Újdonságokból idén sem volt hiány, rengeteg zenekar jelentkezett új kiadvánnyal 2023-ban a csajmetal fronton is. Akadtak közöttük erősebb és gyengébb lemezek is, ahogyan az általában lenni szokott. Íme, az én személyes kedvenceim!

5. THERION - LEVIATHAN III.

A "Riddles, Ruins & Revelations" (2021) érdektelenségbe fulladó kísérlete után bevallottan óvatos bizalmat szavaztam annak a hírnek, hogy a norvég–francia formáció új albummal jelentkezik. A május 26-án megjelent "1977" azonban már az első percekben világossá teszi: ennek a lemeznek semmi köze az elődjéhez. A korábbi anyagot terhelő popos, retróba hajló szintetizátoros irány most teljesen háttérbe szorult – és ez önmagában is megérdemel egy vastag piros pontot. Még a tudatosan lágyabb dalok is tele vannak kreatív ötletekkel, a gitárok végre újra valódi súlyt és szerepet kapnak, ami kifejezetten jót tesz az összképnek. Egyetlen komolyabb hiányérzetem Morten Veland hörgése: ebből ezúttal meglehetősen szűken mértek, ami kissé fájdalmas kompromisszum, de nem billenti meg a mérleget. A "1977" alapvetően egy szerethető, barátságos, mégis karakteres album lett, amelynek címe is beszédes – Morten és Emmanuelle Zoldan születési éve előtt tiszteleg, és egyben szakít a korábbi, regényhosszúságú címadási mániával. Letisztultabb név, letisztultabb irány. Ha ezt a szintet sikerül tartani vagy tovább emelni, a következő lemez már nemcsak kellemes meglepetés, hanem valódi visszatérés lehet.

Bár a Nightwish frontasszonyának első szólóalbuma formálisan nem metal kiadvány, mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette. A tíz dal között ugyanis akadnak finoman „bedurvuló” pillanatok, de ami igazán indokolja az említést, az az, hogy ez az anyag elképesztően erősre sikerült. Az egész projekt gyökere Floor szereplése volt a holland Beste Zangers műsorban, ahol különböző műfajok ismert előadói értelmezik újra egymás dalait. Floor ott is megmutatta, mennyire sokoldalú: ugyanazzal a természetességgel mozgott a reggaeton és a latin pop világában, mint ahogy a szimfonikus metalban teszi. A lemez hangulata ennek megfelelően jóval könnyedebb, mint a Nightwish anyagai, mégis végig tartja a színvonalat. Hallgatás közben óhatatlanul eszembe jutottak azok az énekesnők, akiket kamaszkorom óta nagyra tartok – például Faith Hill vagy Shania Twain –, nem stílusmásolatként, hanem abban az értelemben, ahogyan a dalok egyszerre személyesek, profik és érzelmileg működnek. A hangszerelés végig kifogástalan, ízléses és arányos, Floor pedig bebizonyítja, hogy ha a Nightwish története egyszer valóban lezárulna, ő önálló előadóként is gond nélkül megállná a helyét. Ez nem mellékvágány, hanem egy teljes értékű, magabiztos bemutatkozás.

 2. XANDRIA - THE WONDERS STILL AWAITING

2022 májusában az addig nagyjából öt éve tetszhalott állapotban vegetáló német Xandria váratlanul bejelentette a visszatérését, amelyet a beszédes című Reborn dallal koronáztak meg. Ezután pedig nem lassítottak: egymás után érkeztek a meglepően erős, karakteres szerzemények, mintha tényleg újraindították volna a rendszert. A felállás gyakorlatilag teljesen kicserélődött, Marco Heubaum alapító kivételével mindenki új, a mikrofon mögé pedig a mindössze harmincéves Ambre Vourvahis került – egy addig gyakorlatilag ismeretlen név. Ambre nemcsak feltűnően szép, hanem kifejezetten sokoldalú és piszok tehetséges is: több dalban hörög a tiszta ének mellett, utóbbit pedig végre nem az agyonhasznált, áriázós-operás manír uralja, hanem egy sokkal természetesebb, emberközelibb hangszín. Ehhez társul egy elképesztően kidolgozott, erős hangszerelés, amely minden korábbinál feszesebbé és izgalmasabbá teszi az összképet. Ezek együtt olyan szintre emelték a zenekart, amire korábban csak ritkán volt példa, és ami már a Reborn idején meggyőzött. A "The Wonders Still Awaiting" pedig végleg igazolta ezt a bizalmat: ez lett a banda eddigi legváltozatosabb, legerősebb és leginkább egységes albuma.

