A hamvaiból főnixként feltámadt Linkin Park nem vesztegeti az idejét. Bár az új énekes, Emily Armstrong érkezése megosztotta a rajongókat, sokan mégis kíváncsian várják a zenekar új felállásának bemutatkozását. Első Emilyvel közös daluk, a The Emptiness Machine nemrégiben jelent meg.
A zenekar november 15-én jelenteti meg következő stúdióalbumát, "From Zero" címmel, amelyen tizenegy friss szerzemény kapott helyet, a jelenleg is zajló miniturné során a hamburgi koncerten pedig tegnap felcsendült a lemez egyik dala, a Heavy Is The Crown, amely egyébként a 2024-es League of Legends világbajnokság hivatalos himnusza, és a döntő fellépője is a banda lesz.
Vannak zenekarok, amik egyből a csúcsra robbanva kezdik meg karrierüket. A Visions of Atlantis nem ilyen. A zenekar még 2000-ben alakult, azóta túlesett számos tagcserén, különös tekintettel a férfi és női énekesi posztokon. A banda igen sokáig a klasszikus, gótikus vonalon próbált érvényesülni több-kevesebb sikerrel, aztán az énekesi posztra megérkezett Clémentine Delauney, majd pár évre rá Michele Guaitoli férfi énekesnént. A kettejükkel teljessé vált csapat 2022-ben lépett egy merészet és teljesen újradefiniálták önmagukat. Ekkor jött a "Pirates" lemezük, a VOA csillaga pedig felragyogott. Mi sem bizonyítja jobban az album sikerét, mint, a folyamatos, teltházas turnék, és az, hogy a Pirates-szel háromszor is tiszteletüket tették hazánkban is.
Új lemezhez természetesen új turné is jár, mindenki örömére, melyből hazánk sem maradhatott ki. A kezdetben osztrák, mára nemzetközivé duzzadt brigád a Barba Negra Blue Stage-en adott fergeteges koncertet. A turnéra két másik zenekar is elkísérte őket. Mire beléptem a kapun, már javában Seraina Telli zúzott a színpadon, így az ő műsorukból csak pár hangot csíptem el.
Az este számomra viszont nem csak egy "főattrakciót" tartogatott. A Fabienne Erni énekesnő vezette Illumishade koncertjét legalább annyira vártam, mint a kalózokét, szóval gyorsan be is pozicionáltam magam egy olyan helyre, ahonnan a legjobban tudom élvezni a koncertjüket. A svájci illetőségű brigádot még az év elején ismertem meg, amikor a Delain előtt szolgáltatták a talpalávalót. Akkor azt nyilatkoztam róluk, hogy ugyan tizenkettő egy tucat, de van bennük valami, ami miatt esetleg később is érdekes lehet számomra. Nos, azóta rendesen beleástam magam a munkásságukba, ami gyönyörű rózsaként virágzott ki előttem, és rendesen be is lopták magukat a szívembe, így már felkészült rajongóként vártam a kezdést.
A picit több, mint háromnegyed órás koncertjük gyakorlatilag hibátlan volt. Az év elején látott, kissé még bátortalan, gyermekeink aranyos zenekar helyett egy már összeszokott, stabil, magabiztos csapat lépett színpadra. A műsor gerincét a friss Another Side of You lemezük adta, hat tétel érkezett erről a korongról. Az idejüket remekül használták ki, belefért egy lassabb dal is, ahol Fabi rendesen megcsillogtathatta nem mindennapi énektudását. Az Illumishade bizony megállíthatatlanul tör előre, minden megvan bennük, ami a sikerhez kell, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan főzenekarként látom őket viszont.
