási pánikról van szó, de életünk olyan szakaszába érkeztünk, amikor az ember többet morfondírozik a dolgok állásán. Az élet váratlan fordulatai olykor arra késztetnek, hogy újraértelmezzük önmagunkat - nem csupán személyes szinten, hanem zenészként, zenekarként is. A dalszerzés és a zenélés egyfajta terápiás folyamattá vált számunkra: lehetőséget ad a belső démonok megszelídítésére és a feldolgozásra. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni - nem feltétlenül törekszünk arra, hogy újra feltaláljuk a kereket, mégis szükségszerű az önmagunk újrafelfedezése."

"Vermillion" című szólóalbumán Simons a Cradle to the Grave című szerzeményben az Arch Enemy frontlányával, Alissa White-Gluzzal dolgozott együtt, míg a Delain volt énekesnőjének, Charlotte Wessels-nek harmadik szólóalbumán, a "The Obsession"-ön a Dopamine című dalban vendégénekelt. Felmerült a kérdés, miszerint várható-e az új Epica-albumon vendégénekes felbukkanása?

"Alissával húszéves barátság köt össze, Charlotte-tal pedig az utóbbi években kerültünk közelebb egymáshoz. Lenyűgöz a kreativitása és egyedi dalszerzői látásmódja. Ez inspirált arra, hogy közösen írjunk egy dalt - a Sirens - Of Blood and Water című szerzeményt, amelyben Myrkur is közreműködött - a The Alchemy Project számára. A dalt először a Symphonic Synergy koncerten adtuk elő élőben, és a közönség rendkívül pozitívan fogadta. Az új Epica-albumon azonban a vendégművészek helyett kizárólag az együttes tagjai és a kórus szerepelnek."

Az Epica új stúdióalbumának munkálatai javában zajlanak, ahogy arról már többször beszámoltunk. A holland szimfometal zenekar a hírek szerint minden eddiginél ambiciózusabb anyagon dolgozik. A zenekar legutóbb 2021-ben jelentkezett nagylemezzel - az "Omega" című albummal - visszakanyarodtak a csapat védjegyévé vált hangzásvilághoz.

Az együttes ma jelentette be, hogy új dallal örvendezteti meg közönségét - az Arcana című szerzemény jövő szerdán, november 13-án debütál, és már előre lementhető a digitális platformokon, ahogyan Simone Simons, a banda frontasszonya is elmondja az alábbi felvételen:

Az Epica rajongói különleges meglepetésnek örülhettek október 24-én, amikor napvilágot látott a zenekar legújabb videóklipje. A The Ghost In Me (Danse Macabre) című alkotás nem mindennapi együttműködés eredménye: Európa második legnépszerűbb szórakoztató parkja, a De Efteling is közreműködött a megvalósításban. A videó egyben betekintést nyújt a park legújabb látványosságába, a Danse Macabre névre keresztelt attrakcióba is.

Számunkra igazi álom válhatott valóra azzal, hogy együtt dolgozhattunk a világ egyik legcsodálatosabb vidámparkjával. Kisfiúként nagy hatással volt rám Saint-Saëns 'Danse Macabre' című műve, amit a park régi Spookslot nevű kísértetházában is hallhattunk. Amikor megtudtuk, hogy a De Efteling új attrakciója a 'Danse Macabre' nevet kapja, azonnal összeállt a kép: tökéletes lehetőség nyílt arra, hogy ötvözzük a szimfonikus zenei világunkat a metal stílus sötétebb oldalával, és elkészítsük saját feldolgozásunkat ebből a klasszikus műből. Boldogok vagyunk, hogy a De Efteling teljes bizalmat szavazott az elképzeléseinknek.

- mesélte korábban a felvétel kapcsán Coen Janssen, a csapat billentyűse. 

A dal először élőben az amszterdami Symphonic Synergy koncerten kápráztatta el a közönséget, amelyről most egy lenyűgöző videó is napvilágot látott.

Friss dallal jelentkezett az Epica, The Ghost In Me (Danse Macabre) címmel. A misztikus hangulatú szerzeményhez készült videoklip túlvilági témákat dolgot fel, a projekt különlegessége pedig, hogy közösen készült a De Efteling élményparkkal, amely Európa második legnépszerűbb vidámparkja, és annak új, Danse Macabre nevű attrakcióját is bemutatja.

Halloween napján, október 31-én mutatkozik be a De Efteling új, hátborzongató attrakciója, az együttműködés pedig különös jelentőséggel bír az Epica számára, hiszen a zenekar minden tagja gyerekkora óta rajongója a népszerű vidámparknak, amely évente több, mint ötmillió látogatót vonz. Ez a közös projekt így valóban ideális párosításnak bizonyult mindkét fél számára.