1. WITHIN TEMPTATION - BLEED OUT

A hollandok október végén megjelent albumának tizenegy dala közül hetet a rajongók már jóval korábban megismerhettek: az Entertain You 2020 májusában nyitotta a sort, majd az ezt követő három és fél évben további hat kislemez érkezett, így a lemezen mindössze négy teljesen új tétel maradt. Elsőre akár kockázatos húzásnak is tűnhetett volna, de Sharon den Adel több interjúban is hangsúlyozta, hogy már a covid–19 járvány előtt megfogalmazódott bennük ez az irány: kislemezekben gondolkodni, hogy minden dal megkapja a maga fókuszát és súlyát. Ezzel párhuzamosan a zenekar megvált korábbi kiadójától, az ezért cserébe kapott alkotói szabadság pedig felbecsülhetetlennek bizonyult. A "Bleed Out" teljes egészében a modern metal talaján áll, sok tekintetben a 2019-es "Resist" szellemi folytatásának is tekinthető. A szövegeket egyértelműen a világban zajló események ihlették: háborúk, a nők elnyomása a közel-keleti régiókban, a patriarchális berendezkedés és minden olyan feszítő kérdés, amely ma megkerülhetetlen. Mindezt súlyos riffek, erőteljes elektronikák és elképesztő energia tartja össze. A legszebb az egészben, hogy a Within Temptation úgy adta ki teljes egészében a lemezt, hogy a dalok jelentős része már régóta ismert volt. Ennek ellenére, amikor az album egyben szólal meg, elementáris erejűvé válik. Ritka bravúr ez, és pont ezért üt akkorát. Imádom.

+1. OUTLANDERS - OUTLANDERS

Kakukktojás a Tarja Turunen és Torsten Stenzel által életre hívott projekt debütáló albuma, hiszen a formáció ezúttal tudatosan hátat fordít a metalnak, és az elektronikus zene felé veszi az irányt. A csapatról elnevezett lemezen ráadásul olyan vendégek bukkannak fel, akik önmagukban is garanciát jelentenek a minőségre: Marty Friedman, Mike Oldfield és Ron "Bumblefoot" Thal is hozzátették a maguk jellegzetes kézjegyét az anyaghoz. A projekt már 2021 óta csepegtette a dalokat, majd a nyár folyamán végre megérkezett a teljes nagylemez is. A zene nyugodt, mégis pulzáló elektronikus alapokra épül, amelyeket Tarja érzelmekkel telített, klasszikusan képzett hangja és az egyedi gitármegoldások emelnek új szintre. A hangzás sejtelmes és gyengéd, ugyanakkor meglepően erőteljes; fülbemászó, álomszerű, egyszerre modern és időtlen. Látszólag egymásnak feszülő ellentétek találkoznak benne, amelyek valamilyen különös alkímiával mégis tökéletes harmóniába rendeződnek. Ez a lemez nem harsány figyelmet követel, hanem beszippant: teret ad az elmélyülésnek, az álmodozásnak, a belső képeknek. Ha olyan anyagot keresel, amely finoman egyensúlyoz lágyság és dinamika között, miközben meditációra és elmerülésre hív, akkor jó eséllyel ez a korong neked szól.

November 10-én került boltokba Tarja Turunen új karácsonyi albuma, a "Dark Christmas", amelyről testvérblogunkon olvashattok kritikát.

A korongon szereplő tizenkét dalt sötét érzelmek fűtik, hasonlóan a 2017-es "From Spirits and Ghosts - Score For a Dark Christmas" című lemezhez. Mint azt a művésznő elmondta: szeretett volna készíteni egy albumot mindazoknak, akik valamiért nem lelik örömüket a villogó fényekben és a csengettyűszóban. Tarja édesanyja 2003-ban hunyt el mellrákban, az énekesnő pedig ezek után évekig nem tartotta az ünnepet, nem készült rá.

Édesanyám halála után már nem örültem a karácsonynak. Az édesapámmal töltöttem, de már nem volt ugyanolyan. Karácsonykor még jobban hiányoznak azok, akik már nincsenek velünk.

