Legfrissebb Facebookos posztjában a svéd/kanadai banda büszkén írta meg, hogy szeptember 8-án piacra dobott albumuk, a Will To Power rengeteg országban igen jól muzsikál és előkelő helyezéseket ért el. Michael Amott, a zenekar vezetője megköszönte a rajongók szeretetét, és elárulta: eddig az együttesnek ez a lemeze szerepel legjobban a listákon. 

A csapat a holnapi nappal indul turnéra a koronggal, néhány bulin az ukrán Jinjer erősíti Alissa White-Gluzt és a fiúkat. A fellépéssorozat első fele november 10-ig tart, majd 2018. január 12-től február 14-ig újra nyakába veszi Európát a zenekar.

Itt tudod megrendelni a Hammerworld szeptemberi számát, amelyben egy alapos interjút olvashatsz a svéd csapat jelenlegi énekesnőjével, Alissa White-Gluzzal. Az újságra elő is fizethetsz, most rendkívül kezdvezményesen.

Komoly változás volt az 1996 óta létező együttes életében, amikor három és fél évvel ezelőtt a német Angela Gossow családi okok miatt távozott a mikrofon mögül, hogy a továbbiakban a csapat menedzsereként ténykedjen tovább. Angela az ezredforduló óta erősítette az Arch Enemy legénységét, aki maga választotta ki utódját az akkor 28 éves, kanadai származású Alissa White-Gluz személyében, akit addig a The Agonist alapítójaként ismerhettünk. Michael Amott, a zenekar főnöke álmában sem gondolta, hogy Alissával még nagyobb rajongótáborra tesznek majd szert. 

Alissa az interjúban az új lemezről, élményeiről és saját magáról is mesélt.

"Sem a War Eternal, sem a Will To Power elkészítése nem volt könnyű feladat. Noha a The Agonist-tal is keményen dolgoztam, itt más kihívásokkal is szembesülnöm kellett. Egy jól ismert bandába kerültem, ahol egy baromi tehetséges és népszerű énekesnő, Angela helyét kellett átvennem, aki számomra is hatalmas példakép. Felkészültem arra, hogy sokan fognak utálni, és nem önmagam miatt, hanem azért, mert én nem Angela vagyok."

- kezdte Alissa, aki elmondása szerint rettegett a War Eternal kiadása előtt, ugyanakkor tudta, hogy minden dal kiválóan sikerült. A lemez globális sikere és a közönség szeretete óriási önbizalmat adott az énekesnőnek és a csapat többi tagjának egyaránt. 

"Azóta több, mint 300 koncertet adtunk, többször körbeutaztuk a világot. Összeszoktunk, >>összeértünk<<, sokkal jobban ismerjük egymást. Én megértettem, Michael mit akar elmondani, megvalósítani, és ő is tudja, mire vagyok képes, mik az erősségeim. Énekesnőként, dalszerzőként vagy csak emberként. Az egész banda erős egyéniségekből áll. Az Arch Enemy nem egy olyan együttes, ahol van egy vagy két frontember, a többiek meg szürke figurák a háttérben. Aki eljön a koncertjeinkre, őt különböző karaktert lát a színpadon, ugyanakkor egy egységes csapatot, és észreveheti, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Amikor beszálltam a zenekarba, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a második családom. Ráadásul ez egy olyan család, amelynek a rajongók is a tagjai. Számomra ez hatalmas ajándék az élettől."

A frontasszony szerint a War Eternal sikere után magasra került a léc, ám elmondása szerint a szeptember 8-ával megjelent új lemez sok szempontból változatosabb lett az előző anyagnál. Gondoljunk például a Reason To Believe-re, amely a formáció életében az első ballada, itt Alissa megvillantja tiszta énekhangját is, ugyanakkor egy érzelmekkel teli, súlyos nóta. Az énekesnő számára is újdonság volt ez a terep, hiszen azelőtt sosem énekelt igazi balladát. Elmondta: ismer olyan embereket, akik azt szajkózzák, hogy egy igazi metálcsapat ne írjon lírai dalt!

