A Nightwish 1996 nyarán alakult, egy évvel később pedig megjelent debütalbumuk, az "Angels Fall First."
Korábban Tarja Turunen, a zenekar egykori frontasszonya nemrég tett említést a szóban forgó korongról, most pedig az alapító-billentyűs Tuomas Holopainen mesélt a kezdekekről és arról, hogyan sikerült megalapozni a csapat hírnevét az első két albummal.
A fent említett lemez kiadása óta lassan 26 év telt el, ez idő alatt sok tagcsere és távozás történt a bandában, Tarja helyére 2006-ban a svéd Anette Olzon került, az ő 2012-es távozását követően pedig a holland Floor Jansen állt a mikrofon mögé, aki 2013-ban végleges státuszt kapott.
Az Angels Fall First megjelenése után tovább nőtt az ambíciónk, ráéreztünk, hogy ez az egész mennyire szórakoztató. Én akkoriban biológiát tanultam, Tarja az énektudását csiszolta Németországban, Jukka (Nevalainen, a banda volt dobosa) az informatikában kereste a helyét, Emppu (Vuorinen, gitáros) pedig egy szőnyeggyárban dolgozott. Tulajdonképpen a zene csak egy hobbi volt, de azt mondtuk: 'itt valami történik, koncentráljunk a Nightwishra'.
- elevenítette fel emlékeit a zenész, aki azt is elárulta: a zenekar férfi tagjai ekkortájt szereltek le a katonaságnál.
Mi, fiúk pont akkoriban voltunk túl a sorkatonai szolgálaton, a hajunk rövid volt és fogalmunk nem volt arról, hogy mi fán terem a metal. Tulajdonképpen vidéki senkik voltunk, akik érdeklődtek a zene iránt, szerették a metalt, és megkaptunk egy szerződést három albumra.
Bár az "Angels Fall First" méltatlanul keveset emlegetett album, a korongról kislemez formájában is kihozott The Carpenter a finn lista 8. helyéig tornázta fel magát. A következő nagylemez, az "Oceanborn" 1998-ban került boltokba, amely már egy strukturáltabb mű lett, ez pedig Sami Vänskä basszusgitáros csapathoz történő csatlakozásának is köszönhető, a 2000 júniusában megjelent "Wishmaster" pedig a hónap albuma lett - megelőzve olyan neveket, mint a Bon Jovi vagy az Iron Maiden. Ekkor kezdődött a Nightwish diadalmenete, amelyet tarkítottak botrányos szétválások, kilépések, de nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne ismernék a zenekar nevét.
Kilenc év után adja ki harmadik nagylemezét az athéni Elysion, amely korongnak a "Bring Out Your Dead" címet adták. Christianna Hatzimihali és a srácok egy dalt már megmutattak a március 17-én boltokba kerülő újdonságról, a Crossing Over című szerzemény pedig azonnal a fanok kedvencévé vált.
A zenekar a borító után most a dalok címeiről is lerántotta a leplet - tíz tételt rögzítettek az albumon, amelyek címei a követekezők:
Öt és fél éve távozott a Xandria fedélzetéről Dianne van Giersbergen. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a csodás hangú énekesnő pedig elérkezettnek látta az időt a visszatérésre.
Tavaly írtuk meg, hogy a holland tehetség újra mikrofont ragadott. Szóló projektje egyszerűen a "DIANNE" nevet viseli, első albuma pedig a tervek szerint az idén boltokba kerül. Nemrégiben pedig azt is elárulta: szándékosan esett a választása Valentin-napra, amikor is debütáltatja első szóló szerzeményét - így kívánja meghálálni rajongóinak a rengeteg szeretetet és támogatást.
Meg is érkezett az énekesnő friss dala, az After The Storm, amelyben nem mellesleg Isaac Delahaye (Epica) gitározik, és Johan van Stratum (Stream of Passion) basszusgitározik.