- mesélte a napokban egy finn magazinnak Tarja, aki azután kezdte érezni ismét az ünnep varázsát, amikor 2012-ben ő maga is anyuka lett, és látta kislánya, Naomi szemében a csillogást.

Tarja 2015-ben költözött lányával és férjével, Marcelo Cabulival Argentínából, a férfi szülőhazájából Spanyolországba, és egy év alatt felépítették jelenlegi otthonukat. Azonban szeretnének egy másik házat is.

Marcelo végig jelen volt a házunk építésénél, felügyelte a dolgokat. De egy másik ház felépítéséről is álmodozunk! Szeretnénk feljutni a hegyekbe, közelebb a természethez. 

Az énekesnő és családja egyébként imádnak Andalúziában lakni, ahol nemcsak spanyolok, hanem sok más nemzetiségű ember is él.

Imádunk itt lenni! Az időjárás egész évben kellemes, és csodálatos barátokat találtunk. Ez soha nem könnyű, főleg felnőttként.

Tarja minden évben megtartja karácsonyi turnéját, és természetesen szülőhazájában is ad koncerteket, de csak az ünnepi dalokkal lép fel, metal koncerteket viszonylag ritkán ad.

Szerte a világon fellépek metalénekesként, de Finnországban főleg karácsonyi koncertjeim vannak. Rengeteg kérdést kapok a finn rajongóktól, miért lépek fel többet Finnországban. Szívesen mennék, ha meghívnának a finn fesztiválokra. Remélhetőleg a szülőhazámban is megmutathatom a rockosabb oldalamat!

Évente egyszer meglátogatják Tarja 84 éves édesapját Joensuu-ban, Tarja pedig örömmel mutatta meg Naominak Észak-Karéliát, ahol gyermekkorát töltötte.

Megható volt látni, hogy Naomi mennyire érzi a természet közelségét és Észak-Karélia csendjét. Nemzetközi iskolába jár, elsődleges nyelve az angol, a második a spanyol, a finn pedig a harmadik. Remekül ért finnül is, bár a szókincse még nem teljes. 

Visszakanyordva a karácsonyi lemezhez, Tarja eképpen folytatta annak történetét:

Azon tűnődtem, hogyan tudnám rávenni azokat az embereket, akiket egyáltalán nem érdekel a karácsonyi zene, hogy ilyen zenét hallgassanak. Megtaláltam ezt a filmes hangzást az előző albumomhoz, és most a Dark Christmas ugyanezt a vonalat viszi tovább. 

Tarja kislánya, Naomi is szerepelt az új kiadvány néhány videójában, amelyeket Lengyelországban forgattak. A kislány egyébként bemutatkozott dobosként, de a klipekben énekel is a gyermekekből álló kórusban. Az énekesnő elmondása szerint gyermeke komolyan fontolgatja a dobolást, de a színészet is érdekli. A most 11 éves Naomi négyévesen már zongorázott, és három éve kezdett dobolni, Tarja pedig korábban is elmondta: mindenképpen támogatni fogja lányát, ha a zenei pályát választja.

Ő nem az a típusú gyerek, aki azt akarja, amit a barátai csinálnak. Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak! Sokkal vagányabb és sokkal jobb az élethez való hozzáállása már most, mint nekem fiatalkoromban. Én nem voltam ennyire erős, mint ő!

- mesélte szeme fényéről Tarja.

A keményen dolgozó énekesnő 2018 őszén stroke-ot kapott, amelynek okaként a stresszt tette felelőssé. Marcelónak köszönhetően időben kórházba került és megkapta a kezeléseket, amelyekre a szervezete jól reagált, így mindössze három nap után elhagyta az intézményt, néhány héttel később pedig visszatért a színpadra.

Persze megtanultam elegendő időt szánni a minőségi pihenésre. Soha többé nem akarom ezt átélni! Nagyon kimerült voltam akkor. Egy évig minden egyes nap rettegtem attól, hogy ez a szörnyűség megismétlődik. Sokat tanultam arról, hogyan őrizzem meg a jó közérzetemet, beiratkoztam egy reiki-tanfolyamra is. Vigyázok magamra és a családomra. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. A maximumot akarom kihozni az életemből.