"Én viszont úgy érzem: ettől csak teljesebbek, gazdagabbak lettünk zeneileg. Ez a dal egyébként sem úgy született, hogy írtunk egy kiizzadtunk magunkból egy ilyen számot, mert erre még nem volt példa a banda életében. E dal néhány témáját Michael testvérével, Chris Amottal(ex-Arch Enemy) közösen írta, és amikor megmutatták nekem, azonnal tudtam, mit kell kezdenem vele. Szöveggel együtt kaptam kézhez a dalt, és éreztem, hogy ezt úgy kell elénekelnem, hogy minél több érzelmet fejezzen ki. A komor verzékben ott van a mély fájdalom, az átvezetésekben a kín, a refrénben pedig a remény és a diadal. Ez valóban egy teljesen új arca az Arch Enemynek, a tizedik albumon pedig talán ennek is eljött az ideje. Nekem egyébként az egyik kedvencem az új dalok közül. Úgy gondolom, hogy aki meghallgatja a dalt és értelmezi a szöveget, tudni fogja, hogy nem azért írtuk, hogy egy szélesebb tábort is megcélozzunk vele. Szó nincs erről. Michael ki akart írni valami fontosat magából, és ezt csak egy ilyen hangulatú dallal tudta megtenni. Ez a szöveg ugyan jóval a rock világát megrázó események (Chris Cornell és Chester Bennington öngyilkossága) előtt születtek, de pontosan jelzi, milyen komoly probléma a depresszió. A dal pont erről szól, az én egyik barátom pedig a lemez készítésének idején lett öngyilkos."

- emlékszik vissza Alissa, aki elmondta azt is, hogy a turnékon rengeteg olyan rajongóval találkozik a csapat, akik szintén lelki betegségekkel küzdenek és az ő dalszövegeikből merítenek erőt, hogy átjussanak a nehezebb periódusokon is. 

"A mai világban senkinek nincs könnyű dolga, különösen a fiataloknak, akik keresik a helyüket és önmagukat. Ez a dal nekik is szól."

De vajon az énekesnőnek is voltak ilyen harcai tinédzserként?

"Voltak, mint mindenkinek, igaz, más formában. Én nem annyira önmagammal, hanem a világgal álltam harcban. Kőkemény egyházi iskolába jártam, ahol kötelező volt az egyenruha és megszabták, miről mit gondoljak. Örökre megutáltam az ilyesmit, az elnyomás minden formáját. Innen jön a kék hajam is. Ez nem a show, az image-m része, ugyanis már akkor festettem a hajam, mielőtt a színpad közelébe kerültem volna. És mindez a sulira vezethető vissza. Ezzel fejeztem ki az ellenérzésemet! A lázadás most is bennem van. Rengeteg mocskos dolog zajlik a mai világban, amelyek ellen kötelességünk felemelni a hangunkat. Ezek mind az Arch Enemy, mint a The Agonist dalaiban megtalálható. Nem feltétlenül a politika ez, de tény, hogy a mai társadalom nem igazságos. Elnyomja, kihasználja a gyengébbeket, akik nem tudják megvédeni magukat. Irányítják, manipulálják az emberek többségét."

Alissa elárulta azt is: az új anyag nem konceptlemez, és a címe született meg utoljára. Személyes kedvencei közé tartozik a Reason To Believe, a Blood In The Water, de mindegyik dalt szereti az énekesnő. A First Day In Hell-t egy nappal a korong megjelenése előtt mutatta be a banda, erről a tételről így mesélt:

"Ez egy nagyon személyes dalszövegem. Olyasmikről esik benne szó, amelyeket a nagyszüleim meséltek nekem a gyerekkorukról. Kiskoromban fel sem fogtam igazán, miken mentek keresztül, felnőtt fejjel azonban megértettem. A szöveg azonban lehet, másoknak mást jelent majd, mint nekem. De ez így van jól."

Kiderült az is: a záró dalban, az A Fight I Must Win-ben igazi vonósokat hallhatunk - Alissa elmondása szerint ezzel a lemez emberi oldalát akarták kihangsúlyozni.

Sokak bánatára a német származású Angela Gossow 13 év közös munka után 2014 márciusában családi okok miatt távozott a svéd csapatból, ám ezzel egy időben az is publikussá vált, hogy Alissa White-Gluz lesz az új énekesnő, akit addig a The Agonist alapítójaként ismerhettünk. A csapat és a frontasszony botrányos szakításáról itt és itt írtunk. 

Sokan kétkedve fogadták a kanadai kék hajú, piercinges énekesnő érkezését, ám legalább ennyi emberben eloszlatta a kételyeket a tény, miszerint maga Angela választotta Alissát a helyére. A két énekesnő jó barátságban van egymással, Angela pedig a banda menedzsere lett. 2014 júniusában adták ki az első közös lemezt Alissával, amely vegyes fogadtatást kapott, sok zenei újságíró lehúzta, ám a rajongók imádták.