Egy olyan zenekar jelentkezett új lemezzel, amely csaknem öt évig volt tetszhalott állapotban.Marco Heubaumalapította a csapatot 1994-ben, azaz egy lassan 30 éve létező formációról beszélünk, amelynek első énekesnőjeNicole Tobienvolt, aki 1997-ben került a bandába, bár vele nem született egyetlen dal sem.
Lisa Middelhauvehárom évvel később váltotta Nicole-t, és vele került rögzítésre a "Kill The Sun", amely 2003 májusában jelent meg. További három korongot ("Ravenheart" - 2004, "India" - 2005, "Salomé - The Seventh Veil" - 2007) követően személyes okokra hivatkozva Lisa 2008 folyamán elhagyta aXandriát, az ő helyére került Kerstin Bischof, aki mindössze egy évet töltött a bandában, 2009-ben ő is kereket oldott.
2010-benManuela Kraller(Haggard) állt a mikrofon mögé, és egy, aNightwishkorai munkáit kísértetiesen idéző, de mégis korrekt lemezt ("Neverworld's End") hoztak vele össze, aztán 2013 folyamán Manuela is búcsút intett társainak. Ám hamar megtalálták az utánpótlást a hollandDianne van Giersbergenszemélyében, aki 2004 óta aktív saját projektjének, azEx Libris-nek köszönhetően, és akinek semmiféle rokoni kapcsolata nincs Anneke van Giersbergennel, mint ahogyan sokan hitték. A drámai szopránnal két lemezt vett fel a csapat: "Sacrificium" (2014) és a "Theater Of Dimensions" (2017). Utóbbi album rogyásig volt erőteljes, kemény dalokkal, de még az évben újabb fordulat következett be a zenekar életében: Dianne is távozott.
Aeva Maurelle, a szintén németAeveriuménekesnője segítette ki a bandát a lefixált koncerteken, majd csend borult a Xandria háza tájára 2018 elején. Se a weblapon, se a közösségi oldalaikon nem adtak hírt magukról, azonban az utolsó posztok alatt záporoztak a kommentek, miszerint az együttesnek most kéne befejezni a működését.
Tavaly májusban azonban megtört a sokadik éve tartó hallgatás, a csapat egy posztban tudatta követőivel: visszatértek. Mára már csak Marco maradt egyedüli tagként az eredeti felállásból, távozottGerit Lammdobos,Philip Restemeiergitáros ésSteven Wussowbasszeros is. Új zenészek vették át a helyüket, az új énekesnő pedig egy francia-görög származású, de Németországban élő fiatal hölgy, a 29 évesAmbre Vourvahis lett. Feltámadásukat aReborncímű dallal ünnepelték meg, majd érkezett aYou Will Never Be Our God.
Ezután indultak turnéra az osztrákVisions of Atlantistársaságában, Budapesten is felléptek a Barba Negra szabadtéri színpadán, és fergeteges koncertet adtak. Ambre ugyan kicsit még bizonytalan volt a színpadon, de a hangja élőben is ugyanolyan erővel ütött, mint a felvételeken, plusz dicséret azért, hogy betegen sem mondta le a bulit.
A "The Wonders Still Awaiting" immár a nyolcadik sorlemeze a sok tag- és énekesnőcserét átvészelt csapatnak, amely február 3-án jelent meg. A női frontemberrel felálló szimfonikus metal zenekarokkal Dunát lehet rekeszteni.Therion, Nightwish, Epica, Sirenia, és még sorolhatnánk. Telített a piac. Ám a vérfrissítésen átesett Xandria kislemezei igen erős, hamisítatlan szimfonikus metal szerzeményekként meggyőztek arról, hogy igen, érdemes még egy esélyt adni ennek a bandának.
Ambre hangja nagyon, de nagyon rendben van. Nem a Manuela vagy Dianne által képviselt, operás hangon énekel, hanem természetesebben, de mégis erőteljesen, és jó pár dalban hörög is, méghozzá elég profin! És igen, ez a plusz, mely még tovább emeli a lemez minőségét. A szimfonikus metalban ténykedő hölgyek általában megmaradnak a tiszta éneknél, ám Ambre bevállalta a hörgést is. Igaz, anno Lisa is megejtette ezt pár szerzeményben, ám Ambre személyiségében megvan az, ami belőle hiányzott, különösen élőben, még akkor is, ha - ahogyan azt fentebb írtam - még látható, hogy nincs annyi színpadi rutinja az énekesnőnek, mint Lisának. A jégkirálynő-szerep helyett ő a kedves szomszéd lány, aki énekelni-hörögni is tud, és semmi mesterkéltség nincs benne. Reméljük, ez így is marad.