A mai napon jelent meg Tarja Turunen új karácsonyi műve, a "Dark Christmas", a finn énekesnő azonban most nem e korongról mesélt egy ausztrál metalmagazinnak adott interjújában, hanem arról, hogyan hatott szóló munkásságára a Nightwishban töltött kilenc év. 

Elmondta: szólóművészként teljesen más útra kelni a világban, mint egy zenekar tagjaként.

Természetesen a Nightwish-nak köszönhetően megtapasztaltam, milyen is egy turné, és hogyan lehet túlélni az ezzel járó őrületet. De egy banda tagjaként járni a világot teljesen más. 

- kezdte fejtegetni a témát, majd így folytatta:

A zenekarnak adtam az arcom és a hangom, fantasztikus zenét csináltunk együtt, de csupán ennyi az egész. Szólóénekesként mindent egyedül csinálok, én írom a dalaimat, míg a Nightwish-ban ez nem az én feladatom volt, én csak elénekeltem őket. Tanulnom kellett, fel kellett építenem az önbizalmamat, és olyan embereket kellett találnom, akikkel együtt tudok dolgozni. Szóval minden nagyon, nagyon más.

2019-ben Tarja elmondta: annak esélye, hogy valaha is visszatérjen a Nightwish köreibe, a nullával egyenlő, azonban Marko Hietalával, aki 2021 januárjában lépett ki a csapatból, többször szerepelt a Raskasta Joulua elnevezésű, speciális karácsonyi koncertsorozaton, illetve nemrégiben együtt énekelték a Nightwish egyik ikonikus szerzeményét, a The Phantom Of The Opera című dalt. Sőt, a két énekes több közös koncertet is ad Dél-Amerikában.

A közös koncertezés az én ötletem volt. Markóval elengedtük a múltat, és minden rendben van közöttünk. Több fellépésünk lesz Brazíliában, Argentínában és még jó pár ország tervben van. 

- fedte fel Tarja, a rajongók pedig már arról is suttognak, hogy talán egy közös lemez is születik.

Pár szóban mellékprojektjéről, az elektronikus zenét játszó Outlandersről is beszélt:

A semmiből jött az ötlete, és teljesen más, mint amit eddig valaha csináltam, és ez nagy kihívás volt! Remek gitárosok alkotják a csapatot, a zene pedig összekapcsolja az embereket, a zene egyetemes és rengeteg érzelmet vonultat fel, amit megoszthatunk. Hihetetlen érzés volt felvenni az albumot. Néha úgy érzem, az idő a legnagyobb ellenségem, hiszen rengeteg projekttel foglalkozom egyszerre, ugyanakkor nagyon élvezem a pörgést!

A teljes interjú megtekinthető itt:

Egy hét múlva, november 10-én lát napvilágot Tarja Turunen harmadik karácsonyi albuma, a "Dark Christmas", amely a 2017-ben kiadott "From Spirits and Ghosts - Score For a Dark Christmas" című korongot követve sötét érzelmekkel fűti fel a karácsonyi klasszikusokat.

A finn művésznőt saját érzésvilága inspirálta mindkét lemez elkészítésekor, mint azt elmondta: édesanyja 2003-ban bekövetkezett halála után évekig nem tartotta a karácsonyt, mivel az ünnep csak fájdalmat szült benne. Miután ő maga is anyuka lett, és látta kislánya, Naomi szemében a csillogást, ő is ismét érezni kezdte a karácsony varázsát.

Néhány napja debütált az első dal a különleges albumról, a Frosty The Snowman, ma pedig egy újabb ismert karácsonyi klasszikus vált elérhetővé a Youtube-on, a Jingle Bells, amely felvételen egy gyermekkórus is szerepel, közöttük pedig ott énekel Tarja 11 éves kislánya, Naomi is, aki korábban már dobosként is bemutatkozott.

November 10-ével jelenik meg Tarja Turunen új karácsonyi albuma "Dark Christmas" címmel, amely a 2017-es "From Spirits and Ghosts - Score for a Dark Christmas" című kiadványhoz hasonlóan sötét érzelmekkel fűti fel az ünnepeket. 