"A De Efteling varázslatos világát minden holland gyermek jól ismeri. Számunkra igazi álom válhatott valóra azzal, hogy együtt dolgozhattunk a világ egyik legcsodálatosabb vidámparkjával. Kisfiúként nagy hatással volt rám Saint-Saëns 'Danse Macabre' című műve, amit a park régi Spookslot nevű kísértetházában is hallhattunk. Amikor megtudtuk, hogy a De Efteling új attrakciója a 'Danse Macabre' nevet kapja, azonnal összeállt a kép: tökéletes lehetőség nyílt arra, hogy ötvözzük a szimfonikus zenei világunkat a metal stílus sötétebb oldalával, és elkészítsük saját feldolgozásunkat ebből a klasszikus műből. Boldogok vagyunk, hogy a De Efteling teljes bizalmat szavazott az elképzeléseinknek. Megosztották velünk az új hullámvasút történetét, így a dalszöveget is ehhez igazíthattuk, sőt, lehetőségünk nyílt arra is, hogy saját fejezettel bővítsük a történetet."

- lelkendezett Coen Janssen, a zenekar billentyűse. 

A szerzemény egyébként felcsendült a csapat monumentális, Symphonic Synergy elnevezésű koncertjein Amszterdamban idén szeptemberben, és a mexikóvárosi rajongók a következők, akik élőben hallhatják a dalt két decemberi koncerten, amelyeket az Epica teljes zenekarral és kórussal ad majd elő. 

Szeptember 20-án dobta piacra harmadik szólóalbumát Charlotte Wessels. A Delain egykori frontlánya eddigi legkeményebb művével örvendeztette meg rajongóit, a lemez kritikáját ITT olvashatjátok.

Egy internetes metalmagazin faggatta ki nemrégiben a holland énekesnőt, aki nemcsak a kreatív folyamatokról, hanem a korongon szereplő vendégzenészekről is mesélt - a Dopamine című dalban az Epica énekesnője, Simone Simons is tiszteletét teszi, míg az Ode To The West Wind-ben az Arch Enemy frontasszonyával, Alissa White-Gluzzal egyesíti erejét, és Charlotte mindkét kolléganőjével imádott együtt dolgozni. De hogyan jött a közös munka ötlete?

"A Dopamine, amelyet Simone-nal közösen vettünk fel, egy személyes élményemen alapul. A szöveg egy általam szedett antidepresszáns mellékhatásairól szól, és ez volt az első alkalom, hogy nyíltan beszéltem erről. Simone megkeresett, hogy beszélgessünk, és közelebb kerültünk egymáshoz, több közös projekten is dolgoztunk, köztük The Sirens című dalon, amit nemrég adhattunk elő a Symphonic Synergy koncertjein. A dal témája teremtette meg köztünk a kapcsolódási pontot. Miután feltöltöttem a Dopamine első verzióját a Patreonra, Simone megdicsérte. Ez adta az ötletet, hogy mennyire klasszul hangzana ez a dal duettként."

"Az Ode To The West Wind igen különleges helyet foglal el a munkásságomban, mivel ez az ötödik közös munkánk Alissával. Együttműködéseink többsége híres költeményeken alapul, és ez a dal sem kivétel: Percy Shelley egy ismert versét dolgoztuk fel. Úgy éreztem, ez tökéletesen illeszkedik a tematikus együttműködéseink sorába. Alissa örömmel csatlakozott hozzám, és végül a dal felkerült az albumra. Nagyon csodálom a tiszta hangját, de különösen élvezem, hogy hörgésekkel is gazdagította a számot."

Ehhez a szerzeményhez igen különleges képi világgal bíró videoklip is készült, és több témát érint, de főleg a természetet és a környezetvédelemet.

"A dal alapjául szolgáló vers a szerző természet iránti csodálatáról és saját örökségéről szól. A videoklipben azonban megfordítottuk ezt a koncepciót, és az emberiség természetre gyakorolt hatását ábrázoltuk, ami sajnos minden, csak nem pozitív. Híres festményeket alkottunk újra, magunkat és a környezetszennyezés jelképeit is ábrázolva bennük. Például a Wanderer Above The Sea Of Fog című képet szeméttel töltöttük meg, Raffaello Cherubjai pedig kátrányba borított, szemétből készült szárnyakat kaptak. A klip készítése során komoly kihívásokkal szembesültünk: ragaszkodtunk ahhoz, hogy valódi hulladékot használjunk, nem akartunk új szemetet termelni. Ez persze olyan kérdéseket is felvetett, például hogyan oldjuk meg a nemzetközi stáb utaztatását környezetbarát módon. Ezek a dilemmák különösen fontosak egy ilyen témájú projekt esetében, és sokat gondolkodtunk rajtuk. Úgy vélem, ez olyan üzenet, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni a mindennapi életünkben sem."