Annak ellenére, hogy a hangszerelésben nincsenek túl nagy kontrasztok az eddigi lemezekkel, mégis mindegyik dalban megtalálható az egyediség, a különlegesség, a szerethetőség. Helyenként a dalcsokor idézi néhány pályatárs - Nightwish,Epica, koraiWithin Temptation- munkásságát, de mégis nagyon Xandriás lett a lemez. AMirror Of Timepéldául simán lehetne egy Epica-dal, azzal a különbséggel, hogy itt az angyalhang és a brutálhörgés is egy torokból jön. Ambre-nak nagy vágya vált valóra azzal, hogy egy valódi, ismert zenekarban mutathatja meg, mit tud, mint ahogyan egy ízben elmondta: 11 éves kora óta rajongója a metalzenének.
A keménység és a lágyság egyaránt megtalálható a lemezen, például aThe Maiden And The Childegy tipikus bulisláger, mely biztosan helyet kap majd a koncerteken, lehet rá ugrálni, a kórus pedig libabőrözős. AMy Curse Is My Redemptionhasonló kategória, amolyan igazi közönségkedvenccé válhat. AzIllusion Is Their Namefelvezetője erősen hajaz a Nightwish-ra, ám egy igazi Xandria-dallá növi ki magát, a refrén pedig igazi meglepetés. Nem lövöm le a poént, legyen elég annyi, hogy hangszerelés és tempó tekintetében nem az jön, amit várnál. És pont ettől különleges. AYour Stories I'll Rememberegy igen érzelemdús, szerelmes-szakítós tétel, de nem egy tipikus, andalgós-sírós, lassú szám, megküldték erővel - aki éppen most megy keresztül egy nehéz magánéleti időszakon, annak igazi kapaszkodó lehet.
Sok zenekar a legerősebb dalokat mutatja meg kislemezek formájában, és bizony ilyenkor előfordul, hogy az album többi tétele csalódás. Gyenge, üres, ötlettelen, vértelen, amolyan töltelék. Ám a Xandria esetében ez majdhogynem fordítva történt. Meggyőzött aReborn, aYou Will Never Be Our God, aGhosts, a korong címadó dala és a néhány napja kiadottTwo Worlds, így kétségem sem volt afelől, hogy erős anyaggal készül a zenekar, de amit ettől a lemeztől kaptam, messze felülmúlt minden várakozást. Nincs rajta olyan nóta, amelyik éreztetné ezt a töltelék-jelleget, mind a tizenhárom számot áthatja a lendület, az élet, pedig bevallom, számítottam arra, hogy lesznek lagymatag fejezetek. Jót tett a csapatnak a szünet és a frissítés, az egész albumot is ezzel a szóval tudom leginkább jellemezni. Frissesség. Még az albumzáróAstériaa maga több, mint kilenc percével sem megy az ember idegeire, mert tele van érdekes zenei megoldásokkal.
Hogy őszinte legyek, Dianne van Giersbergen csaknem hat évvel ezelőtti távozásakor leírtam magamban a zenekart. Időről-időre ránéztem a közösségi oldalaikra, hátha van valami hír, majd belenyugodva konstatáltam, hogy itt bizony semmi történés. Aztán tavaly, a nagy semmi közepén a csapat felemelkedett hamvaiból, mint egy főnixmadár, és újjászülték magukat. És egy remek albumot hoztak össze.
Őszintén remélem, hogy innentől nem lesz több énekesnőcsere, de legalábbis néhány évig Ambre a banda élén marad, mert a hangja a kevésbé operás-áriázós stílus ellenére az eddigieknél sokkal, de sokkal magasabb szintre emelte ezt a csapatot. A kevesebb néha több, ahogyan a mondás tartja, a Xandria pedig nagyon ráérzett erre új albumán.