A karácsonyban nem mindenki leli örömét. Sokan nem örülnek a csengettyűszónak és a fényeknek. Én 2003-ban veszítettem el az édesanyámat. Akkor úgy éreztem, nincs többé karácsony. Rosszul éreztem magam, nem készültem az ünnepre, nem tartottam meg. Csak a sivár csend és az üresség volt nekem. Miután én is anya lettem és a lányom szemében láttam a csillogást, ismét érezni kezdtem az ünnep varázsát. Csodálatos érzés volt! Szerettem volna egy lemezt készíteni mindazoknak, akik azt a fajta magányt érzik, mint én az anyukám halála után, remélem, hogy a dalokkal egy kis reményt tudok adni nekik.

- mesélte Tarja még 2017-ben, felfedve igen személyes élményeit.

Az énekesnő mára ígérte a speciális kiadvány első kislemezes dalát, amely a Frosty the Snowman címet viseli, íme:

1. The First Noel
2. Frosty The Snowman
3. Holy Night
4. Dark Christmas
5. Jingle Bell Rock
6. White Christmas
7. All I Want For Christmas Is You
8. Wonderful Christmastime
9. Last Christmas
10. Jingle Bells
11. Rudolph The Red-Nosed Reindeer
12. Angels We Have Heard On High

Az utóbbi években vált megfigyelhetővé az a jelenség, hogy a rock és metal képviselői más-más műfajokban is kipróbálják magukat. Van, akinek ez bejött, van, akinek jobb lett volna a kemény zenénél maradni. A legnépszerűbb kísérleti terep a pop és az elektronikus zene lett, akadt, aki csak feldolgozásokat készített a maga szórakoztatására, és akadtak, akik a könnyedebb elemeket végleg a munkásságuk részévé tették - gondoljunk csak a Within Temptation-re, akik először csak lightosan nyergeltek át a modern metal műfajára, majd a 2019-es "Resist" album már teljes egészében ezt a vonalat hágta meg.

Tarja Turunent a Nightwish frontasszonyaként ismerhettük meg, a zenekarból történt távozása óta (2005) pedig egy gazdag és sikeres szólókarriert épített fel gyakorlatilag a semmiből. 2011-ben döntött úgy, hogy itt az ideje valami újszerűnek. Megálmodta és létrehozta az Outlanders nevű projektet, amelyben a német elektronikus zenei producer, Torsten Stenzel segíti őt.

Együttműködésük eredményeként megszületett az önmagukról elnevezett album, amely június 23-án jelent meg az üzletek polcain. A finn csodaszoprán és társa már 2021 óta adtak ki dalokat a lemezről, az első tétel a Closer To The Sky volt. Az álomszerű zongoradallamokra épülő szerzemény hihetetlen atmoszférateremtő erővel bírt. Úgy éreztem, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna. Még a novemberi csípős hidegben is egy mediterrán vagy karib-tengeri partvidéken éreztem magam, és azonnal tudtam: ez valami mágikus dolog kezdete.

És nem tévedtem. A fent említett számot követő kislemezek ugyanazt a libabőrt váltották ki belőlem, amit a bemutatkozó dal. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. 

Különösen nagy kedvenc a Depeche Mode 1990-es klasszikusának, a World In My Eyes-nak a feldolgozása. Tarja korábban elmondta, hogy mindig is vonzotta a dal sötét szépsége, és 2014-ben éppen ezt a számot énekelve próbálgatta a hangját különböző oktávokban. Torsten, aki hatalmas rajongója a legendás szintipop-együttesnek, azonnal belelkesült, amikor Tarja felvetette, hogy alkossanak egy saját verziót.

Mint nagy Depeche Mode-rajongó, kritikus füllel hallgattam a feldolgozást, és örömmel tapasztaltam, hogy Tarja hangja és Torsten dallamkreációi sikeresen belevitték a fényt ebbe a sötéten gyönyörű slágerbe. A tempó lassú, a zene kifogástalanra sikerült, és Tarja saját stílusában énekli a dalt, ami együttvéve az eddigi egyik legjobb feldolgozást jelenti számomra.

Az album többi tétele is kiválóan alkalmas arra, hogy a hétköznapok rohanásában, a szakadásig tolt munkában, a személyes harcokban megfáradt lelket kiszakítsa ebből a világból és a problémákból, és feltöltse azt. 