Setlist:
Enter The Void (intro)
Elegy
Enemy
Here We Are
Riptide
In The Darkness
Cloudreader
Rise
Tales of Time
World's End
Az Illumishade lehengerlő produkciója után azonban még hátra volt a java. Az átszerelés alatt a Barba Negra színpada kalózhajóvá változott, már ami a díszletet illeti. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy ez mekkora hiánycikk egyébként: egyre kevesebb olyan koncertet látni, ahol a színpadkép nem csak a hangszerekből és a rajtuk jatszó zenészekből áll. A Visions of Atlantis szerencsére nagyon is komolyan veszi a vizualitást: a kalózos tematika mind díszletben, mind kellékekben megjelenik a színpadon, ide értve a jelmezeket is. A Clémentine Delauney - Michele Guaitoli énekesekkel egésszé vált brigád nem bízta a véletlenre a hangulatot. A legfrissebb, "Pirates II - Armada" lemezről 11 tétel kapott helyet a programban, ami bátor, és egyben üdvözlendő is. Kevés zenekar van manapság, ami ekkora mellszélességgel vállalja a legújabb kiadványát, és nem Best of programmal készül. A program maradékát a '22-es Pirates lemezük adta, innen érkezett hát dal. A zenekar korábbi munkássagát egyedüliként a Heroes of The Dawn idézte meg a 2019-es "Wanderers" lemezről, ennél régebbre nem merészkedtünk.
A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat. A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat. Köszönet jár a H-Music Hungary-nek a szervezésért, valamint a Barba Negrának a helyszínért. Várom az újabb találkozást.
Setlist:
To Those Who Choose to Fight The Land of the Free Monsters Mercy Clocks Heroes of the Dawn Legion of the Seas Tonight I'm Alive Ashes to the Sea Collide Hellfire The Dead of the Sea Underwater Magic of the Night Pirates Will Return Melancholy Angel Master the Hurricane Armada
Nyáron Carla Harveybejelentette, hogy elhagyja a Butcher Babies-t, és a jövőben csak Heidi Shepherd-öt láthatják a rajongók. A közleményben nem részletezték a döntés okait, azonban ismert, hogy 2023 őszén Carla komoly szemműtéten esett át. Ám leszögezte: még hallani fogunk róla.
Tartotta magát az ígérethez, ugyanis ma bejelentette: visszatér a zenéléshez, The Violent Hour néven hozta létre új projektjét.
"Jön! Az elmúlt 6 hónapban teljes szívvel és lélekkel dolgoztam az új projektemen, a THE VIOLENT HOUR-on. Alig várom, hogy végre hallhassátok! Figyeljétek a frissítéseket, mert bár lassabban halad, mint reméltem... de elképesztően izgatott vagyok!"
Ma landolt a boltok polcain a Nightwish tizedik sorlemeze, a "Yesterwynde", amely a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful" által elkezdett és a 2020-as "Human :II: Nature" által folytatott trilógia záró darabja. A zenekar eddigi legerősebb, legmonumentálisabb műveként jellemezte korábban a kiadványt, amelyről elsőként a Perfume Of The Timeless, majd a The Day Of..., harmadikként pedig az An Ocean Of Strange Island című szerzeményeket hallhattuk.
A mai nappal nemcsak az album látott napvilágot, hanem a negyedik kisfilmes dal is megkérkezett - a Lanternlight az elmúlás és az emlékezés témáját járja körbe.
Miután 2021 februárjában elhagyta a Delaint, a holland művésznő nem vesztegette az idejét. Charlotte Wessels még ugyanazon év őszén kiadta első szólóalbumát "Tales From Six Feet Under" címmel, majdnem pontosan egy évvel később pedig érkezett utódja, a "Tales From Six Feet Under Vol II".
Bár ezek a kiadványok nem kifejezetten metallemezek voltak, mégis igazán kellemes hallgatnivalónak tartom őket. Charlotte évekkel ezelőtt mesélte, hogy zenei ízlése mindig is sokrétű volt. Kamaszkorában gyakran készített magának válogatáskazettákat, amelyeken a Spice Girlstől a Metallicáig mindenféle stílus helyet kapott. Ez az eklektikus ízlés mindkét albumon érzékelhető volt, és tökéletesen működött is.