Gyakorlatilag az album megjelenése óta turnézott kisebb-nagyobb megszakításokkal a formáció, idén márciusban megjelent As The Stages Burn! című DVD-jük is, amely a 2016-os Wacken Open Air fesztiválon rögzített koncertet tartalmazza. 

Tavasszal jelentette be a zenekar, hogy új korongjuk szeptemberre várható. Három dalt meg is mutattak a nagyérdeműnek a The World Is Yours, a The Eagle Flies Alone és a First Day In Hell című felvételek képében, majd szeptember 8-án boltokba került a várva várt nagylemez.

Bevallom, nekem személy szerint nem nagyon jött be a War Eternal. Kicsit "összecsapottnak" tűnt, hiányoltam belőle az ötletességet, afféle "csörömpölésnek" hatott számomra a zene. Így őszintén elmondom, eléggé szkeptikusan vártam az új dalokat, ám a The World Is Yours-ra igencsak felkaptam a fejem, a The Eagle Flies Alone-nál az állkapcsom is leesett, a First Day In Hell meghallásakor pedig kétségem sem volt afelől, hogy húzós anyaggal jelentkezik a banda. Amikor Alissa és Michael Amott azt nyilatkozta: ütősebb lesz az album, mint elődje, csak legyintettem. Aztán pofára estem. 

Már az intro, a másfél perces Set Flame To The Night is sejteti, hogy odabaszós albumot fogunk hallani. Folytatása, a The Race egy igazi, hamisítatlan Arch Enemy-dal, amely letépi az ember fejét, kapunk itt riffeket, zúzást, mindent. Igazán ütős kezdés! A Blood In The Water tipikus bulinóta, amely nem hiányozhat majd a koncertekről. A  The World Is Yours követi a szerzeményt, amely sokak szemöldökét összeráncolta - vagy a csodálkozástól, vagy a szörnyülködéstől. Akadtak, akik szerint ez a dal a divatmetál határát súrolja. Ám erről szó nincs: slágerszagú track, de mindenképpen pozitív értelemben. És elhiszed, hogy a Világ a Tiéd lehet! Igazi pozitív energialöket, lelki betegeknek, szerelmi bánatban szenvedőknek erősen ajánlott a többszöri meghallgatása. A  The Eagle Flies Alone egyértelműen a lemez egyik csúcspontja, fülbemászó gitárdallammal, mélyreszántó szöveggel.

Ezt egy igen különleges szám követi: a Reason To Believe különlegessége nemcsak a nyugodt, melankolikus kezdésben rejlik, hanem abban is, hogy Alissa itt a tiszta énekhangját is előveszi. Mezzoszoprán hang, kicsit altba hajló, majdnem 5 oktávot képes kiénekelni. E tételben ötvöződik a zúzás, a lassabb tempó és a különleges dallamvilág, amelyek a tiszta énekkel és a hörgős részekkel is harmonizálnak. Gitárnyúzás, nyugodtabb és erősebb dobok is hallhatók a dalban, nagyon nagy kedvencem lett. 

A Murder Scene ismét a keményebb vonalat erősíti, riffekkel, érdekes szólókkal, majd a First Day In Hell következik, amelyet a lemez megjelenése előtt egy nappal tálalt a zenekar. Baljós dallamkkal indul, és bemutatja, milyen is az első nap a Pokolban. Hát, ha a Pokolban ilyen az első huszonnégy óra, mehetünk bulizni Alissáékkal! 

Egy hibátlan instrumentális dal, a Saturnine folytatása a kicsit -számomra- industrialos beütésű Dreams Of Retribution, amelyben szintén változatos zenei megoldások hallhatók, váltják egymást a lassabb és tempósabb részek, itt kap talán legtöbb szerepet a szólógitár és a billentyűk is. Ezek után ismét a keményebb terepre evezünk: a My Shadow And I ugyan erősen idézi az Angelás lemezeket, de zseniális dal, remek dallam-és ritmusérzékkel lett eltalálva.

Az A Fight I Must Win afféle "himnuszként" fog felcsendülni a fellépéseken, ebben biztos vagyok. Magasztos kezdés, húzós verzék és egy énekelhető (höröghető XD) refrén, amelyből egy zseniális dal kerekedik ki. Ez egy harc, amit meg kell nyernem, hörgi Alissa. És megnyerte. Méltó befejezése egy hibátlanul összerakott lemeznek, amellyel megérte a három év kemény munka. 

