Itt tudod megrendelni a Hammerworld szeptemberi számát, amelyben egy alapos interjút olvashatsz a svéd csapat jelenlegi énekesnőjével, Alissa White-Gluzzal. Az újságra elő is fizethetsz, most rendkívül kezdvezményesen.

Komoly változás volt az 1996 óta létező együttes életében, amikor három és fél évvel ezelőtt a német Angela Gossow családi okok miatt távozott a mikrofon mögül, hogy a továbbiakban a csapat menedzsereként ténykedjen tovább. Angela az ezredforduló óta erősítette az Arch Enemy legénységét, aki maga választotta ki utódját az akkor 28 éves, kanadai származású Alissa White-Gluz személyében, akit addig a The Agonist alapítójaként ismerhettünk. Michael Amott, a zenekar főnöke álmában sem gondolta, hogy Alissával még nagyobb rajongótáborra tesznek majd szert. 

Alissa az interjúban az új lemezről, élményeiről és saját magáról is mesélt.

"Sem a War Eternal, sem a Will To Power elkészítése nem volt könnyű feladat. Noha a The Agonist-tal is keményen dolgoztam, itt más kihívásokkal is szembesülnöm kellett. Egy jól ismert bandába kerültem, ahol egy baromi tehetséges és népszerű énekesnő, Angela helyét kellett átvennem, aki számomra is hatalmas példakép. Felkészültem arra, hogy sokan fognak utálni, és nem önmagam miatt, hanem azért, mert én nem Angela vagyok."

- kezdte Alissa, aki elmondása szerint rettegett a War Eternal kiadása előtt, ugyanakkor tudta, hogy minden dal kiválóan sikerült. A lemez globális sikere és a közönség szeretete óriási önbizalmat adott az énekesnőnek és a csapat többi tagjának egyaránt. 

"Azóta több, mint 300 koncertet adtunk, többször körbeutaztuk a világot. Összeszoktunk, >>összeértünk<<, sokkal jobban ismerjük egymást. Én megértettem, Michael mit akar elmondani, megvalósítani, és ő is tudja, mire vagyok képes, mik az erősségeim. Énekesnőként, dalszerzőként vagy csak emberként. Az egész banda erős egyéniségekből áll. Az Arch Enemy nem egy olyan együttes, ahol van egy vagy két frontember, a többiek meg szürke figurák a háttérben. Aki eljön a koncertjeinkre, őt különböző karaktert lát a színpadon, ugyanakkor egy egységes csapatot, és észreveheti, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Amikor beszálltam a zenekarba, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a második családom. Ráadásul ez egy olyan család, amelynek a rajongók is a tagjai. Számomra ez hatalmas ajándék az élettől."

A frontasszony szerint a War Eternal sikere után magasra került a léc, ám elmondása szerint a szeptember 8-ával megjelent új lemez sok szempontból változatosabb lett az előző anyagnál. Gondoljunk például a Reason To Believe-re, amely a formáció életében az első ballada, itt Alissa megvillantja tiszta énekhangját is, ugyanakkor egy érzelmekkel teli, súlyos nóta. Az énekesnő számára is újdonság volt ez a terep, hiszen azelőtt sosem énekelt igazi balladát. Elmondta: ismer olyan embereket, akik azt szajkózzák, hogy egy igazi metálcsapat ne írjon lírai dalt!

"Én viszont úgy érzem: ettől csak teljesebbek, gazdagabbak lettünk zeneileg. Ez a dal egyébként sem úgy született, hogy írtunk egy kiizzadtunk magunkból egy ilyen számot, mert erre még nem volt példa a banda életében. E dal néhány témáját Michael testvérével, Chris Amottal(ex-Arch Enemy) közösen írta, és amikor megmutatták nekem, azonnal tudtam, mit kell kezdenem vele. Szöveggel együtt kaptam kézhez a dalt, és éreztem, hogy ezt úgy kell elénekelnem, hogy minél több érzelmet fejezzen ki. A komor verzékben ott van a mély fájdalom, az átvezetésekben a kín, a refrénben pedig a remény és a diadal. Ez valóban egy teljesen új arca az Arch Enemynek, a tizedik albumon pedig talán ennek is eljött az ideje. Nekem egyébként az egyik kedvencem az új dalok közül. Úgy gondolom, hogy aki meghallgatja a dalt és értelmezi a szöveget, tudni fogja, hogy nem azért írtuk, hogy egy szélesebb tábort is megcélozzunk vele. Szó nincs erről. Michael ki akart írni valami fontosat magából, és ezt csak egy ilyen hangulatú dallal tudta megtenni. Ez a szöveg ugyan jóval a rock világát megrázó események (Chris Cornell és Chester Bennington öngyilkossága) előtt születtek, de pontosan jelzi, milyen komoly probléma a depresszió. A dal pont erről szól, az én egyik barátom pedig a lemez készítésének idején lett öngyilkos."

- emlékszik vissza Alissa, aki elmondta azt is, hogy a turnékon rengeteg olyan rajongóval találkozik a csapat, akik szintén lelki betegségekkel küzdenek és az ő dalszövegeikből merítenek erőt, hogy átjussanak a nehezebb periódusokon is. 

"A mai világban senkinek nincs könnyű dolga, különösen a fiataloknak, akik keresik a helyüket és önmagukat. Ez a dal nekik is szól."

De vajon az énekesnőnek is voltak ilyen harcai tinédzserként?

"Voltak, mint mindenkinek, igaz, más formában. Én nem annyira önmagammal, hanem a világgal álltam harcban. Kőkemény egyházi iskolába jártam, ahol kötelező volt az egyenruha és megszabták, miről mit gondoljak. Örökre megutáltam az ilyesmit, az elnyomás minden formáját. Innen jön a kék hajam is. Ez nem a show, az image-m része, ugyanis már akkor festettem a hajam, mielőtt a színpad közelébe kerültem volna. És mindez a sulira vezethető vissza. Ezzel fejeztem ki az ellenérzésemet! A lázadás most is bennem van. Rengeteg mocskos dolog zajlik a mai világban, amelyek ellen kötelességünk felemelni a hangunkat. Ezek mind az Arch Enemy, mint a The Agonist dalaiban megtalálható. Nem feltétlenül a politika ez, de tény, hogy a mai társadalom nem igazságos. Elnyomja, kihasználja a gyengébbeket, akik nem tudják megvédeni magukat. Irányítják, manipulálják az emberek többségét."

Alissa elárulta azt is: az új anyag nem konceptlemez, és a címe született meg utoljára. Személyes kedvencei közé tartozik a Reason To Believe, a Blood In The Water, de mindegyik dalt szereti az énekesnő. A First Day In Hell-t egy nappal a korong megjelenése előtt mutatta be a banda, erről a tételről így mesélt:

"Ez egy nagyon személyes dalszövegem. Olyasmikről esik benne szó, amelyeket a nagyszüleim meséltek nekem a gyerekkorukról. Kiskoromban fel sem fogtam igazán, miken mentek keresztül, felnőtt fejjel azonban megértettem. A szöveg azonban lehet, másoknak mást jelent majd, mint nekem. De ez így van jól."

Kiderült az is: a záró dalban, az A Fight I Must Win-ben igazi vonósokat hallhatunk - Alissa elmondása szerint ezzel a lemez emberi oldalát akarták kihangsúlyozni.