2021 februárjában jelentette be a holland Delain, miszerint drasztikus változások következtek be a csapat történetében. Martijn Westerholt alapító és a többiek - Charlotte Wessels, Timo Somers, Otto Schimmelpenninck van der Oije - útjai különváltak.
Martijn a saját projektjeként szerette volna tovább vinni az együttest, ahogyan azt annak 2002-es megalakulásakor eltervezte. Egészen 2022 nyaráig semmit nem lehetett tudni arról, mi lesz a formáció további sorsa. Charlotte azóta a második szólólemezénél tart, igen szépen építgetve karrierjét.
Tavaly augusztusban a The Quest and the Curse című szerzemény megjelenésekor derült fény az új frontasszony személyére: ő Diana Orga, művésznevén Diana Leah, aki bár az erdélyi Gyulafehérvárról származik, 15 éves kora óta él Olaszországban, de Kanadában is megfordult.
A Blabbermouthmost interjút készített Westerholttal, aki elmesélte, hogyan élte meg a szétválás utáni időszakot és milyen tervei vannak a formációnak a jövőre nézve.
Ez egy hullámvasút volt. Először jött a kiégés, majd minden összeomlott. Szívesen folytattam volna úgy, ahogy eddig, de a többieknek más elképzeléseik voltak, amihez természetesen joguk volt. Ilyenkor az érintettek megpróbálnak egy olyan megoldást találni, ami mindenki számára elfogadható, de eljött az a pont, ahonnan nem tudtunk tovább haladni.Ekkor azt hittem, itt a vége, a Delain halott. Aztán rájöttem, igenis van ebből kiút, lehet folytatni. Sok támogatást kaptam a barátaimtól és a családomtól, akik bátorítottak, hogy folytassam. Úgy gondoltam, elég életnek kell lennie a csapatban a folytatáshoz, és végül arra jutottam, hogy igen, van benne élet. De ez egy igen viharos utazás volt, majd jött a covid-járvány.
- kezdte sorait Martijn, aki bár igyekezett kézben tartani a dolgokat, természetesen kapott támadásokat.
Ha a közösségi médiában kell megvédened magad, az már régen rossz. Azért sem akarok rosszat mondani másokról, mert nagyon régóta dolgozom emberekkel, és nem hiszek a fekete-fehér-elméletben. Mindenkinek megvan a maga perspektívája. Természetesen nem mondom azt sem, hogy mindenki makulátlan volt a régebbi zenésztársaim között. Egészen biztos, hogy tettem én is olyan dolgokat, amelyekkel nem értettek egyet. Mindannyian emberek vagyunk. A legnagyobb félreértés az, hogy az emberek azt hiszik, azért rúgtam ki a többieket, mert vissza akartam szerezni az irányítást. A helyzet az, hogy soha nem volt teljes kontroll! A Delain az én cégem volt Charlotte-tal, így az irányítás mindig is az enyém volt. Ez nem az uralomról szól, hanem arról, hogy egyezzenek a célok.
Csapatjátékos vagyok. Együtt kell működni, értékelni kell a másik embert. Biztosan állíthatom, hogy nem én rúgtam ki a többieket! Nem tudtunk közös nevezőre jutni, ezért három csapattag távozott. Charlotte is megmondta, miután kilépett, hogy ő nem hibáztat senkit, inkább a szólókarrierjére koncentrál.
Martijn szerint az emberek bele sem gondolnak, milyen nehéz egy zenekar tagjának lenni:
Hálás vagyok a tagoknak, akik a zenekarban voltak. Pozitív gondolkodású ember vagyok. És ne feledjük, hogy a bandákban mindig vannak változások. Nagyon sok példa akad erre. Vegyük például a Nightwisht. Ha összehasonlítod a jelenlegi tagokat az első album felállásával, alig maradt valaki az akkori Nightwishból. De ez még mindig a Nightwish! És ez a lényeg! Néhányan viszont nem tudják ezt hová tenni.