Az énekesnő idén tavasszal jelentette be, hogy érkezik harmadik albuma, amely ma "The Obsession" címmel került boltokba. Még az első klipes dal, a The Exorcism debütálása előtt Charlotte elárulta, hogy ez az album sokkal keményebb hangzást képvisel majd, mint az előzőek. És valóban, a fent említett dal rendkívül erőteljes lett, amelyet követtek a látványos videóval bemutatott Chasing Sunsets, a honfitárs Epica-frontasszony Simone Simons-szal közösen készített Dopamine, a The Crying Room, és tegnap felkerült a YouTube-ra az Ode To The West Wind is, amely különlegessége, hogy Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is szerepel benne.
Charlotte felfedte, hogy az album komoly érzelmi témákat feszeget, mint a menekülés, a félelem, a megszállottság, a kényszerbetegségek és a szomorúság – érzések, amelyeket ő maga is átélt. A Dopamine például az antidepresszánsok mellékhatásairól szól, amivel az énekesnő is szembesült, míg a The Crying Room az első koncertje után íródott a Covid-járványt követően, amikor egy külön szobában sírhatta ki magát, anélkül, hogy a többiek kedvét hazavágta volna. Apropó, többiek: Charlotte zenésztársai nem mások, mint Otto Schimmelpenninck Van Der Oije basszeros, Timo Somers gitáros, Joey de Boer dobos és Sophia Vernikov billentyűs, akik közül Otto és Timo egy időben dobbantottak az énekesnővel a Delain fedélzetéről. Az album társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket is boncolgat: a Chasing Sunsets-ben a pazarló életmód és a nélkülözés egyaránt jelen van, és Charlotte a világ jelenlegi helyzetét az Éhezők viadala című filmhez hasonlította.
A lemezt rengeteg mély érzelem járja át – szerelem, elmúlás, emlékek és bátorság. Olyan érzések, amelyekkel bárki azonosulhat. Charlotte nem fél megénekelni, hogy az élet néha sötét vizekre sodor bennünket, de ez nem a vég, hanem inkább lehetőség az önismeret mélyítésére, amely végül javunkra válhat.
Bár ez az album sem kifejezetten metal, tény, hogy keményebb hangzást kapott az előzőeknél. Természetesen a lágyabb, líraibb, érzelgősebb, olykor kimondottan melankolikusabb dallamok sem hiányoznak – mint például a Serpentine vagy a Praise –, de a Vigor+Valor az album egyik legerőteljesebb darabja. Az instrumentális Breathe pedig gyönyörűen vezeti át a hallgatót a Soft Revolution 2024-es verziójába, amely a korong záró tétele.
Charlotte-ot nincs értelme beskatulyázni. Aki kőkemény metalt vár az albumtól, lehet, hogy csalódni fog, de aki készen áll arra, hogy szembesüljön saját félelmeivel és démonaival, mindezt egyedi és kellemes zenével kísérve, az biztosan imádni fogja ezt a lemezt – ahogyan én is. Charlotte albuma sokszínű, kísérletező, de nem fullad unalomba. Mindig is közel álltak hozzám a pszichológiai és önismereti témák, ez a dalcsokor pedig valóban végigvezet a különféle mentális állapotokon. Nemcsak a bátorság és a hősiesség jelenik meg a szövegekben, hanem a csontig hatoló félelem, a pánik és az összeomlás is. Mégis, a dalok végső soron pozitív üzenetet hordoznak, segítve megtalálni a fényt a sötétségben.
Charlotte Wessels pénteken jelenteti meg harmadik szólóalbumát "The Obsession" címmel. A holland művésznő elmondta: ez a lemez jóval keményebb hangzású lesz, mint korábbi munkái.
Eddig négy dalt mutatott be a nagyközönségnek az új albumról: The Exorcism, Chasing Sunsets, a Simone Simons (Epica) közreműködésével készült Dopamine, valamint a The Crying Room láttak napvilágot. A napokban bejelentette, hogy az ötödik kislemez, az Ode To The West Wind is megjelenik a lemez kiadása előtt, amely számban az Arch Enemy énekesnője, Alissa White-Gluz is közreműködik.
