A szimfometal-színtér egyik különleges szereplője, a Visions of Atlantis hosszú utat járt be az elmúlt 24 évben. Az együttes eddigi története azonban nem csak a zenei fejlődésről, de emberi drámákról és a művészi identitás kereséséről is szólt.
A 2000-ben alakult osztrák zenekar pályafutása Nicole Bogner énekesnővel indult. Az első öt év ígéretes kezdetet hozott, azonban Bogner 2005-ös távozása után egy turbulens időszak következett. A tragédia sem kerülte el a zenekart: Nicole 2012-ben, mindössze 27 évesen hunyt el súlyos betegség következtében. A következő években a Visions of Atlantis több énekest is "elfogyasztott", hasonlóan néhány pályatárshoz, mint a Xandria vagy a Sirenia. Melissa Ferlaak, Joanna Nieniewska és Maxi Nil mind megfordultak a zenekarban, de egyikükkel sem sikerült igazán emlékezeteset alkotni. 2013-ban aztán megérkezett a francia Clémentine Delauney, akinek személyében végre megtalálták a tökéletes frontasszonyt. Ennek ellenére a zenekar még évekig küzdött az egyedi hangzás megtalálásával.
A 2018-as "The Deep & The Dark" és a 2019-es "Wanderers" albumok még nem hozták meg az áttörést. Ezek a lemezek számomra langyos víznek tűntek, nem tudták igazán megragadni a figyelmemet. Nyilván a zenekar nem nem akart kockáztatni, ezért megmaradtak az úgynevezett biztonsági játékos kategóriában. Azonban ekkor bejelentették szándékukat a szimfonikus metal újradefiniálására, bár akkor még nem volt világos, mit is jelent ez pontosan. Afféle porhintésnek tűnt. Most, visszatekintve, láthatjuk, hogy ez a nyilatkozat előrevetítette azt a jelentős változást, ami a "Pirates" albummal kezdődött 2022-ben. Clémentine, akit korábban méltatlanul alulértékeltek, végre megmutathatta kivételes tehetségét. Az új albumokon minden hang őszinteséget sugároz, a dalok a legmélyebb érzelmeket hozzák felszínre. Ez a hitelesség és a zenekar tagjai között érezhető összhang teszi igazán kiemelkedővé az új anyagot.
Július 5-én került boltokba a formáció kilencedik stúdiókorongja, a "Pirates II - Armada", amely korongot három videoklipes dal vezetett fel, az Armada, a Monsters és a Tonight I'm Alive. Nemcsak a kalóz-tematika felbukkanása, hanem a dallamos refrének, az erőteljes gitárriffek és a kifogástalan hangszerelés harmonikus ötvözete egy teljesen új szintre emelte a zenekart. Nem beszéltek tehát mellé, amikor 2019-ben kijelentették, hogy újjászülik a szimfonikus metalt. A banda koncertjein is érezhető az egységesség, a tagok közötti kémia, volt szerencsém látni őket. Itt kell megemlítenem a férfi énekért felelős Michele Guaitoli-t, akinek hangja tökéletesen passzol Clémentine szopránjához.
Jómagam hatalmas elkötelezettje vagyok a szimfonikus metalnak, azonban az utóbbi években sok zenekar lemezein azt éreztem, hogy egyszerűen kifulladtak. Gondolok itt például a Nightwishra, amely banda Anette Olzon távozása óta nem tudott erős anyagot piacra dobni, hiába áll egy Floor Jansen a mikrofon mögött. Éppen ezért megkönnyebbülés hallani az olyan csapatokat, mint a Visions of Atlantis, akik hihetetlen fejlődést hajtottak végre. A "Pirates II - Armada" elődje magabiztos léptekkel halad elődje nyomdokain, az olyan dalok, mint a Hellfire, a Magic of the Night vagy a The Dead of the Sea biztosan állandó darabok lesznek a fellépéseken, amelyekre lehet tombolni.
A Visions of Atlantis remekül példázza, hogy egy zenekar művészi érése és igazi hangzásának megtalálása a legtöbb esetben nem egy lineáris folyamat, hanem bukkanókkal teli és hosszú. Az együttes ma már nem "tizenkettő egy tucat" csapat, hanem a szimfonikus metal műfaj egyik legizgalmasabb képviselője. A "Pirates" és "Pirates II Armada" albumokkal megtalált egyedi hangzás és koncepció végre kiemeli őket a műfaj többi képviselője közül. Bár sok kalózmetalos zenekar létezik, de egyik sem képes ezt olyan szenvedéllyel és egyediséggel művelni, mint a Visions of Atlantis.
10/10
Kiadó: Napalm Records
1. To Those Who Choose to Fight
02. The Land of the Free
03. Monsters
04. Tonight I’m Alive
05. Armada
06. The Dead of the Sea
07. Ashes to the Sea
08. Hellfire
09. Collide
10. Magic of the Night
11. Underwater
12. Where the Sky and Ocean Blend
Zenészek:
Clémentine Delauney - ének
Michele Guaitoli - ének
Christian Douscha - gitár
Herbert Gloss - basszusgitár
Thomas Caser - dob