A The Sleeping Indian című tételben más különlegességet is kapunk; a Karib-térségben igen ismert rapper, Nkoye Zifah hallható benne, a We Own This Sky pedig a filmzene német mágusának, Hans Zimmernek egyik művén nyugszik - az alapok a Chappie című, 2015-ös sci-fi akciófilmben hallhatók, a gitárszólót Ron "Bumblefoot" Thal szolgáltatja, Tarja pedig néhányszor földöntúli hangon elénekli, hogy miénk az égbolt. És ez a bruttó egy sor elég is, a zene pedig hihetetlen érzékkel lett összerakva. 

Az albumnyitó Outlanders című szerzeményben Tarja finnül idéz a brazil írótól, Paulo Coelhótól. Személy szerint nekem a Coelho-idézetek gyakran a közhelyek tengerét jelentik, különösen, ha olyan emberek profilján látom őket, akiknek láthatóan nincsenek saját gondolataik. Azonban Tarja esetében biztos vagyok benne, hogy megérti és értékeli a szavak súlyát és jelentését. Nem mellesleg, az író elmondása szerint Tarja a múzsája, ami csak tovább emeli a dal jelentőségét.

Külön meglepetést jelent Tarja Mystique Voyage című dala, amely a számcsokor részeként szerepel. Ez a tétel eredetileg az énekesnő 2013-as "Colours In The Dark" albumán volt megtalálható. Talán ez az egyetlen gyenge pont a korongon – lehet, hogy jobban jártunk volna, ha nem nyúlnak hozzá az eredetihez. De ennyi baj legyen, hiszen ez a kisebb gyengeség elvész a sok erős szám között. Nem mondanám, hogy rossz lett, csupán egy kicsit furcsán hangzik. De semmiképpen sem disszonánsan.

Ha olyan lemezre vágysz, amely elegánsan ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben lehetőséget ad a meditációra, álmodozásra, vizualizálásra és teljes elmélyülésre, akkor az Outlanders debütalbuma tökéletes választás számodra. Tarja ismét bebizonyította, hogy bármely műfajban képes maradandót alkotni. Olyan neves zenészekkel, mint Joe Satriani, Marty Friedman, Jennifer Batten és Mike Oldfield dolgozva, még ha akart volna, sem tudott volna mellényúlni.

A lemezen található 12 dal mindegyike különleges atmoszférával rendelkezik, amelyet eddig egyetlen, mostanában megjelent albumon sem tapasztaltam. Eddig is tisztában voltam vele, hogy amit Tarja megérint, arannyá válik, de ez a lemez valóban a színtiszta mágia megtestesülése.

10/10

Kiadó: earMUSIC

Dallista:

01. Outlanders feat. Walter Giardino
02. Closer To The Sky feat. Trevor Rabin
03. The Cruellest Goodbye feat. Al Di Meola
04. World In My Eyes feat. Vernon Reid
05. Mystique Voyage feat. Steve Rothery
06. The Sleeping Indian feat. Joe Satriani
07. Land of Sea and Sun feat. Marty Friedman
08. 1971 feat. Walter Giardino
09. We Own This Sky feat. Ron „Bumblefoot“ Thal
10. Never Too Far feat. Mike Oldfield
11. Echoes feat. Jennifer Batten
12. A Peaceful Place (Return To The Oasis) feat. Walter Giardino

1998 decemberét írtuk, amikor megjelent a Nightwish második nagylemeze, az "Oceanborn". Elődje, az egy évvel korábban kiadott "Angels Fall First" már ismertté tette az együttest a metal szcénán belül, ám a csapat második albuma jóval nagyobbat durrant, meglódítva a finnek szekerét.

A háromoktávos csodaszoprán, Tarja Turunen azonnal a közönség szívébe lopta magát, a korongon pedig olyan ikonikus dalok kaptak helyet, mint a Sacrament Of Wilderness, a Walking In The Air vagy az egyik legszebb balladájuk, a Sleeping Sun.

Tarja egy interjúban most visszaemlékezett arra, milyen érzés volt a lemezen dolgozni, amely idén már 25 éves.

Az album megírása valójában elég stresszes folyamat volt a zenekar számára, beleértve engem is, mint énekest. Egy remek albumot akartunk kiadni. A karrierünk kezdetén el sem tudtuk volna képzelni, hogy egy kiadó bizalmat szavaz nekünk, de szerencsére ez már a debütáló lemezzel megtörtént.

- utalt itt az "Angels Fall First"-re, korábban pedig elmondta: nem hitte volna, hogy a szóban forgó lemez sikert hoz számukra.