"Örömmel mutatom be a The Obsession ötödik kislemezét, amely egy újabb együttműködés a csodálatos Alissa White-Gluzzal. Sok közös dalunk klasszikus költészetet idéz, és az "Ode to the West Wind" című legújabb dal Percy Shelley azonos című versén alapul. Shelley verse a természet megzabolázhatatlan erejét és az ember örökségéről való gondolatait tükrözi. A klipben az emberiség természetre gyakorolt hatását vizsgáltuk, ikonikus műalkotások újragondolásával, mint például Caspar David Friedrich "Vándor a ködtenger felett" és Raffaello kerubjai a Sixtusi Madonnáról, de szennyezéssel átitatva, szemétből készült szárnyakkal és mérgező hulladékkal borítva"
- vezette fel az újdonságot az énekesnő.
A dalhoz természetesen kisfilm is készült, amely a Charlotte-tól megszokott látványosságot és minőséget hozza, íme:
Veteránnak számít a magyar könnyűzenében Pintácsi Alexandra, közismert nevén Szandi, aki mindössze 14 évesen debütált első lemezével. Még meglepőbb, hogy ő a legfiatalabb platinalemezes előadó hazánk történetében. Eddig húsz nagylemezt adott ki, és turnézott Japánban is.
Most azonban új kihívások elé néz, hiszen megalapította a Szandi Rock Band nevű zenekarát. A csapat tagjai között található férje, Bogdán Csaba, valamint Alapi István és Wirth Zoltán, akikről a GARDA kapcsán már olvashattatok a blogon. Szandiék első videoklipje már elérhető, amelyben több rock klasszikust is hallhatunk.
A holland zenekar nemrégiben jelentős figyelmet kapott a közösségi médiában egy Instagram-poszt kapcsán. Sharon Den Adel, a csapat énekesnője egy interjúban fedte fel, hogy egy egyszerű, Pride-ot támogató Instagram-poszt miatt rengeteg követőt veszítettek.
A németországi Radio Bob! rádiónak adott interjúban Sharont eredetileg arról kérdezték, hogy tudatában van-e annak, hogy az együttes Instagram-követőinek száma átlépte a 400 ezret, ekkor árulta el, hogy valójában ennél többen követték figyelemmel a zenekart.
"Valójában elértük a 420 ezret, de ebből 20 ezret elveszítettünk, mert közzétettünk egy posztot a hollandiai Pride-ról. Csak annyit írtunk, hogy ez az egyenlőséget jelenti, és emiatt az egyetlen poszt miatt ennyien leálltak a követésünkkel."
- mesélte az énekesnő, aki nem titkolta megdöbbenését a történtek kapcsán.
"Nem zavart, hogy elveszítjük ezeket a követőket, de persze nagyon meglepett. Az döbbentett meg, hogy ennyi embert felzaklatott ez az üzenet. Elgondolkodtam, hova tart a világ. Szomorú voltam, hogy csupán azért, mert kiálltunk az egyenlőség mellett, és arról beszéltünk, hogyan kellene bánnunk az emberekkel, ilyen reakciót váltottunk ki."
Az énekesnő szerint ez az eset jól tükrözi, hogy az emberek hogyan reagálnak a társadalmi változásokra, és hogyan gondolkodnak ezekről. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem bánta meg a poszt közzétételét:
"Valójában örülök, hogy így történt, mert ez segített megtisztítani a követőtáborunkat. Aki nem tud kiállni az egyenlőség mellett, az nem igazán azonosul velünk. Komolyan, ki ne támogatná az egyenlőséget? Ez annyira alapvető dolog."