Szót ejtett arról is, hogyan talált rá Diana Leah-ra.
Lehet közhelyesen hangzik, de a fő szempont az volt, hogy olyan ember legyen, aki illik a zenéhez. Egyszerű és tiszta. Hogy őszinte legyek, nem kimondottan női frontemberben gondolkodtam. Azt is fontolgattam, hogy egy férfi énekesünk lesz. Volt egy férfi énekes is, aki esélyes volt a felvételre. De arra a következtetésre kellett jutnom, hogy egy férfi énekessel már nem lenne Delain a Delain. A másik fő követelmény az volt persze, hogy az illető jól énekeljen. Egyszer felmentem a YouTube-ra, és körülnéztem olyan énekesek között, akik covereket készítenek, leginkább a metal műfajon belül.
Ráakadtam Dianára, és felírtam a nevét. Azt éreztem, hogy fel kell vennem vele a kapcsolatot. A hangja fantasztikus. Készített Within Temptation, Nightwish-feldolgozásokat, de még Christina Aguilerát is. Egy hét múlva jött egy komment a Delain Instagram-oldalára. Diana volt az, és ezt írta: 'Ha bármikor szükséged van egy énekesnőre, tudod, hol találsz meg'. Nem volt annyira komoly poszt, de azt gondoltam, 'Mit veszíthetek? Így megkerestem. Szerettem volna, hogy az új énekesünk hangja egyaránt illeszkedjen a régi és az új dalokhoz, és valaki, aki mindig rendelkezésre áll, mert aktívan turnézó zenekar vagyunk.
Végül Diana tehetsége meggyőzte Martijnt.
A 'Masters Of Destiny' és a 'Burning Bridges' című dalok alapjait küldtem el neki, ezek igen nehéz dalok. Amikor meghallgattam a visszaküldött felvételeket, leestem a székről. Több énekest meghallgattam, de ekkor már tudtam, hogy Diana lesz a befutó. Volt olyan jelölt, aki bár nagyon jól énekelt, de nem tudott volna turnézni, márpedig ez feltétel volt.
Végül a banda február 10-én megjelenő, "Dark Waters" című albumáról és a csapaton belüli kapcsolatokról is szót ejtett:
Elmondhatom a közhelyes mesét, mint minden művész: >>a mostani lemezünk lesz a legjobb.<< Soha nem fogod hallani egy művésztől sem, hogy >>Az előző lemezem jobb, mint a mostani.<< Kezemet a szívemre téve mondhatom, hogy a hangulat, ami most a zenekarban uralkodik, szuper. Gyakorolni kell, és ennek csak egy módja van: játszani, játszani, játszani.
Szépen arat az Arch Enemy tavaly augusztusban megjelent soralbuma, a "Deceivers", amelyről eddig nem kevesebb, mint hat videoklipes dallal rukkoltak elő Alissa White Gluzék.
Michael Amott gitáros elmondása alapján a léc most jóval magasabbra került, mint a legutóbbi, "Will To Power" (2017) című kiadványuknál (kritika ITT), ám ezt sikeresen átugrotta a csapat - elmondásuk szerint még mindig ugyanazzal a szenvedéllyel dolgoznak, mint a banda karrierjének beindulásakor.
A mai nappal a hetedik kisfilmes szerzeményt szállította az együttes, amely videó a Poisoned Arrow című tételhez készült:
A hónapok óta viharos időszakát élő Nervosa nem tétlenkedik. Prika Amaral -aki mára az egyetlen tag maradt az eredeti felállásból- körül szinte folyamatosan cserélődtek a tagok, kezdve Eleni Nota dobos tavalyi kilépésével - a görög származású zenészlány egészségi problémák miatt hazájában kap kezeléseket, úgy látta jónak, ha távozik a csapatból. Majdnem ezzel egy időben az olasz Mia Wallace-t családi gondjai szólították haza.
