Szeptember 20-án dobta piacra harmadik szólóalbumát Charlotte Wessels. A Delain egykori frontlánya eddigi legkeményebb művével örvendeztette meg rajongóit, a lemez kritikáját ITT olvashatjátok.

Egy internetes metalmagazin faggatta ki nemrégiben a holland énekesnőt, aki nemcsak a kreatív folyamatokról, hanem a korongon szereplő vendégzenészekről is mesélt - a Dopamine című dalban az Epica énekesnője, Simone Simons is tiszteletét teszi, míg az Ode To The West Wind-ben az Arch Enemy frontasszonyával, Alissa White-Gluzzal egyesíti erejét, és Charlotte mindkét kolléganőjével imádott együtt dolgozni. De hogyan jött a közös munka ötlete?

"A Dopamine, amelyet Simone-nal közösen vettünk fel, egy személyes élményemen alapul. A szöveg egy általam szedett antidepresszáns mellékhatásairól szól, és ez volt az első alkalom, hogy nyíltan beszéltem erről. Simone megkeresett, hogy beszélgessünk, és közelebb kerültünk egymáshoz, több közös projekten is dolgoztunk, köztük The Sirens című dalon, amit nemrég adhattunk elő a Symphonic Synergy koncertjein. A dal témája teremtette meg köztünk a kapcsolódási pontot. Miután feltöltöttem a Dopamine első verzióját a Patreonra, Simone megdicsérte. Ez adta az ötletet, hogy mennyire klasszul hangzana ez a dal duettként."

"Az Ode To The West Wind igen különleges helyet foglal el a munkásságomban, mivel ez az ötödik közös munkánk Alissával. Együttműködéseink többsége híres költeményeken alapul, és ez a dal sem kivétel: Percy Shelley egy ismert versét dolgoztuk fel. Úgy éreztem, ez tökéletesen illeszkedik a tematikus együttműködéseink sorába. Alissa örömmel csatlakozott hozzám, és végül a dal felkerült az albumra. Nagyon csodálom a tiszta hangját, de különösen élvezem, hogy hörgésekkel is gazdagította a számot."

Ehhez a szerzeményhez igen különleges képi világgal bíró videoklip is készült, és több témát érint, de főleg a természetet és a környezetvédelemet.

"A dal alapjául szolgáló vers a szerző természet iránti csodálatáról és saját örökségéről szól. A videoklipben azonban megfordítottuk ezt a koncepciót, és az emberiség természetre gyakorolt hatását ábrázoltuk, ami sajnos minden, csak nem pozitív. Híres festményeket alkottunk újra, magunkat és a környezetszennyezés jelképeit is ábrázolva bennük. Például a Wanderer Above The Sea Of Fog című képet szeméttel töltöttük meg, Raffaello Cherubjai pedig kátrányba borított, szemétből készült szárnyakat kaptak. A klip készítése során komoly kihívásokkal szembesültünk: ragaszkodtunk ahhoz, hogy valódi hulladékot használjunk, nem akartunk új szemetet termelni. Ez persze olyan kérdéseket is felvetett, például hogyan oldjuk meg a nemzetközi stáb utaztatását környezetbarát módon. Ezek a dilemmák különösen fontosak egy ilyen témájú projekt esetében, és sokat gondolkodtunk rajtuk. Úgy vélem, ez olyan üzenet, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni a mindennapi életünkben sem."