Az utóbbi években vált megfigyelhetővé az a jelenség, hogy a rock és metal képviselői más-más műfajokban is kipróbálják magukat. Van, akinek ez bejött, van, akinek jobb lett volna a kemény zenénél maradni. A legnépszerűbb kísérleti terep a pop és az elektronikus zene lett, akadt, aki csak feldolgozásokat készített a maga szórakoztatására, és akadtak, akik a könnyedebb elemeket végleg a munkásságuk részévé tették - gondoljunk csak a Within Temptation-re, akik először csak lightosan nyergeltek át a modern metal műfajára, majd a 2019-es "Resist" album már teljes egészében ezt a vonalat hágta meg.
Tarja Turunent a Nightwish frontasszonyaként ismerhettünk meg, a zenekarból történt távozása óta (2005) pedig egy igen gazdag és sikeres szólókarriert épített fel gyakorlatilag a nulláról. 2011-ben döntött úgy, hogy itt az ideje valami újszerűnek. Megálmodta és létrehozta az Outlanders nevet viselő projektet, amelyben nem más segíti őt, mint az elektronikus zenében ténykedő német producer, Torsten Stenzel.
Együttműködésük eredménye a saját magukról elnevezett album, amely június 23-án landolt az üzletek polcain. A finn csodaszoprán és társa már 2021 óta szállították a dalokat a lemezről, az első tétel a Closer To The Sky volt. Az álomszerű zongoradallamokon alapuló szerzemény hihetetlen atmoszférateremtő erővel bírt, legalábbis én úgy éreztem magam, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna. A novemberi csípős hidegben is egy mediterrán vagy karib-tengeri partvidéken éreztem magam, és azonnal tudtam: ez valami mágikus dolog kezdete.
És nem tévedtem. A fent említett számot követő kislemezek ugyanazt a libabőrt váltották ki belőlem, amit a bemutatkozó dal. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást.
Nagyon nagy kevenc a Depeche Mode 1990-es klasszikusának, a World In My Eyes-nak a feldolgozása. Tarja korábban elmondta: mindig is vonzotta e dal sötét szépsége, és 2014-ben ezt a számot énekelve próbálgatta a hangját különböző oktávokban. Stenzel, aki hatalmas rajongója a legendás szintipop-együttesnek, azonnal belelkesült, amikor az énekesnő felvetette: alkossák meg saját verziójukat. Jómagam is nagy Mode-fan vagyok, ennélfogva pedig kritikus füllel hallgatom a dalaik feldolgozásait. Tarja hangja és Torsten dallamkreációi belevitték a fényt ebbe a sötéten gyönyörű slágerbe. A tempó lassú, a zene kifogástalanra sikerült, Tarja pedig saját stílusában énekli a dalt, és ezek együttesen megszülték az eddigi egyik legjobb feldolgozását ennek a számnak.
Az album többi tétele is kiválóan alkalmas arra, hogy a hétköznapok rohanásában, a szakadásig tolt munkában, a személyes harcokban megfáradt lelket kiszakítsa ebből a világból és a problémákból, és feltöltse azt.
A The Sleeping Indian című tételben más különlegességet is kapunk; a Karib-térségben igen ismert rapper, Nkoye Zifah hallható benne, a We Own This Sky pedig a filmzene német mágusának, Hans Zimmernek egyik művén nyugszik - az alapok a Chappie című, 2015-ös sci-fi akciófilmben hallhatók, a gitárszólót Ron "Bumblefoot" Thal szolgáltatja, Tarja pedig néhányszor földöntúli hangon elénekli, hogy miénk az égbolt. És ez a bruttó egy sor elég is, a zene pedig hihetetlen érzékkel lett összerakva.
Az albumnyitó Outlanders című szerzeményben Tarja finnül idéz a brazil írótól, Paulo Coelhótól. Én speciel kiütést kapok, amikor meglátok egy Coelho-idézetet, főként olyan emberek közösségi profilján, akiknek nincsenek saját gondolataik, de Tarja minden bizonnyal egy olyan ember, aki érzi, érti a szavak súlyát és jelentését, és nem mellesleg jó barátságot ápol az íróval, akinek elmondása szerint az énekesnő a múzsája. Meglepetés Tarja Mystique Voyage című dala a számcsokorban - e tétel az énekesnő 2013-as, "Colours In The Dark" című albumán kapott helyet. Talán ez a korong egyetlen gyenge pontja, jobb lett volna nem hozzányúlni az eredetihez. De ennyi baj legyen, mert ez a pici gyenge pont elvész a rengeteg erős szám között, na és persze nem lehet rá azt mondani, hogy rossz lett, csak épp valahogy furcsán hangzik. De semmiképpen nem disszonánsan.
Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ne is keress tovább, az Outlanders debütalbuma Neked való. Tarja ismét bebizonyította, hogy nincs olyan műfaj, amelyben ne állná meg a helyét, olyan remek zenészekkel karöltve pedig, mint Joe Satriani, Marty Friedman, Jennifer Batten vagy éppen Mike Oldfield, ha akart volna, se tudott volna mellényúlni. A kiadványon felsorakozó 12 dal mindegyikét átitatja egy különleges hangulat, amelyet eddig egyetlen, mostanában kiadott albumon nem éreztem. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy amihez Tarja hozzányúl, az arannyá válik, ez a lemez pedig maga a színtiszta mágia.
10/10
Kiadó: earMUSIC
Dallista:
01. Outlanders feat. Walter Giardino
02. Closer To The Sky feat. Trevor Rabin
03. The Cruellest Goodbye feat. Al Di Meola
04. World In My Eyes feat. Vernon Reid
05. Mystique Voyage feat. Steve Rothery
06. The Sleeping Indian feat. Joe Satriani
07. Land of Sea and Sun feat. Marty Friedman
08. 1971 feat. Walter Giardino
09. We Own This Sky feat. Ron „Bumblefoot“ Thal
10. Never Too Far feat. Mike Oldfield
11. Echoes feat. Jennifer Batten
12. A Peaceful Place (Return To The Oasis) feat. Walter Giardino