A beugrós dobos Nanu Villalba lett, Miát pedig Helena Kotina helyettesítette az év végi latin-amerikai turnén. Aztán jött az újabb kilépés: Nanu is elhagyta a zenekart,az okokra azonban sem ő, sem a banda nem tért ki. Mindeközben Helena, aki csak Miát pótolta a koncerteken, állandó tagként került bemutatásra, mint az kiderült, Prika már jó ideje tervezte, hogy kibővíti az együttest egy második gitárossal.
Januárban aztán újabb váratlan fordulat következett: az énekes Diva Satanica, alias Rocio Vázquez is benyújtotta felmondását. A spanyol születésű Diva a zenekaron belüli ellentétek miatt döntött a távozás mellett, ám másik csapata, a Bloodhunter továbbra is életben marad, és új albumon is dolgoznak.
Prikát ezek után nem kevés támadás érte az interneten, a fanok ugyanis őt tüntették fel rossz színben a gyakori tagváltások kapcsán, ám a gitáros tiszta vizet öntött a pohárba, elmondta, hogy a Nervosa több, mint egy zenekar, a hozzászólóknak pedig gőze nincs arról, hogy mi miért történt. Megkérte a kommentelőket, hogy legyenek szívesek befejezni az ő ízekre szedését. Egyúttal arra is fényt derített, hogy a Nervosa új énekese nem brazil lesz, ugyanis Prika időközben Olaszországba költözött, így Európában akadt rá az új frontemberre.
Két napja a banda Facebookos oldalán jelentette be: elkészültek az ötödik album felvételeivel, amelynek címét egyelőre nem tudni.
A felvételeket hivatalosan is befejeztük. Úgy gondoljuk tehát, ideje felfedni a teljes folyamatot, az előzetes produkció/gitárfelvételek menetét, illetve azt, hogy minden hogyan kezdődött. 2022 februárjában (egy évvel ezelőtt) Prika és Helena összeállította az idén (2023) megjelenő új album dalainak egy részét. Ebben az időszakban titokban dolgoztak, mivel úgy döntöttek, hogy az új gitáros bejelentésének az új album hírével együtt kell megtörténnie. Végre eljött az idő, és íme egy szemelvény a történtekből. Maradjatok velünk, ha többet szeretnétek megtudni!
- áll a közleményben, a Youtube-on pedig elérhető egy, a témához kapcsolódó videó is:
Holnap landol a boltok polcain a Delain sorban hetedik albuma, a "Dark Waters", egyben az első, amelyen az új fronthölgy, Diana Leah énekel.
A zenekar erdélyi származású, de tizenéves kora óta Olaszországban élő énekesnőjének régi vágya volt, hogy egy metal banda tagja lehessen, tehetségéről pedig meggyőződhettünk az eddig kiadott kislemezek alapján (The Quest and the Curse, Beneath, Moth to a Flame).
Néhány nappal ezelőtt írta meg a formáció, hogy a lemez megjelenése előtt egy újabb felvezetőt publikálnak, amely a mai nappal meg is érkezett, íme a Queen of Shadow!
Vadonatúj albumot szabadít a világra 9 év után, március 17-én a görög Elysion. A gótikus metalban utazó zenekar első albuma 2009-ben jelent meg "Silent Scream" címmel, majd 2014-ben érkezett a "Someplace Better".
A csapat csaknem teljesen tétlen volt az utóbbi években, 2018-ban a Made Of Liescímű dalukhoz videoklip készült, új lemezről is szóltak a hírek, ám ezt követően csend honolt az athéni formáció háza táján, amely decemberben tört meg. A Christianna Hatzimihali vezette csapat ekkor bejelentette: új gitáros érkezett a fedélzetre, nem sokkal később a harmadik album címét és borítóját is felfedte a zenekar.
A "Bring Out Your Dead" címre keresztelt korongról ma megérkezett az első felvezető, a Crossing Over, amely a bandától megszokott hangzást képviseli, íme:
Tavaly májusban kelt életre ismét az öt évig inaktív Xandria. A több tag-és énekesnőcserét átvészelt formációban Marco Haubaum alapítót leszámítva az összes zenész lecserélődött, frontasszonyuk pedig Ambre Vourvahis lett, aki a Reborn című dalban mutatkozott be a nagyérdeműnek.