A lemezről annyit érdemes még tudni, hogy Alissa The Agonistos utolsó éveit végigkísérte a depresszió, és ezzel kapcsolatos érzéseit írta meg a lemezen - a The Race, a Murder Scene, a First Day In Hell, a My Shadow And I és az A Fight I Must Win című dalok ugyanis az ő tollforgatásának eredményei. Frontasszonyunk nem adta át magát e komoly mentális betegség démonának, hanem önsegítő könyveket olvasott, kognitív viselkedésterápiára járt, ahol szakember segítette őt. A dalok írása szintén terápiás jelleggel bírt - Alissa meggyógyult, erősebb és energikusabb mint valaha. Zenésztársai szintén remek munkát végeztek. Minden tekintetben odatette magát a csapat, és biztos, hogy e lemez után rajongótáboruk csak duzzadni fog. Remek munka, minden tekintetben. Számomra eddig ez az év lemeze.

10/10

Megjelenés: 2017.09.08.

Kiadó: Century Media Records.

Zenészek:

Alissa White-Gluz - ének

Michael Amott - ritmusgitár

Jeff Loomis - gitár

Sharlee D'Angelo - basszusgitár

Daniel Erlandsson - billentyűk, dobok

Augusztusban a svéd/kanadai együttes a spanyolországi Leyendas del Rock fesztiválra volt hivatalos, ahol koncertjük előtt a frontasszony Alissa interjút adott. 

Elhangzott a kérdés: mit tegyen egy énekesnő, aki a metál színterén akarja kipróbálni magát?

"Azt tanácsolom nekik, hogy ne kételkedjenek magukban! Épp elég ember lesz, akik kétkedve fogadnak majd, mivel nő vagy. Sőt, lesznek, aki azt gondolják, a testi adottságaidat akarod használni, azzal szeretnél előrébb jutni. Azt is gondolhatják, >>összeálltál<< a zenekar egyik férfi tagjával vagy vezetőjével, csak hogy előnyökhöz juss. Szóval ne legyenek kétségeid önmagaddal szemben, hogy te miért is vagy a csapatban."

- kezdte Alissa, majd így folytatta gondolatait:

"Azon énekesnőkkel, akikkel jól ismerjük egymást, tudjuk, hogy egyikünk sem azért került az együttesébe, mert nő, hanem mert szeretünk énekelni, zenélni. Naponta körülbelül nulla másodpercet gondolok arra a tényre, hogy nő vagyok!"

- zárta nevetve sorait a frontasszony, akinek minden oka megvan az örömre, hiszen az Arch Enemy új lemeze, a Will To Power máris hatalmas siker, überelte a 2014-ben piacra dobott War Eternal albumot is. Korábban mind Alissa, mind a gitáros Michael Amott utaltak arra, hogy ez a korong ütősebb lesz elődjénél, rengeteg új ötletet használtak fel a dalok készítésekor, az énekesnő pedig évekkel ezelőtti depressziójával kapcsolatos érzéseit is ezen a lemezen írta meg.

A Metal Injection magazin szerkesztője egy vegán étterembe látogatott az Arch Enemy énekesnőjével, Alissa White-Gluzzal. Miközben elfogyasztott egy igen gusztusos vegán desszertet, elmesélte, miért döntött a vegánság mellett.

"Közel 20 éve vagyok vegán. 13 évesen magam döntöttem úgy, hogy nem fogyasztok többé sem tejtermékeket, sem tojást. Húst életemben nem ettem, mivel a szüleim fiatal koruk óta vegetáriánusként élnek. Így könnyen le tudtam mondani mindenről, ami állati eredetű. Elég fehérjéhez jutok. Ez a leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem, hogy >>Eszel elég fehérjét?!<<" Igen, eszek! Vegán fehérjeturmixokat fogyasztok, a zöldségekben, pl. a brokkoliban pedig rengeteg fehérje található."

- kezdte a kanadai származású frontasszony a mondandóját, majd így folytatta:

"Rengeteg nagy nevű kozmetikai cég még teszteli még mindig állatokon a termékeit! Ez kegyetlenség az állatokkal szemben, én csakis olyan kozmetikumokat használok, amelyek nem kerültek kapcsolatba állatkísérletekkel."

Mint az közismert, Alissa rengetegszer szerepelt a PETA kampányaiban, nem hord valódi bőrt és szőrmét, haját pedig a hazánkban is egyre ismertebb és népszerűbb Manic Panic nevű festékekkel varázsolja színesre. 