Nagy volt rajtunk a nyomás, hiszen sokat vártak el tőlünk. Akkoriban még javában a klasszikus énekesi tanulmányaim elején jártam, és még mindig nem tudtam igazán, hogyan kell integráljam a hangomat az albumon szereplő dalokba. 

Tarja először a Sibelius Akadémián csiszolta tehetségét, ám tanulmányait 2002-ben, a németországi Karlsruhéban fejezte be.

Emlékszem, sokszor sírtam a stúdióban, miközben felvettem az énekes részeket, és nem kaptam semmilyen segítséget vagy támogatást a zenekar többi tagjától, sőt, éppen ellenkezőleg. Szóval eléggé elveszettnek éreztem magam az album munkálatai közben. 

- zárta sorait, azonban azt is elárulta, hogy kedvenc dala a lemezről a lírai Swanheart.

"Rocking Heels - Live At Metal Church" elnevezés alatt lát napvilágot augusztus 11-én Tarja Turunen új DVD-je, amely kiadvány a Wacken Open Air metal-templomában rögzített fellépését tartalmazza majd - a szentélyben a kemény nóták kissé lágyabban szólalnak meg.

A finn énekesnő már megmutatta, hogyan énekli a Linkin Park Numb-ját és az In Flames Alias-át, most pedig a Metallica egyik ikonikus szerzeményével kedveskedik rajongóinak - a The Unforgiven került fel a Youtube videómegosztóra, íme:

Tarja Turunen 2005 októberében, a "Once" album turnézáró koncertje után kényszerült távozni a finnek egyik legsikeresebb metal együtteséből, a Nightwishból. Hősnőnk azóta egy igen gazdag, sikeres szólókarriert tudhat magáénak, amely immár 16 éve tart - ez pedig több idő, mint amennyit a csapat tagjaként eltöltött.

A zenekar basszusgitárosa és férfi hangja, Marko Hietala 2002 és 2021 között erősítette társait, a vele felvett első közös stúdiólemezen, a "Century Child"-on pedig neki köszönhetően új színfolt jelent meg a banda életében: a duettek.

Még tavasszal szellőztette meg Tarja, hogy a július 8-i, Prattelnbe tervezett buliján nem más áll majd vele egy színpadon, mint egykori zenésztársa, akivel már többször énekelt együtt a Svéd-és Finnországot érintő Raskasta Joulua koncertsorozaton, lévén mindketten visszatérő vendégek a rendezvényen. Marko 2021-ben, a zeneipar kapzsiságára és depresszióra hivatkozva hagyta el a Nightwish fedélzetét, és kijelentette, hogy visszavonul a rivaldafénytől, ám úgy tűnik, megtört a jég, amikor igent mondott Tarja felkérésére.

Az egyik legikonikusabb, máig kultusz-övezte Nightwish-szerzemény a The Phantom Of The Opera, amely az említett korongon került rögzítésre 2002-ben, a két énekes pedig ezt a dalt adta elő. A közönség ujjongott, Tarja és Marko pedig jól láthatóan meghatódott és el is pityeredett a szám végén.

A metalszcéna tele van tehetségesebbnél tehetségesebb énekesnőkkel, ám sokak számára - teljesen érthetően - Tarja Turunen, a Nightwish egykori frontasszonya az etalon. A finn pacsirtát háromoktávos szoprán hanggal áldotta meg a teremtő, azonban a szólókarrierje során akadt egy dal, amely igen komoly kihívás elé állította  - ez pedig a Muse Supremacy című szerzeménye, amelyet Tarja a 2016-os "The Shadow Self" elnevezésű albumán dolgozott fel.

A Choszine interjúvolta meg nemrég az énekesnőt, aki így mesélt a szóban forgó dalról:

Matthew Bellamy híres a hangterjedelméről, ami miatt a Muse-dalokat elég nagy kihívás feldolgozni. Ez a dal minden tekintetben kibaszottul feldob, amikor énekelem! Nagyon szeretem a számot, de elég komoly skálán mozog. Ráadásul a saját dalaimban hajlamos vagyok rohadt nehéz dallamokat írni a hangomhoz. Bizonyos értelemben élvezem, hogy emiatt nem túl sok énekes tudja elénekelni a dalaimat!

- mesélte nevetve.