Simone Simons, az Epica frontasszonya ma jelentette meg "Vermillion" című szólólemezét, amelynek elkészítésében Arjen Lucassen működött közre. Az album megjelenését három kislemez előzte meg: az Aeterna, az In Love We Rust és a R.E.D., mindegyikhez látványos videoklip társult. A lemez megjelenésének napján debütált a negyedik kisfilmes szerzemény is, a Cradle To The Grave, amelyben Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is közreműködik. 

Simons így mesélt a szerzeményről, amely egyben az album egyik legerősebb darabja:

"A Cradle to the Grave' az élet hullámvölgyei és hullámvölgyei közötti navigálás egyetemes tapasztalatáról, valamint az értelem és cél kereséséről szól. Az emberi állapotot a küzdelem és a rugalmasság egyikeként szemléli, ahol az építkezésre és az elérésre irányuló erőfeszítések ellenére is ott van a mögöttes elfogadás, hogy az élet rövid, véges és gyakran kegyetlen."

Simone Simons, az Epica frontasszonya mostantól nem csak zenekarával kívánja meghódítani a rajongókat. A vörös hajú dívát számos más művésszel is összehozta a sors a több, mint húsz éve tartó pályafutása során - köztük a holland progresszív metal egyik legnagyobb nevével, Arjen Lucassennel. A két zenész közös albumot dobott piacra, ahol Simone végre megcsillogtathatta szólóképességeit is.

Simone és Arjen közös projektje három dallal vezette fel a korongot. Először az Aeterna csapott le ránk májusban - Simone szerint ez a szám olyan, mintha az Epica és az Ayreon zenei gyermeke lenne. Aztán jött az In Love We Rust, egy szívfacsaró ballada, végül a R.E.D. című szerzeményben az Epica gitárosa, Mark Jansen is beszállt a buliba. Ez a dal a mesterséges intelligencia témáját boncolgatja, mindezt egy igen látványos videoklippel.

Hogy őszinte legyek, az Epica legutóbbi albuma, az "Omega", számomra olyan volt, mint egy langyos sör egy forró napon - nem igazán hozott lázba. A szimfonikus részek továbbra is kifogástalanul szóltak, Simone hangja is rendben volt. De számomra a 2016-os "The Holographic Principle" (kritika ITT) után -ami rogyásig volt energikus dalokkal-, az "Omega" olyan sterilnek tűnt, mint egy kórházi műtő. Nem volt rossz, de valami nagyon hiányzott. Ezért is vártam kíváncsian, mit tud Simone szólóművészként.

Be kell vallanom, hogy az Aeterna és az In Love We Rust eleinte nem igazán ragadott meg. Kissé középszerűnek tűntek. Azonban a R.E.D.-re már felkaptam a fejem. Talán Mark miatt...? Nem tudom eldönteni.

Aztán végighallgattam az albumot, és meglepődtem. A Weight Of My World olyan érdekes megoldásokat vonultat fel, amiket az Epicától hiába vártunk volna. Kreatív dallamok, elektronikus elemek, de mindez úgy, hogy a metal hangzás nem szenved csorbát. A Vermillion Dreams szenvedélyes és nyugodt részei váltakoznak, kellemes egyveleget alkotva, a The Core igazán zúzósra sikeredett, itt ismét felbukkan Mark. De a legnagyobb meglepetést a Cradle To The Grave okozta, amelyben Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is közreműködik. Ez kétségtelenül az album egyik csúcspontja. A kapzsiságról szóló Dystopia dallamos-melankolikus hangulata nem nyomaszt, inkább elgondolkodtat, a gitárszóló pedig különösen megindító. A dal vége felé fokozódik a tempó, és egy igen dinamikus tétellé növi ki magát. Az albumzáró Dark Night Of The Soul ismét egy lassú, érzelmes szám, de Simone éneke annyira érdekes és gyönyörű, hogy végig leköti a figyelmet.