Kifogástalan alakját pedig nemcsak a vegán ételeknek, hanem a súlyzókkal és kettlebellel végzett edzéseinek is köszönheti. Párja, Doyle szintén vegán, a két zenész rendszeresen népszerűsíti ezt az életformát. Mert a veganizmus nem csupán egy étrend, hanem egy életmód. Alissa megemlítette a Földlakók című dokumentumfilmet is, amely eléggé nyersen és brutálisan mutatja be, hogyan is bánnak az állatokkal a nagyobb telepeken. Ezt ajánlja megnézni mindazoknak, akik érdeklődnek a vegánság iránt. Dalszövegeiben is gyakran fellelhetők ezen életmódra utaló szövegek, pl. a War Eternal című szám azért íródott, hogy minél több ember szeme felnyíljon, de találhatók sorok arra vontkozóan is, hogy a húsipar emberei manipulálják a fogyasztókat. Az énekesnő elmondta: nem olyan nehéz vegánná válni, mint ahogyan az elsőre látszik, hiszen rengeteg változatos étel készíthető vegán alapanyagokból, szinte minden ételnek megvan a hús-tej-és tojásmentes verziója.

Elérkezett a svéd/kanadai együttes rajongótábora számára a várva várt nap: megjelent a Will To Power címet viselő vadonatúj album, amelyről három dalt megmutatott a formáció: elsőként a The World Is Yours-t, majd a The Eagle Flies Alone-t, tegnap pedig a First Day In Hell is meghallgathatóvá vált. 

Alissa White-Gluz énekesnő tegnap árulta el, hogy a The Agonistban töltött utolsó pár év alatt depresszióban szenvedett, és a friss lemez dalaiban adta ki ezzel kapcsolatos érzéseit. A frontasszony szerencsére sikeresen kilábalt a gyakran testi tüneteket is felvonultató lelki betegségéből, ebben természetesen segítségére volt párja, Doyle is (The Misfits).

A lemez dallistája:

1. Set Flame To The Night
2. The Race
3. Blood In The Water
4. The World Is Yours
5. The Eagle Flies Alone
6. Reason To Believe
7. Murder Scene
8. First Day In Hell
9. Saturnine
10. Dreams Of Retribution
11. My Shadow And I
12. A Fight I Must Win

Az Arch Enemy albuma pénteken jön Will To Power címmel, pár órája pedig megmutatták rajongóiknak a First Day In Hell című számot is - korábban a The World Is Yours és a The Eagle Flies Alone című dalokat láthattuk és hallhattuk a csapattól.

Alissa pár hónappal ezelőtt vallott a The Agonistból való kirúgásáról, amely rendkívül megviselte őt - annak ellenére, hogy a bandában töltött utolsó néhány évét végigkísérte a depresszió. Egy videóinterjúban az énekesnő őszintén vallott titkáról:

"Amíg nem ismered a depressziót, nem tudod, mi történik ilyenkor az emberrel."

- magyarázta Alissa, és mivel ez az állapot gyakran fizikai tünetekkel is jár, az ember azt hiheti, komoly testi betegség állhat a háttérben. 

"Azt hiszed, meghalsz, azt hiszed, komoly betegség támadott meg. Sikerült kijutnom ebből a gödörből. Hat-nyolc hónapig önsegítő könyveket olvastam, kognitív viselkedésterápián vettem részt. Ez egy olyan időszak volt, amikor rájöttem: képes vagyok legyőzni önmagam."

A teljes interjút itt nézhetjük meg:

Alissa White-Gluz és a srácok második közösen készített lemeze pénteken, Will To Power címmel jelenik meg, két számot mutatott meg eddig a korongról a svéd/kanadai formáció a The World Is Yours és az Eagle Flies Alone című szerzemények képében. 

Most itt az újabb dal, a First Day In Hell:

A csapat 15-én indul közel egy hónapos turnéra az új koronggal, a koncertsorozat az ausztriai Innsbruckban kezdődik és Samarában, Oroszországban ér véget október 11-én. Ám a bulik jövőre folytatódnak; január 12-én, Münchenben indul újabb európai turné, amely február 7-én Saarbrückenben fejeződik be. 

Alissa eközben gőzerővel dolgozik szólóalbumán is, amelyen olyan zenészek működnek közre, mint a Kamelotos Oliver Palotai, Arch Enemy-s társa, Jeff Loomis vagy párja, Doyle. Az énekesnő projektje egyszerűen Alissa név alatt fut és a készülő újdonság a tervek szerint 2018-ban kerül a boltok polcaira. 