A kedves kisugárzású, egzotikus arcú (görög és francia gyökerekkel rendelkező) lány azonnal a rajongók szívébe lopta magát, február 3-ával pedig megjelent a vele készített első közös album, a "The Wonders Still Awaiting", amely telis-tele van jobbnál jobb dalokkal (kritika a testvérblogon olvasható).
A Dark Divas nevű weblapnak mesélt néhány nappal ezelőtt Ambre, hogyan is került kapcsolatba a zenekarral, és hogyan érzi magát a csapat énekesnőjeként.
Marcóval már azelőtt ismertük egymást, hogy a zenekarhoz csatlakoztam. Mialatt a Xandria szünetelt, elgondolkodtunk egy új zenei projekt elindításán, ő azonban már akkor dolgozott néhány új Xandria-dalon, és úgy gondolta, hogy a hangom illene a számokhoz. Nem csak klasszikus, tiszta éneket akart, én pedig elfogadtam a felkérést, hogy az együttes új énekesnője legyek. Ezután közösen kezdtünk el új zenészeket keresni.
- emlékezett vissza a kezdetekre Ambre, aki elárulta: jelenlegi zenésztársaik közül Tim Schwarz basszusgitárost és Dimitrio Gatsios dobost ajánlások útján találták meg, Rob Klawonn gitárosra pedig a közösségi médián keresztül akadtak - ő egyébként a Wacken Metal Academy gitártanára is.
Ambre tisztában volt azzal is, hogy a zenekar történetét nem kevés nézeteltérés és az ezekből fakadó tagváltás tarkította, de ez nem tántorította el attól, hogy a banda hatodik frontasszonya legyen.
Az elején természetesen kicsit izgultam. Elsősorban azért, mert tudtam, hogy a rajongók a zenekar múltjából kiindulva főleg klasszikus, operett-szerű éneket várnak, így a legelején tartottam a stílusváltás fogadtatásától. Amikor azonban felvettük az albumot és először hallottam magam, már bizakodóbb voltam és azt mondtam: a dalok epikusak, reméltem, hogy az embereknek tetszeni fog és elfogadják az én előadásmódomat. Eddig minden visszajelzés pozitív, és ezért nagyon hálás vagyok!
A Reborn című kislemez szimbolizálja a Xandria visszatérését, újjászületését, ennek hátteréről is mesélt az énekesnő:
Számunkra ez a dal olyan, mintha egy második 'Nightfall' lenne, tudtuk, hogy tetszeni fog a rajongóinknak. Tulajdonképpen ezzel a számmal akartuk megmutatni, mire vagyunk képesek az új felállásunkban és én mit tudok énekesként.
Ambre azon hölgyek egyike, akik a tiszta szoprán mellett a hörgést is alkalmazzák, az új lemez dalaiban pedig sokszor egyik pillanatról a másikra vált angyalhangból brutálhörgésre. De hogyan tudja ezt ilyen profi módon végrehajtani?
Be kell melegítenem a hangomat, ami különböző technikákkal történik. Természetesen nagy kihívás mindent egyensúlyban tartani, mert a hörgéshez feszültség kell, ami viszont elveszi azt a nyitottságot, amit a tiszta ének megkövetel. De szerencsére ez megtanulható!
A beszélgetésből az is kiderült, hogy Ambre filozófiát és irodalmat tanult, ez mennyire befolyásolja a csapat zenéjét, dalszövegeit?
A filozófiai tanulmányaim néhány vonatkozása határozottan jól jön, amikor dalokat írok. Szeretek személyes lenni a dalszövegekben, én így öntöm ki a szívem!
Az albumzáró Astéria című tételben pár sor görögül csendül fel, utalva az énekesnő gyökereire.
Bár Németországban élek, ez a hely az otthonom, de Görögországban is ugyanezt érzem, és ezért mindig különleges helye lesz a szívemben!