Az együttes nem először veri ki a biztosítékot társadalmi és politikai állásfoglalásai miatt. Sharon és társai nyíltan kiállnak Ukrajna mellett az országot sújtó háborús konfliktus kapcsán, legutóbbi albumuk, a "Bleed Out" címadó dala pedig egy még mélyebb, emberi jogi kérdést vet fel. A szám ihletője Mahsa Amini tragikus története volt. A 22 éves iráni lány 2022 szeptemberében vesztette életét, miután az erkölcsrendészet őrizetbe vette, mert nem viselt hidzsábot. A nyilvánosságra került orvosi jelentések szerint Mahsát a rendőrségi fogvatartás során súlyosan bántalmazták, ami végül a halálához vezetett.
Az ukrán Blind8 ma jelentette meg legújabb kislemezét Labyrinth címmel, a dal különlegessége pedig, hogy vendégénekesként közreműködik benne Sharon Den Adel, a Within Temptation énekesnője.
A Blind8 nem sokkal az orosz-ukrán háború kezdete előtt alakult, és a közös munka ezzel a kislemezzel még nem ér véget. A banda ősszel csatlakozik a Within Temptationhöz a "Bleed Out 2024" elnevezésű európai turnéjukon, mint előzenekar. Ez hatalmas lehetőség a formáció számára, hogy Európa-szerte a legismertebb koncerthelyszíneken léphessenek fel.
"A Labyrinth nem csupán egy dal; ez egy bizonyíték a zene összetartó erejére. És annak ellenére, hogy Roman, az énekes és Ihor, a basszusgitáros jelenleg mozgósítva vannak és katonai kiképzésen vesznek részt, a BLIND8 továbbra is zenél, bizonyítva, hogy a művészet még a legsötétebb időkben is képes fényt gyújtani."
Sharon Den Adel nem először áll ki Ukrajna mellett. Tavasszal Alex Yarmak-kal közösen vette fel az A Fool's Paradecímű dalt, amely szám erősen bírálja Vlagyimir Putyint és tetteit. Sharon emellett többször is kijelentette, hogy ő maga és zenekara is határozottan támogatja Ukrajnát ebben a nehéz helyzetben.
A Nervosa gőzerővel folytatja turnéját, jelenleg épp az Egyesült Államok színpadain zúznak. Nemrég a Blabbermouthmetalmagazin készített interjút Prika Amarallal, aki az eredeti felállás utolsó megmaradt tagja. Az interjúban az énekesnő több érdekes gondolatot is megosztott, például azt, hogy bár Brazíliából világhírre törni nem könnyű, az ország metal színtere rendkívül erős.
"Fontos, hogy elmondjak néhány dolgot a származásunkkal kapcsolatban. Egyrészt kihívást jelent, hogy távol vagyunk a világ többi részétől. Másrészt viszont erős metal szcénával rendelkezünk itt. Az internet korában Brazília hatalmas lakossága is előnyünkre válik. Jól teljesítünk Brazíliában. A közösségi médiában viszonylag könnyen szerezhetünk követőket az ország nagy népessége miatt. Ez segít abban is, hogy más országokból vonzzunk rajongókat. Úgy gondolom, egy kisebb európai országból indulva ez nehezebb lenne."
- kezdte boncolgatni a témát Prika, aki gitárosból lett a banda énekese tavaly.
"Európának megvannak a maga előnyei, például több fesztivál van ott. Közelebb vannak a nagy zenekarokhoz és azokhoz a művészekhez, akiket csodálunk. Brazíliában minden messzebb van és drágább. A külföldi zenekarok nem járnak ide olyan gyakran turnézni. Összességében mindkét helyzetnek megvannak a maga kihívásai és lehetőségei."
A beszélgetésből az is kiderült: a banda új anyagon dolgozik.
"Elkezdünk új dalokat írni, de lassan haladunk, mert nem akarunk kapkodni. Inkább a minőségre törekszünk, és közben a turnékra is koncentrálunk. Több forrásból inspirálódunk, és már születtek is új ötleteink. Most úgy dolgozunk, ahogy mindig is szerettünk volna: türelmesen, hagyva, hogy a kreatív folyamat természetesen bontakozzon ki."