A banda Will To Power című lemezének dallistája a következő:

1. Set Flame To The Night
2. The Race
3. Blood In The Water
4. The World Is Yours
5. The Eagle Flies Alone
6. Reason To Believe
7. Murder Scene
8. First Day In Hell
9. Saturnine
10. Dreams Of Retribution
11. My Shadow And I
12. A Fight I Must Win

Az Arch Enemy 32 esztendős kanadai származású énekesnője sokak példaképe. Alissa bátran szembemegy a társadalom által támasztott elvárásokkal, ezt mutatja extravagáns külseje, színes hajkoronája, öltözködése. Ezek mellé társul, hogy az énekesnő 13 éves kora óta vegán életmódot folytat, ami azt jelenti, hogy semmilyen állati eredetű élelmiszert nem fogyaszt, nem visel valódi bőrt és szőrmét, elszántan harcol a cirkuszok, az állatok fogva tartása ellen és a PETA kampányában is többször szerepelt. A veganizmus nemcsak egy étrend, hanem egy életforma, ennek ellenére még mindig rengetegen tekintenek úgy az ily módon élőkre, mintha szektások lennének, a legtöbb ember ugyanis még mindig abban a tévhitben él, hogy az egészséges élethez elengedhetetlen a hús, a tejtermékek és a tojás fogyasztása. 

Egy videóinterjúban a következőkkel kezdte Alissa mondandóját:

"Csaknem húsz éve vagyok vegán, és az, hogy vegán vagyok, hosszabb ideje tart, mint az énekesi karrierem. A vegánság is én vagyok, így ezt is próbálom megmutatni. Úgy gondolom, erre szükség van, és én őszintén énekelek erről a dologról is! Azt hiszem, az Arch Enemy sikeressége abban rejlik, hogy mind az emberek, mind az állatok jogairól, adott esetben a politikáról vagy a vallásról is megoszthatjuk a gondolatainkat másokkal. Ezért nem félek attól, hogy Mike (Michael Amott, a banda gitárosa - a szerk.) olyan dalokat fog írni, amelyeket nem akarnék elénekelni. Minden dalszöveg, amit a kezembe adott eddig olyan volt, amire azt mondtam: "Igen! Ez jó!" És amikor én írok szövegeket, ő szintén ezt mondta."

- mesélte az énekesnő, majd így folytatta:

"Úgy gondolom, hogy a metál a zene legszenvedélyesebb formája, ám értelmet csak akkor tudsz neki adni, ha te magad is szenvedéllyel csinálod!"

És mit gondol Alissa arról, hogy rengeteg rajongónak ő a példaképe? Lányok ezrei utánozzák megjelenését, hajviseletét, rengeteg énekesnő az ő hatására kezdett a hörgés tanulásába.

"Soha nem akartam senki példaképe lenni, de ha inspirálok másokat, az klassz dolog. A legtöbb ember, aki ismert, csak a materializmus és a felszínes dolgok előremozdítására használja a hírnevét. Én tényleg azt közvetítem, ami valóban bennem van..!"

Szeptember 8-án kerül az üzletek polcaira az Arch Enemy legújabb albuma, a Will To Power, amelyről már két klipes nótát is láthattunk hallhattunk a The World Is Yours és a The Eagle Flies Alone című szerzemények képében. Azonban Alissa -ahogyan korábban is megírtuk- szólóprojektjén is gőzerővel dolgozik, amely egyszerűen csak Alissa név alatt fut majd. 

Az énekesnő első szólóalbumán közreműködik párja, Doyle, zenésztársa, Jeff Loomis, de a Kamelotos Oliver Palotai is segíti a frontasszonyt.

Érdekesség, hogy Alissa elődje, Angela Gossow javasolta annak idején a kék hajkoronájú énekesnőnek, hogy készítsen szólólemezt.

"Eredetileg Angela hozta fel az ötletet, hogy csináljak valamit, mert munkamániás vagyok és nem tudok tétlenül ülni az Arch Enemy következő turnéjára várva. És teljesen igaza volt! Tényleg szükségem volt arra, hogy alkossak valamit. Ráadásul volt egy csomó ötletem is, amelyek nem feltétlenül illettek az Arch Enemy világába, így nem tukmálhattam a csapatra őket."

- mesélte Alissa, akinek albuma a tervek szerint 2018-ban jelenik meg.