Arjen Lucassen, ez a 64 éves zenemágus, már évtizedek óta bizonyítja, hogy amihez hozzáér, az arannyá változik. Most Simone Simons-szal bútorozott össze egy album erejéig, és lássunk csodát, a "Vermillion" album sem okoz csalódást. Ez a lemez olyan, mint egy jól megkevert koktél: egy rész Arjen jellegzetes hangzásából, egy rész Simone egyedi stílusából, és máris kész a tökéletes keverék. Az eredmény? Egy igazán fülbemászó, izgalmas zenei utazás. Mint említettem, az Aeterna és az In Love We Rust első hallásra olyan volt, mintha langyos vízbe csobbantam volna - nem igazán hagyott mély nyomot. De ahogy végigpörgettem a teljes albumot, rá kellett jönnöm: ez a dalcsokor bizony telitalálat. 

A két holland tehetség együttműködése olyan, mint amikor két mesterszakács szabadul be egy konyhába - az eredmény nem lehet más, csak ínycsiklandó. A "Vermillion" tökéletesen ötvözi kettejük egyedi 'ízeit', létrehozva valamit, ami ismerős is, meg nem is - de mindenképpen szerethető. A két művész egyedi stílusának találkozása olyan zenei élményt eredményez, ami után nehéz visszatérni a megszokott kerékvágásba. Arjen tapasztalt produceri munkája és Simone kivételes hangi adottságai olyan kombinációt alkotnak, ami ritka a mai zenei palettán - álomszerű, varázslatos dallamok, elgondolkodtató szövegek és az a fajta precizitás, ami nem esik túlzásokba. 

9/10

Kiadó: Nuclear Blast

Zenészek:

Simone Simons - ének

Arjen Anthony Lucassen - gitár, billentyűk, dalszerzés

Rob van der Loo - basszusgitár

Koen Herfst - dob

Ben Mathot - hegedű

Vendégzenészek: Mark Jansen, Alissa White-Gluz, John Jaycee Cuijpers

Dallista:

01. Aeterna
02. In Love We Rust
03. Cradle To The Grave (feat. Alissa White-Gluz)
04. Fight Or Flight
05. Weight Of My World
06. Vermillion Dreams
07. The Core
08. Dystopia
09. R.E.D.
10. Dark Night Of The Soul

Tudni lehet, hogy a holland Epica 2023-ban kezdte meg új albumának felvételeit. A zenekar frontasszonya, Simone Simons tavasszal osztotta meg a rajongókkal: a tervek szerint a nyár végére lezárulhatnak a stúdiómunkálatok, így a várva várt korong 2025-ben napvilágra kerülhet. 

A közelmúltban egy spanyol metalmagazinnak adott interjút az énekesnő, aki további izgalmas részleteket árult el a formálódó műről. Simone szerint az új album minden eddiginél lehengerlőbb hangzásvilággal kápráztatja majd el hallgatóságát. 

"Éppen tegnap írtam Marknak és Robnak, hogy nagyon elégedett vagyok a dalokkal. Büszke vagyok arra, amit csináltunk. Ez megint egy remek Epica-album lesz. Alig várom, hogy a rajongók meghallgathassák! Nagyon szerettük az 'Omega' albumunkat. Sokat turnéztunk vele és remek élményeink voltak. De a turné végén már vágytunk valami újra. Ilyenkor azt gondoljuk: 'Na, csináljunk egy új lemezt. Vajon lehet olyan jó vagy még jobb, mint az előző?' Mindig arre törekszünk, hogy megújuljunk."

- kezdte sorait, majd így folytatta gondolatmenetét:

"A dalok súlyosak lesznek. Van köztük egy gyönyörű ballada és egy nagyon filmzeneszerű szám is. Lesznek pörgős és lassú, doomos dalok, melankolikus hangulat és hihetetlenül erős gitárriffek. Azt hiszem, ez lesz eddig a legepikusabb Epica-album, legalábbis én így érzem. Nagyon boldog vagyok! Jövő héten kezdjük felvenni a hangszereket, emiatt a zenekar Prágába utazik, én pedig majd ezután veszem fel az éneksávjaimat. Ez lesz a kilencedik lemezünk, és ez nagyon különleges számunkra. Erős spirituális jelentést érzünk benne. Ezért helyet kapnak rajta olyan dalok, amelyek a kilences szám szimbolikájáról és jelentéséről szólnak."

A csapat legutóbbi nagylemeze, az "Omega" 2021 februárjában került boltokba. Ez az album hűen tükrözte a zenekar jellegzetes hangzásvilágát, ugyanakkor egy nosztalgikus utazásra is invitálta a hallgatókat. A korong ugyanis finoman egyensúlyozott az együttes jól ismert stílusa és korai korszakuk hangzása között, ezzel egyfajta tisztelgést nyújtva művészi gyökereik előtt.